by *Lil és Gis remekül kihasználják a képességeiket. Giselle egyik ellenfele nem tud elhajolni a sugár útjából, így telibe kapja, és a férfi elterül, majd többet nem mozdul. A másikkal is egész eredményesen veszi fel a harcot. Liliya kitart a két pasas ellen, azonban Logan varázslata eléggé belerondít a dologba, a tűzörvény ugyanis nem arról ismert, hogy kimondottan irányítható. Éppen abban a pillanatban ér hozzájuk, amikor Lil sikeresen leszereli az egyik férfit. Megfordulni sincs ideje, csak azt látja, hogy körülötte mindenhol lángok. Ha azonban vár egy kicsit, azt veszi észre, hogy a közvetlenül őt körbevévők gyűrűket képeznek a teste körül, és megvédik a srác hülyeségétől. Végül sikerül mindenkit kiiktatni, így a fiatalok immár tényleg felmehetnek a lépcsőn, ahol egy fényes átjáróval találják szembe magukat. Láthatóan ez lesz a mai óra vége...*
+23
Eliana De Lucia
Julian Steiner
Selina Crow
Atanas A. WIlliams
Catherina C. Williams
Ragnar Solberg
Park Min Lee
Abigail Aleksev
Maureen Caiside
Amanda Helgesen
Naomi Verhoeven
Liliya Antonov
Zentai Márk
Joyce Fleming
Bianca D. McCarthy
Nathaniel Jenkins
Elliot Herondale
Dobókocka
Giselle Céline Marceau
Lord Sayon Merlioth
Mesélő
Fredrik Laine
Lucien du Bois
27 posters
Elementálmágia tanterem
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
*Az ajkába harap, amikor a férfit telibe találja a láng. Ő nem akarta megölni, csupán elijeszteni. Nem tervezett gyilkolni, de úgy tűnik ez egy ilyen nap. Amihez hozzáér, az ma elromlik. Így hát lelkiismeret furdalástól gyötörve harcol a másikkal, majd, ha azt leszerelte, akkor ő már indul is tovább a folyosón. Megölt valakit. Olyas valakit, akit nem kellett volna, és nem is akart. Nem így tervezte. Semmit nem így tervezett, és mégis balul sült el! Nem is foglalkozik már a többiekkel: csak szeretne visszatérni az iskolába. Aztán lerobog a templomba, meggyónja a tettét, és a közös társalgó kanapéján fog gubbasztani. Kamenen kívül mindenkit el fog hajtani maga mellől. Így hát, mikor meglátja a lépcső tetején lévő átjárót, akkor a kardját a hüvelybe löki, és futva indul meg oda. Átrohan az átjárón, és ha rajta múlik, akkor ő azonnal el is tűnik, mert nem bírja elviselni, hogy ismét elvette valakinek az életét.*
Vendég- Vendég
– Egy kicsit félre sikerült a varázslat…*Rándítja meg a vállát, de igazság szerint reflexből mondta ki az egészet nem gondolkodott. Igen férfi kezébe tüzet nem szabad adni.* ~Ha csak nem a nő tüzel mert az már más tészta…~*Gondolkodik el aztán lassan ki fognak érkezni. Reménykedik abban, hogy nem lesz több meglepetés, de az ő hülyesége miatt majdnem a mennybe kerültek avagy az alvilágba miatt. Segáz.. előfordul hiszen tévedni emberi dolog.* - Majd legközelebb is használom csak nem fogom eltéveszteni…*Gondolkodik hangosan és közben Gisellett meg Lilt figyeli. Igen ma kissé szerencsétlen a gyerek… Aztán az átjárót átlépi és a terembe találja magát.* - Őőő.. ez furcsa volt..*Mondja és néz körbe, hogy a teremben van. Ő már menne, de még az ösztönei azt súgják maradnia kell.*
Liliya Antonov- .::Őrző: Erethon::.
*Szóval nem felejtett sokat az alatt a majdnem egy év alatt, amióta nem volt kitéve közvetlen életveszélynek. Sikerül is leszerelnie az egyik pasast, ekkor azonban meghallja Logan felől a varázsigét, de mire bármit is tehetne, a testét máris lángok veszik körül, s ő a fogát összeszorítva várja a fájdalmat: ez azonban elmarad. Csodálkozva veszi észre az őt körülvevő gyűrűket, de nem próbálja meg kideríteni, hogy honnan jöttek, csak harcol tovább, s lassan le is szereli az ellenfeleit. Amint a tűz is megszűnt és a két pasi is kidőlt, vet egy nem éppen kedves pillantást Loganre, majd elrakja a katanát, s Gisre pillantva megindul az átjáró felé, őszintén remélve, hogy ez mostmár az óra végét jelenti, s nem egy újabb életveszélyes kalandot.*
Lucien du Bois- .::Diák::.
