by Időpont: május 26. Szereplők: Lily Holloway és Fredrik Laine. Helyszín: ?
2 posters
Lily születésnapi ajándéka
Lily Hollow- .::Diák::.
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
[Lugas]
*Tizennégy nap… Pontosan két héttel egy bizonyos szombat előtt Fredrik Laine gyomra folyamatosan görcsbe rándult, kialvatlan volt és eszelősen tervezgetett valamit, ami a mai nap során fog bekövetkezni. Hajnali kettőkor sikerült felvernie a haverját, hogy elmenjenek a zeneterembe, s onnan eltulajdonítsák a zongorát. A pianínó helyén most egy cetli árválkodik Fredrik írásával: „A zongorát elvittem, mert dolgom van vele. Előbb-utóbb visszaszolgáltatom, bár ez a Fält gyerektől függ… Ha kellenék, a Lugasban megtaláltok a hangszerrel együtt!” Így történt tehát, hogy egy kínkeserves órába telt, hogy a fekete zongora lekerüljön a lugasba, s ez idő alatt Lasse egy kisebb gyűjteményt zúdított Fredre, ami különféle nyelveken különféle káromkodásokat jelent. De az Őrző ügyet sem vetett Lasse nyafogására, így miután a fekete hajú lidérc megszabadult a ránehezedő súlyra, egyszerűen ott hagyta Fredriket. Fred pedig a zongorát hangolgatta, hébe-hóba játszott is valamit, majd mikor megjelentek az első tündérek, addigra még egy halom liliomot is oda vitetett. A tündérek jóvoltából a lugas környékét eme virágokkal szórták teli, s egy koszorút is készítettek. A Nap lassan felbukkant a horizonton, Fred pedig annál idegesebb lett.* ~ Hogy a jó életbe mondjam el neki? Egy lidérc… és egy angyal. Őrült vagyok, de ezt a tényt már sokszor mondták nekem. Jó, Laina hülyébb, de ez van. Mégis mi a jó életet mondjak neki, ha ide jön? *Idegeskedett a fiú, s közben azon kattogott az agya, hogy talán mégis le kéne állítani ezt az idióta haverját, hogy ne szóljon Lily-nek. De akkor meg minden felesleges volt. Kimerülten tanácstalanul lehuppant a székre, és el kezdett egy szomorkás, mégis gyönyörű dallamot játszani. A zene az egész környéken jól hallható, s bármennyire is ideges a fiú most már muszáj végigcsinálja. Lasse hamarosan elhívja Lily-t a lugasba, így nem hátrálhat meg. Fehér bőre a szokásosnál is sápadtabbnak tűnt a reggeli fényben. A fiú szemei alatt sötét karikák húzódnak a kialvatlanság miatt, barna hajtincsei a fejéhez lapultak, mert mostanában szokása mellőzni a hajzselét. Fekete inget visel, sötétkék farmerrel, és tornacipővel. Néha dühösen szusszant, és vált pár szót a tündérekkel, de a hártyásszárnyúak inkább körülötte hemzsegnek, s hallgatják a fülbemászó dallamot, míg Fredrik szemei előtt a családja lebeg. Ezt a darabot mindig a szülei tiszteletére szokta játszani, s most egyszerűen nem képes mást játszani. Lehunyja a szemét, s az ujjai ösztönösen vándorolnak a billentyűzeten, hogy a megfelelő billentyűket nyomja le.*
*Tizennégy nap… Pontosan két héttel egy bizonyos szombat előtt Fredrik Laine gyomra folyamatosan görcsbe rándult, kialvatlan volt és eszelősen tervezgetett valamit, ami a mai nap során fog bekövetkezni. Hajnali kettőkor sikerült felvernie a haverját, hogy elmenjenek a zeneterembe, s onnan eltulajdonítsák a zongorát. A pianínó helyén most egy cetli árválkodik Fredrik írásával: „A zongorát elvittem, mert dolgom van vele. Előbb-utóbb visszaszolgáltatom, bár ez a Fält gyerektől függ… Ha kellenék, a Lugasban megtaláltok a hangszerrel együtt!” Így történt tehát, hogy egy kínkeserves órába telt, hogy