by Ez a ház a Wayne tulajdonában van. Belépés csak a következőknek szabad:
Dominque Wayne
Jonathan Wayne
Aaron Cronwell és a tesói
Dominque Wayne
Jonathan Wayne
Aaron Cronwell és a tesói
2 posters
A Wayne családi ház
Karita Toov- .::Városi Lakos::.
*Egy fiatal fiú ücsörög a kanapén a Waynéknek adott házban, a kishúga pedig ott fekszik a mellkasán, és nyafog neki.* - Dee bátyus, vigyél el hozzá! Kérlek, kérlek, kérlek, légyszi. *Csapkodja a fiú vállait, mire csúnyán elfintorodik, leteszi a távirányítót, feláll, és közben felemeli a húgát.* - Amy, attól, hogy nyafogsz nem foglak elvinni. Megvárjuk szépen Domit,, és utána elviszlek Lizzy-hez, de kérlek, bírd ki. Tudod mit? Menj, keresd meg a sziámi macskát, és játssz vele! *Szól a húgához, aki durcás képpel csípőre teszi a kezét.* Tudod, hogy allergiás vagyok a macskákra! *Sipítozik a lányka, a fürdő irányából felbukkan egy másik tizenéves fiú.* -Húgi, hagyd már a tesót. Inkább próbáld meg jól érezni magad! Egyébként meg, amíg a macskát keresed addig se beszélsz. *Vonja meg a vállát a legfiatalabb Crownwell fiú, akit nem a kedves, vigasztaló szavaiért szeretnek az emberek.* - Jól van Ian! Köszönjünk, elég lesz. Tudjátok mit? Menjetek ki az udvarra, mindjárt jön értetek valaki. *Morogja a fiú, mert most a tesói extra hiperaktívak, és ilyenkor nem fogják fel, hogy neki is van dolga.* - Ugye nem az a lány jön? A kutyával. *Kérdezősködik Amy, mire Aaron ránéz, és megrázza a fejét.* - Ő nincs jól. Gyászol és különben sem fogjátok többet látni a közelben. *Válaszol kurtán a fiú, mire Amy bólint, Ian pedig a húgát a könyökénél megragadja, és húzza kifelé. Aaron megrázza a fejét, s ha Alice a közelben van bocsánatkérőn rámosolyog, majd egy számot tárcsáz, hogy utána már beszéljen is a vonal túloldalán lévővel.* - Hello. El tudnátok vinni a tesóimat? Amy a barátnőjéhez akar menni, Lizzy-hez. Ian pedig a haverjához, Laslie-hez. Ó, azt nagyon meg tudnám köszönni srácok! Nem kell, majd értük megyek, csak nekem is van dolgom. Köszönöm. *Mondja majd leteszi a telefont, visszacsúsztatja a zsebébe, és kitapintja az üres altató szeres dobozt. Most, hogy a tesóit elviszik végre van ideje kérdőre vonni a lányt. Ha kiment a szobából Alice, akkor utána megy, ha pedig itt maradt, akkor előveszi a dobozt, és felmutatja.* - Ez mi? Tudtommal, ha gondjaid vannak az alvással egy egyszerű bájital segít neked, de akár nekem is szólhattál volna, ha gáz van. Alice, nem jó dolog gyógyszerekkel tömni magad. *Csóválja a fejét a srác, és ha Alice hagyja, akkor átöleli, hogy a fülébe suttogjon.* - Nem akarom, hogy gyógyszermérgezésben halj meg, világos?!
Kyle Williams- .::Diák::.
