by Hogy kerülhet, egy hegység a föld alá? Ez egy remek költői kérdés. A hegy kisebb részei megmaradtak a város pusztulásánál. A farkas hegységet az akkor i farkasokról nevezték el akik a városban éltek. Ez volt a gyülekező helyük. Itt volt az ilyen gyűlés féléjük a halandók elől. A hely mára kihalt lett és kopár. Az ide látogatók szemét kiszúrja a kietlen kopár völgy ami olyan mint egy sivatag. Mintha egy hiéna csapott volna át ezen a földön. Ijesztő, de még is békés. Egy árva szellem sem jár itt a farkasokat a saját fajuk nagy szelleme védi őket a bajtól.
5 posters
Farkas hegység
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
* Szellemmel a rémfarkasommal együtt caplatunk felfelé a hegyre, kíváncsiak vagyunk és ha már egyszer Farkashegynek hívják hát akkor szellem biztos jól fogja érezni itt magát. A biztonság kedvéért, kardom ott lóg az oldalamon és bőrpáncél van rajtam. Amikor fölérünk megállunk, Szellem odalép hozzám én pedig elkezdem simogatni selymes fehér bundáját. Ez nyugalommal tölt el.* - Szép hely nem? * Kérdezem Szellemtől, bár tudom, hogy mi lenne a válasza.* - Meg nyugodt is. *Azzal elkezdem átnézni azt ami a szemnek látható innen fentről.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
*Hangtalan léptekkel osonok ki a cameos-os lányhálóból, hiszen nem akarom felkelteni Naomit. Végre elaludt! Azt hittem, már soha nem fejezi be a vitáját a menyétjével. Nem is értem hogy volt képes összekötni az elméjét vele, bár azt be kell látnom, hogy az ő munkájához tényleg jól jön, ha valaki más is szemmel tartja a környéket, de könyörgöm, ott a Loielje! Nem is figyelek rá, hogy merre megyek, annyira elmerülök a gondolataimban. Mostanában tényleg elég sok minden történt, de tudom, hogy hamarosan minden jobbra fordul. Nem értem, hogy Lace miért hiszi azt, hogy Alex számára az a legjobb megoldás, ha törli az emlékeit. Annyira nem humánus megoldás! És még csodálkoznak, hogy ennyire rossz a probléma-megoldó képessége! Istenem, ez a két hülye megér egy misét, de örülnék már neki, ha helyre jönnének a bátyám dolgai. Ráadásul Patric is eltűnt… Szóval, most már komolyan gondolkozom azon, hogy jogász helyett pszichológus leszek. Vajon milyen az, ha a pszichológusnak is van egy pszichológusa? Ez alatt most Naomit értem. Komolyan, ha nem lenne itt ez a lökött nő, akkor nem tudom, mi lenne velem. Mindenesetre a kabátomat összehúzva, a sálamat megigazítva baktatok tovább. Mellettem loholnak a kutyáim is, hiszen eredetileg őket hoztam ki sétálni, bár bevallom, a társaság elől is menekültem egy kicsit. Nem volt kedvem most a többiek hülyeségeit hallgatni, mert gondolkozni szerettem volna fontos dolgokról. Észre sem veszem, de végül egy számomra ismeretlen helyen kötök ki. Megtorpanok, és ellenőrzöm, hogy a szeráfpengém az oldalamra van-e erősítve. Nem tehetek róla, mostanában, ha kiteszem a lábam a birtokról, akkor mindig viszek magammal fegyvert. Nem akarok bajba keveredni. Kérdőn pislogok fel az előttem álló hegyre, nem remélik, hogy ez is a Morsacon része lenne, de mivel a kíváncsiság győzedelmeskedik a józanész felett, ezért azt veszem észre, hogy a kutyák társaságában egyre magasabbra és magasabbra hágok a hegyen. Megtehetném, hogy felrepülök, de az állataim miatt nem teszem. Különben is, így most izgalmasabb. Ahogy felérek, egy alakot pillantok meg egy kutya társaságában. Ismerős nekem. Lehet, hogy órákon láttam, vagy inkább a városban? Mindegy is, nem tűnik olyan veszélyesnek, ha meg mégis, akkor egy elég jó vívóval akadt