by Itt született meg anno egy olyan kis gyerek aki a későbbiek folyamán sok mindenre hatással lehet.*
2 posters
Egy kisgyerek
Lana Rose- .::Diák::.
*Szombat hajnal, a tökéletes csönd időszaka. Alig nyitotta föl a Nap álmos szemeit, így a baglyokkal szimpatizálók, már lefeküdtek, a többiek viszont még nem ébredtek föl. Egy sziluett viszont céltudatos léptekkel halad az istálló irányába. A lány alakja éppencsak kivehető a reggeli párában. Ruhája - mi egy sportmelltartóból, ráhúzott szürke ütött-kopott bő topból, és egy fekete cicanadrágból áll - láttatni engedi a még éppen nőisnek mondható izmos testének minden részletét. Fekete hajzuhataga most a feje tetetén, laza kontyba fogva pihen.
Mihelyst a eléri célját, kivezeti a számára legkedvesebbnek tartott kancát, Szelídet. Nyerget nem használ, miért is tenné? Abban, amit ő tervez, csak akadályozná. Átdörzsöli az állat testét, hogy ne okozhasson neki sérülést, majd néhány mozdulattal saját testét is bemelegíti.
Azután fölpattan a paripa hátára, és lassú tempóban elindulnak. Egyik kört róják a másik után, összeszoknak, felveszi egymás ritmusát. Mikor Lana tökéletesnek véli az időzítésüket, először könnyed, majd egyre nehezebb feladatokat kezd el végezni menet közben. Egyszerű hajolásokkal kezdi, de kisvártatva már áll a ló hátán, később talán megkísérli a kézen állást is, persze csak ha biztonságosnak ítéli a helyzetet.*
Mihelyst a eléri célját, kivezeti a számára legkedvesebbnek tartott kancát, Szelídet. Nyerget nem használ, miért is tenné? Abban, amit ő tervez, csak akadályozná. Átdörzsöli az állat testét, hogy ne okozhasson neki sérülést, majd néhány mozdulattal saját testét is bemelegíti.
Azután fölpattan a paripa hátára, és lassú tempóban elindulnak. Egyik kört róják a másik után, összeszoknak, felveszi egymás ritmusát. Mikor Lana tökéletesnek véli az időzítésüket, először könnyed, majd egyre nehezebb feladatokat kezd el végezni menet közben. Egyszerű hajolásokkal kezdi, de kisvártatva már áll a ló hátán, később talán megkísérli a kézen állást is, persze csak ha biztonságosnak ítéli a helyzetet.*
Mesélő
* A lány nem sokat gyakorolhat ugyanis hirtelen megnyílik egy kapu előtte és tökéletesen belelovagol a lóval mire egy középkori vásárban találja magát, ahol amikor megérkezik az emberek tapsolnak és pénzt dobnak oda neki. Mintha egy mutatványos lenne. Ha még folytatja akkor további pénzérméket kap a mutatványaiért, ha nem és megáll akkor a népek szép lassan elszállingóznak és ekkor észre veheti, hogy egy kis fiú int neki, hogy jöjjön oda hozzá és kövesse. *
Lana Rose- .::Diák::.
*Komoly koncentrációjának köszönhetően lassan, de annál biztosabban érkezik meg kézenállásba, ami a létező összes izmát megfeszíti, elvégre az egyensúly megtartása ebben a helyzetben nem kis erőfeszítést igényel. A gyakorlat egyszerűen tökéletes. Pontosan érzi a ritmust, miközben teljesen megbízik partnerében. Mikor azonban az őt körülölelő csöndesség hirtelen tapsviharrá alakul, kis híján a földön találja magát. Kivételes reflexének köszönheti csupán, hogy félre sikerült mozdulatát korrigálni tudta, ezzel az állaton tartva magát. "Mutatványát" természetesen újabb ujjongás követi, a fényben megcsillanó aranyokról nem is beszélve.
Lana agyáig viszont az események törtrésze jut csak el. A lány tátott szájjal, mozdulatlanul ül Szelíd hátán. Párszor megdörzsöli szemét, megcsipkodja arcát, lehunyja, majd újból felnyitja szemhéjait, remélve, hogy ez csak egy álom, és hamarosan minden szeretefoszlik körülötte, de mindhiába. Semmi nem használ. Hitetlenkedése legalább nézőközönségéről gondoskodott, hiszen azok látva, hogy a lány nem mutat már többet, elszállingóztak. Kétségbe esetten néz körbe-körbe, valamiféle kiutat keresve, ekkor veszi észre az őt szólongató kisfiút. Hitetlenül nézi őt egy darabig. A környéken nincs senki más, akinek inthetne - Lana erről többször is megbizonyosodott titokban -, így megindítja felé Szelídet. Mielőtt azonban indulnának, visszatér józan esze, és fölszedi az aranytallérokat a földről. Hiába, öltözéke korántsem korhű, tehát amint lehet, be kell szerezni egy számára utált ruhadarabot, egy szoknyát.
