by - Értem, egy átlagos suli tényleg teljesen más. *Helyesel a lány, bár ő inkább nem emlékszik vissza az előző sulijára, mert meg kell hagyni, azok nem épp szép emlékek. Mikor Bia elfekszik a lány végignéz nővérén és ismét csak odabújik hozzá.* - Kár, hogy nem egy házba kerültünk. *Hagy alább a pörgésben, furcsa még neki, hogy nem lóghat nonstop a nővére nyakán. Picikét be kell ismernie, hogy fél.* - Lehet, majd bemutathatsz néhányuknak. *Nevet a lány és odébb gurul egy picit a nővérétől, majd rávetődik és nevetve elkezdi csikizni a másikat. Ne kérdezzék, hogy honnan jött, egyszerűen a fejébe ötlött és mivel jó mókának találta fejben, meg is csinálja.* - Nem olyanok mint mások. Vagyis, olyan maguknak valók, de majd ráveszem őket, hogy megnyíljanak. *Vigyorog a lány és valószínű, hogy meg fogja keresni az Erethon leginkább magának való egyénét és őt tűzi ki célnak.* - Tényleg pörgősebb a Cameosban az élet, mint nálunk... *Durcizik ismét a lány. Kezdi úgy érezni, hogy minden jóból kimarad.* - Ez jó ötlet! *Lelkesedik a lány.* - Mondjuk egy olyat nézzünk, amin van erkély, azok olyan szépek. *És igen, a lány már magában el is képzelte azt a bizonyos álomházat, amit szinte 100%, hogy nem fog megtalálni soha.*
+18
Amanda Helgesen
Isabella Grey
Christopher Acerlot
Nicole Brise
Jonathan Acerlot
Bianca D. McCarthy
Rosetta M. McCarthy
Arleena Queen
Médium
Jesmon Helar
Andrew Mason
Mesélő
Conor Merlowan
Gabriel Dvorak
Horváth Réka
Lasse Fält
Emily Crawford
Lucien du Bois
22 posters
Lugas
Bianca D. McCarthy- .::Diák::.
*Beszélgetünk és megállapítottuk, hogy a normáls suli más, mint ez, tehát ami annyit jelent mindig lesz izgalmasabb dolog az életünkben tehát tudjuk azt, hogy mire számíthatunk vagy mire nem.* -Jaja kár..*Helyeselek bár néha egy kis magány és külön út kell, de azért együtt maradunk na. Gondolkodok pozitívan, de nem tudom azt, hogy mit lehetne kezdeni Roseal.* -Az biztos bár a fiúknak nem, mert ők azért nem normálisak.. Sőt vannak olyanok, akik idióták, de hagyjuk.*Sóhajtok. Aztán felülök, majd a füvet elkezdem tépni.* - Hát hajrá, a megnyílással. Remélem sikerül elérned. Mindig kellenek a pörgős egyének.*Célzok a húgomra, aki éppen pörög a földön.* -Igen az, de majd meglátjuk holnap milyen lesz. Azt tudom, most nem akarok vissza menni.* - Én nem erkélyesre gondoltam bár az is jó. Kertes házra. Azt hiszem maradt valamennyi pénz a számlán szóval..*Gondolkodok el és igen azért hitelt nem akarok felvenni szóval.* - Fiúk terén nem lesz normális az is biztos.*Sóhajtok és nem tudom azt, hogy mit gondoljak, erről a dologról. Bár a hétvégi órát is várom azt tudom még van még mit tanulnunk. Főleg ennek a lökött nőszemélynek.* - Amúgy azt hiszem te vagy az egyedüli pörgős az Erethonban bár nem tudom.*Szusszantok majd még inkább elgondolkodok, de igazság szerint csak lehangolt vagyok, de lehet a fáradtságtól.*
Rosetta M. McCarthy- .::Diák::.
*Hát, Rose reménykedik benne, hogy izgalmas dolgok fognak itt történni. És igen, tényleg kell egy kis külön lét, de a Rosenak ez még kicsit fura. Bár így is lesz bőven ideje a nővére nyakán lógni, meg hát ha szerez barátokat, akkor lehet nem fogja már annyira hiányolni Biát, vagyis, le tudja kötni magát másokkal is.* - Szerinted egy fiú sem normális. *Durcizik a lány és próbál egy picit rondábban nézni a másikra, de ez sosem ment neki. Bár az tény, hogy amióta a régi sulijában bajba keveredett, azóta nem is nagyon pasizott, de talán majd most. Bár számít rá, hogy nővére elég kritikus lesz majd azzal a sráccal szemben.* - Biztos sikerülni fog. *Nevet a lány, igen, nagyon pozitív, de majd kiderül, hogy mi is lesz az akciójának a vége.* - Nekem az is jó, akkor tudnánk a kertben sétálni, kiülni ha jó idő van. *És fantáziál tovább a lány, egy kicsit álomvilágban él, viszont baj még nem történt belőle, szóval nyugodtan megteheti.* - Miért? Biztos vannak normálisak is. *Vigyorog a lány és gondolkozik rajta, hogy esetleg körbenéz az Erethonban magának.* - Talán nem, biztos van még ilyen. *Mosolyog és egy kicsit odébb gurul és vissza.* - Lehetne már nyár. *Nevet és már alig várja, hogy ugyanezt csinálhassa, csak rövidebb ruhában és még melegebben.*
Bianca D. McCarthy- .::Diák::.
