by * Ahogyan áll a kitörése után mozdulatlanul, felkészülve arra, hogy kap egy újabb pofont vagy talán rosszabb történik. Ehelyett kap egy csókot teljes sokk, fogalma sincs, hogy most mi folyik körülötte, csak azt, hogy az előbb még közölték vele, hogy nem most meg megcsókolta egy és ugyanaz a személy és egyáltalán nem számított rá, ez most akkor mégis mi a fene, hogy jött egymás után a kettő, miért mondta, hogy nem mostmeg mégis miért csókolta meg, hogy jött ki egymás után a kettő.Miért nem képes átlátni ezt a helyzetet, miért nem érti, hogy most mi van akkor, most akkor mégis, vagy mi? De ahogy kezd magához térni, szép lassan átöleli a lányt és viszonozza a csókot, közben pedig egy könnycsepp gördül le az arcán a boldogságtól. Örül neki, hogy végül így történt, bár aztán tényleg nem gondolta, hogy az egésznek ez lesz a vége. Egyre nyugodtabb lesz és végre elkezd logikusan gondolkodni. Ami Mondjuk nem ártana most már. Mert elég volt abból, hogy hülyeséget hülyeségre halmoz. Most már végre észhez kéne térnie, ha végre ilyen jól alakultak a dolgok.*
+16
Dante Torres
Elizabeth Cobb
Simone Bellerose
Atanas A. WIlliams
Catherina C. Williams
Eliana De Lucia
Nicole Brise
Yan Antonov
Liliya Antonov
Victoria Jones
Elliot Herondale
Naomi Verhoeven
Zentai Márk
Giselle Céline Marceau
Teylyn Draed
Amarilla Darwin
20 posters
Lovaspálya és istállók
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Na jól van...most úgy kb. az egész a feje tetejére állt. Tehát egy tök nyugis délutánnak indult, mindenféle érzelmi hullámzás nélkül, és erre...puff. Mint, amikor palacsintát csinálsz...Teljesen hétköznapi dolog, minden rendben, és egyszer csak a pali felplaccsan a plafonra. Mármint a palacsinta. Te jó ég. Ez, hogy a fenébe jött ide?! Cath csak áll. Mint, akibe villám csapott. Aztán...a legmeglepőbb dolog történik a lánnyal. A fiú viszonozza. Átöleli Cathet, mire a lány szorosan átkarolja a fiú nyakát. A mellkasuk szorosan összesimul, a lány lélegzete felgyorsul, szívverése őrült tempóban kalapál, mint egy gyorsuló vonat, ami menetel, valahova a messzeségbe. De ők most nem mennek sehova. Cath ujjai végigszántanak a fiú haján, beletúr a barna hajkoronába, és nem akarja elengedni Atanast. Teljesen hozzátapad a fiúhoz, megszűnik minden gátlás, átadja magát a csóknak. Ajkuk úgy simul össze, mint a vaj, a lány gyomra a gyönyörtől és az izgalomtól összerándul, az apró kis pillangók a gyomrában vad táncba kezdenek. Hihetetlen érzés. Ez az első csókja Cathnek, egész eddigi életében, és mint a drogos, azonnal rákap az ízére. Őrület, hogy mennyire...felkavarta ez az egész. Azonban ő kezdte, ő is fejezi be. Csupán egy hajszálnyira szakítja el puha ajkait a fiúétól, homlokát az övéhez támasztja. A levegő csak úgy izzik körülöttük, mintha egy kazánba lépett volna be önként és dalolva.*-Sajnálom...-*suttogja. Mindent sajnál. Sajnálja, hogy összezavarta a fiút, sajnálja Atanas vívódását, sajnálja a saját félénkségét...sajnálja, hogy így letámadta. Közel húzódik a fiúhoz, és a nyaka és a válla közötti völgybe temeti az arcát, lehunyja a szemét és mélyen beszívja a fiú illatát.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Ahogy egyre tüzesebb lesz körülöttük a csók hatására a levegő és kezdenek kitisztulni a gondolatai és ahogy érzi a lány szívének dobogását a kezének érintését, csókjának ízét életében először tényleg igazán szerelmes lett. Majd amikor Cath egy halk sajnálomot suttog megszólal. halkan, mintha csak magának mondaná, mintha nem akarná, hogy a lányon és rajta kívül bárki hallja, hogy mit is mondd. Csak ők ketten tudják majd mik hangzottak el. Még a közelükben levő lovak se hallják meg.