Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Lugas

    avatar
    Isabella Grey
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Lugas                 - Page 5 Empty Re: Lugas

    Témanyitás by Isabella Grey on Kedd Dec. 03, 2013 10:55 pm

    - Hát akkor sok sikert hozzá, csak ne add fel! *jegyzem meg mosolyogva és bátorítom a lányt azzal kapcsolatban, hogy nehogy megunja a rajzolást, hiszen csak sok gyakorlással tudja kifejleszteni magában a készséget, hogy tényleg művészi dolgokat hozzon létre. Elárulom, hogy csak tegnap érkeztem és igazából abszolút nem ismerem még senkit Sayon-on és azon a faragatlan Maddox-on kívül. Amanda igen kedvesen emlékeztet rá, hogy most már őt is ismerem, mire ismét egy kedves mosoly fut végig az ajkaimon.*
    - Köszönöm. *biccentek ismét a lány felé és megnyugszom, hogy azért vannak ebben az iskolában jó fej, normális emberek is. Emberek... Nem tudom, hogy a lány micsoda, de szinte biztos vagyok benne, hogy nem ember. És nem is lehet angyal, mert akkor tuti, hogy vonzzana a vére. Valami más szerzet lehet, de fogalmam sincs, hogy mi és nem is fogok rákérdezni. Igyekszem az érkező srácot szóra bírni, vagy ilyesmi, de Amandának sem válaszol, lassan közelebb sétálok valamit.*
    - Néma vagy? *jelelem el neki a dolgot és remélem, hogy nem égek be. Süket biztos nem lehet, hiszen azért reagált a dolgokra, de talán egyszerűen nem tud megszólalni. A jelelést pedig azért mutatom meg, hogy tudja: ha ő is jeleléssel válaszol vissza, érteni fogom, mit szeretne mondani. Rákérdezek a fegyverre is, és ahelyett, hogy a fiú válaszolna, Amanda világosít fel.*
    - Dobócsillagok? *kérdezek vissza és végig mérem a lányt, igyekezve kiszűrni a fém szagát, de egyelőre még nem nagyon megy. Túl sok rajta a ruha és a bőrének is furcsa illata van. A vámpíros megjegyzésre enyhén összerezzenek, majd megcsóválom a fejemet, mintha csak a gondolat rémisztett volna meg, hogy bármi történhet.*
    - Érdekes hely lehet ez... *nézek körbe a birtokon ismét, majd sóhajtva a fiú felé fordulok. Kérdőn nézek rá, hátha hozzátesz valamit, végül Amandára pillantok.*
    - Örömmel venném, ha körbe vezetnél, köszönöm. *mosolyodom el, és lassan a Lugas kijárata felé indulok. Amikor elhaladok a fú mellett, ránézek, mélyen a szemébe:*
    - Örvendtem. Te is jössz? *kérdezem, majd elindulok az ösvényen, bevárva Amandát és a srácot - már ha jön.*
    Charlotte Devon
    Charlotte Devon
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Lugas                 - Page 5 Empty Re: Lugas

    Témanyitás by Charlotte Devon on Szomb. Márc. 01, 2014 7:38 pm

    *Lotte egyedül ücsörög az éjszakai sötétben szinte ragyogóan világosnak tűnő lugas védelmező melegében. Csak egy fekete rövidujjút és hosszú, fekete nadrágot visel, a kabátja mellette hever a padon. Kezében gitárját tartja, de egy ideje nem pengette már meg. Régóta itt van, szinte mióta besötétedett. Nehéz mostanában megszabadulnia barátaitól, de ezúttal valami csoda folytán sikerült meggyőznie Nicolet, hogy egy kis magányra van szüksége. Természetesen nem tervez semmiféle hülyeséget, egyszerűen csak egyedül akar lenni. A napokban egyre gyakrabban - de ez természetes, nemde? Az egyetlen dolog, amiért minden nap feláll és teszi, amit tennie kell, holott minden, amit lát, a veszteségre emlékezteti, az az, hogy tudja, hogy Kamen figyeli őt, és ő nem akarja, hogy szerelme miatta szenvedjen. Tudja, hogy egy nap majd újra láthatják egymást, s hogy addig, ha tetszik, ha nem, neki élnie kell. Ha másért nem, hát mert ez volt Kamen utolsó kívánsága. Egyelőre nem is talált rá több, vagy jobb indokot. De ez elég. Csak még időre van szüksége. Vesz egy mély lélegzetet, majd hogy elterelje figyelmét, megpengeti a gitárt, s egy dalba kezd.* - When the days are cold and the cards all fold, and the saints we see are all made of gold... *Halkan énekel, s bár hangja csupán árnyéka régi önmagának, még így is gyönyörű, ahogy tovaterjed a csendes éjszakában. Még egy külső szemlélő számára is teljesen egyértelmű minden üzenet, amit a lány beleénekel a dalba. Hogy minden egyes levegővétel mennyi erőfeszítésébe kerül, hogy minden egyes mozdulatában, minden szavában ott van a visszavonhatatlan, szörnyű veszteség, a hiány, a kongó üresség a szívében, amit már nem tölthet be senki ebben az életében. Muszáj valahogy utat engednie ezeknek az érzéseknek, mert ha hagyja, hogy belül maradjanak, felemésztenék őt, és ezt ő is jól tudja. De ez nem történhet meg. Erősnek kell maradnia. Kamenért. A barátaiért. Liliyáért. Önmagáért.*


    _________________
    Hiszel a születés előtti életben? Hiszel a Sorsban? Hiszel benne, hogy egy másik lényhez nem csupán egy, de akár több életen át kötődhetsz? Olyan szorosan s megingathatatlanul, hogy a szó legszorosabb értelmében a halál sem választhat el titeket egymástól? Charlotte nem hitt az ilyesmiben. Egészen addig, ameddig nem kezdett emlékezni. S onnantól kezdve a kedves, beszédes lány élete teljesen megváltozott. Vajon képes lesz beteljesíteni a végzetét, s elérni a boldogságot... ismét?

    Jesmon Helar Purgatóriumból szökött, végtelenül kitartó valanja.
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Lugas                 - Page 5 Empty Re: Lugas

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Szomb. Márc. 01, 2014 7:56 pm

    *Kamen némán sétál a birtokon. Nem teljesen biztos benne, hogy mégis hogyan kezdje el ezt az egészet, melyik végéről, mert hát először Lottét akarja látni, de biztosan a hálókörletben van... Ezért hát a fák között bujkálva sétál a birtokon. Ekkor azonban hirtelen egy hangot hall, A Hangot, és ez vezetni kezdi. Szerencséjére Charlotte háttal van neki, amikor kilép a fák közül a lugashoz. Ekkor még nem áll teljesen szerelme bűvölete alatt, szóval egy gyors intéssel letisztítja bakancsát, majd lassú, halk léptekkel közelebb sétál, de nem képes megszólalni, nem képes megzavarni az éneket. Szíve fájdalmas görcsbe rándul, ahogyan felismeri, mennyivel gyengébb a lány hangja, mint lennie kellene. De fájdalmára azonnali gyógyírt ad az újjászületett közös jövőjük gondolata. Megtorpan hát a lugas szélénél, továbbra is Lotte háta mögött, és amikor ő végez az énekléssel, egy pillanatig csak teljes csendben áll, majd gyengén elmosolyodik, és legyőzve a gombócot a torkában megszólal.* - Lotte... *Nem is igazán tudja, mit mondhatna. Mit is mondjon? Ebben a pillanatban... talán nincs is mit mondani. És noha bizonyos szintig fel van készülve rá, hogy Charlotte nem fogja elhinni neki, hogy ő az, ő nem látja magát kívülről. Ezüstszürke szemeibe könnyek szöknek, és egy picit ráharap az ajkára, és olyan hevesen dobog a szíve, hogy a nagy csendben talán még a lány is meghallja. Nem, nem tud mást mondani. Gondolkozott rajta, hogy mivel kellene indítania, hogy mivel köszönthetné a lányt, de most, hogy ténylegesen itt van, semmire nem emlékszik belőle.*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Charlotte Devon
    Charlotte Devon
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Lugas                 - Page 5 Empty Re: Lugas

