by *Ezt a kényelmet, ami Jesmonnak, amióta csak kitette a lábát a Pokolból, amióta átlépte a kaput, nem jár ki. Hiszen ő sosem mert úgy végigmenni egy utcán, hogy ne vizsgált volna át mentálmágiával minden egyes ott tartózkodó embert, sosem mert úgy belépni egy városba, hogy ne kutatta volna át azt különböző bűbájokkal. Hiába - neki már ez az élete. Félő, hogy ha majd nem fenyegeti semmi veszély, akkor is ezt fogja csinálni. A nevetésen nem lepődik meg, a Pokolban született, elég sok ilyesmivel szembesült már. Vagy rosszabbal. Ismert olyan démont, aki sohasem nevetett, ismert olyat is, aki a legnagyobb humort a Pokol tüzén égő lelkek szenvedésében látta. Na, az ő nevetése sem volt éppen kellemes hangzású.* - Valóban? Nos, akkor azt hiszem kollégák leszünk. *Mosolyodik el halványan. Nem árt ismerkedni. Na persze nem mintha bármi múlna ezen, de jobb ismerni azokat, akikkel együtt élsz. Amúgy ő is várja már, még sosem tanított, de annyira nem lehet vészes. Bár történelmen és irodalmon elég népes lesz a hallgatóközönsége, de talán le tudja küzdeni a lámpalázat. Annyira nem lehet nehéz. Félelmetesebb dologgal is találkozott már, mint egy csapat tinédzser. Nem tudja, mennyire hiteles a meglepődés, minden esetre annak látszik, úgyhogy nem is gondolkozik el rajta, hogy valóban az-e. Nem mintha lényeges információ lenne.* - Én lennék. Maga pedig ezek szerint Sammael húga? *Kérdez vissza, ezúttal ő lepődik meg. A rokoni kapcsolatról eddig nem tudott, mármint annyit igen, hogy az igazgatónak van húga, de hogy pont ő az, arról fogalma sem volt.* - Nos, szintén örülök. Kicsi ez a sziget, nemde? *Mutat körbe bal kezével. Jesmon elég magas, körülbelül 190 centis lehet, így hát, ha Selina magasabb lenne, akkor is fel kéne néznie rá. De ezt a csorbát is kiküszöbölte, mivel ugyebár leült, így már egy szintben vannak körülbelül.* - Én történelmet, világirodalmat, franciát és démon nyelvet. Hát maga? *Kérdez vissza, miután válaszolt. Így belegondolva, elég sok tantárgyat elvállalt, de nem gond, mindegyikben eléggé jártas, szóval ha kész a tanterv, nem lesz velük semmi gond. A történelemről nem is kérdés, hogy többet tud mint egy átlag ember, hiszen átélte. Meg amúgy is érdekelte. Sokat olvasott, szinte minden neves író és költő összes művét ismeri, ahogyan az életútjukat is. A nyelvek közül pedig legalább húszat beszél perfekt. Hiába, az unalom nagy úr, és neki volt ideje bőven unatkozni. Nameg észbeli képességeiben sincs hiány, és mindig is imádott tanulni. Azt vallja, hogy sosem mondhatjuk azt, hogy mindent tudunk. Mindig a nagyobb tudásra kell törekedni. És ő pontosan ezt teszi.* - Tanított már ezelőtt, vagy csak amolyan hirtelen jött ötlet volt? *Vet fel egy újabb kérdést.*
+10
Eliana De Lucia
Lord Sayon Merlioth
Atanas A. WIlliams
Catherina C. Williams
Jesmon Helar
Selina Crow
Etienne Marceau
Lisa Deadwood
Giselle Céline Marceau
Lucien du Bois
14 posters
Lyres tó
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
Selina Crow- .::Tanár::.