* - Cath... * szólal meg és megvárja amíg a lány a szemeibe néz aztán folytatja.* - Ne sajnáld, néha nem tehetünk mást csak hagyjuk, hogy eluralkodjanak rajtunk az érzelmek és végül egy másik érzelem születik belőle, vagy akkor jövünk rá egy egy megoldásra. * majd sóhajt egyet és folytatja.* - Nincsen mit sajnálnod, a lényeg, hogy a végén jól alakult és nem lett belőle probléma. Mindig a jó oldalát kell nézni a dolgoknak. Tudom egy kicsit furán hangozhat az én számból aki nem képes a rossz érzéseket kezelni, de állítólag így van és reménykedem, hogy az unokatestvéremnek igaza van. * és a mondat végén egy halovány mosoly látszik Atanas ajkán, majd egy csókot nyom Cath homlokára. Aztán egy újabb sóhajtás után megszólal ismét.* - és te megtudsz bocsájtani nekem azokért az alkalmakért amikor kicsit ittasabb állapotban ápolgatnod kellett? Bevallom szégyelltem magam olyankor amikor így láttál legszívesebben elbújtam volna a föld legmélyebb, legeldugottabb zugába ilyenkor és mégis, ezeknek az alkalmaknak köszönhetem azt, hogy beléd szerettem. Mert olyankor nem úgy néztél rám mint a többi diák, hogy undorodom tőle, hanem akkor is képes voltál arra, hogy elbeszélgess velem, gondoskodtál rólam nem pedig hátat fordítottál. Mostanra csak azt tudom, hogy szeretlek és, hogy nem akarok többet részeg lenni és, hogy reménykedem a bocsánatodban.* aztán ha a lány megbocsájt neki akkor ezúttal ő csókolja meg és közben egyre erősebben ver a szíve, lehet, hogy még látni is a mellkasán akkorákat ver. Szereti a lányt és képes lenne érte bármit megtenni. Mert már tudja, hogy tényleg megtalálta az igazit.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Lebeg. Igen...valahogy így tudja kifejezni az érzéseit. Lebeg...de ez nem olyan csöpögős, rózsaszín ködös...hanem, olyan gyomorszorító érzés. Már jó pár napja motoszkált benne valami, most pedig mintha kiteljesedett volna. Mintha megtalálta volna azt, amit keresett. Aztán jön a bocsánatkérés Cath részéről...majd Atanas elkezd beszélni, a lány szívét pedig összeszorítják a szavai. Könnybe lábad a szeme és egy krokodil-könnycsepp végigfut az arcán, hogy végül a fiú pólóján kössön ki. Mindene a fiúhoz húzza, és soha nem akarja elengedni. Mintha ő lenne a vasmacska és Atanas az ő szigete, ami biztonságot ad neki és bizonyosságot, hogy valaki szereti és törődik vele. Az életben már annyi fájdalmat élt át. Annyian ígértek neki olyanokat, amik csupán csak üres reménykeltők voltak, de ez...itt...most. Igazi volt. Tényleg. Valami olyasmi, ami értelmet adott a lány életének, annak, hogy újra tiszta szívvel tudjon mosolyogni. Atanas szavai nyomán Cath lelke mint egy virág, ami először pillantotta meg a napsugarakat, kinyílik, átadja magát a boldogságnak és ragyog. Elmosolyodik.*- Atanas. -*mondja, a mosoly pedig mindent elárul. Minden boldogságát és reményét.*-Nincs mit megbocsátanom. Nem számít a múlt, csak a jövő.-*megfogja a fiú kezét, végigsimít az ujjain, majd megszorítja a tenyerét.*-Neked adom szívemet. Veled akarok lenni, mert én is szeretlek.-*Igen...