Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Rebecca Taylor lakosztálya

    Rebecca Taylor
    Rebecca Taylor
    .::Igazgató: Erethon::.
    .::Igazgató: Erethon::.

    Rebecca Taylor lakosztálya Empty Rebecca Taylor lakosztálya

    Témanyitás by Rebecca Taylor on Kedd Május 28, 2013 7:59 pm

    A második emeleti folyosón sétálva a tanárok lakosztálya mellett egy egyszerű, világosbarna fából készült ajtóhoz érkezhetnek az erre járók, amin egy ezüst, gravírozott tábla hirdeti, hogy Rebecca Taylor, Erethon házvezető-helyettes lakosztálya előtt áll az illető.




    Iroda, nappali és terasz

    Rebecca Taylor lakosztálya Beccairodajameretben

    Amikor valaki beteszi a lábát a tanárok lakosztályáról leválasztott részre, elsőként egy irodába és nappaliba érkezik. Ez a rész akkor lett kialakítva, amikor Rebeccát igazgatóhelyettesnek nevezték ki. A hely uralkodó színe a barna, mint a hálóban is, azonban sokkal több fény jut be a helyiségbe. Nem túl nagy hely egyébként: belépve jobb oldalt egy ruhafogas található, ha valaki esetleg kabátban jön be, mellette pedig egy kis cipős polc. Szemben egy nappali rész van kialakítva, két könyvespolccal, kávézóasztallal, fotelekkel, bal oldalt pedig egy méretes íróasztal van, mögötte és előtte is egy-egy székkel. Az asztalon mindig nagyon nagy rend van, de látszik az egész helyiségen Rebecca személyisége: kis, személyes holmik töltik be az üres helyeket a polcokon és az asztalokon. Az íróasztal mögött egy boltíves rész található, ami a teraszra vezet. A terasz hőbűbájokkal van ellátva, így mindig kellemes idő van odakint, valamint remek kilátást ad a szigetre. Becky sok cserepes növényt rakott ki oda, valamint van egy kényelmes hintaágy is.




    Háló

    Rebecca Taylor lakosztálya Beccahalomeretben

    A fiatal nő szobájába lépve a barna különböző árnyalatainak kellemes összhangja fogadja a vendéget. A szoba legjelentősebb bútora egyértelműen a kényelmes franciaágy, amelyet Becca mindig gondosan bevet reggelente. Az ágy mögötti fal felülete egy részben fiókokból, részben tükrökből álló burkolat, amelyet az ifjú nő tervezett meg. A szoba padlóját legnagyobb részben egy puha, szürkésbarna szőnyeg borítja, valamint a parketta sem különösebben hideg, így a cipőknek külön kialakított hely van az ajtó mellett. Becca megszokásból inkább ide teszi a cipőit mint az irodába. Az ágy mellett egy hatalmas ablak helyezkedik el, ahonnan remek kilátás nyílik a szigetre. Éjszakánként Rebecca ezt általában egy virágmintás, fehér sötétítővel takarja el. Az ággyal szemben található egy méretes szekrény, benne a nő ruháival, valamint mellette egy kis könyvespolc és egy íróasztal, a "munkasarok", ahogyan Becky nevezi.


    A hozzászólást Rebecca Taylor összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 23, 2014 9:49 am-kor.


    _________________
    Rebecca nem nevezhető éppenséggel szokványos vagy hétköznapi démonnak: élete célja, hogy segítsen másokon, hogy jobbá tegye a kiszolgáltatott, szegény vagy tehetetlen embereket. Persze emiatt sok bántást kapott már életében, de úgy tűnik, hogy ennek őt a legkevésbé sem sikerült meghatnia, és mind a mai napig ugyan ezen az úton halad. Határozott, jószívű, szilárd erkölcsű fiatal nő, aki mindig megtalálja azokat, akiknek szüksége van rá. Ha bármiben segítséget igényelsz, ő biztosan nem fog elhajtani, mert egyszerűen neki is jól esik, ha tehet valamit másokért. Imádja a tanítást, élvezi, hogy fiatalok között lehet... Becca tökéletesen elemében van a Fyron Akadémia berkeiben.
    Rebecca Taylor
    Rebecca Taylor
    .::Igazgató: Erethon::.
    .::Igazgató: Erethon::.

    Rebecca Taylor lakosztálya Empty Re: Rebecca Taylor lakosztálya

    Témanyitás by Rebecca Taylor on Kedd Jún. 11, 2013 6:03 pm

    *Rebecca éppen a teraszon, a hintaágyban kuporog, eltűnődve figyelve a tájat. Már vagy egy órája itt ücsörög, lábait maga alá gyűrve, időnként halkan dúdolva valamit, mélyen a gondolataiba merülve. Természetesen ő is, mint mindenki más nagyon megkönnyebbült, amikor Lord Sammael megkerült, bár alig mer belegondolni, hogy a férfinek mit kellett átélnie. Egy halk sóhajjal gyorsan kiűzi a fejéből ezeket a gondolatokat, és igyekszik visszatérni némileg kényelmesebb témákhoz. Nagyon reméli, hogy ma nem nagyon fogják zaklatni, mert eléggé fáradt - tegnap Londonban volt, néhány régebbi ügyet kellett elintéznie és még nem pihente ki -, és hát ilyenkor nem vágyik annyira társaságra. Jó, természetesen van egy személy, akinek most is nagyon örülne, de hát vele, ha rajta múlna a napja minden percét együtt töltené, úgyhogy őt talán nem is kell beleszámolni. Halványan elmosolyodik a gondolatra, és immár valóban szebb képek úsznak lelki szemei elé, a szerelméről meg önmagáról. És ha már egyszer itt tartunk, természetesen muszáj kitérnie arra a gondolatra is, ami már hetek óta érlelődik benne, név szerint hogy mennyire szeretne nyáron elmenni pár hétre valahová Jesmonnal. Nem kell a helynek különlegesnek lennie, sőt, neki még az is megfelelne, ha a Chateau of Libertybe mennének, csak kerüljenek ki egy kicsit ebből a megszokott környezetből. Jó, rendben, legszívesebben akkor is kettesben töltene vele egy kis időt, de végül is a kúria is jó. Neki mindegy, csak... Ne itt. Na nem mintha nem lenne odáig az Akadémiáért, de mindenkinek szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Meg hát az sem segít olyan nagyon sokat, hogy még mindig titkolják a kapcsolatukat, szóval ha szembesétálnak a folyosón, nem ölelheti meg, nem adhat neki puszit vacsora közben, szóval hiányoznak a kapcsolatukból ilyen... kis dolgok. Persze tökéletesen érti, hogy biztonságosabb így, ráadásul nem hívják ki önmaguk ellen a sorsot, és képes is erre így, de azért jó érzés lenne néhány hétig csak természetesen viselkedni, akkor ölelni, csókolni a szerelmét, amikor éppen úgy tartja kedve. A lényeg tehát, hogy ilyeneken filozofálgat, összekuporodva a hintaágyban.*