    Témanyitás by Charlotte Devon on Szomb. Márc. 01, 2014 8:20 pm

    *Megpengeti az utolsó akkordot, majd némán hallgatja, ahogy a hang még pár másodpercig rezeg a levegőben, végül leereszti kezét s halkan sóhajt. Amit azonban ekkor hall, kitöröl minden racionális gondolatot a fejéből: ugyanis, az egy dolog, hogy valaki a nevén szólítja. De ez a valaki... Ez a valaki Kamen. Az a Kamen, akinek minden nap minden percében hallja a hangját, de csupán a gondolataiban, és most, most nagyon is valóságosnak hangzik. Először összerezzen, aztán azonban nem mozdul. Nem mer megmozdulni. Lehetőségek egész sora száguldozik végig az elméjén. Képzelődik? Megőrült? Vagy valaki más az, csak már mindenhova Őt képzeli? Esetleg álmodik? Vagy ez egy nagyon rossz vicc lenne? De hiába. Akármire is gondol, mégis, teljes bizonyossággal tudja, hogy valóban Ő az. Itt áll tőle alig néhány méternyire. Ahogy ez a gondolat áttöri a két hosszú hét alatt felépült gyászának falát, szíve hihetetlen sebességre kapcsol. Lassan leteszi maga mellé a gitárt, majd remegő lábakkal feláll, s alaposan végigméri az előtte álló fiút. Ő az, efelől már nincsenek kétségei. És bár elméje még nem egészen fogadta be az információt, lábai tudatán kívül működésbe lépnek s Kamen elé viszik, azonban pár lépésnyire tőle mégis megtorpan, és igencsak félő, hogy itt helyben összeesik.* - Kamen, te... tényleg... tényleg élsz? *Suttogja egész halkan, bár a nagy csöndben szinte biztos, hogy jól érthetőek a szavai. Maga sem tudja egészen biztosan, hogy miért nem lép oda, miért nem öleli át, hiszen ezt akarja tenni, és mégis... Megjelent szívében valamiféle kétség, valami félelem, hogy Kamen talán itt sincs, csak ő képzeli ide, és ha át akarná ölelni, semmivé foszlana... Nem tudná elviselni még egyszer azt a fájdalmat, amit az elvesztése okozott neki, így hát, ameddig nem lehet benne teljesen biztos, egész egyszerűen nem hajlandó elfogadni. Tekintetével mégis szinte issza a látványt - az ezüstszürke szemeket, a fiú arcvonásait, fekete hajtincseinek látványát... Még ha nem is valódi, még ha csak egy illúzió is, legalább láthatja. Legalább még egyszer láthatja. Szemében pedig a bizonytalanság, a remény, a félelem s a végtelen szeretet furcsa keveréke tükröződik, s egész testében remeg, bár ezt ő észre sem veszi. Aki nem ismeri, nehezen látná meg benne régi önmagát.*


    _________________
    Hiszel a születés előtti életben? Hiszel a Sorsban? Hiszel benne, hogy egy másik lényhez nem csupán egy, de akár több életen át kötődhetsz? Olyan szorosan s megingathatatlanul, hogy a szó legszorosabb értelmében a halál sem választhat el titeket egymástól? Charlotte nem hitt az ilyesmiben. Egészen addig, ameddig nem kezdett emlékezni. S onnantól kezdve a kedves, beszédes lány élete teljesen megváltozott. Vajon képes lesz beteljesíteni a végzetét, s elérni a boldogságot... ismét?

    Jesmon Helar Purgatóriumból szökött, végtelenül kitartó valanja.
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Lugas                 - Page 5 Empty Re: Lugas

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Szomb. Márc. 01, 2014 8:35 pm

    *Ahogyan Lotte lassan közelebb lép hozzá, némi aggodalom csillan a tekintetében, hiszen látja, mennyire remeg a lány. És noha egy pillanatig valamiféle ostoba félelem visszafogja attól, hogy bezárja a közöttük lévő távolságot, amikor elhangzanak a lány szavai, egyszerűen elfelejt minden, és két nagy lépéssel átszeli a köztük lebegő bizonytalanság-, félelem- és gyász-egyveleget, és a karjaiba zárja a lányt, a vállgödrébe temetve az arcát.* - Visszajöttem hozzád *mondja halkan, rekedtes hangon, majd mélyen beszívja Lotte illatát, miközben szorosan magához öleli, mintha soha nem akarná elengedni. Amennyiben Charlotte nem mozdul el, hosszú percekig így állnak, amíg végül Kamen enyhít az ölelésén, és egy kicsit eltávolodik. Egy hosszú pillanatig csak elmerül a lány szemeiben, aztán gyengéden elmosolyodik.* - Szeretlek *jelenti ki egyszerűen. Erre az egyre még így, az újratalálkozás ragyogó gyönyörében, zavarában is emlékszik. Erre várt attól a pillanattól fogva, hogy megtudta, hogy visszajöhet: elmondani Lotténak, hogy szereti. Sokkal korábban meg kellett volna tennie, hiszen tudta, sokkal korábban tudta, minthogy akár magának beismerte volna. Aztán még gyengédebb lesz a tekintete, ahogyan lepillant a lány ajkaira, majd vissza a szemébe, és óvatosan, teret adva a másiknak, szinte engedélyt kérve közelebb hajol hozzá. Nem mintha erre bármi szükség lenne, de... az a helyzet, hogy ő, aki tud mindenről, ugyanúgy fél, mint Lotte, hogy egyszer csak kiderül, hogy mindez nem valóságos, csak egy furcsa, nyakatekert álom vagy egy ostoba trükk. De bármilyen lassan is, végül összeérnek az ajkaik, egy hosszú, gyengéd csókban. Kamen persze ez után nem nagyon mond semmit, mert... mert annyi mondanivalója van, hogy úgy dönt, egyszerűbb, ha Charlotte teszi fel a kérdéseit.*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Charlotte Devon
    Charlotte Devon
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Lugas                 - Page 5 Empty Re: Lugas

    Témanyitás by Charlotte Devon on Szomb. Márc. 01, 2014 9:24 pm

    *Mikor Kamen hozzá lép, egy pillanatig sem jut eszébe tiltakozni, sőt, ahogy a fiú megindul felé, ő is automatikusan lép egyet előre, s szinte a másik karjaiba zuhan. A néma válasz elég egyértelmű, így nem is kérdez többet, csak hagyja, hogy a másik közelsége teljesen betöltse szívét s elméjét. Még mindig remegve, de erősen szorítja magához, s észre sem veszi némán patakzó könnyeit. Minden keserűség, minden fájdalom, minden kétségbeesés hirtelen megszűnik, s nem marad más, csak a határtalan béke s szerelem. A fiú szavait hallva csak még erősebben szorítja magához, s lehet, hogy ha a másik nem távolodna el, képes lenne másnapig így maradni. Lennének kérdései, hogyne, sok ezer, de ezek most cseppet sem tudják érdekelni. Hiszen Kamen itt van, itt van vele... Mi számít még ezen kívül? Azonban Kamen mégis elengedi őt, s így Lotte kénytelen beérni azzal, hogy elmerülhet az ezüstszürke szemek látványában. Az az egy szó pedig, amit Kamen ebben az életükben most mond ki először, úgy hat rá, akár a legerősebb gyógyszer. Minden sebe mintha megszűnne létezni, az összes fájdalma, amit valaha érzett, elillan, s hirtelen úgy érzi, most tökéletesen biztonságban van.* - Én is szeretlek. *Válaszolja halkan, elcsukló hangon, pedig mondandójában annyira biztos, mint még soha, semmi másban nem volt. Ahogy pedig Kamen egyre közelebb hajol hozzá, szinte már türelmetlenül hidalja át a túl lassan csökkenő távolságot, hogy aztán ajkaik végre összeérhessenek. Eszében sincs tiltakozni. De mégis, türelmetlensége ellenére ez a csók annyira gyengéd s annyira tele van szerelemmel, mint még talán soha, talán még előző életükben sem. Persze ez sem tarthat örökké, bár valószínűleg több idő telt el, mint amennyinek ők ezt érzékelték. Mikor ajkaik szétválnak, Lotte nem távolodik el nagyon, csak épp annyira, hogy a másik szemébe tudjon nézni.* - Hogyhogy... itt vagy? *Kérdi halkan, hangjában némi bizonytalansággal. Ez az első, vagy legalábbis a legértelmesebben hangzó kérdés, ami eszébe jutott, így hát ezt teszi fel először.*


