by - Tudom, hogy ő a legjobb nem hiába ő a házvezetőm. Egyébként te meg ki a fene vagy, hogy így ismered?*Átváltozik bunkó módon. Vállat rándít az elvigyorodásra és nem törődik vele. Még… Amikor elkezd szórakozni vele rájön arra, hogy nem veszik be talán ezért is kellett volna Törökül beszélni na mindegy majd máskor. Fred mondására elfintorodik és ökölben a kezei.* - Hát, ha nem hát nem. Egyébként, na jó csak szórakoztam én vagyok Nate miért kerestél?*Teszi fel a kérdést felvont szemöldökkel amikor mondja a dolgokat.* ~He?~* - Fredrik meg lesz nevelve, ha így folytatja nem szeretem a pszichopata játékait…*Csóválja a fejét, majd utána fogja magát és közelebb lép a lányhoz.* - Nos megtaláltad amint az előbb mondtam, miért is kerestél vagy kerestetek? Vgay várjál Kyrie.. nem te vagy az a lány aki szórakozik az Erethonossal?*Vonja fel a szemöldökét és oda ül ahol ő is van.*
+6
Maureen Caiside
Christopher Acerlot
Amarilla Darwin
Gwendolyn Zade
Bianca D. McCarthy
Lily Hollow
10 posters
Kínzókamra és tömlöc
Christopher Acerlot- .::Diák::.
Maureen Caiside- .::Diák::.
- Ha elmondanám meg kellene ölnöm téged. Legyen elég annyi, hogy kiskoromtól fogva ismer. A nevemről meg majd később beszélünk. *Mondja titokzatosan, és nagyon vigyorog. Aztán mikor bevallják, hogy ő Nate akkor egyre pimaszabbul vigyorog.* - Mert én vagyok az új Kalandor. És Fred úgy gondolta jó lenne, ha megismernél. *Rándítja meg a vállát, majd mikor azt mondják, hogy megnevelik a lidérc fiút, felvonja a szemöldökét.* - Nem hiszem, hogy tudsz hatni rá. Eléggé makacsnak tűnt.* Jegyzi meg, és igen. Visszabeszél, mert ez így most jó neki.* - Az előbb mondtam. Csak azt akarta hogy bemutatkozzam, és hogy számíts rá, hogy mostantól az Erethont ketten képviseljük Cereliával. *Felel még egyszer a kérdésre, majd lenyomja a kilincset. Mikor Ethanre kérdeznek visszafordul pár percre.* - Nem szórakozom vele. Nem szórakozom Ethannel, ha rágondolsz. Miért kérded? *Kérdez vissza, majd ha megkapta a válaszát akkor lelép a csaj, és elkészít mindent az esti tervéhez.*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
- Nem félek én egy magad fajta Kis korodtól? Jól van.*Hagyja rá a másikra és kicsit jobban megnézi amikor megmondja, hogy új Kalandor.* - Remek. Akkor te vagy az akiről beszélt, örvendek.*Mondja elismerően és mosolyog.* - Tudom, hogy nem tudok ő makacsabb már csak azért is mert árnyékként képes csesztetni és reggel felkeltett…*Forgatja meg a szemeit.* - Akkor Lia nem lesz egyedül.*Mondja és már érzi, hogy nő uralom van.* ~Ennyi nővel bírni..~*Gondolkozik el vigyorogva majd válaszol neki ismét.* - Csak kérdem mesélt rólad ezt azt. Örülök még egyszer,viszont én még eljátszogatnék itt az emberekkel majd találkozunk még Ha Freddel összefutnál a Kínzókamrában megtalál.*Mondja neki mosolyogva majd aztán visszaváltozik pszichopata állattá.*
Ever K. Whitewood- .::Diák::.