*A terembe visszatérve két férfit találnak: egyikük, Lord Sammael a tanári asztal mögött ücsörög, és egy intéssel jelzi, hogy foglaljanak helyet, a másik pedig az ablakon mered kifelé, de amikor megtelik a terem, a diákok felé fordul, és egy halvány, barátságos mosoly ül ki az arcára. Egyébként egy kimondottan jóképű férfiről van szó, de ez igazából most mellékes…* - Először is, amit a legfontosabbnak tartok közölni: az őrök, akik ott voltak, nem élő, létező személyek voltak. Egyfajta… Robotszerű… Jason, kérlek, magyarázd el te, elvégre te alkottad őket *int végül zavartan a vámpír felé, aki biccent.* – Mentális kivetítések voltak. Voltaképpen a Lord „robotszerű” elnevezése a legjobb rájuk. *Sam biccent, majd visszaveszi a szót.* - A lényeg tehát, hogy senki nem halt meg odalent *szögezi le, majd elkomolyodik a hangja.* - Ettől függetlenül Mr Barton miatt ismét el kell mondanom, hogy a tűzörvény, és ha már úgyis itt tartunk, a szélroham varázslat egyáltalán nem, a földcsuszamlás és az árvíz varázslat pedig csak kemény koncentrációval irányítható. Örülnék, ha ezt végre észben tartanák. Aztán… Házpontok. Miss Marceau és Miss Buryana ötletei elég jók voltak, bár a kivitelezéssel voltak kisebb problémák, így ők tizennégy ponttal gazdagítják a Cameos és Erethon házakat. Mr Barton hevesebb volt a kelleténél, reményeim szerint tanult belőle. Ettől függetlenül igyekezett, úgyhogy tíz pontot elkönyvelhet a házának. Köszönöm a részvételt *biccent végül, mire Jason int, mire a megszokott lapok osztani kezdik magukat.* – Egész tetszik ez a tanítás dolog *nevet fel halkan, majd beszélgetni kezd Sammel, aki egyértelműen úgy döntött, hogy ezzel az óra véget ért.*
// Dobjatok D10-zel.
1-2: 200 érme
3-4: 400 érme
5-6: 600 érme
7-8: 800 érme
9-10: 1000 érme //
// Dobjatok D10-zel.
1-2: 200 érme
3-4: 400 érme
5-6: 600 érme
7-8: 800 érme
9-10: 1000 érme //
A hozzászólást Sammael Crow összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 16, 2013 6:57 pm-kor.
Lucien du Bois- .::Diák::.
// A kastély
A hely, ahol voltatok, egy álkastély, kinézete ellenére néhány hónappal ezelőtt épült. A kastélyt voltaképpen nektek hoztuk létre, a pincében az óra után már nem tömlöcök, hanem egyszerű üres termek vannak. Az egész hely rátok vár, úgy rendezitek be, ahogyan szeretnétek. Ide bármikor eljöhettek, ha átléptek a tanépület 209-es termének az ajtaján. A helyet bármire használhatjátok, viszont nektek kell berendeznetek. Mindössze annyira kérünk titeket, hogy ne öldössétek le egymást odaát. Helyileg egyébként a kastély egy skóciai hegységben található.
Életenergia
1. Támogatás
Varázsige: Socium Sustinere
Leírás: Mi adhat több erőt, mint egy kitartó bajtárs? Ezzel a varázslattal csak akkor mész bármire, ha csapatban dolgozol: mind fizikai, mind pszichikai erőt adhatsz mindazoknak, akikkel együtt harcolsz. Erősebbek és bátrabbak lesznek, könnyebben sikerül majd nekik minden, magabiztosabbá és bizakodóbbá válnak, javul a harci moráljuk. Főleg nagyobb csatákban hasznos ige.
Hatóidő: Kezdőknél egy óráig tart, később akár egy egész napra is képessé válhat a mágus társai támogatására. A hatás elmúlta után a fáradtság hirtelen tör rá a harcosokra, ami még ájulást is okozhat, így célszerű a csata végére időzíteni a használatát.
Kép: http://fc07.deviantart.net/fs31/i/2008/219/d/d/Army_of_Scorpions_2_by_Morano.jpg
Házi feladat: Találj ki egy olyan helyzetet, amelyben szükséged lehet a druida segédére! A börtönből kijutás természetesen nem lehet ezek között. Írd le egy híres személy – lehet valós történelmi alak vagy egy legenda szereplője – szökését egy börtönből, ennek a lénynek a segítségével, minimum 8-10 mondatban! Plusz pontért: írj le két olyan extra esetet, amelyben nem számít, mennyire kimerül tőle mágikusan, a karaktered képes lenne arra használni minden erejét, hogy meggyógyítson valakit a regeneráció segítségével. Amennyiben a karakterednek ilyesmi meg sem fordulna a fejében, találj ki olyan szituációt, amelyben valaki rákényszeríthetné, hogy ezt tegye, vagy az érdekei feltétlenül így diktálnák.