*Ő is így gondolja, de hát mindig van valami. Sóhajtok még mindig és nem tudom, mit tegyek. Aztánf elvonom a szemöldököm és megvonom a vállam.* - Csak az a normális akit ismerünk is. Húgi hidd el, azt tudom nálunk, ahogy láttam vannak normálisak, viszont láttam azt is, hogy vannak őrültek és ezek az őrültek nem illenek, hozzád sem szóval távol tartalak tőlük. Sőt még magamat is.*Jegyzem, meg és igen elgondolkozom továbbra is azon kéne, hogy valahova elmenjünk szórakozni is. Lassan megnyílnak a szabadtéri dolgok is és lesznek programok is és tudom azt is, hogy mire számíthatok.*- Figyelj én, csak féltelek, de tudod még olyan kis naív vagy és igen megint jön a kiselőadásom..*Magyarázom, de csak óvni akarom bár tudom azt, hogy nem kell, mert megtudja magát védeni.* Ki fogunk ülni ne aggódj. Suli után megnézem milyen szabad házak vannak. Ha szeretnél velem jönni már pedig hogyne szeretnél.*Nyelvet öltök és elnevetem magam a durcás nézésére.* - Még gyakorolni kell ezt, de egy fokkal jobb.*Mondom és elnevetem magam.* - Jaja lehetne, de nekem kell futnom, mert ki akarok jól nézni bikiniben. Mindig tudom azt, hogy kövér vagyok.. néz rám.. Hozzád képest..*Gondolkodok el és igen le kéne néhányat adnom. Aztán rápillantok az órára, de nem érdekel és ismét elfekszem a földön és oldalra fekszem, hogy lássam a testvéremet. Bár lassan vissza kellene menni.* - Azért sajnálom, hogy ott hagytuk a srácokat.. bár nyilván fognak ide jönni majd a városba meg minden. Talán lehet ez hiányzik. Viszont azért tényleg csak meg kell szokni a helyet.*Magyarázom Rosenak és igazság szerint tudom azt, hogy mi hiányzik mi bajom, de csak a hely a szokatlan tényleg.*
Rosetta M. McCarthy- .::Diák::.
*Nagy boci szemekkel néz a nővérére amíg az magyaráz, hogy miért? Mert más sokszor hallotta ezt a szöveget és tudná vele szinkronban mondani, így nincs kedve még egyszer végig hallgatni.* - Tudom, de honnét tudod biztosra, hogy tényleg őrültek, ha nem ismered őket? *Vigyorog a nővérére és már 100%, hogy keresni fogja a Cameososok társaságát, akármennyire is ellenzi a nővére.* - Nem vagyok naiv. *Durcizik tovább és ezzel azért vetekedni lehetne, mer az tény, hogy a lány egy "picit" hiszékeny és bolondos. Nevet egy sort a nővére következő szavaira és hevesen bólogat.* - Persze, hogy szeretnék, ideje felfedezni a várost! *Pattan fel és megpördül. Na szóval, kiket is nevezett az előbb a lány őrültnek? Bia gúnyolódására nyelvet ölt a másikra és vele együtt nevet.* - Nem vagy kövér, pont jó vagy így. *Bólogat a saját szavaira a lány és szerinte tényleg nem kell fogynia a másiknak. Egyszerűen csak el kéne fogadnia önmagát és mindjárt nem érezné kövérnek magát. Törökülésben vissza Bia mellé és nézi ahogy a másik elterül.* - Nem kéne amúgy még mennünk? *Néz fel a csillagos égre, úgy érzi egy kicsit mintha már későre járna.* - Nekem megígérték, hogy ha nem is költöznek ide, de gyakran le fognak járni, szóval biztos jönnek. És ha meglesz a házunk, akkor akár velünk is lakhatnának. *Nevet a lány és ez egy tényleg jó ötlet.* - De tényleg jó lenne ha mindenki itt lenne, még anyuék is. *Dől le nővére mellé és odabújik hozzá.*
// Fagyás //
// Fagyás //
Bianca D. McCarthy- .::Diák::.
*Magyarázok Rosenak és igen kicsikét tényleg azok. Aztán szusszantok és természetesen elmosolyodom és rápillantok a húgomra.* - Hát azért, mert jelenleg úgy érzem, hogy egyszerűen nem tartozom oda.*Jegyzem, meg és ugye ülök továbbra is és nem tudom azt, hogy mit gondolok róluk. Vannak normálisak, de elég kevesen vannak biztos* - De az vagy.*Mondom nyelvet öltve és a városról van szó. Amire bólint.* - Na az tök jó valamikor akkor ki megyünk.*Hozom fel és a kövérségre szusszantok.* - Pont jó? Néz rám akár egy tehén lennék…*Mondom Rosenak és megint elgondolkodok azon, hogy rám jött volna a 10 perc?* - Dehogynem bár jó idő van még.*Mondom és igen tényleg jó idő van és menekülök a többi Cameosostól. Igen.. Kissé kétejeim vannak.* -a király.. remélem, hamar eljönnek a srácok. Meg lesz a hétvégére… hm… aztán amikor oda bújnak, hozzám csak megsimogatom a buksiját és hagyom, hogy itt legyen.* -Tudom én is. Viszont.. ne gondoljunk így rá most is itt vannak tudod.*Mondom mosolyogva és ha benne van akkor lassan vissza indulunk.* - Na gyere tesó csinálok ennivalót.*Felelem neki és lassan fel kelek ha elengedett vagy fel állt.*
Rosetta M. McCarthy- .::Diák::.