Miután az összes pénzérmét fölszedte - és jobb híján fehérneműjébe rejtette -, követni kezdi a kisfiút.*
Lana agyáig viszont az események törtrésze jut csak el. A lány tátott szájjal, mozdulatlanul ül Szelíd hátán. Párszor megdörzsöli szemét, megcsipkodja arcát, lehunyja, majd újból felnyitja szemhéjait, remélve, hogy ez csak egy álom, és hamarosan minden szeretefoszlik körülötte, de mindhiába. Semmi nem használ. Hitetlenkedése legalább nézőközönségéről gondoskodott, hiszen azok látva, hogy a lány nem mutat már többet, elszállingóztak. Kétségbe esetten néz körbe-körbe, valamiféle kiutat keresve, ekkor veszi észre az őt szólongató kisfiút. Hitetlenül nézi őt egy darabig. A környéken nincs senki más, akinek inthetne - Lana erről többször is megbizonyosodott titokban -, így megindítja felé Szelídet. Mielőtt azonban indulnának, visszatér józan esze, és fölszedi az aranytallérokat a földről. Hiába, öltözéke korántsem korhű, tehát amint lehet, be kell szerezni egy számára utált ruhadarabot, egy szoknyát.
Miután az összes pénzérmét fölszedte - és jobb híján fehérneműjébe rejtette -, követni kezdi a kisfiút.*
Mesélő
* A népek hamar eloszlanak amikor látják, hogy a lány már nem mutat többet, ám azért páran elmosolyognak amikor visszafordul felszedni a pénzeket és utána megy mégis arra amerre először megindult. Mikor odaér a kisfiúhoz az megszólal.* - TUdom, hogy nem vagy idevalósi, és azt is, hogy a jövőből jöttél, de segítened kell, elrabolták az anyámat és ha nem mentjük meg akkor egy komoly háború töret ki. * mondja a kisfiú, miközben tovább halad előre, majd egy raktár kinézetű épülethez ér aminek kinyitja az ajtaját majd belép rajta.* - Tessék itt találsz magadnak ruhát amit felvehetsz erre, hogy ne lógj ki annyira a tömegből és ne jöjjenek rá azok akik elrabolták anyámat, hogy te segítesz nekem. Nem hittem, hogy tényleg sikerül a varázslat és idekerül valaki aki segíthet nekem, de most már elhiszem amit anyám mondott, hogy különleges vagyok. * mondja a kisfiú és az ajtóban vár és ha Lana még nem indult meg ruhákat keresgélni akkor elkezdi húzogatni a nadrágja szárát, hogy szálljon már le a lóról és menjen már öltözetet felvenni.*
Lana Rose- .::Diák::.