Köszönöm a részvételt mindenkinek, remélem élveztétek ^^ //
A hely, ahol voltatok, egy álkastély, kinézete ellenére néhány hónappal ezelőtt épült. A kastélyt voltaképpen nektek hoztuk létre, a pincében az óra után már nem tömlöcök, hanem egyszerű üres termek vannak. Az egész hely rátok vár, úgy rendezitek be, ahogyan szeretnétek. Ide bármikor eljöhettek, ha átléptek a tanépület 209-es termének az ajtaján. A helyet bármire használhatjátok, viszont nektek kell berendeznetek. Mindössze annyira kérünk titeket, hogy ne öldössétek le egymást odaát. Helyileg egyébként a kastély egy skóciai hegységben található.
Életenergia
1. Támogatás
Varázsige: Socium Sustinere
Leírás: Mi adhat több erőt, mint egy kitartó bajtárs? Ezzel a varázslattal csak akkor mész bármire, ha csapatban dolgozol: mind fizikai, mind pszichikai erőt adhatsz mindazoknak, akikkel együtt harcolsz. Erősebbek és bátrabbak lesznek, könnyebben sikerül majd nekik minden, magabiztosabbá és bizakodóbbá válnak, javul a harci moráljuk. Főleg nagyobb csatákban hasznos ige.
Hatóidő: Kezdőknél egy óráig tart, később akár egy egész napra is képessé válhat a mágus társai támogatására. A hatás elmúlta után a fáradtság hirtelen tör rá a harcosokra, ami még ájulást is okozhat, így célszerű a csata végére időzíteni a használatát.
Kép: http://fc07.deviantart.net/fs31/i/2008/219/d/d/Army_of_Scorpions_2_by_Morano.jpg
Házi feladat: Találj ki egy olyan helyzetet, amelyben szükséged lehet a druida segédére! A börtönből kijutás természetesen nem lehet ezek között. Írd le egy híres személy – lehet valós történelmi alak vagy egy legenda szereplője – szökését egy börtönből, ennek a lénynek a segítségével, minimum 8-10 mondatban! Plusz pontért: írj le két olyan extra esetet, amelyben nem számít, mennyire kimerül tőle mágikusan, a karaktered képes lenne arra használni minden erejét, hogy meggyógyítson valakit a regeneráció segítségével. Amennyiben a karakterednek ilyesmi meg sem fordulna a fejében, találj ki olyan szituációt, amelyben valaki rákényszeríthetné, hogy ezt tegye, vagy az érdekei feltétlenül így diktálnák.
Köszönöm a részvételt mindenkinek, remélem élveztétek ^^ //
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
*Már épp próbálna meglépni, mikor a tanár jelez nekik, hogy üljenek le. Giselle kelletlenül helyet foglal közvetlenül az ajtó mellett, és úgy hallgatja a Lordot meg az ismeretlen férfit. A robotos dologra felszusszant, és egy kicsit megkönnyebbül a kis lelke, de attól függetlenül nem múlik el az a kellemetlen érzés a mellkasában. Egyszerűen borzasztó volt átélni, hogy „megölt” valakit. Még ha nem is volt valós az egész az angyali énje feltámadt benne, és ellenkezett mindenféle erőszak ellen. Ez az én pedig, most nem hajlandó nyugtot adni a másiknak, folyton azon jár az esze, hogy mi lett volna, ha mégis valós az a személy. Így hát Gis csak biccent a két férfinek, majd amilyen gyorsan csak tud kislisszol a teremből, és elindul a városba, de jelenleg azért, hogy Uriel arkangyalt lerángassa a Mennyből. Tudja, hogy az arkangyal úgyse fog vele inni, de neki most egy olyan személyre van szüksége, aki meghallgatja, filozofál vele, és helyre teszi a kis lelkét. Jelenleg csak Urielre számíthat ilyen téren, mert tudja jól, hogy másoknak jobb elfoglaltságuk is akad annál, hogy őt hallgassák, néhányukat sikerült felbosszantaniuk, a párja még így is maga alatt, így nem akarja a saját problémáival terhelni. Így hát maradt Uriel, Uriel akire mindig számíthat, mert ott van mellette, és még akkor is időt szakít rá, mikor tényleg elég elfoglalt.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
//Baszus, megint elfejetettem.:"D Amúgy köszi az órát Sam. 
//
// 
Dobókocka
The member 'Giselle Céline Marceau' has done the following action : Dices roll
'Tízoldalú kocka' :
'Tízoldalú kocka' :
Vendég- Vendég
*Kiérnek a terembe és észreveszi a másik férfit is meg Lord Sammaelt is. Kérdően néz a Lordra mi ez az egész. Igen.. Gondolkozik és érdeklődve figyeli a történetet…* ~Még jó, hogy senki nem halt meg..~*Aztán tovább hallgatva a dolgokat nem a legjobb nap volt, de hát csak nem lesz több ilyen. Na jó.. aztán hallgatom a dolgokat végül is első óra volt és érdekesnek tűnt. Tanultam belőle bizony ám.* - Legalább próbálkoztam Lord Sammael.*Mondja válaszul a dolgoknak aztán sóhajtozik egyet ..* - Úristen..*Jegyzi meg, de végül is csak az első órai sokk miatt mondja ezt, de majd lesz jobb is. Mindenesetre most filmezni akar lefekvésig illetve visszahívja a lökött húgát aki megint zaklatta.*
Dobókocka
The member 'Logan Barton' has done the following action : Dices roll
'Tízoldalú kocka' :
'Tízoldalú kocka' :
Liliya Antonov- .::Őrző: Erethon::.
