by Vendég Kedd Jan. 03, 2012 6:22 pmA távoli Franciaország...
2 posters
Franciaország
Etienne Marceau- .::Diák::.
*Nyugodtan fekszik az ágyán, miközben az egyik szolga sürög-forog körülötte, majd távozik a szobából. Igen, kissé lusta volt, így megkérte az egyiket, hogy segítsen összepakolni, de mivel inkább csak útban volt, lefeküdt az ágyra és olvasni kezdett. Átpislant a könyvről a csomagokra, majd elégedetten állapítja meg, hogy teljesen összecsomagoltak neki és már nincs más dolga, mint elindulni. Persze az nem most lesz. Ráér még. Nincs túl nagy kedve elmenni a suliba. Pár pillanat múlva megkordul a gyomra, mire felül és, mivel itt bent nincs semmi étel, leindul a konyhába.*
Emeline Thienen- .::Tanár::.
*Ramona tegnap óta van vendégségbe Marceauéknál, és mivel a táncest miatt nem tudott sok emberrel beszélni, mára meg mindenki eltűnt így nyugodtan tengeti tovább a mindennapjait. Tegnap volt szerencséje megismerni Alexet, akit egész szimpatikusnak talált, meg persze Thierry-vel is találkozott. Ma délelőtt meg is festette a képet, amit Alex adott neki az anyja kérésére. Igen, Marceuaék portréjára ő mázolta fel a fiút. Utána ebédelt, majd egész nap Thierry-vel foglalkozott. Most pedig mivel Brigitte elrángatta a fiút valahová, és Alex sincs a közelben ezért a konyhába ücsörög az egyik pulton, és a házimanókat rajzolja. Igaz, azok azt hajtogatják neki, hogy legyen kedves, és fáradjon ki onnét, de egy idő után beletörődnek, és hagyják rajzolni a lányt. Egyébként, ha Etienne megérkezik a konyhába, akkor felkapja a fejét a manók üdvözlésére, és halványan elmosolyodik.* - Szia Etienne. Rég láttalak téged is. Komolyan mondom, mintha egy napot se öregedtél volna. Mond csak, vámpír vagy, vagy egyszerűen az arckrémed teszi? *Csipkelődik kedvesen, de amúgy ez csak a spanyol lány szokásos csipkelődése, amihez a francia fiú már hozzászokhatott.* - Egyébként hogyhogy itt vagy? Az öcséd szerint iskolában lenne a helyed a húgoddal egyetemben. *Érdeklődik tovább, majd felhúzza a lábait a pultra, hogy az egyik manó elférjen tőle. Egyébként ma egy fekete pólót meg egy térdig érő halásznadrágot visel.*
Etienne Marceau- .::Diák::.
*Bólint a manóknak, majd Ramonara vigyorog. Kicsit megfeledkezett a lányról, de hamar leesett neki, hogy mi van.* - Szerbusz Ramona. Az legyen az én titkom, hogy hogyan csinálom. *Kacsint a lányra.* - De csak kéne! *Vigyorog Ramonara.* - Majd holnap, vagy azután indulok. *Rántja meg a vállát. Igazából addig nem tervez elindulni oda, amíg anyja ki nem tessékeli.* - Na és te, hogy vagy Ramona? Neked nem lenne kedved eljönni velem az iskolába? *Kacsint és szintén csak vigyorog. A hűtőhöz sétál és kikap belőle valami gyümölcsöt, amit leülve egy székre enni is kezd. Körbenéz a konyhában és csak hallgat.* - Tényleg, nem kérsz valamit enni? *Néz a lányra, majd a hűtőre.* - Amúgy mit csináltál itt? *Kérdez újból. Beszédes kedvében van, meg hát női a társaság...*
Emeline Thienen- .::Tanár::.