*Szépen ívelt szemöldökei egy pillanat alatt a magasba röppenek, amikor a kisfiú in medias res kezdést választ. A közeledő kaland hírére azonban rögtön visszatér a pajkos csillogás szemeibe. Kecses mozdulattal ledobja magát Szelíd hátáról, már nyoma sincs az előbbi megszeppentségének.*
- Ne aggódj, kölyök. *Borzolja össze a fiú haját egy szinte fültől-fülig érő vigyor kíséretében, majd belép - helyesebben szólva inkább beugrik - a raktárba. Heves mozdulatait egy kicsit tompítja az izgatottság, amely egész lényéből árad. Pár pillanat múlva már egy földet söprő szoknya rejti nadrágját, fűző hangsúlyozza karcsú derekát, valamint egy lenge fehér ingszerűség fedi felsőtestét. Kissé felborzolja hajzuhatagát, ternészetesen csak miután kiszabadította hajtincseit a gumi által képzett börtönből.*
- Tökéletes. *Siklik végig magán a tekintetete, azután a figyelmét ismételten a fiúra fordítja.* Tessék. *Nyújtja át az öltözködés közben fehérneműjéből előkerülő érméket.* Erre még szükségünk lehet, és nagyobb biztonságban van nálad. *Ha a fiú vonakdoni kezdene, egyszerűen a kezébe nyomja a pénzt. A "piszkos anyagiak" után figyelme teljes egészében a varázsló tanoncra terelődik.*
- Mesélj kölyök. *Mosolyog újfent a lurkóra, miközben szemei a kihívások miatti izgalomban égnek.*
- Ne aggódj, kölyök. *Borzolja össze a fiú haját egy szinte fültől-fülig érő vigyor kíséretében, majd belép - helyesebben szólva inkább beugrik - a raktárba. Heves mozdulatait egy kicsit tompítja az izgatottság, amely egész lényéből árad. Pár pillanat múlva már egy földet söprő szoknya rejti nadrágját, fűző hangsúlyozza karcsú derekát, valamint egy lenge fehér ingszerűség fedi felsőtestét. Kissé felborzolja hajzuhatagát, ternészetesen csak miután kiszabadította hajtincseit a gumi által képzett börtönből.*
- Tökéletes. *Siklik végig magán a tekintetete, azután a figyelmét ismételten a fiúra fordítja.* Tessék. *Nyújtja át az öltözködés közben fehérneműjéből előkerülő érméket.* Erre még szükségünk lehet, és nagyobb biztonságban van nálad. *Ha a fiú vonakdoni kezdene, egyszerűen a kezébe nyomja a pénzt. A "piszkos anyagiak" után figyelme teljes egészében a varázsló tanoncra terelődik.*
- Mesélj kölyök. *Mosolyog újfent a lurkóra, miközben szemei a kihívások miatti izgalomban égnek.*
Mesélő
* Miután türelmesen kivárta a kisgyerek, hogy végezzen az átöltözéssel és eltette a kezébe nyomott aranyat, a mesélj kölyökre eyszerűen hátat fordít és elindul és közben kezd el magyarázni. * - Anyám angyal és az angyalvadászok elfogták még nem ölték meg mert vele akarják zsarolni apámat. Nem sok időd van kimenteni. De mindent megteszek, hogy feltűnés nélkül bejuss oda ahol fogva tartják. Csak annyi lenne a dolgod, hogy kihozod onnan még mielőtt megölik. * mondja ki egyenesen a fiú a dolgokat és közben rejtélyes utakon sikátorokon és folyosókon vezeti keresztül a lányt, míg végül egy elhagyatott erődhöz érnek.* - Itt tartják fogva anyámat. Innentől sajnos nem mehetek veled, oldalt van egy bejárat a falba rejtve a második szobor a kulcs. * Mondja, majd eltűnik a lány szeme láttára, se híre se hamva innentől egyedül kell tovább boldogulnia.* Három út van a kastélyig a lány dönt melyiket választja.*
Lana Rose- .::Diák::.
*A kisfiú kertelés nélkül a közebépe vág, Lana pedig figyelmesen hallgatja. Néhány szavára bólint, némelyikre pedig homokráncolással válaszol, de nem szakítja félbe a miniatűr varázslót.*
- Várj... *Próbálja marasztalni, de a fiú eltűnik szeme elől.* Éljen. Itthagyott úgy, hogy még azt sem tudom, hogy néz ki az anyja. Mellesleg... Angyalvadászokhoz mégis mi a frász fene és fillefrancért egy fél-angyalt varázsolt ide? *Zsörtölődik egy kicsit a lány, de hamar észbe kap, hogy a düh hamar kipaterolja elméjéből még azt is, amit eddig megtudott.*
- Falba rejtve második szobor a kulcs. *Mormogja maga elé a hallottakat memorizálásként, majd tekintetét az erődre szegezi - már amennyire azt a jelenlegi helyzetéből meg tudja tenni. Megfigyeli az ablakokat, a kijáratokat, a környező tájat. Igyekszik minél több információt elraktárózni magában az épületről, hiszen ez a tudás akár életmentő is lehet. Azután a hozzá vezető utakat kezdi vizslatni.*
