by Vendég Hétf. Május 20, 2013 7:33 pm*Talán nem tudom azt, hogy mit kéne tennem. Az istállóban mit is keresek egyáltalán? Talán egyedül szeretnék lenni. Morten nélkül nem is tudom olyan mintha nem is lennék a régi.. de meg van változva aztán nem találom a helyem. Roberttel meg nyomjuk a sódert, de az más. Az istállóban ücsörögve a gitárom a kezemben és éppen valami dalt játszok és énekelgetek . Muszáj elterelnem a figyelmemet. Lassan jönnek a vizsgák aztán még haza is kéne menni, de nem merek Thor szemébe nézni sem mivel ugye leléptünk. Nem igazán találom a helyemet aztán még sok mindent kéne rendeznem szóval inkább igyekszem nem gondolkozni a sok dolgon. Az élet megy tovább, de meddig?*
+16
Dante Torres
Elizabeth Cobb
Simone Bellerose
Atanas A. WIlliams
Catherina C. Williams
Eliana De Lucia
Nicole Brise
Yan Antonov
Liliya Antonov
Victoria Jones
Elliot Herondale
Naomi Verhoeven
Zentai Márk
Giselle Céline Marceau
Teylyn Draed
Amarilla Darwin
20 posters
Lovaspálya és istállók
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Mostanában kivonta magát a közösségi életből. Az órákra úgy ahogy bejárogatott, de nem vitte túlzásba a dolgot. Néha lement Qarinba, néha sétálgatott a birtokon, de valahogy nem érezte magát olyan jól, mint az első hetekben. Mortenről sem hallott már egy jó ideje, így már kezdte elfelejteni a fiút... Úgy döntött így jobb lesz neki. Azonban megszerette a lovakat. Ezért gondolta azt, hogy ma lenéz az istállóhoz, és talán lovagolni is elmegy, tehát ehhez illően öltözött fel. Amint az istálló közelébe ér, meghallja, hogy valaki énekel és gitározik benn. *~Szépen játszik* Gondolja, és benéz. Ariant megpillantva enyhén elmosolyodik, majd belép az istállóba, és magabiztos léptekkel elindul a fiú felé.* - Szia. Zavarok? *Köszön kíváncsi tekintettel. *-Szépen játszol. *Mutat a gitárra.*
Vendég- Vendég
*Talán inkább nem filozofálgatok az még a jövő zenéje ami még lesz majd. De nem is tudom azt, hogy mit kéne tenni. Egyedül érzem magam, de valahol tudom azt, hogy még is ez a helyes. Muszáj a lábamon meg állnom végül is évekig nem lehetek úgy, hogy valaki eltart. Szóval.. sóhajtok és gondolkozok a dolgokon. Aztán gitározok, mert már rég játszottam és szeretem a hangszert.. Amikor meghallom az ismerős lány hangját felpillantok és elmosolyodok.* - Szia! Nem dehogy is*Mondom neki mosolyogva és igen kicsit magam alatt is vagyok, mert nem tudom eldönteni azt, hogy mi a helyes, amikor egyedül cselekszem valamiben. Lehet vissza kéne mennem a nevelő apámhoz..* - Köszönöm, de menne ez igazából jobban is, de most a nyugalmas számok kellenek, meg néha a magány.*Felelem sóhajtva.* - Mi a helyzet veled?*Kérdezem tőle és ő remélem, tud valamit azért Mortenről.. engem is elkerül, nem is beszélek úgy vele és hát igen.. szóval nem is tudom.. valahol itt van a fejemben a gondolat, hogy Mortennel is beszélni kéne, meg Philippel..*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Közelebb lép a fiúhoz, és a gitárt figyeli. Ez az egyik hangszer, amelyiken nem tanult még játszani. Aztán a fiú válaszára elkapja tekintetét a gitárról, és a fiúra néz.* -Ha nem zavarok, akkor maradok még egy kicsit. Ha nem probléma.* Mondja mosolyogva, majd az egyik lovas box elől elhozza az egyik kis széket és Arian elé teszi, majd leül.* - meg tudlak érteni. Az utóbbi időben én sem nagyon beszéltem senkivel. Még Mortenről sem hallottam. Azt hiszem ideje elfelejtenem. * Ismét a gitárra néz, s szemében a nyugodt lemondás tükröződik.* -Nincs értelme. * Mondja csak úgy magának.* - Amgy szerintem jól játszol. De tényleg. * Mondja meggyőződötten a fejével bólogatva.* - Én legalábbis nem tudok gitározni, szóval annál biztosan ügyesebb vagy.
