by Expoliandum koszos, kihalt utcái, lakott és lakatlan házak, szebb és rosszabb állapotban egyaránt, valamint rengeteg nagyon érdekes és legfőképpen veszélyes alak... Amit csak el tudtok képzelni.
+3
Rebecca Taylor
Mesélő
Jesmon Helar
7 posters
Utca és lakóházak
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
Mesélő
*A Fyron Akadémia falai közt látszólag minden tökéletesen rendben van: a vendégszobák előtt például ott ácsorog Jesmon Helar, az igazgató ősdémon, aki épp Elizabeth szobája előtt méri fel, minden rendben van-e. Párnaponta megcsinálja ezt, ilyenkor ellenőrzi, működnek-e a védővarázslatok. Ehhez idő s koncentráció kell, így nem csoda, hogy elmerülten mered az ajtóra. Látszik rajta, hogy hetek óta valószínűleg egy percet sem aludt, s hogy ezen a kezében tartott kávé sem fog sokat segíteni. Viszont a tény, hogy az alváshiány már az egészségét fenyegeti, látszólag cseppet sem zavarja. Lassan belekortyol a forró italba, majd a következő pillanatban felemeli tekintetét, miben az utolsó pillanatban még látszik a kétségbeesett küzdelem - aztán a csésze éles csörömpöléssel a padlóra hullik, az ősdémon pedig a falnak tántorodva csúszik le a padlóig, ahol aztán a legnagyobb igyekezete ellenére is eszméletét veszti. Ekkor két csuklya és álarc mögé rejtőzött, fekete ruhás férfi jelenik meg szó szerint a semmiből - ugyanis eddig láthatatlanok voltak -, felemelik az igazgatót és ismét láthatatlanná válnak.*
*Ezzel egy időben Rebecca Taylor lakosztályának ajtaja alatt egy vékony boríték csusszan át, s áll meg pontosan a szoba közepén. Ha a nő megérkezik, biztosan észreveszi, mivel vérvörös tintával firkantották rá a nevét. A levél tartalma a következő:*
J. H. nálunk van. Ha élve akarod látni, gyere az Exp. 05/17-be, délután 16:30-ra.
I
~
*Ezzel egy időben Rebecca Taylor lakosztályának ajtaja alatt egy vékony boríték csusszan át, s áll meg pontosan a szoba közepén. Ha a nő megérkezik, biztosan észreveszi, mivel vérvörös tintával firkantották rá a nevét. A levél tartalma a következő:*
J. H. nálunk van. Ha élve akarod látni, gyere az Exp. 05/17-be, délután 16:30-ra.
I
Rebecca Taylor- .::Igazgató: Erethon::.
*Rebecca kényelmesen támaszkodva figyeli a birtokot, már úgy egy órája, mélyen elmerülve a gondolataiba. Sok dolga ma nincs, csak arra vár, hogy Jesmon meglátogassa, mert el akartak menni sétálni. Bár mondjuk ahogyan elnézte a férfit tegnap, lehetséges, hogy inkább egy ágyba tuszkolná bele... Amikor eddig jut, lépteket hall az ajtaja irányából, így izgatottan megperdül, és besiet az irodába, várva, hogy az ősdémon majd belép. Ehelyett csak egy borítékot pillant meg, rajta vérvörös tintával. Fél pillanatig tart, hogy teljesen elsápadjon, és tekintetében a boldog izgatottság helyére lépjen a félelem. Remegő kézzel nyúl a boríték felé, majd tépi fel, és szedi ki belőle a levelet. Ahogyan elolvassa és megpillantja az I betűt a szöveg alján, egy pillanatra megszédül, és meg kell kapaszkodnia az asztala szélén. Hogyan? Hogy történhetett ez meg? Hogyan rabolhatták el Jesmont? Kell neki néhány perc, hogy összeszedje magát, de utána ledobja a levelet az asztalra, összeszorítja a száját, és a hálójába siet. Az egyik fiókot kirántva nekiáll kirámolni belőle két dobótőrt, egy egykezes kardot, majd gyorsan összeköti a haját, hogy ne legyen útban, és futva megindul kifelé, ki a szobájából, a lakosztályából, a kastélyból, az Akadémiából, a város felé. Nem foglalkozik vele, ki látja, és nem próbál meg segítséget kérni: nagyon jól tudja, hogy csak rosszabb lenne a helyzet, ha rájönnének, hogy nem egyedül érkezik. Meg egyébként is, el tudja látni a bajukat, pláne jelenlegi helyzetében... Pontban fél ötkor tehát meg is érkezik a megadott házhoz, vesz pár mély levegőt, és koppant hármat az ajtón. A fegyvereit láthatatlanná tette, úgy néz ki, mintha teljességgel ártalmatlan lenne, ráadásul nagyon kétségbeesett arcot vág, mint aki át se gondolta, mit csinál, csak rohant, hogy megtalálhassa a szerelmét.*
Mesélő
*Ahogy Rebecca a házhoz ér, az első emeleten mintha egy függöny lebbenne meg, majd a következő pillanatban lassan kinyílik a ház ajtaja - azonban senki sem áll mögötte. Ha a nő beljebb lép, az ajtó halkan becsukódik s egy zár kattanása hallatszik, majd egy halk, mély hang szólal meg a lépcső felől, viszont olyan sötét van, hogy csak egy magas alakot lehet kivenni, arcot vagy bármi mást nem.* - Egyedül jöttél? *Kérdi a hang, habár valószínűleg úgyis tudja a választ.* - Rebecca Taylor. Ma meg fogsz halni. Azonban ha nem nehezíted meg a dolgunkat, az ősdémont elengedjük. *Folytatja kis szünet után egyre fenyegetőbb, de továbbra is nyugodt hangnemben a magas alak. Aztán ismét tart egy szünetet, majd a lépcső csikorgásából a nő arra következtethet, a férfi megindult felé.* - Mi becsületesek vagyunk. Előtte láthatod, és azt is, ahogy szabadon engedjük. Most indulj el a pince felé, egyenesen majd balra le. *Folytatja, megállva a lépcső aljában, s így némileg bekerülve a fény hatókörébe. Azonban Rebecca még így is csak annyit láthat belőle, hogy csuklyát s álarcot visel.* - Bármi gyanús mozdulat, és mindkettőtök életének vége. *Teszi még hozzá fenyegetően, majd várja, hogy a nő elinduljon.*
Rebecca Taylor- .::Igazgató: Erethon::.