- Majd beilleszkedsz, biztos megtalálod a saját kis társaságod. *Lelkesedik a lány, neki valószínűleg nem lehetne olyat mondani, ami lelankasztaná a kedvét.* ~ Nekem már nehezebb dolgom lesz az Erethonban, oda olyan komoly emberek járnak... ~ *Gondolkozik el a lány a szája szélét rágva - ez valami mániája lehet - és a tekintetével körbefürkészi a helyet. Határozottan tetszik neki, majd ha lesz barátja, ha lesz, akkor biztos el fog ide jönni vele, egy romantikus napnyugtára... És, a kissé elkalandozott, gondolatai közül csak nővére zavarja ki. Hirtelen nem is tudja, hogy miről van szó, de azért szép lassan észbe kap.* - De nem... *És ő a saját részéről egy durcizással lezárta az egészet. Bár az tény, hogy Leon sem annak a bizonyítéka, hogy nem lenne naiv, de ő hisz a saját szavában.* - Menjünk most hétvégén, vagy akár holnap is. *Pattan fel a lány nevetve és ő akár most is le tudna szaladni, de szinte biztos benne, hogy nővére nincs ilyen jó kedvében.* - De ne legyél már ilyen, nem vagy kövér... *Próbál rá rondán nézni, de mint már az előbb is bebizonyosodott nem megy, így csak igyekszik valami hisztis, de mégis komoly hangsúlyt megejteni.* - Az a jó, legyen ilyen idő, egészen nyárig! *Nevet a lány és megint csak gurulni kezd a füvön oda-vissza. Tetszik neki itt minden, jó idő van, puha a fű, és nagyon boldog. A haverok emlegetésére visszagurul testvére mellé és az eget kezdi nézni.* - Én is, hiányoznak, még nincs kivel hülyülni... *Sóhajt a lány, akármilyen hihetetlen is, ő is félt az első napján, még nem támadott le senkit.* - Tudom. *Nem, nem sír, bár a hangja eléggé megüti ezt a szintet. Megígérte Biának, hogy nem fog a szüleik után sírni és ezt be fogja tartani. Mikor a vacsora kerül szóba a lány odébb gurul, kicsit nyújtózkodik és felpattan.* - Rendben. *Mosolyog, bár valamicskét romlott a kedve. Szépen visszaslattyognak az iskolába, a Konyhában a pultra felülve figyeli, ahogy nővére szorgoskodik, majd a vacsorát megköszönve visszamennek a saját hálójukba.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
* Hát ő is ideért a tesója után. Több titokkal, mint kellene, de itt van. Kapásból ki is szúrta a jó csajokat a suliban és már terveket sző. Igen kifejezetten jól érzi magát és itt még meleg is van. Szóval kényelmesen elhelyezkedik a korlátnak dőlve csillagokat néz és szövögeti a terveit a csajokkal kapcsolatban. Amúgy egy fekete farmer, egy szürke póló és egy mellény van rajta. Laza stílusban fölvéve.*
Nicole Brise- .::Diák::.
*Csendben sétál a folyosón, úgy döntött, kimegy kicsit a birtokra, jár egyet még lefekvés előtt. Egy fekete blézert visel farmerrel és balettcipővel. Haját ma kivételesen hátrafogta, s most a lófarok a lépései ütemében verdesi a hátát. Kissé szórakozottan nézeget körbe-körbe, igazából lélekben valahol teljesen máshol van... Talán épp egy franciaországi erdőben, a fák hűsítő árnyékában, egy keskeny ösvényen, ahol mellette egy patak zúg a mélyben. Vagy talán teljesen máshol. Ki tudja? Csak élvezi egy kicsit a magányt, amit, valljuk be, mostanában elég ritkán tehet meg. Ami nem feltétlenül baj, hiszen imád Chrissel lenni, és Lil társaságát is mindig élvezi. De azért... azért néha kell ilyen is. Így hát kilép az udvarra, s elindul a sétányon, csak úgy, valamerre. Zsebreteszi a kezét, s némán bámulja maga előtt az utat. Igazából nem néz se jobbra, se balra, s így járkál egy darabig fel-alá, vagy körbe-körbe, ő sem egészen biztos benne. A lényeg, hogy egy idő után kilyukad valahogy a lugasban, s kissé meglepve pillant fel, de nem sokáig, ugyanis ezt követően egészen egyszerűen letelepszik a fűbe, s maga mögé támasztva a kezét a csillagokat kezdi el nézegetni. Nem veszi észre Jonathant, igazából azt sem venné észre ha maga Lucifer integetne neki a lugas másik feléből...*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
* Ahogy így nézelődik a semmiből felbukkan egy csaj és leül nem messze tőle. Ahogyan így jobban megnézi a lányt olyan érzése van mintha ráillene a csajra a tesója által adott leírás és most egy totálisan jó ötlet jut eszébe. Mi lenne, ha kicsit eljátszana a dolgokkal. Így hát odalép a csajhoz majd leül mellé és megszólal. Természetesen tesómmal egyező hangon szólalok meg.* - Szia! Milyen napod volt? * kérdem meg tőle és remélem elég hatásosan játszom el az ikertesóm szerepét.*
Nicole Brise- .::Diák::.
*Ahogy a fiú mellé sétál, csak egy fél pillanatra néz oldalra, s mivel sötét is van meg nem is veszi jobban szemügyre, nem tűnik fel neki a különbség. Bár mintha érezne valami furcsát az illatán... De nem nagyon foglalkozik vele, ma valahogy túlzottan el van varázsolódva.* - Szia! Hogyhogy milyen? Csak pár órája váltunk el. *Ráncolja a szemöldökét, de még mindig csak félig figyel a fiúra, ugyanis a tekintetét továbbra sem szakítja el a csillagokról. Hiába, túlzottan belemerült a gondolataiba ahhoz, hogy most ilyen hirtelen kiszakadjon onnan.* - Amúgy azóta csak sétálgattam itt. Szóval, eddig jól. *Mosolyodik el, majd oda sem nézve egy puszit nyom a "szerelme" arcára. Már egyre jobban kezd motoszkálni a fejében a gondolat, hogy itt valami gyanús, de mivel nem tud az ikertestvér érkezéséről, ezért nem nagyon foglalkozik ezzel az érzéssel.* - Olyan szépek ma a csillagok... *Szólal meg, kissé álmodozó hangon.* - Bocsi, csak... Nem tudom. Ma valahogy ilyen a hangulatom. Nem értem, miért. Rám tört a nosztalgia. *Neveti el magát, majd a mondat végére a nevetés mosollyá szelídül. Lassan kezd visszatérni a valóságba. Csak az a gond, hogy lassan... túl lassan.