by *Amúgy ha nagyon akar, tud énekelni, egész tűrhető hangja van., Táncban viszont két ballábas szegény. Mondjuk nem is erőlteti meg magát, hogy rendesen megtanuljon táncolni. Neki az tök mindegy. Aztán ugye kicsit felkapja a vizet, de valamilyen szinten sikerül lenyugtatnia magát. De az sokkal odébb van…* - Jaj, ne már! Ha tudnád, hogy engem hányszor szidtak már a hátam mögött, vagy vágták a képembe! Mégis túléltem. Nem hinném, hogy a szívszerelmed porcelánból lenne. *Vág egy csúnya fintort, mert nem érti, hogy miért kell ennyire védelmezni a srácot. Épp fordítva kéne lenne, de ha Brian hülye az ellen semmit nem lehet tenni. Aztán ugye eljutnak addig, hogy majdnem kitekeri a csaj nyakát, de szerencsére lenyugtatja magát. * - Nem akarod te látni. Jobb azt egy ketrecbe zárva tartani, bár néha így is az indulatok vezérelnek. * Szól halkan, mert ő tényleg nem olyan agresszív, mint a démonok, vagy épp a vámpír. Ha pedig hallaná Alice gondolatait biztosan visszaszólna valamit, de így csak támaszkodik a falnak, majd létrehoz egy képzeletbeli világot. Egyébként a pincében elhangzott szavakat elengedi a füle mellett, majd ugye egy tisztásra kerülnek. Ő kényelmesen elhelyezkedik, és egészen addig fel sem áll, míg Alice nem kérdez tőle. Az ígéretre egy csibészes mosoly jelenik meg az arcán.* - Na, ezt már szeretem. Hidd el, így mindenkinek könnyebb lesz. Ha a Führer megengedi, akkor még az udvarra is kiviszlek. Bár… Az rondább. *Dumál tovább, majd visszacsusszan a helyére, és a mobilját előkapva fürge mozdulatokkal ír egy sms-t. Ha akarja Alice, akkor elolvashatja, bár csak ennyi áll benne: „Átveszem a műszakodat, de holnap te duplázol!” Ha ezt elküldi, hátradönti a fejét, lehunyja a szemét, és halványan mosolyogva hallgatja a másikat.* - A démonoknak más a gondolkozásuk. Különben is, biztosítani akartál, hogy velük leszel. Egyelőre ideiglenesen tettek a pincébe, hogy hogyan viszonyul a dolgokhoz, és ha nyugton maradsz, akkor a birtok területén mászkálhattál volna, de nem így sikerült. Aztán a reggeli őrmester elintézte azt is, hogy akkor már bezárva tartsunk a pincébe, de mivel én később jöttem ezért csak a Führer elmondásai alapján tudom a dolgokat. Egyébként én sokkal okosabban csináltam volna. *Vakargatja az állát a srác, mert tényleg elég hülyeségnek tartja a tervet. Aztán továbbra is lehunyt szemmel fülel minden egyes szócskára, és a mosoly egyre feljebb szökik az arcán.* - Hát igen. A Sors mindenki életét megváltoztatja. Egyébként meg folyamatos változásban vagyunk. Minden napon, órában, percenként, pillanatonként változunk. Senki nem marad meg olyannak, amilyen. *Beszél halkan, és elégé érdekes, hogy egy „rosszfiú” így vélekedik a dolgokról. Igen, határozottan látszik, hogy Aaron nem olyan, mint a csatlósai. Ő csupán mókából csinál rossz dolgokat, míg a többiek azért, mert ez a természetes. Magasba szökik a fiú szemöldöke Fyron hallatán, majd pimaszul vigyorogva a lányra pillant.* - Tehát az apáca jelmez mögött egy kalandor rejtőzik. Híd el nekem néhány hullán és ősi leleten kívül semmi érdekes nincs ott. A 119 évemmel tudom, mert hatéves korom óta élünk itt, így úgy ismerem a helyet, mint a tenyeremet. *Vágja rá a srác, majd visszadől, lejjebb húzza a fején a sapkát, majd egy elegáns mozdulattal a lány felé nyújtja a mobilját.* - Itt még a vámpír se jut be a fejedbe. És amiről nem tudnak, az meg sem történt. Nyugodtan hívd fel őket, de kérlek, maradj hallótávolságon belül. *Mondja halkan a fiú, majd ha elvették a mobilt, akkor a tarkóján összekulcsolja az ujjait, és a napfényben fürödve dúdolja tovább a számot.*
5 posters
Kísértettanya
Kyle Williams- .::Diák::.
*A szidásra csak felhorkant és természetesen nem mondd semmit. Ő is tudna szidni bárkit és természetesen úgy van vele, hogy nem megy azzal semmire. Szóval természetesen csak bajba sodorná magát. Így természetesen mindenképpen megtartja, a véleményét amennyire tudja. * -Az indulatokat tudod szabályozni. Lehetsz túlságosan is nyugodt, de jobb elhessegetni a düht. Gondolom nem vagy te ilyen és egészen más lakozik benned. Úgy gondolom, nem vagy te amolyan elmebeteg őrült avagy idegbeteg „sötétség fegyence” nem is látszik, hogy te ilyen lennél. Nehezen lehetne elképzelni téged olyannak.*Csak úgy kijönnek maguktól a szavak és nem tartja magában. Nem ám Ami a szívén az a száján? Lehet. Nem-nem nyílik, meg csupán csak beszélget a másikkal. Utána sétálni kezd ebben a kis helyiségben és ugye jól érzi magát. Majd leül Aaron mellé és még nem lepődik meg magán. Aztán halványan elmosolyodik és rápillant a srácra.* - Szívesen rendbe teszem. Biztosan fel lehet dobni pár virággal, fával és még ki is lehetne gereblyézni. Ha nem is látszik, rajtam elég sok mindent tudok és legalább a kreativitást is tudom hasznosítani.*Mondja minden hátsó szándék nélkül, és ami tény az tény. Brian háza körül is nagyjából ő tett rendet, amikor megérkezett. A srác erre nem lenne képes. Az sms-t nem olvassa el ő nem olyan, hogy beleolvas mások üzenetibe. Nem is kérdezz rá csak filozófálgat és vágyódik már haza.* - Nem kenyerem az erőszak és így viselkedem. Nem tehetek róla ez már régóta kialakult bennem.*Mondja elgondolkozva és a családjára majd Brianre gondol..* - Hát igen. Mondom, hagyjuk is. Elrontjuk az imidzsedet ezzel a szövegeléssel.*Felkuncog, és tényleg igaza van. Nem rombolja le a fiú imidzsét. Aztán beszélni kezd Fyronről és arról, hogy mit dolgozik. Ő ilyen kalandvágyó és az érdekes helyek érdeklik a lányt.* - Az lehet. De talán Fyron is tartogat, meglepetéseket hidd el. Találtam pár régi festményt a falakon. Amiket mások nem vettek észre, plusz érdekes köveket. Amúgy, mint mondtam. Nem olyan lennék, mint amilyen most vagyok. Régésznek és történésznek tanultam és ezer meg egy hely jártam már. Egyiptomtól, Indiáig majd az rab területeken és Afrikában. Ebből a legjobban a piramisok tetszettek és a szkarabeusok. Találtam kettőt egy piramisban, de úgy gondolom ott a helyük. Nem vagyok ilyen műkincs rabló, de érdekesek. Mint ahogy a múmiák is… a történelmük.*Csak úgy elkalandozkat és mesélni kezd a szakmájáról, merre járt. Igen.. Alicet el lehet képzelni szalmakalapban, kék izompólóban és halásznadrágban és hátán hátizsák, amiben a felszerelés igen jól áll neki és természetesen tisztában van azzal, hogy mivel járnak ezek a kalandok.* - Ne haragudj kicsit elkalandoztam..*Mondja halkan és mosolyogva azután ugye beszélgetnek továbbra is és a telefonra felszökken a szeme. Csak pislog nagyokat, amikor nyújtják felé és ő kelletlenül elveszi, de csak hebeg és habog. Egész pontosan a következőt lehet látni: Szemcsillogás és természetesen halványan elmosolyodott száj. A fiúnak az arcára egy puszit nyom. khm Alice, aki eddig félt tőle, és a megjegyzésre csak bólint. Aztán tárcsázni kezdi a számot mire egy ismerős hang szól bele ugyanazzal a hanggal.* - Jézusom, te.. Te..ne sikítsál!*Kuncog fel és a fának támaszkodva a srácra néz, és halkan oda mondja neki: „Köszönöm”* - Igen, minden oké..hogy hol?*Kérdően ránéz a srácra aztán vissza a faágra és halványan elmosolyodik.* - Tesó, valahol Görögországban. A csapatom úgy döntött, hogy a görögszobrokat tanulmányozzuk át és az oszlopokat és írjunk róla cikkeket. Nem volt térerőm, de különben szóltam volna. Briant tudod adni?*Kérdezi meg Domit mire rávágja, hogy igen. A srác dühében mély hangon bele szól, mire a másik megrezdül..*- Te is hiányoztál, de nem kell kelletlenül bele ordítani.*Neveti, el magát utána tovább beszélnek..* - Mi? Mikor? Ja.. Azt álmodtam. Nem raboltak el csak a meleg annyira leterhelt, hogy nem tudom hol áll a fejem. Mi? Vámpír.. hm.. Érdekes. A nyakamon semmilyen sebhely nem látszik. Figyelj egyelőre minden oké. Majd.. Találkozunk. Hogy érted, hogy mikor?*Szusszant egyet és megvakarja a fejét és elgondolkozik és mélyet sóhajt.* - Nem tudom. Egyenlőre nem tudom hol áll a fejem, de egyet tudok. Ha rajtad múlik. Szerintem most leteszem. Mennem kell. Én is. Szia.*Leteszi a telefont és egy kicsit elsírja magát. Nem tehet róla, hogy hazudnia kellet, de megoldotta azt, hogy ne legyen semmilyen baj ebből. Aztán vissza adja a telefont a srácnak és a könnycseppet letörli az arcáról.* - Nem mondtam semmit. Hallottad.*Mosolyog a srácnak, és valóban nem adott ki semmilyen információt. Brian mondjuk továbbra sem hisz ebben, de kérdés mikor nyugszik le.* - Nehéz volt tőle elköszönni..*Nem tehet róla ő már csak ilyen… a fának támaszkodva leül a srác mellé és a fejét a térdére rakja. A két kezével meg átkulcsolja és gondolkozik.*
Karita Toov- .::Városi Lakos::.