*Mosolyog a fiúra, majd a válaszra felnevet.* - Ó, kérlek taníts Mester! Nem akarok olyan ronda lenni, mint amilyen Stella, a szomszédunk lett. *Nyafog színpadiasan, de igazából csak folytatja a piszkálódást. A manók sürögnek-forognak körülötte, de ez nem különösebben zavarja a lányt.* - Aj, Etienne. Olyan rossz vagy. Már réges-rég az iskola padot kellene koptatnod. *Kuncog fel a lány, majd a lábát lóbálva kicsit előredől a pulton, bár ennek a manók nem örülnek, mert fenn áll az esélye annak, hogy valamelyiket lerúgja.* - Kösz meg vagyok. Örülök, hogy újra francia levegőt szívhatok. A bátyáim már az agyamra mennek. Emilio tegnap is utánam jött. Na mindegy. Abban reménykedem, hogy itt tudok majd festeni. lehet vennem kéne egy birtokot a közelben.*Cseveg a fiúval, és figyeli, hogy a másik mit csinál.* - Ó, nem köszönöm. Elég nagy lány vagyok már, hogy ne kelljen szamárképzőbe járnom. Meg leszek én a nagyvilágban.* Vigyorog szélesen, persze fogalma sincs még arról, hogy azon a szigeten fog lakni, ahol a barátai tanulnak.* - Jó étvágyat. Nem, köszönöm nem kérek semmit. Már ettem.* Mosolyog halványan, és folytatja a láblógatást.* - Mit csináltam? Gondoltam meglátogatom nagyszerű szakácsmestereiteket, hogy tiszteletemet tegyem náluk, no meg hogy egy kis süteményt kérjek tőlük, de nem akarnak adni. Azt mondják, hogy várjam meg, amíg mind elkészül.*Fintorog, és durcásan néz a manókra.*
Etienne Marceau- .::Diák::.
- E teknika elsajátításához évek kellenek, de, ha kész vagy rá, talán megtaníthatom neked. *Vigyorog a fiú, majd összeteszi a kezét és meghajol. Azután pedig csak röhög. Nos igen, talán mostanában túl sok időt töltött itthon, általában nem szokott ilyen közlékeny lenni. Mostanában legalább is nem.* - Én rossz? Hisz én egy Angyal vagyok! *Néz teljesen ártatlanul a lányra. Ha nem a konyhában lennének, akkor még hófehér szárnyait is kiengedné, hogy lássa a lány, milyen jó gyerek is ő. De hát a manók ezt itt nem túlságosan is értékelnék.* - Vegyél, jó környék ez. Nyugodt és még a táj is gyönyörű. Itt talán még be is futhatnál sikeres festőnek, már ha még nem tetted meg. *Kacsint a lányra.* ~ Ha Ramona ideköltözne a környékre, Thierry tuti kevesebb időt töltene itthon... ~ *Kezd el tervezgetni magában a fiú.* - Lehet, hogy nagy lány vagy, de azért az ész sem árt, ha sok, nem de bár? *Vigyorog a lányra.* - Jól teszik, nem illik bele enni, majd azután kell lenyúlni az egészet, amint kész van. *Kacsint a lányra és a végét már halkabban mondja, nehogy a manók meghallják.*
Emeline Thienen- .::Tanár::.
- Hidd el, készen állok arra, hogy leküzdjem a ráncosodást. Szeretnék én is surviver lenni. *Vigyorog szélesen, és hecceli a srácot. De talán nem most kellene elkezdeni a tanfolyamot, mert hamarosan eltávozol köreinkből, hogy még zseniálisabb legyél.* Piszkálódik tovább, de nem tehet róla. Etienne-nel mindig így viselkedik, de általában mindenkivel így heccelődik, ha tudja az illetőről, hogy egoista.* - Angyal persze. Az angyalok is lehetnek rosszak drága Etienne. Bár tudjuk, hogy magad vagy a megtestesült jóság és tökély, de... Azért szállj le a földre.*Kacsint a fiúra, és ma nagyon elemében van a leányzó. Igazából most bárkivel tudna viccelődni, ha pedig a bátyjai lennének itt, akkor könnyező szemekkel ülne, és röhögne.* - Kösz Etienne, én is szeretlek. Egyébként tényleg jó környék. Biztos a jelenléted ragyogja be a helyet. *Piszkálódik tovább, és elég nehéz ilyenkor leállítani. * - Kedves Etienne, azt hiszem, hogy van elég eszem ahhoz, hogy megtudjak élni. Nem kell örökké iskolába járni, hiszen a nagy betűs Élet a legjobb oktató. *Mondja halványan mosolyogva, mire egy-két házimanó helyeslően bólint.* - De hát... Három órája sütnek, és csak egy szemet kértem, de nem adnak. *Húzza a száját, mire a mellette álló manó gyilkosan ránéz.* -Elnézést, de tényleg nagyon kíváncsi vagyok milyen ez az új recept. *Motyogja halkan a lány, majd Etie-re néz, hogy hátha ő fel tud dobni egy új témát.*
Etienne Marceau- .::Diák::.
