by Vendég Vas. Okt. 07, 2012 1:33 pmÍgy hívják a Fair Isle-i tündérek a saját kis birodalmukat, ami a Morcason hegylábánál, nyírfák és tölgyfák árnyékában húzódik meg. A nagyobb lények nem is találhatnak rá az otthonukra, mert egy sajátos védőbűbáj rejti el őket a szemük elől, és őrszemeik is vannak, akik elhárítják a lehetséges veszélyt. Viszont, ha valakinek sikerülne észrevennie, akkor egy aranyos kisvároskát látna maga előtt csak itt a házak a fákon találhatóak és pici, indákból szőtt lengőhidak kötik össze az épületeket, utcákat képezve. De azt is meg kell említeni, hogy a legalsó házak is legalább 4 méterrel a föld felett helyezkednek el, és a városka egyre inkább felfelé terjeszkedik. A lombok között egy hatalmas, szépen faragott palota áll, ahol a királyi család és a nemesek élnek. A városkát egyébként halk muzsika és folytonos duruzsolás zengi be, vidám kacagás és édes illatok lengik körbe a helyet. Itt mindig jó a hangulat, a tündérek társaikkal felettébb segítőkészek és kedvesek, viszont egy kívülállót kegyetlenül megtréfálnak és elüldöznek a területükről. Főként az uralkodói család dühös a „Nagyokra”, akik e közé a néhány fa közé szorították az egyre kisebb tündérkolóniát, ezért aztán a szeszélyes időjárással, tréfákkal és gonosz viccekkel torolják meg a többi szigetlakó ténykedését.
2 posters
Tündérváros
Soranne Whitholle- .::Diák::.
(Olvad...Tó és stégek folytatása)
*A Cameos hálókörletében lévő szobámban voltam, és az ablakból kémleltem a tájat. Tegnap hihetetlen élményben volt részem, az előtt ilyet még nem pipáltam...
A késemet nem használtam, most az éjjeliszekrényemen pihen. De mintha valami láthatatlan erő húzna felé, és sugallaná, hogy vigyem magammal, és újra keressek magamnak valami kalandot. Nem ártana, egész délelőtt a kastélyban ténferegtem, nem nagyon találtam a helyem.
Cathet sem láttam az ideérkezésem óta. Fel kéne keresnem.
Az újonnan jött lendületemet kihasználva felkaptam az én jó öreg bakancsomat, és belecsúsztattam az övembe a kést. Még jól jöhet.
Cath szobája felé vettem az irányt, és ott is találtam.*
-Szia! Van kedved egy kis kalandozáshoz?*kérdeztem tőle, és nagyon reméltem, hogy igen lesz a válasza. Hiányzik az adrenalin. E mellett szeretném őt is kicsit jobban megismerni. Ez amolyan "kis kacsa ösztön". Az új helyen őt láttam meg először, vele beszéltem elsőként, és most hozzá ragaszkodom valamelyest.*
*A Cameos hálókörletében lévő szobámban voltam, és az ablakból kémleltem a tájat. Tegnap hihetetlen élményben volt részem, az előtt ilyet még nem pipáltam...
A késemet nem használtam, most az éjjeliszekrényemen pihen. De mintha valami láthatatlan erő húzna felé, és sugallaná, hogy vigyem magammal, és újra keressek magamnak valami kalandot. Nem ártana, egész délelőtt a kastélyban ténferegtem, nem nagyon találtam a helyem.
Cathet sem láttam az ideérkezésem óta. Fel kéne keresnem.
Az újonnan jött lendületemet kihasználva felkaptam az én jó öreg bakancsomat, és belecsúsztattam az övembe a kést. Még jól jöhet.