*Nyílik az ajtó, és egy kissé alacsony termetű lány jelenik meg, maga után hurcolva egy, most már felismerhetetlen alakú, holttestet. Vagy mégsem holt? Mintha mozogna... Vajon mi lehet ez? És mi volt a sorsa szegénynek...? Feldobja az egyik asztalra a testet, az oldalán lévő táskából pedig egy szikét kihúzva egy gyors és lendületes mozdulattal végig szántja vele a test hasát. Leteszi a kést és feltűri ruhájának ujját. Belenyúl, és elkezd különféle dolgokat "előpakolni" belőle. Azután előkerül néhány zacskó és felosztva elkezd belepakolgatni. Ezzel ő jól el van egy ideig, nem is igazán figyel másra, csakis ez köti le a figyelmét. Nos igen, még szerencse, hogy van itt kínzókamra. Mi lenne itt ha nem tudná kiélni szadista és pszichopata vágyait...?*
Matthew Chancellor- .::Diák::.
*A délelőtti kis játszótéri kalandja után most a kínzókamrának a tömlöc részében kuksolt, és riogatta a foglyokat. Ördögi kacagás szűrődik ki, majd egy sötéthajú fiú rángat ki egy nagyjából vele egyidős srácot.* - Ugye nem félsz a haláltól? *Kuncog a démonfiú, majd némi kapálódzás után, de felkerül az áldozat az asztalra. Persze azután, hogy Adam megbénította a vérkeringését szerencsétlennek. A fiú ügyet sem vetett a másikra, szimplán lehajolt, és a bokájára erősített tőrt leszedte. A kölyök csupasz felsőtestére nyomta a tőt, és finoman el kezdte húzni rajta.* - Ne aggódj, az elején sosem fáj. Majd az utolsó pillanatban fogsz rettentő kínokat átélni. * Röhög a Sylorinás diák, és szegény szerencsétlent vagdossa. Csakhogy nem folyik belőle vér, egészen addig, amíg a Harrison gyerek nem végzett. Hátralép, felnevet, és integet a fiúnak.* - Találkozunk a Pokolban, öcsi. *Mondja, majd szemei elfeketednek, és a fogolyból vér lövellt. Ha pedig Celice nem vigyázott, akkor őt is beterítette a vámpírok vörös „nektárja”.*
//fagy//
//fagy//
A hozzászólást Adam Harrison összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Ápr. 09, 2012 9:25 pm-kor.
Ever K. Whitewood- .::Diák::.
*Nem figyel a fiúra, konkrétan nem tudja érdekelni. A vér? Nos, azaz ő játékszere is, szóval még ha rá is fröccsen, nem nagyon törődik vele. Ő jól e van a saját kis áldozatával, akit nyugodt szívvel belezget, szedegeti ki a részeit. Nos igen, ez is egy szórakozás. Mikor a másik gyerek a Poklot emlegeti, ránéz a holttestre, majd vissza a saját belezni valójára.* ~ És még én vagyok elmebeteg? ~ *Teszi fel a költői kérdést magában, majd amint bezacskózta a szerveket, a táskából valami szivacsszerű izét vett elő, amiben láthatólag egy kis vér locsog. Hogy mire készül ezzel? Ez egy kis kedves meglepetés lesz a drága lakótársainak. Persze nem mindnek, csak a legtöbbnek.*
// Fagyás //
// Fagyás //
Vendég- Vendég
*Korán ébredt, és korán végigért az edzésén is. Már reggelizett, és sétált is egyet. A társai még csak most ébredeznek lassan, ami neki nyújt előnyt. Mire a többiek lefáradnak reggeli után nézni, ő már valószínűleg kint lógatja majd a lábát a tónál. De ez most nem az az idő. Most még másra kell figyelni. Tegnap késő este, nem sokkal őutána hogy visszaérkezett a suliba behoztak ide valakit, aki megpróbált betörni ide. betörni, igen. A bénának csak be- és ki kellett volna surrannia egy tárgyért, de olyan béna volt, hogy már a kerítésnél elkapták, ahogy