Vendég- Vendég
– Mint mondtam te soha nem zavarsz.*Mosolyog rá és őszinte a mosolya, de látszik, a teher rajta van. * - Morten el van tűnve. Azt sem tudom, hogy mi van vele.. Igazából már egy jó ideje nem láttam. Ha igen elkerül.*Magyarázza sóhajtva és elgondolkozik tovább a dolgokon. Lehet, jobb lenne, hogyha a saját feje után megy, de végül is ki tudja azt, hogy mi fog történni. Az még a jövő zenéje. * - Azt hittem te beszélsz vele legalább végül is most együtt vagytok vagy nem?*Teszi fel a kérdést és hirtelen oda húzza magához a lányt. Nem tudja, mi ütött belé csak nem akar egyedül lenni. Talán sőt biztos bár a Cameosban vannak olyanok mellette, akikkel el van, de az más. Valami határozottan megváltozott a fiúban.* - Köszönöm, de majd megtanítalak, ha szeretnéd. Még apa tanított, meg amikor pici voltam.. vagy is, amikor még élt.*Magyarázom Liának bár 4 éves voltam amikor elvesztette, de hát inkább nem gondolkozik ezeken.. bár így is mostanában túlságosan maga alatt van.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
- Akkor jó.* Látja a fiún, hogy valami aggasztja. Ezért előjön benne valamiféle védelmező érzés. Nem szereti, ha az emberek körülötte le vannak törve, vagy boldogtalanok.* - Tehát te sem tudsz Mortenről semmit... *Sóhajt egyet, majd a fiú hozzáfűzésére zavartan eltűr egy hajtincset a füle mögé.* -Nem is tudom már pontosan min volt kettőnk között. Mármint én is azt hittem, hogy együtt vagyunk, de aztán eltűnt... Nem hallottam felőle már nagyon régóta.* Aztán a fiú hirtelen magához húzza, amin eléggé meglepődik, de védelmező és megnyugtató énje miatt rövid időn belül átöleli a fiút, és nyugtatólag simogatni kezdi a hátát. Érzi, hogy Arian elveszett. Nem találja a helyét.* -Nyugalom. Minden rendben van. Nincs semmi gond. Én itt vagyok. Ha valami nyomaszt, nekem elmondhatod. Azt pedig szívesen elfogadnám, ha megtanítanál gitározni. *Mondja szinte suttogva, de szokásos, kedves hangon.*
//Fagy//
//Fagy//
Vendég- Vendég
*Gitározik és kicsit maga alatt van, és természetesen azon gondolkozik, hogy még is mit csináljon majd. Vagy is sejti, de hát nincs más választása.* - Nem igazából már nem tudom végül is mi van. *Feleli a srác és igen ő is maga alatt van, de igyekszik nem mutatni. Még is mi értelme lenne? hiányzik az apja és hiányzik az anyja is és egyetlen megoldás a nevelője akitől eljöttek. Mit fog szólni ha vissza megy hozzá?* - Pedig azt hittem.. tudod.. Na ha találkozok vele akkor majd leszúrom. Te azért sokat érsz.*Mondja nevetve s eszébe jutott az is amikor Liával először találkoztak.* - Tudod, hogy elfogom és tudod mi a furcsa? múltkor én segítettem rajtad.. de javu érzés*neveti el magát, de amúgy a lehúzásra igen védelmezően és csak, hogy ott legyen a közelében azért húzta le.* - Nem lesz nehéz a gitározás de akár most is játszhatsz ha gondolod.*Mondja a srác és átadja a gitárát a lánynak .* - De antik darab.. *Mondja óvintézkedés miatt szóval..* - Válassz egy számot random és megtanítom neked. Énekelni tudsz?*Kérdezi és kíváncsi rá nagyon egyébként na.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
- Szerintem itt már senki nem tud semmit. Komolyan.*Hangosan felnevet.* - Nem kell leszúrnod. Már mindegy. Biztosan nem tehet róla. *Feleli lenyugtatva Ariant. Nem szeretné, ha veszekednének, vagy valami hasonló. Biztos benne, hogy Mortennek jó oka van rá, hogy eltűnt. Az élet viszont megy tovább. Eliana pedig tudja hogyan kell továbblépni.* - Igen... Múltkor te segítettél rajtam... Valóban furcsa.* Kicsit elhalkul. Visszaemlékezik a múltbéli eseményre. Milyen vicces is most innen az egész. Aztán a gitárra néz. * -Szabad? Vigyázok rá. Megígérem. * Elveszi a fiútól a gitárt, és megpengeti a húrokat.* - Meg tudod tanítani azt a számot, amit az előbb játszottál? Nagyon tetszett. És persze, tudok énekelni. Azt mondják egész jó vagyok benne. *Mondja viccesen, majd a fiúra kacsint.*
Vendég- Vendég