*Talán jobb is, ha nem szól semmit. Az a legjobb, legbölcsebb döntés a lány részéről. Alice szavait hallgatva megrándítja a vállát, és neki veti a hátát a hűs falnak.* - Nem vagyok haragtartó típus, és könnyen lenyugszom. Egyébként helyes meglátás: nem vagyok sem elmebeteg, se sötét dolgokat valló, de még a vér látványa sem izgat fel. *Rándítja meg egykedvűen a vállán. Igen, az biztos, hogy Aaron teljesen más. Valahogy mindig is kilógott a sorból, és még egy ilyen furcsa alakot nem találsz ebben a városban az is hótziher. Amikor leülnek mellé nem különösebben zavartatja magát. Ő nem Adam, akit zavar mások közelsége, de még James sem, aki a vér illatára egyből vadállattá változik.* - Á, nem szükséges. Rendbe van téve csak eléggé depressziós hangulatot áraszt a hely. Hiába forgok az Expoliandumban ettől a helytől néha még engem is kiráz a hideg. * Húzza a száját a srác, mert tényleg gyűlöli a Kísértettanyának az auráját.* - Egyébként meg, ha valami kifogás lenne a ház kinézetével, akkor a hullák megcsinálják szóval mindegy. Arra vannak, hogy karbantartsák a házat. *Vonja meg a vállát a srác, látszik, hogy nem akarja Alice-t ezekkel fárasztani meg a kert így tökéletes tényleg. Csak az a fránya aura.* - Nekem se. Cselszövéssel, hazudozással és ésszel többre megyek, mint ezek hárman. Mondjuk azt is csak akkor vetem be, ha biznisz van. *Morogja alig hallhatóan a fiú. Az imidzses dologra halkan felnevet.* - Teljesen mindegy. Anyám napi szinten elcseszi a rosszfiú beállítottságomat, de ez van, ha a lidérc fia a szüleivel él. *Fintorog egy sort, mert tényleg így van. Egyébként imádja a családját, csak az anyja túlságosan is fárasztó. A tesóiról nem is beszélve. Alice lehet meglepődne hány de hány arca van ennek a fiúnak itt. Ártatlan kisfiú, segítőkész tinédzser, védelmező báty, drogos, alvilági futár, nőcsábász és éltanuló. Nagyon-nagyon sok minden egybe véve, de ő így szereti. Nem színészkedik csupán ezek a „titulusai” alakultak ki az idő során. Csak ücsörög a fejét a fának döntve, és hallgatja a lány beszédét. Érdekli őt a régészet, bár a japán technikai csodák jobban érdeklik. Azt tervezi, hogy ott fog majd tanulni és dolgozni. Az animék jóvoltából önerőből tanulta meg ezt a bonyolult nyelvet, és az írást is sikerült elsajátítania.* - Hidd el, úgy ismerem, mint a tenyeremet. A kutyám érdekesebb nála, bár Williammel el lehet beszélgetni, ha nincs harapós kedvében. Egyébként nem értelek. Ha történésznek tanultál, akkor minek vonultál zárdába? Ez baromság… *Csóválja a fejét a srác, de nagyon szívesen hallgatja Alice élménybeszámolóit. Bármit el tud képzelni, amit mesél neki, így egyáltalán nem untatja a másikat.* - Semmi gond szívesen hallgatlak, de szerintem más is hallaná a hangodat. *Felel halkan, majd ugye odaadja a telefonját a másiknak, félig-meddig kinytija a szemét, majd a köszönetre csak vigyorogva biccent. Mondjuk már a puszira szélesen elvigyorodik, de hát ő ilyen. Némán hallgatja a beszélgetést, és nem szól egy szót. Ezen a helyen bármiről beszélhet a lány, mert a fiú úgyse fogja leállítani. Amikor viszont Alice Briannel beszél csak keserűen mosolyogva rázza a fejét.* - Lehetetlen alak vagy… Viszont nem érdemes sírni, na. Nehogy eláraszd nekem ezt a helyet, mert nem tudok olyan gyorsan tutajt ácsolni! *Pillant fel aggodalmasan, majd a dzsekijének zsebéből előtúr egy kissé összegyűrődött zsepit, és a lány felé nyújtja. A telefont zsebre vágja, majd a lány szavaira halkan felnevet.*- Nyugodtan beszélhettél volna velük tovább is. Ha lebuktatsz minket úgyis állaljuk a felelősséget szóval. Mint mondtam: ez az egész csak a srác miatt van. Mivel nem bír elnyugodni a seggén muszáj megfékezni. Egyikünknek se lenne jó, ha az üzletébe, vagy dolgaiba belekotnyeleskedne. Mivel az én üzleteim is eléggé nagykutyáknak valók ezért nem szeretném, hogy az utamba álljon. *Magyaráz nyugodtan a lánynak, majd nyújtózkodik egyet, és nyújtja a kezét a lánynak.* - Ideje tovább menni. Nem ilyen kicsi ám a fejemből kipattant világ. Ha már alkotok, akkor valami nagy dolgot csinálok. *Mondja pajkosan mosolyogva, és ha a lány követi, akkor egy kisebb tábort találnak néhány méterrel odébb. Kajával, tábortűzzel és sátorral. Aaron lecövekel a tűz mellé, és szürke szemeivel figyeli a pattogó tüzet, egészen addig, míg hangosan, japán zene nem kezd el szólni. Káromkodva előkaparja a mobilját a zsebéből, majd nagyot szusszant, és felveszi a telefont.* - Szia anya. Mi?! Mondtam, hogy sátorozunk a haverokkal. Jaj, ne csináld! A szobám rendben van, a suliban elhaverkodom, de hagyj élni! Jaj, a ház társaimmal vagyok! Nyugi, nem támadnak ránk. Anya! Ismerem a szigetet. Jó, jó. Majd ha haza értem megcsinálom, igen azt is megjavítom. Jó, igen. És írok majd a nagyinak is. Igen, meglesz. Jó, oké. Szia anyaaa. *Hadarja félig angolul, félig lidércül, majd bosszús képpel kinyomja a telefont, és Alicere pillant.* - Bocs, a szüleim szeretik tudni, ha távol maradok este, és azt mondtam nekik, hogy nem maradok ki este, de változott a terv. *Magyarázkodik, és morcosan neki dől egy farönknek. Vajon hány dolgot titkol még ez a fiú? Vajon hány oldalát képes megmutatni néhány nap leforgása alatt?*
Karita Toov- .::Városi Lakos::.