össze. Könnyed léptekkel megközelítem, és kedvesen megszólítom. * - Hello! Tudod, hogy hol vagyunk? Bevallom, lassan egy éve vagyok a szigeten, de itt még sose jártam. Sőt! Azt se tudom hogy keveredtem ide *szólítom meg, hátha ő többet tud erről a helyről, mint én. De amúgy tényleg röhejes, hogy régebb óta vagyok itt, de még nem is láttam ezt a helyet. Komolyan, néha azt gondolom, hogy a sziget napról napra újabb helyekkel szegényedik, vagy épp gazdagodik. Mi lenne, ha egyszer felébrednék, és Fyron nem lenne a helyén? Próbálom elhessegetni az ehhez hasonló gondolataimat, és igyekszem az ismerős ismeretlenre koncentrálni.*
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
* Ahogy nézelődünk Szellem felhívja a figyelmemet, hogy hamarosan látogatóink lesznek. Elnézek abba az irányba amelyet mutat nekem. ~ Egy lány két kutyával, nem igazán árthat nekünk, de Szellem tudom, hogy nem szereted őket.~ - Szellem, Nyugalom, itt maradsz mellettem és addig nem mozdulsz amíg mást nem mondok megértetted? * Mondom a rémfarkasomnak. Majd megvárom amíg felérnek* Amikor a lány rám köszön és megkérdezi hol vagyunk biccentek egyet viszonzásképp és csak a kérdés részre válaszolok.* - A Farkas hegységben. Te mindig úgy járkálsz, hogy nem figyeled, hogy merre mész? * s miközben kérdezem szokás szerint felhúzom a szemöldököm.* Amúgy Lord Sayon Merlioth a nevem de szólíts nyugodtan Sayonnak. Téged, hogy hívnak?
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
*Amint felérek ugye meglátom azt az számomra kicsit ismerős illetőt, és megérdeklődöm tőle, hogy hol vagyunk. Egyébként feltűnik, hogy mellette lévő állat valójában nem is kutya, bár távolról eléggé annak látszott. De nem az, sokkal inkább hasonlít egy farkasra. Összeráncolom a homlokomat, majd lehajolok a beagle-ömért, és a karjaimba veszem. A német juhászom elég nagy, és ha kell akkor meg tudja védeni magát, de ezt a kedvencemet soha nem sodornám veszélybe, a farkasról pedig süt, hogy nem szimpatizál velünk. Amikor választ kapok a kérdésemre halványan elmosolyodik.* ~ Hm. Farkas hegység? Soha nem jártam erre, az biztos*jegyzem meg magamban, majd az alattunk elterülő, hóval fedett tájra függesztem tekintetemet. * - Mi? Ja, nem. Csak gondolkoztam, így kivételesen nem figyeltem. Meg nem akartam, hogy rám találjanak. Az egyik szobatársam elképesztően sokat beszél, bár, ha jobban belegondolok mindegyik szobatársam nagyon sokat dumál *legyintek nevetve az idegen kérdésére. Talán ebből leesik a másiknak, hogy az akadémiára járok, már ha ő is diák, ha nem, akkor tuti, hogy a városban láttam. * - Örülök a szerencsének, Sayon. Giselle Céline Marceau vagyok. De többnyire Gis-nek hívnak, meg van egy rakat más nevem is, de azokat inkább nem taglalom *mosolyogok kedvesen, majd lepillantok Sayon kedvencére.* - Ahogy elnézem te is szereted az állatokat. Én imádom őket, három kutyám van, de az egyik fent hagytam a suliban, mert azt hiszem megbetegedett, szóval majd el kell vinnem orvoshoz *hadarom, de nem tehetek róla, új emberek közelében (tudom, hogy nem ember, de szeretek általánosítani) mindig hiperaktív leszek. * - Egyébként te hogy kerülsz ide? Az előbbi kérdésedből arra merek következtetni, hogy te nem csupán erre tévedtél, céltalan sétálgatásod közepette *érdeklődök továbbra is, és megcirógatom a karjaimban tartott kutya hasát. A német juhász inkább lehuppan mellém a hóba, és távolról figyeli Sayon farkasát.*
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