    _________________
    Hiszel a születés előtti életben? Hiszel a Sorsban? Hiszel benne, hogy egy másik lényhez nem csupán egy, de akár több életen át kötődhetsz? Olyan szorosan s megingathatatlanul, hogy a szó legszorosabb értelmében a halál sem választhat el titeket egymástól? Charlotte nem hitt az ilyesmiben. Egészen addig, ameddig nem kezdett emlékezni. S onnantól kezdve a kedves, beszédes lány élete teljesen megváltozott. Vajon képes lesz beteljesíteni a végzetét, s elérni a boldogságot... ismét?

    Jesmon Helar Purgatóriumból szökött, végtelenül kitartó valanja.
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Lugas                 - Page 5 Empty Re: Lugas

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Szomb. Márc. 01, 2014 9:38 pm

    *Amikor elválnak, még ad egy puszit Lotte homlokára, és hát továbbra is átöleli, mert semmi kedve elengedni. A kérdésre szusszant egyet, majd vállat von.* - Ez eléggé... bonyolult. A lényeg, hogy valamiféle... háború készülődik. A Menny pedig katonákat küld ide, egyrészt azért, hogy legyen ki megvívja a háborút... másrészt pedig azért, hogy felkészültebben vághassanak bele. És Sariel megkeresett, kijelentve, hogy készen adják a lehetőséget, hogy visszatérhessek... Nem mintha egyébként nem verekedtem volna vissza magam valahogy. Úgy tűnik, túl makacs vagyok hozzá, hogy nyugton maradjak *mosolyodik el halványan.* - A háború miatt meg... ne aggódj. Odébb van még, én pedig tudok vigyázni magamra. *Itt egy pillanatig láthatóan elterelődik a figyelme, és némileg aggódó kifejezés ül ki az arcára, de aztán sikerül visszatérnie a jelenbe.* - Eredetileg az volt a tervem, hogy megszökök valahogy, ami... hát, igazából így visszagondolva elég nagy hülyeség volt. Hraden is mondta, hogy szedjem össze magam egy kicsit, ha ennyire vissza akarok jönni, majd kitalálunk valamit... De mint mondtam, Sariel megoldotta a problémát. *Ez után egy kicsit elhallgat, majd sóhajt, úgy döntve, hogy igen, ez egy fontos részlet, és ezt most el kell mondania, mert ha később derül ki, gond lehet belőle.* - Igazából... már másfél hete itt vagyok... de eddig nem jöhettem vissza. Tudathattam volna, hogy élek, de ez egyfajta... próbaidő volt. És ha nem sikerült volna, vissza kellett volna mennem, és nem tehettelek ki ennek, akkor már... szóval... igen *fejezi be végül esetlenül, nagyon reménykedve, hogy Lotte megértő lesz. Mert hát nem tud olyan jól magyarázni, és nem is túl hatásos a védekezése, de talán ő, aki jobban ismeri bárkinél, érteni fogja, hogy miről beszél. Tudni fogja, hogy mitől akarta megóvni őt, miért érezte úgy, hogy csak rontana a helyzeten egy ilyen bizonytalan időszakkal, aminek a vége könnyen lehetett volna egy újabb veszteség... És valószínűleg Charlotte azt is látja, hogy Kamen tisztában van vele, hogy nem valószínű, hogy a lány azt kibírta volna.


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Charlotte Devon
    Charlotte Devon
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Lugas                 - Page 5 Empty Re: Lugas

    Témanyitás by Charlotte Devon on Szomb. Márc. 01, 2014 10:00 pm

    *A fiú válaszát összeráncolt homlokkal hallgatja végig. Eléggé ködös az egész, de úgy dönt, a kérdéseit majd akkor teszi fel, ha a másik elmondott mindent, amit el akart mondani. Közben viszont Lotte úgy dönt, a lábai már nem sok új izgalmat bírnak ma ki, így hát kézen fogja Kament és a padhoz vezeti. Ahogy leülnek, egészen közel helyezkedik a fiúhoz s a kezét továbbra sem engedi el. Az utolsó szavakat hallva először nem mond semmit, csak kifürkészhetetlen tekintettel figyeli a fiút, végül azonban kissé keserűen bár, de elmosolyodik.* - Semmi gond. Igazad volt. Jobb volt így. *Mondja, majd pár pillanatig ismét csak elgondolkozva mered maga elé.* - Ez a... háború... Kik között fog zajlani? *Teszi fel az újabb kérdést, habár van valami, ami minden másnál jobban érdekelné... De egyelőre nem tudja, hogyan kérdezzen rá, így hát marad a racionalitás talaján. A változás egyébként már most szembeszökő: mintha visszatért volna az élet a lány szemeibe, s a színe is sokkal jobb már.* - Sariel mindig rendes volt. *Sóhajt egyet.* - De ez azért nem hangzik valami biztonságosnak. Egy háború. Miért pont téged kellett leküldeniük? Mármint... Félre ne értsd, én nagyon örülök, hogy most itt vagy, de... Egy háború? *Pillant Kamenre, kissé kétségbeesett tekintettel. Semmi másra nem vágyik, minthogy hosszú, nyugodt életük lehessen együtt, ehelyett azonban... Egy háború. Remek, csodálatos. Túl szép lenne enélkül, igaz? Na persze az már túlzás lenne. És ha Lotte ennek köszönheti, hogy viszontláthatja Kament... Talán annyira nem is nagy katasztrófa. Mindennek ára van, nem igaz? Azonban ettől függetlenül sem tetszik neki az ötlet, hogy szerelme egy háború aktív résztvevője legyen, akármennyire is távoli ez az esemény. Megérti, hogy miért akart ennyire visszajönni, ő is kapva kapott volna egy ilyen lehetőségen, de... Nem, nem tud neki felhőtlenül örülni, akármennyire is boldog most, jelen pillanatban. A jövő képei akaratlanul is bekúsznak gondolatai közé.*


    _________________
    Hiszel a születés előtti életben? Hiszel a Sorsban? Hiszel benne, hogy egy másik lényhez nem csupán egy, de akár több életen át kötődhetsz? Olyan szorosan s megingathatatlanul, hogy a szó legszorosabb értelmében a halál sem választhat el titeket egymástól? Charlotte nem hitt az ilyesmiben. Egészen addig, ameddig nem kezdett emlékezni. S onnantól kezdve a kedves, beszédes lány élete teljesen megváltozott. Vajon képes lesz beteljesíteni a végzetét, s elérni a boldogságot... ismét?

