by Vendég Csüt. Feb. 06, 2014 3:06 pm*Egy jó féle srácot fogott ki magának és jófejnek tűnik. Persze ahogyan eszik ugye utána tölt maguknak egy-egy bögrébe majd elgondolkozik azon, hogy este mit kéne csinálnia. Persze nem lesz társasága akkor lehet megkéri Alexet, de ha ő is nemet mond neki akkor persze mindenképpen marad a Cameosba.* - Oh azt látom, de vannak azért szerencsétlenek akik odaégetik. Hidd el találkoztam ilyenekkel.*Neveti el magát.* - Csoki az nagyon finom és tele van boldogság hormonokkal.*Mondja mosolyogva.* Az okosságra nem mondd semmit bár amit tanult még a tudása mellé arra nem büszke így a démoni énjét igyekszik visszatartani. Nem szeretne durva lenni hanem inkább szelíd. Szóval örül addig amíg nem látják a démoni énjét.* - Legalább nekem is van társaságom.. Helar órájára tanulok. Szeretem a történelmet aztán mindig előre készülök.*Mondja a lány.* - Értem, akkor isten hozott az iskolában.*Neveti el magát.** - Oh az nem most lesz.. még sült a húsi a sütőben, mert grillezett húsira fáj a fogam.. és mindjárt kész. A krumplihoz azt is ehetsz nyugodtan.*Ajánlja fel.* - Meg is mutathatom majd. Én is Cameosos vagyok. Ha gondolod szívesen körbevezetlek. Bár néha eltévedek én is, de azért a körletbe is sikeresen még eltalálok.* - Hogy tetszett az első éjszaka? A fiúk nem zavarogtak? hagytak aludni? *Kérdezi mosolyogva és tényleg jó a kedve Brendának. Még Lillel akar találkozni később úgyis fog szóval nincs mese.* - Azért kérdezem ha nem hagynak akkor nyugodtan szólj van egy kettő akit elég jól ismerek személyesen vágom tarkón.*Mondja fenyegetően, de persze csak viccel.* - Szóval milyennek találod az első napon a sulit?*Érdeklődik továbbra is és tényleg szimpi neki háztársa.*
+16
Sadie Elena Montgomery
Ragnar Solberg
Eliana De Lucia
Christopher Acerlot
Selina Crow
Carl Gustaf Lindström
Nyilas Dominik
Zentai Márk
Nathaniel Jenkins
Kamen Grozdan Branimir
Patric J. Morgan
Elizabeth Cobb
Conor Merlowan
Abigail Aleksev
Lasse Fält
Lucien du Bois
20 posters
Diákkonyha
Hunter Quinn- .::Diák::.
*Ahogy eszébe jut, hogy milyen lehet a szenes dínók-íze elhúzza a száját. Nem, ő biztos nem lesz ennyire béna. Inkább kér egy bögre csokit és csak megértően, mosolyogva bólogat a boldogság-hormon említésére. Rühelli, mikor valaki ezt emlegeti fel, mert ha utána néznének, tudhatnák, hogy minden finom étel fokozza a boldogság-szintet. Viszont nem szeretne rögtön a kötekedős okostojás szerepében bemutatkozni, szóval inkább hallgat és iszogatja a csokiját.*
- Nem volt semmi gond. Már megszoktam a hasonló helyeket, nem most kezdtem azért az iskolát. *magyarázza jókedvűen.* - Ha pedig bármi gondom lenne, lehet inkább én magam csapnám tarkón őket. Jobb szeretem saját kezűleg intézni az ilyesmit.
- Mondtam, egész jó. Az órák is csak közepesen uncsik, lehet figyelni a tanárokra, jól csinálják a dolgukat. De erre térjünk vissza egy hónap múlva. *vigyorog tovább töretlenül.*
- Nem volt semmi gond. Már megszoktam a hasonló helyeket, nem most kezdtem azért az iskolát. *magyarázza jókedvűen.* - Ha pedig bármi gondom lenne, lehet inkább én magam csapnám tarkón őket. Jobb szeretem saját kezűleg intézni az ilyesmit.