- Mi?! Haver, én kinyírlak! Jól van, akkor érezd jól magad Hawaii-on, de aztán nehogy valami csajjal gyere haza! *Háborog a telefonba egy fiatal fiú otthon, mert úgy volt, hogy ma szabadnapja van, de James lelépett, így megint neki kell bemennie Alice-hez, mert Adam nem hajlandó rá. Morcosan ül fel félmeztelenül az ágyán, mert szegény lidércnek néhanapján melege támad, pláne azért, mert a tündérek szeretik szívatni az emberiséget, így ilyenkor 32 fokra is felszökik a hőmérő higanyszála. Felpattan a ágyról, odamegy a szekrényéhez, előrángat egy tiszta pólót, majd miután lerobogott a lépcsőn, elköszönt az anyjától rohant is a pékségbe venni crossaint, majd utána betért az édességboltba is, hogy vegyen egy kis csokoládét. Miután onnan is kijött ismét gördeszkára pattant, hogy meg se álljon a kísértettanyáig. Ott aztán a lépcsőnél leszáll a deszkáról, felszökdel a lépcsőn, feltépi az ajtót, majd elindul a pincelejáró felé. Ott egy pillanatra megáll, leszedi a bűbájt az ajtóról, hogy bejusson oda, majd halkan nyikorogva kinyílik az ajtó, ő belép, és újra aktiválódik a bűbáj. A fiút megcsapja a fülledt meleg, mire fintorogva akaratul is kicsúszik a száján néhány ocsmány szó.* - B***d meg, de meleg van! *Káromkodik egy sort, majd lerakja az asztalra a szerzeményeit, rápillant Alice-re, és kajánul elvigyorodik.* - Ahogy elnézem, nem csak nekem van melegem tündérkém! *Szól oda az alvó lánynak, majd oda megy az egyik ocsmány festményhez, leszedi a falról, és az a mögött megbúvó kapcsolókkal kezd szórakozni, amíg kellemes, hideg levegőt nem kezd permetezni a szellőrendszer. Ha a lány nem ébredt fel, akkor elhelyezkedik a foteljában, és némán ücsörög, ha pedig Alice felkelt, akkor rámutat a vásárolt holmikra, és valami olyasmit morog, hogy neki hozta.*
Kyle Williams- .::Diák::.
*Meleg van. Természetesen nem tehet arról, hiszen a tündérek csinálják a dolgokat. Szereti ő is, amikor ez meleg van.. de tényleg.. Szokásához híven, nem csinált mást. Feküdt, fürdött, tv-zet. Evett egy keveset, de nagyon elege van abból, hogy itt van. Csak nem hangoztatja a tegnap előtt történtek óta. Szóval viszonylag nyugisan áll a dolgokhoz és a beszélgetés lehet jó hatással volt rá. Tök nyugalmasan éppen alszik az ágyon és nem zavartatja magát, hogy fehérneműben van. Tényleg viszonylag meleg van, a vizet is issza és nem tud bele gondolni ezekbe a dolgokba. Mondjuk Brianen jár az agya és van egy két kiforralt terve és természetesen gondolkozik, hogy sikerüljön.* - Nem igaz, hogy az ő hibája.. Ne.. Ne… Brian!*Hirtelen felsikítva ébred fel és gyorsan a nyakához kap és nyugtázza, hogy nincs ott semmilyen sebhely utána közben könnyes szemmel és levegő kapkodással néz az érkező lidérc felé.* - Igen meleg…* A légkondinak valamennyire örül, de pontosabban amit álmodott az már nem tetszett neki. A következőt látta: Az angyal aki Démon is természetesen vámpír lett valahogy és a lányt elkapta és megharapta.. Pontosabban, eléggé durva álom volt hiszen még el is égette a lány hulláját. Csak pislog Aaronra és nem tudja mit mondjon. Egyenlőre kicsit ideges a drága…*
Karita Toov- .::Városi Lakos::.
*Igen, a tikkasztó hőség még a legmelegtűrőbb embereket is kikészíti. Ez még a mi szívtipró lidércünket is eléggé megviseli, hiszen ő azért nem szokott hozzá az ilyen időhöz, és egyszer még le fogja csapni azokat az idegesítő kis tündéreket. Ugye szép lassan megérkezik a srác, megint elég ocsmányul beszél, majd levágódik a fotelbe, és a fehérneműben fekvő lányt figyeli. Khm. Talán mondani sem kell, hogy elég alaposan végigméri a csajt. Mivel Alice mégis alszik, és nem riadt fel a zajongására így előveszi a telefonját, és éppen a fülhallgatójának a zsinórját kezdi kicsomózni, mikor meghallja Alice sikítását. Kérdőn felvonja a szemöldökét, majd halkan megszólal miközben továbbra is a fülessel szórakozik.* - Minden rendben? Azért a jelenlétem nem okoz ám rémálmokat. *Szól halvány mosollyal az arcán a lányhoz, majd feláll, az asztalra teszi a mobilját, és betúr a zacskóba. Kivesz egy tábla csokit a zacsiból, kibontja, majd ha van hely a lány mellett, akkor lehuppan mellé, és nyújtja felé a csokoládét.* - Egyél, jót tesz. Különben is, ha már megvettem örülnék neki, ha megennéd. *Tukmálja a lányra az édességet, és egy gonosz mosoly jelenik meg az arcán.* - Ha nem eszed meg másra használom, és az nem fog neked tetszeni. *Mondja pajkos mosollyal az arcán, és megint sötét gondolatai támadnak, bár ezt most csak azért mondja,hogy a lány tényleg vegyen a csokiból. Aztán Alice ha kér, ha nem lerakja mellé az ágyra, ő pedig visszaül a fotelbe, és tisztes távolságból figyeli a másikat.* -Hiányoztam? *Kérdi hirtelen széles vigyorral a képén, mert tegnap egész nap srácokkal lógott kint, és azzal szórakoztak, hogy egymást lökdösték bele a szökőkútba.* - Ja, egyébként este is én leszek veled, mert a vámpír barátunk megpattant, az Őrmester meg nem hajlandó bejönni, a Führer meg pillanatnyilag számodra nem elérhető, szóval be kell érned velem, bár… Ha nem gond, akkor lesznek vendégeink. De kissé ők is perverzek szóval talán jó lenne, ha legalább egy pólót magadra vennél nehogy kiessen a szemük a helyéről. *Pofázik angyalian vigyorogva, majd a jól ismert japán rockos csengőhang ismét megszólal. Felpattan a helyéről, és vígan beleszól a telefonba.* - Tom? Nem, még nem tudom, hogy jöhettek-e, mert a kisasszony még nem adott engedélyt arra, hogy beengedhetlek titeket a lakosztályába, vagy sem. Visszahívlak, oké? Oks, de majd hozz valami ihatót, mert k***a meleg van. *Cseveg vidáman, és igen. Egyértelműen nem az anyjával beszél, aztán, ha sikerült leráznia a haverját, angyalian Alice-re mosolyog.* - Szóval, jöhetnek? Mert akkor felviszlek a házba. Kezdem unni ezt a dekorációt.
Kyle Williams- .::Diák::.
*A zajongásra nem is viszont arra, hogy rémálma volt arra igen. Nem bírja már azt, hogy folyton út félen jönnek ezek az álmok. Csak rápislog, és nem tud szóhoz jutni. Vagy is annyira igen, hogy a kérdésre és az édességet megköszöni és felel.* - Azt hiszem vagy nem.. Rosszat álmodtam mindegy.* - Köszönöm. Mivel érdemeltem ki?*Kérdezz rá halványan elmosolyodva és amikor a nem evés kerül szóba akkor felnevet.* - Mire gondoltál ez alatt?*Érti ő a célzást, de kíváncsi valamire., de azért közben elkezdi enni a csokit és addig örül még nem elmebeteg érkezik a színre. A vámpírra különösen megkönnyebbül és halvány mosoly terül az arcán.* - Az jó.Szóval megint ketten leszünk?*Nem tudja, de érzi jó hatással van rá a srác és nem balhézik. Azután természetesen a mondandójára felvonja a szemöldökét és természetesen a srácra kérdően néz.* - Akkor mindjárt felöltözök engem nem zavar. Bár ha pókerezni akartok akkor légy szíves… abba én nem megyek bele.*Kacsint a srácra és reméli érti milyen pókerre gondolt. Amúgy nem zavarja az emberek és az, hogy felviszik halványan elmosolyodik.* - Köszönöm., viszont.. ugye ők nincsenek akkor itt. Ugye?*Kérdezz rá hiszen nem lenne jó ha egy Adammal összefutna.*
Karita Toov- .::Városi Lakos::.