a fekete zongora lekerüljön a lugasba, s ez idő alatt Lasse egy kisebb gyűjteményt zúdított Fredre, ami különféle nyelveken különféle káromkodásokat jelent. De az Őrző ügyet sem vetett Lasse nyafogására, így miután a fekete hajú lidérc megszabadult a ránehezedő súlyra, egyszerűen ott hagyta Fredriket. Fred pedig a zongorát hangolgatta, hébe-hóba játszott is valamit, majd mikor megjelentek az első tündérek, addigra még egy halom liliomot is oda vitetett. A tündérek jóvoltából a lugas környékét eme virágokkal szórták teli, s egy koszorút is készítettek. A Nap lassan felbukkant a horizonton, Fred pedig annál idegesebb lett.* ~ Hogy a jó életbe mondjam el neki? Egy lidérc… és egy angyal. Őrült vagyok, de ezt a tényt már sokszor mondták nekem. Jó, Laina hülyébb, de ez van. Mégis mi a jó életet mondjak neki, ha ide jön? *Idegeskedett a fiú, s közben azon kattogott az agya, hogy talán mégis le kéne állítani ezt az idióta haverját, hogy ne szóljon Lily-nek. De akkor meg minden felesleges volt. Kimerülten tanácstalanul lehuppant a székre, és el kezdett egy szomorkás, mégis gyönyörű dallamot játszani. A zene az egész környéken jól hallható, s bármennyire is ideges a fiú most már muszáj végigcsinálja. Lasse hamarosan elhívja Lily-t a lugasba, így nem hátrálhat meg. Fehér bőre a szokásosnál is sápadtabbnak tűnt a reggeli fényben. A fiú szemei alatt sötét karikák húzódnak a kialvatlanság miatt, barna hajtincsei a fejéhez lapultak, mert mostanában szokása mellőzni a hajzselét. Fekete inget visel, sötétkék farmerrel, és tornacipővel. Néha dühösen szusszant, és vált pár szót a tündérekkel, de a hártyásszárnyúak inkább körülötte hemzsegnek, s hallgatják a fülbemászó dallamot, míg Fredrik szemei előtt a családja lebeg. Ezt a darabot mindig a szülei tiszteletére szokta játszani, s most egyszerűen nem képes mást játszani. Lehunyja a szemét, s az ujjai ösztönösen vándorolnak a billentyűzeten, hogy a megfelelő billentyűket nyomja le.*
Lily Hollow- .::Diák::.
*Lilyt ma viszonylag korán keltették, méghozzá Elias dörömbölése a lányháló ajtaján. A srác közölte vele, hogy Lasse keresi, a másik lidérc meg elmondta neki, hogy egy zongora halálos veszélybe kerül, amennyiben nem megy le a lugasba, így hát úgy tíz perccel később már a friss levegőn van, mély lélegzeteket véve. Aztán a fülét egy dallam üti meg, mire halványan elmosolyodik, és könnyed, hangtalan léptekkel indul meg a lugas felé. Odaérve egy csomó liliomot lát, mire hevesebben kezd verni a szíve, és megcsillan a szeme. Igazából most jutott el az agyáig, hogy ma születésnapja van... Aztán meglátja a zongoránál ülő alakot, és óvatos léptekkel sétál oda. Csendesen megáll a hangszer előtt, és csak akkor mozdul meg ismét, amikor a fiú befejezi a darabot.* - Gyönyörű volt *mosolyog rá, majd kissé aggódó tekintettel figyeli meg jobban a másik arcát.* - Mikor aludtál utoljára, Fredrik? *kérdezi gyengéd hangon, alig bírva megállni, hogy végigsimítson a másik arcán. Hirtelen már nem is érdekli, miért kellett idejönnie, a lelkében felébredő törődés elfeledteti vele a reggel további részét, és csak arra engedi koncentrálni, hogy a fiú milyen fáradtnak és nyúzottnak tűnik.*
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