- Mondtam, egész jó. Az órák is csak közepesen uncsik, lehet figyelni a tanárokra, jól csinálják a dolgukat. De erre térjünk vissza egy hónap múlva. *vigyorog tovább töretlenül.*
Vendég- Vendég
*Ahogy nézi, a fiút elmosolyodik és gondolja, hogy egészen hamar be fog illeszkedni hozzájuk. Persze itt arra is gondol, hogy nem hiába került a Cameosba.*
- Értem, de ha zavarognak, nyugodtan szólj.*Kacsint rá és elmosolyodik akarva akaratlanul. Ki tudja, mi ütött a lányba csak túl van pörögve, ahogyan az user is. Aztán ahogyan beszélgetnek nem csak okos srácnak, hanem értelmesnek is titulálja.* - Oh, jól van. Egyébként meg jó fejek csak néha idegesítőek. Bár tudod, majd hozzá szoksz. Hogy érted, hogy volt hasonlóban részed?*Teszi, fel a kérdést majd pislog rá kettőt. Nem akarja elhinni, amit hall azért teszi fel a kérdést még egyszer. Aztán csak biccent arra, hogy egy hónap múlva.* - Jól van. Inkább mesélj magadról honnan jöttél mivel foglalkoztál, foglalkozol, tényleg kíváncsi vagyok rád. Szimpatikus vagy elsőre.*Nem fél kimondani amit gondol a lány. Brenda már csak ilyen.*
//Fagy//
- Értem, de ha zavarognak, nyugodtan szólj.*Kacsint rá és elmosolyodik akarva akaratlanul. Ki tudja, mi ütött a lányba csak túl van pörögve, ahogyan az user is. Aztán ahogyan beszélgetnek nem csak okos srácnak, hanem értelmesnek is titulálja.* - Oh, jól van. Egyébként meg jó fejek csak néha idegesítőek. Bár tudod, majd hozzá szoksz. Hogy érted, hogy volt hasonlóban részed?*Teszi, fel a kérdést majd pislog rá kettőt. Nem akarja elhinni, amit hall azért teszi fel a kérdést még egyszer. Aztán csak biccent arra, hogy egy hónap múlva.* - Jól van. Inkább mesélj magadról honnan jöttél mivel foglalkoztál, foglalkozol, tényleg kíváncsi vagyok rád. Szimpatikus vagy elsőre.*Nem fél kimondani amit gondol a lány. Brenda már csak ilyen.*
//Fagy//
Lana Rose- .::Diák::.
*Tapadós, sötétkék farmer, Jack Danielses ujjatlan poló, valamint korgó gyomor jellemzi Lana Roset, aki éppen a befordult a diákkonyhába. A helyiségbe lépve a lány megtorpan, és tágra nyílt szemekkel konstatálja, hogy a konyha teljesen üres.*
- Legalább nem fog senki megzavarni. *Mondja ki hangosan gondolatait, majd határozott léptekkel a hűtőhöz lép, és elkezdi kipakolni mindazt, amire úgy gondolja szüksége lehet. Az asztal hamarosan megtelik a finomabbnál finomabb alapanyagokkal. Fogalma sincs még, hogy mi fog ebből kisülni, de nem is érdekli. Thomastól - a szakácsuktól - már régen megtanulta, hogy a legjobb recept az, ami fejből jön. Magabiztosan mozog a konyhában, ami valószínűleg az összes iskolatársát meglepné, elvégre Lana se kinézetre, se viselkedésileg nem hasonlít egy Konyhatündérre. Persze a legtöbb diák azt sem tudja, hogy az egyetlen ember, akit szeretett, és aki őt is szerette, egy szakács.
A harmadik szekrény alján megtalálja az edényt, amit keresett. Megtölti vízzel, csöpögtett bele néhány csepp olajat, majd a főzőlapra helyezi. Hamarosan már egy adag makaróni fő benne, míg ő egy deszkát előkészítve elkezd aprítani egy kis zöldséget, bacont.*
- Legalább nem fog senki megzavarni. *Mondja ki hangosan gondolatait, majd határozott léptekkel a hűtőhöz lép, és elkezdi kipakolni mindazt, amire úgy gondolja szüksége lehet. Az asztal hamarosan megtelik a finomabbnál finomabb alapanyagokkal. Fogalma sincs még, hogy mi fog ebből kisülni, de nem is érdekli. Thomastól - a szakácsuktól - már régen megtanulta, hogy a legjobb recept az, ami fejből jön. Magabiztosan mozog a konyhában, ami valószínűleg az összes iskolatársát meglepné, elvégre Lana se kinézetre, se viselkedésileg nem hasonlít egy Konyhatündérre. Persze a legtöbb diák azt sem tudja, hogy az egyetlen ember, akit szeretett, és aki őt is szerette, egy szakács.