    _________________
    Rebecca nem nevezhető éppenséggel szokványos vagy hétköznapi démonnak: élete célja, hogy segítsen másokon, hogy jobbá tegye a kiszolgáltatott, szegény vagy tehetetlen embereket. Persze emiatt sok bántást kapott már életében, de úgy tűnik, hogy ennek őt a legkevésbé sem sikerült meghatnia, és mind a mai napig ugyan ezen az úton halad. Határozott, jószívű, szilárd erkölcsű fiatal nő, aki mindig megtalálja azokat, akiknek szüksége van rá. Ha bármiben segítséget igényelsz, ő biztosan nem fog elhajtani, mert egyszerűen neki is jól esik, ha tehet valamit másokért. Imádja a tanítást, élvezi, hogy fiatalok között lehet... Becca tökéletesen elemében van a Fyron Akadémia berkeiben.
    Jesmon Helar
    Jesmon Helar
    .::Igazgató: Cameos::.
    .::Igazgató: Cameos::.

    Rebecca Taylor lakosztálya Empty Re: Rebecca Taylor lakosztálya

    Témanyitás by Jesmon Helar on Kedd Jún. 11, 2013 6:43 pm

    *Jesmon a gondolataiba merülve rendezgeti az íróasztala előtt állva a nagy halom felgyülemlett papírtömeget - na igen, mintha egy kicsit el lenne maradva a munkával. Na jó, ez így nem teljesen igaz, a helyzet csupán az, hogy túl sokat szeretett volna már ma elvégezni, hogy szabad legyen a teljes hétvégéje. Elég sok munka van a diákok vizsgáztatásával, még így is, hogy csak délelőtti órái vannak. Túl sok az olyan diák, aki egész évben nem csinált semmit, és így az osztályozásuk elég nehéz, pláne azoknál, akik most jönnek rá, hogy jobb jegyet szeretnének kapni, és elkezdtek könyörögni Jesmonnak, hogy hadd javítsanak az átlagukon. Így hát, szerencsétlen ősdémon most javíthat ki egy rakás esszét és dolgozatot, amivel a diákok bombázták az elmúlt hetekben. Összességében azonban elég jól áll, csak lehet, hogy a péntek estéje is rámegy a dologra, amit amit Rebeccával szeretett volna dönteni. Mára viszont úgy döntött, hogy elég lesz a munkából, így most szépen sorba rendezi a papírokat, majd amikor ezzel végez, elindul kifelé, egészen pontosan Becca lakosztályát célozva meg. Szereti a nő új szobáját, valahogy olyan... családias, megnyugtató hangulatot sugároz az egész. Merőben különbözik az övétől, ez tény, de mégis szeret ott lenni. Néha már jobban, mint a sajátjában. Na persze, azért, ha egyszer lesz saját otthonuk, biztosan valami átmeneti megoldást kell választaniuk, mert ez nem egészen a férfi stílusa, de... Megint elkanyarodtunk. Jelenleg éppen a nő ajtaja előtt áll, s bekopog az ajtón, de nem vár sokáig a válaszra, igazából már annyira megszokta, hogy átjárkálnak egymáshoz, hogy lassan már csak udvariasságból kopog. De nem is valószínű, hogy Rebecca meghallotta, mivel a nő éppen a teraszon ül, ahogy ezt Jesmon rögtön megállapítja, miután belép. Nem is várakozik, rögtön kilép az ajtón, s mosolyogva Becca mellé ül.* - Szia. Hogy vagy? *Kérdi, majd a választ meg sem várva megcsókolja a nőt, aztán átkarolva a vállát kényelmesen elhelyezkedik.* - Mára azt hiszem, befejeztem a munkát. Érdekes, hogy év végére hirtelen mindenki milyen szorgalmas lett. Főleg azok, akik eddig a legkevésbé sem voltak azok. *Neveti el magát, a fejét csóválva.* - Na de mesélj. Mi volt tegnap? *Kérdi, természetesen a londoni útra célozva.*


    _________________
    Egy 7822 éves démon, aki fellázadt a sorsa, az élete, a Pokol Ura - és az egész világ ellen. Sosem volt az, aminek lennie kellett volna, sosem azt tette, amit elvártak volna tőle, és sosem érezte úgy, hogy ez helytelen. Talán az egyetlen ősdémon, akiből hiányzik a sötétség. Egy démon, akit Lucifer hívott életre, s ő megtagadta, mint urát. A Pokol szülötte... akit száműztek saját hazájából.

    A Cameos házvezető ősdémona.
    Rebecca Taylor
    Rebecca Taylor
    .::Igazgató: Erethon::.
    .::Igazgató: Erethon::.