    Jesmon Helar Purgatóriumból szökött, végtelenül kitartó valanja.
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Lugas                 - Page 5 Empty Re: Lugas

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Szomb. Márc. 01, 2014 10:18 pm

    *Engedelmesen a padhoz sétál és helyet foglal, egyik karjával továbbra is magához ölelve a lányt, másikkal Lotte kezét fogva.* - Mindenki, amennyire értettem. Eléggé... de nem. Bocsáss meg, de most nem vagyok képes ezen gondolkozni *sóhajt gondterhelten, elfordítva a fejét, a lugas fémdíszeire meredve.* - Az elmúlt másfél hetem arról szólt, hogy minden erőmmel próbáltam megérteni ezt az egészet, és hasznosan tenni, amit tennem kellett... És attól tartok, lesz még rá alkalmam bőven. *Aztán a következő mondatokra megrázza a fejét.* - Nem, nem biztonságos. De a pestisjárvány sem volt biztonságos, és azt is végigcsináltuk *néz mélyen a lány szemébe, és megvillan rajta valami... valami, ami egyértelművé teszi, hogy nem csak Kamen ül itt mellette, hanem annál már sokkal több. Nem igazán tudja, hogy hogyan kéne ezt... felhoznia, erről beszélnie... igazából arra vár, hogy Lotte kérdezzen rá.* - De nem akarok ezen gondolkozni. Most... csak ma este legalább hadd... élvezzem, hogy végre veled lehetek. Amikor legutóbb lehetőségem volt rá, fogalmam sem volt, egész pontosan milyen áldást kaptam azzal, hogy megtaláltál, és nem akartam elismerni magamnak, hogy mit érzek, mert féltem tőle. Most már nem félek, és ezt ki akarom használni. Kérlek *pillant a legaranyosabb kutyatekintetével Lottéra, reménykedve, hogy ez hatásos lesz, ugyanis az elmúlt másfél hét Zacharyvel kínzás volt. Nagyjából a harmadik naptól úgy érezte, hogy még egy ilyen nap, és nem érdekli semmi, meggyilkolja azt az érzéketlen idiótát. Az a sok szöszmötölés, miközben ő rohant volna a gyászoló Lottéhoz... És még nagyon sok más probléma is volt az első küldetéssel, amibe most bele se gondol, mert bele fog fájdulni a feje.*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Charlotte Devon
    Charlotte Devon
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Lugas                 - Page 5 Empty Re: Lugas

    Témanyitás by Charlotte Devon on Szomb. Márc. 01, 2014 10:44 pm

    *A fiú szavaira csak némán bólint, majd mikor a pestisjárványt hozza szóba, egy pillanatra összevonja a szemöldökét. Már a nyelve hegyén van a felelet, hogy "Hát végig, csak éppen belehaltunk mind a ketten...", de mégsem szólal meg, mert meglátja azt a villanást a másik szemében... S nem tud nem arra gondolni, hogy mostmár talán nem csak Kamen ül itt vele szemben. Így hát nem szól egy szót sem. A kérést hallva pedig ismét elmosolyodik - s ettől a mosolytól mintha egész lénye, oly sok sötétségben töltött idő után ismét felragyogna.* - Rendben van. *Feleli, majd gyengéden megcsókolja a fiút, ezt követően pedig néhány percig ismét csak némán figyeli a másik szemét, miközben szabad kezével végigsimít a fekete hajtincsek között. Mintha olvasni akarna Kamen tekintetében, s valószínűleg ezt is teszi. Mert akik ennyire ismerik egymást, azoknak néha már nincs szükségük szavakra ahhoz, hogy a legfontosabb dolgokat elmondják egymásnak. Így hát a következő néhány perc ezzel telik el, s végül Lotte töri meg a csendet, mégpedig azzal a kérdéssel, amit már az első pillanattól fogva ki akart mondani.* - És... mostmár emlékszel? *Egészen halkan beszél, mintha nem tudná eldönteni, helyénvaló-e egyáltalán ez a kérdés. Furcsa, mert ez volt a célja, amióta csak rátalált, de most mégis, annyira... jelentéktelennek tűnik. Szeretik egymást, és kész, ehhez nem szükségesek feltétlenül az emlékek is. Majd csinálnak maguknak újakat. Remélhetőleg lesz rá bőven lehetőségük. Na persze, azt Lotte is sejti, hogy most nem sajátíthatja ki magának teljesen Kament, hiszen előbb-utóbb majd  beszélnie kell mindenki mással is... De ebbe egyelőre nem gondol bele, egyelőre képtelen lenne elengedni őt, még néhány rövid órácskára is. Olyan közel húzódik hozzá, amilyen közel csak fizikailag lehetséges ebben a helyzetben, és testbeszédének minden apró mozzanatával azt jelzi, hogy csak és kizárólag őrá figyel, csak mellette szeretne lenni. Bármi is legyen a kérdésére a válasz.*

    //FAGY//


    _________________
    Hiszel a születés előtti életben? Hiszel a Sorsban? Hiszel benne, hogy egy másik lényhez nem csupán egy, de akár több életen át kötődhetsz? Olyan szorosan s megingathatatlanul, hogy a szó legszorosabb értelmében a halál sem választhat el titeket egymástól? Charlotte nem hitt az ilyesmiben. Egészen addig, ameddig nem kezdett emlékezni. S onnantól kezdve a kedves, beszédes lány élete teljesen megváltozott. Vajon képes lesz beteljesíteni a végzetét, s elérni a boldogságot... ismét?

    Jesmon Helar Purgatóriumból szökött, végtelenül kitartó valanja.
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Lugas                 - Page 5 Empty Re: Lugas

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Vas. Márc. 02, 2014 6:04 pm

    *Engedi, hogy Lotte olvasson a tekintetében, hisz a lány nem láthat ott semmi mást, mint megbékélést, nyugalmat, boldogságot és szerelmet. Persze az a cseppnyi idegesség még mindig fenyegeti egy kicsit ezt a tökéletes állapotot, de hát... mind a kettejüknek nehéz két hete volt. És ez valószínűleg akkor is a tökéleteshez lehető legközelebbi helyzet. Amikor a lány végre felteszi a kérdést, halványan elmosolyodik.* - Miután magamhoz tértem, szinte azonnal visszakaptam az emlékeimet *válaszolja halkan. Egyben azonban érzi, hogy ez valahogy... nem is fontos. De azért mégis... sok minden átértékelődik Rhean emlékeit szemlélve. (Az már más kérdés, hogy még azért elég komoly problémái vannak azon a téren, hogy mégis hogyan kellene most értékelnie azt, hogy ő tulajdonképpen ki. Most ez sem igazán fontos. Majd idővel összerakja a képet.) Érzi, hogy Lotte igyekszik a lehető legközelebb helyezkedni hozzá, így megmozdul, a lány lábait az ölébe húzva, magához ölelve őt, a hajába temetve az arcát, elmerülni az érzésben, hogy végre itt vannak egymásnak, ténylegesen itt vannak egymásnak. Ezek után ő már nem igazán érzi szükségét, hogy megszólaljon vagy megmozduljon vagy bármi, így valószínűleg szó szerint hosszú órákon keresztül ülnek a padon, talán néha beszélgetve, talán félig bóbiskolva, nem túl kényelmesen, de együtt. Aztán valamikor hajnali egy körül Kamen megmoccan, nem bírva tovább egy helyben ülni, mert annyira kényelmetlen a hely, szóval óvatosan mocorogni kezd, egy puszit nyomva Lotte homlokára.* - Kicsim... bármennyire is veled akarok maradni, van még pár ember, akivel beszélnem kell. De ha felmész a titkos padlásra, nem sokára odamegyek. Rendben van? *kérdezi halkan, majd ha a lány beleegyezik, kézen fogva visszasétálnak a kastélyba, ahol Kamen elkezdi intézni a dolgokat. Először Jesmonhoz megy, bejelentkezve, elmagyarázva, hogy mi történt vele, és a kéréssel, hogy visszakapja háztagságát a Cameosba, majd felhívja Yant - aki lényegében szívrohamot kap, de aztán valahogy megoldja -, majd Andrew és Jess következnek, és az egyetlen, akihez nem sikerül eljutnia pár órával később sem, az Patric, aminek szintén megvannak a maga, eléggé bonyolult okai, amik tulajdonképpen leginkább ahhoz kötődnek, hogy Qarin még repülve is túl messze van ahhoz, hogy annyi időre magára hagyja Lottét. És hát őt azért személyesen akarja viszontlátni.*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Charlotte Devon
    Charlotte Devon
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Lugas                 - Page 5 Empty Re: Lugas