mászott át rajta. A béna! Most azért jött, hogy megnézze magának a szerencsétlent. Por csikordul a talpa alatt lefele a lépcsőn, ruhája surrogása a falon elárulja a még reménnyel élőknek, valaki közeledik feléjük. Egyből könyörögni is kezdenek. De nem érdekli. Akkurátusan végig megy a sorok között, csak az este behozott cellájával szemben áll meg büszke tartásban, felszegett fejjel, dacos arccal. Megvárja, míg a rács túloldalán a férfi felnéz rá. Ő tudja milyen sors vár itt rá, nem hitegeti magát azzal, hogy még van kiút. Tudta jól, hogy mi lesz ha rajta kapják. Vagy vámpíreledelként végzi, vagy megszánja egy kísérletező kedvű fiatal, és végez vele valamilyen módon remélhetően fájdalommentesen. ... Hát nem így lett. Felismeri a lányt. Hiszen ő juttatta ide. Egy féloldalas mosoly a jutalma a kint lévő felé.* - Hát eljöttél. *Szólal meg halkan. És ez nem amolyan szabadíts ki féle mondat a részéről, hanem afféle végkövetkeztetés. Hiszen a lány csapdába csalta, most már tudja jól. Leesett neki. Hülye volt hogy belement az egyezségbe. A lány mindent megkapott, cserébe ő semmit. Még azt is elvették tőle, ami felett élete végéig nem rendelkezhetett. Most eljött hát a halál érte, és már csak remélni meri, megadja neki a választás jogát. A rendelkezést a saját élete felett. A lány semmit nem szól, csupán letesz a földre valamit messze a rácstól, és a lábával olyan közelre pöcköli, hogy ha kinyúl érte, elérhesse. Nem szólal meg ezután sem. A kis csomag is halkan gurul közel. A cella új lakója tudja jól, már nem sokáig lakhat itt. De ennél még a kegyes halál is jobb. Hát reméli, hamar megszabadulhat tőle önerőből. Reménykedve nyúl a csomagért, halkan veszi fel ahogy átnyúl érte a rácson. Amint megfogja tudja is jól, mi van benne. A szabadsága ára. Az ár egyetlen üzenetért, és szabad lesz végleg. A lány megígérte, és úgy tűnik, állja a szavát. Csak nem hitte volna, hogy ide csalja őt. Hogy miért? Talán láttatni kívánta vele ezt a helyet. Hogy mennyire bevehetetlen. Pedig besurrant ő már a Nephele birtokra is a lány hazájában, és megtehette volna a városi kúriájába is, ha akarja. De nem akarta. A lány beelőzte. A találkozó a kikötőben egyértelművé tette, hogy a lány Hírszerző szolgálata jobb mint valaha. Amint leszállt a hajóról a lány ott várt rá. Ajánlata pedig egyértelmű volt, és tiszta. A szabadsága egy kis kirándulásért cserébe. Az a szabadság, amit már beígért neki a gazdája is egy párszor. De tudta jól, a lány betartja majd. Hogy miért? Mert ezt mindenki tudta akit a lányért küldtek eddig. Volt aki üzenettel tért vissza, volt, akinek csak egy-egy testrésze. De azon egy üzenettel, amik mindig bekövetkeztek. Most rajta hát a sor. Ez az üzenet is kézbesítve lesz tehát, erről a kisasszony gondoskodik majd. És hogy hogyan? Az nem rá tartozik, valahol örül is hogy ez nem az ő gondja. Szabad lesz! Még ha ez is lesz élete utolsó szabad pár perce, de szabad. És aztán vár rá az örök béke. Kibontja a csomagot, és megforgatja a cetlit. Nincs rajta írás. A merített papír zizegve hullik hát a földre. A kezében már csak a fiola van, a csomag egyetlen tartalma. A lány most először szólal meg, és csupán ennyit mond.