- Kerülőre nincs időm, ráadásul búvóhelyet sem nyújt. *Veti el azonnal az egyik ösvényt.* Sötétebb, vagy világosabb, ez itt a kérdés. Sötétebb, mert észrevéthetetlenül el lehet jutni. Világosabb, mert kevesebb az esélye, hogy valami rejtőzködik ott. *Formálja meg gondolatait némi hatásszünetet követően. Végül azonban a sötétebbet választja, egyik kedvenc meseszereplője után "Nálam úgysem lakhat rémesebb az erdőben".*
- Várj... *Próbálja marasztalni, de a fiú eltűnik szeme elől.* Éljen. Itthagyott úgy, hogy még azt sem tudom, hogy néz ki az anyja. Mellesleg... Angyalvadászokhoz mégis mi a frász fene és fillefrancért egy fél-angyalt varázsolt ide? *Zsörtölődik egy kicsit a lány, de hamar észbe kap, hogy a düh hamar kipaterolja elméjéből még azt is, amit eddig megtudott.*
- Falba rejtve második szobor a kulcs. *Mormogja maga elé a hallottakat memorizálásként, majd tekintetét az erődre szegezi - már amennyire azt a jelenlegi helyzetéből meg tudja tenni. Megfigyeli az ablakokat, a kijáratokat, a környező tájat. Igyekszik minél több információt elraktárózni magában az épületről, hiszen ez a tudás akár életmentő is lehet. Azután a hozzá vezető utakat kezdi vizslatni.*
- Kerülőre nincs időm, ráadásul búvóhelyet sem nyújt. *Veti el azonnal az egyik ösvényt.* Sötétebb, vagy világosabb, ez itt a kérdés. Sötétebb, mert észrevéthetetlenül el lehet jutni. Világosabb, mert kevesebb az esélye, hogy valami rejtőzködik ott. *Formálja meg gondolatait némi hatásszünetet követően. Végül azonban a sötétebbet választja, egyik kedvenc meseszereplője után "Nálam úgysem lakhat rémesebb az erdőben".*
Mesélő
* Mikor a lány belép a sötétebb részre hamar elljut odáig, hogy az orráig se lát olyan sötét van, szóval valamilyen fényt kell varázsolnia, ám mielőtt ezt megtenné, egy hang szólal meg a sötétből.* - Ki merészel belépni az én erdőmbe és megháborgatni annak nyugalmát. Távozz vagy örök időkre itt fogsz körözni és sosem fogsz kijutni innen * hallhatja majd egy portál jelenik meg előtte is és mögötte is. És nem tudja kikerülni egyiket se mert ha oldalra indul számára láthatatlan falba ütközik, szóval valamelyiken mindenképp át kell mennie. A ő döntése, hogy melyiken.*
Lana Rose- .::Diák::.
*Az erdőbe lépése után, még arra sem jut ideje, hogy rendesen elszidhassa a most mindenbe beleakadó szoknyáját, máris koromsötét veszi őt körül. Ez alkalmat ad neki arra, hogy józan eszét - illetve annak teljes hiányát - vegye célba cirádáival. Ám még ezt sem fejtheti ki teljes mértékben, hiszen egy hang szól hozzá.*
- Vitatkozhatnánk azon, hogy ki háborgat itt kit. *Válaszol, s a hangjából még csöppet sem veszett ki indulatossága. Hevessége mellékhatása, hogy gondolkodás nélkül belép az előtte fölvillanó portálba.*
- Vitatkozhatnánk azon, hogy ki háborgat itt kit. *Válaszol, s a hangjából még csöppet sem veszett ki indulatossága. Hevessége mellékhatása, hogy gondolkodás nélkül belép az előtte fölvillanó portálba.*
Mesélő
* Mikor belép a portálon hirtelen eltűnik az erdő és minden és egy régi hajón találja magát vezetőjük egy őrült nőszemély aki egy teljes csontváz hadsereget irányít. A lány láthatja, hogy a hajó farában ott van a portál ami tovább viheti őt, de a portál és ő közötte ott a nő a teljes csontváz hadsereggel. A feladata egyszerű át kell verekednie magát más esélye nincs ugyanis a repülés most nem jöhet szóba a hajóra borított háló miatt.*
Lana Rose- .::Diák::.
*A lány amint átér a portálon, és a hajón köt ki, ledöbbenve áll néhány pillanatig.*
- Ibolya kékszentségit most már! *Kész, ennyi volt. Lana Roseban most pattant el valami. Már trágár gondolatait sem bírja tovább magában tartani.* Hogy menne most már ez *Kezdi lerángatni magáról a szoknyát, mely most már végképp csak akadályozza a mozgásban. Még szerencse, hogy annyi esze volt korábban, hogy nadrágja fölé vette föl.* is a csempeszobában felnevelkedett, rézfogú, repedtsarkú... *Sajnos csak idáig jut hosszú cirádája végeláthatatlan sorában, mikor az első csontváz neki esik. Lana elhajol az ütés elől, és rúgással válaszol, ami látszólag kiteríti ellenfelét.