*Akkor már ketten vannak ugye bár, hogy nem tudnak semmit. Ezt már megállapították.* - Mondd azt, hogy buta vagyok.*Hozza fel a srác és neveti el magát. Aztán eszébe jutott, hogy segített múltkor Liának és ez most ugyan ez a helyzet. Visszaemlékezés.. A gitárt oda adja és elmosolyodik, és azért adja oda.* - Persze tudom, hogy vigyázol, rá ezért adom oda neked.*Mondja nevetve és kíváncsi rá, hogyan játszik.* - Persze..*Feleli mosolyogva és mutatja, a húrokon mit hol talál a lány. Ha bár igazából a következőt csinálja. A lány mögé ül, és a kezét megfogja lágyan és úgy segít neki mutatni azt, mit hol talál.* -Na annak örülök. Lassan vizsga időszak is van mit szólnál ha együtt felkészülnénk majd rá? Meg még lógok neked egy shadowlanddel.*Hozza fel a lánynak és igen eszébe jutott ám. Aztán ha a lány felkészült akkor együtt játsszák a dalt. és közben figyeli azért…*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Óvatosan tartja a gitárt a kezében, és figyelné, hogy a fiú mit mondd, hogyan játszon, de az inkább a kezét a húrokon vezetve mutatja meg mi és hogyan van.* - Nem is olyan bonyolult. Hogy őszinte legyek, sokkal egyszerűbb a hegedűnél. Ha csak ennyi, akkor menni fog. *Mondja vidáman. Valóban egyszerűnek találja a gitározást. Csak azt kell megjegyezni melyik akkordot hogyan kell lefogni. A memóriája ilyen téren pedig egészen jó, így gyorsan memorizál mindent, és készen is áll a dal eljátszására, de azért még előtte hozzáfűzi:* - Persze. Készülhetünk együtt a vizsgákra, ha szeretnéd. Shadowlandbe pedig feltétlenül el kell mennünk. Kíváncsi vagyok milyen az a hely. Ha már annyi mindent hallottam róla.* Aztán egyszer csak játszani kezdi a nemrég hallott darabot, egy saját feldolgozásban. Eliana mindig is szerette kicsit megvariálni a dalokat. Énekelni kezd, és hangja lágy zengése betölti az istállót.*
Vendég- Vendég
– Csak nagyon oda kell figyelni arra, hogy mit csinálsz, de ahogy látom te ügyes vagy benne.*Mondom dicsérve és mosolyodom. Szóval segítek neki és igyekszem megmutatni minden a gitározásban. Aztán egyik pillanatról s másikra felpattanok, amikor megbeszéltük a vizsgákat és rápillantok a lányra és hirtelen eltűnök és kihozok egy ismeretlen lovat. Miközben énekel a lány. Szép hangja van Elianának jó is hallgatni. Addig én felnyergelem, a szép fekete lovat igen éjszaka van kedvem lovagolni, de ha Liának is akkor viszem magammal. Úgyis van egy hely ahova mindenképpen szeretném az iskolába elvinni még egy helyre, de majd meglátjuk.* - Szép hangod van. Régóta énekelsz meg ilyenek?*Teszem fel a kérdésem és a lóra közben igyekszem felülni persze először rosszul ülök fel aztán visszafordulok.* - Tudod az éneklés az egyik legjobb dolog…*Magyarázom a lánynak és igen örülök neki..*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*A nagy éneklésben észre sem veszi, hogy a fiú kihoz egy lovat az egyik boxból, arra viszont pont odanéz, hogy rosszul ül fel a lóra, így abbahagyva az éneklést elkezd nevetni.* - Ügyes vagy. De látom azért sikerül normálisan felülnöd rá.* Most jut el odáig, hogy kinéz az istállóból, és szörnyülködve veszi észre, hogy teljesen sötét lett. Nem is tűnt fel neki, hogy így elment az idő.* - te jó ég. Ha megbocsájtassz, én most gyorsan elmennék. Még el akartam menni vadászni az erdőbe.* Amint ezt kimondta el is tűnik. Szinte nem is lehetett látni, hiszen a vámpírok elképesztő sebességgel tudnak haladni.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
//Sayon külön kérésére a játék május 31-én (pénteken) játszódik.//
*Cath, ma reggel nagyon rosszkedvűen ébredt. A szeme majd leragadt és legszívesebben egész nap csak aludt volna. Nem is csoda, hiszen mostanában nagyon túlhajtotta magát, és kissé antiszoc módon már napok óta nem beszélgetett senkivel. Most biztos azt kérdezitek, mi az oka, ennek a letargikus és depresszív magatartásának. A válasz egyszerűnek hangzik, de annál több problémát vet fel. Kapott egy levelet a testvérétől. Igen....Kyle-tól. Amikor a kezébe vette a fehér lapot, amire a bátyja szép, erőteljes betűi voltak írva, minden szó égette a torkát, a szeme könnybe lábadt. Vagy százszor átfutotta a sorokat, és sorra csak az a gondolat kattogott az agyában, hogy most, talán mindennek vége. Így, amikor az utolsó óráról is kiszabadult, felszaladt a szobájába, magára kapott egy fehér topot, egy koptatott farmert és a kényelmes fekete edzőcipőjét, egy pulcsit és egy szendvicset pedig a kezébe vett és kirohant az épületből. Céltalanul bolyongott az iskola körül, majd egy kis ösvényen eljutott a Birtokra. Menet közben elmajszolta