by 2012. július 30., délután 5 óra
Cameos hálókörlet, fiúk hálója
*Egy szőke, lezseren öltözött fiú lép be a háló ajtaján. Egészen pontosan egy világoskék farmert, fekete pólót és fekete bőrdzsekit visel, a vállán pedig egy szintén fekete, ütött-kopott hátizsák van átvetve. Semmitmondó, kissé talán unott tekintettel kémlel körbe a szobában, szőke, göndör haja félig az arcába lóg. Ma érkezett, egészen pontosan, pár órája. Még nincs teljesen jól, hiszen alig két hete majdnem átszakított egy fél méter vastag betonfalat, de ez már csak a sápadtságából látszik. Ha Mia nincs, valószínűleg nem lenne itt, ezért egy kissé lelkiismeret furdalása van, amiért olyan bunkón viselkedett vele az előbb. Amióta beléptek az épület ajtaján, folyton csak veszekedtek. És előtte is, egész nap csak ezt csinálták. Persze, veszekedtek ők már korábban is, de nem ennyit, és nem érti, hogy miért van ez. Örült, hogy újra láthatta a húgát, és végtelenül hálás neki, amiért megmentette a nyomorult életét, de... Mégsem képes úgy viselkedni vele, ahogyan előtte. Egy halk sóhajjal megrázza a fejét, majd beljebb sétál pár lépést. A sarokban valami nagyon furcsa dolgot lát, talán egy bunker-féle, de fogalma nincs, hogy mi célt szolgálhat. Alig észrevehetően feljebb szalad a szintén szőke, és ezáltal nem túl erőteljes vonalú szemöldöke, és a táskáját ledobva egy üres ágyra, közelebb sétál, hogy szemügyre vegye az építményt. Nem bírná ki, hogy ne üsse bele mindenbe a dolgát, sajnos ez a helyzet... Amúgy abban a fekete táskában van az összes holmija. Néhány ruha, a személyes holmijai, meg tisztálkodószerek, és fegyverek. Szóval nem túl sokminden. Halk puffanással érkezik a látszólag lakatlan ágyra, miközben a gazdája már a dolog bejáratánál jár.*
Cameos hálókörlet, fiúk hálója
*Egy szőke, lezseren öltözött fiú lép be a háló ajtaján. Egészen pontosan egy világoskék farmert, fekete pólót és fekete bőrdzsekit visel, a vállán pedig egy szintén fekete, ütött-kopott hátizsák van átvetve. Semmitmondó, kissé talán unott tekintettel kémlel körbe a szobában, szőke, göndör haja félig az arcába lóg. Ma érkezett, egészen pontosan, pár órája. Még nincs teljesen jól, hiszen alig két hete majdnem átszakított egy fél méter vastag betonfalat, de ez már csak a sápadtságából látszik. Ha Mia nincs, valószínűleg nem lenne itt, ezért egy kissé lelkiismeret furdalása van, amiért olyan bunkón viselkedett vele az előbb. Amióta beléptek az épület ajtaján, folyton csak veszekedtek. És előtte is, egész nap csak ezt csinálták. Persze, veszekedtek ők már korábban is, de nem ennyit, és nem érti, hogy miért van ez. Örült, hogy újra láthatta a húgát, és végtelenül hálás neki, amiért megmentette a nyomorult életét, de... Mégsem képes úgy viselkedni vele, ahogyan előtte. Egy halk sóhajjal megrázza a fejét, majd beljebb sétál pár lépést. A sarokban valami nagyon furcsa dolgot lát, talán egy bunker-féle, de fogalma nincs, hogy mi célt szolgálhat. Alig észrevehetően feljebb szalad a szintén szőke, és ezáltal nem túl erőteljes vonalú szemöldöke, és a táskáját ledobva egy üres ágyra, közelebb sétál, hogy szemügyre vegye az építményt. Nem bírná ki, hogy ne üsse bele mindenbe a dolgát, sajnos ez a helyzet... Amúgy abban a fekete táskában van az összes holmija. Néhány ruha, a személyes holmijai, meg tisztálkodószerek, és fegyverek. Szóval nem túl sokminden. Halk puffanással érkezik a látszólag lakatlan ágyra, miközben a gazdája már a dolog bejáratánál jár.*