*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*Talán a mai nap túlságosan is forgalmas volt. A szigeten volt igazából délután hegyet mászni, de majdnem sikerült levadászniuk egy pár iskola társának. Mi mást tehetett volna elmenekült a sziget körül egyenesen a városba és inkább ott járkált és még pizzázott is egyet. Nagyon jól esett neki és természetesen élvezte a napot, de most már úgy döntött, hogy megkeresi szerelmét is. Ma igazából az Erethonba csak reggel járt és délelőtt is együtt voltak egy kicsit, de most már így is hiányzik neki. A srác a telefonján elkezdi hívni a lányt és ahogy az iskolába beér a birtokon kezd el járkálni. Még is miért és mit csinálna? Persze jobbat nem tud csinálni, úgyhogy a lugas felé sétál és egyre erősebben kezdi érezni a vámpír illatot. Szóval erre felé veszi az irányt.* ~Nicole csak te legyél az..~*Gondolja magában és amikor eléri a megfelelő helyt a puszira először összeráncolja a homlokát.*~Biztos nem az asztrál testem..~*Gondolkozik el és áll dermedve és még mindig nem érti a helyzetet. vagyis igen, de inkább szépen oda sétál mögéjük és tarkón vágja a testvérét.* - Sok a közös vonásunk, de tény az, hogy még mindig helyesebb vagyok.*Ad puszit Nicole szájára majd gyilkosan ránéz testvérére.* -Látom sikerült összeismerkednetek.*Mondja kicsit durcásan és igen megjátssza magát és kicsit kijön a féltékenység nála.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
* Amikor a lány bizonyosságot ad arról, hogy ő tényleg a tesója szerelme akkor elvigyorodik és tudja, hogy ez jól fog kijönni. Nem szólal meg csak nézi a lánnyal együtt a csillagokat, de miközben puszit kap észreveszi a tesóját és ezért máris egy viccen gondolkozik. így amikor aztán ő is ide kerül és fejbe vágja majd ad egy csókot a csajnak, már pörögnek is a kerekek a fejében és már tudja is mit fog mondani.* - Jonathan, te mit képzelsz magadról, hogy csak így... * nem fejezi be a mondatot. Látszik rajta a sértődöttség.* - Ő a tesóm akiről beszéltem. * mondja a lánynak aztán és továbbra is igyekszik megtartani a látszatot, hogy ő az igazi Chris és a másik csak játszik, nem ő az igazi. Most próbára teszi a tesója csaját, hogy mennyire ismeri Christ.* - Szóval mikor érkeztél tesó és mért nem szóltál, hogy jössz? * kérdi meg tőle még mindig haragosan.*
Nicole Brise- .::Diák::.
*Szóval egy darabig csak nyugodtan elálmodozik, azonban a következő pillanatban már kénytelen is kiszakadni ebből, hiszen megjleneik a második, pontosabban az eredeti Christopher, mire Nicole felpattan, és kissé ijedt tekintettel pislog egyik fiúról a másikra. Próbálja működésbe helyezni az agyát, de annyira meg van lepődve, hogy jelenleg még azt is elfelejtette, hogy Chrisnek van ikertestvére, szóval nem csoda, hogy pár másodpercig csak hallgatja a két fiú vitáját és úgy néz, mint borjú az újkapura. Minden esetre egyelőre nem engedi senkinek, hogy testi kontaktust vegyen fel vele, egyelőre szeretne rájönni, hogy mi ez az egész - vagy csak álmodik talán? Na, még az is meglehet. Azonban lassan, de biztosan leesik neki a tantusz, és ezt követően Jonathan elé lép, úgy, hogy alig fél méter választja el őket - majd lendületből felpofozza.* - Nem volt jó vicc. És legyél szíves nem hülyének nézni. *Jelenti ki, majd szerelme mellé lép. Igen, a valódi mellé* - Megnevelhetnéd a testvéredet, Chris. *Sóhajt a fejét csóválva.* - Nos, igen, meg. Ha ezt annak lehet nevezni. Te jó ég, egyszer gondolkozok el, erre rögtön kihasználják... *Vet néhány szúrós pillantást Chris ikertestvérére. Ezt követően pedig Chris felé fordul és megcsókolja.* - Nyugi, nem tudott volna sokáig átverni. *Mosolyodik el, miután kissé eltávolodott a fiútól.*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*Igen kicsit féltékeny volt na, de aztán elgondolkodik és kacsint egyet a tesójának. Aztán rápillant kedvesére és ártatlanul megvakarja a tarkóját.* - Hát.. mit mondhatni tényleg vannak jó csajok az iskolában.*Feleli és valahol tudja jól, hogy kapni fog Nicoletól bár mondjuk egyszer mindenképpen meg kellett történnie szóval.* - Jó lány.. megláttam és tudod rábuktam. Miért te nem tennéd?*Kérdezi meg és sóhajt egyet és Nicole szavai eljutnak az agyáig, de most érdekli őt? Ugyan már.* - Úgy gondoltam, hogy megleplek téged. Tudod szeretem a váratlan eseményeket… *Hát na.. néha jól tudja játszani a tapló csajozós macsó dolgokat ha a tesója a közelében van ezt mint láthatjuk kihasználja.* - Kíváncsi voltam rá is.. hogy tényleg olyannak írtad le amilyennek elképzeltem.*Feleli és amikor a lány beszél hozzá rápillant és a szemébe néz.* - Hé.. ő az akivel jársz. Igazából én vagyok az aki szeret mások idegeire menni. Tudod hogy van ez. Szerinted.. közben oda lép még egyszer John mögé és oda adja a gyűrűt a kezébe.* - Engem illet az a pofon nem őt.*Feleli nyugodt biztonságos hangon, már amennyire sikerül..de hát mindenhol van baki.* - Na és mi jót csináltatok? egyébként meg te is felvehetnéd a telefont tesó kerestelek ám.*Néz gyilkos szemmel rá és azért igyekszik szem kontaktussal jelezni, hogy azért csak mértékkel.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
* hát a pofon nem esik jól neki, de tesója belement a játékba és azért már eléggé sokat játszottak ilyet tesójával, hogy gond nélkül menjen.* - Te minden jó csajra rábuksz. De amint teneked is meséltem megtettem. * közben megkapja tesójától a gyűrűt is és a háta mögött felhúzza az ujjára, majd úgy simít végig az arcán ahol a pofon érte, hogy látszódjon a gyűrű, miközben a tesója eljátsza azt, hogy ő meg Jonathan, én meg továbbra is maradok Chris.* - Csillagokat néztünk éppen. Amúgy meg bocs, csak nem figyeltem rá. * és közben szememmel a csaj felé mutatok és egy apró fel-le szemnézéssel jelzem, hogy benne vagyok a játékban.* - De pontosan sikerült átvernie. Azt hittem ennél jobban ismersz. Tényleg ő az ikertesóm és én vagyok Chris. * mondom még a lánynak csak hogy még jobban összezavarjam.*
//Fagy//
//Fagy//
Isabella Grey- .::Diák::.