Idulatai nem ismernek határokat, de ez talán a jelen helyzetben nem is hátrány, ugyanis Lana - mivel csak fél-angyal - nem irányítja még annyira ösztönösen a képességeit. Így már érthető, hogy hevessége nem kicsit segít neki angyaltüzének az irányításában, erősítésében.*
- Gyertek csak mocskok! *Kiáltja el magát, mikor erre a tényre ráeszmél, majd beleveti magát a csontváztömegbe azzal a céllal, hogy átverekedje magát rajtuk.*
- Ibolya kékszentségit most már! *Kész, ennyi volt. Lana Roseban most pattant el valami. Már trágár gondolatait sem bírja tovább magában tartani.* Hogy menne most már ez *Kezdi lerángatni magáról a szoknyát, mely most már végképp csak akadályozza a mozgásban. Még szerencse, hogy annyi esze volt korábban, hogy nadrágja fölé vette föl.* is a csempeszobában felnevelkedett, rézfogú, repedtsarkú... *Sajnos csak idáig jut hosszú cirádája végeláthatatlan sorában, mikor az első csontváz neki esik. Lana elhajol az ütés elől, és rúgással válaszol, ami látszólag kiteríti ellenfelét.
Idulatai nem ismernek határokat, de ez talán a jelen helyzetben nem is hátrány, ugyanis Lana - mivel csak fél-angyal - nem irányítja még annyira ösztönösen a képességeit. Így már érthető, hogy hevessége nem kicsit segít neki angyaltüzének az irányításában, erősítésében.*
- Gyertek csak mocskok! *Kiáltja el magát, mikor erre a tényre ráeszmél, majd beleveti magát a csontváztömegbe azzal a céllal, hogy átverekedje magát rajtuk.*
Mesélő
* Miután a lány elintéz pár csontvázat újabbak rohannak felé, valamint egy hatalmas vízhullám is ami a kalóznőtől indul gyorsan kell cselekednie ha nem akar csuron egy merő víz. Ráadásul azt is észreveheti, hogy a kapu kisebb lett, mint amekkora volt amikor ide ért. Szóval nincs valami sok ideje, ha el akar tűnni innen. Ám a kalóz nő a hullám mögött már küldi is a következő víz varázslatot egymás után . Szóval gyorsan el kell intéznie a nőt és minél hamarabb átlépnie a portálon.*
Lana Rose- .::Diák::.
- Ezt neked! *Taszít egyet a közeledő csontvázon, mikor egy másik a hajába kap. Lana egyetlen mozdulattal kiszabadítja magát, és egy jól irányzott rúgással földre teríti támadóját. Nem sokat teketóriázik, máris újabb ütésáradattal ajándékozza meg a felé közeledőket. Nagy küzdelem árán tud csak tovább haladni, de a csontvázak csak nem akarnak fogyni.* Hogy az a...! *Pillant föl egy pillanatra, amint felismeri a tudatáig a közeledő vízhullám jellegzetes zaját. Kétségbesetten néz körbe bárminemű megoldást keresve, amit nem sokára egy kötél képében meg is talál. Nekifut, ellök magától néhány szörnyet, párat pedig ugrógátként használ, de még sikerül éppen idejében elérni célját, mielőtt a szökőár magával ragadhatná. Kézzel-lábbal kapaszkodik, majd mikor az ár elvonul, arra lesz figyelmes, hogy a lendület, amit a víz adott neki, most visszalendíti őt, egyenesen az őrült nőszemély, illetve az átjáró felé.
A félvér, ahogy kellő távolságba ér gondolkodás nélkül ugrik, azzal a reménnyel, hogy így át tud jutni az egyre zsugorodó portálon.*
A félvér, ahogy kellő távolságba ér gondolkodás nélkül ugrik, azzal a reménnyel, hogy így át tud jutni az egyre zsugorodó portálon.*
Mesélő
* Mikor a lány elugrik a kötélről egyenesen a portál és a kalóznő felé egész sikeresnek ígérkezne az ugrás ha nem lenne ott egy orbitális ha. UGyanis a kalóz nő is megneszeli mit akar és felugorva elkapja a lány lábát és lerántja.* - Te nem mész innen sehová. Itt maradsz és a szolgám leszel. * JElenti ki majd leoszt a lánynak egy hatalmas pofont kezdésként. Mire az egyik csontváz elüvölti, hogy cica bunyó és, ha Lana nem akarja kék-zöldre veretni magát akkor tényleg az következik. Cicabunyó, de sietnie kell, ugyanis a kapu egyre jobban szűkül.
