by 2013.07.30.
Már 16 napja, hogy itt tengetem az életem ebben a városkában, amit az emberek szépnek és érdekesnek tartanak. Marha vicces. Egyedül azért jöttem ide, mert tudtam, itt vámpírok nyomára akadhatok. egy valamire viszont nem gondoltam. Ez a világ teljesen más, mint amit eddig ismertem. Nemcsak a vámpírok tanyáznak errefelé, hanem más, számomra ismeretlen fajok is. Habár olvastam róluk, mégsem tudok semmi konkrétat. Félek. Félek, hogy ebbe még bele fog törni a bicskám. De nem hagyhatom veszni az álmomat. Csak ezért mentem keresztül ennyi mindenen. Ezért váltam olyanná, amilyen vagyok. Persze élvezem. Néha elgondolkodom rajta, normális-e, ha valaki élvezettel tekint a könyörületért esdeklő halálraítélt áldozataira. Vagy csak boldogsággal tölti el, ha elképzeli, a testet hogyan emészti el a tűz, hogy majd visszatérjen eredeti állapotába. Porrá legyen.
Most viszont nem erről akarok írni. Habár nem tudom mire számíthatok itt, ezen a furcsa helyen, úgy érzem végre célba érhetek. Ideérkezésem napján éjszaka találkoztam egy férfival. Maximnek hívják. Már messziről éreztem, hogy vámpír. Furcsa módon a vámpírok észlelése nem okoz nagy problémát. Azóta sem láttam őt, de a bizalmába fogadott, és azt mondta, hamarosan feladatot ad nekem. Igazság szerint utálom, ha más parancsait kell követnem. Nem vagyok egy szófogadó vakarcs, akit ide-oda rángathatnak, de most az egyszer elviselem. Elviselem, mert lehet ez az én nagy lehetőségem. Feljebb kell törnöm. Mint ahogy eddig is tettem. Nem kis munka volt eljutni idáig, hogy legyen pénzem arra, amit akarok, és megtaláljam a helyet, ahol valami érdekesre bukkanhatok.
Azonban történt valami, ami felborította az elképzeléseimet. A probléma egy vérfarkas képében érkezett. Nem tudom, hogy az eddigi módszereim hatásosak lesznek-e, de nem adom fel. Habár már túl sokat tud rólam, még indig én vagyok előnyben. De most mennem kell. Ideje átköltöznöm Jonathanékhez.
Már 16 napja, hogy itt tengetem az életem ebben a városkában, amit az emberek szépnek és érdekesnek tartanak. Marha vicces. Egyedül azért jöttem ide, mert tudtam, itt vámpírok nyomára akadhatok. egy valamire viszont nem gondoltam. Ez a világ teljesen más, mint amit eddig ismertem. Nemcsak a vámpírok tanyáznak errefelé, hanem más, számomra ismeretlen fajok is. Habár olvastam róluk, mégsem tudok semmi konkrétat. Félek. Félek, hogy ebbe még bele fog törni a bicskám. De nem hagyhatom veszni az álmomat. Csak ezért mentem keresztül ennyi mindenen. Ezért váltam olyanná, amilyen vagyok. Persze élvezem. Néha elgondolkodom rajta, normális-e, ha valaki élvezettel tekint a könyörületért esdeklő halálraítélt áldozataira. Vagy csak boldogsággal tölti el, ha elképzeli, a testet hogyan emészti el a tűz, hogy majd visszatérjen eredeti állapotába. Porrá legyen.
Most viszont nem erről akarok írni. Habár nem tudom mire számíthatok itt, ezen a furcsa helyen, úgy érzem végre célba érhetek. Ideérkezésem napján éjszaka találkoztam egy férfival. Maximnek hívják. Már messziről éreztem, hogy vámpír. Furcsa módon a vámpírok észlelése nem okoz nagy problémát. Azóta sem láttam őt, de a bizalmába fogadott, és azt mondta, hamarosan feladatot ad nekem. Igazság szerint utálom, ha más parancsait kell követnem. Nem vagyok egy szófogadó vakarcs, akit ide-oda rángathatnak, de most az egyszer elviselem. Elviselem, mert lehet ez az én nagy lehetőségem. Feljebb kell törnöm. Mint ahogy eddig is tettem. Nem kis munka volt eljutni idáig, hogy legyen pénzem arra, amit akarok, és megtaláljam a helyet, ahol valami érdekesre bukkanhatok.
Azonban történt valami, ami felborította az elképzeléseimet. A probléma egy vérfarkas képében érkezett. Nem tudom, hogy az eddigi módszereim hatásosak lesznek-e, de nem adom fel. Habár már túl sokat tud rólam, még indig én vagyok előnyben. De most mennem kell. Ideje átköltöznöm Jonathanékhez.