*Csak játszani a zongorán, miközben a tündérkék teljesen lenyűgözve hallgatják a fiú játék, bármikor Lily megérkezik a lugashoz, akkor izgatott zümmögésbe kezdenek. Fredriknek egyből feltűnik a zúgolódás meg persze eléggé könnyen meg tudja különbözteti a lány auráját másokétól. Görcsbe rándul a gyomra, s a tenyere is izzadni kezd, de sikeresen befejezi a darabot. Mikor a végére ért lassan Lily felé fordítja a fejét, és kinyitja a szemét. Halvány mosoly jelenik meg az arcán, s kicsit rekedt megszólal.* - Örülök, hogy tetszett. Ezek szerint nem csak az ő tetszésüket nyerte el David Lanz remekműve. *Mutat körbe, ahol az apró lényecskék meghatódva szipognak. Hat tündérke viszont kiválik közülük, s egy fehér, liliomokból szőtt koszorút helyeznek Lily fejére, már ha a lány hagyja. Mikor Lily kérdezősködni kezd csak megvonja a vállát.* - Két hete? De nekem nincs szükségem annyi alvásra, mint másoknak. Szóval nem kell aggódnod. Hozzászokott már a szervezetem ahhoz, hogy keveset alszok, valamikor szinte semmit. *Húzza el a száját, majd odébb csusszan a padon, ami a zongorához tartozik, és megütögeti a mellette lévő helyet. Elég nyilvánvaló, hogy azt akarja kifejezi, hogy örülne neki, ha a lány helyet foglalna mellette. Szórakozottan lenyom néhány billentyűt miközben odabent a józan ész utolsó csatát vívja a fiúval. Egy utolsó elkeseredett próbálkozás, hogy felejtse el az angyallányt, csakhogy a fiú érzései erősebbnek bizonyulnak, mint a logikus, ám könnyen megdönthető érvei. Ismét rápillant Lily-re, nagyot szusszant, és megpróbálja összeszedni a gondolatait.* - Gyönyörű vagy, ugye tudod? Egyébként nagyon sajnálom, hogy elküldtem Lassét, hogy keltsen fel, de szerettelek volna elsőként felköszönteni. Fogalmad sincs róla mióta tervezem a mai napot. Két hete nem tudtok attól aludni, hogy hátha elfelejtek valamit, vagy nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy szeretném. Én pedig azt akarom, hogy a mai nap tökéletes legyen számodra. Még az időjárást is bebiztosítottam, hogy ne zuhogjon az eső. Hajnali kettőkor lopattam el a zongorát, Lassénak napok óta a szájába rágom, hogy mit kellett volna elmondani. Igaz, nagy árat fizettem Lasse segítségéért, de hagyjuk. Lily, mióta ismerlek téged elmondhatom neked, hogy soha nem bolydult fel ennyire az életem. Tudod, soha életemben nem védtem az angyalokat, mert dühös voltam rájuk, de mióta találkoztunk azóta folyamatosan változok. Azt hiszem jó irányban. Ha te nem vagy, soha nem jövök rá, hogy mekkora idióta voltam. Nehezen tudtam elengedni a szüleimet, bosszút esküdtem az egész világ ellen, s ez belülről pusztított. Lily, szeretném, ha tudnád, hogy borzasztóan fontos vagy nekem, és nem is fogok köntörfalazni. Nem kenyerem sem az ékesszólás, sem a titkolódzás. Azt hiszem ismersz már annyira, hogy tudod mennyire híve vagyok az egyenes beszédnek… *Tört fel minden a fiúból, megállíthatatlanul, akár egy hatalmas folyam, amely mindent elsöpör az útjából. Aztán a folyamból csermely lett, s Fredrik hatalmas sóhajjal kimondta azt a szót, amit eddig az ő száját a családtagjain kívül senki nem hallhatott.* - Szeretlek. Fogalmam sincs te miként érzel irántam, és tudom, hogy nem lenne szabad szeretnem téged, de nem tehetek róla. Ha otthon megtudnák ezt az egészet, engem elevenen megnyúznának, de az sem érdekel. *Mondja egyre halkabban, s a végén már nem is mer a lány szemeibe nézni. Inkább a billentyűzetre szegezi a tekintetét, és ismét ugyanazt a dallamot kezdi játszani.*
Lily Hollow- .::Diák::.