*Arra, hogy kollégák lesznek, bólint. Egyébként ő sem bánja, hogy találkoztak, elvégre nem árt megtudni, hogy mégis kik vannak körülötte. Samet és Raphaelt ugyebár elég jól ismeri, Ty-t épp eléggé megismerte a kora délutáni dráma alatt, és éppen tökéletes, hogy most Jesmon következik. Így legalább a toronyban már nem váratják meglepetések. Látja a meglepetést a férfin, amikor amaz veszi, hogy kinek a testvére ő, így elégedett mosolyra húzza a száját, és bólint.* - Eltalálta. Az egyetlen megmaradt családtagja a mészárlás idejéből *mondja, és ha nem ülne, még pukedlizne is egyet. Nem, már nem veszi komolyan a múltat. Volt, elmúlt. Sokáig persze az ő szíve is fájt az elveszített családjáért, és hazugság volna azt állítani, hogy nem repesett a felhők felett, amikor végre legalább Samet visszakapta. Persze ez nem jelenti azt, hogy ebből bármi is látszott rajta, vagy hogy sokat gyötrődne a múlton. Néha-néha belényilall a veszteség fájdalma, de minden alkalommal elkergeti az érzést valamilyen úton-módon.* - Ó, egyszerre négy tárgy? Minden elismerésem *biccent, noha nem néz ki annyira elismerőnek, elvégre ő is képes lenne rá, szimplán csak feleslegesnek érzi ennyire lefoglalni magát, elvégre lesz neki jobb dolga is, mint egész nap a diákokkal szenvedni.* - Ógörög és tánc. Egész szép csapat gyűlt össze mind a kettőre, ahogy elnéztem a jelentkezők listáját *mondja elégedetten, és ezúttal ez egy valódi érzelem volt. Mint említettem, igenis várja, hogy elkezdhesse a tanítást. Aztán éppen rákérdezne, hogy a másiknak van-e már tanításban tapasztalata, de még azelőtt megkapja ugyanezt a kérdést, hogy kinyithatná a száját. Először halkan felkuncog erre a kis véletlenre, majd megválaszolja a kérdést.* - Nos, néhány nekromantanövendéket tanítottam már, de nem ilyen ártatlan tudományokra, és nyilván az egész környezet és szituáció más volt. De érdekes tapasztalat lesz számomra ez is, ebben biztos vagyok. Hogy mennyire volt hirtelen ötlet, arról a bátyámat kérdezze, ő ajánlotta fel nekem az állást *mondja, majd kicsit összerándul. A Jesmon háta mögött lévő pajzs felé kapja a fejét, ahol éppen egy szellem igyekszik áttörni a védelmét. Egy könnyed legyintés, és a pajzs visszalöki a nyughatatlan lelket, mire Selina arcán egy gonoszkás, fölényes vigyor terül el, ami el is tűnik, ahogyan visszafordul a férfihez.* - És ön? Tanított már korábban fiatalokat? *kérdez vissza, olyan nyugalommal, mintha az előbbi kis incidens meg sem történt volna.*
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
*Ő nem annyira ismer senkit sem a vezetőségből - kivéve talán Tylát. Sammel még nem sokat beszélt, Reeddel pedig egyszer. Így hát, nem árt neki sem, ha kapcsolatokat épít. Legalább tudja, hogy kikkel dolgozik és él együtt. A válaszra bólint, tudja, hogy nem éppen illedelmes másokat a múltjukról faggatni - ő sem szereti, neki is volt éppen elég problémája. Ahogy látja, a nőnek sem volt a legkellemesebb. De ez nagyon sok emberrel így van, nincsenek hát egyedül. Jesmon a feldolgozás legrosszabb módját választotta: jó mélyre elásta az érzelmeit és igyekszik nem foglalkozni velük. Ezt pedig úgy éri el, hogy leköti magát lehetőleg valami teljesen másféle elfoglaltsággal, mint mások problémáinak kiküszöbölése vagy a tanulás. Eddig bejött. De most... Mintha ismét kísérteni kezdené a múltja.* - Igen, nem lesz könnyű, de nincs más dolgom. *Bólint a kérdésre. Ezt is amolyan figyelemelterelőnek szánja. Na persze, most még van más dolga. De ki tudja, mi lesz? Ha Lilith azt mondja, ennyi volt, nem jön fel többet, akkor sem, ha a saját testében teheti meg? Egyedül marad ismét, és erre az esetre is gondolnia kell. Persze megértené a nőt, de... Nem, most nem mehet bele ebbe a témába, túl bonyolult.* - Ezek szerint ön is várja már. Az ógörög szép nyelv, nem is értem, miért nem szentelnek neki nagyobb figyelmet. *Teszi még hozzá, majd megkapja a kérdésére is a választ.* - Hasonló az én helyzetem is. Tanítottam már meg néhány fiatalt egy s másra, de az teljesen más volt. Nem volt tananyag, nem volt nagy csoport és megszabott időtartam... Valóban érdekesnek ígérkezik. *Válaszol, ám eközben hátra sem néz, amikor a nő egy szellemet parancsol vissza eredeti tartózkodási helyére. Azonban miután válaszolt, feláll - későre jár, ilyenkor általában bezárkózik a szobájába és olvas még pár órát, majd lefekszik, hogy aztán korán reggel, amikor még a nap sem kelt fel, fusson pár kört az erdőben. Na igen, azt nem öltönyben teszi.* - Nos, Selina... Örültem a találkozásnak. Még biztosan látjuk egymást. További szép estét... és sok sikert az óráihoz! *Köszön el, majd pár lépés után még visszafordul.* - És vigyázzon a vérfarkasokkal. Ezt úgy értem, hogy lehetőleg ne ártson nekik, örülnénk, ha holnap is ugyanannyi tanulót számlálna az iskola. *Mosolyog a nőre, majd hátat fordít, és elindul arra, amerről jött, vissza az Akadémia felé.*
Selina Crow- .::Tanár::.