– Értem, hát ha vissza akarnál aludni mondanám, hogy éneklek, mint a tesóimnak, de ha nem akarsz meghalni, akkor mellőzném a fertelmes hangom hangoztatását. De azért ez is segít. * Mondja halkan, majd ugye odaadja a csajnak a csokit, majd a lány kérdésére halványan elmosolyodik.* - Nincs mit. Szeretem megédesíteni mások életét. *Vigyorodik el szélesen, és cseppet sem egoista a drága fiú. Á, egy kicsit sem, mert ő a megtestesült tökély, aki számára nem létezik az egoizmus. Aztán alig észrevehetően boldogan csillannak meg a szemei, mikor a lány elveszi az édességet, a következő kérdésre pedig az amúgy is csokis kezével összekeni a lány arcát.* - Erre gondolok… *Suttogja lágyan, előrehajol, és lenyalja a lány arcáról a cseppfolyóssá vált csokit. Utána persze elhúzódik, de a szemében még mindig ott lángol a vágy, ami általában minden csinos lány közelében ott szokott ragyogni csak azok hagyják is magukat, és nem kell mellettük fékeznie az érzéseit, vágyait.* - Pontosan, illetve, néhány hülyét iderángatok, ha hagyod.*Bólint érzelemmentes arckifejezéssel, elég hamar tudja rendezni az arckifejezésit. Talán ezért is olyan jó színész, ha akar. Majd ugye a lány elé tárja az ötletét, és vigyorogva hallgatja a csajt.* - Nem szándékozunk pókerezni, de most hogy mondod… Amúgy nem, ha pókerezünk az pénzben megy. Egymás habtestét nem akarjuk bámulni, így inkább kápéban nyomatjuk. Bár szerintem elhozzák a darts-táblát.* Magyaráz jókedvűen, majd a köszönésre csak legyint, és ismét feltápászkodik.* - Nem, az Őrmester és a Führer a könyvtárban ülnek és valamin dolgoznak, a Vámpír-ficsúr Hawaii-on, szóval megint én vigyázok rád. *Vigyorog még szélesebben, majd odamegy az ajtóhoz, leszedi a bűbájt, és szélesre tárja a lány előtt. Aztán, ha felérnek az emeletre, akkor Alice egy szépen, ízlésesen berendezett házban találja magát, ami tele van tűzdelve modern cuccokkal. * Na szóval, jobbra az étkező a konyhával. Balra a mosdó és a nappali. Odafent meg hálók vannak és egy dolgozószoba. Asszem ennyi. A szellemek megcsinálnak helyetted bármit, de ha nagyon kérleled, akkor a ház is aktiválja magát, bár azt csak a Führer tudja elérni. Ja, egyébként lehet, hogy hébe-hóba felbukkan a kutya, de ne törődj vele, és… *Dumál össze-vissza a csaj mellett, majd egy hangos „Told ide a retkes képedet, Crownwell!” kiáltásra összerezzen. * - Na, megjöttek. Fél pillanat. *Nevet fel a srác, majd futva megindul, feltépi a bejárati ajtót, és neki dől az ajtófélfának.* - Valami gond van Rob? Mert ha igen, akkor kint is maradhatsz! Visszatérve, gyertek csak be. Nem fog kinyírni a védőbűbáj. *Vigyorog a srác, és odakint két barna hajú, sárga szemű srác toporog ugyanolyan felszerelésben. Az egyikük hóna alatt egy hatalmas darts-tábla van csapva, míg a másik három rekesz sört cipel. Szépen bemasíroznak a házba, Aaron követi őket, majd a nappaliban lévő kávézóasztalra az egyik srác levágja a rekeszeket, míg a másik elterül a kanapén.* - Basszus, nem szóltál, hogy ilyen rohadt messze van! – Én is úgy emlékeztem rá, hogy közelebb van. Üdvözlet a kis hölgynek. Csak nem te vagy, akit Aaron pajti kiskutyához hűen vigyáz? – Legalább megfizetnek Crownwell? *Kezd pofázni egyből a két srác, mire Aaron csak vigyorogva csóválja a fejét.* - Nem, semmit nem fizetnek érte. Egyébként meg Alice, ő itt két haverom Thomas és Robert Smith. De hívd csak őket Tökfejnek és Seggfejnek, arra jobban hallgatnak. – Hékás! Anyád a seggfej, Crownwell! – Tévedsz Rob, anyámat Christine-nek hívják. *veszi át a szót a Crownwell fiú, mire egyből Rob visszapofázik. Tom csak vigyorogva csóválja a fejét, majd, ha Alice engedi, akkor kezet csókol a lánynak.* -Mint már Szívtipró említette, Thomas Smith vagyok. De röviden csak Tom. Örvendek a szerencsének Alice. Kérlek, nézd el a tesóm faragatlan stílusát. *Szól halkan a srác Alice-hez, míg a másik kettő megint vitázni kezd.* - Nem arról szó, hogy valami ihatót hoztok? – Ez iható, nem? – Persze, csak nagyon jól tudod, hogy nem szokásom vedelni, és Alice-t biztosan nem fogom méregdrága és marha erős sörrel kínálni! – Akkor isztok vizet basszus. – Jó hagyjuk. Inkább szereld fel a táblát! *Hisztiznek egy sort, majd Robert kelletlenül feltápászkodik, és felszereli a táblát, míg Aaron és Tom elbeszélget Alice-szel.* - Bocs, csak kissé értelmi fogyatékos a Seggfej. *Szusszantja morcosan Aaron, mire Tom vállon veregeti.*- Figyelj, nem te viseled el a nap huszonnégy órájában. Szóval, Alice. Hogy viseled a mi idiótánkat? *Fordul a beszélgetés végén vigyorogva Alice-szel Tom.*
//saddlebrown - Robert, white - Thomas//
//saddlebrown - Robert, white - Thomas//
Kyle Williams- .::Diák::.
-Nem szeretnék vissza aludni. Tulajdonképpen.. tudom, már miért vagyok itt.*Mondja halkan és természetesen Brianre céloz, de nem mondd különösebben semmit. A benne lakozó érzések most felkeltették azt, hogy egyáltalán érez e valamit iránta. Mármint Brian.. ezt csak egy módon tudhatja meg. Az első megoldás természetesen az, hogy nem beszél róla és barátságban maradnak és elfojtja az érzelmeit és a vágyait. A másik lehetőség az, hogy féltékennyé teszi a félvér fiút. Ő persze az utóbbit választaná, hogyha megpróbálná, ha bár a testvére segítene benne az is biztos. Az életre és az édesített szavakra felnevet és megforgatja a szemeit.* - Te mindig szereted mi?*Kérdezz rá felnevetve és elkezdi enni a csokit. Utána pedig természetesen felvonja a szemöldökét és az összemaszatolásra csúnyán néz. Azután amikor a másik nyelve az arcához ér kicsit megborzong és megfogja a karját a fiúnak és elvigyorodik.* - Sztrájkoljak az evéssel?*Nyújtja ki a nyelvét és a Fiú meglepettségére valamennyire kezd feloldódni a lány. Csak valamennyire. Egyébként a lány nyel egyet és halványan elmosolyodik.* ~Ezt ne tette volna..~*Máár kéééső.. ahogy mondják és természetesen próbálja vissza fogni magát. Aztán hallja, hogy vendégeik is lesznek és mondja, hogy perverzek. Khm eszébe jut a pókerezés, arra gyilkosan néz.* - Reméltem is. Akkor jaj lett volna neked.*Torkolja le a másikat a darts táblára gonoszan elvigyorodik. Ő játszott régebben, de már kijött a gyakorlatból. Vagy nem, de majd meglátjuk. Aztán összekapja magát és felmennek a háznak a többi részébe. Körbe pislog, hogy nem is szörnyű a ház, és elismerése azért, hogy itt laknak.* - Jól van..*Mondja, a fiúnak utána ugye megjön a két majom és csak a fejét csóválja.* ~Ezek vajon mindig ilyenek?~*Teszi fel magában a költői kérdést és csak halványan elmosolyodik, amikor köszönnek neki. Ő csak neki támaszkodik a falnak és összefonja a karját maga előtt.* - Talán igen talán nem. Amúgy igen és üdvözletem.*Hagyja, hogy a kezét megcsókolják, és csak pislog nagyokat és úgy gondolja hosszú éjszakája lesz. Természetesen jól is érzi, de kíváncsi lesz a végére.*- Semmi baj, már megszoktam.*Khm.. Adam túltesz Robén ahhoz semmi kétség nem kell. Utána a vitázásra csak a fejét fogja, és inkább leül az egyik székre.. és kivesz a rekeszből egy sört ha engedik.* - Öhm.. én azt hiszem maradok a víznél. Nem kenyerem az alkohol..*Aaronhoz oda hajol és azt már halkan mondja neki.* - Nem bírom a piát.*Egyébként való igaz. Egy pohár bármilyen alkoholból hamar leveszi a gátlásait és nem is emlékszik a dolgokra. Pontosabban az éjszakára. Egy kis pohárkától mindig megfájdul a feje. A kérdésre csak sóhajtozik.* - Van más választásom? Nincs. Amúgy jó fej csak mindegy.*Nem fog fecsegni, mert megint nyavajgásnak nézne ki a dolog és inkább befogja a száját.* - Ti hogy viselitek el?*Kérdezz vissza és nézi ahogy a táblát felszerelik.*
Karita Toov- .::Városi Lakos::.