*Ahogy visszajutnak a terembe, Lil köszön mind a két férfinak, majd megáll, várva az óra kiértékelését, s közben kíváncsian figyeli a számára ismeretlen férfit az ablaknál. Amikor meghallja a magyarázatot, kissé megkönnyebbül, hiszen ha valódiak lettek volna, mégiscsak megöltek volna egyet.. Jó, oké, hogy nem ő volt, de akkor is. A dicséretre halványan elmosolyodik, majd ahogy az óra végleg lezárásra kerül, elindul kifelé, azonban félúton az ajtó felé végül megtorpan, s egy kis habozás után visszasétál a két tanárhoz, de Jasont szólítja meg.* - Köszönöm a segítséget. Azt hittem, már jobban mennek a sötét mágiák, de... úgy tűnik, tévedtem. Legközelebb hanyagolom az ilyesmit. *Mosolyodik el zavartan, majd elköszön, intve egyet a kezében tartott lappal.* - Viszont látásra! *S mostmár tényleg át is lép az ajtón, hogy aztán megkeresse Yant, s együtt induljanak vissza az Erethon hálókörletbe. Igen, most határozottan jót fog tenni neki egy kis egyedüllét Yannal.*
Dobókocka
The member 'Liliya Buryana' has done the following action : Dices roll
'Tízoldalú kocka' :
'Tízoldalú kocka' :
Vendég- Vendég
- Jó egy kicsit kiszabadulni a városból.*Gondolkodik, el miközben pakolja be a cuccait a táskába. A lány, aki hallani sem akart az iskoláról úgy döntött még is belevág a tanulmányokba. Elena Davis minden idejét most a pótlással fogja tölteni plusz a munkájával. Na igen. Egy könnyen nem szabadulnak meg tőle. Ma egy fehér felsőt és egy kék halásznadrágot vett fel hozzá sportcipővel és a nike táskájához tökéletesen illik. Igen.. Kicsit ellátta a testvére mindenfélével szóval elég jól megy a sorsa. Közben dalolászik valami nyári dalt és azon van, hogy ne merüljön ki estig. Ha bár így is kialudta magát sikeresen és a kedve is egész jó. Táncra perdülne legszívesebben, de majd inkább este. Szóval most elindul lazán a tanterem felé. Elementálmágia óra..*~Még sem lehet annyira rossz..~*Gondolja magában, de szegény lány sok mindent nem tud. Ahogy átszeli a folyosót szépen lassan megérkezik a helyszínre. Leül a falnál a terem elé és előveszi a telefonját és babrálni kezdi. Mihez is kezdene a telója nélkül. El is indítja rajta a megfelelő zenét. Eltölti legalább az időt.*
Maureen Caiside- .::Diák::.
*Maureen Caiside elég korán átsétált a tanépületbe, s miután megunta az üres folyosókon való lődörgést, fogta magát, és leült a lépcső tetejére. Halkan dúdolgat magában egy dalt, miközben barna szövetkabátjának a ráncait simítgatja. Ugyanúgy néz ki, ahogy mindig is - sötét hullámos haj, ami a háta közepét verdesi, szeplős arc, kíváncsiságtól ragyogó szemek, egyszerű ruhák -, azt leszámítva, hogy volt egy kis balesete. A birtokon talált egy fekete kandúrt, és megállt, hogy játsszon vele, de a macska ezt nem díjazta, és megkarmolta a lány arcát. Szóval négy pici vörös csík éktelenkedik az arcán. A vért már letörölte az arcáról, és magára olvasott egy bűbájt is, de a hegek még nem indultak gyógyulásnak. Szóval az erethonos úgy kezdte a napot, ahogy szokta: szerencsétlenül. * ~ Miért van az, hogy az egész családban csak én vagyok ilyen béna? *töpreng magában. Halkan felsóhajt, majd feltápászkodik a földről, leporolja a ruháját, és újabb körútra indul a tanépület falai között. Épp elhalad az elementálmágia terem mellett, mikor pittyegni kezd a telefonja. Kíváncsian bányássza elő a zsebéből, és halványan mosollyal nyugtázza, hogy a lökött bátyja írt neki. Megnyitja az sms-t, és elkerekedő szemekkel olvassa a sorokat. A testvére, aki soha életében nem hitt igazán a mágiában létezésében egész furcsa dolgokat írt. A lány nem teljesen érti, hogy mi történt pontosan a testvérével, de valamilyen szinten örül neki, hogy a családban nem csak ő egyedül mágus. Azt viszont érdekesnek tartja, hogy a bátyja megálmodta azt, ami múlt Árnytanon történt. Igaz, ő nem tudja, hogy az nem csak egy rémálom, de akkor is megálmodta. És ha hihet a fivérének, akkor pont akkor álmodta meg, amikor két hete Nottinghamben volt táborban. Ezért nem tudott üzenni neki, de attól függetlenül előre látta a történteket.