- Nos, ezzel én is valahogy így vagyok. Bár egy hozzám hasonló valaki mindig talál valami érdekes kísérletet, amivel elfoglalhatja magát *nevet fel hidegen. És igen, egyértelműen a nekromágiáról beszélt. Amúgy meg nem kell tartani tőle, hogy esetleg elrontja majd a fiatalokat: általában nem hirdeti, hogy milyen tanokkal foglalkozik - Sam még nem is tud róla -, csak olyankor nem tartja meg magának, amikor a helyzetből kifolyólag egyértelművé válik, mint például most is. Persze máskor sem tűnik jámbor báránykának, de na.* - Való igaz. Minden esetre remélem, hogy a fiatalok is így vélekednek. Ha nem... Nos, akkor nem lesznek kellemesek az elkövetkező hónapjaik *nevet fel ismét. Aztán ugye kiiktatja az áttörésre vágyó szellemet, majd visszakérdez, és bólogatva hallgatja Jesmon válaszát.* - Izgalmas élmény lesz *ért egyet halvány mosollyal, majd ahogyan a másik felemelkedik, ő is automatikusan feláll.* - Örvendtem a szerencsémnek, Jesmon. Sok sikert önnek is! *köszön el, majd elindul a szellemeket elzáró fal irányába, amikor meghallja a férfi következő mondatát, mire vidáman felnevet.* - Ne aggódjon, majd ha egy rám támad, először udvariasan megkérdezem, hogy nem diák-e véletlenül *kacag, aztán ismét elfoglalja magát a szellemekkel, végül pedig ügyesen taktikázva elengedi őket, úgy, hogy nem tudják megtámadni őt, és ő maga is visszatér az Akadémiára. Érdekes este volt, az biztos.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
//A Szoborpark folytatása...házi feladat 
//
*Cath odaér a tóhoz, nyomában Atanessel. Természetesen örül, hogy van vele valaki, aki legalább tud úszni így remélhetőleg nem fog megfulladni.*-Na, megérkeztünk...akkor, nyomás a vízbe, de ha megkérhetlek, akkor majd fogd meg a kezem, vagy valami, mert nem hiszem, hogy egyedül menne a leúszás oda...a mélybe.-*Mondja és szorongva lenéz a vízre.*~Csak ne legyen benne semmi csúnyaság, légyszi, légyszi, egy szörnyet se akarok látni! Úgyhogy csak maradjatok magatoknak, odalent.~*Gondolja és komolyan is gondolja. Nem egy vehemens alkat, de ha úgy hozza a helyzet, bizony nagyon ki tud magából fordulni.*-Na, örülsz? Máris kalandba keveredsz, pedig még csak épphogy megérkeztél a suliba.-*Poénkodik, hogy idegességét leplezze. Majd odalép a víz mellé, leteszi a partra a táskáját és vesz egy mély levegőt.*-Ha belefulladok a vízbe, az a te hibád lesz.-*Mondja nagyon komolyan, de persze megpróbál bízni a fiúban, csak nem hagyja már, hogy egy tóban végezze?*~Ugye nem? Vagy mégis? Csak nem már! Szóltam neki, amikor tejszínhabos volt az arca.~*Nyugtatja magát és a végére már egészen el is hiszi, hogy minden rendben lesz.*-Ventus Testa!-*Mondja ki ismét, tisztán és érthetően a varázsigét, mire azonnal meg is jelenik körülötte az oly jól ismert légburok.*-Na, Atanas? Indulunk, le a mélybe?-*Kérdezi és csintalanul a fiúra pillant.*