szendvicset, és végre, hogy valami már volt a gyomrában, már nem érezte olyan kilátástalannak a világot. A gyakorlópályán keresztülvágva kiért a lovaspályára. A Nap, elég gyengén sütött át a hófehér felhőkön, azonban még így kis kellemes idő volt, kivéve, ha olykor feltámadt a szél. A friss levegő, és a nyüzsgő, méhkasszerű diákok csoportjától távol, végre lenyugodott a légzése, homlokán a ráncok kisimultak és a nagy sétától felfrissülve lépett be az istállóba. A széna szaga azonnal megcsapta az orrát, majd a közeli bokszokban meghallotta a lovak egyenletes szuszogását. Ahogy elhaladt a lovak előtt volt, amelyik kíváncsian, okos szemével végigmérte, de olyan is, aki kicsit sem zavartatta magát hogy a lány hívatlanul betoppant, csak tovább lefetyelték a vizet. Amint a következő boksz előtt elsétált, egy gyönyörű, éjfekete lovat pillantott meg. A sörényében fehér csíkok voltak, mintha melírozott volna. Cath a gondolatra elmosolyodott, és hirtelen elhatározásból elszaladt egy nyeregért. Amikor visszatért, az állat tekintete belefonódott a szemébe, és mintha csak azt szerette volna mondani: Gyere csak lássuk, mit tudsz? A lány még fogsága ideje alatt tanult meg lovagolni, és amikor beengedték egy istállóba, mindig úgy érezte, a lovak megértik és felvidítják. Amint felrakott a lóra mindent, lassan kivezette a helyéről és megindultak az ajtó felé. Megsimogatta az állat nyakát, majd egy kissé ugyan határozatlan mozdulattal felült hátára. Hisz, ha már itt van, nem árt, ha kicsit feleleveníti a tudását.*
*Cath, ma reggel nagyon rosszkedvűen ébredt. A szeme majd leragadt és legszívesebben egész nap csak aludt volna. Nem is csoda, hiszen mostanában nagyon túlhajtotta magát, és kissé antiszoc módon már napok óta nem beszélgetett senkivel. Most biztos azt kérdezitek, mi az oka, ennek a letargikus és depresszív magatartásának. A válasz egyszerűnek hangzik, de annál több problémát vet fel. Kapott egy levelet a testvérétől. Igen....Kyle-tól. Amikor a kezébe vette a fehér lapot, amire a bátyja szép, erőteljes betűi voltak írva, minden szó égette a torkát, a szeme könnybe lábadt. Vagy százszor átfutotta a sorokat, és sorra csak az a gondolat kattogott az agyában, hogy most, talán mindennek vége. Így, amikor az utolsó óráról is kiszabadult, felszaladt a szobájába, magára kapott egy fehér topot, egy koptatott farmert és a kényelmes fekete edzőcipőjét, egy pulcsit és egy szendvicset pedig a kezébe vett és kirohant az épületből. Céltalanul bolyongott az iskola körül, majd egy kis ösvényen eljutott a Birtokra. Menet közben elmajszolta szendvicset, és végre, hogy valami már volt a gyomrában, már nem érezte olyan kilátástalannak a világot. A gyakorlópályán keresztülvágva kiért a lovaspályára. A Nap, elég gyengén sütött át a hófehér felhőkön, azonban még így kis kellemes idő volt, kivéve, ha olykor feltámadt a szél. A friss levegő, és a nyüzsgő, méhkasszerű diákok csoportjától távol, végre lenyugodott a légzése, homlokán a ráncok kisimultak és a nagy sétától felfrissülve lépett be az istállóba. A széna szaga azonnal megcsapta az orrát, majd a közeli bokszokban meghallotta a lovak egyenletes szuszogását. Ahogy elhaladt a lovak előtt volt, amelyik kíváncsian, okos szemével végigmérte, de olyan is, aki kicsit sem zavartatta magát hogy a lány hívatlanul betoppant, csak tovább lefetyelték a vizet. Amint a következő boksz előtt elsétált, egy gyönyörű, éjfekete lovat pillantott meg. A sörényében fehér csíkok voltak, mintha melírozott volna. Cath a gondolatra elmosolyodott, és hirtelen elhatározásból elszaladt egy nyeregért. Amikor visszatért, az állat tekintete belefonódott a szemébe, és mintha csak azt szerette volna mondani: Gyere csak lássuk, mit tudsz? A lány még fogsága ideje alatt tanult meg lovagolni, és amikor beengedték egy istállóba, mindig úgy érezte, a lovak megértik és felvidítják. Amint felrakott a lóra mindent, lassan kivezette a helyéről és megindultak az ajtó felé. Megsimogatta az állat nyakát, majd egy kissé ugyan határozatlan mozdulattal felült hátára. Hisz, ha már itt van, nem árt, ha kicsit feleleveníti a tudását.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
