*Az első részre csak bólogat, nem akarja tovább ragozni a témát. Az emlékek felidézése alatt szélesen vigyorog.* - Az biztos. Bár, ahogy Kirát ismerem, addig fog törtetni, amíg nem kap egy valódi Oscart *nevet fel.* - Kár, hogy nem vettük fel... Lehet, hogy valami rendező akkora fantáziát látna benne, hogy leforgatná, főleg, ha beletesszük azt is, amikor megjegyezted Kamennek, hogy a lány nevét lenne illendő előbb üvölteni *kuncog jókedvűen. Valóban, gyönyörű volt az az időszak, amíg együtt volt az egész banda Londonban, és Mike valódi nosztalgiával tekint rá. Tudja, hogy soha nem lesznek már olyanok, amilyenek akkor voltak. Kamen felnőtt, elfogadta az angyal énjét, Jessica angyallá változott és az édesapját is voltaképpen elveszítette, Daniel vérfarkas lett, elvégezte a sulit, Patric belekezdett a bérgyilkosi munkába és vámpírrá vált, ő maga... Ő maga pedig arkangyal lett, valaki olyan, aki nem lehet felelőtlen és megbízhatatlan. Arkangyal, három ember őrangyala, egy fiatal lány nevelője, önálló ember... Minden megváltozott körülötte, körülöttük. Minden, méghozzá annyira, hogy lehetetlen igazán visszahozni bármit, ami akkor a birtokukban volt. Igen, azoknak az időknek vége. Elkerülhetetlenül felnőttek. Erre a gondolatra a fiú halkan sóhajt, majd inkább visszatér az aktuális témához. Mostanában a kelleténél egy kicsit többet nosztalgiázik, ami nem tesz jót a hangulatának... De majd kinövi.* - Ráadásul neked csak három van *vigyorodik el.* - Egyébként ők szerencsére annyira nem vészesek... Gabe kissé heves, Raph mindenkit eláraszt a szeretetével, Sariel nagyon hirtelen tud lelkessé válni, amikor szóba kerül a föld, Ram kis nyugodt, Rag pedig néha megjeleníti előttem is a látomásait... Szóval rajta keresztül olyan, mintha kicsit látó lennék *mosolyodik el.* - És persze ott van Uriel, aki mindig igyekszik lenyugtatni mindenkit *kuncog fel, majd elgondolkozóvá válik az arca.* - Furcsa, hogy alig voltam velük, máris úgy érzem, kiismertem őket, akár a tenyeremet. Talán mégis maradt valamennyi az emlékezetemből *von vállat. Persze jó ég tudja, mi a helyzet vele, pontosabban a testvérei. Remélhetőleg.* - Szerintem a Bajnok azt nem élvezné annyira *nevet fel, és közben már hallja is Gabe pampogását a fejében. Igen, ez a hátránya a közöttük levő erős köteléknek... Arra, hogy Gis futótüzet okoz, felvonja a szemöldökét, ugyanis legjobb tudomása szerint a lánynak ilyesmire esélye sincs.* - Lemaradtam valamiről? Amikor legutóbb szó volt az elemi mágiákról, még tök hülye voltál hozzá *ráncolja a homlokát.* - Körül-belül mint Kamen *teszi hozzá horkantva. Patre megint vállat von, és elvigyorodik.* - Nem mindegy, hogy Dan, Jess, Kam, te, vagy Pat kerül veszélybe, mert előbbi kettő szinte abszolút nem, ti valamennyire vagytok csak képesek megvédeni magatokat... Patricet viszont be merném dobni ötven oroszlán közé, tuti, hogy élve kerülne ki onnan. A mázli az, hogy kellően túlélő típusok vagytok a bajba kerülés mellé *vigyorog. Valóban, ahányszor megpróbálták már őket kinyírni... Minden esetre Michael ilyen szempontból tényleg teljesen rendben vannak a dolgok, valóban nem szokott bajba kerülni. Legalábbis földi pályafutása során, elvégre ha a testvérei nem túloznak, angyalként elég sok mindenben volt benne a keze. Arra, hogy a lány örülne neki, ha megkérdezné, halványan elmosolyodik. Aztán áttérnek Istenre, és a fiatal nő szavaira csak bólint.