A harmadik szekrény alján megtalálja az edényt, amit keresett. Megtölti vízzel, csöpögtett bele néhány csepp olajat, majd a főzőlapra helyezi. Hamarosan már egy adag makaróni fő benne, míg ő egy deszkát előkészítve elkezd aprítani egy kis zöldséget, bacont.*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
*Halkan fütyörészve vág át a társalgón, egyenesen a konyha felé tartva. Úgy döntött, nincs kedve ma a tömeggel vacsorázni (elég ideges lett Erikre, és ő tuti, hogy ott van), meg amúgy sem a kedvence a mai menü, így hát az egyetlen alternatív megoldást választotta, mégpedig hogy összeüt valamit magának. Bár nem a konyhaművészetéről híres, azért egy rántottát még ő is össze tud dobni. Egy fekete rövidujjút és hosszú farmert visel papuccsal, meg a haja is szokás szerint tiszta kóc, így hát nem nyújt valami elegáns látványt, de azért még így is (vagy épp ezért) elég jóképűnek mondható. Látszik rajta, hogy egy kicsit ideges, legfőképp mert Erik felhúzta az agyát... De nem egy haragtartó típus, szóval tíz perc múlva úgyis elfelejti az egészet. Most azonban még nem menne emberek közé, épp ezért választotta a diákkonyhát. Ott tapasztalatai szerint sosem tartózkodik senki, a diákok lusták főzni. Annál inkább meglepődik, mikor egy elegáns mozdulattal belöki az ajtót, és egy számára eddig ismeretlen lányt lát meg, amint az épp főzőcskézik..* - Ohh, hello. Zavarok? Mert akkor nem is rontom tovább a levegőt... *Akad el az ajtóban, holott elég ritkán kér elnézést azért, mert közterületen tartózkodik. Nem mintha nem érdekelné a többi ember, sokkal inkább úgy érzi, senkinek nincs joga kisajátítani egy közös helyiséget. Ezért ő is eléggé meglepődik a reakcióján, de vissza már nem vonhatja, így elkönyveli átmeneti idegességének. Most tehát csak tétován áll az ajtóban, és a másik válaszára vár, azon gondolkozva, hogy mégis hova menjen, ha elküldik a fenébe. Persze közben az a tény sem kerüli el a figyelmét, hogy diáktársa elég csinos - hiába, na, pasiból van.*
Lana Rose- .::Diák::.
*Éppen, mikor készül leszűrni a tésztát, becsapódik mögötte a bejárati ajtó. ~Remek, ennyit a magányról.~ Sóhajt fel, ellenben mozdulatát nem hagyja félbe. Némi hidegvízzel átmossa a már tésztaszűrőben lévő makarónit, mikor a jövevény megszólal. Ekkor a lány felé fordul, szürke szemeivel végigméri a fiút. Tekintetében, valamint felhúzott szemöldökeiben látszik, hogy nem igazán érti a kérdést.*
- Igazán bosszantó, hogy valaki csak úgy besétál egy közös használatú helyiségbe, és pofátlanul elszívja előlem a levegőt. Nem is értem, hogy vetemedhettél ilyen gaztettre. *Válaszol némi cinizmussal megfűszerezett gúnnyal a hangjában, majd felsőtestét eltűnteti egy időre az egyik szekrény mélyére, hogy előkereshesse kedvenc wokját. Mikor megtalálja simételten előtűnik, és most a fakanalak keresésébe veti bele magát.*
- Nem mondtak mára földrengést, szóval nyugodtan elhagyhatod a fedezéket jelentő ajtókeretet. *Szólal meg, amennyiben azt látja, hogy a fiú nem mozdul az ajtóból.*
- Igazán bosszantó, hogy valaki csak úgy besétál egy közös használatú helyiségbe, és pofátlanul elszívja előlem a levegőt. Nem is értem, hogy vetemedhettél ilyen gaztettre. *Válaszol némi cinizmussal megfűszerezett gúnnyal a hangjában, majd felsőtestét eltűnteti egy időre az egyik szekrény mélyére, hogy előkereshesse kedvenc wokját. Mikor megtalálja simételten előtűnik, és most a fakanalak keresésébe veti bele magát.*