*A lány a bejárati ajtónak a bal felső szobájában tartózkodik. Jelenleg átöltözik: Egy fehér ruhát vesz fel és mert melege van. Ahogy átöltözött, a fürdőszobába indul befelé, hogy kicsit helyre tegye magát. Kipihent. Félig-meddig. Természetesen a gyász miatt néz ki úgy, ahogy. Az éjszaka jól aludt és most ugye egy fiú van lent a nappali kanapéján és ugye vár.* ~Mi.. hol van a?*Teszi fel magában a kérdést, és elkezd kutakodni a fürdő szobában.. Mit keres? Természetesen a „gyógyszert” amit bevett. Ezért ilyen nyugodt. Úgy gondolta, hogy eldugja Domi elől, aki fecseg.. ezzel viszont az a gond, hogy a lány elvitte a dobozt. Ahogy kilép, a fürdőszobából elindul lefelé a lépcsőn. A korlátot a jobb kezével fogja, és mint egy modell úgy halad lefele. Nem is tudja, mit gondoljon a lány, ami történt. Csak egy valamit szeretne: Egyedül lenni.. Viszont az úgy se jöhet össze, mert mindig van a közelében valaki. Az újdonsült démon lányka, ahogy leért a mogyoró barna szemeivel körbe pislog és észreveszi, hogy nincsenek itt a testvérei. Azután jön egy kérdés, amikor meglátja a dobozt..* - Nem tudtam aludni 2-3 napja.. így is sokat segítettél…*Nyel egyet és lehajtja a fejét. Tényleg alig aludt az elmúlt párnapban, mert egyszerűen, ha becsukja, a szemét őt látja maga előtt. Egyszerűen, képtelen arra, hogy aludjon. Hagyja, hogy átöleljék, a fiú mellkasára dől. Majdnem, mint Amy.* - Sajnálom.. bájital nem jutott eszembe ezt meg.. megtaláltam és gondoltam..*Mondja a fiúnak és a szemeivel néz rá. A suttogásra, kicsit elkapja a remegés és megint egy könnycsepp gördül le az arcán.* - Miből gondolod, hogy öngyilkos akarok lenni? Nem terveztem se így meghalni se úgy.. mondom. Nem megy. Behunyom a szemem vagy őt látom magam előtt vagy a tesóját. A szobában éjszaka ott ülve a sötétben, nem jó. Muszáj volt csinálni valamit.*Mondja Aarronnak és elhúzódik tőle és hátat fordít, neki majd úgy törli le a könnycseppet. Nem szeretné gyengének mutatni magát, aki szeretett valakit, de erre képtelen most.*- Ki árult be?*Kérdezi a sráctól halkan bár van egy sejtése.*
Karita Toov- .::Városi Lakos::.
*Nagy nehezen elviszik a tesóit, így a fiú megkönnyebbülhet, hogy csak este kell velük foglalkoznia. Imádja a tesóit, de amikor akaratosak, akkor nagyon le tudják fárasztani agyilag. Ugye Alice eltűnik, ő pedig megkeresi – vagyis nem kell keresni, mert magától lejön – és kérdőre vonja a lányt. Némán hallgatja a választ, s megrázza a fejét.* - Alice, azért vagyok, hogy segítsek. Beszéltem vele, megígértem neki, hogy vigyázni fogok rád. Alice, az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. *Szól halkan, s lehet, hogy ki fog bukni a másik, de nem tehet róla. Muszáj elmondania, mert nem tarthatja magába örökké, és talán jó is, ha előre leszögezi, hogy nem fog a lány mellől tágítani. Mikor neki dőlnek, a lány hátát kezdi simogatni, s halkan a fülébe suttog.* - Semmi gond, de még egyszer ne vegyél be gyógyszert, rendben? *Mondja remegő hanggal. Nem is tudja, hogy mit csinálna, ha a lány gyógyszerekkel tömné magát, és mikor megtörtént a baj, akkor derülne ki számára.* - Nem gondolom, de előre fordulhat, hogy gondatlanságból túl sok gyógyszert veszel be, és kész. Vége. Kampec. *Rándítja meg a vállát, majd mikor Brianről magyaráz csak csóválja a fejét, és tovább simogatja a lány hátát.* - Ne gondolj rájuk Alice. El kell őket engeded, mert ha te visszahúzod őket nem tudnak továbblépni. Isobel is marhára ki van bukva Rowan halálán mégis láttam ma a városban mászkálni, s tudod… Olyan volt, mintha kicserélték volna. Azt hiszem, neki sikerült elengednie a srácot. Neked is meg kéne ezt próbálnod, mert ha csak bőgsz és siratod, attól nem lesz jobb. Három napja haltak meg Alice, bőven megsirattad őket. Vagy szeretnél vénbanyaként megöregedni úgy, hogy halálod napjáig siratod a srácot, lelkileg összetörve és még arra is képtelen vagy, hogy egy mosolyt kicsikarj magadból? Tudom, hogy fontos volt neked, de az ő ideje lejárt, de te még élsz. Neked még dolgod van itt, és ő sem akarná, hogy szomorkodj. *Árad a fiúból a szó, s talán még soha nem mutatkozott a lány előtt ennyire komolynak, de van egy ilyen énje is, akit nagyon ritkán vesz elő, de ilyen is létezik. Arra, hogy kiárulta be csak legyint egyet.* - Nem lényeg. Az a lényeg, hogy ne akarj átmenni Michael Jacksonba. *Mormogja a srác, majd lehuppan a kanapéra, és szürke szemeivel Alice minden mozdulatát követi.*
Kyle Williams- .::Diák::.