*A Nap már régen lebukott a látóhatár felett, sötét van. Ez nem is csoda, hiszen fél 9 lesz hamarosan. Ezt az időszakot szeretem, amikor már lassan mindenki elcsendesedik, a sötétség és az éj veszi át a fő szerepet, hiszen ilyenkor nyugodtan lehet bármit csinálni, a sötétség elrejt mindent. A Birtokon bóklásztam, hiszen tegnap érkeztem és habár még van tartalék vér csomagom, nem ártott körbenézni. Találtam is egy magányos szarvast, akit el is fogyasztottam, így most a kellemetlen égető érzés a torkomban egy darabig elhallgatott. Persze az állati vér nem olyan finom, mint az emberi, de igyekszem arra törekedni, hogy ez ne sokszor jusson eszembe. Tudom, hogy meg kell acéloznom magamat, hiszen itt rengeteg diák fog körbevenni és mindig a vérszomjammal kell küzdenem. Az erdőből kisétálva egy aprócska ösvényre lépek. Egy teli talpú, magasított csizma van rajtam, egy fekete farmer és egy fekete szövetkabát. Nincs rá szükségem, mégis fenn tartom a látszatot. Nem szeretném annyira reklámozni, hogy ki és mi vagyok, így hát fenn tartom a látszatot, hogy egyszerű ember vagyok mágikus erővel, aki tanulni érkezett ebbe az iskolába. Sejtem, hogy ezt nem sokáig fogom tudni titkolni, de azért próbálkozni szabad. Az ösvényt követve hamarosan egy kellemesen kivilágított Lugashoz érkezek. Körbenézek a sötétben, majd lassan felsétálok az emelvényre és belépek a csinos, ízléses Lugasba. Érzem, hogy itt melegebb van, ami mosolyt csal az arcomra. Hátrasimítom hosszú, fekete, enyhén hullámos hajamat, majd egyszerűen a lugas oldalára könyökölök és onnan szemlélem a birtokot. Napközben láttam már, éjszaka pompájában még nem volt hozzá szerencsém. Egészen idáig...*
A hozzászólást Isabella Grey összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Dec. 03, 2013 8:58 pm-kor.
Amanda Helgesen- .::Diák::.
*A mai nap eléggé furcsa volt. Ahogyan véget ért az óráknak úgy tettem ma mintha tanultam volna, de nem tudok őszintén szóval a tanulásra gondolni. Egy folytában Lovise jár a fejemben, mert nem tudom kiverni azt amit láttam. Nem még nem mondtam senkinek, de még aludni sem tudok. Egyszerűen képtelen vagyok megbízni benne és úgy érzem teljesen egyedül maradok. Lehet el leszek veszve ? Ma melegen felöltöztem és egészen sötétedésig kint voltam a Lugasban és rajzoltam. Ahhoz volt kedvem. Mostanában rákaptam a rajzra és bármit megtudnék alkotni úgy érzem. Az akadémiáról is. Szóval ahogy besötétedett abba hagytam a rajzot és úgy döntöttem, hogy még sétálgatok egy kicsit. A skillettől – awake and aliveot kezdtem el énekelni és ilyenkor mindig megnyugszom hiszen a banda jut eszembe a számról. Becsukva a szememet érzem, hogy neki megyek valaminek és a mappám leesik a földre. Kicsit elkalandoztam. Egy sötétfarmer van rajtam és persze egy szürke felső és fekete bőrkabát és persze varázslattal intéztem egy hőburkot, hogy ne fázzak meg.* - Jaj, ne haragudj nem akartam neked menni. Minden rendben van?*Teszem fel a kérdésem és közben gyorsan felkapom a cuccaimat.* - Szép az éjszaka igaz? Látom nem csak nekem tetszik kivilágítva.*Mondom neki és sohasem láttam még a lányt itt.* - Az én nevem Amanda. Cameosos vagyok.*Mondom a lánynak és rámosolygok.*
James Runnel- .::Diák::.