Egy kellemes séta után egészen jól érzi magát és elindul körülnézni kint is ahogy így sorjába halad el a dolgok mellett valahogy eljut az istállóhoz is aztán ekkor veszi észre épp a lovat kivezető Cathet és elindul felé és addigra ér oda, mire az éppen felül a lóra.* - Szia Cath! Hogy vagy? * kérdi meg tőle, azzal, még mielőtt a lány válaszolna egy ő általa korábban felnyergelt lovat vezet ki és felpattan rá Cath mellett. Aztán meghallgatja a választ és kérdez.* - Merre menjünk? *Azzal kedvenc lova nyakát megsimogatva, ha Cath megmondta, hogy merre menjenek elindulnak Cath után.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*A lányt jó érzéssel tölti el, ahogy végigtekint a tájon. Gyönyörű az egész birtok és a körülötte lévő hegyek, melyeket burjánzó, zöld lombkoronák borítanak. Beszívja a friss levegőt, és élvezi az egyedüllétet. Megpaskolja a ló nyakát. Sajnálja, hogy nem tudja a nevét. Na, mindegy. Mindenesetre azonnal érzi, hogy összhangba kerültek és már épp indulásra ösztökélné a lovat, amikor meghallja, hogy nyílik az istálló ajtaja és egy lovat vezető Atanas lép ki rajta. Egy pillanatra meglepődik, hiszen nem számított arra, hogy bárkivel is összefuthat itt. A fiúra meg főképp nem számított. A héten igazán nem is beszélgettek, sőt, már régóta nem futottak össze. Persze ez valószínűleg a nagy év végi hajtásnak is köszönhető, na meg, most annak, hogy Cath órák után egyenesen mindig bezárkózott a szobájába.*-Szia!-*Köszön vissza a fiúnak.*-Hm, megvagyok.-*Válaszol, majd a következő kérdés hallatán ismét végigtekint a tájon.*-Arra.-*Mondja és abba az irányba mutat, amit választott. A lovaspályát kikerülve megindul a hegyek felé, ugyanis feltett szándéka, hogy az egyik ösvényen keresztül, ami bevezet az erdőbe, kicsit terepen lovagol. Úgyhogy irány hegynek fel. Amint megindul, még a válla felett megkérdezi.*-Na és te? Mi újság veled?-*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Amikor Cath megmutatja, hogy melyik irányba menjenek egy mosoly ül ki az arcára.* ~Hát unalmas nem lesz az biztos.~ * Gondolja magába és aztán a lány után indulva válaszol a kérdésre.* - Köszönöm, jól két unokatestvérem reggel egyből azzal a meglepetéssel fogadott, hogy tortával vártak a társalgóban és úgy köszöntöttek fel szülinapom alkalmából. Teljesen kiment a fejemből, hogy ma van. Aztán így teljesen meglepődtem. * Aztán hirtelen ötlettől vezérelve megindul vágtában előre és még hátra kiált.* - Verseny az erdőig? * kérdi nevetve és már száguld is tovább. aztán ha ő ér oda előbb akkor megvárja Cathet ha nem akkor pedig nevetve beismeri neki, hogy ő győzött. Igen ma kimondottan jó kedve van és reméli, hogy most végre eltudja mondani Cathnek amit már régóta el akar neki mondani. De ezt még nem most. Majd később.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Atanas válaszára Cath egy pillanatra megrökönyödik.*-Nahát...nem is tudtam róla. Boldog születésnapot.-*Mondja, mikor végre felébred a kábulatból. Ha tudta volna ő is készül valamivel, de persze nem tudta. Honnan is tudhatta volna. Még sose került szóba. Na igen. A szülinap Cath szótárában nem épp egy boldog napot jelent, de...ha már nem csinált semmit a fiúnak, legalább annyit tud adni, hogy belovagolják a csodálatos környéket. Cath még amúgy sem volt messzebb a Tanépületnél, mióta a Fyronba jár...Legalább megismeri a környéket és még a végén talán, talál magának egy jó kis helyet távol mindentől. A közeljövőben amúgy is nagy szüksége lesz egy helyre, ahova elbújhat. Áhh...na, mindegy. Most nincs savanyú kép, Atanasnak most nem szabad elrontani a kedvét. Mire Cath feleszmél a fiú már gyors vágtába is kezdett és elhúzott mellette. Oké...ha így állunk. Őt se kell aztán félteni, nem az a típus aki könnyen felad bármit is. Így aztán gyorsan a fiú után ered. Az adrenalin csak úgy dübörög az ereiben. Jó érzés újra nyeregben lenni, élvezi, amint a levegő a bőrébe csíp és a vágtázás öröme azonnal megtölti a gondolatait. Csak ő és a ló létezett abban a pár pillanatban. Így már csak arra figyelt fel, hogy ott száguld a fiú mellett. Majd végül egyszerre értek oda az erdőnek ahhoz a részéhez, ahol egy kis ösvény vezetett fel a hegyekbe.*-Döntetlen.-*Mondja halkan Cath.