*A fiú szavaira halványan mosolyog, és egy gyors pillantást vet a tündérkékre. Aztán észreveszi, hogy hat kis lény közeledik felé, kezükben egy liliomkoszorúval, mire kissé elpirul, de boldog mosollyal köszöni meg a virágokat, amiket a fejére tesznek. A teljesen fehér összeállításhoz illik is. Aztán, miközben a fiú válaszol neki, hellyel is kínálja, úgyhogy leül, majd a következő szavakra már tényleg végigsimít a lidérc arcán.* - Akkor is vigyáznod kéne magadra *mondja halkan. Aztán rövid csend telepszik rájuk, mialatt Lily a cameosos srácot nézi, azon gondolkozva, hogy vajon mi lehet az ok, amiért idehívta. Bár sejtései - vagyis sokkal inkább reményei - vannak, de igyekszik meggyőzni magát, hogy ne reménykedjen. Mert akkor sokkal nehezebb lesz elfogadni, ha téved... Így hát csak várja, hogy a fiú megszólaljon. Az első mondatra hevesen verni kezd a szíve, és kissé elpirul.* - Köszönöm *motyogja zavartan, igyekezve, hogy ne látsszon rajta annyira, mennyit jelent neki Fred bókja. Ahogyan hallgatja a szervezgetés körülményeit, egyre meghatottabbá válik. Mindezt csak miatta? Hát hol érdemel ő ennyit? Egy árva lány, aki ráadásul egy angyal... Hogyan érkezhetett el Fredrik addig a pontig, hogy ennyi mindent megtegyen érte? Talán...* ~ Verd ki a fejedből, Lily ~ *szól rá magára, hogy inkább ismét a lidércre koncentráljon. Hallgatva a továbbiakat, egyre inkább elszorul a torka, és hevesebben ver a szíve. Amikor pedig a fiú kimondja azt a bizonyos szót, elakad a lélegzete, és pár pillanatig meg sem tud szólalni. Aztán, amikor a srác elfordul, két könnycsepp indul meg a szeméből, majd elhúzza a fiú kezeit, és átöleli.* - Istenem, Fredrik... Én is szeretlek *suttogja a fülébe, majd a vállgödrébe temeti az arcát. A könnyek, a megkönnyebbülés, a boldogság és a minden porcikáját kitöltő szerelem könnyei megállíthatatlanul folynak a szeméből, lassacskán átnedvesítve a fiú felsőjét. Aztán pár pillanat múlva a lány kicsit arrébb húzódik, és szipogva végigsimít a lidérc pólóján.* - Bocsáss meg *motyogja, ismét kissé vörösen, és meglehetősen zavartan.* - Most tiszta víz lettél *rázza meg a fejét, és rá sem mer nézni a fiúra. De nem húzódott túl messze tőle, a testük még mindig összeér, hacsak Fred nem megy arrébb. Szóval a lány azért igyekszik tartani a kontaktust... De hogy most mit mondhatna, tehetne, vagy hogyan viselkedjen, azt meg nem tudná mondani. Volt már szerelmes, de ez az érzés, ez messze felette áll mindennek, amit valaha átélt, amit valaha érzett Pierre iránt. Ez az érzés földöntúli, és hirtelen jelentőséget és értelmet ad mindennek. Igen. Teljes szívéből szereti Fredriket.*
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
*A tündérek csak nevetnek, majd a zongora köré szórt szirmok felemelkednek, és a párocska körül lebegnek. Fred halványan elmosolyodik, s egy hártyásszártyú kivételével mindegyik útjára indul. Igazság szerint a fiú nagyon fél, és tényleg nem az a fajta ember, aki elmondja az érzéseit másoknak, szóval rettentően kínos pillanatoknak érzi a elkövetkezendőket. Amikor Lily végigsimít az arcán lehunyja a szemét, de nem tolja el magától a másikat. Egész testében kicsit megremeg, mert a másokkal való érintkezés se szokása a fiúnak.* - Vigyázok magamra Lily. Ha nem vigyáznék már rég nem élnék. *Suttogja halkan, majd ugye bókol a lánynak, aztán szép lassan kitört belőle egy szerelmi vallomásféle. Igaz, nem úgy sikerült, ahogy szerette volna, hiszen erre is írt vagy öt változatot, de végül a spontán beszédnél maradt. Nem tehet róla, egyszerre minden kitört belőle, és csak mondta és mondta a magáét egészen addig, míg ki nem fogyott a szuszból. Amikor felpillant épp látja a legördülő könnycseppeket. Ösztönösen kinyújtja a kezét, s letörli a könnyeket a lány arcáról. Olyan gyengéden érinti meg a lányt, mintha attól félne, hogy egyetlen durva mozdulattal eltörne a lány. Mikor átölelik kicsit meglepődik, majd ő is átöleli a lányt, és hagyja, hogy Lily hozzábújjon. Megkönnyebbült felsóhajt, mikor megtudja, hogy Corneliának igaza volt. Úgy látszik, hogy a kis csaj se hazudott ezzel kapcsolatban. Simogatja a lány hátát, majd az angyal egyik szőke hajtincsével kezd szórakozni. Nem különösebben érdekli őt, hogy átázott a felsője, most azt kívánja, hogy bárcsak megállna az idő, s ők így maradnának örökre. Mikor az erethonos elhúzódik, akkor elengedi a lányt, és halkan felnevet Lily szavaira.* - Semmi gond. *Mondja alig hallhatóan, de a hangjából érezhető, hogy remekül szórakozik a dolgon. * - Figyelj, ennyit nem kapok el semmilyen betegséget, s mivel amúgy is meleg van így hamar meg fog száradni.* Vigyorodik el szélesen, majd magához húzza a lányt. Egyik kezével a zongorán játszik, másikkal a lányt karolja derekánál fogva karolja át.* - Boldog születésnapot. Remélem sikerült örömet okoznom neked. *Mondja halkan, bár azért kicsit zavarban van még. Megpuszilja a Lily arcát, már csak azért is, mert tudja, hogy Lasse ezzel cukkolná. Szinte hallja a fiú a fejében hallja Lasse hangját, hogy csókolja meg az angyalt. De arra a lépésre egyelőre képtelen rászánni magát. Így se tudja, hogy mi mást mondhatna még. A nagydumás Fredrik Laine megjegyzései úgy tűnik ezen a téren teljesen kimerültek.*
Lily Hollow- .::Diák::.