* - Eddig sem öltek meg, ezután sem fog sikerülni. *Hát megérkezett az üzenet is. Nincs más hátra, mint lenyelni a fiola tartalmát. Tudta jól, innen csak egyféleképpen szabadulhat. Halottan. A lötyi valamiféle méreg lehet. Méreg, ami nem engedi azonnal a túlvilági síkra csúszni. Hogy miért és honnan sejtette ezt? Üzenetet kapott. Azt célba kell juttatni. Nincs alkualapja, így hát eszébe sem jutott megkérdezni, hogy mi lesz ha nem adja át. Már rég megköttetett az alku a részükről. Vagy kihoz neki valamit az iskolából és élve szabadon távozhat amerre akar, vagy átad egy üzenetet a gazdájának, és szabad. Megpróbálta kicsempészni azt a valamit. Nem ment. Így már csak az üzenet kézhez adása maradt hátra. Szemeit a lányra szegezi, tekintetük találkozik egy pillanatra. Igen. Mindketten tudják, megteszi a férfi. A fiola parafa dugója halk cuppanással enged, majd alig halhatóan koppan a földön. Furcsa, édeskés illat dörgölőzik a férfi orrához. ~Ez hát a halál illata?~ Édes és kelleti magát a férfinak. Nem is vár sokáig vele. Annyiszor látta már közelről a halál kívánatos arcocskáját annyi édes alakban, hogy most már biztos benne, jó helyre tér majd meg. Számára a megszolgált jutalom már készen áll. Egyetlen húzással issza ki a kezében tartott üvegcse tartalmát, majd óvatosan teszi le a földre a rács egyik vasa mellé. Nem maradhat nyoma annak, hogy megmérgezték. És a lehető legkevesebb nyomnak kell arra utalnia, hogy itt több történt egyszerű öngyilkosságnál. Mindenki így jár jobban. Még ő is. Leül a földre, és várja, hogy a szer hatni kezdjen. Mivel tegnap este evett utoljára, a gyomra üres. Nem is kell sokáig várnia. Nem fullad, nem is lesz rosszul. Csak megszédül és elálmosodik. A látása furcsa lesz, és a környezete tejszerűen elmosódott. Hallja, hogy a távolban egy ernyedt test puffan. Oda fordulva megszemléli, önnön testét, amihez már semmi köze többé. A szőke hajat, a nyílt őszinte arcot ami oly' sokszor segítette ki a bajból, a szálas izmokat amiknek hála nem halt meg idő előtt. A kezei, azok az ügyes kezei. Nem nyitnak fel több ejtett zárat. De nem szomorú. Végre mosolyog. A lány betartotta az ígéretét. Most az ő része jön, és tesz is róla, hogy valóban célba is érjen az az üzenet. Sokkal tartozik ennek a fiatal lánynak.
A szellemtest eltávozik, és csak egy halódó test fekszik némán a rácshoz közel. Egy könnycsepp csorran ki a lány felé fordult arc élettelenné váló szemeiből. Gaea gyorsan felfogja egy erre hozott tiszta fiolába, és most már ő is mosolyog. Mindketten megkapták ami nekik kellett. Övé a férfi minden emléke, és némi tudása is. A kérdés az, hogy mikor és hogyan élhet majd vele. Addig pedig ... majd lesz valahogy, mint ahogy mindig is.
Tíz perc telt el csupán, de ez a tíz perc elég volt a lánynak. Már felfele viszik léptei, zsebében egy fiola számára értékes tartalmával. Fel a lépcsőn, majd ki a birtokra. A mai napra már nincs több dolga, lógathatja a lábát.*
A szellemtest eltávozik, és csak egy halódó test fekszik némán a rácshoz közel. Egy könnycsepp csorran ki a lány felé fordult arc élettelenné váló szemeiből. Gaea gyorsan felfogja egy erre hozott tiszta fiolába, és most már ő is mosolyog. Mindketten megkapták ami nekik kellett. Övé a férfi minden emléke, és némi tudása is. A kérdés az, hogy mikor és hogyan élhet majd vele. Addig pedig ... majd lesz valahogy, mint ahogy mindig is.