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Ahogyan aztán végül egyszerre odaérnek, és egy csendes döntetlent suttog el Cath, csak mosolyog egyet és Cathet előre engedve. elindulnak az ösvényen, ami egy idő után egyre meredekebb kezd lenni, ahogyan szépen lassan egyre ritkábbak lesznek a fák és végül a hegytető közelében találják magukat. Atanas lepattan a lováról és szabadon hagyja legelészni azt. Majd leül a fűben és megvárja amíg Cath is leül mellé.* - Gyönyörű szép a táj, nem? * kérdi meg a lánytól, aztán hallgat, próbálja összeszedni a gondolatait és a mondandóját valami értelmes mondatba belefogalmazni. Aztán pedig abba, hogy-hogyan kezdjen bele és ez lehet túlságosan meglátszik rajta. Ami nem biztos, hogy jó az ő helyzetében.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*A döntetlen "verseny" után, aztán megindulnak fel az ösvényen. A fák védelmezőn ölelik körbe a fiatalokat, a madarak pedig lágy trillákat játszottak a fejük fölött, miközben ők felfelé kaptattak a hegyre. Cath mindent alaposan megnézett, és bár sok-sok elágazás, és kisebb mellékösvény mellett haladtak el, mindig próbált Cath úgy haladni, hogy végül felérjenek. Atanas már le is szállt a lóról, így Cath a fiú példáját követve leszáll, majd a gyönyörű állaton még egyszer gyengéden végigsimítva, letelepedik a fiú mellé. Na, ilyen kilátásban még a toronyban sincs része az tuti. Sajnálja, hogy nincs nála a rajzfüzete, mert most nagyon szeretné megörökíteni ezt a látványt. Gyönyörű volt, amint ők odafent, mindentől távol, a hamarosan lemenő, egyre tisztábban látszó Nap narancsos fényében üldögéltek a fűben. Cath helyeselve bólint, amikor Atanas megjegyzi, hogy milyen szép a táj. Valóban csodálatos. A lány már egy ideje szemezett a mellettük lévő több tucatnyi pitypanggal, így egyet letép és a magokat lefújja, majd figyeli, amint azokat felkapja a szél és elrepíti őket valahova...messze. Olyan szabadok. Cath irigyelte a pitypangokat abban a pillanatban. Majd észreveszi, sőt érzékeli a mellette ülő fiú feszültségét, így vet rá egy pillantást.*-Minden rendben? Talán allergiás vagy a virágokra?-*Kérdezi és a kezében tartott kis koszorúra pillant, amit pitypangok száraiból készített, majd most elkezdte a közelében lévő virágokat belefonni a fejdíszbe.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
// az user a tájleírástól elérzékenyült //
* Miközben azon gondolkodik, hogy hogyan mondja el neki azt, Cath észreveszi, hogy bajlódik és már rá is kérdez.* - Nem, nem csak valamit el akarok mondani neked, de nem tudom, hogyan kezdjek bele... * mondja teljesen zavarban ami nem megszokott nála.* ~ Miért van az, hogy otthon gond nélkül felszedtem egy csajt, őneki meg nem vagyok képes elmondani.~ * aztán egy nagy levegőt vesz és alig hallható hangon csak egyetlen szót mond el.* - Szeretlek. * azzal elfordul és mint aki valami rosszat mondott igyekszik nem a másik szemébe nézni. Számára ő az első olyan lány akiért tényleg mindent megtenne és mégsem képes a szemébe nézni, miután bevallotta neki érzéseit. Ő az a lány akinek a szerelméért bármit megtenne, még azt is vállalná, hogy elveszítse angyal énjét és emberré váljon, már ha ilyet lehet és nem képes arra, hogy kifejezze az érzéseit. Teljesen össze van zavarodva és fogalma sincs, hogy mit csináljon, mit tegyen vagy mit mondjon. Ő, aki otthon gond nélkül csavarta az ujja köré a lányokat, ő most nem képes egy lánynak semmit se mondani csak egy halk szeretleket.*
* Miközben azon gondolkodik, hogy hogyan mondja el neki azt, Cath észreveszi, hogy bajlódik és már rá is kérdez.* - Nem, nem csak valamit el akarok mondani neked, de nem tudom, hogyan kezdjek bele... * mondja teljesen zavarban ami nem megszokott nála.* ~ Miért van az, hogy otthon gond nélkül felszedtem egy csajt, őneki meg nem vagyok képes elmondani.~ * aztán egy nagy levegőt vesz és alig hallható hangon csak egyetlen szót mond el.* - Szeretlek. * azzal elfordul és mint aki valami rosszat mondott igyekszik nem a másik szemébe nézni. Számára ő az első olyan lány akiért tényleg mindent megtenne és mégsem képes a szemébe nézni, miután bevallotta neki érzéseit. Ő az a lány akinek a szerelméért bármit megtenne, még azt is vállalná, hogy elveszítse angyal énjét és emberré váljon, már ha ilyet lehet és nem képes arra, hogy kifejezze az érzéseit. Teljesen össze van zavarodva és fogalma sincs, hogy mit csináljon, mit tegyen vagy mit mondjon. Ő, aki otthon gond nélkül csavarta az ujja köré a lányokat, ő most nem képes egy lánynak semmit se mondani csak egy halk szeretleket.