*Nem kérdezi meg, hogy a másik mit ügyködik a telefonnal, hiszen az a másik magánügye, hogy mégis kinek ír. Aztán szóba kerül a bátyja, mire halkan felhorkant.* - Az örök csavargó. Sosem képes nyugton maradni. Attól félek, hogy Amy is hozzáhasonló lesz, és épp elég, hogy az egyik testvérem ilyen hülye. Szeretem őt, de amiket művel, az nem normális, pedig nem volt mindig ilyen csak az a sértett büszkesége… *csóválja a fejét, majd ugye a haverjait kezdi taglalni. A Crownwell-fivéreket egyébként a város fiatalabbik része jóformán ismeri, ha Ian-t nem is, Aaron-t biztosan.* -Szóval a bolhafészekkel jártál pórul. Éjfélkor? Hát nálunk az alvás nincs időhöz kötve, így én rendszerint hajnali háromig fent vagyok *jegyzi meg halkan, de egyébként ő éjszaka szokta elintézni azokat a dolgait, amikre nappal nem jut idő, így sikerül elérnie, hogy mindenre legyen ideje. Aztán Lizzie a főzésről kezdi faggatni, amire nemes egyszerűséggel rávágja, hogy az ő családjában a nők főznek, a férfiak pedig besegítenek az előkészületekben, vagy az utómunkálatokban. Utána persze megjegyzi Lizzie-nek, hogy főzés terén egy valamire képes, és a kíváncsi dologra halványan elvigyorodik.* - Aki kíváncsi, hamar megöregszik, Elizabeth. Te szeretnél ennél öregebb lenni? *kérdi halkan játékos mosollyal az arcán, majd ugye bemennek a házba, és megmutatja a saját kis birodalmát. Egyébként Lizzie-nek elég szépen sikerült félreismerni a fiatalabbik Crownwell-fiút.* - Szabad tudnom, hogy mit gondoltál? Hogy olyan lennék, mint a bátyám? *kérdi szinte suttogva, és érdeklődve pillant a fél-lidércre. Abban pedig a lánynak igaza van, hogy Aaron szobája tipikus fiús szoba, míg Iané jobban hasonlít egymagának való zseniére. A megjegyzésre egyébként csak zavartan megvakarja a fejét, és elhúzza a száját.* - Nem vagyok én zseni csak… Mondtam, sok dolog érdekel, és eléggé reálos vonalon mozgok *magyarázkodik, vagyis csak próbál, de eléggé zavarban van, mert nem szokott hozzá, hogy dicsérgetik. Egyszerűen nem tudja kezelni az ilyen dolgokat. A fizikás-kémiás dologra egyébként felnevet, és sunyin elmosolyodik.* - Oké, akkor nem magyarázom el, hogy hogyan lehet könnyedén HCl-t gyártani, ha el akarod takarítani az útból Amy-t, és az áramkörökről se kezdek elmagyarázni *mosolyog halványan, majd a projektre elkomorodik a tekintete, elhúzza a száját, és a hajába túr.* - Nos, nem tudom, hogy sikerül-e angolul elmagyaráznom, de megpróbálhatom. Szóval, mivel miattam a húgomnak nem lehet kutyája, ezért kitaláltam, hogyha már annyira értek az áramkörökhöz és a robotikához, akkor csinálok egyet. Mármint egy robotot, ami tökéletesen be van tanítva, úgy néz ki, mint egy valódi kutya, de nincsenek létszükségletei. A kutya fémlemezekből, fogaskerekekből és némi mágiából áll össze természetesen akku működtetésével, és néha meg kell olajozni, de ezen kívül lenne benne egy hangfelismerő szerkezet, és még nagyon sok minden. Kitűnő memóriával rendelkezne, mert kivenném egy gépből, és belé ültetném, és nagyon sok adatot bele lehet táplálni, de közben egy házi kedvenc lenne. Érted miről beszélek?*próbálja valahogy beavatni a lányt, és néha fizikusi szakszavakat is beleilleszt a mondandójába, bár ezt nem sokáig taglalja, mert utána említi az alkímiát is, aztán az újabb dicséretre vér szökik az arcába, és halványan elpirul.* - Csak azok, akiknek egy kicsit is hasonlít az érdeklődési köre az enyémhez. Egyébként senkit nem engedek be *vonja meg nemes egyszerűséggel a vállát.* - Csak próbálok úgy kalkulálni, hogy mindennel tudjak foglalkozni, ha erre törekszem, akkor sikerül is. Aaron pedig utál egyedül lenni, imádja jártatni a száját*fintorog, és határozottan nem tetszik neki, hogy a bátyja viselkedése elment ilyen irányba. Arra, hogy ő milyen nem reagál, csak magában megjegyzi a dolgokat, viszont Aaron-ról halkan beszélni kezd.* - Egoista, társaságkedvelő, csajozós, hiperaktív és hülye. Ezekkel a szavakkal lehetne leginkább jellemezni, és nyugodtan mondd ki a véleményed nem leszek rá dühös *szusszant, majd odaül a laptophoz, hogy kikapcsolja, hiszen épp egy filmet nézett, mikor Oliver ráírt, hogy találkozhatnának. Egyébként feltűnik neki, hogy a lány bámulja, bár igyekszik nem túl nagy figyelmet szentelni ennek a dolognak. Aztán beesik Amy is, és Ian szól Lizzie-nek, hogy megérkezett a kishúga.* - Nem zavartál *mondja halkan a távolodó lánynak, majd miután letette a laptopot azután még egy darabig pakolászik. Odalent pedig Amy szélesen elvigyorodik, mikor a nyakába kapja a fentről érkező Lizzie-t.* -Sziiiia. Hát te mit kerestél odafent? *kiáltja vidáman a lány, majd mikor a „bátyád” és a „beszélgettem” szót meghallja, akkor kérdőn felsandít az emeletre.* - Te beszélgettél Aaronnal? Vagy miii? Egyébként kicsit elhúzodott, mert a csajok kitalálták, hogy menjünk el vásárolni, mert Giná-nak holnap lesz a születésnapja *csacsog vidáman a lánynak, majd miután ő lerendezte a mesélést, akkor kérdőn Lizzie-re pislog.* - -Mit is akarsz mondani?*faggatja a lányt, és nem sokkal később az emeletről Ian robog lesz, hogy a földszintre érve bekanyarodjon, és feltépje a lépcső oldalában lévő, rejtett pince ajtót. Épp készülne lemenni, mikor az édesanyjuk megszólal az ebédlőben.* - Azt hiszem, kicsit késő van már, és nem ártana, ha haza mennél Lizzie, drágám *adja ki a parancsot, Amy pedig belekarol Lizzie-be, és vigyorogni kezd.* - Majd én haza kísérem, anyu! *rikkantja válaszul, mire a Crownwell anyuka ismét megszólal.* -Örülnék neki, ha nem mászkálnátok egyedül a sötétben. Ian, kísérd el őket!*beszél a gyerekeknek, mire Ian felsóhajt, és becsapja a pinceajtót.* - Igen, anya. Máris *motyogja, odamegy a cipős szekényhez, felvesz egy tornacipőt, majd ránéz a lányokra.* -Indulhatunk? *És ha beleegyeznek, akkor a két Crownwell elkíséri Lizzie-t hazáig, aztán szépen visszabattyognak. Útközben viszont Amy még odasúg valamit Lizzie-nek.* - Azt hiszem, tönkretetted az esti programját. Akkor szokott dobolni… *kuncog, majd a ház előtt megöleli Lizzie-t, és Ian-t faggatva visszasétálnak.*
by 