* ~ Vajon örökölte a nagyapa tehetségét? *hümmög magában miközben a kijelzőre meredve sétál végig a folyosón. Persze a figyelmetlenségének lesz is eredménye. Szépen nekisétál a falnak. Fájdalmasan nyöszörögve, a homlokát masszírozva hajol le a földre pottyant mobilért.* ~ Tényleg csak én lehetek ilyen szerencsétlen… *jegyzi meg magában, majd bekanyarodik a következő folyosóra, tesz egy nagy kört, majd olyan négy óra előtt szépen visszabattyog majd a terem ajtajához. Nem igazán szól majd senkihez, eléggé elmerült a gondolataiban, és abban, hogy vajon eddig miért nem mutatkoztak a másik képességei. Lényeg a lényeg: Maureen egy sor bénázás után visszakeveredik a teremhez, és elbambulva várja az órát.*
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
*Reggel óta, kint volt szellemmel "játszani" már ha azt amit csináltak lehet játéknak nevezni, mert egy külső szemlélő könnyen félreérthette volna a dolgot, ugyanis szellem ellenálló képességét fejlesztették. Mostanra mind a ketten elfáradtak egy kicsit így hát elindultak visszafele az akadémiára, de aztán ebből is verseny lett, hogy melyikőjük ér vissza előbb.* ~ Ez nem ér te négy lábon futsz én meg csak kettőn~ * gondolja, mikor szellem jó szokás szerint megint nyer. Majd szétválnak útjaik Szellem valami nyugodt csendes hely felé indul el. Sayon pedig fölsétál a hálóba, ránéz az órára.* ~Úristen, már csak fél óra van hátra óráig.~ * Gyorsan ledobja magáról a dolgait, elmegy lezuhanyozni, majd mikor végez, kiválaszt magának valami olyan ruha összeállítást, amit nem sajnál ha baja esik. Majd fölcsatolja kardját, felveszi a válltáskáját, amibe még előtte belerak pár cuccot ami később még fontos lehet az óra során, meg a verses füzetét, hogy addig amíg nem nyílik ki az ajtó addig ír egyet vagy kettőt.* Majd elindul a teremhez, útközben még találkozik Lorassal, megbeszélik az addig történteket aztán figyelmeztetik egymást a ma esti randira, majd egy gyors csók váltás és vigyázz magadra kíséretében, megy mindegyikőjük tovább a maga dolgára. Amikor odaér a teremhez, látja, hogy ketten már ott vannak, az egyikőjük ráadásul ugyanúgy Erethonos, akárcsak ő biccent mind a két lánynak, majd leül a teremmel szemben előveszi a füzetét, meg a tollát és írni kezdi a verset/verseket, már ha lesz ideje többre is.*
Mesélő
*Ahogyan az óra elüti a négyet, kitárul a terem ajtaja, felfedve az átjárót. Láthatóan Sam szokásai továbbra sem változtak az óratartással kapcsolatban… Minden esetre, ha a diákok belépnek, a szokásos érzés után egy napos, igencsak forró vidéken találják magukat. Aki vastagabban öltözött, vélhetően azonnal megszabadul egy réteg ruhától. Ha alaposabban körülnéznek, a távolban egy várost pillantanak meg, és aki sokat nézegetett történelmi témájú könyveket, felismerheti a híres Jeruzsálem városát. Azonban sok idejük nincs nézegetni: két férfi bukkan fel mögöttük, karddal a kezükben. Mellkasukon keresztet viselnek, láthatóan éppen harcra készülődnek. Jobban megfigyelve a diákok észrevehetik a fehér sátrakat, amelyeken kivétel nélkül keresztek virítanak. A lovagok hamar észreveszik őket.* - Kik vagytok? *kérdezi az idősebbnek tűnő.* - Barát vagy ellenség? *Hangja ugyan számon kérő, de nem támadó: elég bajuk van a nélkül is, hogy most letámadják az idegeneket, anélkül, hogy tudnák egyáltalán, hogy kik ők és mit akarnak. Ki tudja, lehetséges, hogy képesek segíteni nekik… Egyébként a némán figyelő másik alak ruháján a kereszt két oldalán angyalszárny minták láthatóak, tartásán pedig magabiztosság és határozottság látszik. Tekintete a környéket pásztázza, összeráncolt szemöldökkel figyelve a horizonton közeledő felhőket. Nem a vihar miatt aggódik: a nap hiánya nagy előnyt adhat ellenségeik kezébe…*
Maureen Caiside- .::Diák::.