    Rebecca Taylor lakosztálya Empty Re: Rebecca Taylor lakosztálya

    Témanyitás by Rebecca Taylor on Kedd Jún. 11, 2013 7:06 pm

    *Valóban nem hallja meg a kopogást, de nem is igazán számít, mert hát Jesmonról van szó, és neki eléggé felesleges már csak kopognia is, hiszen úgyis beengedné. Minden esetre amikor lépteket hall, érdeklődve felpillant, de amikor meglátja az ősdémont, boldogan elmosolyodik. A csókot örömmel viszonozza, majd hozzábújik a férfihez.* - Szia. Megvagyok, bár eléggé elfáradtam *válaszol.* - Hosszú volt a tegnapi nap. És te? Hogy haladsz a dolgozatokkal? Sikerült már egy kicsit csökkenteni azon a hatalmas kupacon, amit tegnap előtt láttam? *érdeklődik. Aztán Jesmon következő szavaira halkan elneveti magát.* - Hát, ebben van valami. Bár őszintén szólva nálam annyira ez nem látszik meg, mert karatén annyira nem tudnak hogyan javítani már így év végén, a németeseim pedig elég jól teljesítettek egész évben, úgyhogy nekik annyira nem kell teperniük a jobb jegyért *magyarázza. Nem is olyan nagy baj, hogy ez nem ad neki plusz munkát, őszintén szólva van éppen elég baja e nélkül is. Aztán persze meg is kapja a kérdést, amitől eléggé tartott - oka volt, hogy nem fejtette ki a férfinek, hogy milyen okból is kell elutaznia -, de magára erőltet egy mosolyt, és vállat von.* - Á, igazán semmi. Még egyszer biztosan vissza kell majd mennem, de remélhetőleg az az utolsó, és utána végleg lezárásra kerül a dolog *válaszolja röviden, aztán el is hallgat, mert... hát, nem lehetne azt mondani, hogy a tématerelés királynője, tart tőle, hogy ha most gyorsan elkezdene másról beszélni, akkor Jesmonnak gyanús lenne a dolog, egyben azonban tart tőle, hogy ez lesz gyanús neki, és fog tovább kérdezősködni róla, amit viszont semmiképpen nem akar. Szóval csak csendben ül, és reménykedik, hogy a másik nem akar ennél bővebb magyarázatot az érezhetően titkolt ügyről. Hiába, az ősdémon nyilván nem hülye, feltűnhetett neki, hogy Becca nagyon gondosan kerüli, hogy konkrétan beszéljen erről az egész dologról. Persze tény, hogy sok mindennek a számlájára írhatja, az már az ő személyes gondja...*


    _________________
    Rebecca nem nevezhető éppenséggel szokványos vagy hétköznapi démonnak: élete célja, hogy segítsen másokon, hogy jobbá tegye a kiszolgáltatott, szegény vagy tehetetlen embereket. Persze emiatt sok bántást kapott már életében, de úgy tűnik, hogy ennek őt a legkevésbé sem sikerült meghatnia, és mind a mai napig ugyan ezen az úton halad. Határozott, jószívű, szilárd erkölcsű fiatal nő, aki mindig megtalálja azokat, akiknek szüksége van rá. Ha bármiben segítséget igényelsz, ő biztosan nem fog elhajtani, mert egyszerűen neki is jól esik, ha tehet valamit másokért. Imádja a tanítást, élvezi, hogy fiatalok között lehet... Becca tökéletesen elemében van a Fyron Akadémia berkeiben.
    Jesmon Helar
    Jesmon Helar
    .::Igazgató: Cameos::.
    .::Igazgató: Cameos::.

    Rebecca Taylor lakosztálya Empty Re: Rebecca Taylor lakosztálya

    Témanyitás by Jesmon Helar on Kedd Jún. 11, 2013 7:34 pm

    *Ahogy Rebecca hozzábújik, már szinte megszokottan kezdi simogatni a haját, és játszani a tincseivel. Bár főleg tudat alatt teszi ezt, hiszen, ha úgy vesszük, még mindig nem igazán szokott hozzá az ilyen gyakori fizikai kontaktushoz. Hogy zavarja? Nem, egyáltalán nem, csupán képtelen arra, hogy tudatosan csinálja. Így természetes, és kész. Az olyan helyzeteket viszont, amikor a másiknak szüksége lenne rá, még mindig képtelen felismerni.* - Igen, némileg. Bár nehéz feldolgozni azt a rengeteg komplikációt, amit történelemből sikerült összeírogatniuk. Első olvasásra meg tudom mondani némelyikről, hogy melyik könyvből másolták ki! Azért díjazom az erőfeszítésüket, nem lehetett kellemes azokon a szörnyűségeken átrágni magukat. Ha megkérdezték volna, ajánlottam volna hasznosabb forrást. *Mosolyog magában a gondolatra, hogy néhány diák sikeresen kiválasztotta a lehető legunalmasabb könyveket a könyvtárból. De hát, van ilyen, nem mindenkinek a kedvenc tantárgya a történelem.* - Szerencséd van. Tudod, nehéz elutasítani szerencsétleneket, mikor hetekig könyörögnek, hogy hadd javítsanak. *Nevet fel ismét. Hát igen, bár Jesmon szigorú, de azért nincs kőből a szíve. Aztán Becca a londoni útról kezd magyarázni, mire Jesmon összevont szemöldökkel a nő felé fordul. Nem tetszik neki a dolog, nagyon nem, mivel akárhányszor csak szóba kerül, Rebecca mindig feltűnően elhallgat, és eddig egyszer sem magyarázta el konkrétan, hogy mi is a helyzet, miért kell állandóan Londonba utaznia, hogy valamilyen titokzatos ügyet intézzen el. Természetesen Jesmonban beindul a védelmi ösztön, vagyis, az már rég beindult, csak eddig igyekezett a nőnek időt adni, hogy magától magyarázza el, mi is ez az egész. Így viszont, hogy nem mutat rá sok hajlandóságot, Jesmonnak igencsak fogytán van a türelme.* - Édesem... Ugye, van valami, amit nem akarsz elmondani, igaz? *Kérdi, szemkontaktust keresve a nővel, de szelíden, hiszen éreztetni akarja, hogy nem fogja kényszeríteni, hogy árulja el, csupán... Nagyon szeretné tudni, mert nyugtalanítja a dolog. Bármi legyen is az.* - Remélem, tudod, hogy bennem megbízhatsz. Talán még segíteni is tudok. Nem kell mindent egyedül magadra vállalnod. *Magyarázza, majd egy rövid szünet után halkan sóhajt, és folytatja.* - Aggódom érted, rendben? Csak szeretném tudni, hogy mi ez az egész.