- Nos, ha visszatérek tudományos utamról, bevezetlek e teknika rejtelmébe. *Vigyorog a lányra és a következőkön már csak röhög.* - Á, ennél zseniálisabb már nem lehetek. *Túr bele barna hajába és csak vigyorog. Nos igen, ha van kivel hülyülni, akkor kijön belőle a marha...* - Nos, örülök neki, hogy tisztában vagy vele, de akkor miét vádolsz? *Néz ismét csak ártatlanul.* - Amúgy nincs kedvem, mivel ez a szék is tökéletesen megteszi. *Vigyorog a másikra.* - Tudom. *Kacsint a lányra, majd folytatja.* - Lehet, micsoda kár lesz, hogy elmegyek, talán továbbra is kéne boldogítanom e társaságot. *Kezd el morfondírozni, de közben igyekszik nem elröhögni magát.* - Ezt anyámnak is mond el kérlek. *Vigyorog Etie. Ő szívesen abbahagyná a sulit, de anyja kedvéért azért befejezi.* - Nyugi, nekem sem szoktak. *Rántja meg a vállát, majd a lányhoz sétál és a fülébe suttog.* - Figyelj, tereld el a figyelmüket, én meg szerzek magunknak sütit. *Vigyorog a fiú és valahonnan szerez egy zacskót, ha a lány beleegyezik.*
Emeline Thienen- .::Tanár::.
- Ó, azt nagyon megtudnám köszönni ifjú Marceau. *Mondja ártatlanul pislogva, gúnyos hangon. Szeret ironizálni, szinte az egyik kedvenc hobbija.* - De lehetsz. Ha megválasztanak a Mennyek Urának. *Kuncog a lány, majd hozzáfűz még valamit.* - Annál feljebb már nem is juthatnál, kivéve, ha Isten leszel.* Nevet tovább a fiún, és néha még ő is elcsodálkozik, hogy milyen hülyeségeket képes kitalálni. De hát mégis csak nagy a képzelőereje, és ezt használja ki a rajzaihoz.* - Szeretek másokat nyaggatni. Meg sajnos a glóriád nem volt elég fényes. *Csipkelődik tovább jókedvűen, és tovább lógatja a lábát.* - Akkor ülj a földre, az kényelmesebb. Egyébként hatalmas érvágás lenne az egész világegyetem számára, ha távoznál köreinkből. *Szipogna meghatottan a lány.* - Egyébként Gabriele jól teszi, hogy oktat, mert a végén hülyén halnál meg. *Kacag a lány, és rondán néznek rá manók.* - Azt mindjárt gondoltam. Sajnos egyikük se jöhet össze veled, szóval nem tudod kihasználni. *Ölti ki a nyelvét Etie-re, majd a sütiszerzés után, elköszön, és kivonul az erkélyre festeni.*
Etienne Marceau- .::Diák::.
*Csak vigyorog a lány szavain, majd a következő megjegyzésre már nevet.* - Ááá, nem fogadnám el. Akkor lehet nem lenne rá időm, hogy veletek hülyüljek. *Mondja szánakozva. Nem akarná kihagyni ezt az élményt.* - Hidd el, az elég fényes, csak te látsz rosszul. *Vigyorog és csak ártatlanul pislog.* - Talán akkor ha csatlakozol hozzám. *Kacsint a lányra és vigyorog.* - Na látod. Örülök, hogy te is így gondolod. *Röhög a fiú és bánja, hogy el kell menni az iskolába. Kivel fog ott hülyülni?* - Hidd el, van itt elég ész. *Kocogtatja meg a fejét.* - Nem is kéne. Már bocs. *Néz a manók felé.* - Nekem csak Lini van. Vagyis volt... *Néz a földre és kissé elkomorodik. A sütirablást még végigviszik, aminek a manók nem éppen örülnek, szóval ő a saját részéről gyorsan lelép, és elvonul a kert egyik szegletébe és gyászolni kezd. Nos igen, még mindig nagyon hiányzik neki a lány.*
|
|
|