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Lassan elkészül a koszorú. Cath, pedig már fel is rakja a fejére, úgy mosolyog a fiúra. Nem tudja mit szeretne vele közölni, de próbál biztatóan nézni rá. Persze Cath nem butus lány, így a hebegés-habogásból már lassan elönti egy bizonyos rossz balsejtelem. Mikor a fiú nagy levegőt vesz, akkor Cath benn tartja a lélegzetét, majd amikor meghallja azt az egyszerű, hét betűs szót úgy érzi a légzőrendszere felmondja a szolgálatot. Könnybe lábad a szeme és hirtelen nem tudja mit is válaszoljon. Még sosem került ilyen helyzetbe és az egészben az a legszörnyűbb, hogy már tudja a választ.*-Atanas.-*Szólítja meg halkan a fiút, majd mikor ő még mindig nem mer a szemébe nézni, megfogja az állát és maga felé fordítja a tekintetét.*-Atanas...nagyon aranyos vagy. És, nagyon szimpatikus vagy, és szerintem ha kicsit kevesebbet is nyúlnál alkoholhoz, akkor még szimpatikusabb lennél, de még alig ismerlek. És...most nagyon bizonytalan gödörbe érkezett az életem. Egy kapcsolatot nem tudok beiktatni ide most. De...kérlek ne haragudj rám. Kedves fiú vagy...de...most nem. Most nem megy ez nekem. De remélem attól még megmarad a barátságunk.-*Mondja Cath és kigördül az első könnycseppe. Lehet, hogy sose fog felkészülni egy kapcsolatra, de nem szeretné, hogy megromoljon közöttük a barátság.*-Rendben?-*Kérdezi Cath, majd homlokon puszilja a fiút és visszaül a fűbe, miközben tekintete visszavándorol a gyönyörű tájra. Ami most, mintha kicsit szürkébb és fakóbb lenne.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
*amikor Cath, maga felé fordítja a fejem és a nevemen szólít akkor már tudom mi lesz a vége a mondatnak. Életem első visszautasítása, amely egyben a legfájdalmasabb számomra, de visszatartom a könnyeimet. Nem akarok sírni mert akkor mind a ketten itt maradunk sírva, ugyanis a mondat végére Cath szeméből is egy könnycsepp gördül le. úgyhogy most erős akar maradni. Majd otthon, vagy lent a faluban kibírja, megérti Cathet bár fáj neki, de megérti és ezért nem is tudna soha rá haragudni. De a barátságot mindenképp meg akarja tartani a lánnyal, szóval nem fog emiatt nyafogni, vagy megsértődni.* - Megértem. Remélem egyszer kijutsz ebből a gödörből. * azzal még letörli azt az egy könnycseppet, amit lát Cath arcán, majd feláll a fűből és odamegy a lovához és felül rá.* - Sajnálom, nem akartam plusz problémát okozni, felejtsd el amit most az előbb mondtam neked. Foglalkozz azzal, hogy a gödörből ki tudj mászni. * mondja de még nem indul el, ahhoz nincs ereje, hogy el is induljon.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Oké...a következő dolgokat igazán fel se fogta Cath. Csak annyit értett meg, hogy Atanas fogta magát és feláll mellőle. A fiú már fel is ült a lóra...Cath pedig...először nem tudta mit tegyen. De hihetetlenül bosszantotta a fiú viselkedése. Csak így...elmegy. Így...!!!!! Oks...user kiakadt. Reméli egyszer kijut ebből a gödörből? Ez meg milyen szöveg? Mintha valamiféle őrült szappanoperába került volna, ahol a szereplők Atlanti-óceánt rekesztenek a könnyeikkel és még mindig van könny. Még mindig. Pedig már rég ki kellett volna, hogy száradjanak a könnycsatornáik. Vagy, mintha egy régi, lovagi filmben lennénk. Na, ebből Atanas nem eszik az tuti. Dühösen felpattan, majd odalép a fiú mellé. Megfogja a kezét és minden vámpírerejét bevetve lerántja a lóról, majd ad neki egy pofont.*-Mégis mi a francot képzelsz? Most... Mégis....-*már egy értelmes gondolata sem volt Cathnek. Meglökte a fiút a mellkasánál és mérgesen nézett a szemébe.*-Az hiszed, ezzel mindent megoldasz? Hogy így, mint valami középkori lovag elviharzol, mert a szeretett hölgy nem viszonozza az érzelmeidet? Azt hiszed ez a megoldás? Fogd föl, hogy nem!-*Kiáltotta és legszívesebben újra felpofozta volna a fiút. Ez hihetetlen. Remegett a dühtől.*-Ekkora marhát, mint te? Mégis mit gondolsz?*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* a döntésképtelenségnek eléggé megkapta az árát Atanas és ez nem éppen jó dolog. Teljesen váratlanul éri, hogy Cath, konkrétan kiakad és felpofozza, de aztán ennyivel megelégelte már a dolgot és ő is kifakad.