- Nem mondtak mára földrengést, szóval nyugodtan elhagyhatod a fedezéket jelentő ajtókeretet. *Szólal meg, amennyiben azt látja, hogy a fiú nem mozdul az ajtóból.*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
*Csendesen sóhajt egyet, ahogy végigmérik, s jól leszúrja magát, amiért ilyen hülyeséget kérdezett. Azonban nem jön zavarba, olyat nem szokott.* - Utólag is elnézésedet kérem. Nem úgy néztél ki, mint aki társaságra vágyik, főleg mert ide általában azok jönnek, akik nem vágynak rá. *Von vállat, próbálva menteni a menthetőt, bár sejti, hogy úgyis felesleges. A következő szavakat hallva halkan felnevet, majd becsukja maga mögött az ajtót.* - Pedig jobb félni, mint megijedni. *Mondja, tudomást sem véve a merő cinizmusból ami újdonsült konyhatársából árad. Eközben a hűtőhöz lép s megfosztja néhány tojástól meg sajttól, amiket aztán a konyhapultra pakol. Eközben nem igazán szól semmit, nem úgy mérte fel a helyzetet, mintha a lány túlságosan beszédes kedvében lenne. Azonban ma már egyszer felhúzták az agyát, és ez valamiért arra készteti, hogy ne engedje meg még egy embernek, hogy belé törölje a lábát, szóval úgy dönt, nem fogja ennyiben hagyni a dolgot. Elkezdi hát felverni a tojásokat egy tálban, közben pedig a lány felé sandít.* - Tudod, eddig is túl sok volt itt az antiszocialitás. Talán nem kéne ennyire erőteljesen növelni. *Jelenti ki nem minden gúnyos felhangot mellőzve, miközben határozottan püföli a tojásokat egy villával. Ha pedig ezzel megvolt, nekiáll belereszelni a sajtot is, de nem igazán néz a másik felé.*
Lana Rose- .::Diák::.
*~Áh. Pedig már azt hittem, egy anyámasszonykatonájával van dolgom.~ Suhan végig elméjén, mikor a fiú válaszol. Sokat azonban nem törődik vele, elvégre még mindig nincs tisztában a fakanalak rejtekhelyével, és ez leköti minden figyelmét. Szerencsére kisvártatva megkönnyebbült mosollyal nyugtázza, hogy a legutolsó szekrény, legutolsó polcának, a leghátsó sorbán találhatóak meg a galádok. ~Látszik, hogy nem használják őket túl gyakran.~*
- És én még azt feltételeztem, hogy ide azok jönnek, akik éhesek. *Szól, miközben újfent kezébe veszi kését, amivel folytatni tudja a bacon aprítását. Mikor végez, beleszórja a darabokat a wokba, ami alá egy gomnyomással azonnal melegséget is teremt.*
- Ha most gonosz lennék, megjegyezném, hogy lehet csak a Te jelenléted váltotta ki belőlük ezt a viselkedési formát *Vet egy negédes, mégis elbűvölő mosolyt a másikra.*, de tekintve, hogy egyik legfőbb jellemzőm a kedvesség, *Néhányszor megkavarja a szallonnát, majd határozott mozdulatokkal még apróbb darabokká varázsolja a zöldségeket.* vegyük inkább úgy, hogy túlestünk a kínos "mizu-semmi-veled-semmi" beszélgetésen, és ugorjunk ahhoz a részhez, ahol vagy mind a ketten hallgatunk, vagy találunk valami értelmes témát. Természetesen az időjáráson kívül. *Fűzi még hozzá, miközben közelebb hozza a kifőzött tésztát.*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