- Örvendek Gis,* közben egy mosolyt eresztek el, látván ahogy fölveszi a kisebbik kutyát.* hát akkor gondolom elég fárasztó lehet ott az élet. Mondjuk én nem szeretek a hálóban lenni. Inkább Terepszemléket tartok Szellemmel. Ő a rémfarkasom. * teszem hozzá, úgy magyarázat képpen.* Imádok vele lenni, bár ez talán annak is köszönhető, hogy szinte együtt nőttünk fel. * és bár hadar tökéletesen megértem mit mond.* - Hogy, hogy kerülök ide? a városban hallottam erről a helyről és mivel Szellem farkas, gondoltam jól érezné magát itt. Meg hát farkasokkal akartam találkozni. Ha feszélyez Szellem jelenléte, akkor szólj és elküldöm, hogy keressen farkasokat magának, vagy épp élelmet, bár kötve hiszem, hogy élelmet találna itt magának. * Ajánlom fel valamiféle késztetés következtében.* Említetted, hogy nem akartad, hogy rád találjanak. Miért, ha szabad megkérdeznem? Már ha megkérdezhetem és ha beszélni akarsz róla. * Mert tudom, hogy nem mindenki szeret beszélni a dolgairól, meg aztán ha nem tartozik rám azzal megint csak a másikat hozzon rossz helyzetbe. Szóval egy rosszul elsült helyzet miatt.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
*Sayon szavait hallgatva csak szélesen vigyorgok. Imádom a szobatársaimat, csupán fárasztóak. Mondjuk jobb a helyzet, mintpár hónapja, akkor elég durva viták voltak, de szerencsére lenyugodtak a kedélyek. * - Igazság szerint a társaság poénjai a fárasztóak, de amúgy kedvesek. Akik meg nem… Nos, azokkal nem beszélek. De én is szeretek a természetben lenni, csak mostanában az időjárás nem teszi lehetővé *fintorodok el a mondandóm végére. Miért van olyan érzésem, hogy ezt a szélsőséges időjárást megint csak a tündéreknek köszönhetjük? * - Rémfarkas? Az mi? *vonom fel kérdőn a szemöldökömet miközben az említett lényre pillantok. Aztán a fintorból ismét egy mosoly lesz, ahogy azt hallom, hogy milyen régóta vannak együtt. * - Értem, én is így voltam szegény Edgarom-mal. Tudod, sok évvel ezelőtt kiszabadítottam és meggyógyítottam egy hollót, és ő hosszú évekig velem volt. Aztán sajnos néhány hónappal ez előtt eltávozott. De szerencsére vannak más állatkáim, így nem fáj annyira a hiánya *mondom egy nosztalgikus mosollyal az arcomon. Mennyi mindent megéltem azzal a hollóval! Nagyon furcsa belegondolni, hogy már nincs többé. A mai napig hiányzik az a lökött tollas. Persze, igyekszem hamar kiverni a fejemből az én megboldogult madaramat, de mindig elérzékenyülök, amikor azt látom, hogy egy emberi lény és egy állat között milyen szoros a kötelék. * - Értem, hát én még sose hallottam róla *vonom meg a vállam, majd csak legyintek egyet a következőkre.* - Hagyd csak, nem zavar. Szerintem sokkal inkább én zavarom őt *jegyzem meg kuncogva.* - Amúgy köszönöm, de nem kell elküldeni *mosolygok rá hálásan. Milyen figyelmes! Pedig tényleg nem zavar a jelenléte. Elgondolkozva fordulok vissza a táj felé, mikor Sayon egy újabb kérdést szegez nekem.* - Ó, csak az egyik szobatársam. Ma már annyit hadovált nekem a munkájáról meg minden ostobaságról, hogy zsong a fejem tőle. Ezért gondoltam kicsit kiszökök kiszellőztetni a fejemet.*Sóhajtok halkan, majd tovább tanulmányozom az előttünk elterülő látványt. Milyen furcsa innen mindent! Innen látom a Hilaritas negyed reklámtábláit, a városliget fáinak hófedte koronáját, és ha egy kicsit távolabb nézek, akkor látom az Akadémia tornyainak csúcsát is.* - Lélegzetelállító *suttogom halkan, teljesen elbűvölve.*
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