* - Tudod, egyáltalán nem volt egyszerű egy hónapja próbálom elmondani a rohadt életbe, csak egyszerűen eltűntél és hiába kerestelek sehol nem találtalak. Ezek után mikor végre kibököm. akkor megkapom életem első visszautasítását és még mindig nem itt a baj. Tudod, most nagyon nem bírok a szar érzésekkel. Mit gondolsz miért iszom? Azért, hogy felejtsek és, hogy ne kelljen emlékeznem rá. Tudod, milyen pocsék érzés, hogy egyszerűen nem tudod kezelni a rossz érzéseket? Nem miattad megyek el hanem amiatt, mert nem bírom általában feldolgozni a rossz érzéseket! Nyugodtan üss tovább, megérdemlem és az se érdekel ha utána itt hagysz félholtan. Nyugodtan add bele minden erődet. Ugyanis megérdemlem, teljesen igazad van és nem fogok védekezni ellened. De tudd meg, hogy nem azért mentem el amit te gondolsz hanem azért mert nem akarom, hogy lásd, hogy hogyan viselkedek a rossz érzelmekkel szemben. Nem akartam még több problémát okozni, de ha te ezt nem tudod, megérteni, nyugodtan üss meg mégegyszer meg mégegyszer. Addig amíg csak bírod. Tényleg nem fogok semmit se tenni. CSak egy dolgot kérek. ne akard látni azt, hogy én milyen vagyok a rossz dolgok hatására. Nagyon magam alá tudok kerülni. * ordibálja, aztán mivel fellökték feláll a fűből Cath szemébe néz és megáll egy helyben. Nem érdekli az se ha most ezért meghal, de akkor se fog most elmenni. Ahhoz túlságosan is felcukkolták most.*
//fagy//
//fagy//
Catherina C. Williams- .::Diák::.
//OLVAD//
*Cath teljesen megsemmisül. Atanas kirohanása olyan szinten a földbe dögöli...csak hallgatja, hallgatja, hallgatja a fiút és...ez rosszabb, mintha visszaadná neki azt a pofont. A lány lelke remeg, mint egy magányos, elveszett lángocska. A hirtelen düh....nem, ez nem düh. Nem düh kavarog benne, nem azt érezte, amikor lerántotta a fiút a lóról. A düh ennek a közelében sincs. Elkeseredettség. Igen...valami ilyesmi. Szavakkal kifejezhetetlen, hogy mennyire el van keseredve. Nem a fiún, hanem saját magán, hogy ilyen gyáva, és vak. Soha nem gondolta volna mit is érez igazából a fiú, de ez a kitörése igenis megmutatta, hogy több van a háttérben, mint azt bármikor gondolta volna. És Cath ahelyett, hogy normálisan reagálna rá, inkább ellöki magától. Ez jellemző a lányra. Soha nem mer semmivel se szembenézni, inkább elmenekül, és törötten, feldúlva hagy maga mögött mindent. Tehát ez a hirtelen feltörő elkeseredettsége most elpárolog, és csak némán hallgatja Atanast. Az alsó ajka megremeg, és egy gondolat röppen fel benne. Mielőtt pedig átgondolhatná, cselekszik. Ha csak egy pillanatra is komolyabban belegondolna, hogy most mit akar tenni, akkor elbizonytalanodna, és...és nem tenne semmit. Az az egy lépés távolság, ami elválasztja kettőjüket, egy pillanattal később megszűnik létezni, Cath pedig...Cath megcsókolja a fiút.*
*Cath teljesen megsemmisül. Atanas kirohanása olyan szinten a földbe dögöli...csak hallgatja, hallgatja, hallgatja a fiút és...ez rosszabb, mintha visszaadná neki azt a pofont. A lány lelke remeg, mint egy magányos, elveszett lángocska. A hirtelen düh....nem, ez nem düh. Nem düh kavarog benne, nem azt érezte, amikor lerántotta a fiút a lóról. A düh ennek a közelében sincs. Elkeseredettség. Igen...valami ilyesmi. Szavakkal kifejezhetetlen, hogy mennyire el van keseredve. Nem a fiún, hanem saját magán, hogy ilyen gyáva, és vak. Soha nem gondolta volna mit is érez igazából a fiú, de ez a kitörése igenis megmutatta, hogy több van a háttérben, mint azt bármikor gondolta volna. És Cath ahelyett, hogy normálisan reagálna rá, inkább ellöki magától. Ez jellemző a lányra. Soha nem mer semmivel se szembenézni, inkább elmenekül, és törötten, feldúlva hagy maga mögött mindent. Tehát ez a hirtelen feltörő elkeseredettsége most elpárolog, és csak némán hallgatja Atanast. Az alsó ajka megremeg, és egy gondolat röppen fel benne. Mielőtt pedig átgondolhatná, cselekszik. Ha csak egy pillanatra is komolyabban belegondolna, hogy most mit akar tenni, akkor elbizonytalanodna, és...és nem tenne semmit. Az az egy lépés távolság, ami elválasztja kettőjüket, egy pillanattal később megszűnik létezni, Cath pedig...Cath megcsókolja a fiút.*
|
|
|