    Témanyitás by Charlotte Devon on Vas. Márc. 02, 2014 6:39 pm

    *Kamen is valami hasonlót olvashat ki az ő tekintetéből, azzal a különbséggel, hogy talán jobban kitűnik az összes többi érzelem közül az a mérhetetlen boldogság, ami újra meg újra, hatalmas hullámokban önti el lénye egészét. És persze a megnyugvás. A béke, amit azóta keresett, mióta sok évvel ezelőtt, egy délelőtt összeesett az osztályterme padlóján, s visszakapta az emlékeit, majd megszökött a Purgatóriumból. Most pedig végre meglelte. És soha többé nem lesz hajlandó elengedni. A választ hallva még szélesebben elmosolyodik, s ahogy Kamen az ölébe húzza, átöleli a fiú nyakát s hozzá bújik. Ő sem igazán szeretne már beszélni. Minden halaszthatatlanul fontos dolgot megtudott, a részleteket pedig ráérnek majd később megbeszélni. Most... most valahogy úgy érzi, ezek annyira lényegtelen kérdések lennének, hogy nem érné meg miattuk megtörni ezt a nyugodt csendet. Így hát csak élvezi szerelme közelségét, néha pedig, mert eszébe jut valami, vagy mert csak hallani szeretné Kamen hangját, szól egy-két szót, de ma már nem említ semmi fontosat. Ő speciel képtelen lenne elaludni, túlságosan... fél, hogy akkor eltűnne ez az egész. Meg amúgy is. Minek aludni, ha az álmaid a valóságba költöztek? Lotte némileg kényelmesebb pózban van, mint a fiú, tekintve, hogy félig az ölében ül, de azért meg tudja érteni, hogy a másik végül már nem bírja tovább a testhelyzetet. A kérdésre halvány mosollyal, beletörődve bólint.* - Persze. Menj csak. Örülni fognak neked. Főleg Yan és Liliya... *Sóhajt egyet, majd lemászik a fiúról és összeszedi a holmijait. A kastélyhoz érve aztán mégiscsak nehezére esik elengedni Kament, de valahogy csak kivitelezi. Ezek után azonnal a titkos padlástér felé veszi az irányt, mert bármennyire is boldog, most nincs kedve izgatott kérdésekre felelgetni. Csak egyedül akar lenni... Illetve kettesben-egyedül, Kamennel. A padlásszoba, ahogy belép, azonnal egy apró hálószobává alakul, középen egy puha franciaággyal - ugyanazzal, mint amiben pár héttel korábban egy estét töltöttek. A tető ezúttal is üvegből van, s hátul nyílik egy kis ajtó, ami egy fürdőszobába vezet. Lotte elmosolyodik, majd a gitárját a sarokba teszi, s a fürdőbe lép, ahol ledobálja magáról a ruháit és lezuhanyzik, majd fehérneműben bemászik az ágyba, a meleg takarók alá, hogy ott aztán a csillagokat bámulva várja meg Kament...*


    _________________
    Hiszel a születés előtti életben? Hiszel a Sorsban? Hiszel benne, hogy egy másik lényhez nem csupán egy, de akár több életen át kötődhetsz? Olyan szorosan s megingathatatlanul, hogy a szó legszorosabb értelmében a halál sem választhat el titeket egymástól? Charlotte nem hitt az ilyesmiben. Egészen addig, ameddig nem kezdett emlékezni. S onnantól kezdve a kedves, beszédes lány élete teljesen megváltozott. Vajon képes lesz beteljesíteni a végzetét, s elérni a boldogságot... ismét?

    Jesmon Helar Purgatóriumból szökött, végtelenül kitartó valanja.
    Lana Rose
    Lana Rose
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Lugas                 - Page 5 Empty Re: Lugas

    Témanyitás by Lana Rose on Hétf. Jún. 23, 2014 12:29 pm

    *Ebédje elfogyasztása után egy kis sétára indult, kezében a desszerttel, vagyis egy almával. Bár a Nap magasan jár, biztosítva ezzel a nyári hőviszonyokat, a lánynak mégsincs melege rövid farmer nadrágjában - ami oldalán egy lánc lóg -, valamint fekete, hátul lyukasra szaggatott lenge fölsőjében. Ében hajzuhataga, mint mindig most is leengedve a szél játékszerét képezi. Fehér converse kényelmessége miatt föl sem tűnik neki, hogy mennyit sétált, csak amikor már tekintete a lugasra siklik. ~Mi a szösz? Senki nincs itt?~ Lepődik meg, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve almamajszolását a lugas padlóján folytatja, méghozzá a hátán heverészve.*
    Andrew Mason
    Andrew Mason
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Lugas                 - Page 5 Empty Re: Lugas

    Témanyitás by Andrew Mason on Hétf. Jún. 23, 2014 12:40 pm

    *Andrew kényelmes, lassú léptekkel baktat a sétányon, és noha egy kicsit korog a gyomra, valahogy nincs kedve enni. Túl meleg van ahhoz. Hiába, nem éppen ehhez az időjáráshoz van szokva, vagyis hogy egész pontosak legyünk nem igazán van hozzászokva semmilyen időjáráshoz. Részletkérdés. Azért viszonylag az időjáráshoz van öltözve, fehér rövid ujjúval és térdnadrággal, bár valószínűleg a legtöbb ember - aki még nincs hozzászokva Drew-hoz - megkérdőjelezné, hogy miért szükséges a világoskék, vékony selyemsál a nyakába. Épp ilyen, némileg meglepő, bár a legtöbb cameosos diák számára viszonylag talán már megszokott kísérője Vicarah, egy arany kölyöksárkány. Bár a sárkány már elég sokat nőtt, mióta Andrew-hoz került, azért még mindig nem ér a srác térde fölé. A lugashoz érve úgy dönt, leül egy kicsit, hogy innen csodálja a nyáreleji szépségeket, de odaérve hamar feltűnik neki, hogy nincs egyedül.* - Á, helló *vigyorog le a lányra, miközben a sárkány letelepedik a lugas szélén, láthatóan egy kis szunyókálásra készülve.* - Ugye nem zavarok? *kérdezi, majd letelepedik a lány mellé, törökülésben.* - Andrew, örvendek *mutatkozik be, mert nem rémlik neki, hogy már szóbaelegyedtek volna, bár tudja, hogy látta néhányszor a másikat a hálókörletben.*


    _________________
    Kinek ajánljuk Andrewt? Nos, éhes vámpíroknak biztosan nem, azokból ugyanis már nagyon elege van, Leroy Calean miatt. A férfi ugyanis tizenkét éves korában elrabolta, megölte a családját, kitörölte az emlékeit - amiket azóta visszakapott, de ez sajnos nem sokat segített az általános kedélyállapotán -, majd pedig úgy kezelte, mint a tulajdonát, és ő volt a vérbankja is. Kellemes élet, mi? Egyébként a Fyronra második szökése után jött, abban reménykedve, hogy a férfi ide nem fogja követni, és végre lesz egy kis nyugalma. Abban reménykedik, hogy itt végre azt teheti, amit akar, akkor, amikor akarja, mert nem korlátozza senki. Szabadság. De vajon meddig tart ezúttal?