- Akkor jó, mert akkor nem kell énekelnem. *Nevet fel halkan, és persze felfogja a célzást, de nem szól semmit. Mondjuk, a Führer tuti neki állna kérdezősködni, de Aaron nem az a fajta. Egyébként az, hogy a lány féltékennyé tenné Briant… Nos, Aaron benne lenne, mondjuk ő minden izgalmas dologban benne van.* - Persze, hiszen erre születtem. Mondjuk csak azoknak akikhez van valami közöm: a családom, a munkatársaim, a haverjaim, vagy az épp ügyfeleim. *Rándítja meg a vállát még mindig vigyorogva. Majd ugye történik az a bizonyos eset, ahol Aaron megint elragadta a hév, és már végképp nem bírt uralkodni magán. Amikor megfogja a karját Alice meglepetten felpislant, és halványan elmosolyodik, de azért mégis elhúzódik mielőtt még olyat csinálna,amit nem szándékozik. Vagyis szándékozik, csak nem akarja ráerőltetni magát a másikra.* - Azt azért ne, mert akkor tényleg kénytelen leszek így eltüntetni a csokit. De ha szeretnéd… *Mondja vigyorogja, és igen. Felettébb perverz, de ha Alice hagyja magát, vagy kéri, ő tényleg simán folytatja a játékot. A letorkollásra halkan felnevet, és rázza a fejét.* - Nem félek tőled, szóval nem hinném, hogy bajom lett volna. *Ölti ki a nyelvét, majd ugye megtörténik Smithék csodás belépője is.* - Ohó, tuti te vagy az! Szokott ám mesélni, hogy mi folyik itt. Néha túl emberséges. Egy lidércnek nem kéne ennyit törődnie a nem-lidércekkel. *Felel lelkesen Thomas Alice megjegyzésére, majd szép lassan el kezdenek berendezkedni. Tom és Aaron hangosan nevet Alice megjegyzésén, Rob meg csak magában fortyog. De Robert mindig is ilyen karót nyelt az idegennek szemben szóval, ez van. Utána ugye kisebb vita bontakozik ki Aaron és Robert között, majd Rob diadalmasan vigyorogva mutat Alice-re, ahogy kivesz egy üveget.* - Háh! Látod, lehet, hogy mégis inni akar! – Jaj, pofa be Robert! Ugye nem akarod, hogy anyád meg tudja, hogy milyen bizniszed van?! – És ugye te nem akarod, hogy a családod meg tudja mekkora képmutató vagy?! – Nem vagyok képmutató, Robert. Az, hogy vannak sötét melóim nem azt jelenti, hogy képmutató lennék. *Sziszegi dühösen a két fiú, és ha Tom nem szól közbe valamit lidérc nyelven, akkor talán egymásnak ugranak, ahogy a jó haverok közt szokás. Aztán Robert elvonul felszerelni a táblát, Tom felnyit egy üveget és inni kezd, Aaron pedig neki dől a falnak, és Alice-re néz.* - Ne aggódj, nem fogom hagyni, hogy leitasson, viszont… Ha bármi olyat csinálnék, akkor előre is bocs, mert tuti, hogy ezek engem le fognak itatni.*Suttogja halkan, nyugodtan, mintha az előbb mi sem történt volna. Robert lassan végez, és a dzsekijéből elővesz egy cd-t. * -Tegyél be valami zenét öcskös! *Hajítja Tom felé a lemez, mire az leteszi az üveget, elrugaszkodik, és elfogja a repülő tárgyat. Így Tökfej odalép a lejátszóhoz, belehelyezi a lemez, és pár pillanat múlva hangosan dübörögni kezd a japán rock.* - Ha nem tetszik, nyugodtan tegyél be más zenét. Max Rob vág egy csúnya fintort, és kész. *Mondja halkan Aaron, majd Tom odaáll a srác elé egy üveggel a kezében, és győzködni kezdi, hogy igyon. A boszorkánymester fiú elhelyezkedik a kanapén, majd nem sokkal később Rob is lehuppan mellé. Tom meg ugye Alice-t faggatja, míg a másik két srác halkan sutyorogni kezd, és néha-néha felpillantanak a lányra.* - Hát, van. Megszöksz. *Vigyorog szélesen Tom, majd kiveszi a nyilakat a táblából, és tovább hallgatja Alice-t.*- Tudom! *Kiált fel Aaron, mikor azt emlegetik, hogy jófej, erre persze Rob tarkón vágja.* - Robert Seggfej Smith, ha még egyszer kezet emelsz rám úgy beváglak a medencébe, hogy a fal adja a másikat! *Hadarja idegesen a lidérc, mire az ikrek összenéznek.* - Van medence, és eltitkoltad?! *Kiált fel egyszerre a két srác, majd a rekeszekkel kiszaladnak, Aaron meg vigyorogva felkapja Alice-t, és utánuk megy.* - Remélem van váltás ruhád, és örülsz, hogy kimész a levegőre, kislány. *Vigyorog a srác, és ha Alice nem kapálódzik eléggé, akkor bevágja a csajt a medencébe. Addigra odakint az ikerpár fürdőgatyára vetkőzik, mert ők eleve úgy készültek, hogy valahová majd elmennek fürdeni. Aaron kétrét görnyedve röhög a medence szélén egészen addig, amíg Robert be nem löki a vízbe. Aaron hatalmas csobbanással esik a vízbe, és morcosan kiül a partra. Gyorsan leveszi a farmerját, a pólóját, a zokniját és a cipőjét, majd Tom visszalöki a hűs vízbe. Az ikrek ott vihognak, aztán felbukkan Kyle is, aki hátulról meglöki a két srácot, így azok is a vízben landolnak. A kutya pedig, mint aki jól végezte dolgát elheveredik a fűben.* - Egyébként, a kérdésedre választ adva… Egyszerre pottyantott le minket a gólya, egy helyre szóval azóta össze vagyunk nőve. Olyan, mintha a tesónk lenne. *Vigyorog Tom, majd a tesója lenyomja őt a vízbe.* - Igen, együtt keringtünk, mint gólyafos a levegőben. Így volt időnk összeszokni. *Morogja a srác, mire Aaron lefröcsköli őt is meg, ha Alice is ott van, akkor a lány is kap. Igen, együtt olyan, mint három túlméretezett óvódás, és hiába vitáznak annyit imádják ám egymást.*
Kyle Williams- .::Diák::.
-Egyszer kötelező lesz énekelned! Kíváncsi vagyok a hangodra…*Kacsint a srácra és tényleg kíváncsi. Akár szerencsétlen a másik akár nem. A féltékenységről pedig annyit, hogy a lány már gondolkozik pár dolgon és nem tudja, hogy hol kezdje. Lehet, a srácra csak úgy simán rámászna ha lenne gátlása, de lehet nem.* - Értem.*Kuncog fel a fiú mondani valóján utána következik az izgalmas dolog a csoki amire a lány megborzong jó értelemben. Az, hogy meg fogja a fiú kezét csak, hogy jól esett neki, de nem biztos, hogy jó ötlet, ha ezt megcsinálná.* -Eszek csokit, de egy kicsit hagyhatnánk…*Kijelenti és természetesen nem célzott arra, hogy folytatná, ha bár kérdés az, hogy a lány mennyire oldódik fel. Utána a lány leinti a fiút, hogy reméli semmi piszkoskodás nincs bennük… a félésre felnevet.* - Félhetsz is…*Mondja kuncogva és csak viccel. Azért vigyázzon a srác. Nos az emberségesre megvonja a vállát.*-Attól függ kinek mi az emberség. Nocsak. Tényleg?*Kérdezi felvont szemöldökkel a Smith gyerektől és utána jön a vita. Mire Alice kivesz egy üveget és megnézi a sört…* ~Úristen.. hosszú éjszaka lesz..~*Szusszant egyet és az ivásra Aaronhoz megy oda. Az már más kérdés, hogy miért nem mondja ki, hogy nem iszik. A vitatkozásra csak a fejét fogja.*- Te vagy az első te meg a második számú lökött, idióta. Szóval elég a vitából.*Fogja a fejét és nyugodt hangon szól a két fiúra és ártatlanul pislog. A rockra csak húzza a száját. Ő nem szereti a rockot. Latin, Hastánc zenéket annál inkább.* - Ez nektek zene? Na jó..*Megunja 10 mp után és fogja és aktivizálja magát és átkapcsol valami ízléses zenére: Ricki Martint rakta be és a lány megvárja, hogy beinduljon a zene.*- Erre lehet táncolni…*Puffog két sort és ha be indul a tánc akkor természetesen a hasát ritmusra kezdi mozgatni. Lábai kecsesen és ritmusra előre hátra lép vele a kezével meg finom mozdulatokat ad ki. Természetesen a zenét imádja ha sok mindent nem tudnak róla. Az ivásra nem mondd amúgy semmit ez természetes. A beszélgetést is ugye félbe hagyták hiszen a lány most megmutatja mire lehet „jól érezni” magukat. Ha bár már rég hallott ilyen típusú zenét szóval azért valamennyire örül, hogy feljött. Viszont a rossz az most jön. Amikor felkapják csak a lábával kapálódzik.* - Tegyéél le!*Mondja a srácnak és amikor a vízbe kerül prüszkölve feljön a víz alól és kimászik a vízből.* - Azt hiszem én kihagyom ezt. Van váltás ruhám, de akkor is..*Mondja a srácoknak és ők már vetkőzni kezdenek mire a másik sóhajt és a hajából facsarja ki a vízt.* - Gondolom nincs másválasztásom.*Kérdezi meg, de inkább csak kijelenti hiszen akkor vissza mászik a vízbe.* - Értem, szerencsétlenek…*Igazából az, hogy egyszerre születtek meg, de nem zavarja őt különösebben.* - Na jó.. azt hiszem inkább elterülök a fűben. Kis gyerekek akik a bölcsödébe valók.*Magukra hagyta, de nem szökik ám meg. Csak pislog nagyokat és szippantja be a friss levegőt.*~De rég jártam kint…~*Szusszant nagyot és elfekszik a földön, de kicsit saras lesz amire felmorog.*
Karita Toov- .::Városi Lakos::.