//*Cath odaér a tóhoz, nyomában Atanessel. Természetesen örül, hogy van vele valaki, aki legalább tud úszni így remélhetőleg nem fog megfulladni.*-Na, megérkeztünk...akkor, nyomás a vízbe, de ha megkérhetlek, akkor majd fogd meg a kezem, vagy valami, mert nem hiszem, hogy egyedül menne a leúszás oda...a mélybe.-*Mondja és szorongva lenéz a vízre.*~Csak ne legyen benne semmi csúnyaság, légyszi, légyszi, egy szörnyet se akarok látni! Úgyhogy csak maradjatok magatoknak, odalent.~*Gondolja és komolyan is gondolja. Nem egy vehemens alkat, de ha úgy hozza a helyzet, bizony nagyon ki tud magából fordulni.*-Na, örülsz? Máris kalandba keveredsz, pedig még csak épphogy megérkeztél a suliba.-*Poénkodik, hogy idegességét leplezze. Majd odalép a víz mellé, leteszi a partra a táskáját és vesz egy mély levegőt.*-Ha belefulladok a vízbe, az a te hibád lesz.-*Mondja nagyon komolyan, de persze megpróbál bízni a fiúban, csak nem hagyja már, hogy egy tóban végezze?*~Ugye nem? Vagy mégis? Csak nem már! Szóltam neki, amikor tejszínhabos volt az arca.~*Nyugtatja magát és a végére már egészen el is hiszi, hogy minden rendben lesz.*-Ventus Testa!-*Mondja ki ismét, tisztán és érthetően a varázsigét, mire azonnal meg is jelenik körülötte az oly jól ismert légburok.*-Na, Atanas? Indulunk, le a mélybe?-*Kérdezi és csintalanul a fiúra pillant.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
*Amikor odaérnek körül néz először. Aztán Cath, megszólal, hogy menniük kéne a vízbe, meg, hogy segítsen majd neki.* - Persze. *mondja kedvesen és azért látja a lány arcán, hogy óckodik a dologtól egy kicsit.* - Hogy örülök e? Azt kérdi örülök e. Nem, hogy örülök, hátra szaltót tudnék dobni örömömben. * Aztán hallja, hogy mit mond a lány.* - Nem fogsz belefulladni, az biztos. Figyelek rád. * Aztán derékig levetkőzik így láthatóvá válik a mellkasa jobb oldalán levő tetoválás ami egy szál vörös rózsát ábrázol, a ruháit ledobja a lány táskája mellé, majd nyakig bemegy a vízbe és csak ott mondja ki a lány után a varázsigét.* - Ventus Testa! Már hogyne indulnánk. *Felel még nevetve a lány kérdésére aztán megvárja amíg a lány is elér hozzá és a lány kezét megfogva lebukik a víz alá, hogy neki álljanak megkeresni az a bizonyos kincset.*
Varázsige: Ventus Testa
Leírás: Egy burok, amely megjelenve körbeveszi az idézőt, és bármilyen környezetben lehetővé teszi a légzést, legyen a levegő mérgezett, vagy legyen akár a felhasználó a víz alatt. Természetesen eleinte nem lehet vele akármilyen mélységbe lemenni: eleinte tíz méter a határ, később ez egyre bővül. Valamint fontos odafigyelni, hogyan telik az idő, ugyanis nagyon kellemetlen hirtelen levegő nélkül lenni tíz méterrel a vízfelszín alatt…
Hatóidő: Azonnal megjelenik, hatása kezdetben fél óra, gyakorlással fejleszthető.
Varázsige: Ventus Testa
Leírás: Egy burok, amely megjelenve körbeveszi az idézőt, és bármilyen környezetben lehetővé teszi a légzést, legyen a levegő mérgezett, vagy legyen akár a felhasználó a víz alatt. Természetesen eleinte nem lehet vele akármilyen mélységbe lemenni: eleinte tíz méter a határ, később ez egyre bővül. Valamint fontos odafigyelni, hogyan telik az idő, ugyanis nagyon kellemetlen hirtelen levegő nélkül lenni tíz méterrel a vízfelszín alatt…
Hatóidő: Azonnal megjelenik, hatása kezdetben fél óra, gyakorlással fejleszthető.