* - Tudom jól. Néha elbizonytalanodom, de olyankor úgyis kioktatnak *sandít a mennyezet felé. Amúgy ha a francia angyal édesanyja elkezdené kioktatni, valószínűleg közölné vele, hogy jobban tenné, ha befogná a száját, és nem próbálna egy arkangyalt Isten hatalmáról győzködni. Nem érdekelné ugyanis különösebben... Tudja ő jól, hogy Ő hatalmas. Nem kell magyarázni neki. Ez után ismét a testvérei kerülnek szóba, mire felkuncog.* - Egészen biztos vagyok benne, hogy egyszer találkozni fogsz velük. Lucifert meg ne sajnáld *horkant fel. A kellemetlen az, hogy egyszerűen érzi valahol mélyen, hogy egykor szerette a férfit. Valahogyan érzi, maga sem tudja miért. Egyébként jobb, ha Gabrielt és Danielt sosem eresztik össze, abból ugyanis tényleg világvége lenne... Még inkább, mint Giselle és Kamen kapcsolatából. Pedig arról is jósoltak éppen eléggé.* - Nos, igen, ez mindenkivel így van *bólint.* - Csak eddig volt olyan szerencsém, hogy azt hittem, nekem sosem lesz ilyen jellegű problémám... Azt hiszem túlságosan elkényeztettek *nevet fel, kissé ideges hangon. Egészen biztos, hogy ez így van, de nem tud mit tenni vele. Egyszerűen megszokta, hogy mindig mindent azonnal kap meg, és mindig minden úgy van, ahogyan azt ő akarta, és most... Most elég nehéz hozzászoknia, hogy megváltoztak a dolgok. Viszont tudja, hogy jót fog tenni a jellemének ez a kis várakozás... A szülinapi tortára szélesen elvigyorodik, aztán fel is nevet.* - Hát, ha Dan étvágyára számolsz, akkor akár öt tortát is süthetsz, az is el fog fogyni. Amióta átváltozott, nincsenek számára korlátok *vigyorog szélesen. Ez után ismét komolyabb témára térnek át, azzal, hogy Kamen nem tölt elég időt a bandával.* - Ha keresni akar minket, fog *legyint.* - Persze, nem mondom, hogy nem esne jól, ha lebattyogna néha a kúriámig, de ha egyszer nem ér rá? A szemszögéből pedig teljesen egyértelmű, hogy inkább veled tölti az idejét *magyarázza. Részben azért, hátha meg tudja kímélni a srácot Giselle nyaggatásától, bár erre meglehetősen kevés esélyt lát. Amennyire ismeri a csajt, amaz bármit keresztül visz, ami megfordul a fejében...* - Köszönöm, Gis... Rám fér *sóhajt a Lizzie-s témára, majd kissé összerezzen.* ~ Na, jó, Micha, most már eleget cseverésztél! Gyere fel, mert dolgunk van veled! *csendül Gabriel hangja a fejében, amelyet egyből újabbak követnek.* ~ Ne nyaggasd, Gabe, hadd beszélgessen csak! A hírünk ráér, neki is jobb, ha később tudja meg, hidd el nekem ~*mondja Uriel, mire Mike összeráncolja a szemöldökét.* ~ Most már mindegy, teljesen összezavartátok... Egyszerűbb, ha feljössz, Micha ~ *szól közbe Raguel is. A fiatal férfi erre már csak sóhajt.* ~ Rendben, mindjárt. Előtte kikísérem innen Giselle-t, mert tartok tőle, hogy a végén eltéved ~ *válaszol, majd ismét a lányra tereli a figyelmét.* - Azt hiszem, nem tudok sokáig maradni, mert nagyon hívnak felfelé... Megmutatom, hol tudsz visszamenni, rendben? *Ez után, ha minden igaz, kivezeti a fiatal nőt, elköszön tőle, majd útjára indul a Mennyei Birodalomba, hogy megtudja, hova jutottak a testvérei az emlékeivel...*