Cath szobája felé vettem az irányt, és ott is találtam.*
-Szia! Van kedved egy kis kalandozáshoz?*kérdeztem tőle, és nagyon reméltem, hogy igen lesz a válasza. Hiányzik az adrenalin. E mellett szeretném őt is kicsit jobban megismerni. Ez amolyan "kis kacsa ösztön". Az új helyen őt láttam meg először, vele beszéltem elsőként, és most hozzá ragaszkodom valamelyest.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Cath épp azon ügyködik, hogy megragadja az égen feltűnő csillagok, és a gyönyörű, gömbölyded Hold karimáját, ragyogását. Az utóbbi időben eléggé hullámvasút volt az élete, rengeteg dolog történt vele, így most nem is csoda, hogy mikor lenéz a lapjára, csak...csak egy nagy kupac sokágú "ikszeket" lát egymástól spontán távolságra. Mint egy elsős tankönyvében az ötösök felső sarkába írt csillagocskák. A lány füstölögve becsapja a füzetet, mire a szobatársa...Mia, vagy Minyó...felsikkant.*- Épp körmöt festek, ha nem látnád? -*Néz, nagy vádló szemekkel Cathre, mire a lány értetlenül összeráncolja a szemöldökét. *- Jujj..milyen érdekes tevékenység. Tuti bekerül a történelem könyvekbe is. Minyó..és a rózsaszín körömlakk romantikus, sorsszerű találkozása. A sajtó biztos ráharapna a sztorira. -* Feleli szarkasztikusan, azonban Miss Hamupipőkének, még csak a szempillája se rebben.*- Na igen..erről érdekesebb lenne olvasni, mint azokról az unalmas dolgokról.-*Mondja, mire Cathnek leesik az álla a döbbenettől. Először is, hogy a szobatársát tényleg Minyónak hívják, másodszor pedig, hogy a csaj olyan szőke, hogy Cath már kicsit sem furcsállja, hogy a múlt héten még a lisztet is púdernek nézte. Azonban mielőtt Cath kiakadásának hangot adhatna, kopognak az ajtón. Kicsit ugyan elcsodálkozik, hogy ilyen késői órán ki toppanhat be hozzájuk, de azért ajtót nyit. Ott pedig a tegnapi lányt pillantja meg..Sorát.*- Szia! Milyen kellemes meglepetés.-*Mosolyodik el, majd bólint.*- Még szép, hogy van kedvem. Van valami ötleted is esetleg, hogy hova menjünk?-*Kérdezi, azonban ekkor a kis "neveletlen hercegnő" közbeszól.**- Menjetek egy tóhóz..az oooolyan cuki éjjel. Hmm..szép ez a szín...vagy..látogassátok meg a tündéreket.-* Cath egyik ámulatból a másikba esik..azonban...*- Tündérváros!-*Mondja, majd elvigyorodik.*- Egy pillanat, csak magamra kapok valami kényelmeset.-* Feleli még izgatottan, majd odalép a szekrényéhez, és két percen belül, már odakint van a csukott ajtó előtt Sora mellett. Egy farmert, fehér trikót és sportcipőt visel, oldalán ott a tőrei, dobókései, haját szoros copfba kötötte fel, jó magasra.*- Mehetünk? Bár egy darabig eltart majd míg odaérünk, mert a Tündérváros a Szigeten található..de..aki kalandra vágyik, az tudjon várni egy kicsit.-*
//Fagy//
//Fagy//
Soranne Whitholle- .::Diák::.
/olvad/
*Szegény Cath. Ha nekem kéne egy ilyen szobatárssal együtt élnem, akkor megőrülnék. Szerencsére belement, hogy kalandozzunk egy kicsit, így el is indultunk a hegy felé, aminek a lábánál tölgy, és nyírfák álltak, és azok kúsztak felfelé is a hihetetlenül magas oldalán. Oldalra pillantottam, és láttam, hogy Cath is tanulmányozza egy darabig a hegyet.*
-Na, akkor kezdődjön a túra! *mosolyogtam rá vidáman, mivel a várokozással kevert izgatottságom a hangulatomon is javított. Szemfülesen kapaszkodtunk egyre feljebb egy kis ösvényen, kellemesen hűvös volt a fák óriási lombjai alatt, a nap egy-egy kósza sugara csak néha ért le egészen a talajig. Eleinte csak azt hittem, hogy az orrom szórakozik velem, hisz hogyan lehetne vattacukor, és karamell illata az erdei levegőnek?*
-Te is érzed? *néztem Cathre. Megálltunk, és körbekémleltünk, de én nem láttam semmit, csapán távoli, édes, dallamos muzsikát hallottam, és csintalan, csilingelő nevetést. Már nem vagyunk messze, ezek szerint. Hirtelen tompa fájdalmat éreztem a fejemen, és egy gyesztenye gurult egyenesen a bakancsomhoz. Lehajoltam, és felvettem.