- Rosszul gondoltad, azok általában lusták főzni magukra és együtt esznek a többiekkel az étkezőben. *Felel, miközben nekilát a rántotta elkészítésének. Nem egy bonyolult kaja, legalábbis ahhoz képest, ami mellette készül, de Ragnar nem bánja, sosem volt egy ínyenc. A tojásverés közben tett megjegyzésére érkezett válasz egy kicsit meglepi, de inkább a pozitív értelemben. Kezdi egyre jobban érdekelni a másik - ugyanis nagyon ritkán találkozik ilyen stílusú diákkal, pláne úgy, hogy az illető lány. Két variáció van: vagy antiszociális és inkább hozzá sem szól, vagy ennyit beszél, mint Lana, de csak bájcsevejre képes. Talán ez a rettentő nagy változatosság felelős azért is, hogy Rag baráti köre mostanság nem igazán bővült.* - Mondd csak, sok barátod van? *Vigyorog a lányra, miközben elpakolja a maradék sajtot és begyújtja a szomszédos tűzhelyet.* - Kár, pedig épp égető vágyat éreztem, hogy megvitassam a ma délelőtti váratlan felhősödést. *Sóhajt egyet színpadiasan, majd egy adag csörömpölés kíséretében előszed egy serpenyőt, amibe önt egy kevés olajat és a tűzre helyezi.* - És megtudhatom a nevedet, roppant kedves idegen? Ahogy nézem, szaktársak vagyunk, eddig mégis elkerülted a figyelmem, és egyre kevésbé értem, hogy ez hogy sikerült. *Csóválja a fejét, a serpenyő hőmérsékletét saccolgatva.*
Lana Rose- .::Diák::.
*Az időközben üvegesre sült bacon mellé szórja az összedarabolt zöldség-kavalkádot, és összekeveri őket. Néhány - a fakanalak keresése közben meglelt - fűszertartó tartalmának a segítségével pedig megfűszerezi azt. Ennek hatására lassan az egész teret ínycsiklandó illatfelhő keríti uralma alá.*
- Fogalmazzunk úgy, hogy vannak dolgok, amiben a mennyiség helyett a minőségre törekszem. *Válaszol egy árnyalatnyival talán mogorvábban a barátaira célzó kérdésre, mint az várható lenne, ellenben fiú megjegyzése a mai napi időjárást érintően mosolyt csal ajkaira. Lana persze igyekszik leplezni érzelmeit, így szinte azonnal visszavarázsolja arcára a korábbi ismeretleneknek tartogatott, nem éppen barátságos ábrázatját.*
- Ejnyehát. A bemutatkozós szövegnél azért többet vártam volna. *Válaszol, miközben a tésztát belekeveri a zöldséges-baconos csodába.* Jó már az. *Vet egy oldalpillantást a fiú serpenyőjére, mikor látja, hogy az tanácstalanul áll fölötte.* Mellesleg a rendkívüli rejtőzködési képesség nem szerepel a repertoáromban, tehát sajnálatos módon nem a tehetségemnek köszönheted, hogy eddig még nem vert meg a sors Lana Rose-zal. *Mikor elérkezettnek látja az időt, tejszínt önt a tésztás keverékhez, mibe egy kevés sajtot kevert előzetesen, majd ismételten összekeveri készülő ételét.*
- Fogalmazzunk úgy, hogy vannak dolgok, amiben a mennyiség helyett a minőségre törekszem. *Válaszol egy árnyalatnyival talán mogorvábban a barátaira célzó kérdésre, mint az várható lenne, ellenben fiú megjegyzése a mai napi időjárást érintően mosolyt csal ajkaira. Lana persze igyekszik leplezni érzelmeit, így szinte azonnal visszavarázsolja arcára a korábbi ismeretleneknek tartogatott, nem éppen barátságos ábrázatját.*
- Ejnyehát. A bemutatkozós szövegnél azért többet vártam volna. *Válaszol, miközben a tésztát belekeveri a zöldséges-baconos csodába.* Jó már az. *Vet egy oldalpillantást a fiú serpenyőjére, mikor látja, hogy az tanácstalanul áll fölötte.* Mellesleg a rendkívüli rejtőzködési képesség nem szerepel a repertoáromban, tehát sajnálatos módon nem a tehetségemnek köszönheted, hogy eddig még nem vert meg a sors Lana Rose-zal. *Mikor elérkezettnek látja az időt, tejszínt önt a tésztás keverékhez, mibe egy kevés sajtot kevert előzetesen, majd ismételten összekeveri készülő ételét.*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