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Mikor a fiú biztosítja őt arról, hogy figyel majd rá, picit lehiggad, de azért még mindig kicsit remeg a keze.*~Nem, nincs félelem. Itt van velem Atanas, amint mondta vigyáz rám.~*Majd amikor a fiú derékig levetkőzik Cath egy pillanatra köpni-nyelni se tud.*~Pasik.~*Mondja magában, de azért nem kerüli el a figyelmét a tetoválás, aminek kíváncsi lenne a történetére. Majd talán, ha visszatértek a felszínre rákérdez, de nem most. Most egyenlőre még ezt kell túlélnie. Atanas már be is mászik a vízbe, csak a lányra vár.*~Oké, hajrá Cath. Nem lesz semmi baj, semmi baj. Lemegyünk azért a valamiért és már vissza is értük. Ennyi. Egyszerű, mint az egyszeregy.~*Nagy levegőt vesz, teljesen feleslegesen, majd bemászik a fiúhoz a vízbe, azonnal megfogja a kezét és együtt lemerülnek a víz alá.*~Bakker ez milyen hideg már.~*Összekoccannak a fogai, most már eszébe jutott, miért nem akart megtanulni úszni: az uszodában a mélyvíz is mindig ilyen hideg volt. Tehát, megindulnak lefelé, Cath valamit próbál összehozni, ami talán elfogadható valamiféle úszás-szerűségnek, de persze nagyon gyenge próbálkozás. Az arcára kiül, hogy szeretne segíteni a fiúnak és nem csak hátráltatni, így inkább abbahagyja a kapálózást és csak engedi, hogy Atanas húzza lefelé a mélybe.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Amíg a lány odaér hozzá, addig figyeli és látja rajta, hogy fél egy kicsit. Miután lemerülnek és megfogja a kezét egy bátorító szorítást és pillantást küld neki, majd megindul lefelé maga után húzva a lányt, most már nincs vissza út ha lejöttek akkor már megkeresik és csak utána mennek föl, vagy ha valami gond van, de erre inkább gondolni se akar. Aztán úszik tovább a lánynak a kezét fogva. egyre lejjebb közben igyekszik hozzászokni a látási viszonyokhoz. Amikor szeme hozzá szokik megáll, hogy megnézhesse a szép látványt ami eléjük tárul mert hát akkor is szép. Aztán észre vesz egy barlangot egy kicsivel messzebb megmutatja Cathnek mit talált aztán jelzi, hogy szerinte arra lesz amit keresnek. Aztán a lányt maga után húzva el is indul abba az irányba. Remélve, hogy Cathnek csak a vízzel lesz baja az elején sötét alagúttal nem.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Cath figyeli, amint Atanas úszik. Ő, miért nem tudja megcsinálni ezt? Olyan egyszerűnek tűnik? Csak kalimpálás a lábbal, kalimpálás a kézzel, oszt cső. Lassan ő is hozzászokik a félhomállyal és úgy tűnik minél lentebb haladnak, annál sötétebb lesz. Atanas ekkor jelez valamit a lányak, mire ő felkapja a fejét és próbálja kibogarászni mi az, amit mutat neki a srác.*~Egy barlang? Mi a fene?~*Gondolja magában, majd bólint és még a hüvelykujját is feltartja, hogy biztosan megértette, mit akart mondani Atanas, így megindulnak a rejtélyes barlang felé, és remélhetőleg nem a végzetük felé sodródnak. Hamarosan szó szerint odahúzza Cathet a fiú a vízben a barlang szájához, mire a lány kíváncsisága nagyobb lesz, mint a féleleme és megkapaszkodik a barlang oldalában a szabad kezével egy pillanatra, majd engedi, hogy a fiú tovább vezesse.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Amikor a lány jelzi, hogy megértette amit mutatott neki, akkor elindulnak a barlang felé. Ahogy odaérnek amíg a lány megérinti a barlangot ő körülnéz és észrevesz a távolban megcsillanó valamit.* ~ Ez lesz az amiért jöttünk~ * Gondolja és egyből meg is mutatja Cathnek, hogy mit talált és már húzza is tovább a lányt. Amint odaérnek azonban észrevesz egy óriási Halat, amint épp a csillogó valamin fekszik. Mivel van körülöttük levegő és ezt már nem tudja elmutogatni ezért megszólal.* - Azzal a hallal kéne tenni valamit nála van amiért jöttünk. * Mutat rá a halra.* - Ötlet? és fogalmam sincs, hogy ez a hal mit tud. * és reméli, hogy a lánynak van valami ötlete. Mert neki most kapásból egy se jut eszébe.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Cath, amikor meglátja a halat, egy pillanatra elcsodálkozik, majd már el is kezd valami mentő terven gondolkodni.*~Milyen kis izé ez az izé. Ez hihetetlen! Hát már semmi sem lehet egyszerű??