*A fiú testvéreit nem tudja hova tenni, amikor pörögnek. Bírja őket és azért látja ám, hogy van ő neki komolyabb éne is. Mármint Aaronnak. Azután lassacskán lejön a másik mire kérdőre lesz vonva. Csak hallgat és szuszog. Figyeli a srác minden szavát és nem bírja, tovább.* - Mikor? Hogyan?*Kérdezi meg, de egyre jobban záporozik a könny. Talán jobban, mint amikor megtudta a hírt.*~Miért miééért? Nem akartam ezt. Ő sem gondolom..., de akkor is.*Csak szuszog a fiú mellkasán, és amikor suttognak, a fülébe rátekint a barna szemeivel és halványan elmosolyodik. Csak egy picikét.* - Meg próbálom, de tudom, hogy nem fogok tudni aludni.*Csak elfordul a sráctól és nem tudja hová tegye Briant. Miért pont a srácot? Egyébként Aliceben ott van valami érzés, de nem tudja megfejteni ez most mi. Azt tudja, hogy biztonságban érzi magát és akármit csinál, tud önmaga lenni és kicsit elengedni is saját magát. Azután jön egy mondat tőle, amire a fiú elkezd beszélni és nem szól semmit. Picit remeg a keze és rázza a hideg, amikor a hátát simogatják, valamennyire lenyugszik. Azután Isobelre terelődik a szó, amire csak felnéz a fiúra és csak bólint.* - Tudom. Találkoztam vele, de nem ma.*Mondja halkan és igen. khm. Nem volt Izzy sem rideg, sem „bunkó” olyan semleges. Természetesen nem volt fura a lánynak, de tartott tőle. Szóval még ebből is lehet talán valami. De talán. Az, hogy kibékülnek e az már rajtuk múlik, de Alice soha nem haragtartó. Talán furcsa, de még Adamre, meg Rowanre sem haragszik. Meg bocsájtott nekik, de tudja, hogy Adam milyen. Azért is megmutatja, hogy nem lesz ő gyenge.*- Tudom.. láttam. Csak nem ma, hanem még a hétvégén. Kimegyek én. Ma is voltam ám kint! Na, jó. Ma még nem. Ha szeretnéd, elmegyek sétálni.*Mondja a lány, amikor befejezi a fiú a mondatot. Természetesen kicsit felcsattanva, de utána lenyugszik. Nem tehet róla ő akkor is ilyen. Arra a mondatra, amikor mondja, hogy az ő ideje lejár az arcát a kezei közé temeti és egyszerűen megint záporozni kezdenek. Tudja, hogy a fiúnak igaza van. Tovább kell lépnie, de nehéz. A szomorkodásra csak a száját húzza, és nem mondd semmit. A fiúnak tényleg vannak jó oldalai, ahogyan rossz is. Vegyes oldal egyaránt. Egy szóval természetesen aprót lepődik, meg csak nem mondja ki. Azután a Michael Jacksonos részre felnevet.* - Nem fogom elrontani az arcomat vagy utána menni istenem te…*Kuncog a lány és megfordul és megcsóválja a fejét. Leül mellé a kanapéra és elég komolyan pillant a mogyoró barna szemeivel. Jól eset a nevetése. A komoly arc mögött egyébként valahol ott van benne a gyermeki része. Ami lehet ki fog tudni bontakozni. A fiúra pislog és az arcára egy puszit ad és elmosolyodik.* - Köszönöm. Viszont még mindig nem tudom hová tenni a démonságot sem. Akkor is érdekes az illatod. Az emberek illata a vámpíroké is.*Mondja a fiúnak. Amire nem gondol. Ez a másik amire kibukott, de soha nem fogja megtudni azt, hogy ez a dolog, hogy történt.*
Karita Toov- .::Városi Lakos::.
*Beszélgetnek, aztán ugye említi, hogy a lökött O’Callaghan fiú éjszaka meglátogatta, és a lelkére kötötte, hogy vigyázzon a csajra. A kérdésre felkuncog.* - Gondoltam, hogy ez a téma érdekelni fog. Tegnap este. Hogyan? Nos, Harrison szeánszot tartott, és véletlenül megidéztük, bár igazság szerint Amy Winehouse-t akartuk, de balul sült el. *Kuncog tovább a lidérc, majd elkomorodik, és hajlandó rendest választ adni.* - Igazság szerint a hogyan kérdésre nem tudom a választ. Felkeltett, beszéltünk aztán elhúzott. Pontosabban: ő beszélt, én bólogattam. *Húzza a száját a fiú, bár lélekben annak örül, hogy a halott erethonos a családjára nem hozta a szívbajt, mert pont az iskolában aludt. Mikor a lány sírni kezd szorosabban átöleli, és próbálja megnyugtatni. Nem gondolta volna, hogy Alice-be ennyi könny fér bele.