- Sejtem *válaszolja halkan a lány. Mert noha nem teljesen, de nagyjából tisztában van vele, hogy milyen élete volt a mellette ülő lidércnek. Őszintén szólva ha Lilyt kérdezi bárki, ez volt a leggyönyörűbb szerelmi vallomás a világon, de hát vélhetően mindenki így van vele, akinek szerelmet vallanak. Amikor Fred az arcához ér, belesimul az érintésbe, aztán átöleli a fiút. Ő is úgy érzi, hogy ez maga a tökéletesség, és nem bánná, ha a világ megállna, és minden így maradna, örökre. De aztán végül mégis ő húzódik el egy cseppet, hogy mégse áztassa át szegény srác felsőjét. A fiú vigyorára elmosolyodik, majd engedi, hogy visszahúzzák. A puszira kicsit elpirul, aztán finoman megcsókolja a fiú arcát, majd a fejét a vállára dönti.* - El sem tudod képzelni, mennyire boldoggá tettél *válaszolja halkan, majd lehunyja a szemét, és úgy hallgatja a dallamot. Pár perc múlva aztán megmozdul, felemeli a fejét, és Fredre néz.* - Azért majd megteszed nekem azt, hogy kialszod magad, ugye? *kérdi kissé aggodalmasan.* - Tudom, hogy nincs szükséged annyi pihenésre, de rossz látni, hogy karikás a szemed *mondja, a tenyerei közé véve Fredrik arcát.* - Szeretném, ha minden rendben lenne veled *teszi még hozzá halkan, majd kissé elpirul, és lefelé fordítja a tekintetét. Ettől függetlenül azonban a kezeit még mindig a lidérc arcán nyugtatja. Már csak azért is, hogy érintkezhessen vele, hogy megnyugtassa magát, hogy ez az egész nem csak álom...*
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
- Viszont a húgodnak sem ártana, ha elővigyázatosabb lenne. *Szól halkan a fiú, mert ha ő le tudta fegyverezni észérvekkel, vagy pusztán erővel, akkor ez másnak is menni fog, és Laina Hirvelä, vagy Antero Jussila nem kegyelmezne a kisangyalnak. Így Corny-nak még az a szerencséje, hogy Frednek ugrott neki, mert ha másik finnt szemel ki magának, akkor biztosan ott hagyja a fogát. Lily pedig előbb-utóbb mindent meg fog tudni Fredről, bár ha Elias múlik, akkor inkább előbb, mint utóbb. Ugye ez után következik az a csodás, ámbár szerencsétlen vallomás, amit Fred szív szerint megváltoztatna, sokkal ékesszólóbban beszélne, de… De akkor nem ő lenne, és nem lenne annyira hiteles. Ezután persze ott ülnek ölelkezve, és ha lenne egy olyan gomb, amivel le lehet állítani az időt, akkor Fredrik Laine most, ebben a pillanatban megnyomná a gombot. Teljesen nyugodt a lidérc, és nem kattog folyton azon az agya, hogy akár veszélyben lehet az élete, vagy éppen kit kellene megvédeni, kinek kell segíteni. Kiürítette a fejét, és csak Lily-re koncentrál. Csak vele akar lenni, érezni akarja a lány illatát, a karjaiba akarja zárni az angyalt, és a józanész megmaradt szikrája bármennyire is hevesen tiltakozik az ellene, hogy átöleljen egy angyalt, nem tud mit tenni. Beleszeretett a lányba, és ezáltal nem érdekli őt, hogy lidérc, ember, vagy angyal. Az ő szemében már tök mindegy, hogy ki miféle lényként jött a világra, mert egy dologban biztos: mindenkinek van feladata a világon, és kétségtelenül nem az, hogy egymást gyilkolják. Valahol mélyen ebben a szent pillanatban született meg Fredrik azaz elhatározás, hogy ha az életébe kerül is meg akarja állítani a lidérc-angyal háborút. Persze miközben ezerrel kattog az agya az új életcélján Lily-re is figyel, megpuszilja, és boldog születésnapot kíván neki. A lány szavaira halkan felnevet, és közelebb húzza magához.