*Ahogyan kinyílik az ajtó, lassú, óvatos léptekkel belép, felkészülve rá, hogy nekirontanak, de úgy tűnik, ezúttal más stratégiát választottak.* - Igen *feleli, remegő hangon. Bár ez szándékos, egyébiránt meglehetősen magabiztosnak érzi magát, mert egyedül arra a feladatra tud koncentrálni, hogy megoldja a jelenleg fennálló problémákat és megmentse Jesmont, most semmi más nem számít. Már éppen megszólalna, hogy előbb látni akarja a férfit, amikor az alak folytatja, mire egy reszkető sóhajt enged meg magának, és bólint.* - Rendben. De addig nem érhetnek hozzám, amíg nem látom, hogy elengedik *válaszol, aztán sietve elindul a pince felé, minden érzékével a környezetére figyelve, hogy ne lephessék meg. Azonban csak a lépcső közepéig jutnak, amikor hirtelen megperdül, közben követhetetlen mozdulattal előrántva a kardját, és hasba szúrja az őt követő alakot. Természetesen a némítóbűbájról sem feledkezik meg, hiszen igencsak nagy hátrány lenne, ha valaki odalent meghallaná, hogy mi történik itt. Szóval felszúrja a kardjára a pasast, majd óvatosan leengedi, ügyelve, hogy ne legyen semmilyen puffanás, ami gyanúra adhatna okot, kihúzza a kardját, beletörli a férfi ruhájába, majd a helyére löki, ezzel ismét aktiválva a láthatatlanság bűbájt a fegyveren. Eggyel kevesebb. Még ellenőrzi, hogy nem lett-e véres, majd sietős léptekkel tovább halad a pince felé.*
Mesélő
*A válaszra a férfi bólint egyet, majd ugyebár folytatja a beszédet. Becca következő szavaira kissé habozva, de válaszol.* - Rendben van. *Hát, nem túl meggyőző. Aztán ugyebár a nő elindul a mutatott irányba. Ahogy Rebecca megfordul és leszúrja az őt követő férfit, az az utolsó pillanatban egymáshoz érinti a bal keze középső- és mutatóujját. Ha a nő észrevette a mozdulatot, nem ártana kicsit óvatosabbnak lennie, mert könnyen lehet, hogy egy vészjelzés volt. Vagy csupán véletlen? Minden esetre nem történik semmi - egyelőre. Akadálytalanul lejut a lépcső aljáig, ahol egy ajtót talál, ami félig nyitva van. Ha bemegy rajta, az, hasonlóan a bejárati ajtóhoz becsapódik mögötte. A szobában teljes a sötétség, legalábbis az első pár másodpercben. Aztán tompa fény gyullad, s láthatóvá válik a fal mellett ácsorgó több, mint harminc ember, és a terem közepén egy székhez kötözött, eszméletét vesztett Jesmon. Rövid szünet után egy férfi lép elő a sorból, azonban az arca neki sem látszik, öltözéke hasonló ahhoz, akit Rebecca megölt.* - Hol van a társunk, aki lekísért téged ide? *Mered a nőre éles, fenyegető hangon. Látszólag nem igazán az udvarias társalgás híve.*
Rebecca Taylor- .::Igazgató: Erethon::.