Lana Rose- .::Diák::.
*Mikor már éppen sikeresként könyvelné el tervét, valami visszarántja. Egy durva földetérés után, rögtön egy pofont kap, mik csak mé jobban feltüzelik az amúgy is felbőszült nőt.*
- Marad itt a halál! *Kiálja torkaszakadtából Lana, majd testéből kirobban a kékeszöld rányalatban égő angyal tűz, mely rögtön meg is szárítja testét. Tűzbe borított lényével ront rá a nőre. Megpróbálja elkapni a vörös hajzuhatagát, és csavarni rajta egyet, mit egy fölre dobás követne. Ha ez nem jönne össze neki, ellenfele testét veszi célba bal-jobb-bal ütéskombinációval, mit csak még veszélyesebbé tesz a tűz. Természetesen egy percig sem téveszti szem elől igazi célját, így amint lehetőség adódik, azonnal a portál felé fogja magát vetni.*
- Marad itt a halál! *Kiálja torkaszakadtából Lana, majd testéből kirobban a kékeszöld rányalatban égő angyal tűz, mely rögtön meg is szárítja testét. Tűzbe borított lényével ront rá a nőre. Megpróbálja elkapni a vörös hajzuhatagát, és csavarni rajta egyet, mit egy fölre dobás követne. Ha ez nem jönne össze neki, ellenfele testét veszi célba bal-jobb-bal ütéskombinációval, mit csak még veszélyesebbé tesz a tűz. Természetesen egy percig sem téveszti szem elől igazi célját, így amint lehetőség adódik, azonnal a portál felé fogja magát vetni.*
Mesélő
* Terve egész jól sikerül, ám az átdobásra már nem kell sort keríteni, mert a lángok melyek körbeveszik meggyújtják a nő haját így az annak eloltásával kezd el foglalkozni. Szóval a nőnek esélye van átjutni. Ha átjut akkor egy újabb helyszínen találja magát ezúttal egy rémesen rumlis háló szobában. A szobában nincs rajta kívül senki. Másik portált se lehet látni, amin keresztül meg érkezett az nagyon hamar be is záródik mögötte és nem jut át onnan senki. Szóval most vagy kell találnia egy másik portált, vagy már ott van az úti céljánál, csak meg kell találnia a megfelelő helyiséget.
Lana Rose- .::Diák::.
*Ezúttal sikerül neki végrehajtania azt, ami kieszelt, s ez némi elégedettséggel tölti el, melyet gonoszkás félmosolya remekül tükröz. Beleveti magát hát a portálba, amely azonnal magával is ragadja, és egy hálószobába veti ki. Lana az átkelés lendületétől hason csúszva érkezik meg a helyiségbe.*
- Éljen. *Szólal meg, de szinte azonnal meg is bánja, mert a felszálló por így utat talál a tüdeje felé, aminek köszönhetően a fél-angyal heves köhögő rohamot kap. Föltérdel, mellkasát dörzsölgeti, majd mikor egy kissé enyhül heves reakciója, körbe hordozza tekintetét a termen.* ~Portál nincs. Vagy már eltűnt.~ *Fut át agyán, miközben föltápászkodik. Alaposan szemügyre veszi környezetét a törött tükörtül kezdve a feldúlt ágyig mindent. Igyekszik találni valamit, amit esetleg fegyverként hasznosíthat. Ha nem talál semmi más, akkor a gyertyatartót kapja föl - persze csak abban az esetben, ha az nem bizonyul túl súlyosnak a hosszú távú cipeléshez. Legvégül az óvatosan az ablakhoz lép, és félrehajtva a függönyt elővigyázatosan kikémlel az üvegen. Abban bízik, hogy amit látni fog, az pontosan megegyezik azzal a képpel, amit az elméjében őriz a kastélyt körülvevő tájról.*
- Éljen. *Szólal meg, de szinte azonnal meg is bánja, mert a felszálló por így utat talál a tüdeje felé, aminek köszönhetően a fél-angyal heves köhögő rohamot kap. Föltérdel, mellkasát dörzsölgeti, majd mikor egy kissé enyhül heves reakciója, körbe hordozza tekintetét a termen.* ~Portál nincs. Vagy már eltűnt.~ *Fut át agyán, miközben föltápászkodik. Alaposan szemügyre veszi környezetét a törött tükörtül kezdve a feldúlt ágyig mindent. Igyekszik találni valamit, amit esetleg fegyverként hasznosíthat. Ha nem talál semmi más, akkor a gyertyatartót kapja föl - persze csak abban az esetben, ha az nem bizonyul túl súlyosnak a hosszú távú cipeléshez. Legvégül az óvatosan az ablakhoz lép, és félrehajtva a függönyt elővigyázatosan kikémlel az üvegen. Abban bízik, hogy amit látni fog, az pontosan megegyezik azzal a képpel, amit az elméjében őriz a kastélyt körülvevő tájról.*
Mesélő
* Mikor megpróbálja felkepni a Gyertya tartót az nem mozdul ha jobban szemügyre veszi akkor azt is láthatja, hogy le van csavarozva az alja, ahogy minden a padlóhoz, van csavarozva szóval semmi sem mozdítható. Az ablakon amikor kinéz láthatja, hogy igen ez ugyan az a hely ahova el akart jutni. Szóval jó helyen van már csak meg kell találnia a megfelelő személyt és azt ahol fogva tartják.*
Lana Rose- .::Diák::.