* - Örülök neki, hogy elértem a célomat. *Dünnyögi halkan miközben a lány hátát simogatja elmerengve. * ~ Meg kell állítanom ezt az egész hülyeséget. Bár most annak is tudnék örülni, ha a srácokat rá bírnám venni, hogy ne gyilkolják az angyalokat. Azt hiszem, hogy lesz min gondolkoznom… *Töpreng magában, és tényleg annyit változott a fiú, hogy senki nem nézte volna ki belőle, hogy valaha is ilyet fog gondolni. Úgy tűnik Fredrik kezd megbékélni a szülei halálával, félretette a rasszizmusát és kezd igazán megkomolyodni. Akárhová is kerültek a szülei mostanra biztosan nem csak a békepárti Eliasra lehetnek büszkék, hanem a másik fiukra is, aki rájött végre arra, hogy nem minden mennybéli olyan, mint a Vadászok, és ezt az egész dolgot megpróbálja majd megállítani. Igaz, fogalma sincs még róla hogyan, de megteszi. A gondolkozásból Lily hangja zökkenti ki, mire halványan elmosolyodik.* - Persze, csak a te kedvedért. Most, hogy nem kell a születésnapodat szervezni lesz időm aludni is. *Vigyorodik el pimaszul, majd leüt néhány billentyűt. Szeret úgy spontán dallamokat kitalálni, de egyébként eszébe jutott egy szám, amit szívesen eljátszana, csak nem jutnak eszébe a kezdő akkordok.* - Lily, alapból se alszom sokat. Az már csodának számít, ha én 5-6 órát képes vagyok aludni. Lasse persze húzza a lóbőrt, és valamikor egyhuzamban lenyom tizenkét órát, de az más. Tényleg ne aggódj értem. Rendben leszek. *Mondja gyengéden, majd finom lefejti a lány kezeit az arcáról, és ismét a zongora billentyűzetével szórakozik. Egy lassú Skillet számot kezd játszani, majd szép lassan, eleinte halkan és kissé rekedten énekelni kezd, majd ahogy belelendül a játékba úgy erősödik fel az ének hangja is. Lily-nek énekel, miközben a lányra mosolyog, és az nagyon-nagy kiváltságnak számít, ha valaki hallja a lidérc fiút énekelni. Egyébként amint véget ér a szám megrázza a fejét, és zavarában elvörösödik.* - Bocsánat. Valamiért… Ösztönösen e kezdtem énekelni, bár… Nem szokásom, na. *Hebeg-habog össze-vissza, mert tényleg csak az öccse hallotta még a hangját, és kicsit zavarba jön, ha épp más hallgatja, és nem a tesója. (Bal)szerencséjére egy elég harsány hang üti meg a fülüket, és a zongorára támaszkodva egy fekete hajú fiú jelenik meg vigyorogva.* - Befejezted? Remek. Tudod Fred, jó hangod van, de ez most a kutyát nem érdekli. Csókold már meg a lányt! Komolyan mondom, erre várok vagy fél órája, és nem bírom tovább a várakozást. Tudtam, hogy bele vagy zúgva, nem szóltam egy szót sem, de az, hogy nem csókolod meg túl megy minden határon Fredrik Laine! *Duzzog karba tett kézzel Lasse Fält, aki egész idő alatt ott volt, és a szavaira Fredrik arca vörösből bíborra vált át. Az Őrző dühösen mered a haverjára, és finnül felel neki.* - Lasse Fält, azonnal tűnj el innét, ha nem akarod, hogy kinyírjalak, te anyaszomorító, elmebeteg Rontásűző, mert beverem azt a babaarcod, ha nem tűnsz el innét marha gyorsan! * Sziszegi dühösen a fiú, mire Lasse arcán egy széles vigyor jelenik meg, majd Lily-re pillant.* - Gratulálok. Egyébként asszem a drága kicsit felhúzta magát. *Kuncog a másik cameosos, de Fredrik további finnül hozzáintézett, nyomdafestéket nem tűrő szavaira elkomorodik.* - Te Lily. Ha már úgyis együtt vagy vele a káromkodást kinevelhetnéd belőle. *Húzza a száját ártatlanul a sötét hajú, mire Fred morcosan fújtat, de nem fűz további kommentárt.* ~ Hát ezt az idiótát is ide ette a rosseb?! Maradhatott volna a kastélyba…
Lily Hollow- .::Diák::.