- Úgy látszik, nekünk sem lesz szíves fogadtatásban részünk. *mondtam Cathnek, majd mint egy varázsütésre, mintha igazat akarnának nekem adni, elkezdtek ránk záporozni az apró termések.*
*Szegény Cath. Ha nekem kéne egy ilyen szobatárssal együtt élnem, akkor megőrülnék. Szerencsére belement, hogy kalandozzunk egy kicsit, így el is indultunk a hegy felé, aminek a lábánál tölgy, és nyírfák álltak, és azok kúsztak felfelé is a hihetetlenül magas oldalán. Oldalra pillantottam, és láttam, hogy Cath is tanulmányozza egy darabig a hegyet.*
-Na, akkor kezdődjön a túra! *mosolyogtam rá vidáman, mivel a várokozással kevert izgatottságom a hangulatomon is javított. Szemfülesen kapaszkodtunk egyre feljebb egy kis ösvényen, kellemesen hűvös volt a fák óriási lombjai alatt, a nap egy-egy kósza sugara csak néha ért le egészen a talajig. Eleinte csak azt hittem, hogy az orrom szórakozik velem, hisz hogyan lehetne vattacukor, és karamell illata az erdei levegőnek?*
-Te is érzed? *néztem Cathre. Megálltunk, és körbekémleltünk, de én nem láttam semmit, csapán távoli, édes, dallamos muzsikát hallottam, és csintalan, csilingelő nevetést. Már nem vagyunk messze, ezek szerint. Hirtelen tompa fájdalmat éreztem a fejemen, és egy gyesztenye gurult egyenesen a bakancsomhoz. Lehajoltam, és felvettem.
- Úgy látszik, nekünk sem lesz szíves fogadtatásban részünk. *mondtam Cathnek, majd mint egy varázsütésre, mintha igazat akarnának nekem adni, elkezdtek ránk záporozni az apró termések.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Miután sikeresen kijutottak a lányok a szobából, és persze az iskolából is, ugyebár megindulnak a kaland felé. Nem telik bele sok időbe, míg végül eljutnak a keresett helyre. Vagyis, a lány nagyon reméli, hogy odaértek, azonban nagyok kell csalódnia. Tudhatta volna, hogy nem lesz ilyen egyszerű megtalálni a tündérlakosokat. Még soha nem járt errefelé, hiszen egyedül mi értelme lenne itt bóklászni. Valószínűleg csak azt érte volna el, hogy jó esetben is egy tündércsapat leütötte volna és kifeszítették volna két fa közé. Na...ezért nem mászkál az Akadémia birtokától távolabb lévő területeken. De most, hogy vele van Sora, amennyire csak lehet biztonságban érzi magát. Bent az erdőben, a fenyők és tölgyfák között, hirtelen megcsapta a lányt az az édes illat, és szinte ugyanabban a pillanatban meg is hallotta a gyönyörű, lágy muzsikát. Kérdő tekintetet vetett Sorára, amikor a másik hangosan is kimondta a kérdést.*- Naná, hogy érzem. Olyan, mintha egy nagy cukorgyárba léptünk volna. Kész Charlie és a csokigyár.-* Rázta a fejét kelletlenül. Hiába az a tipikusan édesszájú, azonban ez a tömény illatáradat, még az ő gyomrát is felforgatja. Cath ekkor meghallja a koppanást, és odakapja a fejét Sora felé...majd megnyugodva veszi tudomásul, hogy csak egy gesztenye...Ekkor az ő vállának egy toboz csapódik neki, mire felszisszen. *~ Mi a csoda? ~* Gondolja magában, hiszen ez az egész egyre furcsább. Ismét Sora mondja ki azokat a gondolatokat, amik Cathet is foglalkoztatják, amikor hirtelen egy termés-dobálás tűzvonalában találják magukat. *~ Ez most komoly?! ~* Kiált fel magában, majd miközben megindul az egyik nagyobb törzsű fa mögé, felpillant a lomkoronára. Azonnal észreveszi a mozgást, azonban a kis élőlényeket nem tudja kivenni...túl gyorsan cikáznak. A fa, azonban nem sokáig tűnik megfelelő fedezéknek, mert Cath hamarosan ismét célpontként találja magát. A franc... *- Sora? -* Kérdi, mert szem elől tévesztette új kalandtársát, majd leveti magát a bokrok közé, hátha az aljnövényzet biztosabb menedék lesz számára, amikor hirtelen abbamarad a záporozás. *- Sora? Abbahagyták? -* Kérdi, majd felemeli a fejét, amikor a nyakában valami meleg, ragacsos dolog kezd el lefelé csordogálni. Elkerekedik a lány szeme, majd odanyúl a nyakához, és az orrához emeli a ragacsot. *~ Karamell? ~* Gondolja magában, majd egye-fene, megkóstolja. És tényleg..karamell. Gyorsan feltámaszkodik a térdére, és egyik tőrét a kezében markolva pásztázza a környéket, hátha észreveszi a kötözködő kis lényeket, amikor valami süvítő hang üti meg a fülét. Összeráncolja a homlokát, és pont akkor fordítja oldalra a fejét, és így megpillantja a feje felé száguldó levelekből és ágacskákból eszkábált repülőszerűséget, ami tele van faviasszal.*
Soranne Whitholle- .::Diák::.