*Nem tűnik fel neki a mozdulat, hiszen az agya egész egyszerű véletlennek titulálja, de valószínűleg amúgy sem tudna sokkal óvatosabban viselkedni. Amikor leér, és felvillan a fény, egy pillanatra valóban gombóc költözik a torkába: úr isten. Rettentően sokan vannak. De gyorsan igyekszik megnyugtatni magát, próbálva kitalálni valamilyen megoldást, valamit, amivel Jesmon megsebesítése nélkül ki tudja juttatni magukat innen. Végül úgy dönt, hogy egyrészt nem ártana elterelni a figyelmüket, másrészt nem ártana, ha ki tudná szabadítani és magához téríteni a férfit, hiszen kimondottan könnyebbé tenné a helyzetet. Odáig viszont el kell jutni.* - Valamiért odafent maradt *von vállat a kérdést hallva, közönyt erőltetve magára.* - Most pedig, ha megengedi, ellenőrizném, hogy Jesmon tökéletesen épségben van-e. Azt az ultimátumot kaptam, hogy amennyiben nem nehezítem meg a dolgukat, őt biztonságban elengedik. Látni akarom, hogy nem ártottak-e neki *mondja hidegen, magabiztosan. Egyértelművé teszi, hogy nem hajlandó szórakozni, egy felnőtt, határozott nő, aki hátrakötött kézzel is meg tudna küzdeni velük, ha akarna. Amennyiben nem akadályozzák meg, ezzel oda is siet a férfihez, és lehajolva ellenőrzi a légzését és a szívverését, közben azért figyelve a körülötte lévőkre, nehogy hátba támadhassák. A terve már szinte kész, de most elsődleges, hogy ellenőrizze, az ősdémon épségben van-e. Közben lassan, óvatosan elkezdi építgetni a szabadulás-programot is, így a legtávolabb álló tíz-tizenöt alak valahogy furcsán kezdi érezni magát, kicsit olyan érzéssel, mint amikor elzsibbad az ember valamelyik tagja, és utána mozgatni próbálja. Ha megpróbálnak megszólalni, arra is rájöhetnek, hogy valaki némítóbűbájt alkalmazott rajtuk. Minden esetre egyelőre tovább nem lép, ráadásul számít rá, hogy ha valakinek feltűnik, hogy a csoport felének valami igen komoly problémája van, akkor azonnal ki fog törni a harc.*
Mesélő
*A teremben fontos még megjegyezni, hogy rengeteg cső és vezeték is található, körbe a fehérre meszelt falak mentén. Ablak viszont egy sincs, lámpa pedig egyetlen egy lóg le a plafonról, épp az ősdémon feje fölött. Ezen kívül csak a csuklyás alakok, Rebecca és Jesmon van a szobában, semmi más. A válasz hallatán a csuklyás alak csupán sziszeg egyet, de nem válaszol. Az ajtó mellett álló egyik társa azonban ekkor egy intéssel kinyitja az ajtót, kilép rajta, majd visszazárja maga után. A nő kérésére lassan, idegesen bólint egyet az alak - jobban megnézve elég idegesek lehetnek amiatt, hogy egy ősdémon ül megkötözve a szoba közepén -, s hagyja, hogy Rebecca odasétáljon Jesmonhoz. Az ősdémon légzése látszólag teljesen rendben van. Eléggé ki van ütve, jó nagy adag altatót használhattak, de ha Becca jól megfigyeli, érezheti, hogy nem alszik teljesen - küzd a szer hatása ellen, s valószínűleg csak egy kis lökés kell neki, hogy felébredjen. A körülötte álló alakok, akik kaptak a varázslatból, furcsán össze-össze nézegetnek, azonban egyelőre nem lépnek semmit, vagyis egyikük sem próbál megszólalni, ami nagy szerencse. Valószínűleg parancsot kaptak rá, hogy nem beszélhetnek engedély nélkül.* - Most pedig, Rebecca Taylor, van egy rossz hírem. Nem engedünk el sem téged, sem az ősdémont. Be kell látnod, hogy az ő szabadulása egyenlő lenne a mi halálos ítéletünkkel. *Mondja fagyos, kissé ideges hangon az, aki az előbb is beszélt. Talán jobb lenne haladni azzal a tervvel...*
Rebecca Taylor- .::Igazgató: Erethon::.
*Amikor az egyik alak kilép az ajtón, tudja, hogy nagyon hamar el fog érkezni a pont, ahol cselekednie kell. Az a csuklyás ugyanis most felmegy, és a lépcsőn szó szerint belebotlik majd meggyilkolt társába, utána pedig egyértelműen visszatér, hogy jelentse, mi történt. Jesmont ellenőrizve érzi, hogy a férfi igencsak keményen küzd, így sóhajt egyet, egy gyengéd csókot nyom az ajkaira, próbálva biztatni, de tudja, hogy többet most nem tehet, és felemelkedve megfordul. Aztán a férfi szavaira, valószínűleg elég meglepő módon elmosolyodik.* - Elég nyilvánvaló volt, hogy nem tervezik elengedni, ahhoz teljesen őrültnek kellene lenniük. Valószínűnek tartom, hogy épp ilyen nyilvánvaló volt, hogy nem fogom csak úgy hagyni magunkat *teszi hozzá, mire hirtelen azok, akik eddig csak furcsa zsibbadást és szurkáló fájdalmat éreztek, most összecsuklanak, és olyan érzésük van, mintha igencsak magas feszültségű áramot vezettek volna végig rajtuk, szóval jó pár percig még biztosan nem tudnak megmozdulni. Ezzel egy időben Rebecca kezéből az eddig beszélő alak felé repül egy tőr, megtoldva egy tűzgolyóval, ugyanis feltételezi, hogy ő lehet a vezér. Utána ismét koncentrál, mire a jobb oldalán állók egy méretes lökés után a falnál állnak meg, felettük pedig vészesen remegni kezdenek a csövek, majd úgy fél perccel később szét is törnek, és ha víz volt bennük, akkor az valószínűleg az oda lököttek fejére ömlik. Így hát Becca tökéletesen a bal oldalán állókra tud koncentrálni, előrántva a kardját, felkészülve rá, hogy akár több álarcost is megölve de megvédje magukat. Azzal, hogy hogyan fognak kijutni, ráér akkor foglalkozni, ha legalább lebénítani sikerül a, ha minden jól alakult nagyjából öt megmaradt álarcost.*