*Nos, annyira elmerült a gondolataiban, hogy Elenát nem is vette észre, sőt Sayon se, csupán akkor eszmél fel, mikor a telefonja ismét rezegni kezd a zsebében. Most nem kap olyan gyorsan a mobil után, hanem zöld szemeivel zavartan pillant körbe az eddig összegyűlt diákokon. Halkan üdvözli őket, s majd csak utána veszi kézbe ismét a telefont. Gyorsan átfutja azt a pár sort, amit írtak neki, majd a mobillal együtt zsebre süllyeszti a kezét. Nem megy most oda senkihez, még mindig kattog az agya a lánynak, bár most már nem a családján, hanem íriszeivel magát az épületet kezdi vizslatni, hátha valamit meg tud állapítani a helyről. Mondjuk a korát, vagy hogy milyen stílusban épület. Elég sokat tanulmányozta a különféle építészeti stílusokat is, szóval próbálja elfoglalni magát valahogy. De amint feltárul az ajtó ő át is megy azonnal az ajtón, azzal se zavartatva magát, hogy mi várhat rájk hátul. Az utazás része nem is nagyon tetszik neki, majdnem rókázik is egyet, de… Hagyjuk. Viszont ragyogó szemekkel pillant körbe, és a szája egy o betűt mintázva elkerekedik a város láttán. Túlságosan is töri mániás szóval igen, felismerte a helyet. Épp nekiállna örvendezni, mikor felbukkan mögöttük két alak. A kérdésekre először nem felel, hanem felméri a környezetét, és halkan fel is sikkant a keresztek láttán.* - Na ne! Mármint elnézést. Maureen Caisdie vagyok, és azt hiszem barát. Vagyis, nem terveztem senkinek se ártani. Kön yörgöm mondják, hogy a keresztes háborúk idején vagyunk, és vissza akarják foglalni a Szent Sírt! Ugye a pápa küldte magukat? Honnan valósiak? Annyira kíváncsi vagyok!*fakad ki a lány miközben boldogságtól csillognak a szemei.* ~Ez a legjobb suli a világon! *lelkendezik magában.*
Vendég- Vendég
*Már érkeztek egy páran, de így is valami zavarja. Valami nem is tudja vagy inkább valaki. A lényeg, hogy amikor kinyílik a terem ajtaja felpattan. Négy óra itt az ideje okulni valamit így gondolja ez a leányzó. Ha bár.. elég sok mindent tanult. Ahogy kinyílik az ajtó átlépi azt és csodálkozik a vidéken.*~Soha nem gondoltam volna azt, hogy ide kerülök.~*Gondolkodik el majd megpillantja ám ugye a távolban lévő várost ha bár történelemben nem olyan jó mint a bátyja, de tanult ezt azt. Aztán meghallja a lovagok hangját amire megperdül és felvonja a szemöldökét.* - Hmm.. azt hittem a fedőtök Olyan, hogy fel lehet hajtani meg le mint a szemetes vödörnek.*Mondja angyalian egyébként csak iróniában jegyezte meg.* - Attól függ kikérdezi. Mi diákok vagyunk és fogalmunk sincsen mit keresünk itt. Tudunk valamiben segíteni vagy miért jöttek?*Kérdezi Elena és felvonja a szemöldökét.*~Na ez fura. Alise én kinyírlak..~*Igen barátnőjét is szidja na ja a csaj kicsit sem komplett, de nem kell vele foglalkozni. Szóval kérdez és érdeklődik, aztán ha válaszolnak a lovagok akkor azt megvárja. Jobb esetben árnyékosul ha nem válaszolnának neki és elindulna a városba. Viszont egyenlőre vár. Viszont ő esze ágába sincs bemutatkozni, szóval lovagok eldöntik majd, hogy barát e vagy ellenség. Bár ő úgy gondolja, hogy barátszóval nem is támad meg semmi ilyen.*
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
* Amikor kinyílik az ajtó elrakja a füzetét a táskájába, majd átlép rajta és szinte megcsapja a meleg.* ~ Még jó, hogy tavaszias öltözetet vettem fel~ * de nagyon nincs is ideje ezek után körülnézni mert két lovag áll mögötte talpig páncélban. Viszont amint észreveszi a kereszteket hátra kell lépnie, hiszen, mégiscsak egy démon és a kereszt akárhogy is nézzük ellenséges neki, úgyhogy ha lehet, akkor ő, csendben meghúzva magát, figyeli az eseményeket és közben igyekszik felmérni a terepet. Az már biztos, hogy a keresztes háborúk idejébe kerültek, ezt megtanulta történelemből. De valahogy ettől a helytől amióta meglátta a kereszteket kiveri a víz.*
Mesélő