*A barátokra vonatkozó kérdést hallva Rag már nyitná a száját, hogy valami olyasmivel feleljen, mint "ezek szerint nincs", de aztán oldalra pillantva valami olyasmit lát meg a lány tekintetében, ami arra készteti, hogy inkább fogja be. A mosolyt is épp idejében kapja el, s ebből a két reakcióból többet von le, mint azt Lana gondolná. Nála ez már csak így megy. Elég jó emberismerő.* - Bocs, ma csak ennyire telik. *Von vállat.* - Szavaljak neked esetleg Poe-t? *Pillant rá felvont szemöldökkel, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy nem tud fejből egy Poe verset sem. Régebben tudott, de elfelejtette.* - Gondolod? *Pillant a serpenyőre, majd vállat von és beleborítja a tojást, s kevergetni kezdi.* - Valóban. *Konstatálja a sikert, s lévén a tojás gyorsan sül, pár másodperc múlva ki is önti az egészet egy tányérba.* - Hát akkor éppen itt volt az ideje. Igazán üdítő társaság vagy, a legtöbben még veszik a fáradtságot, hogy legalább először jópofizzanak egy sort. Értékelem az őszinteséget. *Vigyorog a lányra, miközben elővarázsol néhány szelet kenyeret és a kenyérpirítóba teszi őket.* - De gondolom nem érkeztél régen, különben már biztos kiszúrtalak volna. Sokan vagyunk, az igaz, de a legtöbb diáknak legalább a nevét tudom. *Magyarázza a pultnak dőlve.* - Ahogy látom, a főzőtudományod meghaladja az enyémet. *Pislog bele a wokba, megszimatolva a készülő tésztát.*
Lana Rose- .::Diák::.
*Poe említésére már meg se próbálja leplezni a szájára kúszó mosolyt, melynek sarkaiba - csakúgy, mint szemeibe - lassan belopakozik a játékosság első szikrája.*
- Csábító ötlet, de sajnos nincs nálam vörösbor. Vacsora közbeni vershallgatás pedig nem lenne az igazi vörösbor nélkül. *Válaszol könnyedén, míg a tésztáját kevergeti. A woknak hála hamarosan a hozzávalókból összeáll a kész étel. Az ízek összeérnek, a tejszín elpárolgásával pedig a tészta nem pirul, hanem inkább magába szívja környezetének jellegzetességeit.*
- Valóban nem régen botránkoztatom meg a tanári kart, és idegesítem a diákságot. *Mondja majdhogynem reflexszerűen, hiszen most figyelmét a főzés köti le. Pár pillanat illetve néhány újabb forgatás után elérkezettnek látja az időd, hogy késznek nevezze művét. Térül-fordul a konyhában egy kicsit, és máris egy tányér kerül a keze ügyébe.*
- Csak az adagolással van még gondom. *Állapítja meg, mikor púposra pakolt tányérjának a kétszerese még mindig megtalálható az edényben.* Jut eszembe. *Eszmél rá saját figyelmetlenségére, miközben becsukja a hűtőt, amiből ezuttal egy adag sajtot rabolt el.* Te még nem árultad el a nevedet, papucsosember. *Mondja, mialatt enyhén megszórja reszelt sajttal a tányérján tornyosuló ételt.*
- Csábító ötlet, de sajnos nincs nálam vörösbor. Vacsora közbeni vershallgatás pedig nem lenne az igazi vörösbor nélkül. *Válaszol könnyedén, míg a tésztáját kevergeti. A woknak hála hamarosan a hozzávalókból összeáll a kész étel. Az ízek összeérnek, a tejszín elpárolgásával pedig a tészta nem pirul, hanem inkább magába szívja környezetének jellegzetességeit.*
- Valóban nem régen botránkoztatom meg a tanári kart, és idegesítem a diákságot. *Mondja majdhogynem reflexszerűen, hiszen most figyelmét a főzés köti le. Pár pillanat illetve néhány újabb forgatás után elérkezettnek látja az időd, hogy késznek nevezze művét. Térül-fordul a konyhában egy kicsit, és máris egy tányér kerül a keze ügyébe.*