Az iskolának mára szerencsére vége. Úgy sem volt túl sok kedvem tanulni. Nem, mintha bármelyik nap kivétel lenne ilyen téren. Egyszerűen csak azért vagyok bent, hogy legyen egy hely, ahol lehetek, és ami nem feltétlenül csak a természet. Lehet kéne valami új célt is találnom életemben, nem csak a szokásos farkasirtásra gondolnom. Bár, az iskolában inkább csak ezért vagyok, ennek ellenére még mindig szeretek a természetben sétálni, vagy túrázni. Habár mostanában nem sokat mozogtam odakint, így sikerült rávennem erre magamat a mai napon. Hegyet mászni most nem volt kedvem, így egy egyszerű séta lett belőle, bejárva az iskola egész területét. Mostanra már be is sötétedett, de ez nem mintha zavarna különösebben is. A fák sűrűjében amúgy sincs túl sok fény, és az éjszakai homályt is megtudja szokni az ember szeme. Igen, az emberé, még mindig az vagyok. Habár lehet, hogy gondolatmenetem nem mindig túl emberi, és az is biztos, hogy egyáltalán nem emberséges, de ez van. Ilyen vagyok. Mondhatni, hogy egy embertelen ember. Az éjszakai csillagok egész kellemes látványt nyújtanak, és ezen belül talán, mélyen legbelül, elmém legutolsó bugyrában, a tudatom legtávolabbi, és leghalványabb sarkában, ott, ahova más gondolat még csak vaktában sem téved, még mosolygok is rajta. Na jó, azért ez sem biztos. Hiszen, aki találkozott velem, csak megismerhette a jellememet annyira, hogy ha mosolyogni látnak, ott általában gond van, és olyankor teszek is róla, hogy aki miatt mosolygok, az többet ne tehessen semmit ennek érdekében. A sötétben bóklászva végül egy tisztásra érek, ahol egy kivilágított kis lugast építettek, és ahol szemmel áthatóan két lány van. Az egyiket már láttam párszor. Elvileg egy házba vagyunk beosztva. A másikkal viszont, még soha életemben nem találkoztam egyszer sem. Próbálva nesztelenül lépdelni továbbra is, hiszen azért ebben már van gyakorlatom, picivel közelebb megyek hozzájuk, aztán megállapodva egy pontban pár méterrel arrébb, megvakarom a tarkómat, és úgy vizsgálom őket. Jelenleg egy egyszerű farmerban, egy fehér pólóban, és egy sötétszürke pulóverben vagyok, ami még csak össze sincs cipzározva. Hátamon most is ott van az elengedhetetlen kardom, vagyis a pallosom, amiről bárki bármikor megtudna ismerni szerintem ebben az iskolában, hiszen nincs olyan hely, ahova ne lennék képes magammal cipelni. Persze egy két kivétel akad. Jobban mondva összesen kettő, ha az ágyat nem számítjuk amikor alszok. Bár, az még messze van, hogy oda eljussak.
Isabella Grey- .::Diák::.
*A Lugasnak támaszkodva halkan dúdolgatni kezdek magamban, de amikor rájövök, hogy mit csinálok, hamar abba is hagyom. Lehet, hogy jó hangom van, de nem szeretem mutogatni és amúgy is... Miért dúdoljak? Uramisten! Megcsóválom a fejemet, majd lépteket hallok és egy lányt látok meg, ak éppen felém tart. Majd nekem is jön, de annyira nem ütközünk össze, mert gyorsan a válla felé nyúlok, hogy ne essen el.*
- Vigyázz! *szólalok meg, majd kicsit hátrébb lépek és figyelem, ahogy felszedi a cuccait.*
- Igen, persze. *szólalok meg ismét és fél pillanatig a lányt vizslatom, majd egy apró mosoly jelenik meg a szám szegletében.*
- Semmi gond. *biccentek felé mint egy "megbocsájtva" az ütközést, ami annyira nem is lett vészes.*
- Várj! *hajolok le, figyelve az emberi gyorsaságra és egy kis cetlit emelek fel a földről.*
- Ez szerintem a mappából esett ki. *nyújtom át a lánynak és csak egy fél pillantást vetek rá. Valamiféle firkának vélem, talán egy kezdetleges ötlet?*
- Isabella vagyok. Grey. *mutatkozom be kicsit sután, majd hozzátoldom a keresztnevemhez a vezeték nevemet is, és ismét egy félénk mosolyt villantok a lány felé. Kifelé nézek a Lugasból és bólintok egyet.*
- Igen, tényleg nagyon szép. Sokszor szoktál ide kijönni sétálgatni este? *nézek oldalra a lányra és igyekszem nem a nyakát nézni és arra gondolni, milyen édes vére lehet. Pedig, ha tudnám, hogy lidérc, valószínűleg nem vágynék rá annyira. Szerencsére a vérének illata nem valami kellemes. Talán ezért... Ahogy hangtalanul pislogunk a birtokra, egy ismeretlen szívdobogás tereli el a figyelmemet és egy illat... Egy ember illata. Egy pillanatra lehunyom a szememet és veszek egy nagy levegőt. Az ember illata enyhén bizsergeti csak a torkomat, majd lassan megfordulok és a szemem elé teszem a kezemet.*
- Hahó! *szólalok meg, kissé bátortalanul, habár persze pontosan látom, hogy van ott valaki.*
- Nem jössz ide? *mondom kicsit hangosabban, majd Amandára nézek.*
- Valaki áll ott a sötétben. *suttogom a lánynak idegesen, mintha kicsit meg lennék szeppenve.*
- Vigyázz! *szólalok meg, majd kicsit hátrébb lépek és figyelem, ahogy felszedi a cuccait.*
- Igen, persze. *szólalok meg ismét és fél pillanatig a lányt vizslatom, majd egy apró mosoly jelenik meg a szám szegletében.*
- Semmi gond. *biccentek felé mint egy "megbocsájtva" az ütközést, ami annyira nem is lett vészes.*
- Várj! *hajolok le, figyelve az emberi gyorsaságra és egy kis cetlit emelek fel a földről.*
- Ez szerintem a mappából esett ki. *nyújtom át a lánynak és csak egy fél pillantást vetek rá. Valamiféle firkának vélem, talán egy kezdetleges ötlet?*
- Isabella vagyok. Grey. *mutatkozom be kicsit sután, majd hozzátoldom a keresztnevemhez a vezeték nevemet is, és ismét egy félénk mosolyt villantok a lány felé. Kifelé nézek a Lugasból és bólintok egyet.*
- Igen, tényleg nagyon szép. Sokszor szoktál ide kijönni sétálgatni este? *nézek oldalra a lányra és igyekszem nem a nyakát nézni és arra gondolni, milyen édes vére lehet. Pedig, ha tudnám, hogy lidérc, valószínűleg nem vágynék rá annyira. Szerencsére a vérének illata nem valami kellemes. Talán ezért... Ahogy hangtalanul pislogunk a birtokra, egy ismeretlen szívdobogás tereli el a figyelmemet és egy illat... Egy ember illata. Egy pillanatra lehunyom a szememet és veszek egy nagy levegőt. Az ember illata enyhén bizsergeti csak a torkomat, majd lassan megfordulok és a szemem elé teszem a kezemet.*
- Hahó! *szólalok meg, kissé bátortalanul, habár persze pontosan látom, hogy van ott valaki.*
- Nem jössz ide? *mondom kicsit hangosabban, majd Amandára nézek.*
- Valaki áll ott a sötétben. *suttogom a lánynak idegesen, mintha kicsit meg lennék szeppenve.*
Amanda Helgesen- .::Diák::.