Mesélő
*A nő szavaira a férfi sóhajt egyet, mint aki beletörődik valami idegesítő kis hibába.* - Igen, sejtettük. De maga nem számolt azzal, hogy mi vagyunk az erősebbek, és hogy Helart úgy kiütöttük, hogy egy hétig nem fog magához térni. *Hát, úgy tűnik, a csuklyás alak kicsit el van tévelyedve, habár ezzel ő még nem szembesülhet: Jesmon a csók után néhány másodperccel ugyanis kinyitotta a szemét, s azóta szépen felmérte a terepet, de mindezt úgy, hogy az őrök közül senkinek sem tűnt fel, hogy ő ébren van. Igazából félig-meddig eddig is tudatánál volt, legalábbis felfogta, hogy arról beszélnek, Becca nemsokára megérkezik, és hogy megtárgyalták, mit fognak tenni a kiiktatásuk érdekében. Így hát az ősdémon tökéletesen tisztában van a tervvel, és tudja, hogy ha nem tesz valamit nagyon gyorsan, mind a ketten itt pusztulnak. Azonban egyelőre nem mozdul meg, nem akarja felfedni magát. Becca terve eddig egészen jól működik: a körülötte állók valóban összecsuklanak, s a tőr, melyet a feltételezett vezér felé küld, annak vállába fúródik. A tűzgolyó azonban csak megperzseli egy kicsit, azt idejében szét tudja oszlatni, viszont úgy tűnik, egy darabig harcképtelenné vált. A falhoz préselődöttek nyakába pedig valóban víz, méghozzá forró víz ömlik. Ordítva kapkodni kezdenek, s a legtöbbjüknek sikerül is eltéríteniük a vízsugarat, vagy megállítják azt. Ekkor Rebecca meghallja Jesmon hangját a gondolatai közt...* - Becca, jól figyelj. A tervük, hogy mérges gázt pumpálnak a terembe, melytől az álarc megvédi őket. A légburok sem hatásos. Az egyik csövön keresztül fog érkezni. Az ajtón csak a kulccsal lehet kijutni, azt el kell venni a vezértől. Apró, gömb alakú, nem hasonlít kulcsra, csupán a védőbűbáj kelléke... Ők ki tudnak jutni nélküle is, mert a vérükkel készült. Vigyázz! *Kiált fel hirtelen a hang a fejében, majd a következő pillanatban valami a földre rántja: úgy néz ki, az egyik áramütött magához tért. Igen csúnya sebet ejt a nő vádliján egy tőrrel. Ekkor azonban Jesmon hirtelen feláll, egész egyszerűen darabokra törve láncait és a széket is egyúttal. Egyetlen mozdulattal töri el a rátámadók gerincét, mire a maradék talpon maradt ember gyorsan kereket igyekszik oldani - de ekkor nyílik az ajtó, s az előbb távozott lép be rajta. Amint meglátja, mi folyik itt, indulna is visszafelé, azonban nem tud mozdulni, csupán befelé a szobába... S az ajtó ismét becsukódik. Jesmon azonnal Rebeccánál terem, s egy legyintéssel megfosztja őt a támadójától, majd az ajtóhoz ugrik, megakadályozva ezzel a kilépést. Valamivel azonban nem számolt... Az egyik álarcos már az egyik cső csapját szorongatja, látszólag elég idegesen.* - Ha megpróbáltok megölni, megnyitom... Ha elengedtek minket, ti is távozhattok. De ha kiengedem a gázt, másodperceken belül meg fogtok halni. *Magyarázza igencsak remegő hangon. A vezér láthatóan ezekre a szavakra magához tér, de csak egy "idióta" hangzású nyöszörgésre futja. Jesmon pedig igen erősen gondolkozik, gyilkos tekintettel meredve a csapot szorongató idegbetegre...*
Rebecca Taylor- .::Igazgató: Erethon::.
*Jesmon hangját meghallva leállítja az energiát, amivel további csövek felrobbantására készül, hiszen nem akarja véletlenül meggyilkolni magukat, azonban egy másodperccel tovább koncentrál a férfire, mint kellene, így valaki a földre tepri. Az ősdeémon segítségére azonban itt semmi szükség nincs: Rebecca szabad lábával teljes erőből fejberúgja a férfit, majd kirántja a tőrt a vádlijából, és elvágja vele a támadója torkát. Aztán ugyebár elhangzik a fenyegetés, mire Becca megdermed, és maga elé emeli mind a két kezét.* - Rendben, akkor szerintem most mindenki higgadjon le *szólal meg nyugodt hangon.* - Először is kérem, jöjjön el attól a csaptól, ígérem, nem fogjuk bántani. Emlékeztetném, hogy én nem azért jöttem ide, hogy bárkit is megöljek, csupán egy tússzal való zsarolás miatt vagyok itt. Maga nem ártott nekem, én sem ártok magának. Kérem, sétáljon oda az ajtóhoz, se én, se Jesmon nem fogunk magához érni, esküszöm *magyarázza higgadtan, tárgyilagosan.