* - Ha nem tudsz aludni szólj nekem, oké? *Mondja halkan, majd lazít az ölelésen. Utána beszélgetnek tovább, s Izzy is szóba kerül, mire a kapott válaszra felvonja a szemöldökét.* - Találkoztál vele? *Kérdez vissza hitetlenkedve a srác. Nem igen tudja elképzelni, hogy a két csaj békésen cseveg egymással. Bár mivel Alice életben van, ezért bizonyára nem volt olyan elmebeteg állapotban a démonlány, hogy eltegye láb alól a másikat.* - Értem. *Suttogja halkan, a magyarázkodásra meg szélesen vigyorog.* - Remek, akkor elviszlek valahová este. Nyugi, nem az Expoliandumba viszlek. Nem, hanem Jeff-hez. Ismered Jeff-et? Bírom a csávót, és jól lehet nála szórakozni. Majd bemutatlak neki. *Tereli el picit a szót a holtakról, és egyébként a billiárdszalonról dumál a drága, ahol elég sok pénzt el szokott nyerni a haverjaitól. Aztán visszatérnek a Brian témához, s mikor a lány megint zokogni kezd csak a fejét csóválva letörli a lány arcáról a könnyeket.* - Alice, ha tovább bőgsz, esküszöm rád fagyasztom az arcodra a könnyeket! *Fenyegetőzik játékosan, majd szegény Jacko-t is a szájára veszi, de hát ő ilyen. Mindig kitalál valami hülyeséget. A lány szavaira jókedvűen felnevet.* - Reméltem is, kár lenne érted. *Vigyorog szélesen a srác, majd leül a kanapéra, összekulcsolja a tarkóján a kezét, és mered maga elé. Mikor megpuszilják szélesebben elvigyorodik, visszahúzza a csajt, és megcsókolja.* - Nincs mit. Egyébként meg fogod tanulni. Pláne, ha keresel magadnak egy tanárt, mert egyedül nehéz.* Vakargatja a tarkóját a srác, az illatokra pedig felnevet.* - Mondd csak, nekem milyen illatom van? *Érdeklődik angyalian mosolyogva, majd ha kinéz az ablakon, s egy köpenyes-kutyás alakot pillant meg. Felpattan, odamegy az ablakhoz, és kinéz rajta.* - Az emlegetett szamár. Asszem veled akar beszélni, mert nekem írt volna. *Fordul hátra Alice-hez, és Isobelre céloz, aki odakint ácsorog Cahal és Kyle társaságában, s várja, hogy végre észrevegyék.*
Kyle Williams- .::Diák::.
*Csak beszélgetnek, és nem tudja elterelni a témát. Viszont az,hogy rá gondol, csak ront a helyzeten. Ugye rákérdez arra a témára, amikor van ugye, hogy megjelent. Felvonja a szemöldökét, amikor elkezd mesélni, hogy szellemidézést akartak tartani és komoran csóválja a fejét.*- Bolond gyerek. Nem tanulsz abból, hogy nem szabad a szellemeken tréfálkozni?*Egyébként kicsit kuncog. Jól esik neki és nem tudja hová tenni az érzelmeket. Vegyes érzelmek.* - Ahham értem. *Mondja csendesen és ugye záporozni kezdenek a könnyek. Nem tehet róla ő ilyen érzelmes lélek. Akármennyire sem szeretne gyengének mutatkozni valahogy még is összejön.*~Legyél erős.. Lépj túl.. nem érdemelt meg, hogyha így elment. Kár érte sírni.. Kár érte bármit is tenni…~*Gondolatai kesze-kúszák és természetesen csak szuszog. Bújik a fiúhoz, ami jól esik neki. Valahogy most jön ki belőle ez az egész. Soha nem tudta és gondolta volna, hogy ennyit bőg mind a két fiú után. Megtanulta a barátságkötést.. És a szeretett. Lassan itt lenne az ideje megtanulni, hogyan kell elengedni bárkit is.*-Jól van.*Bólint az alvásra és halványan elmosolyodik.Mindenesetre visszatérve A Sylorinás lányról ugye találkoztak. Ha elmebeteg állapotban is volt nem bántotta volna őt. Nem bántotta volna azért, mert gondolta, hogy mi történt a lány is. Vagy is az O’Callaghan fiú miatt. Aztán Aaron visszakérdezz, mire halványan elmosolyodik és bólint.* - Igen. Először azt hittem Row megjátssza a halált utána kicsit beszélgettünk. Amúgy khm. Domival voltam a Crystäl folyónál*Meséli a fiúnak. Hát igen. A testvére is az agyára tud menni, főleg amikor pörög. Ha pörög neml ehet le állítani, mint a múlt héten.* - Remélem is. Jeff? Azt hiszem hallottam már róla, de még soha nem mentem abba a szalonba. Felcsigáztál.