by Vendég Szomb. Okt. 20, 2012 2:19 pmEz a fogadó már akkor itt állt Fair Islén, mikor William herceg felmenői még nem hagyták el angolhont és nem kezdtek hódításba a környező szigeteken. Senki nem tudja, hogy kiemelte fel az épület csak az biztos, hogy olyannyira erős varázslatok védik, hogy nem tudták lebontani az épületet. Egy kis idő múlva furcsa fényeket láttak a fogadóban, lassan elterjedt a pletyka, hogy kísértetek tanyáznak ott. Ekkor az uralkodó egy rendeletben megparancsolta a munkásoknak, hogy egy hatalmas kőkerítéssel szigeteljék el a kocsmát a készülő várostól. Sajnos azonban csak az egyik oldalon készült el a kerítés ugyanis a munkások eltűntek. Régi feljegyzések szerint meghaltak, és a lelkük csatlakozott az ott kísértőkhöz. Ezután a szerencsétlen eset után a király egy temetőt építetett a szomszédba, hogy megpróbálja távol tartani a kíváncsi polgárokat attól a különös helytől. Viszont nem sikerült teljesen elrémítenie a lakosokat, sőt az alvilágiaknak ezzel remek helyet szolgáltatott az üzleteik lebonyolításához. Így aztán megindulhatott a csempészet és minden illegális anyaggal való kereskedelem, mert arra az őrök soha nem jártak.
Aztán a város elpusztult, a föld alá került, és nem sokkal később Qarin épült rá. Egy ideig csupán holtak éltek odalent, végül néhány pokolbéli démon is odaszokott. Szép lassan ismét benépesedett ez a földalatti hely, és ismét fellendült a kereskedelem, sőt a nagyobb démonoknak remek találkahelyet nyújtott, ha egy földi lénnyel akartak tárgyalni.
Kívülről egy pici, lerobbant kalyibának tűnhet, aminek a falai bármelyik pillanatban kidőlhetnek. Az ablaküveget vastag koszréteg fedi, így alig szűrődik ki valamicske fény és az érdeklődőnek sincs esélye belesni. Egy nagy, kétszárnyú szúette ajtón keresztül lehet belépni, de óvatosan, mert az ajtót tartó zsindelyek bármelyik pillanatban engedhetnek a gravitáció törvényeinek.
Odabent viszont felettébb jó hangulat fogadja a vándort, hiszen éjjel-nappal szól a muzsika, a pincérek sürögnek-forognak, hogy minél gyorsabban szolgálják ki vendégeiket. A fogadó különlegessége, hogy olyan itallal is képesek szolgálni, amit a holtak is tudnak fogyasztani. Mindenütt hatalmas asztalok állnak, ahová akár 4-6 fő is elfér. Az expoliandum-i szórakozóhelyekkel ellentétben itt néha fordul elő, hogy olyannyira elszabaduljanak a dolgok, hogy végül tömegverekedés legyen belőle. Egyébiránt a kocsma hátsó felében egy függönnyel eltakart ajtó áll, amin csak a csapos engedélyével lehet áthaladni.
Az ajtó túloldalán egy félhomályos terem található, amit csupán néhány pislákoló fáklya világít meg. A terem hátsó végében halványan egy ősi kőkapu emelkedik, ami furcsa rúnák vannak vésve. Ez a kapu egyike a Pokolba vezető átjáróknak. Ezen keresztül jönnek-mennek a nagyobb démonok, ha tárgyalásuk van, ezen keresztül lehet beszélni a szeretteinkkel és akár ezen lehet átjutni a Pokolba. Viszont szinte lehetetlen bejutni ebbe a terembe, ugyanis két őr strázsál előtte állandóan, így a csaposnál kell alkudozni, hogy mennyibe is kerül az, hogy megtudd mi lapul a függönyös ajtó túloldalán.
Aztán a város elpusztult, a föld alá került, és nem sokkal később Qarin épült rá. Egy ideig csupán holtak éltek odalent, végül néhány pokolbéli démon is odaszokott. Szép lassan ismét benépesedett ez a földalatti hely, és ismét fellendült a kereskedelem, sőt a nagyobb démonoknak remek találkahelyet nyújtott, ha egy földi lénnyel akartak tárgyalni.
Kívülről egy pici, lerobbant kalyibának tűnhet, aminek a falai bármelyik pillanatban kidőlhetnek. Az ablaküveget vastag koszréteg fedi, így alig szűrődik ki valamicske fény és az érdeklődőnek sincs esélye belesni. Egy nagy, kétszárnyú szúette ajtón keresztül lehet belépni, de óvatosan, mert az ajtót tartó zsindelyek bármelyik pillanatban engedhetnek a gravitáció törvényeinek.
Odabent viszont felettébb jó hangulat fogadja a vándort, hiszen éjjel-nappal szól a muzsika, a pincérek sürögnek-forognak, hogy minél gyorsabban szolgálják ki vendégeiket. A fogadó különlegessége, hogy olyan itallal is képesek szolgálni, amit a holtak is tudnak fogyasztani. Mindenütt hatalmas asztalok állnak, ahová akár 4-6 fő is elfér. Az expoliandum-i szórakozóhelyekkel ellentétben itt néha fordul elő, hogy olyannyira elszabaduljanak a dolgok, hogy végül tömegverekedés legyen belőle. Egyébiránt a kocsma hátsó felében egy függönnyel eltakart ajtó áll, amin csak a csapos engedélyével lehet áthaladni.
Az ajtó túloldalán egy félhomályos terem található, amit csupán néhány pislákoló fáklya világít meg. A terem hátsó végében halványan egy ősi kőkapu emelkedik, ami furcsa rúnák vannak vésve. Ez a kapu egyike a Pokolba vezető átjáróknak. Ezen keresztül jönnek-mennek a nagyobb démonok, ha tárgyalásuk van, ezen keresztül lehet beszélni a szeretteinkkel és akár ezen lehet átjutni a Pokolba. Viszont szinte lehetetlen bejutni ebbe a terembe, ugyanis két őr strázsál előtte állandóan, így a csaposnál kell alkudozni, hogy mennyibe is kerül az, hogy megtudd mi lapul a függönyös ajtó túloldalán.