*Teljes erejéből nekifeszül a gyertyatartónak, de az meg se moccan.* ~Sebaj.~ *Gondolja, és már lép is a legközelebbi fegyverként is funkcionáló tárgyhoz. Neki veselkedik, ellenben akárhogy próbálkozik, akármilyen szögből is fejt rá ki erőt, nem sikerül felemelnie. Felhúzott szemöldökkel, valamint némi trágár szitkozódással egyetemben konstatálja, hogy bizony minden oda van szegezve. Legalább a kilátásban nem csalódik - tényleg ott van, ahol lennie kell. Amint megállapítja, hogy megközelítőleg hanyadik emeleten lehet gyorsan eliszkol az ablak mellől, elvégre nem szeretné, ha ideje korán lelepleződne. Feltételezései szerint a keresett személy valahol az alagsorban lehet - már ha van ilyen -, hiszen a cellál általában ott kapnak helyet. Így az ajtóhoz már azzal a határozott céllal lép, hogy lefelé menő lépcsőt keres majd.*
Mesélő
* Miután sikertelenül erőlködik és az ajtó felé veszi az irányt, mielőtt nyúlhatna érte, hogy kinyissa az magától kinyílik és hiába is keresne nincs senki ott. Valamint amit láthat ha kilép az egy hosszú folyosó egy csomó ajtóval viszont hiába megy végig a folyosón, se lift se lépcső úgy látszik valami más megoldást kell találnia ahhoz, hogy lejjebb jusson az ötödik emeletről és az a megoldás valamelyik ajtó mögött lesz. *
Lana Rose- .::Diák::.
*Hátrahőköl, mikor az ajtó magától kinyílik. Ösztönösen védekező állást vesz fel, de kisvártatva ráébred, hogy senki sincs a közeleében.*
- Mibe keveredtem? *Sóhajtja maga elé, miután lazított feszes állásán. A folyósóra kilépve körbekémlel, hogy még egyszer megbizonyosodjon arról, hogy nincs ott senki. Azután tekintetét végig vezeti a falak mentén. Sehol nem lát lépcsőt, ami elég meglepő, hiszen mégiscsak az ötödiken van. Ellenben ajtók egész hadával találja szembe magát. Mindegyikhez odalép, kicsit hallgatózik, esetleg bekémlel a kulcslyukon - bár ez utóbbihoz nem fűz sok sikert. Se a fényviszonyok, se a lyuk mérete nem megfelelő. Úgy nagyjából a felénél megunja, és a legutolsó ajtóhoz lép.* ~Fog a fene szórakozni, mikor bárki rám találhat!~ *Fülét a fához tapasztja, inkább csak saját maga megnyugtatáűsára, mintsem információ gyűjtés okán. Ujjait a kilincsre fonja, kissé elfordítja. Megkönnyebülve veszi tudomásul, hogy nyitva. Szépen lassan kitárja, és óvatos léptekkel beljebb lép.*
- Mibe keveredtem? *Sóhajtja maga elé, miután lazított feszes állásán. A folyósóra kilépve körbekémlel, hogy még egyszer megbizonyosodjon arról, hogy nincs ott senki. Azután tekintetét végig vezeti a falak mentén. Sehol nem lát lépcsőt, ami elég meglepő, hiszen mégiscsak az ötödiken van. Ellenben ajtók egész hadával találja szembe magát. Mindegyikhez odalép, kicsit hallgatózik, esetleg bekémlel a kulcslyukon - bár ez utóbbihoz nem fűz sok sikert. Se a fényviszonyok, se a lyuk mérete nem megfelelő. Úgy nagyjából a felénél megunja, és a legutolsó ajtóhoz lép.* ~Fog a fene szórakozni, mikor bárki rám találhat!~ *Fülét a fához tapasztja, inkább csak saját maga megnyugtatáűsára, mintsem információ gyűjtés okán. Ujjait a kilincsre fonja, kissé elfordítja. Megkönnyebülve veszi tudomásul, hogy nyitva. Szépen lassan kitárja, és óvatos léptekkel beljebb lép.*