- Csak az adagolással van még gondom. *Állapítja meg, mikor púposra pakolt tányérjának a kétszerese még mindig megtalálható az edényben.* Jut eszembe. *Eszmél rá saját figyelmetlenségére, miközben becsukja a hűtőt, amiből ezuttal egy adag sajtot rabolt el.* Te még nem árultad el a nevedet, papucsosember. *Mondja, mialatt enyhén megszórja reszelt sajttal a tányérján tornyosuló ételt.*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
*Elégedetten, és nagy örömmel veszi tudomásul, hogy Lana csak első látszatra ilyen mogorva és elutasító, a jégpáncélja nem teljesen törhetetlen.* - Igaz. Na, majd legközelebb. *Sóhajt egyet színpadiasan, majd leül, hogy elfogyassza a vacsoráját.* - És mi üldözött téged épp ide? Úgy értem, a legtöbb itt tartózkodó vagy menekül valami elől, vagy nem volt hová mennie. *Figyeli a lányt, hiszen ha nem is válaszol, a reakciójából is megpróbálhat leszűrni némi információt.* - Persze vannak kivételek. Mint én. *Vet egy Colgate-vigyort a másik felé, aztán beleharap az egyik pirítósba. Ahogy a tojást majszolgatja, lassan Lana is csatlakozik hozzá, így már nem kell kitekert nyakkal beszélnie, lévén az asztal nem a legjobb szögben helyezkedik el.* - Ha gondolod, ezen segíthetek. *Pillant sóvár tekintettel a tésztára - igen, attól függetlenül, hogy lassan végez egy három tojásos rántottával, még bírna enni.* - Valóban... Nos, elnézését kérem, szép hölgy, a nevem Ragnar Solberg. *Mutat be egy ülve - és félig teli szájjal - igencsak elegánsan kinéző meghajlást.* - De a papucsosember is megteszi. Egyedi név, bár szuperhősnek elég béna lenne. Egy ember, aki mindenből papucsot tud csinálni? Hát nem tudom, akkor már inkább Aquaman. *Gondolkozik hangosan szokásos agymenései egyikének adva teret. Na igen, azért ő is tud érdekesen viselkedni, hiába tartozik a normálisabbak közé.*
Lana Rose- .::Diák::.
*Miután lereszelte a kellő mennyiségű sajtot visszacsomogolja, majd a többi maradékkal együtt eltünteti a hűtő feneketlen mélyében.*
- Hogy hogyan jutottam ide? Tényleg tudni akarod? *Teszi föl a költői kérdést, s megáll egy pillanatra közvetlenül a hűtő becsukása után. Kezeit az ajtón pihenteti, fejét kissé lehajtja.* Nem is volt olyan régen, amikor egyszeriben egy érzés kerített hatalmába, és lassan átvette fölöttem az uralmat. *Kezdi történetét kissé bátortalanul, fátyolos hangon. Lassú mozdulatokkal megfordul, immáron hátát veti neki a hideg támasznak, karjait pedig összefonja maga körül.* Egyszerűen, nem tudtam mihez kezdeni... Erősebb volt nálam. Arra készetet, hogy megszegjem a parancsolatok egyikét. *Távolba révedő tekintetét ekkor a másikra emeli.* Pontosabban a tizenegyediket, *Szemeiben a pajkosság fénye csillan meg.* ami a napi szénhidrát-bevitelt szabályozza. Így hát ide jöttem, és készítettem magamnak vacsorát. Tudom, gyenge voltam, az éhség legyűrt. *Vigyorog immárom egy fültől-fülig érő káprázatos mosolyt fölhasználva, ezután könnyed léptekkel magához veszi tányérját és leül Ragnarral szembe. Ajkaira ragadt mosolyát még egyszer rávillantja beszélgetőpartnerére, azután az evésre kezd el összepontosítani.
Az első falat után halk nyögés hagyja el a száját - még jobban sikerült neki, mint ahogyan gondolta. Ételét azonban nem sokáig élvezheti, ugyanis a fiú szavai hamar elterelik figyelmét.