ő is kimondta a bűvös 7 betűs szót. Komolyan gondolja, akarja a fiút, mert már nem tudná elengedni. Atanas szavai nagyon sokat jelentenek neki. Lágy csókot hint az ajkaira, majd gyengéden megcirógatja az arcát és ismét megöleli.*-Szeretlek!-*kiáltja, amikor elengedi a fiút és pörög egyet, hogy tudja az egész világ, majd Atanas felé fordul, szemében ott csillognak a boldogság könnyei, mert boldog. Hihetetlenül boldog...sőt szerelmes.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Ahogyan beszél észreveszi a könnycseppet amint lefolyik Cath arcán a könnycsepp és mielőtt letörölhetné lecsöppen a pólójára. Aztán Cath megszólal és amikor meghallja azt a mondatot, az ő szemeiből is egy könnycsepp gördül le. Aztán amikor Cath azt mondja neki, hogy az őneki adja a szívét és kimondja a "bűvös" szót. Akkor ismét megszólal.* - Én pedig cserébe neked adom az enyémet. Vigyázzunk egymáséra, hogy több baja ne eshessen. * mondja mosolyogva és így kapja azt a lágy csókot is. Majd amikor Cath a világnak is szétkiáltja, hogy szereti csak mosolyogva nézi a lányt, figyeli a boldogságtól csillogó szemeket és azt a boldog lányt akit szeret. A lány mögé lép és megfogja annak kezeit és a lány mellkasára helyezi azokat és így átölelve a lányt és pár percig így maradva csendben, a szép környezetben a nyugodt helyen. Ekkor egy csókot lehel a lány nyakára, majd elmosolyodik ránéz a lányra és egy táncfordulatot tesz melynek köszönhetően a lány vele szembe kerül. Majd tesz még egy tánclépést aminek köszönhetően a lány újra a karjai közé kerül és közben végig mosolyog. Aztán megszólal. Mit szólnál ha most főznék neked valamit? * kérdi meg a lányt és közben Cath lováról leveszi a nyerget és csak a pokrócot hagyja fent. A nyerget pedig felrakja a saját lovára és megpaskolva azt a ló elindul vissza az akadémiára a két nyereggel. a másik pedig ott marad mellette. Ha a lány még maradni akar akkor még maradnak, de majd ha elindulnak akkor majd Cathet felrakja a lóra ő pedig mögé ül és ketten mennek haza azon a lovon úgy, hogy ő közben végig átöleli a lányt.*
Yan Antonov- .::Diák::.
*Yan Angelos hátán érkezik vissza az istálló irányába. Az elmúlt egy órát lóháton töltötte, jártak egy nagyot a birtokon. Nem volt kedve bent lenni, és hát elég régen lovagolt már, szóval amikor eldöntötte, hogy mit csináljon, nem kellett sokat gondolkoznia. Egyébként most kivételesen egész nyugodt időszakot él az életében, bár időnként meg-megzavarják a békét kisebb zavarok, de összességében - hál' istennek - rég nem került már komolyabb galibába. Persze az, ahogyan Kamen viselkedik, bőven elég számára, de sokkal többet nem tud tenni érte, mint hogy elviseli a hülyeségeit. Már régóta sejtette, hogy az unokatestvére előbb vagy utóbb kiakad, csak azt nem tudta, hogy mikor, és hogy akkor ő éppen kéznél lesz-e, hogy foglalkozzon vele. Hát, kéznél van, és foglalkozik is, a napjának vagy a fele azzal megy el, hogy Kam sértegetéseit és bunkó hisztijeit hallgatja. Már szinte hálás, hogy a srác elutazik a hétvégétől, mert nagyon elege van belőle. Andrew-nak meg is mondta, hogy tartsa magát távol tőle, ha nem akar vele teljesen összeveszni. Na persze Kamen ezen is hisztizett, amíg Yan idegességében le nem üvöltötte a fejét. (Megint más kérdés, hogy ez után nekiálltak verekedni, még szerencse, hogy épp üres volt a közös társalgó.) Szóval igen, eléggé kivan, de azért nem olyan vészes a helyzet, már csak azért sem, mert szombattól átadhatja a srácot annak a londoni bandának, és kikapcsolódhat egy kicsit. Egyelőre azonban csak és kizárólag Angelosszal van elfoglalva, ahogyan lecsusszan a hátáról, és bevezeti a tágas istállóba.*
