by Lisa Deadwood Kedd Feb. 07, 2012 3:46 pm
*Kicsit meglepődik, de rezzenéstelen arccal várja, hogy a fiú elvegye a torkától a tőrt. Nem egyszer volt már ilyen helyzetben, szóval megtanulta, ilyenkor csak Poker arcot kell vágni és várni a halált. Bár miután a fiú elveszi a tőrt a nyakától és elpirul csak mosolyog.* - Rosszabbra számítottál? Pedig egy bérgyilkosnál, egy sötét erdőben, kettesben nem éppen lehet rosszabbra, vagy csak nehezen. *Nevet fel immáron. Hát igen, neki jó a kedve. Bár mondjuk úgy mostanában eléggé. Persze ez nem jelenti azt, hogy mosolyog. Még mindig a régi megszokott, kissé komor, kissé ridegnek ható tekintet uralkodik arcán.* - Egyhangúan? Fel kéne dobni valamivel... *Kezd el kicsit gondolkozni, de be kell, hogy valljam, nem épp a szórakozás nagy mestere. Sosem volt az, sosem lesz az. Végül csak megrántja a vállát és hagyja.* - Nem tom' majd kitalálok valamit, hogy jobb kedved legyen. *Na igen, érdekes, hogy pont ő akar valakit jó kedvre deríteni... Általában inkább az ellenkezőjét szokta tenni, de hát tényleg megváltozott, hogy ez jó e avagy sem, azt talán még ő sem tudja.* - Ééértem, akkor azért mozgalmas napjaid voltak... *Zárja le, már csak azért is, mert látja a fiún, hogy nem akar róla beszélni, ő meg amúgy sem egy olyan személyiség, akivel lelkizni lehetne bármiről is, szóval...* - Velem? Szokom az iskolát. Legalább is próbálkozom. *Rántja meg a vállát és igazából úgy csak ennyiből állnak a napjai. Járja a terepet, kerüli az embereket.* - Kia? Az meg ki? *Néz kicsit összehúzott szemekkel a fiúra. Akit feleslegesnek talál, nem jegyzi meg...* - Mindegy, nem tudom ki az, de azt tudom, hogy egy pár szadista nőszeméllyel egy szobába vagyok zárva, gondolom az egyik azok közül. *Rántja meg ismét a vállát. Annyira nem érdekli, az már inkább, hogy ki akarja végezni a lányt.* - Khm, bérgyilkos vagyok. Csak egy szavadba kerül. *Mosolyog angyalian a fiúra, ami talán annyira nem illik a képbe, főleg nem ennél a témánál... És persze sétál a fiú mellett, szárnyai még mindig kiengedve. Nem zavartatja magát, neki jó így, más meg annyira nem hatja meg.*