*A kérdező lovag Maureen szavaira halkan felnevet.* - Igen, én is azt hiszem, hogy nem ellenség. Egyébiránt pedig igen, Őszentsége II. Orbán pápa rendeletére vagyunk itt. A célunk azonban… *Itt egy pillanatra kérdően a társára pillant, aki vet rájuk egy gyors, elgondolkozó pillantást, majd biccent, így a másik folytatja.* - A célunk nem teljesen ugyan az, mint varázstalan társainké, bár mi is a Szent Földet kívánjuk megtisztítani. *Ez után ugyebár Elena is megszólal, jóval kisebb tetszést érve el, mint Maureen.* - Jobban teszi, ha vigyáz a szájára, ifjú hölgy *szól rá keményen a férfi. Láthatóan nem tetszik neki a lány stílusa.* - Mi egy ellenőrző sétán vagyunk, mielőtt elkezdődik a harc. Hogy a magukfajta írástudók mihez tudnak kezdeni egy csatában, azt nem tudom, de minden segítségre szükségünk van ezek ellen a rohadékok ellen *válaszolja végül sóhajtva, Sayonra is vetve egy gyors pillantást. Miközben ők így beszélgetnek, az eddig némán figyelő másik férfi hirtelen fegyvert ránt, és az egyik bokor felé fordul.* - Tudtam én, hogy itt vagytok, kis mocskok… Előjönni! *szólal meg először a nap folyamán, kemény, határozott hangon. A bokor eltűnik – valószínűleg soha nem is volt ott, csak egy illúzió -, és egy halk, gúnyos nevetést hallhatnak. Ez után megpillantják a hang forrását: két, középkorúnak tűnő, fehér bőrű, magas férfi áll velük szemben, mindkettejük arcán lenéző szórakozottság.* - Csak nem tartasz tőle, hogy hátba támadunk, kapitány? *kérdezi gúnyosan az egyik, mire a lovag kirántja és megforgatja a kardját.* - Ó, ne szórakozz, te is tudod, hogy ennyi nem elég ellenünk *vigyorodik el a másik vámpír, majd miközben társa előhúzza a saját fegyverét, ő a diákokhoz fordul.* - Nos, hallottuk, hogy a másik opciót már felajánlották nektek, most mi jövünk. Mi, akiket rohadékoknak neveznek *vet egy gyilkos pillantást az eddig a fiataloknak beszélő lovagra.* - Talán nem olyan nehéz kitalálnotok, kik vagyunk: vámpírok, démonok… Ennek az istenfélő, rettegő söpredéknek a rémálmai. Karókkal, szentelt vízzel és lángokkal jöttek a területünkre, így törtek az életünkre. És mi vagyunk a mocskok! *vicsorog a férfire, aki csak megrázza a fejét, de inkább a társára pillant. Amaz továbbra is a hozzá közelebb lévő vámpírra szegezi a kardját, és kemény hangon a diákokhoz szól.* - Döntsétek el, kihez lesztek hűségesek. Itt nincs semleges oldal: ha élni akartok, csatlakozzatok valamelyikőnkhöz. Különben biztosíthatlak, nem fog érdekelni, hogy kik vagytok és honnan jöttetek. *Ezzel részéről a téma lezárva, a diákoknak egyértelműen dönteniük kell, ha nem akarják, hogy lekaszabolják őket, miközben egymás ellen küzdenek…*
Maureen Caiside- .::Diák::.
*Elena szavaira csak bosszúsan szusszant.* - Ne foglalkozzanak vele, biztos még új, amúgy meg nem is ismerem! *intézi a szavakat a lovagokhoz, majd Elenára pillant.* - Ha nem akarod elveszíteni a fejed, akkor érdemesebb lenne, ha viselkednél, mert időben nem szerették az emberek az ilyen viselkedést, pláne nem egy nőtől!*hadarja morcosan. Igen, zavarja, hogy a másik ostobán viselkedik, mert itt nem lenne érdemes szórakozni az emberekkel. *Sayon reakcióját látva csak felvonja a szemöldökét. Mivel ember, ezért nincs tisztába vele, hogy a többiek milyen lények, de amúgy ez őt nem is izgatja. A keresztesek jobban lekötik, bár soha nem értette az utolsó hadjáratokat, de ezt nem teszi szóvá. Egyébként meg ő maga nem keresztény, bár megkeresztelték, és az anyja miatt muszáj templomba járnia, de jobban kedveli az ősi druidák és kelták hitét. Ettől függetlenül viszont segíteni fog, ha tud, és nem csapják le Elena miatt a fejét. Egyébként a lovag szavaira csak halványan elmosolyodik. Viszont, amikor hallja a valós indokot, akkor lehervad az arcáról a mosoly. Aztán, mikor a vámpírok és démonok is előbukkannak, akkor értetlenül mered rájuk.* ~ Mi van? Ezekbe meg mi ütött? *pislog nagy szemekkel, és végighallgatja a másik opciót is.* - Ühm. Mielőtt döntök kaphatnék néhány kérdésemre választ? *kérdi óvatosan a felekre meredve.* - Az első kérdésem az lenne, hogy miért akarjátok legyilkolni egymást? Mert már bocsánat, de az angyaloknak nem az a feladatuk, hogy gyilkolásszanak. Nem félnek attól, hogy megbuknak? És még azt sem értem, hogy mi bajuk van azzal, hogy más lények is élnek itt? Meg hát… Próbálták már békésen rendezni a nézeteltéréseiket? *kérdi halkan, az nem különösebben izgatja, ha nemet mondanak az első válaszára. Nem fúlik a foga ahhoz, hogy válasszon, pláne, hogy nincsenek megfelelő háttérinformációi. Egyébként miután feltette a kis kérdéseit, akkor a társaira pillant, hátha nekik van valami ötletük. Ő egyelőre még nem akar belefolyni semmibe, amíg nem tud egy-két dolgot.*