Vendég- Vendég
*Egy hosszú pihenés után úgy döntött ki jön egyet lovagolni. Ő neki sajnos már nincsen meg a lova, még elpusztult két éve szóval csak kihozott az istállóból random egy fekete lovat ami illik a lányhoz. Most egy ideje nem találkozott barátnőjével, Liliyával két napja, hogy nem beszéltek. Ráadásul most a lány igyekszik Alexandert is kikupálni, mert elege van, hogy a srác a rossz oldalát mutatja és félti, hogy el issza a máját. Amennyit megváltozott még Etiennel is néha találkozik, vagy látja, de nem tudja mit gondoljon a srácról is. Szimpatikus neki és hát igen talán mondhatjuk azt is tetszik a srác neki, de komoly kapcsolatba addig nagyon nem mer bele kezdeni amíg nem tud teljesen eltűnni a bérgyilkosi életről. A démon lány igyekezne templomba járni, de hát örülhet annak, hogy szentelt vízhez nem nyúl. Szóval ahogy megy és felszereli a lovat megpillant egy ismerős fiút. Rég nem látta már, de nem igazán beszéltek a másik iskolában. Haloványan elmosolyodik Yanon,*-Látom nem csak engem vonzz a természet most.*Mondja a lány és haloványan mosolyodik el a srácnak.* - Emlékszel rám?*teszi fel a kérdést hiszen a srác is rég láthatta és lehet fel sem ismerné. Ha bár Lil megismeri a barátnőjét és Brendának még Karen is hiányzik.. oh Karen régi szép idők. Mennyi minden történt akkoriban. Szépen lassan kezdenek vissza jönni az emlékei, de nem mindegyik viszont már nagyjából be tudja azonosítani ki kicsoda. Iskolába eligazodni már sikeresen eltud hála Lilnek, meg az hosszú beszélgetéseknek amikor együtt vannak… és úgy érzi Brenda, hogy lassan minden tökéletes lesz, de közben meg mégsem…*
Yan Antonov- .::Diák::.
*Ahogyan belép, egy női hangot hall, mire érdeklődve körbepillant, és meg is látja Brendát. Nem, nem ismeri fel: annyira jól nem ismerte, és egyébként is, a másik sokat változott. Azt természetesen azonnal belövi, hogy többször is látta már távolról a csajt Lil közelében, de mivel Kamen teljesen lefárasztotta, ebből sem sikerül messzemenő következtetéseket levonnia.* - Engem mindig vonz a természet *mosolyog hát vissza, eldöntve, hogy kicsit később majd rákérdez, hogy mégis ismerik-e egymást. A következő kérdésre aztán összeráncolja a szemöldökét, és akkor hirtelen megérkezik a megvilágosodás pillanata.* - Brenda! Legalábbis feltételezem, hogy Brenda vagy, mert szoktalak látni Liliyával, és ő mesélt néhány dolgot *fejti ki, majd elkezdi leszerszámozni Angelost, közben lopott pillantásokat vetve a lányra. Aztán nem bírja tovább, és ismét hozzá fordul.* - Mondd csak, végül is mi történt veled? Lil nem mondta el, azt mondta, hogy nincs joga kiadni. Persze nem muszáj elmondanod, hiszen igazából sok közöm nincs hozzá *mosolyodik el. Amúgy addig jó, amíg Brenda nem említi Karent: Yan a mai napig sokszor elgondolkozik rajta, hogy vajon mi lehet vele, hiszen Lilen és Gaeán kívül igazából ő volt az egyetlen személy, akivel közelebbi kapcsolatba került a régi iskolában. Hiányzik neki, na. Régi szép napok, ahogyan Brenda is gondolja, régi szép napok. Bár persze ha jobban belegondolunk, mindenre, ami történt velük, valamilyen módon valószínűleg szükségük volt, és végül is sokukat ismét egy helyre sodorta az élet. A vele szemben álló lányt mondjuk nem ismeri annyira jól, inkább a jegyesén keresztül, de hát valószínűleg legfőbb ideje... Közben folytatja Angelos rendbetételét, mert addig sem kell semmit sem mondania. Na igen, mint már említettem, Kamen lemerítette a szociális készleteit...*