    Rebecca Taylor szökött vámpírcsemegéje, valamint hűséges és kitartó társa, Vicarah
    Lana Rose
    Lana Rose
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Lugas                 - Page 5 Empty Re: Lugas

    Témanyitás by Lana Rose on Hétf. Jún. 23, 2014 12:56 pm

    *A lány békés nyugalmát kisvártatva megzavarja a közeledő léptek zaja, sőt mi több, Lana minden fohásza ellenére úgy dönt a jövevény, hogy letelepedik mellé.
    A megszólításra a lány felül, felhúzza jobb lábát, amit a későbbiekben kéztartónak használ, és beleharap az almájába. Míg fogai dolgoznak, szürke szemei sem tétlenkednek, tekintetével ugyanis végigpásztázza újdonsült beszélgetőpartnerét. A sálhoz érve szemöldökei kissé a magasba emelkednek, szája vonala pedig egy enyhe félmosolyra húzódik.*
    - Maradj csak... bár ha meleged van, előbb vetkőzz, azután keress árnyékot. *Céloz a kék anyagra a fiú nyakában.* Lana. *Fűzi még hozzá mellékesen.*
    Andrew Mason
    Andrew Mason
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Lugas                 - Page 5 Empty Re: Lugas

    Témanyitás by Andrew Mason on Hétf. Jún. 23, 2014 1:07 pm

    *Tökéletesen látja a pillanatot, amikor Lanának feltűnik a sálja, szóval szélesen elvigyorodik, amikor kommentálják is az ilyen időben valóban furcsa ruhadarabot.* - Sajnos nagyon ragaszkodok a sáljaimhoz, mostanra szerintem már életképtelen vagyok nélkülük *válaszol, könnyűre véve a figurát: mostanra nagyjából már sikerült is hozzászoknia, hogy időnként rákérdeznek, hogy minek viseli mindig, szóval könnyebben megy. Eleinte folyton zavarba jött, amikor megkérdezték tőle, de hát a rutin meg az évek... Ez után megállapítja, hogy halvány lila gőze sincs, mi egyebet mondhatna egy szinte teljes idegennek - az nem igazán számít, hogy most már tudja a nevét és látta már néhányszor -, szóval pár pillanatig csendben ül, azon gondolkozva, hogy mit is hozzon fel. Aztán úgy dönt, megpróbálja természetesen folytatni a kommunikációt. Az ember azt hinné, mostanra beleszokott az ismerkedésbe... de hát nem olyan egyszerű normális életet élni az után, amiben ő élt nyolc évig.* - Hogyhogy csak így egyedül? A legtöbben a barátaikkal töltik a szabadidejüket, a medencénél, meg ilyenek *jegyzi meg. Persze tőle is megkérdezhetnénk ugyanezt, és valószínűleg ki is tudna találni valamit, noha a tényleges indok az, hogy Kamenék lementek a Crystäl-öbölbe fürödni meg bulizni, ő pedig nem strandol, és most nem volt kedve ott ülni egész nap a parton, szóval... ja. Marad a birtokon bóklászás Vicarah-val.*


    _________________
    Kinek ajánljuk Andrewt? Nos, éhes vámpíroknak biztosan nem, azokból ugyanis már nagyon elege van, Leroy Calean miatt. A férfi ugyanis tizenkét éves korában elrabolta, megölte a családját, kitörölte az emlékeit - amiket azóta visszakapott, de ez sajnos nem sokat segített az általános kedélyállapotán -, majd pedig úgy kezelte, mint a tulajdonát, és ő volt a vérbankja is. Kellemes élet, mi? Egyébként a Fyronra második szökése után jött, abban reménykedve, hogy a férfi ide nem fogja követni, és végre lesz egy kis nyugalma. Abban reménykedik, hogy itt végre azt teheti, amit akar, akkor, amikor akarja, mert nem korlátozza senki. Szabadság. De vajon meddig tart ezúttal?

    Rebecca Taylor szökött vámpírcsemegéje, valamint hűséges és kitartó társa, Vicarah
    Lana Rose
    Lana Rose
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Lugas                 - Page 5 Empty Re: Lugas

    Témanyitás by Lana Rose on Hétf. Jún. 23, 2014 1:29 pm


    - Akkor nem marad más, a polódtól kell megszabadulnod... *Kacsint a fiúra Lana egy huncut, ámbár káprázatos mosoly kíséretében, majd egy újabb harapás következik.
    A pár pillanatig tartó majdhogynem kínos csönd alatt Lana magában mosolyog, ellenben sokáig nem bírja palástolni érzelmeit, így kisvártatva ajkának vonalai fölfelé görbülnek.*
    - Ejnyehát, csak nem zavarban vagy, szépfiú? *Szólal meg olyan hangnemben, hogy Andrew biztosra veheti, hogy a megszólítás, amit Lana használ, közelebb áll a gúnynévhez, mint a becenévhez. Lehetséges azonban, hogy szavait a másik meg se hallja, hiszen szinte hajszálpontosan ugyanakkor ejti ki őket, mint a mellette ülő.*
    - Tudod, egy értelmes személlyel szerettem volna tölteni a napot, így hát az egyedüllétet választottam. És veled mi a helyzet, cicavirág? Félsz, hogy valaki más divatosabb lenne nálad a parton? *Válaszol kapásból, remélve, hogy szemtelensége eltereli Andrew figyelmét róla. Magányának valódi okát, ugyanis nem szeretné elárulni.
    Andrew Mason
    Andrew Mason
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Lugas                 - Page 5 Empty Re: Lugas

    Témanyitás by Andrew Mason on Hétf. Jún. 23, 2014 1:40 pm

    - Örülnél neki? *nevet fel jókedvűen. Mert hát minek vegye magát túl komolyan? Plusz a titkok megtartásának legjobb módszere a humor, ahogyan az elmúlt lassan két évben - mennyire furcsa, hogy már több mint két év... - ezt nagyon jól megtanulta. Ez után némi kellemetlen csend következik, amit sikerül egyszerre megtörniük Lanával. Hallja, hogy a másik is megszólalt, és felkelti az érdeklődését a gúnyos hangnem: az a tapasztalata, hogy a gúnyos emberek kimondottan érdekesek tudnak lenni. És mivel őt nagyon érdeklik az emberi viselkedés és lelki működések... na jó, azért nem fogja most így a semmiből nekiállni elemezgetni a másikat, de elkönyvelte magának, hogy jobban meg kell ismernie. Valamiért Andrew nem képes sokáig elfoglalni magát, ha nincsenek körülötte emberek, akiket megfejthet...* - Háh. Örömmel látom, hogy az egód is erős és egészséges, biztosan jó gondját viseled *nevet fel a lány első szavaira. Láthatóan nem fog rajta a gúny, teljesen higgadtan reagál Lana némileg vérlázító szavaira.* - Abban pedig teljesen biztos vagyok, hogy senki nem lenne divatosabb nálam a parton, de sajnos az öbölben fürdőzés nem a műfajom, a barátaim pedig lementek, szóval... Kénytelen voltam birtokfogságra ítélni magam *vigyorog.* - Nem mintha az akkora baj lenne. A Crystäl-öböl ilyenkor úgyis dugig van, sokkal kellemesebb a légkör idefent, anélkül, hogy folyamatosan huszonöten préselődnek a személyes terembe *teszi hozzá egy kis fintorral.*


    _________________
    Kinek ajánljuk Andrewt? Nos, éhes vámpíroknak biztosan nem, azokból ugyanis már nagyon elege van, Leroy Calean miatt. A férfi ugyanis tizenkét éves korában elrabolta, megölte a családját, kitörölte az emlékeit - amiket azóta visszakapott, de ez sajnos nem sokat segített az általános kedélyállapotán -, majd pedig úgy kezelte, mint a tulajdonát, és ő volt a vérbankja is. Kellemes élet, mi? Egyébként a Fyronra második szökése után jött, abban reménykedve, hogy a férfi ide nem fogja követni, és végre lesz egy kis nyugalma. Abban reménykedik, hogy itt végre azt teheti, amit akar, akkor, amikor akarja, mert nem korlátozza senki. Szabadság. De vajon meddig tart ezúttal?