*Sunyi, kis alattomos dögök. Épp hogy csak felbírtam pillantani a fákra, és akkor láttam, hogy rengetegen vannak. Gonoszul kacagtak, és közben egyfolytában dobáltak minket, szó szerint mindennel. Egy bokorba ugrottam bele gyorsan, Cathet kiesett a látómezőmből. Remélem eltudott bújni. Valami ragacsos, barna, sűrű massza kezdett el lefelé folyni a fákról, és mindenfelé. Karamella? Majdnem felkacagtam. Hát csak ennyit tudnak? Cukrászattal foglalkoznak, és a félresikerült mázaikkal csatároznak? Jaj, Istenem! Szinte már aranyos...
A szemem sarkából mozgást érzékeltem, és megláttam Cathet. Épp egy fabrikált is valami szállt a feje felé.
- Vigyázz! *pattantam fel rejtekhelyemről, és azzal a lendülettel már elő is kaptam a késemet, és eldobtam, odaszegeztem a kis szerkezetet vele a fához. Szerencsére Cathet nem találta el, az a mini repülőnek kinéző valami. Az apró kis lények megbotránkozva szisszentek fel, szinte kórusban, már csak a karmester hiányzott a tökéletes összhatáshoz...*
- Jól vagy? *szaladtam oda hozzá gyorsan, kihasználva a pici lények ledermedését. Szerencsére bólintott, szóval nem volt baj. Felfelé fordítottam az arcomat, és megszólaltam:*
- Békével jöttünk, nem akarunk rosszat, de ti egyből támadtatok. *itt azért jó adagnyi szúrósságot vegyítek a hangomba, hagy érezzék, hogy bosszús vagyok. Legnagyobb meglepetésemre az egyik picike fiú lemászott a tölgyfa törzsén a fejemmel egy magasságba, és megszólalt, teljesen normális, emberi hangon.
-Nem szeretjük a látogatókat. *pislogott rám vádlón.*
- Igen, valahogy rájöttem, de jó hogy mondod... *az iróniám azért szerencsére rám talált. Főleg ilyen helyzetekben.*
- Mit szeretnétek itt?
- Csak szétnézni, ha lehetséges. *egy próbát megér.*
A szemem sarkából mozgást érzékeltem, és megláttam Cathet. Épp egy fabrikált is valami szállt a feje felé.
- Vigyázz! *pattantam fel rejtekhelyemről, és azzal a lendülettel már elő is kaptam a késemet, és eldobtam, odaszegeztem a kis szerkezetet vele a fához. Szerencsére Cathet nem találta el, az a mini repülőnek kinéző valami. Az apró kis lények megbotránkozva szisszentek fel, szinte kórusban, már csak a karmester hiányzott a tökéletes összhatáshoz...*
- Jól vagy? *szaladtam oda hozzá gyorsan, kihasználva a pici lények ledermedését. Szerencsére bólintott, szóval nem volt baj. Felfelé fordítottam az arcomat, és megszólaltam:*
- Békével jöttünk, nem akarunk rosszat, de ti egyből támadtatok. *itt azért jó adagnyi szúrósságot vegyítek a hangomba, hagy érezzék, hogy bosszús vagyok. Legnagyobb meglepetésemre az egyik picike fiú lemászott a tölgyfa törzsén a fejemmel egy magasságba, és megszólalt, teljesen normális, emberi hangon.
-Nem szeretjük a látogatókat. *pislogott rám vádlón.*
- Igen, valahogy rájöttem, de jó hogy mondod... *az iróniám azért szerencsére rám talált. Főleg ilyen helyzetekben.*
- Mit szeretnétek itt?
- Csak szétnézni, ha lehetséges. *egy próbát megér.*
|
|
|