Vendég- Vendég
*Figyel Maureenra amikor kérdez aztán ő is megteszi azt, egy megjegyzéssel. Na igen..* - Elnézést. Egyébként Engem Elenának hívnak.*Kér elnézést a lány és bemutatkozik miután hallja a dolgokat. Bár a kemény szavaktól nem igazán fél hozzá van már ő szokva.Sóhajtozik és figyeli a gyanús mozgásokat hátha van valami.* - Mocskok még is milyen mocskok?*Vonja fel a szemöldökét és látszólag nem.. nem érti a dolgokat. Aztán jön a jelenet amire a szemöldökét vonogatja és forgatja..*~De jó rasszizmus..~*Jegyzi meg egy sóhaj keretében és összefonja a karját.*~Popcornt hozhattam volna.~*Na jó Elena nem kéne viccelődni még nem is mentünk bele a dolgok mélyébe.Vagyis annyit igen, hogy segítséget kértek a harc miatt aztán felvonja a szemöldökét.*~Rémálomnak tényleg rémálom legalább is a vámpír..~*Gondolkozik továbbra is, de nem szól semmit inkább hallgatja az opciókat.* -Hát.. a vámpírokat még megértem, hogy miért.. de a démonokat miért utálják ennyire? Mit ártottak önöknek?*Kérdez ő is egyébként meg a Marueennak tett megszólalására csak biccent, hogy befejezte inkább igyekszik komolyan venni a dolgokat. Nem nem fog dönteni még ő sem egyenlőre ő is a válaszokra kíváncsi.* - Egyáltalán honnan indult ki ez a faj gyűlölet?*Kérdezz továbbra is és nézeget mindenfelé. Nem egyáltalán nem gyanúsan néz csak a furcsa mozgásokat nézi meg felméri a szemével a terepet.*
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
* Miközben hallgatja, amit mond a lovag, továbbra is nézelődik majd összeakad a szeme a másikkal amikor az rápillant az az érzése van, hogy rossz szemmel néznek rá, hogy nem oda való, aztán, megjelenik a másik fél is ugye akikről kiderül, hogy fajtársak.* ~ A francba, hogy kerülhettem ilyen helyzetbe?~ * közben nagyban vakarja a fejét fogalma sincs mit csináljon, pontosabban mit kéne csinálnia, először is a keresztesek nem éppen jó szemmel néznek majd rá ha kiderül róla, hogy démon, már ha nem tudják már most, viszont a barátjai ellen se akar küzdeni, de a fajtársai ellen se kéne, bár pont hogy ellenük küzd majd meg később. Ekkor eszébe jut valami.* ~ Mi lenne, hogyha a démonokkal menne és belülről próbálna meg segíteni a többieknek.~ * Majd az újonnan jöttekhez fordul és megszólal: * - Én veletek vagyok fajtársaim. * Majd oda lép hozzájuk és ha elfogadják a kéznyújtást akkor kezet fog velük, majd a háttérbe lép.*
Mesélő
- Az a feladatunk, hogy megtisztítsuk a világot a Sátán söpredékétől, pláne a Szent Sír környékén *válaszol komoran a szárnymintás ruhát viselő férfi.* - Nem tűrhetjük ezeknek a korcsoknak a jelenlétét azon a helyen, amelyet Isten földjéül választott *teszi még hozzá. Úgy tűnik, a diákoknak a középkori Egyház konok, vak, könyörület nélküli hitével kell szembenéznie, ami... Nos, minden valószínűséggel teljesen legyőzhetetlen.* - Istenünk nem nézi rossz szemmel a Szent Háborút vívó harcosokat. Felajánlottuk az itt élő korcsoknak, hogy elhagyhatják a Szent Földet, de nem voltak rá hajlandóak, így úgy tűnik, ez az egyetlen módja, hogy teljesítsük Urunk akaratát *magyarázza az angyal, láthatóan tökéletes hittel mindazzal kapcsolatban, amit mond. A fiatalok talán felismerhetik ugyanazon eszméket, amelyek anno a lidérc-angyal háborút is kirobbantották: úgy tűnik, több angyal is hajlamos beleesni abba a csapdába, hogy nem érti meg, milyen fontos a világ egyensúlya, és minden áron "meg akarja tisztítani" a világot, anélkül, hogy erre bárkitől parancsot kapna. Amikor Sayon odalép, egy harmadik személy is felbukkan a színen, ezúttal egy démon: odaérve megszorítja a fiú vállát, majd a többiekre pillant.* - Nos, ezen az értelmes ifjún kívül kíván bárki segíteni, hogy megvédhessük, ami jogosan a miénk, vagy inkább a kereszteseknek segítetek, hogy elpusztítsanak egy csomó ártatlant? *kérdezi hidegen. Pár másik diák is csatlakozik hozzájuk, egy-két ember azonban a keresztesek mellé áll, de láthatóan mindkét fél kivárja, hogy meghozzák a döntésüket.*
|
|
|