    Rebecca Taylor szökött vámpírcsemegéje, valamint hűséges és kitartó társa, Vicarah
    Lana Rose
    Lana Rose
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Lugas                 - Page 5 Empty Re: Lugas

    Témanyitás by Lana Rose on Hétf. Jún. 23, 2014 2:02 pm

    *Mosolygó ajkai nem lankadnak, elvégre Andrew nagyon úgy tűnik, nem sétődik meg szavain. ~Nocsak, nocsak. A cicafiú nem sértődékeny?~*
    - Azt mondják, hogy az EGO szintje egészséges embernél meg kell hogy közelítse az IQ szintjét, ezért muszáj volt fejlesztenem az önbizalmam. Tudod... csak hogy nem maradjon le túlságosan az intelligencia hányadosomtól. *Magyarázkodik talán egy kissé eltúlzott arcmimikával egybekötve.*
    - Egyet kell értenem veled, cicavirág. *Szólal meg újabb harapásokat követően, miközben végig a másik szemét keresi tekintetével.* Ezt *lengeti meg a sálat* semmi nem tudja fölülmúlni a megközelítőleg 40 fokban. *Szavai után föltápászkodik, majd újabb támadást indít az almacsutka felé.* A tömeg, viszont csak akkor visszataszító, ha egy kacsa megemeli az ott uralkodó IQ átlagot. *Fejti ki véleményét, miután lenézett a fiúra. Körülnéz, azután egy pontos dobással a leközelbbi kukába hajítja almájának maradékát.*
    - És kárpótoljon a tudat, hogy megismerhetted csodálatos személyiségemet, amiért a barátaid egyedül hagy... *Teszi hozzá a maga cinikus hangnemében a lány, illetve csak tenné, mert ámulatától, amit egy sárkány okozott hirtelen beléfagyott a szó.*
    Andrew Mason
    Andrew Mason
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Lugas                 - Page 5 Empty Re: Lugas

    Témanyitás by Andrew Mason on Hétf. Jún. 23, 2014 2:23 pm

    - Ja, értem *vigyorog.* - Hát, örülök neki, hogy vigyázol az egészségedre. Ezt a tudományos tényt viszont szerintem meg fogom osztani még pár emberrel *nevet, a 'beképzelt idióta' típusra gondolva, akik csak beszélnek, és nincs mögöttük semmi. Van pár az Akadémián is, és kifejezés sincs rá, hogy Andrew-t mennyire zavarják ezek az emberek. Mint már említettem, ő a bonyolult személyiségekért rajong.* - Köszönöm *nevet fel, és hessegeti el játékosan Lana kezét, noha most először érezni, hogy ez nem volt annyira őszinte nevetés. A szívverése fel is gyorsult némileg, és miközben a másik feláll, gyorsan megigazítja a sálját, pár érintéssel biztosítva magát, hogy sehol nem látszanak ki a vámpírharapások a nyakán. Hát igen, elég erősen megvan az oka, hogy ennyire ragaszkodik ezekhez a kis kiegészítőkhöz. Nem akar magyarázkodni. Az egész Akadémián két ember - plusz a Médium, de ő nem igazán számít ebbe a kategóriába - van, aki tud róla, hogy mi történt vele, és szeretné, ha ez a szám nem is nagyon változna. Mivel a ruházatával van elfoglalva, nem igazán figyel Lana következő szavaira, csak akkor tereli vissza a figyelmét, amikor a másik már eldobta az almacsutkát. A mondatnak már az elején vigyorogni kezd, készen a válasszal, azonban Lana hirtelen megáll a szó közepén, mire Drew értetlenül összeráncolja a homlokát.* - Minden... ó *szakítja is félbe magát azonnal, amikor sikerül beazonosítania, mit bámul a másik.* - Ó. Ő Vicarah. Hé, Vic. Vic! *A kis sárkány gazdája hangját hallva megrezzen, majd álmosan pislogva felemeli a fejét és ásít egyet, mire Andrew arcára széles mosoly ül ki.* - Idejössz, Vic? *kérdezi, a sárkány pedig feláll, és a fiúhoz sétálva elfekszik az oldalánál, fejét Andrew combjára helyezve.* - Ez az első, hogy sárkánnyal találkozol? *pillant fel érdeklődve Lanára, miközben bal kezével megcirógatja Vicarah hátát.*


    _________________
    Kinek ajánljuk Andrewt? Nos, éhes vámpíroknak biztosan nem, azokból ugyanis már nagyon elege van, Leroy Calean miatt. A férfi ugyanis tizenkét éves korában elrabolta, megölte a családját, kitörölte az emlékeit - amiket azóta visszakapott, de ez sajnos nem sokat segített az általános kedélyállapotán -, majd pedig úgy kezelte, mint a tulajdonát, és ő volt a vérbankja is. Kellemes élet, mi? Egyébként a Fyronra második szökése után jött, abban reménykedve, hogy a férfi ide nem fogja követni, és végre lesz egy kis nyugalma. Abban reménykedik, hogy itt végre azt teheti, amit akar, akkor, amikor akarja, mert nem korlátozza senki. Szabadság. De vajon meddig tart ezúttal?

    Rebecca Taylor szökött vámpírcsemegéje, valamint hűséges és kitartó társa, Vicarah
    Lana Rose
    Lana Rose
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Lugas                 - Page 5 Empty Re: Lugas

    Témanyitás by Lana Rose on Hétf. Jún. 23, 2014 2:40 pm

    *Mielőtt Andrew elhesegtné kezét, ő már el is húzza azt, ellenben a némileg hamisan csengő kacaj nem kerüli el a lány figyelmét. Sokat azonban nem törődik vele. Miért is tenné? Mindenkinek - még neki is - megvannak a maga titkai, nem talál ebben semmi különöset. Ám, mikor tekintete a sárkányra téved, többszörösen bepótolja az eddig hiányzó most-aztán-igazán-meglepődtem-érzést. Pár pillanatra mozdulatlanná merevedik, amikor aztán a fiú egyetlen szavára a pöttöm teremtény odasétál hozzá, Lana azzal bizonyítja, hogy egyáltalán tudatánál van, hogy álla néhány centivel lentebb esik.*
    - Igen. *Válaszol a másodperc törtrészéig tartó szünet után, majd az arcára ülő bárgyú vonásokat felváltja az előbbi játékosság, miután helyet foglal ismételten a földön.* Mióta van veled? Milyen idős, és mégis hogyan...? *Hadarja el első kérdéseit tágra nyílt szemmel, amiból csak úgy süt a csodálat és a kíváncsiság édes keveréke.*
    Andrew Mason
    Andrew Mason
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Lugas                 - Page 5 Empty Re: Lugas