*A Cornyról szóló szavakra komolyan bólint.* - Tudom jól. Igyekszem beszélni vele, de legtöbbször nem igazán hallgat rám. Remélem, hogy majd... Hogy majd valahogy rájön, hogy nem helyes úton jár *sóhajt halkan. Tényleg aggódik a testvéréért, hiszen a másik lányban egyébként is sokkal nagyobb a harci szellem, és vélhetően ez az, amiért őt képesek voltak ennyire befolyásolni. Egyébiránt Elias csak addig szövegelt, amíg meg kellett erősítenie Lilyt abban, hogy az ikertesója méltó a figyelemre, ezek után be fogja fogni a száját, és minden kérdéssel a bátyjához küldi majd az angyalt. Bár az is igaz, hogy a Holloway lány most már bízik benne, hogy Fredrik is megválaszolja majd a kérdéseit... Ez után pedig végre megkapja a szerelmi vallomást, ami az előző hozzászólásokban kifejtett reakciókat váltja ki belőle. Tényleg nem lett volna ilyen hiteles és nem lett volna ilyen hatásos, ha Fred nem a saját, kissé szűkszavú stílusában adja elő a dolgot, így hát éppen ez az, amire a lány vágyott. Kényelmesen, lehunyt szemmel dől a srácnak, és élvezi a hátát simogató kéz minden mozdulatát. Jó érzés, hogy itt van ez a lidérc, aki elméletileg gyűlölte az angyalokat, és most vele van, szereti, olyan módon, amilyen módon nem szerették még. Pierre nem ilyen volt. Ő önzően szerette, ott nem voltak nyugalmas, csendes pillanatok, nem volt halk zongorajáték, sem a hátát cirógató kéz. A következő szavakra halkan felnevet.* - Bolond. Az én bolondom *mondja csillogó szemmel, boldog mosollyal. Aztán ugye elkomolyodva bólint Fred szavaira, és persze engedi, hogy arrébb tegyék a kezét.* - Rendben, nem nyaggatlak vele tovább *mondja halkan, halvány mosollyal, aztán a fejét ismét a lidérc vállára hajtja, és így hallgatja a lassan kialakuló dallamot. Amikor Fredrik énekelni kezd, a mosolya szélesebbé válik, és ismét becsukja a szemét. Amikor a számnak vége, és a fiú hebegni kezd, elmosolyodik, és megpuszilja szerelme arcát.* - Pedig csodás hangod van. Örülök neki, hogy énekeltél nekem *mondja, és barna szemei még mindig boldogan, szerelmesen ragyognak. Aztán megérkezik Lasse, mire ennek a helyét a zavar veszi át. Mialatt Fred meglehetősen dühösen, finnül sziszeg a srácnak, csak picit megrázza a fejét, és igyekszik eltüntetni a zavarát, voltaképpen kellő sikerrel.* - Rendben, majd igyekszem *mondja elvigyorodva, aztán visszafordul a duzzogó Fredhez. A mosolya lágyabb lesz, ahogyan gyengéden maga felé fordítja a srác arcát. Ha ezzel sikeresen, akkor meglehetősen hirtelen egy csókot nyom a lidérc ajkaira, majd kissé kipirulva visszafordul Lasséhoz.* - Remélem, most már boldog vagy, Lasse *mosolyog a fiúra, bár most láthatóan kissé zavarban van. Ez után megköszörüli a torkát, majd felvonja a szemöldökét.* - Szóval... Akár magunkra is hagyhatnál *jegyzi még meg, némileg szelídebben igyekezve elzargatni a finn lidércet, mint a párja.*
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