*Igazából ma sokat rajzoltam ráadásul Márkkal is voltam ma szóval lehetséges, hogy az övé is, de nem. Amit átnyújt cetlit haloványan elmosolyodom és rápillantok.* - Köszönöm. Nem rég kezdtem el rajzolni igazából még csak próbálgatok nehezebb dolgokat is, de még elég bénácska vagyok. Téged hallottalak az előbb énekelni? Szép hangod van.*Valami zajt hallottam és nem voltam süket, de őszintén szóval teljesen máshol jár a fejem.* - Igen szoktam ide kijárni Bella. Örülök a találkozásnak.*Mondom mosolyogva.* - Szeretem kivilágítva a iskolát, de a várost is. Amikor a csillagok is megjelennek az égen annyira szép. Mit gondolsz? Mióta vagy itt? Még nem láttalak az iskolában.*Érdeklődök kedvesen majd meghallunk valakit és odakiabál a lány az illetőhöz. Felvonom a szemöldökömet.* - Látom.*Sóhajtok, de őt szoktam látni csak nem tudom azt, hogy miért nem beszédes. Még a legutálatosabb embert is szóra lehet bírni, de őt nem.* - Ahogy látom szépen összegyűltünk az este.* - Egyébként tetszeni fog neked a hely. Hogy tetszik eddig?*Érdeklődök továbbra is az újtól és tényleg kíváncsi vagyok midnenre.*
James Runnel- .::Diák::.
Ahogy látom hamar észrevettek. Bár ez nem is olyan meglepő. Van erre több egyszerű magyarázat is. Az egyik, hogy teljesen némán nem tudok még mindig haladni. A másik, hogy sok furcsa lény jár ebbe az iskolába, és nem csak emberek, így valamelyik érzékük is be segíthetett. Egyszerűen csak megláttak, vagy pont, hogy véletlen erre fordultak. Őszintén szólva a válasz nem nagyon foglalkoztat. Kezdetben csak csendben figyelem az eseményeket, aztán, amikor az egyik lány, vagyis az amelyiket most látom először szól nekem, hogy menjek oda, mármint valójában csak kérdezi, hogy odamennék-e én is. Pár pillanatig eltöprengek a dolgon, de aztán megindítom lépteimet. Bal kezemet pulóverem zsebébe rejtem, míg jobb kezem szabadon hagyom. Ez már egy megszokás. Ha kardot kell rántanom mindig egyszerűbb így. Bár, nem túl sok alkalom volt még, amikor sietnem kellett volna vele, de az ember sohasem lehet ebben biztos. Főleg nem egy ilyen iskolában. Közelebb érve hozzájuk, ismét csak megállok, nagyjából fél méterre tőlük, és intek nekik jobbommal, majd vissza eresztem magam mellé. Tekintetem most is ugyan olyan halott, mint bármikor máskor. Teljes mértékben, kétségeket kizáróan, és megkérdőjelezhetetlenül biztosra mondhatóan százalékban mérve is százasra mondhatóan érzéketlen, mint akkor amikor ebbe az iskolába érkeztem. Vagy lényegében, mióta nem maradt senkim sem. Habár erről úgy sem tud senki az iskolában. Vagy, legalábbis maximum annyit, hogy árva vagyok. De azt nem, hogy mi is történt a családommal.
Isabella Grey- .::Diák::.
*Azért egy kicsit örülök, hogy akadt társaságom és annak is, hogy pont egy lány az. Az meg persze külön segítség, hogy nincs is olyan jó illata és nem is vonzz annyira a vére, mintha sima ember lenne. Könnyebb így a koncentrálás és nincs az az égető érzés a torkomban sem. Hál'isten. Az ütközéstől egy aprócska cetli esik k a lány mappájából, amit átnyújtok neki. Némi magyarázat mellett elteszi a cetlin, én pedig elmosolyodom.*
- A rajzolás tök jó. Biztosan gyönyörű műveid fognak készülni, hogyha sokat gyakorolsz. *biccentek egyet a fejemmel biztatóan, majd kibámulunk az éjszakába. Amanda beszélgetni kezd, én pedig oldalra nézve válaszolok neki:*
- Tegnap érkeztem, úgyhogy... *megvonom a vállamat és szégyenlősen elmosolyodom.*
- Még nem nagyon ismerek itt senkit. *sóhajtok és ekkor hallom és érzem meg a közeledő embert. Lassan megfordulok és meglátom őt a sötétben ácsorogni, majd megszólítom és szólok Amandának is, hogy társaságunk van. Fogalmam sincs, hogy ki ez, és nem is tudom, hogy szoktak-e idegenek járkálni itt a birtokon, így Amanda reakciójából próbálom kiolvasni, hogy ez a srác ki lehet. Ő nem ijed meg, így szinte biztos vagyok benne, hogy diáktárssal van dolgunk. Egy nem túl beszédes diáktárssal, ugyanis habár feljön a Lugasba, egyszerűen megáll és int nekünk. Felvonom a szemöldökömet és értetlenül nézek rá, majd Amandára, végül ismét a srácra.*
- Szia! Isabella vagyok... *kezdem a bemutatkozást, keresve a fú tekintetét, majd bátortalanul Amandára pillantok és hozzáteszem:*
- Cameos-os... *nézek a fúra és remélem, hogy ő is bemutatkozik.*
- Igen, remélem is, hogy jó lesz itt. *nézek ismét Amandára, majd a csillagok fénye megcsillan a fú fegyverén.*
- Itt minden diák fegyverrel a hátán mászkál? *teszek fel egy szinte költői kérdést inkább Amandának, mint a fiúnak, de azért James-re is vetek egy kérdő tekintete.*
- Amikor megérkeztem, akkor lejött elém egy srác, azt hiszem Sayon volt a neve, nála is volt egy kard... *teszem hozzá magyarázatképpen.*