    _________________
    Egy 7822 éves démon, aki fellázadt a sorsa, az élete, a Pokol Ura - és az egész világ ellen. Sosem volt az, aminek lennie kellett volna, sosem azt tette, amit elvártak volna tőle, és sosem érezte úgy, hogy ez helytelen. Talán az egyetlen ősdémon, akiből hiányzik a sötétség. Egy démon, akit Lucifer hívott életre, s ő megtagadta, mint urát. A Pokol szülötte... akit száműztek saját hazájából.

    A Cameos házvezető ősdémona.
    Rebecca Taylor
    Rebecca Taylor
    .::Igazgató: Erethon::.
    .::Igazgató: Erethon::.

    Rebecca Taylor lakosztálya Empty Re: Rebecca Taylor lakosztálya

    Témanyitás by Rebecca Taylor on Kedd Jún. 11, 2013 8:07 pm

    *Jókedvűen felnevet Jesmon diákokra vonatkozó szavain.* - Akkor majd azt közöld velük, miután visszaadtad nekik a dolgozatokat *javasolja vidáman. Pedig ő általában az édes aranyos tanárnéni, tényleg, mindig biztosítja, hogy a diákjai jól érezzék magukat az óráin, de ez szerinte egy kihagyhatatlan lehetőség.* - Á, én sem tudnám *bólogat egy megértő mosollyal. Aztán ugye szóba kerül, hogy mit is csinált ő Londonba, mire most már szinte szokás szerűen jelentősen szűkszavúbbá válik, és igyekszik lényegre törően fogalmazni. Persze sejthette volna, hogy Jesmon előbb vagy utóbb szóvá fogja tenni a dolgot, de valahol azért reménykedett, hogy nem fog rákérdezni, és szépen megtarthatja magának. Nem igazán akar erről beszélni, nagyon sok félelmét, évek rettegését és menekülését kellene felidéznie. Épp elég neki a most folyó tárgyalás is, ráadásul amióta visszajött önkéntes száműzetéséből, ez már nem az első. Pedig minden vágya, hogy végre vége legyen a dolognak, de nem, mert most megint fogtak egyet, és őt, mint az ügy első komoly felvállalóját mindig oda kell hívni. Jellemző. Jesmon kérdésére halkan sóhajt, és bólint. Felesleges is lenne tagadni, már csak azért is, mert úgysem tudna hitelesen hazudni az ősdémonnak, akkor meg minek azon törni magát? Senkinek nem lesz tőle jobb.* - Tudom, csak... Nagyon rossz emlékek *sóhajt gondterhelten. Egy darabig ez után ismét csendben van, aztán hirtelen, nagyon halkan beszélni kezd.* - Tudod... Én is aggódom. Sőt, félek. Nagyon félek. Még amikor kezdő auror voltam, 1900-ban szembe jött velem egy ügy, egy szekta, amit nem voltam képes csak úgy figyelmen kívül hagyni. Nagyon vonzott a dolog, fiatal karrieristaként csak az lebegett a szemem előtt, hogy uram ég, ekkora ügy! Ha ezt megoldom, egész életemre lesz munkám, talán még aurorparancsnok is lehetek rövid időn belül! Istenem, akkora idióta voltam... *Az utolsó mondat csak egy suttogás, majd Becca arcán legördülnek az első könnycseppek, és úgy dönt, hogy ennél tovább nem képes magyarázni, így szorosan Jesmonhoz simul, az ingébe temeti az arcát, és még egy utolsó mondatot motyog az eddigiek mellé.* - Rossz vége lett. *Ezzel egyelőre végzett, majd ha a férfi mindenképpen többet akar tudni, vagy ha lehiggadt egy kicsit, folytatja, de egyelőre ennyi bőven elég volt. Az a bizonyos rossz vég lebeg a szeme előtt, a pillanatok, amikor egészen biztos volt benne, hogy meg fog halni, hogy brutális kegyetlenséggel fogják meggyilkolni, meg az utána lévő évek, amikor folyamatosan másra sem tudott gondolni, mint arra, hogy mi lesz, ha valahogyan megtalálják és végeznek vele... Soha életében nem rettegett még annyira, mint akkor, és valószínűleg nem is fog soha.*


    _________________
    Rebecca nem nevezhető éppenséggel szokványos vagy hétköznapi démonnak: élete célja, hogy segítsen másokon, hogy jobbá tegye a kiszolgáltatott, szegény vagy tehetetlen embereket. Persze emiatt sok bántást kapott már életében, de úgy tűnik, hogy ennek őt a legkevésbé sem sikerült meghatnia, és mind a mai napig ugyan ezen az úton halad. Határozott, jószívű, szilárd erkölcsű fiatal nő, aki mindig megtalálja azokat, akiknek szüksége van rá. Ha bármiben segítséget igényelsz, ő biztosan nem fog elhajtani, mert egyszerűen neki is jól esik, ha tehet valamit másokért. Imádja a tanítást, élvezi, hogy fiatalok között lehet... Becca tökéletesen elemében van a Fyron Akadémia berkeiben.
    Jesmon Helar
    Jesmon Helar
    .::Igazgató: Cameos::.
    .::Igazgató: Cameos::.