    Témanyitás by Andrew Mason on Hétf. Jún. 23, 2014 2:53 pm

    *Jókedvű mosollyal figyeli, ahogyan Lana álla egyre lejjebb esik, tetszik neki a reakció. Ahhoz képest, hogy eleinte mennyi problémája volt Vicarah-val, mostanra megtanulta kiélvezni a dolgot.* - Mióta? Hm... *Pár pillanatig csen következik, ahogyan Andrew próbálja kitalálni, hogy mennyi ideje is lehetett az az este, amikor lefekvéshez készülődve megtalálta a kis sárkányt és a hozzá tartozó levelet az ágyában. Miután sikerrel megállapítja, hogy Vic egész évben mászkált vele az óráira, folytatja.* - Nagyjából egy éve. És nem is sokkal idősebb egy évnél: talán másfél éves lehet. Amikor hozzám került, akkora volt, mint egy kölyökkutya *mosolyodik el, lepillantva a mellette fekvő sárkányra. Persze akkor nem értékelte ennyire a dolgot, aminek szintén megvoltak a maga okai... Persze sejti, hogy az utolsó kérdésre is kéne válaszolnia valamit, valamilyen magyarázatot adni rá, hogy hogyan, kitől került hozzá a sárkány, fogalma sincs, mit mondjon. Érdekes módon még nem sokan kérdeztek rá erre ennyire konkrétan, amikor pedig volt is rá példa, sikerült kikerülnie a kérdést, és hát most is reménykedik benne, hogy nem feltétlenül kell elmagyaráznia ezt az egész "fél évig nem foglalkoztam a sárkányommal, mert akárhányszor ránéztem eszembe jutott, hogy egy vámpírlord a mai napig szeretne elkapni és visszazárni a házába". Bonyolult történet, és még a legjobb barátja is csak részleteket ismer az egészből. Nem szeret a múltjával foglalkozni, de sajnos lépten-nyomon beleütközik a saját titkaiba.*


    _________________
    Kinek ajánljuk Andrewt? Nos, éhes vámpíroknak biztosan nem, azokból ugyanis már nagyon elege van, Leroy Calean miatt. A férfi ugyanis tizenkét éves korában elrabolta, megölte a családját, kitörölte az emlékeit - amiket azóta visszakapott, de ez sajnos nem sokat segített az általános kedélyállapotán -, majd pedig úgy kezelte, mint a tulajdonát, és ő volt a vérbankja is. Kellemes élet, mi? Egyébként a Fyronra második szökése után jött, abban reménykedve, hogy a férfi ide nem fogja követni, és végre lesz egy kis nyugalma. Abban reménykedik, hogy itt végre azt teheti, amit akar, akkor, amikor akarja, mert nem korlátozza senki. Szabadság. De vajon meddig tart ezúttal?

    Rebecca Taylor szökött vámpírcsemegéje, valamint hűséges és kitartó társa, Vicarah
    Lana Rose
    Lana Rose
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Lugas                 - Page 5 Empty Re: Lugas

    Témanyitás by Lana Rose on Hétf. Jún. 23, 2014 3:08 pm

    *A lány alig hallja a fiú szavait, figyelmét teljesen leköti az a kis csoda, ami most békésen heverészik. Néha fel-fel pillant csillogó szemeivel Andrewra, de mindig csak egy pillanatra, utána mintha csak egy mágnes volna a kis sárkány, azonnal visszavándorol rá a szürke szempár. A lányt teljesen elbűvöli az egyelőre még ártalmatlan, egyben ártatlan kis teremtés. Így nem is csoda, hogy nem tűnik fel neki sem a másik vívódása, sem az, hogy nem válaszolt minden kérdésére.*
    - Gondolom akkor megtanítottad neki ennyi idő alatt, hogy a macskákat nem szokás megenni, igaz cicafiú? *Néz föl a fiúra a már megszokott pajkossággal a hangjában, ellenben jelen pillanatban a másik kétlábonjáró nem tudja huzamosabb ideig lekötni figyelmét.*
    - Szia Vic. *Mosolyog a pikkelyesre olyan meleg és elragadó mosollyal, ami különösen megszépíti orcáját, mégis ritka vendégnek számít ajkain.* Szabad? *Kérdezi miután fölemelt keze megtorpan a levegőben.*
    Andrew Mason
    Andrew Mason
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Lugas                 - Page 5 Empty Re: Lugas

    Témanyitás by Andrew Mason on Hétf. Jún. 23, 2014 3:20 pm

    *Határozottan értékeli, hogy jelenleg Lanát jobban érdekli a sárkány, mint ő, legalább nem kell többet magyarázkodnia, mint szeretne.* - Eszébe se jutott *nevet fel.* - Még Milan mókusát se bántotta, pedig őszintén szólva számítottam rá, hogy lesznek köztük összeütközések *vigyorog. Azon amúgy a mai napig nem tudta túltenni magát, hogy az egyik szobatársa egy mókust tart háziállatként, de hát... ő dolga. Ez után Andrew csak kényelmesen hátradől, és mosolyogva figyeli őket.* - Persze, nyugodtan *bólogat a lány kérdésére. Vicarah sem reagál negatívan, amikor Lana hozzáér, teljes nyugalommal engedi neki, hogy megérintse, és láthatóan élvezi is, ha dédelgetik. Elvégre Andrew nem olyan régen békélt meg ezzel az egésszel, és hát Vic valószínűleg még egy pár évig folyamatos szeretethiánnyal fog küzdeni, bármennyit is dédelgetik. Drew eközben nagyon érdekes tanulmányt folytat arról, hogy az emberek mennyire másképpen viselkednek az állatokkal, és hogy, főleg a kölykök, milyen viselkedésformákat hoznak felszínre. Határozottan pszichológus lesz. Most egyelőre nem is igazán mond semmi mást, hanem várja, hogy Lana akar-e esetleg még kérdezni valamit a sárkányról.*


    _________________
    Kinek ajánljuk Andrewt? Nos, éhes vámpíroknak biztosan nem, azokból ugyanis már nagyon elege van, Leroy Calean miatt. A férfi ugyanis tizenkét éves korában elrabolta, megölte a családját, kitörölte az emlékeit - amiket azóta visszakapott, de ez sajnos nem sokat segített az általános kedélyállapotán -, majd pedig úgy kezelte, mint a tulajdonát, és ő volt a vérbankja is. Kellemes élet, mi? Egyébként a Fyronra második szökése után jött, abban reménykedve, hogy a férfi ide nem fogja követni, és végre lesz egy kis nyugalma. Abban reménykedik, hogy itt végre azt teheti, amit akar, akkor, amikor akarja, mert nem korlátozza senki. Szabadság. De vajon meddig tart ezúttal?

    Rebecca Taylor szökött vámpírcsemegéje, valamint hűséges és kitartó társa, Vicarah
    Lana Rose
    Lana Rose
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Lugas                 - Page 5 Empty Re: Lugas

    Témanyitás by Lana Rose on Hétf. Jún. 23, 2014 3:38 pm


    - Mókus? Valaki mókust tart? *Kapja föl hirtelen a fejét, egy adag értetlenséggel a szemeiben. Kisvártatva azonban (mikor ujjai alatt megérzi a sárkány testének melegét) valami más, egészen különös érzés váltja föl az értetlenséget. Valami új, szokatlan, de mégis felemelő. Nem is tudja igazán megállapítani, hogy mi járja át lényét. Nem izgatottság, nem is öröm... Egyszerűen megfoghatatlan, és körbeírhatatlan, mégis csodás.
    Mosolya egyre csak nő, ahogy látja a sárkányon, hogy élvezi a simogatást.*
    - Tetszik? *Bátrabban, és bátrabban ér a kölyökhöz. Felfedezi testének minden egyes részletét: a szárnyak szokatlan tapintásától kezdve az aranyló pikkelyek illeszkedéséig mindent, amit csak lehet. Arcán egymást váltják a különböző érzelmek, de képrázatos mosolya eltünthetetlennek bizonyul. Zengő kacagása pedig akkor hangzik fel, mikor a sárkány bébi prüszköl egyet.*
    - Még a végén cica-allergiád lesz. *Vigyorog a kölyökre, majd a dédelgetést abba nem hagyva tekintetét Andrewra vezeti.* Mit is mondtál, hogy került hozzád?

    Ajánlott tartalom

    Lugas                 - Page 5 Empty Re: Lugas

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Csüt. Feb. 20, 2020 6:38 pm