- Akkor jó. Nyugodt vagyok, azt hiszem. Bár ha nem robbant fel semmi, akkor bizonyára az vagyok. *Zavartan körbepislog miközben válaszol, és leellenőrzi, hogy tényleg nem gyulladt fel semmi, valójában nem sikerült semmit felgyújtani, nem halt meg semmilyen állat, de még a helyet nem árasztotta el egy kisebb árvíz, sőt nem is tombolt itt hurrikán. Szóval, igen. Határozottan nyugodt maradt, és talán addig jó, amíg a francia lány kiegyensúlyozott, bár lassan tudatosan csinálja a dolgait, és szándékosan használ elementálmágiát, de azért némi hiba néha itt is becsúszik. Aztán ugye szóba kerül az, hogy francia-e büszkén kihúzza magát.* - Igen, az vagyok, ahogy lassan már a fél iskola, de nem baj. Legalább büszke nemzetünket is képviseli valaki itt. *Szólal meg kissé nacionalista hangnemben, és hiába imádja Angliát, akkor is francia vér csörgedezik az ereiben, és olyan nevelést kapott a lány. Egyébként neki speciel semmi baja nincs a fénnyel, sőt akár napozni is kifeküdne, ha lenne társasága. Így hát kuncogva hallgatja Lucien szavait.* - Az igaz. Kissé hiperaktív ház a Cameos. Egyébként még nem értem miért irtóztok ennyire a napfénytől. A Szent Láng veszélyesebb számotokra. *Mondja vigyorogva az első mondatokat, majd a fényes dologra már csak elmerengve válaszol, hiszen hogyan is érthetné meg ő azt, hogy a lidércek nem kedvelik a napfényt, hiszen neki ez az egész természetes, csak azért is, mert angyal. Utána szép lassan áttérnek az állatokra, és kíváncsian vonja fel a szemöldökét egy ismeretlen név hallatán.* - Ki az az Edmond? Csak nem új diák? *Érdeklődik, majd a macskákra felkuncog. A kutyákat hűségesebbnek tartja, de azokkal sincs különösebb baja.* - A macskák is aranyosak, de a kutyákkal jobban kijövök. De ha a kezembe nyomna egy kiscicát én azzal is elszórakoznék. *Mondja továbbra is elgondolkozva, majd mikor meghallja, hogy együtt laknak halkan felnevet. Szóval lakótársak. Ő meg új diáknak hitte…* - Ó, hidd el, a kutyák is. A beagle-öm például mindig körülöttem sertepertél, ha nem vigyáz rá az öcsém. A bátyáimra semmit nem bízok. Szerintem erre magadtól is rájöttél, ha volt szerencséd beszélni Alexanderrel és Etienne-nel. *Mesél lelkesen a kutyájáról, majd egyre lejjebb viszi a hangsúlyt, ahogy a tesóit emlegeti. Igen, lefárasztják őt agyilag. Így pusztán már a gondolatától is fáradtnak érzi magát, hogy őket látja.* - Van sólymod? Nekem hollóm volt, de egy hónapja meghalt. Azóta nem igazán tervezek madarat magam mellé. Pedig Edgar sok szép emléket okozott nekem. Tudod, őt pár éve mentettem meg, mikor beakadt egy bokorba, és ott vergődött. Azt hiszem az öregség vitte el.*Magyaráz kicsit szomorúan, néha még fáj neki szegény megboldogult madárról beszélnie, de legalább egy valaki örülhet, hogy nem terrorizálja a madár. Lucien szavaira csak halványan mosolyog, teljes mértékben egyetért a fél-vérrel. Aztán szóba hozza a lovaglást, mire a fiú felajánlja a segítségét.* - Ó, azt nagyon szépen megköszönném. Úgy volt, hogy lesz tanárom, de mégse jött össze, és egyszer volt egy kis balesetem a lovakkal, szóval azért szeretnék megtanulni rendesen, hátha még egyszer olyan helyzet alakulna ki.* Fogadja el boldogan Lucien ajánlatát, és a másik el nem tudja képzelni, hogy mennyire boldoggá tette ezzel a lányt. A rekkenő hőséges dologra csak bólint egyet.* - Persze, én is úgy gondoltam. Ilyen melegben mindenhez lusta vagyok. *Motyogja halkan, majd hosszasan bemutatkozik a másiknak. Elég hosszasan, bár talán Jessicától vette át azt a szokását, hogy rengeteget képes beszélni.* - Rendben, az a legegyszerűbb. *Vigyorodik el szélesen a lány, és Daphnére pillant ártatlanul. Azon tűnődik, hogy vajon mennyi ideig bír majd megmaradni az első lovaglólecke alkalmával.* - Pontosan. Túl jó vagyok a Sylorinához, de túl rossz az Erethonhoz. Bár így legalább szemmel tarthatom az idióta rokonságot. *Kuncog egy sort, majd a kuncogás nevetéssé alakul át, mikor a fiú háló hangterjedelméről esik szó.* - Úgy néhány hónapja láttam mi folyik ott, bár akkor csak hárman voltak, de az is elég zajos volt. *Szóval köszöni szépen, az alapján valamennyire el tudja képzelni mi van ott.* - Még egy író? *Kérdi halványan mosolyogva, aztán kacagni kezd a meglepésén.* - Én közölném velük, hogy maradjanak csendbe, és valószínűleg hallgatnának is rám. Nálunk? Hát nálunk veletek ellentétben kisebb a hangerő, mivel nem beszélünk mindenkivel. Jóformán klikkre vagyunk osztva, és csak azokkal beszélünk, akikkel jóban vagyunk, vagy épp szimpatikusak. Garantált zajcsökkentés. Egyébként meg létezünk, de nem szeretnénk, hogy Mikhá leharapja a fejünket, ha arra jár, és nem tud szundítani miattunk.* Kacsint a fiúra, egyébként még mindig szívesen látja a tigrist, bár annak be kell érnie azzal, hogy Giselle háromfelé figyel, hiszen a két kutyussal is foglalkoznia kell. Aztán némán figyeli, hogy Lucien lecsutakolja Daph-ot. Ő is segítene, de nem ért hozzá, és bénázni egyáltalán nincs kedve.*
by 