    Rebecca Taylor lakosztálya Empty Re: Rebecca Taylor lakosztálya

    Témanyitás by Jesmon Helar on Kedd Jún. 11, 2013 9:46 pm

    - Rendben, megfontolom az ötletet. *Neveti el magát ismét, majd ugyebár még erről a témáról beszélgetnek egy darabig, mielőtt szóba kerül London, és hogy Becca miért tölt ott ennyi időt mostanában. A nő első szavait hallva Jesmon csak bólint, sejti, hogy a nőnek ez most nagyon nem könnyű, és nem szeretné siettetni, még véletlenül sem. Pedig nagyon aggódik, fél attól, amit hallani fog. Ugyanis sejti, hogy ha a nőnek ennyi ideig tart elhatározni, hogy elmondja neki, akkor nem lesz kellemes végighallgatni sem. Nem csoda hát, hogy fél. Az első mondatot hallva még annyira sem. Mert ami Beccának rossz emlék, az Jesmonnak sem lesz egy szép kis estimese. Aztán Rebecca beszélni kezd, Jesmon pedig némán hallgatja, nem szól közbe, megvárja, amíg a nő befejezi. Azonban, és ezt talán ő is kiszúrhatja, Jesmon keze ökölbe szorul, s bár ő maga néma és mozdulatlan, a gondolatai pont ennek az ellentéteként viselkednek: veszettül száguldoznak az agyában, s ő maga pedig legszívesebben felállna és ordítana. Hogy lehet az, hogy valaki képes volt bántani Rebeccát? Az Ő Beccáját? Hogy lehet az, hogy valaki képes volt akkora sebeket ejteni rajta, amik mindmáig nem gyógyultak be, és lehet, hogy soha nem is fognak? Hogyan lehetséges ez? De akárki is volt az, ha még ezen a Földön szívja a levegőt, bűnhődni fog. Úgy, hogy bármit is tett Rebeccával, tízezerszeresen fogja visszafizetni. Akárhol is van. Jesmon meg fogja találni, ha még életben van. Mert ha életben van... ez már nem sokáig lesz így. Ahogy a nő Jesmonhoz bújik, az ősdémon erőt vesz magán, és kinyújtva az ujjait szorosan magához öleli. Aztán lassan erőt vesz magán, és megpróbálva eloszlatni a szeme elé leereszkedett vörös ködöt, úgy-ahogy összeszedi magát, legalábbis megpróbálja visszaszorítani azt a hihetetlen haragot és félelmet, ami az utóbbi két percben rátört, hogy eleget tudjon tenni a lelki támasz szerepének is.* - Már nincs semmi baj... Nem lesz semmi baj. Senki sem bánthat. Ígérem. Soha többé. *Húzza magához, ha lehet, még szorosabban Rebeccát.* - Ígérem. *Suttogja, némi elkeseredett haraggal és félelemmel a hangjában - reméli, hogy Becca nem fogja félreérteni, és leesik neki, hogy Jesmon nem miatta lett ennyire hihetetlenül ideges. Aztán pár percig csak hallgat, némán, összeszorított fogakkal bámul el a nő feje fölött a horizont felé, majd lassan vesz pár mély levegőt, és ismét megszólal - feltesz egy kérdést, aminek a megválaszolásától legalább annyira tart, mint Becca. Mégis tudnia kell. Tudnia kell, ha meg akarja őt védeni.* - Mi történt? *Majd szinte rögtön folytatja is, kissé meggondolva magát.* - Nem kell elmondanod, ha nem szeretnéd, kicsim. De el fogok veled menni a tárgyalásra. Ahhoz nem kell tudnom, hogy miről tárgyalnak, nem igaz? De ott leszek, és kész. Nem nyitok vitát. *Jelenti ki gyengéden, de mégis, ellentmondást nem tűrő hangon. Aztán, kis szünet után ismét folytatja.* - Nem fogom hagyni, hogy bármi bajod essen. *Suttogja, majd homlokon csókolja szerelmét. Ha tudna... Ha képes lenne rá, szinte bármilyen árat megfizetne azért, hogy megváltoztathassa a múltat. De nem teheti. Ezért inkább... Csak a jövőt teszi elviselhetőbbé.*

    // FAGY //


    _________________
    Egy 7822 éves démon, aki fellázadt a sorsa, az élete, a Pokol Ura - és az egész világ ellen. Sosem volt az, aminek lennie kellett volna, sosem azt tette, amit elvártak volna tőle, és sosem érezte úgy, hogy ez helytelen. Talán az egyetlen ősdémon, akiből hiányzik a sötétség. Egy démon, akit Lucifer hívott életre, s ő megtagadta, mint urát. A Pokol szülötte... akit száműztek saját hazájából.

    A Cameos házvezető ősdémona.
    Rebecca Taylor
    Rebecca Taylor
    .::Igazgató: Erethon::.
    .::Igazgató: Erethon::.