Tíz perc telt el csupán, de ez a tíz perc elég volt a lánynak. Már felfele viszik léptei, zsebében egy fiola számára értékes tartalmával. Fel a lépcsőn, majd ki a birtokra. A mai napra már nincs több dolga, lógathatja a lábát.*
Dante Torres- .::Diák::.
[Párhuzamos dimenzió]
* Egy újabb kellemesen töltött nap ebben a másik dimenzióban. Úgy érzem magam mint aki a megérdemelt szabadságát tölti. Nem kell démonokat hajkurásznom és még Beliar sincs itt, hogy engem Basztasson. Este Z-vel lejöttünk edzeni az edző terembe, de az unalmas így hamar meguntuk és egy bábu, valamint két edzőgép kíséretében levonultunk ide. Majd mivel jobbat nem találtam kezdésnek hirtelen egy halott pasi csontvázát eltüntettem az egyik rácsról és a helyére kötöztem a bábut. Valamelyik könyvben találtam egy tárgyakat életre keltő varázslatot. Szóval azt alkalmaztam rajta, mint azt látható sikeresen. Ugyanis a bábu elkezdett izegni mozogni és rángatni a bilincseit. * - Szerinted mit kezdjünk vele? Mit lehet kiszedni belőle? * fordulok Z felé kíváncsi tekintettel. Tényleg érdekel. Mi a nyavalyát lehet kiszedni egy tárgyból milyen tudást kaphat az ilyenkor. Megtudjuk, hogy esetleg valamelyik csaj nem úgy használta edzőbábunak ahogy a normális emberek? Nem mintha mi úgy használnánk amúgy, de ez nem lényeg. Mégis ki más lenne akkora, hülye, hogy elkezd faggatni és kínozni egy edzőbábut, hogy beszéljen. Na persze rajtunk kívül. Mi mindenre képesek vagyunk. *
* Egy újabb kellemesen töltött nap ebben a másik dimenzióban. Úgy érzem magam mint aki a megérdemelt szabadságát tölti. Nem kell démonokat hajkurásznom és még Beliar sincs itt, hogy engem Basztasson. Este Z-vel lejöttünk edzeni az edző terembe, de az unalmas így hamar meguntuk és egy bábu, valamint két edzőgép kíséretében levonultunk ide. Majd mivel jobbat nem találtam kezdésnek hirtelen egy halott pasi csontvázát eltüntettem az egyik rácsról és a helyére kötöztem a bábut. Valamelyik könyvben találtam egy tárgyakat életre keltő varázslatot. Szóval azt alkalmaztam rajta, mint azt látható sikeresen. Ugyanis a bábu elkezdett izegni mozogni és rángatni a bilincseit. * - Szerinted mit kezdjünk vele? Mit lehet kiszedni belőle? * fordulok Z felé kíváncsi tekintettel. Tényleg érdekel. Mi a nyavalyát lehet kiszedni egy tárgyból milyen tudást kaphat az ilyenkor. Megtudjuk, hogy esetleg valamelyik csaj nem úgy használta edzőbábunak ahogy a normális emberek? Nem mintha mi úgy használnánk amúgy, de ez nem lényeg. Mégis ki más lenne akkora, hülye, hogy elkezd faggatni és kínozni egy edzőbábut, hogy beszéljen. Na persze rajtunk kívül. Mi mindenre képesek vagyunk. *
A hozzászólást Dante Torres összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 08, 2016 12:21 am-kor.
Ezio Nazzaro- .::Diák::.
Egy hétköznapi nap, egy hétköznapi szigeten, hétköznapi varázsló akadémiával az éter kellős közepén. Szóval nincs semmi különleges, és izgalmas történés most a suliban, így jobb elfoglaltság híján Dantéval vonulok be az edzőterembe, amit persze rövid idő alatt meg is ununk mind a ketten, de, hogy ne kelljen amnyit baktatnunk, ha mégis meggondoljuk magunkat, egy bábúval, és pár edzőgéppel távozunk a helységből, hogy aztán a tömlöc részlegben lepakolva, Dante kicserélje az egyil csontvázra a bábút, és életre kelthesse.