* - Egy auror mindig tartja magát az esküjéhez *teszi még hozzá. Nagyon reméli, hogy sikerülni fog, és a férfi legalább ellép a csaptól. Amennyiben ez megtörténik, egy kábító igét küld felé, ezzel remélhetőleg kiiktatva. Ha nem jön össze a rábeszélés, akkor majd megpróbálkozik mással is, de ez az elsődleges taktikája. Minden esetre ha sikerült elhárítani a közvetlen veszélyt, megperdül, és gyors léptekkel a vezér mellett terem, lehajolva mellé, megszorítva a tőrt a vállában, a nem sérült lábával - ami az adrenalinlöket miatt nem okoz neki különösebb problémát - rálépve a másik csuklójára.* - A kulcs *sziszegi. Amennyiben nem kap információt, szabad kezével elkezdi átkutatni a férfit.* - Jesmon, figyelj a többire *mondja közben, nem különösebben koncentrálva a szerelmére, inkább az aktuális feladatra figyelve.*
Mesélő
*Jesmon fél szemmel figyeli Rebecca szabadulását, s bizony kár tagadni, egy egészen kicsikét meglepődött a nő ügyességén. A fenyegetést azonban egyikük sem tudja megakadályozni, s az ősdémon úgy dönt, inkább hagyja Rebeccát beszélni. Miközben a nő megpróbálja meggyőzni a csapot szorongatót a helyes megoldásról, Jesmon beveti a képességét, s a kettő együttes hatásának eredményeképp a férfi végül lassan elengedi a halálos fenyegetést jelentő berendezést. A kábító átok telibe találja, így nincsen ideje többre, mint a földre rogyni. Jesmon továbbra is csak figyelni tudja a nőt, nincs alkalma - egyelőre - közbeszólni többet, minthogy erejével mozgásképtelenül tartja a még életben, illetve eszméletüknél maradt alakokat. Rebecca a kérdésre csupán egy gúnyos választ kap.* - Keresd meg, kicsikém. *S hallatszik hangjából, hogy valószínűleg nagyban vigyorog. Jesmon eközben körbejárja a szobát, felmérve, hogy még hányan vannak életben, s rájön, hogy azon a páron kívül, akik tehetetlenül ácsorognak az ajtó mellett, alig négyen-öten. Ekkor azonban valami megnyikordul... Az ősdémon azonnal a csap felé kapja a fejét, s igencsak megrémülve látja, hogy az magától tekeredni kezdett. Nem várakozik, gyorsan körbehordozza tekintetét az embereken, de képtelen meglátni, melyikük csinálja.* -Rebecca, ne vegyél levegőt! *Kiált fel még, majd visszatartja lélegzetét. A gáz máris szivárogni kezd, ami azt jelenti, hogy addig élnek, ameddig nem lélegzik be... Ekkor azonban, talán az utolsó pillanatban Rebecca keze a férfi mellkasán, a bőre alatt valami kemény, kerek dologba ütközik. Jó rejtekhely, de ideje lenne onnan előszedni, és elhúzni a csíkot minél gyorsabban... Ha a nőnek sikerül előszednie onnét, és az ajtóhoz lép, Jesmon is követi, s gyorsan feltépi az immár nyitott ajtót, előretessékeli Beccát, majd még utoljára visszafordul, s egy intéssel felgyújtja a mérges gázt a szobában. Nem vár tovább, rácsapja az ajtót a kiáltozó, jajveszékelő emberekre, és a nő után fut, akit az ölébe kap, s így rohan ki az utcára vele - épp az utolsó pillanatban, mert a pincéből hatalmas robbanás hallatszik, ami egyre kúszik felfelé, míg végül az egész ház lángokba borul. Bent égett jópár ember. Jesmon vajon sajnálja ezt? Kötve hiszem.*
Rebecca Taylor- .::Igazgató: Erethon::.
*Hevesen keresni kezdi a kulcsot, nem foglalkozva a körülöttük lévőkkel, hiszen tisztában van vele, hogy Jesmon gondoskodni fog bármiről, ami még gondot okozhatna. A férfi kiáltását hallva gyorsan teleszívja a tüdejét a még tiszta levegővel, majd visszatartja, továbbra is körültekintő mozdulatokkal kutatva át a vezért, mert tisztában van vele, hogy a kapkodás nem segítene sokat. Amikor végre megtalálja a kulcsot, előkapja a még szabad tőrét, felvágja a ruhát a férfi mellkasán, kiszedi belőle a kis, kerek tárgyat, majd kirántja az egész eddig szorongatott fegyvert a vállából, elvágja a torkát - ezzel gyorsan kieresztve a dühét is a pasas iránt -, és az ajtóhoz fut, kinyitja, és kilép, majd engedi, hogy Jesmon felemelje. A robbanást hallva megremeg, és belekapaszkodik a férfi nyakába, így felemelve magát egy kicsit, az ősdémon válla felett átnézve a lángokba boruló házra. Aztán, amikor biztos benne, hogy senki nem tudta követni őket megkönnyebbülten sóhajt, nyom egy csókot az ő Jesmonának az ajkára, és a vállára dönti a fejét. Hirtelen elönti a fáradtság, a félelem és a fájdalom amit egész eddig elnyomott, a feladatra koncentrálva, az adrenalin hajtásában, így valószínűleg nem fog sem megszólalni, sem kivergődni a férfi karjai közül, ugyanis most pont megfelel számára, ha egész egyszerűen csak felviszik az ispotályba...*
Richard A. Wallmart- .::Diák::.