    Rebecca Taylor lakosztálya Empty Re: Rebecca Taylor lakosztálya

    Témanyitás by Rebecca Taylor on Hétf. Jún. 17, 2013 10:03 pm

    *Amikor Jesmon átöleli, szorosan hozzábújik, megkapaszkodva a vállaiban. Nagyon nehezek számára ezek az emlékek, nagyon sikerült ráijeszteni. A férfi szavaira csak még szaporábban kezdenek el csurogni a könnyek az arcán, és érzi azt is, hogy a férfi nagyon dühös azokra, akik miatt ő most így érez. De az a helyzet, hogy az már a múlt, még akkor is, ha most igyekszik kísérteni őt. Amikor meghallja a kérdést, kicsit megremeg, bár igazából ez azért szégyenérzet is, hogy ilyen hosszú éveken keresztül hagyta magát megfélemlítve tartani egy ekkora esettől.* - Tudom *válaszolja halkan, Jesmon szavait hallva.* - És nem akartam vitázni veled, örömmel veszem, ha eljössz velem. Nem szívesen néznék szembe velük egyedül. Megint. Most hármat visznek ítélőszék elé, de még mindig nem sikerült megtalálniuk a vezetőjüket *magyarázza halk hangon, szinte suttogva.* - Azok közül, akik most lesznek, ketten ott voltak, amikor engem... *Elcsuklik a hangja, és megrázza a fejét.* - Csak annyit kérek tőled, hogy viselkedj. Ne szólj bele, ne vitatkozz, ne borulj ki, ne próbált meg eltüntetni őket a föld színéről, még ha meg is érdemelnék. Biztos vagyok benne, hogy a bíróság megfelelő ítéletet fog hozni. *Egy kicsit magát is igyekszik nyugtatni: elvégre elmondott mindent, amit tudott, és ezeket az embereket korábban is csak azért nem tudták lecsukni, mert nem tudták megszerezni az ő vallomását. Azt a kettőt, akik ott voltak aznap egész biztosan rács mögé zárják, és valószínűleg a harmadik ellen is van megfelelő bizonyíték. Főleg, miután ő elmondta, hol keressék. Nagyon sok mindenre jött rá, mielőtt elkapták... Ez után egy darabig csendben ül, a férfinek dőlve, figyelve, ahogyan a nap lassan a horizont alá bukik, majd sóhajt.* - Igazából magam sem értem, miért félek ennyire. Talán mert soha nem voltam előtte olyan kiszolgáltatott és végzetesnek tűnő helyzetben. Két éven át nyomoztam a szekta után, amíg végül elkaptak. Nem volt számukra annyira nehéz, hogy rájöjjenek, milyen forró nyomon haladok, már szinte a markomban voltak... Nem tudom pontosan, hová vittek, minden annyira... Összevissza volt. Több ember volt ott... Talán hét vagy nyolc. Ott volt a főnökük is, akit még mindig nem találtak meg, pedig pontos személyleírást adtam róla. Istenem, Jesmon *remeg meg Rebecca.* - Az a férfi... Sosem találkoztam még hasonlóval. Minden mozdulatából, szavából mindenéből sütött az őrület, valamilyen... borzalmasan ijesztő aurája volt. Soha nem akarom többet látni *borzong meg ismét, szorosabban bújva a szerelméhez.* - Végül valahogy sikerült elmenekülnöm... valószínűleg az adrenalin, de elég nagy küzdelem volt kijutni. Egy seb meg is maradt, talán észrevetted *int a jobb oldala felé.* - Aztán... Elmenekültem. Mármint az országból. Álnéven éltem először Németországban, aztán Franciaországban, és csak negyven évvel később mertem visszajönni. Féltem... És amióta megint itt vagyok, folyamatosan a segítségemet kérik az azonosításban, és őszintén szólva nem akarom csinálni, mert rettegek tőle, hogy megint belekeveredek, és megint megtörténik, ami akkor, de mégis megteszem, mert így legalább végre felszámolhatják ezt az egészet. *A hangja többször is elcsuklik a beszámoló alatt, és egész végig bujdosik benne valamilyen mély félelem. Nagyon nem szereti ezt az ügyet. Nem akar benne lenni. Egész egyszerűen csak ki akar maradni belőle, el akar menekülni tőle, hogy végre vége legyen és kész. Ismét sóhajt, és Jesmon nyakába temeti az arcát, igyekezve visszatartani a könnyeit.*


    _________________
    Rebecca nem nevezhető éppenséggel szokványos vagy hétköznapi démonnak: élete célja, hogy segítsen másokon, hogy jobbá tegye a kiszolgáltatott, szegény vagy tehetetlen embereket. Persze emiatt sok bántást kapott már életében, de úgy tűnik, hogy ennek őt a legkevésbé sem sikerült meghatnia, és mind a mai napig ugyan ezen az úton halad. Határozott, jószívű, szilárd erkölcsű fiatal nő, aki mindig megtalálja azokat, akiknek szüksége van rá. Ha bármiben segítséget igényelsz, ő biztosan nem fog elhajtani, mert egyszerűen neki is jól esik, ha tehet valamit másokért. Imádja a tanítást, élvezi, hogy fiatalok között lehet... Becca tökéletesen elemében van a Fyron Akadémia berkeiben.
    Jesmon Helar
    Jesmon Helar
    .::Igazgató: Cameos::.
    .::Igazgató: Cameos::.