*Mondja a srácnak, mert ugye beszéltek arról, hogy nem mozdul ki a másik, amire csak felmordul. Szóval mindenesetre nem csak a látszatkedvéért tényleg szeretné, jól érezné magát. A gondolatai elterelődjenek, és szépen lassan elfeledje a múltat.* - Kíváncsi leszek a helyre.*Jegyzi meg ismét és egy mosolyt küld a fiú felé. Megint ugye sírni kezd. Nem tehet, róla másodpercenként ugrik be egy-egy kép. Ilyenkor nem lehet leállítani az agyat.* - Fagyaszd meg azt a rusnya macskát, aki ott van kint.*Dünnyögi a lány epésen és megsértődik a fiúra. Persze csak megjátssza. A Michael Jacksonos dologra jó ízűen ugye felnevet, majd leülnek a kanapéra és megpuszilja a fiút. Biztonság érzete van.* -Hát olyan.. Büdös. Viccet félre téve nem tudnám megmondani olyan érdekes.*Gondolkodik el és azért ő is visszaszól, ám nem kell félteni.* - Lesz, majd tanár hidd el. Még apa nem tudja.*Gondolkodik el rajta. Hogyan mondja el a rasszista apjának, hogy a semmiből egyik pillanatról a másikra az lett? Hát ki tudja. Nincs, ereje egyelőre elmondani inkább titokban tartja. Ugye a tanárokról volt szó. Brianen kívül más démont nem ismer. Vagy is, de csak ő vele biztosan nem fog beszélni. A fiú minden mozzanatát figyeli, ahogy az ablakhoz megy. Látja. Nem tudja, mit néz. A szagot kezdi érezni és hirtelen elfintorodik.* - Nem mondod? Nem nem vagyok képes látni a tesómon és rajtad kívül senki mást.*Jelenti ki, de tudja, nem lehet olyan, aki nem engedi be a másikat. Szóval sóhajt egy nagyot és elindul a bejárat felé. Ahogy a bejárathoz lép a bal kezét felemeli és természetesen elfordítja a kilincset és kinyitja az ajtót. Áll és nézi a kutyákat vagy kutyát. Nézi a fekete köpenyes lányt. * - Szia. Mi szél hozott erre?*Kérdezz rá, és meglepődik egyébként Isobel idejöttére. Pislog nagyokat. Még is miért jöhetett ide ez a lány? Lehet, hogy ki van bukva, de kérdéses milyen céllal érkezett. Meglepi a másikat. Nem kicsit nagyon.*
Karita Toov- .::Városi Lakos::.
*Ő ontja magából a hülyeséget, vagy néha megcsillogtatja komoly oldalát, de összességében teljesen kaotikus a mondandójának a tartalma, de hát kérem szép ez Aaron Crownwell. Alice szavaira csak felhorkant, majd szélesen elvigyorodik.* - Jó na, engem a hülyeségemért szeretnek. Te nem azért szeretsz, kedves Alice? Egyébként meg nem tanulok én semmiből, hiszen imádom a veszélyt. Az adrenalin életet. *Vigyorog szélesen, és a csajt cukkolja, mert… Mert jól esik neki, és kész. Egyébként már kezd morcos lenni Alice könnyzáporaitól, és megfordul a fejében, hogy mégis hogyan szorulhatott egy lányba ennyi könny. De talán az a legjobb, ha kiadja magából. Aztán az alvásról beszélnek meg említi Izzy-t is, így némán hallgatja Alice beszámolóját, mikor találkozott a csajjal.* - Hogyan tudtad Isobelt összekeverni Rowannel? *Tör ki belőle a nevetés, mert szerinte ez eléggé nehézkesen kivitelezhető dolog. Domira csupán halványan elmosolyodik, és halkan motyog.* - Azért örülök neki, hogy néha ő is ki tud rángatni a házból. *Mosolyog angyalian a lányra, majd a billiárdszalont kezdi emlegeti, és vidáman boncolgatni kezdi a témát.* - Igen, Jeff. Övé a hely. Imádnivaló pasas. Mivel törzsvendégek vagyunk a srácokkal mindig kapunk kedvezményt. *Vigyorog szélesen a srác miközben Alice-re kacsint, egyébként tényleg hetente egyszer ott lógnak, és Aaron szép kis summákat zsebel be ott a haverjaitól.* - Tényleg jó hely. Jeff pedig jóarc. Bárkit képes megnevettetni. Sokszor csak miatta ugrunk be. Kölyökkorom óta ismerem. Ő volt az első, akivel összehaverkodtam a városban, mikor ideköltöztünk. *Idézi fel halvány mosollyal az arcán az emléket, mikor meglátta a pasast, mikor először beszéltek, vagy épp mikor megtanította neki a játék alapjait. Aztán az emlékképek gyorsan leperegnek Aaron visszakerül a csúf valóságba, és próbálja Alice-t vigasztalni. A macskás megjegyzésre csúnyán fintorog.