Mesélő
* Mikor belép az utolsó ajtón észrevehet egy csapó ajtót amin egy szobor terpeszkedik, ha megpróbálja felnyitni észre veheti, hogy nem megy ám, ha befejezte a próbálkozást a szobor megszólal. * - Üdvözöllek halandó. Ahhoz, hogy egy szinttel lejjebb juthass meg kell válaszolnod egy egyszerű fejtörőre. Embereknek lényege, kinek milyen olyan a viselkedése. Szembe nézve annak tükrét látod, meghatározza számodra az egész világot. * mondja el a kis mondókát a szobor, majd elnémul várva, hogy a lány megmondja a helyes megoldást. Amint elmondja a szobor lelép az ajtóról s így már nyithatóvá válik az.*
Lana Rose- .::Diák::.
*Belépve a tágas térbe, rögtön szembe tűnik neki az előtte terpeszkedő szobor, amit jobban megnézve, azonnal a csapóajtóra siklik tekintete. Hátát neki veti, teljes erejéből tolni kezdi, azonban az nem mozdul.*
- Ilyen piszok szerencsém is csak nekem lehet. *Füstölög magában Lana, és újfent érzi, hogy kezd benne felmenni a pumpa. Dühe azonban hirtelen átcsap meglepettségbe, mikor a szobor megszólal. Szavait hallva Lana két kézzel beletúr hajába. Feléledő dühe pedig eddig nem látott szintre lép.*
- Hogy a macska rúgja meg, hogy nekem még ez is kijut. *Érzelmei elborítják elméjét, képtelen a fejtörőre koncentrálni.* Lényeg, meg tükör, meg viselkedés. *Próbálja fölidézni magában a szavakat, sikertelenül.* Áh, fogalmam sincs. *Borzolja föl hajkoronáját két dühödt mozdulattal.* Szem, tekintet, mit tudom én. *Fejezi be a találgatást, és inkább az ajtóhoz lép. Szenvedélyessége ellenére meglepően finom teszi be maga mögött a nyílászárót, viszont vehemenciáját már nem tudja elrejteni, mikor a mellette lévőt tép fel.*
- Ilyen piszok szerencsém is csak nekem lehet. *Füstölög magában Lana, és újfent érzi, hogy kezd benne felmenni a pumpa. Dühe azonban hirtelen átcsap meglepettségbe, mikor a szobor megszólal. Szavait hallva Lana két kézzel beletúr hajába. Feléledő dühe pedig eddig nem látott szintre lép.*
- Hogy a macska rúgja meg, hogy nekem még ez is kijut. *Érzelmei elborítják elméjét, képtelen a fejtörőre koncentrálni.* Lényeg, meg tükör, meg viselkedés. *Próbálja fölidézni magában a szavakat, sikertelenül.* Áh, fogalmam sincs. *Borzolja föl hajkoronáját két dühödt mozdulattal.* Szem, tekintet, mit tudom én. *Fejezi be a találgatást, és inkább az ajtóhoz lép. Szenvedélyessége ellenére meglepően finom teszi be maga mögött a nyílászárót, viszont vehemenciáját már nem tudja elrejteni, mikor a mellette lévőt tép fel.*
Mesélő
* Mikor feltépi a másik ajtót csak egy üres szobát talál ahogy az összes többi ajtó mögött az van és mintha eltűnt volna a szoba is amin keresztül jött. Azt se találja az egyetlen nem üres szoba a amiben a szobor van a csapó ajtóval szóval csak az az egyetlen út. DE ha oda figyel és csendben marad akkor hallhat egy kis segítséget. " A szem a lélek tükre. " * hallhatja a suttogást. Aztán újra néma csendbe burkolózik minden.*
|
|
|