* Érdeklődve hallgatom Gis szavait, annak ellenére, hogy két cameosost is ismerek nem, hiszem, hogy túlságosan ismerném őket. Sajnos. Így minden érdekel. A kérdésre, hogy mi az a rémfarkas elmosolyodom.* A rémfarkas, sokkal nagyobbra nő meg mint egy normál farkas ezenfelül képes vagyok a testében mászkálni amíg alszom, vagy amíg nem vagyok eszméletemnél. Valamint az elementálmágiáknak ha nem profi az illető ellenáll a bőre. A hasukon található kék foltról lehet megismerni őket. * mondom akár egy betanult leckét.* - Akkor marad, innen úgyis csak akkor mozdul el ha azt mondom neki. * Mosolygok és Gist figyelem.* - Ismerős a helyzet, egyik barátom volt ilyen még az előző iskolámban, folyton dumált lehetetlen volt szinte megszabadulni tőle. Csak akkor volt csöndben ha aludt. * miközben visszaemlékszem mosolygok, eszembe jutnak a szép emlékek. amikor celluxszal beragasztottuk a száját csak, hogy csönd legyen és az ehhez hasonló dolgok. Már nevetek lehetetlen elfelejteni azt a képet amit akkor vágott amikor leszedtük róla a celluxot. Ám Gis halk szavai hallatán abbahagyom a nevetést.* - Tényleg szép a táj, és nem csak az.... * mondom.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
*Érdeklődve hallgatom a magyarázatot a rémfarkasról, hiszen még sose volt dolgom ilyen lényekkel pedig az előző sulimban is volt néhány érdekes dolog… *- Értem, biztos elég ritka, mert én még egyszer se hallottam róla. Elementálból meg egész jó vagyok, de nem terveztem ártani neki, szóval tőlem nem kell félteni *mosolygok halványan, és megfordul a fejemben, hogy lehet szereznem k szegény Kamen a három kutyát is alig bírja elviselni. Ha meg akarom kímélni az idegeit, akkor nem szerzek be újabb állatot. Majd mikor Sayon megjegyzi, hogy az állat akkor mozdul, mikor ő mondja, nos, akaratlanul is felvonom a szemöldökét.* - Ezzel azt mondod, hogy nem rendelkezik önálló akarattal, vagy csak ennyire jól betanították? *kérdem halkan. Én sose lennék képes egyetlen kutyámat se bábu módjára rángatni. Épp az okoz nekem örömet, hogy úgy nevetettnek meg miközben önmagukat adják. Majd ugye elmesélem, hogy Naomi hiperaktivitásától menekülök, és akaratlanul is felnevet Sayon szavaira.* - Nos, ő is ilyen, csak azzal a különbséggel, hogy ő álmában is beszél, és állandóan szörnyekre vadászik, ha meg nem, akkor a lányhálóban végzi pszichológusi munkáit *kuncogok, hiszen Nao az elmúlt időben tényleg kiakasztó. Mióta elkezdték szervezni azt a klánt, vagy micsodát, szinte lelőhetetlen a csaj. Aztán végül a nao-s téma után belefeledkezem a táj szépségébe, és az újdonsült ismerősöm szavaira elpirulok. * - Köszönöm, de… Vőlegényem van *fordulok felé halványan mosolyogva. Jesszus, mi lenne itt, ha Kamen ezt hallaná! Biztos jelenetet rendezne, ahogy őt ismerem. * - Öhm. Hallottad, hogy mostanában állítólag mindenféle furcsa alak bukkan fel a szigeten? Ez érdekes… *próbálom elterelni a szót, bár azért jól esik a dicséret, csak na. Én már elköteleztem magam ennek a lökött oldalán és olyannyira ragaszkodom hozzá, hogy könnyed flörtbe se tudnék bonyolódni. Pedig régen mennyit flörtöltem másokkal! Borzasztóan megváltoztam azóta, mióta megismertem a leendő férjemet, és halálom napjáig hűséges leszek majd hozzá. Az is lehet, hogy túlbonyolítom a dolgokat, sőt biztos, hogy túlbonyolítom, de ilyen vagyok. Á, jobb is, ha nem akadok fenn az ilyeneken! Megeresztek egy halk sóhajt, majd az ajkamba harapva azon tűnődöm, hogy vajon milyen témát dobhatnék fel.* - Egyébként, honnan szerezted ezt a rémfarkast? Mert találkoztam már itt furcsa állatok, lásd. démonkutya, angyalsólyom és társai, de rémfarkas… Nem hallottam róla, és lehet majd utána nézek a könyvtárban.*