- A-a. Előbb vágom fel az ereimet, minthogy énekeljek! Épp elég a húgomnak kornyikálni, aki még értékeli is a fertelmes hangomat. *Húzza a száját a fiú, és Alice akárhogy is erőlködik Aaron csak akkor fog énekelni, ha leitatja. Egyébként a Crownwell fiú tényleg nem tehet róla, néha eluralkodik rajta a vágy, és akkor nincs megállás. Szóval most még épp időben figyelmeztette az agya egyik szegletében megbúvó józanesze, hogy ne, ennél jobban ne másszon rá a lányra. Pedig megtenné. Bókolna neki, flörtölne vele, elhalmozná virággal, elárasztaná a csókjaival, kényeztetné, de ha erre a másik nem vevő, akkor inkább most jó, ha leáll. Alice szavaira halványan elmosolyodik, és bólint.* - Rendben, akkor teszünk félre egy keveset, ha meggondolnád magad. *Kacsint a lányra szemtelenül, de még így is megmarad a cuki kisfiús külseje.* - Mint mondtam: Nem félek. Tőled nem. *Suttogja halkan, és finoman végigsimít a lány arcán. A szemében egyszerre több dolog is visszatükröződik: szenvedély, vágy, jókedv és erőlködés, hogy visszafogja magát. Aztán ugye felbukkannak a srácok, és dumálni kezdenek mindenről, ami épp az eszükbe jut.* - Nos, az az emberség, ha gyengéd érzelmeket táplálsz valaki iránt. Lásd. Együttérzés, szeretet, segíteni akarás. Ennek a hülyének a szempontjából még a megfékezhetetlen vágyakozás is ide tartozik. *Int a fejével Aaron felé Tom, aki épp nem figyel, mert Robbal vitázik. Aztán mikor Alice közbe szól egy pillanatig döbbenten pislognak a lányra, majd összenéznek, és felnevetnek. * - Hallod Robert, legalább elsőszámú idióta vagyok. *Ölti ki a nyelvét a srácra, aki csak vihogva rázza a fejét.* - Hát nálad nagyobb barmot nem is találni Qarinban az is biztos! *Horkant fel a morcosabbik ikerfiú, mire Thomasból is kitör a röhögés.* - Látod, nem kell aggódni értük. Folyton marakodnak. *Csóválja a fejét Tom, egyébként tényleg így van. Összevesznek, üvöltöznek aztán lehiggadnak, és fél órán keresztül röhögnek. Aztán ugye Tom beüzemeli a lejátszót, Alice kérdésére pedig a három srác kórusban felel.* - IGEN! Ez rohadt jó zene. Imádjuk a keleti kultúrát.* Mondja kapásból a három lidérc, majd Rob azt is hozzáteszi, hogy ha nem tetszik a rendszer, akkor igyon, és megtetszik. Egyébként nem szólnak bele abba, hogy Alice zenét vált, bár mindhárman csúnyán fintorognak Ricki Martin hallatán. Aztán amint Alice táncol kezd Aaron arcáról lehervad a fintor, és helyette perverz mosoly terül szét az arcán. Hatalmas szemekkel figyeli a lány testének minden mozdulatát, és talán még a nyála is kicsordulna, ha Robert nem vágná hátba a gyereket.* - Aú! Ezt miért kellett? *Kérdi felháborodva a fiú, a gerincét fájlalva, mire az ikrek továbbröhögnek, Tom pedig Alice-nek odasúg valamit.* - Szerintem ne nagyon táncolj előtte, mert kevés kellett ahhoz, hogy ki ne csorduljon a nyála. Úgy ismerjük már a reakcióit, mint a tenyerünket. *Szól vigyorogva a srác, Aaron pedig zavartan pislog körbe, majd egy ezer wattos mosolyt villant a csajra.* - Amúgy rohadt jó a mozgásod. *Bókol a csajnak, az ikrek meg inkább csak isznak, hogy ne kelljen kommentálniuk az esetet. Aztán ugye a medence szó hallatán Smith-ék kirontanak, és Aaron is követi őket Alice-szel a karjaiban.* - Majd előbb-utóbb leteszlek.* Vigyorog angyalian, majd ugye a lány beleesik a vízbe, Aaron pedig halványan mosolyogva néz Alice után. És talán azt sem kell említeni, hogy a lány testére tapadó vizes ruhák még jobban kiemelik a lány alakját, és a fiú tovább bámulja őt egészen addig, míg Rob le nem nyomja a víz alá.* - Tévedés! Van választásod. Seggfej! Azonnal akasz… *Bukkan fel Aaron a vízből, de Rob ismét lenyomja, így a beszéde hangos bugyborékolássá alakul át.* - Akaszkodjál le rólam! *Löki el vigyorogva magától Robertet, aztán a vízben összeverekedik az ikerpár, mire Aaron kimászik a vízből. Időközben Kyle eltűnt, így ismét nyugodtak a kedélyek a környéken.* - Amúgy nem szerencsétlenek. Így legalább biztosítva van, hogy nem felejtik el a születésnapomat! *Vigyorog szélesen a fiú, ahogy kimászik a vízből, és ha most nyilvános helyen lennének lehet, hogy néhány lány megbámulná. Mondjuk a mellkasán az a három, alig feltűnő fehér heg nem kéne oda, de hát már nem lehet visszafordítani. Aztán a fiú odasétál az elfekvő lányhoz, és szélesen vigyorogva tekint le rá.* - Csatlakozhatok? *Kérdi angyalian pislogva, és ha megengedik neki, akkor ő egy kevésbé sáros területen terül el, bár őt a sár nem különösebben izgatja. Robert és Thomas pedig továbbra is elbaromkodik a medencében. * - Tudod ez a ködös-párás idő nem valami szép, és alig látszik valami az égből. Ezért utálom ezt a helyet. Árad belőle, hogy velejéig romlott. *Motyogja, majd kinyújtja a kezét, és olyan mozdulatokat tesz, mintha elhessegetne valamit, de ha Alice szemfüles, akkor észreveheti, hogy szép lassan eloszlik a köd. Ha pedig odaengedték, akkor Aaron összekulcsolja a kezét a tarkóján, és oldalra billenti a fejét, hogy lássa Alice-t.*
Kyle Williams- .::Diák::.
*Amikor végig simítanak, az arcán akkor csak pislog. A vágy és minden egyéb.. Bár Briannél lehet, beérné, de mi van akkor, ha a másiknak nem kell, lehet, összetörne a szíve. Biztos. A fiúkra nem mondd, semmi olyat ő csak a fejét fogja és természetesen csóválja is. A vitára beleszól, aztán amikor Aaron megszólal, angyalian pislog.*- Tudod mit. Ha ennyire elszállsz a fejedtől.. akkor te a harmadik számú kismajom vagy.*Mondja kuncogva és Robertre és Tomra ártatlanul pislog. Tom megjegyzésére csak legyint és inkább tovább nevet. Azután csak leül a székre, majd jön a japán rock, amire a lány és hifinél átkapcsolja a zenét és elkezd, kecsesen elkezd táncolni és egyre gyorsabban mozog. Szeret ő táncolni és sok mindent nem lehet tudni a lányról. A srác nézését viszont elkapja.* - Ne csurgasd a nyálad.. Gyere, inkább csatlakozz be. Vagy valamelyik ikret fogom fel kérni, táncolni.*Közben rásandít a srácokra és közeledik feléjük.*- Na… gyertek…*Ha nem táncolnak, akkor a lány abba hagyja, de kár volt, hiszen hirtelen felkapták és a medencéhez viszik ki. Felsikkant és természetesen egy kicsit ott marad a vízben a fiúkkal, amíg el nem kezdik fröcskölni egymást és utána a kutyára ügyet sem vetve kimászik és elfekszik a földön és bámul. A levegő, az ég a fű.. mintha kislány lenne, aki nem láthatta régóta ezeket. Az, hogy megbámulnák a lányok, nos, Dominique biztos rámászna és őt ismervén kiszedni ki és micsoda. A sebekre nem kérdezz rá a lány, de most egy kicsit elkalandozik. A srácok zajongását kizárta a fejéből és természetesen valami féle Cascada féle számot kezd el énekelni: Because the nightot… ha közeledik, a fiú hallhatja. A csatlakozáshoz csak rásandít, a másikra végig néz és bólint.* - Soha nem jönnék amúgy erre a helyre. A szellemek, a vámpírok mind távol állnak tőlem. Az egyetlen félvér, akitől tartok Brian ikertesója Rowan. Egyetlen egyszer volt összetűzésünk, és ha nem jön Brian.. nos.. Mindegy. Nem fecsegek semmi olyat.*Kezdi el mesélni Alice részben azt, hogy mi az ő gyengéje. Azért van még, de a fők ezek. Valamiért elérte a fiú, hogy picit megbízik benne és érzi, hogy nem akar rosszat neki.* - Vissza kell majd mennem abba a rideg pincébe?*Kérdezz rá a srácra, mert már ha nem is vallja be szóban, elege lett belőle. A helyből. Ha a választ megkapja akkor hátra fordul a srácokhoz.* - Mit szólnátok egy darts versenyhez?*Kérdezz rá és Aaronra is rápillant és hirtelen erősen a mellkasára csap. Bár nem szándékosan, de elpirul és elfordítja a tekintetét és elveszi a kezét.* - Elnézést kérek.. véletlen volt.*Asztalnak nézte a srácot aztán hirtelen felpattan.* - Azt hiszem ruhát is kéne cserélnem…*Jelzi a srácoknak, hogy át kéne öltöznie.*
Karita Toov- .::Városi Lakos::.