*Enyhén csoszogva halad végig az utcán, füles a fülében, és egyenesen ordít belőle a Skillet - Monster, még a tőle 2 méterrel elhaladók is hallhatják a dalt. A fejét enyhén lehajtva, kezét zsebre dugva halad, fel sem néz, nem különösebben érdeklik a körülötte elhaladó emberek. Arra sem nagyon figyel fel, ha esetleg levállal valakit, valószínű, hogy az a másiknak jobban fog fájni. Hogy miért bolyong Qarin egyik legveszélyesebb utcájában? Nos, eltévedt... Igen, szegény srác eltévedt és nem mert senkit sem megszólítani, ezért úgy döntött, hogy elindul valamerre és majd kiköt valahol. Pozitív felfogás. Amúgy egy fekete szaggatott gatya van rajta, az oldalán egy lánc, egy fekete acélbetétes bakancs, egy fekete póló, fehér bekarikázott A és vörös felirattal az alján: Anarchy. Nem olyan feltűni, saját elmondása szerint.*
Victoria Jones- .::Diák::.
*Egy fekete csuklyában lévő lány halad végig az utca és lakóházak részénél. Nem néz fel és nem néz semerre csak zsebre tett kézzel halad előre. Tanulni tanult ahogy tudott, de inkább a saját agyára hagyatkozik ami megmarad benne. Részben azért is, mert mostanában nem is tanul csak ritkán. Hamar elfárad, meg ugye Erik nyakán lóg. Most meg ugye ő azért van ezen a helyen, mert kémkedik. Csak úgy, hogy mi a helyzet a városban és így nem ismerik fel. Egyébként meg Erik meg is ölné szóval emiatt még Amandával is veszekedett. Vámpírból van, de a vámpírokat nem bántják habár a lidércet igen a fénnyel. Különben, meg itt lehet könnyedén vacsorát szerezni. Szóval ahogy halad előre beleszalad egy fiúba véletlen. A csuklya mögül felnéz a srác a lánynak a csillogó szemeit láthatja. Amúgy nem rég evett szóval már nem is annyira vörös a szeme.* - Szia! te mit keresel itt? Normális halandó nem jön ide…*Mondja az aki szintén ide tévedt, de még így is vigyáznia kell. Egyébként meg elég sok minden megváltozott ráadásul Erikkel is végre szent a béke nem nem fogja elveszíteni annál azért fontosabb neki. Viszont ezt a kis kalandot majd este elmeséli neki.*
Richard A. Wallmart- .::Diák::.
*Határozottan csoszog az utcán, mikor pedig vállal neki ütközik egy lánynak csak valami bocsánat félét motyog. Aztán megpillantja a lány csillogó szemeit egy pillanatra leragad a látványon, majd egy kicsit megrázza a fejét és halkan, talán túlságosan is halkan kezd beszélni, nem is gondolva arra, hogy Victoria nem hallja meg. Neki ez egy megszokott hangszín.* - Szia. Csak... Eltévedtem. *Mondja a srác, enyhén elszégyellve magát, ami leginkább abból vehet észre a lány, hogy a tekintetét ismét a földre szegezi Vic arcáról, aztán pedig vissza.* - Te amúgy, ki is vagy? *Kérdi a lánytól végül is legyűrve minden félénkségét, és a lány szemébe néz. Valahogy megragadták ezek a szemek.*
Victoria Jones- .::Diák::.
*Hát ő is határozott ha kinyitja a száját és a kivillanó vámpír fogait. Amúgy meg eléggé bizonytalan főleg ilyen téren szóval. Mármint ismerkedés terén.* - Ja eltévedtél.. hm.. jól van hiszek neked. Ne haragudj csak ez pont olyan hely ahol nem bízhatsz meg senkiben ezért kérdezem.* - Victoria vagyok. Victoria Jones. Fyron akadémiára járok Cameosos diákként.*Mondja a lány és elmosolyodik. Igazából nem tudja azt, hogy a srác ki csak azt, hogy egyenlőre idegen neki és bizalmatlan vele szemben.* - Na és te? Megmondtam a nevem most mondd meg te.*Mosolyog a lány egyébként meg bármikor hívhatja az egyik barátját, hogy segítsenek neki ha baj lenne, de úgysem lesz. Csak figyeli ahogy bámulja és nem tudja mit néz. Vagyis sejti, de ördögien elvigyorodik.* - Az előbb full vörös volt ne aggódj ez már az evés utáni pirosság. Nem Olyan vörös mint éhségkor volt.*Feleli és sóhajt.* - Gyere ki kísérlek innen amúgy is az iskolába indultam vissza. Te merre mész?*Teszi fel a kérdését és próbál barátságos lenni.*
Richard A. Wallmart- .::Diák::.
*Hát, Richardnak nincs semmi ilyesmi, ami valamennyit dobhatna az önbizalmán, úgyhogy marad a begubozódás, amivel már egész jól elvan.* - Miért? Mi ez a hely? *Érdeklődik a srác, de megmarad a gyenge hangereje. Nem, annyira nem érdekli, amíg bajba nem keveredik, addig nem nagyon foglalkozik vele.* - Ooh, tehát te is a suliba jársz... *Oké, ez tényleg meglepte. Nem gondolta volna. Igazából, abba se nagyon gondolt bele, hogy mennyien is lesznek rajta kívül, hát még abba, hogy a városban is velük fog összefutni...* - Richard Alvin Wallmart. Szintén Cameos. Örülök Victoria. *Mosolyog a lányra szerényen, enyhén lesütve a szemét. Félénk, nem szokása beszélgetni, nem is annyira szeret. Ez valahogy nem az ő terepe... Sokkal jobban szeret zenélni a beszéd helyett.* - Nem félek, valahogy... szépek. Szerintem... gyönyörűek voltak a szemeid. *Nyögi ki a srác, kicsit nehézkesen, némi dadogással. Mint említettem, nem szeret beszélni, a bókolás meg már egyenesen lehetetlen a számára...* - A suliba, nagyon köszönöm. *Mosolyog enyhén a srác és zsebre vágja a kezét, ha pedig a lány elindul, akkor követi.*
Victoria Jones- .::Diák::.
