by Matthew Chancellor Kedd Ápr. 24, 2012 8:13 pm
*Alex hegyibeszédére csak felhorkant, és vadul rázza a fejét.* - Mióta vagy hívő angyalkám? Hányszor voltál templomba életedben úgy, hogy imádkozni mentél?! Hányszor vettél részt misén? Meg vagy egyáltalán keresztelve?! Hát nem. Akkor pofa súlyba, ne papolj nekem olyanokról, amiről fingod sincs. *Mordul fel a démon, és egyre gyilkosabban néz ki, ahogy Alex előtt tornyosul. A másik érezheti, hogy szorul a torka körül az a bizonyos hurok. Mikor a fegyvereket elhajítják felé, az egyik reptében elkapja, a másik elől pedig elhajol.* - Tanulj meg célozni. *Szól vissza az angyalnak, majd teszi tovább a dolgát. Mikor ugye megvédik, akkor csak gonoszul vigyorog Alexre, a kérdésre pedig felhorkant.* - Nem, csak olyan dolgokba folytál bele, amikbe nem kéne. Az üzlet az üzlet. Az én oldalamon állnak, amíg segítek nekik. *Rándítja meg a vállát, majd Alex megjegyzésére még több villámot szór a másikra. Szó szerint izzik Adam körül a levegő, a tenyere körül pedig szikrák jelennek meg.* - Egy magad fajta mocsoknak, aki azt hiszi, hogy jobb bármilyen lénynél, mert angyal, aztán ugyanúgy gyilkol, mint egy démon, egy lidérc, vagy egy vámpír. Egy senkiházi vagy, aki még az angyal jelzőre sem méltó.*A többire nem szól semmit, de Alex érezheti, hogy itt az a pont, ahol be kéne fognia. Adam Harrison nem olyan, mint Fredrik, aki képes megállni az öléssel. Adamet a gyilkolás, a vér és az ölés okozta élvezet tartja életben. Ő nem ismeri a kegyelmet, és sokak vérét vette már.* - Próbálkozni. Szabad, de nem fog összejönni. Túl gyenge vagy ahhoz, hogy végezz velem. Ráadásul engem elég sokan védenek. Mondjuk egy-két phoenix-i srác… *Nevet fel a fiú, és erőteljesen célozgat. Igen, lenyomozta már a srácot, és rájött, hogy van néhány ismerőse, aki beszélt már vele. Aztán ugye jön a kínzás, és a pentagramma, Alex szavain pedig csak röhög.* - Ne reménykedj. *Mondja, mikor a kegyelemdöfést készül megadni, mikor kivágják a kezéből a lándzsát. A fiú kezeiből villámok csapnak ki, és nem is tudja irányítani azt, hogy hová irányul a támadás. Dühös. Nagyon bepöccent szóval nem kellene még jobban felhergelni. Gabrielt szimplán néhány harcművész mozdulattal eltávolítja a közeléből, majd a szellemek sorfalat állnak előtte. Nem jutnak át rajtuk, azt a háborgó lelkek garantálják. A másik Démon szavaira nem reagál csak az utolsó kérdésre hajlandó érdemi választ adni.* - Erre egyszerű a válasz. Egy. Ez a dolgunk drága rokon. Kettő. Látom nem ismered az ősi vallásokat. Aki megöl másokat, azok a túlvilágon szolgálni fogják a gyilkosukat. Számomra ez kecsegtető ajánlat. Ráadásul, ha a démon fia feljebb akar kerülni a ranglétrán, akkor követi a hierarchia szabályait. *Néz gyilkosan a másikra, majd az ablakhoz, hátrál, kiugrik, és odakiált a szellemeknek.* - Gyújtsátok fel a házat! *Adja ki a parancsot, és elrohan. A romhalmaz pedig fellángolt, így jó lesz, ha sürgősen elhagyják az épületet. Gabriel szerencséjére ekkor bukkant fel Alexander öccse Veronicával együtt. Talpra állítja a bátyját, és kirángatja a házból, majd elfekteti a földön. Ha ez meg volt, akkor letérdel a testvére mellé, felé helyezi a kezeit, lehunyja a szemét, és fehér fény tör elő Thierry tenyeréből. Alex sebei lassan összeforrnak, majd mikor begyógyította a sebeket, akkor a kis srác kimerült dől hátra a fűben.* - Hányszor mondtam neked, hogy ne keresd a bajt?! Legközelebb nem foglak megmenteni. *Szusszantja idegesen a fiú, hiszen féltette a bátyját, bár nem igazán mutatja ki. Felpattan a földről, és a párosra szegezi a tekintetét.* - Ha van időtök légy szíves kísérjétek vissza az iskolába. Nekem még van egy kis dolgom. *Mondja a fiú, majd ezzel elköszön, és elindul a Bazilikába a bátyja lelkéért imádkozni.*