* - Nem bántok egy állatot sem. Természetmágus vagyok, drágám. *Jegyzi meg még halkabb, és rázza a fejét még a gondolatra is. Utána szóba kerül Jacko is, akit Aaron előszeretettel emleget, majd a puszira szélesen elvigyorodik, és viszonozza azt. Utána a lidércszagról kérdez, a lány szavaira meg megrándítja a vállát.* - Érdekes, a többi nőnemű egyedet úgy vonzza a szagunk, mint a fene. Bár… lehet, hogy ez nálad is igaz csak nem mutatod ki. *Vigyorodik el kajánul, és sötét gondolatoktól csillogó szemekkel mered a lányra, amíg észre nem veszi Isobelt.* - Egyébként ne aggódj. Tudok én szerezni tanárt csak azok perverzebbek, mint Smith-ék. *Szól oda a lánynak miközben az ablakhoz megy.* - De igen. Ő az, hacsak nem verték agyon, nem lopták el a köpenyt és nem manipulálták úgy a kutyák agyát, hogy kövessék.*Vigyorog ördögien Aaron, majd felnevet azon emberek listájára, akiket a lány látni akar.* - Szerintem nem fog elmozdulni, míg nem beszélt veled. Eléggé elszánt az állása. *kuncog a fiú miközben az odakint ácsorogó csajt nézi. Isobel pedig odakint mozdulatlanul áll, egészen addig, míg Alice ki nem lép az ajtón. Akkor megindul felé, és a kutyák követik a lányt. Egyébként még mindig feketébe van öltözve a lány, olyan ruhadarabokat visel, mikor múltkor a folyónál, csupán most nem bakancs, hanem magas sarkú cipő van rajta. A csuklya a fejére húzva, az oldalához meg minden lépésnél egy táska vágódik. Ezen kívül két furcsa dolog van a lányon: az egyik az a bal csuklóját fedő hófehér, szoros kötés, míg a másik az inkább a lány arcának helyén keresendő. A gyűlölködő vérvörös szempárok helyett, halványkék szemek merednek Alice-re. A lány pillantásában pedig olyan érzelmek tükröződnek, amik régebben soha nem látszottak: megnyugvás, elfogadás, szomorúság és gyász. Amint eléri Alice-t, lehúzza a fejéről a csuklyát ezzel felfedve a nyugalmat árasztó arcát, amelyen nem látszanak a többnapos sírás nyomai, hanem valóban higgadtság tükröződik róla.* - Hello. Csupán… Csupán azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek mindazért, amit veled csináltunk. Nem lett volna szabad. Azt hiszem, kissé nagyon elvetettük a sulykot. Ne haragudj. És… Még érdekelt, hogy mennyire tudod kezelni a képességeidet. *Szól halkan, és hagyja, hogy Kyle és Cahal a lábához bújjon. Megsimogatja a két kutya fejét, majd szomorkás mosollyal az arcán rápillant Rowan kutyájára.* - Tudod, megígértem neki, hogy nem ölöm meg magam, mert akkor nem tudná kire bízni a kutyáját, és Cahal se hagyta volna… *Dünnyögi halkan, elmélázva, mert amikor a karjába véste azt az egy mondatot, akkor Cahal tényleg nem hagyta békén a csajt.*
Kyle Williams- .::Diák::.
*A hülyeség ragályos az agy elvesztés és leszívás az már teljesen baj. Konkrétan ugye a hülyeséget szeretni és imádni kell. Pontosabban imádni. Sokan szeretik, és ez nem baj.* - Nem csak azért szeretlek.*Nyújtja a nyelvét és csípőre teszi a kezét.* - Néha úgy érzem, mintha lenne egy másik testvérem a hiperaktív nővérem mellett. Olyan vagy és úgy érzem, hogy biztonságban tudok lenni melletted attól függetlenül, amik történtek. Kedvellek sok szempontból is. Nem tudom találkoztunk volna egy, hogyha nem ilyen helyzet alakult volna. Tudod, kevés olyan van, barátom van, akiben megbízhatok vagy beszélgetek. Igazából a munkatársak nem nevezhetőek barátnak és ezért állítom azt, amit. Nem csak a hülyeségedért szeretlek. Nem néztem volna ki belőled egyébként azt, hogy te ilyen komoly lennél. Aki imádja a testvéreit és szereti őket. Segít, akinek csak tud. Látszik, hogy a rossz énedet nem tudod felszínre hozni és ez jó. Amúgy sem haragudtam rád, amikor megfojtottál majdnem, mint mondtam: Harrisonékra sem haragszom, és nem kívánok nekik semmi rosszat. Ahogy Rowannek sem. Tudod mit? Lehet, igazad van. Ideje lenne levenni a maszkot. Ha meg az álmomban előjönne.. nos, úgy sem árthat. Hiszen az álmot mi magunk kreáljuk, olyanná-amilyenné akarjuk. Ha szeretnénk, hogy eltűnjön, csak arra kell gondolni, hogy ne legyen ott és kész. Az emlékeimben meg a szívemben mindig ott lesz. Az emlékek örökké élnek és tudom, hogy jó helyen van. Te meg kedves „bátyuskám” idézőjelesen nem vagy olyan őrült, mint egy két haverod. Szóval a sok dumám és a magyarázkodásom között itt a válasz a kérdésedre.