~*Bár Atanas megszólalt, Cath azért még nem próbálkozna meg vele. Cath bentebb húzza magát a barlangban és akkor meglát egy követ. Mutatja a fiúnak, hogy mit talált ki...nem kell mindenhez varázslat. Megfogja a követ és továbbra is a falba kapaszkodva óvatosan közelebb merészkedik az állathoz, majd az egyik kiugró fal mellett megáll. Elmutogatja a fiúnak, hogy menjen odébb, kintebb a barlangból, bújjon el valahol. Cath fogja a követ és jó erősen elhajítja a vízben, remélhetőleg neki az állatnak. A hal megérzi a csapást, amitől láthatóan felébred. Hatalmas recés fogait kimutatja, mint egy feldühödött kutya és kiront a barlangból. Sec-pec elintézve a probléma. Cath int a fiúnak, hogy most már bemehetnek és megindulnak együtt a tárgyért, amiért lejöttek. Cath nem tudja egyenlőre mi lehet az, de úgy tűnik egy kicsi dobozban van.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
*Ahogy Cathre néz egyből megérti amit mond és elindul kifelé, hogy annak a halnak ne legyen az útjában, aztán miután elhelyezkedik úgy, hogy azért lássa a lányt, hogyha baj van közbe tudjon lépni. De aztán a hal elúszik mellette, ígyhát a lány intésére elindul befelé és amikor odaér a lány mellé. Azon nyomban megfogja a kezét és tovább húzza, hogy a lány könnyebben mehessen tovább. Amikor odaérnek a dobozhoz akkor kézbe veszi sokkal könyebben, mint azt gondolta. Aztán elindul visszafelé a a barlang kijárata felé és a maga után húzva Cathet. Viszi felfelé a felszínre.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Minden további akadály és kaland nélkül indulnak vissza fel a felszínre. Remélhetőleg a fél óra még nem telt le, de a légburok, láthatóan még egész jól bírja. Cathet a fiú felhúzza, vissza a felszínre és mikor ismét kiérnek a vízből, a légburok pont akkor adja fel a harcot és eltűnik. A parton sikeresen felállnak.*-Köszi Atanas. Neked köszönhetően nem lettem a tó martaléka.-*Cath elmosolyodik, majd együtt kinyitják a dobozt, amiben találnak egy levelet. A lány elolvassa. A betűk igen gyerekes írással vannak írva:
Én, Bolyhosnyuszi, kijelentem, hogy a következő szendvics a legjobb barátomé, aki tud repülni és nagyon szép rózsaszín orra van, meg lila szeme, meg sárga csíkjai: Pizsamacica. Remélem nagyon fog neki ízleni. Szeretettel, a te legjobb barátnőd.
-Wáó...egy kislány írta a képzeletbeli barátjának.*Vigyorodik el Cath, majd belenéz a dobozba és megpillantja a benne lévő szendvicset...szóval erre ment oda a hal.*-Még egyszer köszönöm Atanas, hogy segítettél, most pedig azt hiszem az lesz a legjobb, ha visszamegyünk a suliba és majd odaadjuk a megtalált kincset a tanárnőnek.-*Azzal feláll, felveszi a táskáját és, ha minden okés, akkor Atanassal visszamegy a suliba. Majd hamarosan aludni tér.*
Én, Bolyhosnyuszi, kijelentem, hogy a következő szendvics a legjobb barátomé, aki tud repülni és nagyon szép rózsaszín orra van, meg lila szeme, meg sárga csíkjai: Pizsamacica. Remélem nagyon fog neki ízleni. Szeretettel, a te legjobb barátnőd.
-Wáó...egy kislány írta a képzeletbeli barátjának.*Vigyorodik el Cath, majd belenéz a dobozba és megpillantja a benne lévő szendvicset...szóval erre ment oda a hal.*-Még egyszer köszönöm Atanas, hogy segítettél, most pedig azt hiszem az lesz a legjobb, ha visszamegyünk a suliba és majd odaadjuk a megtalált kincset a tanárnőnek.-*Azzal feláll, felveszi a táskáját és, ha minden okés, akkor Atanassal visszamegy a suliba. Majd hamarosan aludni tér.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
- Tényleg egy kicsi lány írta. *néz rá ő is a levélre. Aztán fölkapja a pólóját meg a többi cuccát és a lánnyal beszélgetve együtt megindulnak vissza a suliba, hogy átadják a tanárnőnek a kért házit. *
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
* Lassan sétálgat a tóparton a Luciferrel való találkozáson gondolkodik és mostanság nagyon is némát játszik legalábbis eléggé szűkszavú. Nézelődik és úgy nagyon nem érdekli mi van körülötte. Hallgatja a dolgokat és figyeli a holdat. Igen gyönyörű a hold. Kár, hogy most Loras nem lehet vele. Így hát kénytelen egyedül sétálni és reméli, hogy nem zavarja meg senki. De ha meg is zavarja akkor sem fogja elküldeni hiszen mégiscsak az Erethon házőrzője és mint őrző nem viselkedhet valakivel úgy, ahogyan nem illik. Szóval kedves lesz vele, már ha a másik nem bosszantja fel.* - Menj a francba Lucifer! * közli még csak úgy magának aztán tovább sétál a tó felé.