*Nem tehet róla, na. Ő nem olyan, mint Brian, sőt világéletében kimutatta az érzéseit, és flörtölt. Ilyen szempontból az O’Callaghan fiú a nyomába se érhet, mert Aaron tisztában van azzal, hogy mit várnak el tőle a nők, és hogy cserébe ő mit kap tőlük. Valószínűleg Briannek erről az egészről fogalma sincs. Alice szavaira kivert kiskutya fejet vág, mire a lidérctársai még jobban röhögnek rajta. * - Legutóbb még cuki voltam, és nem tudom ki aludt el ölemben múltkor! *Vág vissza duzzogást színlelve, és valljuk be, elég jól megy neki. Tom és Rob inkább csak röhög a két társukon, nem igazán fűznek kommentárt. Egyébként meg ők nem csorgatják a nyálukat, hiszen van barátnőjük, de Aaron már csak ilyen.* - Nem is csorgatom a nyálam! Csak elbambultam. *Felel felháborodottan a fiú, de a haverjai vigyorgása elárulja, hogy ez egyáltalán nem így van.* - Egyébként meg nem táncolok. *Teszi karba a kezét duzzogva, arra pedig hogy elrabolja az ikreket… Nos az említett célszemélyek riadtan egymásra pillantanak, és árnyékká válnak. Ezt már Aaron nem bírja ki röhögés nélkül, és nevetve dől el a kanapén, míg egy díszpárna fejbe nem találja. Arra morcosan felül, és feláll a helyéről.* - Egyébként attól, hogy mi nem táncolunk nyugodtan folytathattad volna. *Vigyorog pimaszul a srác, de addigra már Smithék leléptek. Utána a vízben hülyéskednek, de Aaron egy idő után ott hagyja a haverjait, és mivel engedélyt kapott rá elterül a fűben a lány mellett. Egyébként a Cascada számot nem ismeri, ő női előadókban nem valami járatos meg olyan bandákban sem, ahol nő a frontember.* - Azt gondoltam. Csupán Fyronba mászkálsz, ahol hullák, démonok és kósza elmebetegek vannak. *Mondja vigyorogva, majd Rowan hallatára felsóhajt.* - Nem tudok vele mit kezdeni. Az Őrmestert még helyre tudom rakni, mert könnyen manipulálható, de Rowan okos és ravasz. Keresztülhúzná a számításaimat, én pedig nem akarom, hogy megpróbáljon kinyírni. Vigyáznom kell a testvéreimre. *Mondja halkan, kicsit elmerengve. Fogalma sincs róla, hogy a nagyszájú öccse hogyan boldogulna nélküle, vagy épp a hercegnő korszakát élő kishúga, aki egy méhecskétől is teljesen kikészül. Egyébként Aaronben meg lehet bízni, mert tényleg nem ártana a másiknak. Jó, néha szereti kavarni a szart, de nem vészes ám a srác. Alice kérdésére ránéz a lányra, és elvigyorodik.* - Igen. *Mondja határozottan, majd megvakarja a vállát.* - összeszedni a holmijaidat. Felköltözöl az emeletre. *Teszi hozzá mellékesen, mert vagy egy hétig nyaggatta Izzy-t, mire engedélyt kapott arra, hogy a lány részt vehessen a mindennapi életükben. Aztán szép lassan a srácok is kimásznak a vízből, és Alice kérdésre rázzák a fejüket.* - Kösz nem. Menni kéne. Igazság szerint találkozónk van. –Pontosabban Tomnak randija van, én meg egy buliba vagyok hivatalos. *Magyaráz a két srác, majd szépen felöltöznek, majd Rob vállon veregeti Aaront, Tom pedig Alice-hez beszél.* - Mindenesetre örültem a szerencsének Alice. Jó éjt srácok! *Köszönnek el, majd Aaron rásandít a lányra, mikor az rácsap.* - Semmi gond. Nem fájt annyira. *Mosolyodik el a srác, majd elindul befelé. Félúton megáll, hátra néz, és odaszól Alice-hez.* - Nem jössz? Meg kellene mutatnom az új szobádat. Egyébként nem kell ruhát cserélned így is tökéletes vagy, bár ha nagyon zavar akár le is veheted, és megehetnénk a csokit.*Mondja halkan a fiú, és egy szál nadrágban végigflangál az egész házon. Egyébként lehet, hogy nem látszik, de a csoki említésére élénken felcsillannak a szemei, majd megrázza a fejét, és a lánnyal együtt lesétál a pincébe, hogy onnan felvezesse a másikat az újdonsült hálószobájába.*
Rebecca váltó
*Rowan úgy fél órája érkezett meg a kísértettanyára, az óta a nappaliban ücsörög, és egy mérgekről szóló könyvet olvasgat. Még mindig nem sikerült megtalálnia a tökéleteset a "jótékony nagybácsi" számára, szóval még nézelődik. Egy fekete fotelben ül, lábát feldobva a kávézóasztalra, amelyen egy üveg whiskey és egy pohár pihen. Egyébként mostanában kezd kissé labilissá válni, azért is rejtőzött el a kísértettanyán, mert itt talán nem fogják túlságosan zaklatni. Egy kis nyugalom... Halkan sóhajt egyet, majd tovább lapoz. Igazság szerint most nem érzi úgy, hogy képes lenne megölni valakit, ami kimondottan rossz jelnek számít nála: azt jelenti, hogy megint eljön az az időszak - nap, hét, rosszabb esetben hónap -, amikor az angyali énje dominál. Az meg, nos... Nem éppen egy kellemes élmény a srácnak. Talán épp ezért igyekszik ennyire a mérgekkel elfoglalni magát, hogy visszaszorítsa még egy kicsit a tollast. Ráadásul ez együtt jár azzal, hogy a betegsége is visszahúzódik, de mindez csak idegesíti. Ő szeret egy elmebeteg, szemét démon lenni, semmi szüksége az angyal felére... Jó, a szárny jól jön, de tényleg ennyi az, ami kell neki. Újabb sóhaj kíséretében megrázza a fejét, és megpróbál az előtte fekvő könyvre koncentrálni. Ez túl kegyetlen... Vagyis nem, nem, nem elég kegyetlen, ez az, valami durvábbra van szüksége...*
Kyle Williams- .::Diák::.