*Ahogy beszél, beszél, és beszél, közben úgy mered Aaronra és mondja ki az őszinte igaz szavakat, amiket gondol. Természetesen mind így van, és egyáltalán nem manipulálja senki. A nézeteit nem tudják megváltoztatni ő így tökéletes úgy, ahogy van és ez által nem is fog változni.* - A köpeny Rowé és azt hittem ő mivel nem láttam Kyleet*Feleli, duzzogva azután szóba kerül Dominique a hiperaktív nőszemély, aki most éppen egy vámpír nyakán csimpaszkodik.* - Nyaggatások ellenére ki. Ő addig mondja, mondja, mondja.. Amíg bele nem egyezem abba, hogy vele megyek. Ontja a hülyeséget és nem lehet leállítani. Mint egy bomba úgy robban be az éterbe. Komolyan, hogy lehetett anya, hogy ilyet szült? Lehet elnézték és nem is az én testvérem, de néha még engem is lefáraszt agyilag.*Feleli Aaronnak Domit aki természetesen tényleg majdnem mindenkit lefáraszt. Néha rosszabb, mint Amy Aaron testvére, de hát, na. Azért imádja, és nem tudnak összeveszni. Tudnak ám mindenről beszélni szóval. Visszatérve: Beszélgetnek, a biliárdszalonról kezd el mesélni a srác, ami szimpatikus is neki. Bár nem tud biliárdozni, de látott már hasonló cuccokat.* - Hehe. Valahogy éreztem, hogy mindig ott lógsz. Egyébként meg természetesen nem tudok biliárdozni viszont történetesen, tudom, hogy az éjszakai biliárdozáshoz nem kell rendes „dákó” a lyuk érzéked pedig hibátlan.*Váratlan fordulat. A nyugodt, depressziós Alice valóban ilyet mondott akármennyire is meglepő. Azért tudna ilyeneket mondani csak a megfelelő személyre vár. Komolyan még Briannek sem mondott ilyet szóóval angyalian pislog a következő mondatok kijelentésén.* - Helyes. Állatbarát. Legalább tudom miért nevelted meg annyiszor Harrisont.*Pislog nagyokat és igen. Őszintén felkuncog. Nem tehet, róla ő most teljes őszintén mosolyog és nevet. Utána szóba kerül a tanár, amire felhorkant és a szemeivel pislog nagyokat.* - Te is khm.. perverz vagy, de nekem oké.*Vágja rá angyalian és természetesen bólint a tanárokra. Ha csak nem az ikrek akkor menekülni fog. Lassacskán megérkezik Isobel is amire meglepődik a lány nagyon. Azon gondolkozik, hogy kinyissa e az ajtót, de a srác hallatára fel áll és elindul az ajtó felé majd lenyomja a kilincset. A karjára felvonja a szemöldökét a kötözősre aztán egymás szemébe néznek. Isobel megijeszti Alicet a vöröslő szempárok miatt. Csak némán figyeli a lány mondandóját* Megérinti a lány vállát, ha hagyja. Természetesen a jobb oldalt és rászegezi Alice a tekintetét és halványan elmosolyodik.* - Nem haragudtam rád. Szeresd fele barátodat és tisztelt meg az ellenségeidet. Nekem érzem, hogy nem csak ellenség vagy. A barátság kapuját nyitva hagyom és tudom, hogy nem vagy te olyan rossz amilyen. A múltat el kell felejteni. Bezárni Pandora szelencéjébe és jó mélyre eldugni, hogy senki ne találjon rá.*Mondja a lánynak, és ahogy mondja a megnyugtató szavakat elmosolyodik a lánynak és nyújtaná a kezét. Azután elengedi a vállát és beengedi Izzyt és a kutyákat. Alice ilyen. Ő a maga természetességével olyan amilyen. Cahalra rápillantva hallja Isobel mondani valóját és felkuncog. Oda hajol a lányhoz és a fülébe suttog.* - Engem meg ez a kutya terrorizál, hogy ne nyírjam ki magam. Szóval kénytelen vagyok jó kislányt játszani egyébként meg alapjáraton véve imádom a fiút aranyos és mindegy.*Feleli a lány Isobelnek halkan és természetesen kuncog a mondatra. Egyébként tök furcsának érzi most ezt a helyzetet.*
Karita Toov- .::Városi Lakos::.