    Rebecca Taylor lakosztálya Empty Re: Rebecca Taylor lakosztálya

    Témanyitás by Jesmon Helar on Hétf. Jún. 17, 2013 11:08 pm

    *Csak némán ül a nőt átölelve és próbál megnyugodni. Mert bármennyire is fáj, ez már a múlt, és azt még ő sem változtathatja meg. Senki sem. Ezt pedig el kell fogadni... ismét. Aztán ugyebár nagy nehezen megkérdezi Rebeccától, hogy pontosan mi is történt, majd hozzáteszi, hogy nem kell kötelezve éreznie magát, hogy elmondja. Érzi is a remegést, ami végigfut rajta, így hát megnyugtatóan végigsimít a hátán. Úgy-ahogy sikerült visszaszereznie az önuralmát. Minden esetre megelégedve veszi tudomásul, hogy vita nélkül mehet el szerelmével a tárgyalások többi részére. Mindenképp szeretne ott lenni, és tudja, hogy ez Beccának is némi biztonságérzetet adna. Bár az ősdémon szerint továbbra is ő jelenti számára a legnagyobb veszélyt, azt azért ő is elismerheti, hogy azt az egyet leszámítva bármitől képes lenne megvédeni. Ha ott van, és így tud cselekedni. Aztán, a következő szavakra, mikor Becca hangja elcsuklik, csak kissé idegesen sóhajt egyet, de nem kérdez semmit. Már úgy-ahogy összerakta magában a sztorit, végül is nem kell elmondania mindent. Ennyi elég neki.* - Ne aggódj... Tudom, hogy hogyan kell viselkedni egy bíróságon. Jó leszek. *Mosolyodik el, megcsókolva szerelme homlokát. Pontosan tudja, hogy mit kell tennie, amivel megkönnyíthetné ezt az egészet Rebecca számára, és az nem a tárgyalás közepén való kiborulás, esetleg a vádlottak meggyilkolása. De ő jól ismeri a megfelelő embereket a megfelelő helyeken, és nagyon sok mindent el tud érni némi meggyőzéssel. Például azt, hogy ne kelljen berángatniuk Beccát az összes tárgyalásra... Vagy legalább kevesebb tárgyalást szervezzenek. Vagy éppen, hogy megfelelő ítélet szülessen.* - Biztos vagyok benne, hogy így lesz. *Próbálja ő is megnyugtatni a nőt. Aztán ő sem szól semmit, Rebecca tekintetét követve ő is a naplementét figyeli, pontosabban, inkább csak nézi, a figyelme most másfelé jár. Ismét az az érzés járja át, ami akkor szokta hatalmába keríteni, ha látja, mennyire szennyes, romlott ez a világ, s ilyenkor úgy érzi, nem tehet semmit ez ellen, hogy ő csak egy porszem a sivatagban, aki képtelen arra, hogy bármit is megváltoztasson. Mégis megpróbálja. Mert muszáj. Csupán nagyon elkeserítő látni, hogy bármennyire is próbálkozik, alig látszik a változás. De ez csak pillanatnyi érzés. Ha majd legközelebb tudatosul benne, hogy egy, vagy több ember élete múlott az ő jelenlétén, akkor majd ismét úgy érzi, hogy igenis számít valamit. Minden egyes porszem számít valamit. Ekkor Becca ismét beszélni kezd, és Jesmon megérti, hogy most mégis meg fogja tudni, hogy mi történt. Így is történik... A nő beszélni kezd, Jesmon pedig figyelmesen hallgat, immár Beccára függesztve tekintetét. Aztán, amikor az a főnökről kezd beszélni, megfogja szerelme egyik kezét, és gyengéden megszorítja.* - Nem is kell. *Mondja halkan. Bárhogy is legyen, biztosan nem fogja engedni, hogy Becca közelébe jusson. Aztán ismét csak figyel, majd amikor a nő hozzábújik, immár két kézzel átöleli, és végigsimít néhányszor a hátán.* - Ez enm fog megtörténni ismét. Biztos vagyok benne. És tudod, miért? Mert látni fogják, hogy ha neked bármi bajod esik, akkor ők azt annyira meg fogják bánni, hogy azt kívánják, bár rád sem néztek volna. Hidd el... Ismernek. Én nem ismerem őket, de kizártnak tartom, hogy ne hallották volna a nevemet. És biztos vagyok benne, hogy bármennyire is őrültek, nem szeretnének velem szembeszegülni. Az alvilágban túlságosan ismert vagyok már. És itt a maffiózókra célzok... Többször is előfordult már, hogy amint egy városba érkeztem, hogy a rendőrség munkáját segítsem egy ilyen ügyben, a maffia összes tagja azonnal felszívódott. Pedig nem gyenge démonok voltak a tagjai. Szóval... Ne aggódj. Nem olyan őrültek, hogy akár csak egy ujjal is hozzád érjenek. *Nyom egy csókot a nő feje búbjára, majd halványan elmosolyodik.* - Mégis használható vagyok valamire, igaz? *Teszi fel a költői kérdést, miközben végigsimít Becca haján. Aztán pedig, ha hagyja, gyengéden felemeli a fejét, és a szemébe néz.* - Tudom, hogy nagyon nehéz volt. De mostmár biztonságban vagy, és ez így is marad. Hidd el. *Jelenti ki, egészen magabiztosan ahhoz képest, hogy szerinte amúgy mennyire kicsi erre az esély, majd hosszan, gyengéden megcsókolja szerelmét.*


    _________________
    Egy 7822 éves démon, aki fellázadt a sorsa, az élete, a Pokol Ura - és az egész világ ellen. Sosem volt az, aminek lennie kellett volna, sosem azt tette, amit elvártak volna tőle, és sosem érezte úgy, hogy ez helytelen. Talán az egyetlen ősdémon, akiből hiányzik a sötétség. Egy démon, akit Lucifer hívott életre, s ő megtagadta, mint urát. A Pokol szülötte... akit száműztek saját hazájából.

    A Cameos házvezető ősdémona.
    Rebecca Taylor
    Rebecca Taylor
    .::Igazgató: Erethon::.
    .::Igazgató: Erethon::.

    Rebecca Taylor lakosztálya Empty Re: Rebecca Taylor lakosztálya

    Témanyitás by Rebecca Taylor on Hétf. Jún. 17, 2013 11:30 pm

    *Kimondhatatlanul jó, hogy ezt az egészet most nem egyedül kell végigcsinálnia, hanem itt van neki Jesmon. Így sokkal könnyebb feldolgozni, elfogadni és nem félni. Hiába, azért nagyon megnyugtató tud lenni egy ősdémon társasága időnként, főleg, amikor az ember veszélyben van. És ha mindezért még nem is érdekelné, hogy a férfi itt van neki... Nos, talán a többi indokát nem kell nagyon magyarázni, hogy miért adná oda mindenét ezért a kapcsolatért. Valószínűleg éppen elégszer elhangzott már. Halvány mosollyal hallgatja a férfi szavait, miután ő maga végzett, majd sóhajt egyet.* - Nagyon örülök neki, hogy a következő tárgyalást nem egyedül kell végigcsinálnom. Még akkor is örülnék neki, ha egyébként a Jesmon Helar név nem lenne elég, hogy jelentősen visszaszorítsa a bűnözést Londonban. És nagyon sok mindenre használható vagy *szélesedik ki a mosolya, miközben megvillan a szeme, jelezve, hogy kezdenek elterelődni a gondolatai, majd egy puszit nyom a férfi ajkaira.* - Köszönöm, drágám *válaszolja halkan, aztán viszonozza a csókot, és hozzásimul Jesmonhoz. Kissé pihegve válik el tőle, hogy aztán megint nekidőljön, és a csillagokra terelje a pillantását. Ismét egy kicsit hosszabb csend következik, mialatt - hacsak az ősdémon meg nem szólal - teljes nyugalom van, majd Rebecca szusszant egyet.* - Őszintén szólva jobban félek tőlük, mint a te Luciferedtől. Nem is tudom miért, talán mert az ördög valahogy kívül esik azon a kategórián, amitől még lehetséges félni, valahogy ő annál már több *nevet fel zavartan, aztán ásít egyet.* - Minden esetre tudom, hogy te mindig itt leszel nekem, hogy megvédj *sóhajt, majd felmosolyog a férfire, aztán ismét megcsókolja. Láthatóan már a fáradtság beszél belőle, eléggé össze-vissza szövegel. Hiába, nagyon kimerítette a tegnapi nap, meg hát ma is eleve ilyen fáradt volt...* - Jesmon... Arra gondoltaaam *ásít*, hogy elmehetnénk a nyáron valahová. Csak kettesben. Hogy még véletlenül se zavarhasson meg senki. Talán valahová a tengerpartra, vagy a hegyekbe. Síelhetnénk, nyáron *nevet fel, majd ismét ásít egyet.* - De nekem igazából bárhol jó, csak kettesben lehessek veled. Jó lenne egy kis nyugalom, amikor senki nem zargat minket, vagy kérdőjelezi meg, hogy mi hogyhogy, vagy miért, meeeg *ásít ismét* neked sem kéne mindig azon idegeskedni, hogy mikor támadnak meg engem. *Lehetséges, hogy ideje lenne Rebeccát ágyba tenni, mert úgy tűnik, kezd egy kissé túl fáradt lenni. Szóóóval Jesmon igazán gondoskodhatna róla, hogy alvásra kerítsen sort, mielőtt még elkezd igazán zavarba ejtő dolgokat magyarázni...*