- A rajzolás tök jó. Biztosan gyönyörű műveid fognak készülni, hogyha sokat gyakorolsz. *biccentek egyet a fejemmel biztatóan, majd kibámulunk az éjszakába. Amanda beszélgetni kezd, én pedig oldalra nézve válaszolok neki:*
- Tegnap érkeztem, úgyhogy... *megvonom a vállamat és szégyenlősen elmosolyodom.*
- Még nem nagyon ismerek itt senkit. *sóhajtok és ekkor hallom és érzem meg a közeledő embert. Lassan megfordulok és meglátom őt a sötétben ácsorogni, majd megszólítom és szólok Amandának is, hogy társaságunk van. Fogalmam sincs, hogy ki ez, és nem is tudom, hogy szoktak-e idegenek járkálni itt a birtokon, így Amanda reakciójából próbálom kiolvasni, hogy ez a srác ki lehet. Ő nem ijed meg, így szinte biztos vagyok benne, hogy diáktárssal van dolgunk. Egy nem túl beszédes diáktárssal, ugyanis habár feljön a Lugasba, egyszerűen megáll és int nekünk. Felvonom a szemöldökömet és értetlenül nézek rá, majd Amandára, végül ismét a srácra.*
- Szia! Isabella vagyok... *kezdem a bemutatkozást, keresve a fú tekintetét, majd bátortalanul Amandára pillantok és hozzáteszem:*
- Cameos-os... *nézek a fúra és remélem, hogy ő is bemutatkozik.*
- Igen, remélem is, hogy jó lesz itt. *nézek ismét Amandára, majd a csillagok fénye megcsillan a fú fegyverén.*
- Itt minden diák fegyverrel a hátán mászkál? *teszek fel egy szinte költői kérdést inkább Amandának, mint a fiúnak, de azért James-re is vetek egy kérdő tekintete.*
- Amikor megérkeztem, akkor lejött elém egy srác, azt hiszem Sayon volt a neve, nála is volt egy kard... *teszem hozzá magyarázatképpen.*
Amanda Helgesen- .::Diák::.
*Valóban nem látta még a lányt és persze a barátnőivel is eltöltött időt és amikor nem verekszik az egyik társával akkor el van tűnve a Cameosból meg Henrikékkel próbál lenni minél többet. Szüksége van a srácokra és persze most ezért is hanyagolja Victoriáékat.* - Új hobbi. Legalább is mostanában próbálkozom.*Mondja a lánynak és elmosolyodik. Örül annak, hogy nem vámpír kaja nem szeretne az lenni, de lehetetlen megenni. Persze a lány amúgy is bírja a vámpírokat szóval nincsen különösebb baj vele. Egyébként meg legalább barátkozik.* - Hát most már ismersz. Vedd úgy, hogy szereztél egy új embert. Ha szeretnéd szívesen körbe vezetlek.*Mondja mosolyogva és örül az újaknak mindig. Legalább is látszik rajta, mert a gondját igyekszik elrejteni. A fiúra nézve nem szólal meg és sóhajt.* - Bemutatkozhatnál te is.*Szólal meg James felé fordulva majd egy tincset a füle mögé rak. Jamest nem bírja nem szimpatikus neki valamiért. Bár nem sok embert enged közel magához. Aztán a lányhoz fordul és válaszol azért.* - Hát igen. Mindenki Nem is gondolnád azt, hogy mik történhetnek itt.. mindenki ki van képezve. Nálam is van fegyver ne aggódj csak most nálam dobócsillagok vannak. Kardom a szobámban van. Még a vámpírok is védekeznek szóval szokj hozzá.*Mosolyodik el majd Jamesre pillant.* - Tudod mostanában elég fura dolgok történnek nem is átlagos iskola.*Egyébként igaza van a lidércnek.*
James Runnel- .::Diák::.
Csendesen hallgatom a másik kettőt szokásomhoz híven, és egészen addig ott is ácsorgok, ameddig be nem mutatkozik nekem a számomra még ismeretlen lány. Ezt a részt sosem szerettem. Ilyenkor mindig elvárják, hogy megszólaljon a másik is. Néha elgondolkozok rajta, hogy egyszerűen a képébe nyomom valamelyik embernek ilyenkor a személyimet, aztán minden megvan oldva. Tudja ki vagyok, hány éves, és, hogy csak ötven százalék az esélye, hogy megölöm, ha felidegesít. Vagy igen, vagy nem. Bár jelen pillanatban ilyenre úgy sem gondolok. Igaz, ha tenném akkor sem tudná meg senki, hiszen mentális pajzsom amit az idők folyamán sikeresen kialakítottam, mindig megvéd engem attól, hogy manipuláljanak, vagy olvashassanak az elmémben. Amikor az Amanda nevezetű szól nekem, egyszerűen veszek egy mély levegőt, majd arrébb lépve, az egyik oszlopnak támaszkodok, fémes koccanás kíséretében, melyet a kardom okozott, amikor nekiütődött az új támasztékomnak. A levegőt egészen idáig bent tartom, majd, egy sóhajtás formájában hagyom távozni, és unottan, ugyan olyan meredten, és halott szemekkel figyelem őket, mint amikor észrevettem őket, vagy amikor az imént a lány bemutatkozott. A fegyveres kérdésére, bár Amanda azt mondja, hogy ki vagyunk képezve, én megrázom a fejemet. Ez szerintem inkább olyan, hogy sosem tudhatja az ember, hogy mi fog történni, ezért magánál tartja, hogy biztonságban érezze magát. Pedig vannak itt olyanok is, akik nem hordanak magukkal fegyvert, még önvédelmi célzatból sem. Nem mintha, nálam a pallosom pont azért lenne folyamatosan a hátamon, mert azzal akarnám megvédeni magam. Jobban szeretek támadni annál.
|
|
|