*Ó, a hülyeség mindig is ragályos dolog volt, és Aaron Crownwell az egyik terjesztője. Ugye van egy megjegyzésre, mire Alice hosszasan beszélni kezd, ő pedig meglepetten pislog. Aztán a monológ végén halványan elmosolyodik, és homlokon csókolja Alice-t.* - Örülök neki, hogy így vélekedsz rólam, bár rosszabb napjaimban még nem láttál, és nem is szeretném, hogy láss. Ha ballábbal kelek fel a bunkóságom messze felülmúlja Seggfejét.*Motyogja halkan, az álmos dologra meg elismerően elvigyorodik.* - Pontosan. Most már el kell engedned. *Bólint, aztán mikor a haverjait emlegetik, felnevet.* - Látszik, hogy még nem láttad a teljes bandát. *Csóválja a fejét nevetve, mert Roberttel, Tommal, Jamesszel és Matt-tel összezárva tényleg nagyon hülye a srác. Ugye Isobellel és Rowannel piszkálja a lányt, mire választ kap, és csak szélesen vigyorog tovább.* - Szegény Izzy. Csak a kutyájáról tudod beazonosítani. *Kuncog fel Aaron, aztán Domit kezdik ecsetelni, mire egyre szélesebben vigyorog.* - Figyelj, addig örülj neki, hogy ilyen tesód van. Mert ha nem lennél, akkor mélységes apátiába süllyednél, amiből még én se tudlak kirángatni. Egyébként meg biztosan a tesód, hiszen úgy néz ki, mint te. Talán nem ártana, ha te próbálnál kicsit ellazulni, kedves Alice.* Böki finoman oldalba a csajt, és a fejében már azt tervezgeti, hogy elviszi a csajt a billiárdszalonba.* - nem is mindig! Csak egy héten háromszor, de akkor délutántól hajnalig! *Csattan fel nyafogva a fiú, mert ő tényleg nem tölt olyan sok időt Jeffnél. Alice további szavaira felvonja a szemöldökét, majd szélesen elvigyorodik.* - Jaj, látom, hogy hátralévő életem részét azzal kell majd töltenem, hogy megmutatom neked hogyan kell élni. *Csóválja a fejét megjátszott komolysággal.* - De ne aggódj, majd megtanítalak. Azzal pedig tisztában vagyok, kedves Alice, szóóval nem kell fényezni. *Vigyorog tovább a srác, majd az állatbarátos dologra szusszant.* - Adam nem állat, hanem beteg. Azt akarom kideríteni, hogy mi történt, és hogy mi a baja. *Szusszant megint fáradtan, mert mióta meglátta a srác nyakán a hegeket, azóta sejti, hogy valami nem stimmel a fiúnál, és mindenképp segíteni szeretne rajta. Utána meg Alice-nek mondja, hogy tudna tanárt szerezni és a perverz megjegyzésre felhorkant.* - Mintha te nem lennél az kedves Alice. A lyukérzékes-dákós megjegyzéssel te is bizonyítottad, hogy meg van benned a kellő mennyiségű perverzség. * Ölti ki a nyelvét játékosan a srác, egyébként nem az ikrekre gondolt, hanem egy másik srácra, akit nem ismer Alice, de ő is eléggé segítőkész. Aztán jön Izzy, Aaron pedig az ablakból figyeli az eseményeket. Isobel hagyja, hogy megérintsék a vállát, és némán mered Alice-re miközben az beszél.* - Még mindig nem vagyok hívő, Wayne. A felebarátos dolgokat nem veszem be, és a gyomrom se bírja befogadni. Az egyik legrégebbi fennálló szekta tagja vagyok, így nem Istenben. *Mosolyodik el keserűen, a barátságos dologra pedig csak bólint. Valahol, legbelül egyébként jól esnek ki a lány szavai. A békejobbot elfogadja, majd a kutyák társaságában követi a lányt. Mikor a fülébe súgnak, akkor felnevet, és Aaronra pillant.* - Miért? Aranyos, hogy így vigyáz rád. Mondjuk az is lerí róla, hogy nagyon tetszel neki. *Suttogja halkan, megcirógatja Cahal fejét, majd Aaron feláll az ablaktól, szélesen elvigyorodik és odaszól Izzy-hez.* - Mi az Campbell? Kimásztál a hullák közül? Hogyhogy az élők sorában? – Semmi közöd hozzá, Aaron. Amit akartam, elmondtam Alice-nek ezenkívül mivel félig a fajtársam lett felajánlottam a segítségemet, gondoltam beköszönök, nehogy elhanyagolva érezd magad. Most viszont azt hiszem mennem kellene. Nem engedtek el sok időre, mivel már megint akar tőlem valamit a nagybátyám. Hát… Viszlát. *Köszön el tőlük, és igen egy villámlátogatás volt a részéről… A felhúzza a csuklyát, majd elhagyják a házat, és a kutyák kíséretében elindul az erdő felé, hogy azon átvágva menjen haza, hogy végre befejezze a festményét.* - Nocsak.. Na, szóval. Mehetünk? *Fordul Alice-hez, és ha a lány beleegyezik, akkor mennek is a szalonba.*
Similar topics
|
|
|