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
* Még mindig nagyon mosolygok, igazából nem tudom miért.* - Hát elég ritka állat, nagyon kevés létezik belőle, a havas tájakat szeretik a leginkább. * Amikor meséli, hogy barátnője milyen felnevetek* - Hogy bírod mellette? Tudsz te egyáltalán aludni? * Kérdem nevetve. ám amikor elkezd magyarázkodni, hogy vőlegénye van, stb. abbahagyom.* - Bocsánat nem akartam, semmi rosszat mondani és nem volt semmi flörtölős szándékom, vele. Egyszerűen csak megjegyeztem. *magyarázkodom. és nagyon égek. legalábbis úgy gondolom* - De rendelkezik önálló akarattal, de megtanítottam, hogy ha azt mondom neki, hogy nem mozdul el valahonnan akkor azt teszi. Addig amíg mást nem mondok. Amúgy nem nem hallottam róla... Tényleg? * látszik, hogy én is zavarban érzem magam.* Egy vadászat során, amire elvitt apám akkor találtuk őket egy barátommal és felneveltük őket. Manchestertől északra valahol. Amúgy nem hiszem, hogy sok mindent találsz róla a könyvtárban. Pláne mert felnőttként, ha nincs betanítva, vagy ha elvadul, nagyon vérengző tud lenni, nem hiszem, hogy sok ember látta volna őket felnőttként. Óriásira nőnek a felnőttek kétszer vagy háromszor akkorák, mint egy normál farkas. * Majd szellemre nézek és szólok neki.* Szellem, menj el a hálóba, hozd el nekem a verses könyvem! * Azzal figyelem, ahogy szellem eltávolodik tőlünk.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
*A havas tájak említésére önkéntelenül is elmosolyodom. Imádom a havat, és a téli hónapokhoz kötődik az egyik legszebb emlékem. Szóval, én határozottan örülök neki, hogy esik a hó. * - Értem, tehát akkor inkább a hegyek környékén élnek *jegyzem meg halkan, majd a kérdésre szélesen elvigyorodok.* - Az az igazság, hogy ne olyan rossz, csak amikor túl sok dolog történik vele egy nap, akkor leüthetetlen. De kedvelem meg, és nagyon sokszor segített nekem, mikor nehéz időszakot éltem meg. Hálás vagyok neki. Egyébként tudok, mivel álmában lenémítom. Tudom, nem szép, de tényleg képes álmában beszélni *kuncogok, hiszen Naomi tényleg egy lehetetlen nőszemély. Jó, mondjuk Victoria-Michelle páros is felér velük, de őket nem kell minden nap órák hosszat hallgatnom. Majd mikor megdicsérnek, akkor eléggé zavarba jövök, és a magyarázkodásra egy mosolyt erőltetetek az arcomra.* - Semmi baj. Csak… Csak megszoktam már, hogy mindenki a páromon és a testvéreimen kívül a haverjának tekint, és így fura volt. de nem a te hibád. Én vagyok ilyen nehéz eset *túrok a hajamba zavartan, majd a következő kérdésemre kapott válaszra bólintok, jelezve, hogy megértettem mit mond.* - Igen, sajnos ilyen pletykákat rebesgetnek *sóhajtok halkan, majd hallgatom a történetet Sayonról meg Szellemről. * - Értem. Hát Manchester nincs olyan messzire tőlünk… Mármint, én, a párom meg néhány barátom londoniak vagyunk, szóval nem tartana sokáig elugrani oda. Te ezek szerinte manchesteri vagy? *kérdez vissza, majd figyelem, ahogy a farkas távolodik tőlünk. * - Én is szeretem a verseket,, de mostanában inkább a regényeket bújom *jegyzem meg halkan, majd kicsit megborzongok. Kezdek fázni, és nem szeretnék megbetegedni. * - Lassan nekem is vissza kellene mennem. Biztosan keresnek, és nem szeretnék az ispotályba kerülni… Nem indulunk vissza? *kérdem halkan, mert én most borzasztóan tudnék örülni egy csésze forró csokinak.*