*A flörtöléshez ő is ért, divatcég tervezője szóval egyértelmű. Amúgy meg ő neki a dolgok olyanok, hogy nem bízik tényleg senkiben bár a múltkori csók Sébastiennel hát az jól eset neki. Erről jut eszébe lassan meg kell látogatnia a srácot rég látta és hiányzik neki.* - Nem tudom csak nem biztonságos.*Feleli egyszerűen majd megvonja a vállát.* - Igen oda. Örvendek Richard.*Sóhajt és eszébe jutott az Uncsitesója.* - Amúgy tudom, hogy szépek, de elég gyenge bók.*Csak hülyíti a srácot egyébként aranyosnak találja csak hát na.* - Nyugi csak vicceltem. Amúgy köszi.*Mondja mosolyogva és ugye elindulnak. Amúgy is majd a Cameosban még meg kell keresnie barátnőit bár Abby nem fogja szeretni, de majd elválik ez az egész. Amit kitalált az eléggé veszélyes, de a lány számára biztonságos csak még be kell vonni valakit aki tudna segíteni a nélkül, hogy a lány észre vegye. Mivel a gyerekről van szó. Ez még egy hosszú történet.* - Mikor érkeztél az iskolába?*Érdeklődik felőle és elmosolyodik. Persze mert aranyosnak találja tényleg.*
Richard A. Wallmart- .::Diák::.
*Csak bólint egyet a lány válaszára és körbenéz. Valahogy nem tűnt veszélyesnek. Szerinte. De maradjunk annyiban, hogy neki is van egy érdekes megítélő képessége.* - Hmm, nem tűnik veszélyesnek... *Beszél még a megszokottnál is halkabban, de igazából csak magának. Az örvendekes részre nagyon enyhén biccent, leginkább azért, hogy tisztázza, vette az adást.* - Bocs, nem az erős oldalam a bókolás... *Szabadkozik a bal kezével a tarkóját vakargatva, ismét csak a betonra szegezve a tekintetét. Valahogy próbálja elterelni a félénkségéről a figyelmet, de valószínű, hogy ez nem fog menni. Legalább is amíg beszélnie kell, addig biztos nem. Egy gyenge féloldalas mosollyal bólint a köszönömre és visszasüllyeszti a kezét a zsebébe.* - Tegnap előtt. *Feleli a lánynak, de még ezen is el kellett gondolkoznia. Valahogyan, ahogy átlépte az iskola küszöbét és eltelt egy délelőt, szinte elvesztette az időérzékét. Lehet az új hely teszi, a túl sok ember. Fene tudja...*
// Fagyás //
// Fagyás //
Alexander S. Price- .::Őrző: Cameos::.
*Úgy döntöttem, hogy nem őrlődöm tovább és fogom, magam elindulok a megbeszélt helyre. Persze nyílván lehet egy átverés is, de még alvás előtt szeretném lerendezni.. Szóval a sötét negyedbe várakozok, és nem igazán látszik az arcom . A sikátorból fordultam be egyenesen a lakóházak közé. A sarkon várakozok szinte hátha jön az informátorom aki tudja merre van az a szemét… Addig se vagyok Fyronba mert azért tudom nekem se jó ha két lánnyal kavarok egyszerre. Sokat gondolkoztam rajta mi lesz, de ha Nate beköp Saranak akkor persze nekem végem és akkor nem hiába voltak a dolgok A falnak támaszkodva rágózom igyekszem nem csinálni úgy mint a jó fiú.. hiszen eléggé veszélyes környezetben vagyok és simán rám támadhatnak és aztán hallgathatom Nate meg apa kiselőadását. Még ehhez sem szoktam hozzá, de hát mindenhez idő kell. Sok-sok idő és még a húgommal sem találkoztam.* - A fenébe már.. nem akarok vacsora se lenni..*Morgok majd a faltól el lököm magam és fel alá kezdek járkálni és nézegetem a sok szegény hajléktalant akik kint töltik az éjszakát. Megesik néhányukon a szívesm.*
Isabella Grey- .::Diák::.
Qarin-on vagyok már egy ideje, azon belül is a sötét negyedben tengetem az időmet. Általában de szoktam jönni hetente háromszor étkezni, hiszen habár félek az embervértől, mégis a testem vágyik rá, néha muszáj feltöltenem az erőimet friss embervérrel. Eléggé ki szoktam éheztetni magamat, úgyhogy most is "kopog a szemem az éhségtől". Gyorsan suhanok a sikátorok között, tiszta feketében vagyok, egy lapos talpú csizmában, hosszú, szövetkabátban. Hosszú hajamat kiengedve hagytam, mely lágyan repül mögöttem, ahogy emberfeletti gyorsasággal száguldozom a sikátorokban áldozat után kutatva. Az egyik sikátor mögül hangokat hallok, illetve csak egy férfi hangját. Kikukkantok a fal mögül és meglátok egy igen helyes srácot. Összevonom a szemöldökömet, és beleszippantok a levegőbe, mire egyből égni kezd a torkom. Csodálatos illata van a fiúnak, érzem, ahogy kezdi elönteni az agyamat a vérszomj. Angyal, ebben biztos vagyok. Gyors mozdulattal kerülök a fú háta mögé és csak remélem, hogy nem vesz észre, ahogy lassan kiengedem szemfogaimat és hangtalanul lépek közelebb hozzá, kinyújtom a kezemet majd elsuttogom a sóbálványátok igéjét, remélve, hogy célba talál.
