Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Egy hiperaktív vámpír esztelen gondolatai...

    Catherina C. Williams
    Catherina C. Williams
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Egy hiperaktív vámpír esztelen gondolatai... Empty Egy hiperaktív vámpír esztelen gondolatai...

    Témanyitás by Catherina C. Williams on Pént. Május 31, 2013 5:48 pm

    Catherina Cosette Williams naplója


    A napló, Cath szobájában, az ágy alatt lévő padló résébe van becsúsztatva, így csak az találhatja meg, aki nagyon kitartó.

    Egy sötétkék könyv, amire nonfiguratív ábrában indák fonódnak rá. Egy igazi kis aggodalmaskodó tyúkanyóként őrzi a napló a beleírt gondolatokat, az illetéktelen kezeknek pedig nem engedelmeskedik. Ha kell, képes ráfonódni a kutakodóra, és ha nem vigyázol megfojt, úgyhogy ajánlatos nem a közelébe menni engedély nélkül.

    Azonban amikor Cath nyitja fel egy oldalon, valódi kezesbárányként viselkedik.

    A beleírt betűk gyönyörű zöldes színűek, és minden tollvonás során felizzik a papírlap, így eléggé feltűnő, amikor a lány egy holdfényes éjszakán, vagy az ablakában, vagy odakint az udvaron egy fa alatt elbújva önti ki neki a lelkét.
    Minden betelt oldal után, a napló legvégén egy új lap jeleik meg, így egyenlőre valószínűleg sosem fog betelni. A vastagsága azonban sosem változik, még a 200-300-dik oldal után is ugyanolyan vékony, mint eddig volt.

    A lány sok dolgot feljegyez benne. Van, hogy egy nap, vagy egy héten egyszer veszi elő, sőt már volt rá példa, hogy hónapokig eszébe se jutott. Azonban ha ír bele, akkor legmélyebb gondolatait jegyzi le, de olykor összefüggéstelenül próbálja meg leírni kavargó érzelmeit. Néha, amikor unatkozik, de nincs mit mondania, rajzol valamit, vagy ha költői hangulatban van, képes és versbe önti, ami csak eszébe jut, olykor pedig levelet ír bele, amit tudja, hogy sosem fog elküldeni a címzettnek, de jobban érzi magát, hogy kiírhatta magából.



    Catherina C. Williams
    Catherina C. Williams
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Egy hiperaktív vámpír esztelen gondolatai... Empty Re: Egy hiperaktív vámpír esztelen gondolatai...

    Témanyitás by Catherina C. Williams on Szer. Júl. 17, 2013 9:33 pm

    //Na mivel user itthon van...és épp a haján szörnyülködik...megpróbál alkotni ide valamit. Aztán ne tessék röhögni, ha nem sikerül...//

    2013.07.17. - "Egyszer volt egy kutyám, Egyiptomnak hívtuk. Minden szobában hagyott egy piramist. ^^"

    Hajjh...tudom régen írtam, de mostanában valahogy inkább csak sodródtam az élettel, és igazán nem is tudtam szavakba foglalni a gondolataimat. Most megpróbálom, remélem sikerül, és nem csak egy kupac szó lesz, ami kibogozhatatlanul, egymástól teljesen értelmetlenül lebeg majd a papíron.

    Jelenleg a zeneteremben ülök, a zongora előtti kis keskeny padon. Persze nem zongorázni tanulok, csak szeretem nézni a fekete-fehér billentyűket...valahogy olyan inspirálóak. Na, de ha már a tanulásnál tartunk, a napokban elkezdtem feleleveníteni a gitár tudásomat...ééés arra jöttem rá, hogy nem lesz belőlem rocksztár. Az már tuti. De próbálkozom, és ez a lényeg, nem? xD

    Na, de jobb nem kerülgetni tovább a forró kását. Már...húúh...úgy kb. 4-5 hónapja, hogy az Akadémia oszlopos tagja vagyok. Az elején eléggé be voltam parázva. Na igen, hiszen huhh...évek óta nem voltam egy normális közösség tagja, és lassan már azt hittem megnémultam, meg persze Kyle is biztos eléggé berágott rám, hogy megszöktem tőle. De...már elég volt. Úgyhogy ide menekültem, ééés az elején be voltam rezelve. Komolyan, mint egy őszi falevél. Csak lebegtem a suliban, és reszkettem, hogy mikor hullok már le...és láss csodát. Nem ez történt. Azóta megismertem egy csomó mindenkit. Imádom a tanárokat, a diákokat...persze még mindig nem bővelkedem barátokban, de az egyedülléttel amúgy se volt soha bajom, úgyhogy azt elviselem...A vizsgákat sikeresen túléltem (azért nehezek voltak, és olykor már nagyon a kiakadás határán álltam, de letettem őket), és nem, még csak ki se csapnak. Bizony, semmi balhé, semmi kiakadás.

    Nem voltam valami optimista azzal kapcsolatban, hogy valaha is be fogok illeszkedni itt a suliban. Leginkább az volt bennem, hogy...én nem tudok boldogságot szerezni, sőt még venni se...de Nutellát igen...és az már majdnem ugyanaz...nem??
    Azonban, mikor szépen lassan találkoztam, beszélgettem a diákokkal, rájöttem, hogy a Nutella bizony édes kevés.

    De...mostanra, már minden rendben van.
    Sok időt töltök Aleksevékkel. Nagyon jó fejek, és szerencsére Abby elviseli, ha félóránként megkérem, hogy most maradjon így, mert javítok az épp aktuális portréján. Ez van...komolyan egy angyali teremtés, lenyűgöző. De...erről pssszt, még a végén a fejébe száll a sok bók.

    Kyle felől, mióta utoljára írt nekem, nem hallottam. Nem is tudom, mit gondoljak erről. Valahogy...aggódok is, de örülök is...mintha csak a szőnyeg alá söpörhetném. Nah ja..ő nem az a típus, aki csak úgy betoppan. Szeret kivárni, és amikor már biztonságban érzem magam, akkor bumm...ott terem előttem. A játék, és a "vadászat" mind nagy szenvedélye, és sajnos most én vagyok a préda. Komolyan...ikertestvérek vagyunk, és az ember azt hinné mindent tudok róla...közben meg nem is..

    Azt hiszem egyenlőre ennyi lenne...már csak egy csöppnyi...valamit írok le...aztán harapok valamit a konyhán.
    Ez a kis "valami"...pedig azt fejezi ki...hogy...minden dobbanás, melyet a ketyegőm ad ki, csak az Ő nevét suttogja, boldogan, mire én remegve felelek.
    Hiszen, most ülünk és beszélgetünk. Én és a szívem. Néz rám csodálkozó gyermeki tekintettel. Közlöm vele, hogy most először félek. Életemben először rettegek szeretni, mert nem szeretnék összetörni. Mire a szívem csak rám mosolyog, és megveregeti a vállam és azt susogja a levegőbe: - Ne félj! Az élet túl rövid, a boldogság túl illékony...addig szeress, míg van kit, és az a valaki őszintén mondja, hogy szeret téged. Így felállok, és ezt a kis "valamit" hagyom itt a papíron:


    "Szeretlek, mert ahogy kezed
    végigsimított lelkemen,
    nem a sok bolond,
    kicsinyes gyengeségre ügyelt,
    miket lehetetlen nem észrevenni,
    hanem kibontotta
    azt a ragyogó szépséget,
    amit eddig senkinek sem volt
    türelme felkutatni."


    Cath~

      Pontos idő: Vas. Okt. 20, 2019 11:39 am