    _________________
    Rebecca nem nevezhető éppenséggel szokványos vagy hétköznapi démonnak: élete célja, hogy segítsen másokon, hogy jobbá tegye a kiszolgáltatott, szegény vagy tehetetlen embereket. Persze emiatt sok bántást kapott már életében, de úgy tűnik, hogy ennek őt a legkevésbé sem sikerült meghatnia, és mind a mai napig ugyan ezen az úton halad. Határozott, jószívű, szilárd erkölcsű fiatal nő, aki mindig megtalálja azokat, akiknek szüksége van rá. Ha bármiben segítséget igényelsz, ő biztosan nem fog elhajtani, mert egyszerűen neki is jól esik, ha tehet valamit másokért. Imádja a tanítást, élvezi, hogy fiatalok között lehet... Becca tökéletesen elemében van a Fyron Akadémia berkeiben.
    Jesmon Helar
    Jesmon Helar
    .::Igazgató: Cameos::.
    .::Igazgató: Cameos::.

    Rebecca Taylor lakosztálya Empty Re: Rebecca Taylor lakosztálya

    Témanyitás by Jesmon Helar on Szer. Jún. 19, 2013 11:07 pm

    *Na igen, azon talán már túl vannak, hogy magyarázgatniuk kell egymásnak, hogy miért is olyan fontosak a másik számára. Vagy mégsem? Na nem, ezt már Jesmonnak is sikerült feldolgoznia. Ennyire még ő is ért az érzelmekhez. Meg hát, az a múltkori, Luciferes dolog igencsak meggyőző volt. Nehéz lenne figyelmen kívül hagyni. Így tehát csak elfogadja a tényeket, és örül, hogy annak ellenére, hogy mekkora veszélyt jelent a nő számára, azért mégiscsak segíthet valamit.* - Ennek örülök. Hidd el, nagyon sok mindenre jó még a Jesmon Helar név... Az az egy szerencsém, hogy kevesen tudják összekapcsolni az arcommal. *Mosolyodik el, majd az utolsó mondatra még inkább kiszélesedik a mosolya.* - Nocsak, és mire egészen pontosan? *Kérdi kissé komolytalanul, majd megcsókolja a nőt, és nem tesz semmit az ügyben, hogy ez a csók minél rövidebb ideig tartson... Aztán ismét átkarolja a nőt, és nem szól bele a csöndbe, csak némán nézegeti a csillagokat, immár tényleg feléjük terelve a figyelmét. Kezd megnyugodni, habár valószínűleg emiatt még sokat fog idegeskedni. Csak hát azzal nem segít Beccán. Aztán, a következő szavakra halkan, de nem túl vidáman, inkább eléggé fájdalmasan felnevet.* - Hát ebben lehet valami. *Mondja halkan, de azért hallatszódik a hangján, hogy nem éppen találja viccesnek ezt a témát. Minden esetre lehet benne valami. A következőkre azonban már őszintén mosolyodik el, s gyengéden visszacsókol.* - Ebben igazad van. *Válaszolja, ahogy eltávolodnak egymástól. Aztán továbbra is mosolyogva hallgatja a kissé fáradt, de tényleg jó ötletet.* - Ezen én is gondolkoztam, és remek ötlet. Mindenképpen elviszlek valahova... Mondjuk egy szigetre, ahol nincs senki más, csak mi ketten... Az megfelelne? *Mosolyog rá, aztán ad egy puszit a szájára.* - De mostmár aztán gyerünk aludni, mert ahogy látom, kezdesz nagyon fáradt lenni. *Jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon, aztán egész egyszerűen feláll, felkapja az ölébe a nőt, és úgy viszi be az erkélyről, s a szobában aztán szépen lepakolja az ágyra, ott pedig lehajol hozzá és megcsókolja.* - Itt maradjak? *Kérdi, úgy, hogy az arca alig pár centire van a nőétől. Aztán, ha az válaszol, még kap egy utolsó csókot, majd az ősdémon a villanyt lekapcsolva kisétál az ajtón, s a választól függően vagy visszajön átöltözve, vagy a szobájában marad. Jelenleg egyáltalán nincsenek hátsó gondolatai, csupán úgy gondolta, hogy mind a ketten többet és hatásosabban tudnak majd pihenni, ha egymás közelében vannak. És hogy hány diák látja ezt meg? Az meg kit érdekel? Ezek után...*


    _________________
    Egy 7822 éves démon, aki fellázadt a sorsa, az élete, a Pokol Ura - és az egész világ ellen. Sosem volt az, aminek lennie kellett volna, sosem azt tette, amit elvártak volna tőle, és sosem érezte úgy, hogy ez helytelen. Talán az egyetlen ősdémon, akiből hiányzik a sötétség. Egy démon, akit Lucifer hívott életre, s ő megtagadta, mint urát. A Pokol szülötte... akit száműztek saját hazájából.

    A Cameos házvezető ősdémona.

    Ajánlott tartalom

    Rebecca Taylor lakosztálya Empty Re: Rebecca Taylor lakosztálya

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Vas. Okt. 20, 2019 10:27 am