Vendég- Vendég
*Sok minden változott az óta, de hát ezt Yan is tudja. Nem nem ismerték egymást ő is csak Lil által, meg ugye az eljegyzés, ami nem most volt. Tehát történetesen azt nézzük mindent múlt időbe kell tenni és az élet megy tovább. Haloványan elmosolyodik Yanon és ő is sokat változott. Mind a ketten. Talán jó irányba talán rossz mindenki megérzi, de hát ki tudja, mik lesznek még az életben. * - Igen én vagyok még az eljegyzésen találkoztunk egyszer, de sokat változtál azóta!*Mondja a fiúnak és kedveli a srácot, Meg soha nem volt baja vele. Egy helyre hozta őket a sors bizony ám. A lót simogatja, de ha a másiknak sétálni van kedve szívesen fog. Amikor kap, egy kérdést vissza viszi a lovat ahonnan elhozta majd máskor megteszi az utat és sóhajt egyet.*- Hát volt egy balesetem, aztán elméletileg elveszett néhány emlék képem, de hosszú lenne ezt elmesélni. Tudod annak kell örülni ami van. Ez esetben én örülök Fyronnak, örülök, hogy a legjobb barátnőmet visszakaptam… amúgy meg jó látni téged. *Mondja a srácnak és tényleg jó érzés még egy olyan személlyel találkozni akit ismer is annyira amennyire.. Aztán Karenre is emlékszik nem hozná fel ezeket a dolgokat ő inkább csak előre.. ezt el is döntötte.* - Veled mik történtek? Lil is megváltozott, bár ahogy látom azért nagyon boldog is, hogy együtt lehettek..*Mosolyog el és igen valóban így látja és mindig történni fog valami az életben.*
Yan Antonov- .::Diák::.
- Igen, emlékszem *bólint halvány mosollyal. Pedig mintha évezredekkel ezelőtt lett volna az az eljegyzés, de tisztán emlékszik rá. Na nem arról van szó, hogy megismételné azt a kalandot, elég volt belőle egyszer, azóta is hálás, hogy visszakapta a menyasszonyát élve. Ez után aztán némán hallgatja Brendát, és bólogat.* - Értem. Hát, itt biztosan jó helyed lesz, még én is jól érzem magam itt *válaszol halkan, végigsimítva Angelos orrán.* - De feltételezem azóta nagyjából már sikerült visszaszerezned az emlékeidet. Legalábbis abból ítélve, hogy felismersz *jegyzi még meg, miközben nekiáll kefét keresni.* - Téged is jó látni *pillant fel egy halvány mosoly erejéig, aztán ismét visszahajol a tárolószekrénybe, hogy egy perccel később diadalmasan felemelkedjen egy lókefével a kezében.* - Velem? *kérdez vissza, egy mély sóhaj kíséretében.* - Elmesélném, de elképzelésed sincs, mennyire hosszú történet lenne. A lényeg, hogy itt vagyok, élek, és együtt vagyunk Lillel *válaszol elgondolkozva, és láthatóan nem is igazán akarja felidézni az emlékeket. Elég nehéz volt ezt az egészet Liliyának előadni és elmagyarázni, ráadásul egész tűrhető napja volt - mínusz Kamen -, úgyhogy nem akarja elrontani. Az utolsó mondatra ismét elmosolyodik.* - Igen, én is boldog vagyok. Egyébként pedig elég sok mindenen mentünk keresztül mind a ketten, de ahogy mondtam, az a lényeg, hogy most itt vagyunk, együtt és életben. És mindig nagyon örülök neki, amikor találkozok valakivel a múltból, és azt látom, hogy szintén él és még nem őrült meg *szusszant, egy fanyar mosolyt engedve az arcára. Ez után egy kicsit csendben tisztítja Angelost, majd ismét Brendára pillant.* - És hogyan kerültél Fyronra? *érdeklődik.*
// FAGY //
// FAGY //
Simone Bellerose- .::Diák::.