Alexander S. Price- .::Őrző: Cameos::.
*Hát nem tudom, hogy mikor fog megjelenni az illető addig azon is gondolkozok, hogy mit csináljak a csajozási szokásaimmal. Öltözetem a szokásos egy fekete nadrág és fehér ing a kedvenc arcszeszem van rajtam. Szóval eléggé jól nézek ki és rajtam van egy fekete bőrkabát és persze alatta egy kapucni ami a fejemen van. Nem igazán fázok, de nem is baj. Ma még tanulnom is kéne, de nem is tudom azt, hogy van e kedvem. Beleszippantok a levegőbe és érzek valamit. Először rávágnám azt, hogy Victoria vagy Patric, de aztán rájövök, hogy ez hülyeség.. Vic meg nem jönne ide mert biztosan kapni fog. Így voltam vele. Aztán amikor próbálna hozzám érni és figyelni a varázslat ellenére használom a képességem második szintjét.. és egy védőbűbájjal igyekszem kivédeni a támadást.* - Azért nekem is jó a szaglásom hiába lépsz halkan.. hozzám ugyan nem nyúlsz vámpír.*Fordulok meg és előveszem a tőröm amit mindig magamnál tartok.* - Miért is gondoltad azt, hogy egyszerű varázslattal leteríthetsz és eszel belőlem?*Érdeklődök a lány felől és végig nézem magamnak.* - Szép kislány vagy.. talán.. hajlandó vagyok adni a véremből, de talán még sem azért sokat kell dolgoznod.*Mondom neki majd a tőrt a mellkasához szorítom.*
// Energialöket:
2. szint: Némi koncentráció segítségével egyszerre több embert is fel lehet lökni, vagy épp ártalmatlanná tenni. (max. 6-7 fő)//
// Energialöket:
2. szint: Némi koncentráció segítségével egyszerre több embert is fel lehet lökni, vagy épp ártalmatlanná tenni. (max. 6-7 fő)//
Isabella Grey- .::Diák::.
*Határozott mozdulattal irányítom a varázslatot, és habár valahol mélyen tudom, hogy nem fog sikerülni, mert az angyal bizonyára elég képzett ahhoz, hogy kivédje a támadásomat. A fiú gyorsan fordul meg, és egy energialökettel lök hátrébb, amitől repülök is néhány métert, de macskapózban négykézlábra érkezem. A fiú közelebb jön hozzám, majd a tőrét a mellkasomnak szorítja. A fogaim még mindig kilátszanak, vicsorgok és igyekszem lenyugodni, de ez nem olyan egyszerű. Éhes vagyok és vágyom ennek a fiúnak a vérére, így mikor kijelenti, hogy még adna is a véréből, felcsillan a szemem. Lassan hátrébb lépek, lehunyom a szememet és igyekszem lenyugodni. Lehajtom a fejemet, majd végül a vicsorgásom abba marad, és immár normális kinézetű nőként pillantok a fúra.*
- Mit keres egy angyal a sötét sikátorok között? Veszélyes ez a hely... Neked pedig annyira finom illatod van... *teszek egy tétova lépést a fiú felé, de végül megcsóválom a fejemet és távolabb lépek tőle, a falhoz.*
- Mit keres egy angyal a sötét sikátorok között? Veszélyes ez a hely... Neked pedig annyira finom illatod van... *teszek egy tétova lépést a fiú felé, de végül megcsóválom a fejemet és távolabb lépek tőle, a falhoz.*
Alexander S. Price- .::Őrző: Cameos::.
*Ugye védekezem, ahogyan csak tudok és végig nézve a vadmacskán eléggé gyönyörűnek találom. Aztán egy mozdulattal megforgatom, a tőrömet a kezemben majd berakom a helyére ahonnan kivettem.* - Nem bántalak.*Mondom neki és nem félek a vámpírfogaitól végül is vámpírok között növekedtem és hozzászoktam már ehhez.* - Az informátorom késik, szóval már igazából semmit. Az akadémiára indulnék vissza.. Már ha fel nem falsz kiscicám.*Enyelgek neki és kacérkodok a tekintetemmel. Szeretem a vadmacskákat pláne az olyanokat akik eléggé éhesek.* - Mennyire vagy éhes cicus? Ha kellek.. akkor gyere utánam…*Mondom neki kaccsintva majd a szárnyaimat kitárva felrepülök a háztetőre és az égre felpillantok.* - gyönyörű a ma este. A telihold kezd elmúlni és ilyenkor persze egy farkas sincsen. Miért pont most kéne ennek a vámpírnak is itt lennie… Lenézek ahol ő van és elmosolyodom.* - A kis nyuszi nem mer kiállni egy angyallal szemben!?*Kiabálok le és tudom mit csinálok. Aztán ha van egy kisebb korlátféleség arra leülök és úgy teszek mintha sokáig várnék rá. Persze ez így igaz..* - A vámpírok milyen lassúak.. főleg akik ki vannak éhezve.*Mondom neki továbbra is persze hangosan, hogy hallja.*
//Fagy mert Bella eltűnt //
//Fagy mert Bella eltűnt //
|
|
|