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
- Igen, ott élnek inkább. Hát ha kibírod meg, ha tényleg ilyen jó fej volt akkor jó, hogy ismered. * Mosolygok. - Ha gondolod esetleg egyszer megmutatom nektek, hogy hol találkoztunk Szellemmel és a testvérével, ha arra jártok. Valamint szívesen látlak a birtokomon benneteket. Ezzel azt hiszem a kérésedre is válaszoltam, hogy Manchesteri vagyok e. * újabb mosoly* Tényleg Szereted a verseket? * Majd észreveszem, hogy megremeg. Aztán fel is jön a kérdés, hogy nem indulnánk e vissza.* - Felőlem és ha elfogadod, mint egy barát meghívnálak egy forró csokira. Az otthoniak szerint én csinálom a legfinomabbat* Mosolygok, ez tényleg így van* Szóval elfogadod? *Majd elindulok lefelé a hegyről*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
*Hm. Úgy tűnik mégsem vagyok olyan hülye az lényismeretből. Bár, mióta kiderült, hogy angyal vagyok az ilyenekhez. Majd a nao-s megjegyzésre felnevetek.* - Hát igen, ha sokat jársz az erdőben, akkor valószínűleg egy csapat rontásűző körében fogod megtalálni, vagy a suliban egy menyéttel a vállán. De örülök neki, hogy ez a lökött belga ide keveredett. Ja, és ha találkoznál vele, akkor egy jó tanács: sose franciázd le! Én francia vagyok, ő belga. Harap azért, ha lefranciázzák, lehollandozzák és lenémetezik. Olyan eléggé morcos tud lenni, de könnyen ki lehet engesztelni *mosolygok jókedvűen, majd felcsillannak a szemeim Sayon ajánlatára.* - Ó, annak nagyon örülnék. Köszönöm. És igen, megválaszoltad *mosolygok halványan, majd a verses kérdésre bólintok.* - A verseket, a prózákat egyaránt. De én egyikben sem vagyok jó, viszont elég jól zenélek. tanultam hárfán, gitáron, zongorán és hegedűn, most pedig dobolni tanulok. Az én családomban nagyon sok zenész van *teszem hozzá magyarázatként, de amúgy tényleg, szinte mindegyik unokatestvérem játszik valamin. Majd ugye felajánlom neki, hogy akár vissza is mehetnénk, mert igencsak lehűlt a levegő. * - Persze, szíves örömest. *viszonzom a mosolyt, és a beagle pocakját megvakarva, megfordulok, és elindulok lefelé. A német juhász követ minket, és valószínűleg egész úton folytatjuk a beszélgetést.*
Dante Torres- .::Diák::.
* Egy fiatal erőteljes srác áll fent a hegytetőn és nézelődik. Kicsit kikapcsol és gondolkodik. Most érkezett nem rég ikertesójával és még furcsa neki ez a hely de a világ körüli út után, már megszokta, a sok gyaloglást meg ilyeneket. Szóval ez egy könnyű gyalogtúra egyes hegyekhez képest. Egy hosszú farmer egy fekete magasított szárú bakancs van rajta egy ing, meg egy a bokájáig érő bordó bőrkabát. Haja ezüstös és a hátán egy hosszú kard van melynek markolatán démont ábrázoló fej. Oldalán pedig két pisztoly. Kezei zsebre vágva és csak úgy lazán elálldogál és nézelődik.
Raisa A. Wyberg-Merchant- .::Diák::.
*Raisa közeledik a hegység felé, az oldalán egy-egy farkassal, de emberi formában, viszont mondhatjuk, hogy már messziről is látszik róluk a hova tartozásuk. Hogy mit is keresnek itt? Nos az egy jó kérdés, de látszik rajtuk, hogy nem egy kellemes baráti sétára igyekeznek. Dantet megpillantva a két farkas összesúg, majd valószínűleg úgy döntenek, hogy nem számít veszély forrásnak, de akadály és úgy tűnik nem alkalmas a pillanat az eltávolítására, így egy-két szót váltva Raisával le is lépnek. A lány a srácra pillant és a farkasok után, aztán megint a srácra és a farkasokra, majd végül úgy dönt, hogy marad és a srác mellé ballag.* - Hello. *Vigyorog a másikra egy ördögi mosollyal.*
Dante Torres- .::Diák::.