*Egy barna hajú lány ül a földön s szívja magába a friss levegőt. Egészen korán felkelt ma még Aaron előtt egy-két órával. Kicsit izgalmasra alakult az este. Talán elengedte magát túlságosan is, de akkor is jól esik neki. Haja most ki van engedve és egy „világoskék” bikiniben van, mivel eléggé meleg van és még lesz, ahogy a leányzó érzi. Nem tudja miért és pontosan, de valamiért a Cromwell gyerek jó hatással van rá. Feláll kis elgondolkozás után a földről és elindul a házba befelé. Pontosabban örül annak, hogy járkálhat a házban és nem egy eldugott kis helyen van. Ahogy bemegy hirtelen egy „ismerős” félvért figyel fel és természetesen felvonja a szemöldökét…* ~Ez túlságosan is gyanús..~*Lépked előre lábujjhegyen mielőtt valami hülyeséget csinálna.* ~Nem ez nem.. vagy még is?~*Ahogy közelebb ér Rowanhez, a könyv felé hajol és a vállát megérinti a félvérnek ha megtudja érinteni.* ~Mérgek?~*Szemeivel pislog nagyokat és a srácra figyel nagy szemekkel, és hirtelen hátra lép.* - Nolám.. Gondolhattam volna, hogy nem Brian fog ilyesmiket olvasni..*Jegyzi meg kicsit higgadtan. Nem fogja hergelni Rowant, de ki tudja, hogyan fog reagálni.*
Rebecca váltó
*Amikor a lány belép a nappaliba, Rowan azonnal megérzi, hogy van ott valaki, de egyelőre nem mozdul, csak a fülével követi a lépéseket. Amikor a lány a könyv fölé hajol, egy fél percig hagyja nézelődni, majd szinte követhetetlen sebességgel, még az előtt, hogy Alice elléphetne, felpattan, és megragadja a torkát.* - Nem illik beleolvasni abba, amit éppen más néz. Wayne *köpi a lány nevét. Igazság szerint abban a pillanatban ismeri fel a másikat, amikor megragadja, és így egyből sok minden világossá válik számára. El is engedi a csajt, aztán higgadtan visszahuppan a fotelbe.* - Szóval akkor tényleg elraboltak. Az idióta öcsém rajtam keresett... De legalább most már megmondhatom neki, hol vagy, ha megint elkezd zaklatni *szusszant, majd a poharáért nyúl, és felhajtja az éppen benne lévő italt. Aztán hátradől, és folytatja az olvasást. Nem, ez sem jó... Egyébként abszolút nem érdekli a csaj, neki csak az a lényeg, hogy így megmondhatja Briannek, hogy ő tényleg nem tudott róla semmit, de jelenleg a kísértettanyán üdül a kis barátnője, szóval lekophat róla. Nincs ezen a világon még valami, ami annyira fel tudná idegesíteni, mint az, amikor az öccse nem hagy neki nyugtot. Most meg pláne el kell majd kerülnie a srácot... Jobb, ha a másik nem tudja meg, hogy vannak olyan időszakai, amikor tényleg normális. Inishloe-ban ez könnyű volt, elvégre kvázi az egész sziget az övék volt, volt hová elrejtőzni. De azért meg tudja oldani. Bár tény, hogy a Sylorinában sem múlathatja az időt, de esetleg a Rablóban részegre ihatja magát, vagy kiköltözik a temetőbe, vagy valami ilyesmi. A lényeg, hogy olyan helyre, ahová Brian még véletlenül sem teszi be a lábát. De nagyon elkanyarodtam: a lényeg, hogy Row visszatért az olvasáshoz, és úgy tűnik, teljesen figyelmen kívül hagyja Alice-t.*
Kyle Williams- .::Diák::.
*A lány ugye oda lép a fiúhoz, hiszen gyanúsan ismerős neki. Két lehetőség van: Brian eljött, avagy az ikertesója. A könyv fölé hajolva bele olvas és kérdően néz a srácra. Amikor elkapják, a torkát a srác kezébe bele nyomja a körmét, hogy engedje el.* - Jó a könyvet néztem, de azt is, hogy ki rejtőzik a külső mögött.. már majdnem összekevertelek vele.*Sziszegi a srácnak és összeszűkíti a szemeit. Továbbra is gyilkosan néz rá soha nem csípte Rowant. Vagyis az elmebeteg részét… A lány belép a konyhába és egy pohár vizet elkezd inni. Az után hallja, hogy mit mond a srác, amire halványan elmosolyodik.* - Rajtad keresett engem? Nem fog pattogni. khm.. úgy tudja Görögországban vagyok.*Még is miért? Hát persze, hogy a lidérc fiú megengedte, hogy beszéljen vele. Természetesen beszélt is és a pörgő hiperaktív húgával is. Aki soha nem nyugszik le egyetlen egy percre sem. Nos az igazság Domi nagyon lazán veszi a dolgokat míg Alice.. pedig ő 5 perccel előbb született. Mindenesetre. Visszatérve megissza a vizet, és fürkészi tovább Rowant.* - Még nem láttalak ilyen higgadtnak.. mondjuk nem felejtem amikor találkoztunk.*Forgatja meg a szemeit. Nos igen. Az O’Callaghan srác nagyon nyugodt. A lánynak, meg melege is van így lehuppan az egyik fotelbe.* -Kit akarsz eltenni láb alól, hogy ilyeneket olvasol?*Nos.. a lány valamennyire ismeri őket és tisztában van ennek a fiúnak az őrültségeivel. Teljesen nyugodtan ücsörög és körbe néz és figyeli a másikat, hogy még is mit csinál vagy tervez csinálni.*
Rebecca váltó
*Nem zavarja különösebben a csaj körme a kezébe, ennyi fájdalmat lazán el bír viselni.* - Arra van a szád, hogy használd *feleli higgadtan, majd ugyebár elengedi a lányt, és visszahelyezkedik a fotelbe.* -Ejnye, rossz kislány. Azt hittem apáca vagy, a hazugság bűűűn *búgja kedélyesen.* - Mindegy, nekem az a lényeg, hogy engem békén hagyjon *von vállat végül, majd visszatemetkezik a könyvébe. Nem óhajt különösebben foglalkozni a másikkal, mindig is csak egy kellemetlen, de lényegtelen kis valakiként érzékelte, eddig nem sikerült olyan komolyan betennie neki. Szerencsére a lány ki is megy, de ez az áldásos állapot nem tart sokáig: pár perccel később Wayne már ismét a szobában van, és hozzá beszél.* - Az én dolgom, mikor vagyok higgadt. És én egész elfelejtettem... Túl jelentéktelen vagy *mondja, fel sem pillantva a könyvéből, reményei szerint lezárva a beszélgetést. Pillanatokon belül azonban Alice ismét megszólal, mire ingerülten szusszant egyet, és gyilkos pillantást vet rá.* - Semmi közöd hozzá. Most pedig befognád végre a pofádat? Olvasnék, keress magadnak más beszélgetőpartnert *mordul rá, majd remélhetőleg most már tényleg lehetősége lesz rá, hogy elolvassa azt a mérget, ami felett már három perce ül.* ~ Ha nem fogja be, én fogom be neki... ~ *gondolja morcosan, majd ismét előröl kezdi az aktuális bekezdést.*
Kyle Williams- .::Diák::.
*Nem tehet róla. Ő ilyen, és ha hirtelen hozzá nyúlnak, akkor természetesen reagál rá. Ha bár ezt Adamnél vagy a másik kettőnél nem merte volna ezt megcsinálni. Habár Rowan.. ő kiszámíthatatlan és hát tudjuk milyen. Az apácára nem mond, semmit csak ártatlanul pislog. Megjegyzés: Amit a fél-vér nem tud az jobb is. Pontosabban, nem kell tudnia mi történt az éjszaka…* - Ha bűn akkor majd imádkozok, ne legyél szemtelen O’Callaghan.. még megégeted a kezed. *Mondja ugyanolyan hangon, mint ahogy a srác és természetesen feltűnt neki az, hogy más, mint volt.* - Tudod.. nem csodálom, hogy letagad téged…Meg, hogy barátaid nincsenek..*Feleli epésen és gondolkodik el. Igen.. A lány teljes mértékben majdnem mindent tud arról, amit elmeséltek neki. Még azt is, hogy Dariusal beszélt a másik.* - Dariussal sikerült zöldágra vergődni?*Kérdezi meg ártatlan pislogással és halál nyugodtan ül a fotelben: Amit csinál, az csak azért van, mert, ahogy beszél róla, hogy békén Hagyja. Ilyen szempontból örül annak, hogy a testvérével jobban kötődnek egymáshoz.. Aztán amikor rá szólnak ártatlanul pislogva csak figyel jobbra balra és csak úgy létezik.* ~Legalább nincs a közelben az-az őrült elmebeteg démon… és a vámpír…~*Szusszant egy nagyot és vára a válaszokat. Hiába gondol másra.. egyszerűen sajnálja már a szegény fiatalabbik ikret.*
Rebecca váltó
*Ki tudja, hogy jó ötlet-e Rowannel megcsinálni? Nos, jelenlegi állapotában annyira nem veszélyes, de azért jobb óvatosnak lenni vele. Igazság szerint a srácnak teljesen mindegy, hogy mit tesz a csaj, és mit nem, csak megjegyezte. Ha valaki jó, akkor jó legyen, ne egy képmutató *****. Bár neki végül is teljesen mindegy.* - Te ne legyél szemtelen, mert a végén még elhagyod a fejed... *mordul fel. A következő mondatot magasról ejti, legalábbis azt az élét, amivel a csaj vélhetően megsérteni próbálta.* - A testvéremnek mondtam, a barátság csak illúzió. A barátokról előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy csak áruló mocskok, akkor meg mi értelme? *vonja fel a szemöldökét, felpillantva a lányra, majd ismét visszatér az olvasmányához. A dariusos dologra fel sem néz, nem is reagál, mintha a lány meg sem szólalt volna. Magában persze feljegyzi, hogy ezt még leveri a testvérén. Mit pofázik ilyesmikről másoknak? Főleg ennek a minden lében kanál embernek? Aztán hál' istennek a csaj végre befogja, így Rowan nyugodtan elmerülhet a könyvében, és végre végigolvashatja azt a bizonyos mérget. Bár egy kicsit tart tőle, hogy nem fog sokáig kitartani a csend, de amíg a másik nem fecseg, kihasználja a nyugalmat. Miután végzett az aktuális bájital átolvasásával, ismét előre hajol, megtölti a poharát whiskey-vel, a felét lehúzza, majd hátradől, és lapoz. Szinte már el is felejtette, hogy valaki megzavarta a nyugalmát...*
// FAGY //
// FAGY //