- Paffolok. Nem hifem, hogyf túl fok éftelmefet. De majfd kidefül.
Válaszolok neki, az imént félre hajított csontváz combcsontján csámcsogva. Végül kiveszem a számból a csontot, hogy értelmesebben tudjak beszélni, és megsuhintom a bábú fejét vele.
- Tudsz beszélni?
Kérdezem utólagosan, és vissza kézből is oda csapok egyet, majd tovább rágcsálom az emberi maradványt.
- Femelem aféft tud valami éfdekesebb dofgot is.
Motyogom ismét Danténak teli szájjal.
- Paffolok. Nem hifem, hogyf túl fok éftelmefet. De majfd kidefül.
Válaszolok neki, az imént félre hajított csontváz combcsontján csámcsogva. Végül kiveszem a számból a csontot, hogy értelmesebben tudjak beszélni, és megsuhintom a bábú fejét vele.
- Tudsz beszélni?
Kérdezem utólagosan, és vissza kézből is oda csapok egyet, majd tovább rágcsálom az emberi maradványt.
- Femelem aféft tud valami éfdekesebb dofgot is.
Motyogom ismét Danténak teli szájjal.
Dante Torres- .::Diák::.
* Felnevetek, ahogy z csonttal a szájában válaszol nekem. Majd a bábura nézek, kíváncsi vagyok tud e válaszolni. Ám még jobban meglepődök amikor az válaszol is.* - Igen tudok beszélni. Elárulnák miért lettem megbilincselve? Nem ártottam senkinek * mondja meglepetésemre a bábu és mivel jobbat nem tudok kitalálni felkapok egy másik csontot és ráharapok. Ha csak bekómáltam a sütitől amit Z adott akkor nem harapok rá a csontra hanem a szám összekoccan, ha viszont ráharapok kénytelen vagyok elfogadni, hogy ez tényleg beszél. * - Hogy miért miért? Szaftos információkra van szükségünk arról mikről beszélnek/beszélgetnek mostanában az edzőteremben, illetve kinek milyen harci stílusa van. Kezdjük például ezzel. Vagy mit gondolsz Z kérdezzünk valami mást tőle? * teszem fel a kérdést a mellettem álló haveromnak. Mintha csak egy egyszerű kihallgatásról lenne szó.*
Ezio Nazzaro- .::Diák::.
A bábú a kérdésemre válaszol igencsak hamar, és még hozzá meglehetősen úrias illemmszerű hanglejtése is van pluszban.
- Komolyan a bilincs érdekel, nem az, hogy élsz?
Kérdezek elsőre vissza miután kiveSam a számból a csontot, majd végignyalom.
- Ja. Harc stílusok, gyengeségek, melyik csaj használt a próba babájának, és mi a f*szért vagy ennyire illedelmes?
Teszek is fel én is pár kérdést, közben pedig megszaglászom a frissen életre keltett bábút. Ezt követően ontek Danténak, hogy át adom az ütés jogát, miközben ketté harapom a csontot, és csak az egyik felét rágcsálom tovább, miközben a hátunk mögött lévő falhoz ballagok, és kinyitom a sporttáskámat amit az edzőterem miatt hoztam kezdetben magammal. Na, nem mintta pont váltásruha lenne benne, és szerintem ezt nem csak én tudom jól, de a haverom is nagyon jól sejtheti. Miközben hagyom Dantét vallatni, el kezdek keresgélni benne.
- Mmm. Nem. Ez sem, áh... Most nem...
Pakolom ki sorban a különböző típúsú fegyvereket, pisztolyoktól kezdve a 45-ös kaliberű puskákig.
- Áááá igen.
Vigyorodok el végül számban egy fél csonttal, és felegyenesedve megfordulok kezemben egy számszeríjjal.