* Már messziről észreveszi és ki is szagolja a farkasokat és a lányt ennyiből szerti hogy félig vámpír is nem csak démon. Megvárja szép nyugodtan az egész jelenetet semilyen irányba el nem mozdulna neki tökéletesen jó ott ahol van. Aztán amikor a lány mellé áll és ráköszön végignéz a lányon aztán visszafordulva a táj felé visszaköszön.* - Üdv! Egy kis levegőzés egy két baráttal? * kérdi és közben viszonozza az ördögi vigyort. Igen eléggé csendes és komoly srác azért annyira sokat nem szokott fecsegni. De azért ha kell tud beszélni is. Bár nem épp a kedvenc elfoglaltsága. De azért, hogy ne zsibbadjon el a lába állást vált és ezzel pont úgy áll, hogy a lánynak esélye se legyen bármi rosszat tenni. Nem mintha esélye lenne rá.*
Raisa A. Wyberg-Merchant- .::Diák::.
*A srác kérdésére megrántja a vállát.* - Fogjuk rá. És te? *Pillant végig a srácon és nem tűnik neki ismerősnek, de sejti, hogy a suliba jár, már csak a kinézetéből is. Amúgy is elég sok esélye lenne a srác ellen, már csak azért is mert tökéletesen a vér mestere, így ha úgy tartja kedve, akkor össze-vissza ráncigálhatná a másikat, de most nincs olyan hangulatában a lány. Sőt, határozottan rossz kedve van, már vagy 2 napja, közben meg még Londonból is keresték és még az anyja is zaklatta. Kezd kicsit elege lenni már belőle, de nem tud mit tenni, mégis csak az anyja.*
Dante Torres- .::Diák::.
- A világ körüli út kiegészítése egy sziget körüli úttal. * mondja félvállról a lánynak. IGen néha szereti kihangsúlyozni, hogy gazdag, csúcs gazdag. De azért ezt persze nem úgy, hogy henceg vele folyamatosan, ő úgy gondolja, hogy egy dolgot egyszer elég hangsúlyozni utána érdektelenné válik, minek mondja el többször szóval soha nem ismétli meg ugyanazt a mondatát.* Amúgy még be se mutatkoztam Dante Torres vagyok. Spanyolországból jöttem ide. és a te neved pedig? * kérdi meg a lánytól legalább ennyit tudjon róla. HA többet nem is fog elárulni esetleg. Bár annyit sejt róla, hogy valószínűleg az akadémián tanul. De se több se kevesebb.* Még talán annyit elmondhatok, hogy cameosos vagyok te pedig... így ránézésre meg az előbbi jelenetre visszagondolva sylorinás lehetsz. Jól gondolom? * kérdi még meg*
Raisa A. Wyberg-Merchant- .::Diák::.
- Hmm, az érdekes. Néztem már a hegyláncot? Szép hely... *Jegyzi meg a lány, de különösebben nem foglalkozik vele, hogy gazdag a srác, őszintén szólva magasról lekakálja (ha értjük user mire gondol). Ő is gazdag, hisz gondoljunk bele, 4 apja van és egy anyja, persze ne tessék félre érteni a 4 apa nem az anyával van, aligha ismerik egymást, szóval a lánynak rendes zsebpénz bejön és egyik sem szegény... De ő ezzel nem henceg, különösebben a saját vagyona sem érdekli. Eddig mindene megvolt, ha kellett és meg is van, így nem foglalkozik vele, hogy mennyi is van a számláján.* - Raisa Wyberg-Merchant. *Bólint a srác nevére és, hát nem mondja, hogy megjegyzi, de ez alatt a beszélgetés alatt nem fogja elfelejteni. Dante kérdésére bólint.* - Jól. *Feleli a srácnak.*
Dante Torres- .::Diák::.
- Nem még nem néztem, de majd megnézem. * mondja a lánynak, egyenlőre próbálja kifürkészni annak gondolatait, stílusát meg ilyeneket, de egyenlőre megéri azzal, amit eddig megtudott. * - Örvendek. * válaszol aztán tovább nézi a tájat, majd hirtelen ötlettől vezérelve tesz egy 180 fokos fordulatot és a lányra nézve megkérdi.* egy sétához mit szólsz? * kérdi meg és meg se várva a lány válaszát elindul, ha van a lánynak kedve hozzá követi ha nincs akkor nem. különösebben nem érdekli.*
// fagy //
// fagy //
|
|
|