-Ne aggódj. Megpróbálom valahogy észhez téríteni, végül is érdekes módon elég sokan hallgatnak rám. Meg tudja, hogy nem akarok ártani neki, szóval csak kénytelen lesz belátni, hogy nem vagyok az ellensége. *Mosolyog halványan, mert neki valóban eltökélt szándéka Corneliát észhez téríteni.*Egyébként Fred tudja, hogy a tesója jót akar csak ne a háta mögött szervezkedjen, mert akkor harap. Lily pedig a kérdéseivel nyugodtan zargathatja Fredet, mert valószínűleg úgyis választ ad rájuk, kielégítve ezzel a lány kíváncsiságát. Aztán szép lassan sor kerül a szerelmi vallomásra is, amit valóban Fred kissé szűkszavúan ad elő, de hát ő nem olyan érzelgős alkat, mindig kimondja, mire gondol, és ezért is volt olyan nehéz összeszedni a gondolatait. Aztán az egyik kezével gyengéden cirógatja Lily hátát, míg a másikkal találomra leüt néhány billentyűt. Semmilyen darabra nem lehet ráismerni, mégis a dallam, ami kibontakozik lágy, andalító, és jó érzéssel tölti el az embert. És, igen. Fredrik gyűlölte az angyalokat, de szép lassan túllép a dolgokon, túlteszi magát a szülei halálán, és megbocsájt azoknak, akik ezt tették velük Utána neki áll össze-visszahablatyolni, Lily szavaira pedig halkan felnevet, és megpuszilja a lány arcát. Az angyal arcába lógó rakoncátlan tincset eltűri, majd kissé remegő hangon a Holloway-lány fülébe suttog.* - Igen, csak a tiéd. Bár, ha jobban belegondolok…*húzódik el a lánytól, és szórakozottan felnevet.* - Eliasszal meg Lassével kénytelen leszel osztozni rajtam. *Nevetgél tovább, majd beletúr a hajába, és rámosolyog a lányra. A nyaggatásra halkan felnevet, és magához húzza a másikat.* - Nyugodtan nyaggathatsz, de előre szólok, hogy kissé önfejű vagyok. Meg egy cseppet hiperaktív, így mindig van annyi felesleges energiám, amennyi szükséges ahhoz, hogy túléljek néhány kialvatlan napot. *Magyarázza a lánynak, mert rengeteg elraktározott energia van benne, amit könnyedén tud mozgósítani, ha eléggé kimerült lenne. Aztán folytatja a játékot, és halkan énekelni is kezd, majd miután véget ért a szám, akkor hebegni-habogni kezd, mint valami szerencsétlen. Mikor Lily megpuszilja, akkor kicsit elpirul, de visszapuszil.* - Örülök, hogy tetszik a hangom. Szerintem borzalmas. *Nevet fel kissé erőltetten, pedig már csomóan magyarázták neki, hogy nem menthetetlen, de valahogy sosem tudott hinni ebben a lidérc. Persze nem tart sokáig az idill, mert a Fält gyerek elég szépen belerondít, no meg Fredet elég szépen zavarba is hozza. Finnül ócsárolja a másikat, aki csak a száját húzva beszél Lily-hez. Szóval a Laine fiú duzzogva elfordul Lassétől, s mikor Lily megcsókolja, akkor a vér az arcába szökik, átkarolja a lány derekát, és viszonozza a csókot. Talán említeni se kell, hogy a Rontásűző fiú elégedetten vigyorog a párocskára.* - Igen, köszönöm. Mert ha nem lépek közbe, akkor tuti, hogy még két hónapig nem csattan el az első csók, szóval… *Magyarázkodik a srác, de Fred gyilkos pillantására elnémul. Aztán Lily szavaira Fred halkan felnevet, feláll, és nyújtja a kezét Lily-nek.* - Hagyd csak. Még terveztem valamit, Lassénak meg vissza kell vinnie a zongorát. *Mosolyog a kedvesére, Lasse pedig neki áll hisztizni, de Fred leinti. Ezek után, ha minden jól megy, akkor a lidérc elviszi vacsorázni a lányt, ahol később átadja neki az igazi ajándékát.*
|
|
|