- Ezt úgy is rég nem használtam már.
- Komolyan a bilincs érdekel, nem az, hogy élsz?
Kérdezek elsőre vissza miután kiveSam a számból a csontot, majd végignyalom.
- Ja. Harc stílusok, gyengeségek, melyik csaj használt a próba babájának, és mi a f*szért vagy ennyire illedelmes?
Teszek is fel én is pár kérdést, közben pedig megszaglászom a frissen életre keltett bábút. Ezt követően ontek Danténak, hogy át adom az ütés jogát, miközben ketté harapom a csontot, és csak az egyik felét rágcsálom tovább, miközben a hátunk mögött lévő falhoz ballagok, és kinyitom a sporttáskámat amit az edzőterem miatt hoztam kezdetben magammal. Na, nem mintta pont váltásruha lenne benne, és szerintem ezt nem csak én tudom jól, de a haverom is nagyon jól sejtheti. Miközben hagyom Dantét vallatni, el kezdek keresgélni benne.
- Mmm. Nem. Ez sem, áh... Most nem...
Pakolom ki sorban a különböző típúsú fegyvereket, pisztolyoktól kezdve a 45-ös kaliberű puskákig.
- Áááá igen.
Vigyorodok el végül számban egy fél csonttal, és felegyenesedve megfordulok kezemben egy számszeríjjal.
- Ezt úgy is rég nem használtam már.
Dante Torres- .::Diák::.
* Végighallgatom mit kérdez tőle Z majd utána, csak mivel ő nem pofozta fel, én pofozom fel. * - Ösztönzésnek * teszem hozzá szóban, majd várom, hogy a bábu megszólaljon. * - Nem sokan járnak le oda, van egy vámpír csaj, ő leginkább tőrdobálásban jeleskedik. Az egyik lidérc csaj kettétörte az egyik társamat egy erőteljes rúgással, de a legtöbben pisztolyt vagy tőrt használnak. Amúgy pedig különböző varázslatokat gyakorolnak rajtunk. Hogy érti azt, hogy a próba babájának? Ezt nem értem. Mellesleg, a gyártási évemben így beszéltek, bár elég sok új szót megtanultam már a mai fiatalok beszélgetéséből. * Teszi még hozzá a bábu.* - Tudod az a baj, hogy szerintem ő csak a párhuzamos dimenzióban történteket tudja max elmondani. Mit gondolsz? * fordulok Z felé amikor meglátom a kezében a számszeríjat. * - Te nem vagy norma, de pont ezért vagy a legjobb haverom. * nevetek fel és a bábuhoz fordulok. * - Tudom, hogy ennél sokkal többet tudsz gyerünk, beszélj, vagy beléd engedünk pár nyílvesszőt. * jelentem ki röhögve.*
Ezio Nazzaro- .::Diák::.
A bábú valahogy túl simán válaszol nekünk a kérdéseinkre, ami be kell vallanom, hogy nekem személy szerint nem tetszik annyira, hiszen oda az élvezetes része. És még hozzá semmi izgalmasat sem tudott mondani igazából. Amikor Dante meglátja a számszeríjat miután felteszi nekem a kérdését tesz egy megjegyzést is, mielőtt elneveti magát.
- Nem vagyok normális?
Vonom fel jobb szemöldökömet.
- Legyen inkább ez?
Kapok elő "némi" plasztik robbanó anyagot.
- Amúgy valószínű. Viszont még nem mondott semmi érdekeset. Szóval hajrá.
Szólok a bábúnak, és belelövök egyet.
//fagy//
- Nem vagyok normális?
Vonom fel jobb szemöldökömet.
- Legyen inkább ez?
Kapok elő "némi" plasztik robbanó anyagot.
- Amúgy valószínű. Viszont még nem mondott semmi érdekeset. Szóval hajrá.
Szólok a bábúnak, és belelövök egyet.
//fagy//
|
|
|