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Az elmúlt héten nem érezte magát valami jól. Még a kisebb állatok vére sem tudta visszaadni az erejét. Most azonban úgy érzi nem tud tovább az akadámia falain belül maradni. Az egy hét alatt kezdte megunni a hálókörletben való pihenést és az esetleges kisebb sétákat az épület falain belül. Tehát eljött. Céltalanul lépke egyre távolabb az akadámia területétől. Nem is tudja hol van pontosan. Az biztos, hogy a szigeten. Erőtlennek érzi magát. em tudja, hogy mit kéne tennie. Megint fogjon valamilyen állatot? Hátha segíteni egy kicsit... -lehet ezt kéne tennie. Eltűnódve lépked, mikor egy tóhoz ér. Lassan megáll, és szemét a vizen tartva. Áll egy darabig, majd erőtlenül összeesett. Jobb kezét a homlokához emelte és letörölte azt. Valahonnan kerítenie kéne valamit, de nem bír felállni.*
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
* Ahogy így sétálgat észrevesz egy nagyon gyengének látszó lányt akiről csak annyit tud, hogy a háztársa. Amikor az összeesik odasiet hozzá. Megnézi mi lehet a baja. Először is egy kis vízzel letörli a lány arcát aztán előveszi a kését mivel látja, hogy a lány vámpír ezért megvágja egy picit az alkarját és hagyja, hogy a vér lefolyjon a kezén és a lány szájába csöpögjön. Nem biztos benne, hogy jó ötlet, de jelenleg nem tud mást kitalálni és így talán annyit tud segíteni rajta, hogy egy kicsit erőre kapjon. Aztán várja, hogy a lány valamennyire magához térjen. Ha sikerült magához téríteni akkor utána megszólal.* - Szia, jobban vagy? * kérdi aztán meg a lánytól.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Ahogy ott térdel a földön minden kezd egyre homályasabbá válni körülötte. Azért valamennyire érzékeli, hogy valaki odalép hozzá, de nem tud nagyon reagálni. Egyre rosszabbul érzi magát. Lehet mégis csak rossz ötlet volt ilyen messze jönni az akadémiától. Ott kellett volna maradnia. Biztosan talált volna valami megoldást, csak jobban kellene keresnie. Aztán valami a szájába csöppen. Óvatosan lenyeli. Vér. Elkerekedett szemmel kapja fel a fejét és a fiúra néz. Szinte már kétségbesetten, de még mindig némán próbálja kideríteni miért tett ilyet az idegen, akit mintha már látott volna. Furcsa melegség járja át. Nagyon régen érzett ilyet utoljára. Bár ez a menyiség kevés ahhoz, hogy teljes erejét visszanyerje, kezdi jobban érezni magát. Szinte már el is felejtette milyen hatása van az emberi vérnek egy állatéhoz képest. A szájához kapja a kezeit. Nem szabad arra gondolnia, hogy akar még. Ezeket a gondolatfoszlányokat gyorsan ki is űzi a fejéből, aztán mikor már úgy érzi jobban van, megpróbál felállni, de a hirtelen mozdulattól kicsit megszédül, és a fiúba kapaszkodik.* - Elnézést... Köszönöm... Már jobban vagyok. *Mondja határozottságot erőltetve hangjába.*
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
* Amikor végre magához tér a másik elveszi a kezét onnan és a ruhájából letépve egy darabot beköti a sebet, hogy annyira ne zavarja a lányt a vér. Azért tudja az milyen hatással van a vámpírokra. Majd amikor az megpróbál felállni nem túl nagy sikerrel és belé kapaszkodik. Segít neki felállni, majd reagál a lány mondataira. * - Semmi gond. Szívesen, de nem úgy nézel ki mint aki sokkal jobban lenne. Hogy sikerült eljutni idáig? Visszakísérlek a suliba. Egészen a lányhálóig. Amúgy az Erethon egyik őrzője vagyok. Sayonnak hívnak. Biztos láthattál már az Erethon társalgóban. * Mondom sorjába a dolgokat, kicsit lassabban, hogy a lány megértse, nem tudom, mennyire tudja tisztán tartani az agyát egyrészt a vérem miatt, más részt pedig a rosszullét miatt.* - Tudsz jönni? * kérdem meg még tőle és remélem járni képes lesz a tőlem kapott vértől.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Egy enyhe mosolyt varázsol az arcára amikor a fiú segít neki felállni. Nem zavarja a vér. Igaz, hogy eszébe jutottak a régi idők, amikor még próbált leszokni az emberi várről, az hogy milyen jól is esik, hogy mennyivel jobb az állatinál, de már megedződött. Szerencsére még nem találkozott azzal a személlyel, akinek a vére megszállottságig vonzaná. Nem is szeretne,. Fél attól, hogy nem tudna parancsolni magának.* - Tényleg jobban vagyok. Nem a legkiválóbban, de jobban. Csak kicsit megszédültem. *Mondja a még mindig nem teljesen valódi mosolyával.* - Ismerősnek is tűntél valahonnan. Én Eliana vagyok. Örvendek. *Most már biztosan áll a lábán és gondolkodni is tud. Gyorsan letörli a nadrágját, majd visszaegyenesedik.* - Igen, tudok menni. Köszönöm a segítséget.