Először Lana tágra nylít szemekkel néz rá, melyekből süt az értetlenséggel keveredett meglepődés, néhány pillanat múlva azonban kirobban belőle a mindent elsöprő kacaj. Hangja betölti a teret, szemei kisvártatva könnybelábadnak, míg kezével a nevetéstől hasában keletkező feszítő érzést próbálja enyhíteni.*
- Hogy hogyan jutottam ide? Tényleg tudni akarod? *Teszi föl a költői kérdést, s megáll egy pillanatra közvetlenül a hűtő becsukása után. Kezeit az ajtón pihenteti, fejét kissé lehajtja.* Nem is volt olyan régen, amikor egyszeriben egy érzés kerített hatalmába, és lassan átvette fölöttem az uralmat. *Kezdi történetét kissé bátortalanul, fátyolos hangon. Lassú mozdulatokkal megfordul, immáron hátát veti neki a hideg támasznak, karjait pedig összefonja maga körül.* Egyszerűen, nem tudtam mihez kezdeni... Erősebb volt nálam. Arra készetet, hogy megszegjem a parancsolatok egyikét. *Távolba révedő tekintetét ekkor a másikra emeli.* Pontosabban a tizenegyediket, *Szemeiben a pajkosság fénye csillan meg.* ami a napi szénhidrát-bevitelt szabályozza. Így hát ide jöttem, és készítettem magamnak vacsorát. Tudom, gyenge voltam, az éhség legyűrt. *Vigyorog immárom egy fültől-fülig érő káprázatos mosolyt fölhasználva, ezután könnyed léptekkel magához veszi tányérját és leül Ragnarral szembe. Ajkaira ragadt mosolyát még egyszer rávillantja beszélgetőpartnerére, azután az evésre kezd el összepontosítani.
Az első falat után halk nyögés hagyja el a száját - még jobban sikerült neki, mint ahogyan gondolta. Ételét azonban nem sokáig élvezheti, ugyanis a fiú szavai hamar elterelik figyelmét.
Először Lana tágra nylít szemekkel néz rá, melyekből süt az értetlenséggel keveredett meglepődés, néhány pillanat múlva azonban kirobban belőle a mindent elsöprő kacaj. Hangja betölti a teret, szemei kisvártatva könnybelábadnak, míg kezével a nevetéstől hasában keletkező feszítő érzést próbálja enyhíteni.*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
*A hirtelen komoly hangnemet hallva Rag rögtön sejti, hogy itt valami nem okés, de nem mer megszólalni, mert hát, mi van, ha mégsem. Ennyiből még nem tud rájönni, és ha valami oknál fogva tényleg komoly választ fog kapni, nem akarja elszúrni. Így hát csak kissé gyanakvó tekintettel, annyira odafigyelve hallgatja a lányt, hogy még a villája is megáll a levegőben. Aztán, a végefelé már leesik neki, miről van szó, így vigyorogva leteszi a villát és hátradől a széken.* - Ne aggódj, mindannyiunknak vannak hibái. *Legyint egyet, viszonozva a széles mosolyt. Mikor Lana leül vele szemben, ő is folytatja az evést, persze azt a kis szünetet leszámítva, ameddig a szemben ülőre zúdítja töménytelen hülyeségét. Ekkora sikerre nem igazán számított, így hát kissé meglepve néz fel, de nem bírja ki, ő is elneveti magát, így már végül ketten szakadnak a röhögéstől. Rag azon röhög, hogy röhög Lana a viccén, amit nem is annyira viccnek szánt.* - De képzeld el, milyen hasznos lehet, ha ideges vagy valakire! Beszóltál?! Puff, papucs! *Utánozza a papucsosítás művészetét. Ha már szóhoz és levegőhöz tud jutni a nevetéstől, az asztalba kapaszkodva letörölgeti a könnyeit.* - El kell ismernem, rég ettem ilyen szórakoztató rántottát. De mostmár kíváncsi lennék arra is, te mennyire tudsz főzni. Persze csak ha nem tervezed elfogyasztani azt mind. *Bök a tűzhelyen maradt tészta felé reménykedve. Minden esetre ha megkapja az engedélyt, ha nem, egy darabig még nem fog távozni, ehelyett még jóideig szórakoztatja Lanát lenyűgöző egyéniségével és határtalan baromságaival - legalábbis ha a másik le nem koptatja szépen. Amire Ragnar ezek után nem lát sok esélyt, de bármi megtörténhet. Hiszen Lana sem indult túl élvezetes társaságnak, aztán mégis, mi lett belőle...*
|
|
|