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
* Amikor a lánynak sikerül végre megállnia a lábát elmosolyodik és elengedi.* - Örülök, hogy tudtam segíteni. Nagyon nagy szerencséd van. Legközelebb azért ilyen állapotban ne menj messze a suliból. * Mondja cseppet sem haragos inkább amolyan jó szándékúlag.* - Amúgy hogyhogy erre sétáltál el? * kérdem meg tőle és tényleg érdekel.* - Mióta nem kerültél vérhez, hogy ennyire rosszul lettél? *és közben elkezdek sétálni visszafelé a sulihoz, hogy miközben beszélgetünk eljussunk oda. Nem akarom, hogy sokáig kint legyen így. Aztán majd lemegyek a konyhára, ha elkísértem a hálóba és viszek fel neki egy nagyobb lábas vért is.* Mióta jársz is te ide a suliba? * igen már nem képes megjegyezni ki mikor jött. Kicsit sokan jöttek mostanság az Erethonosok közé.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
- Tényleg köszönöm. *Mondja már legalább harmadszorra. Valóban hálás Sayonnak.* - Legközelebb nem jövök ilyen messzire. Megígérem. *Kacsint egyet.* - Csak sétáltam. El akartam jönni onnan. *Tekintetét az iskola felé fordítja.* - Egész héten ott voltam. Próbáltam felgyógyulni, de nem sikerült. Úgy éreztem el kell onnan jönnöm. Úgy látszik nem volt a legjobb ötlet. *Felnevet. Tényleg rossz ötlet volt.* - Ittam vért. Állatokét. Nem olyan sokat, de ittam. De valamiért most nem segített.. Nem tudom mi történt. *Elgondolkodva indul vissza az iskola felé. Amióta itt van mindig megtapasztal valami újat. Furcsa. Eddig nem tudta, hogy ilyenek is történhetnek vele.* - Még pont a szünetben jöttem. Az iskola kezdése előtt.*
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
- Ajánlom is. * mondom most már majdnem, hogy nevetve. * - Valami gond van, hogy el kellett jönnöd? * kérdem meg tőle.* - Tudok valamit segíteni? Amúgy ha szólsz akkor a konyhásokkal rakathattam volna félre vért. Talán van náluk most annyi amennyi kell most, hogy felépülj, majd ha visszaértünk lemegyek és megkérdem, hogy most mennyi van félretéve fagyasztásban aztán viszek föl neked egy adagot, ha szeretnéd. * és tényleg komolyan is gondolja amit mond. De nagyon kíváncsi mi történhetett a lánnyal, hogy nem bírta a sulit.* -Értem, akkor már hallottam rólad. * mondom aztán gondolkodom, hogy még mit kérdezhetnék.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
- Nincs semmi gond. Vagyis én sem tudom, hogy mi a gond. Igen, ez így pontosabb. Eddig az állati vér mindig segített. Mosta azonban nem... Nem tudom mi lehet a probléma.. Tehát nem tudsz segíteni... hajj... *Nagyot sóhajt, aztán eszébe jut Morten. Lehet, hogy annyira hiányzik neki, hogy már külső tünetek lépnek fel nála? ki tudja...* - Megtennéd nekem, hogy megkérdezed őket? Nagyon megköszönném. * Vágja rá hirtelen kicsit fellelkesülve.* - Nem is tudtam, hogy a konyhán vért is lehet kérni. Bár miért ne lehetne... Azt hiszem még mindig nem szoktam hozzá teljesen ehhez a világhoz...
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
- Persze megkérdezem meg akkor viszek fel egy adagot. * mondom mosolyogva. * - Hát igazából nagyon ritka esetekben lehet szólni nekik. Vészhelyzet esetén, hogy kellene. Amikor az illető már annyira rosszul van, hogy nem képes vadat ejteni amiből belakmározhatna. Egyéb esetekben csak az őrző vagy a házvezető kérheti meg őket. De külön nem lehet "rendelni". * mondom és közben szép lassan visszaérünk a kastélyhoz.*
|
|
|