*Sim bukkan fel kinn, újonnan kapott lován, Coorein-en, akit az egyik gondozó segített neki felszerszámozni, (és user elnézést kér a hozzáértőktől, ő nem tudja a szakkifejezéseket) és jelenleg ismerkedik az új lovával. Az apja küldte neki Párizsból, már 1 hete, de gondolta vár még egy kicsit, had pihenje ki az utazást szegény ló, és eddig tudott várni. Nem mintha nagyon értene a lovagláshoz vagy annyira szeretné, de azért néha megnyugtató tud lenni, szinte már-már pihentető egy séta, esetleg galopp megtétele. Természetesen a kamerája az egyik kezében, a másikkal pedig a gyeplőt szorítja. Nem épp a leghelyesebb, de nem bírta megállni a lány, hogy ne készítsen egy videó bejegyzést.* - Kedves nézők! Had mutassam be nektek Coorein-t, az újonnan kapott lovamat. Nemrégiben küldte apu, nagyon aranyos és természetesen szelíd. Hát nem tökéletes? ... *Beszél a lány a kamerába, ami egyenesen őt veszi, néha pedig körbe néz a kamerával, felmérve a terepet és természetesen kommentálva. Végül megállítja a lovat, leszáll róla és szembe áll vele miközben az egyik kezével a gyeplővel vezeti a másikkal pedig hol Cooreint, hol pedig a tájat veszi egyszer erről, egyszer pedig amarról beszélve.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Ma egy sima átlagos nap volt. Most egy kicsit egyedül szeretet volna lenni szóval még Faith-t is magára hagyta egy kicsit. Csak pár órára, hogy kiszellőztesse a fejét. Nem egyáltalán nem szereti, ha szomorúnak látják és ilyenkor inkább elrejtőzik. Néha rátör ez az érzés és furcsa. Túl Michael születésnapján és itt van ugye Faith is és annyival nyugodtabb, hogy valamennyit tud róla, de valahogy még is rossz érzése van. Néha szeretné visszapörgetni az időt, de sajnos nem lehet. Patriccel mi van? Hát még azért haragszik rá, mert nem kapott értesítést a lány érkezéséről, de annyira nem vészes. Végül is a vámpír is fáradt és neki is meg van a maga dolga és persze meg is érti azt, hogy nem szóltak neki. Jó igyekszik figyelni a lányra és nem hagyja magára. Ahova megy és a lány szeretné akkor jöhet vele és természetesen ragaszkodik is hozzá. Viszont most inkább magára maradt egy kicsit. Egy dalt kezd el énekelni az istállóban. Megnyugtató hely és nem is veszi észre Simonet. Szóval halkan elkezd dudorászni és közben a térdeit magához húzza és az istálló falának dől, majd behunyva a szemét azt látja maga előtt: Hogy újra együtt a nagy család és a banda. Michael és Patric is jóban vannak és persze mindenki együtt van és nincsen semmilyen veszély. Milyen jó is lenne már egy ilyen.*
Simone Bellerose- .::Diák::.
*Nagyon jól elvan, elvideózgat, majd szépen lassan visszavezeti a lovat az istállóba és ő is eldudorászik magában, amíg leszedi a lóról a nyerget és minden egyebet, majd szépen a helyére vezeti és ad neki 3 db kockacukrot, majd szépen elbúcsúzik tőle. Újra kinyitja a kameráját, levideózza a helyet, miközben a "Hey Hey" énekelgeti, nem mondhatni, hogy hangosan, de elég hangosan ahhoz, hogy ne hallja meg Elizabeth hangját, egészen addig, amíg elég közel nem ér hozzá. Akkor eszmél csak rá, hogy nem egyedül van. Mondjuk, amúgy sem egyedül lenne, hisz van itt pár ló, de ő most konkrétan az emberekre gondol. Összecsukja a kameráját, abba hagyva a bevágni való felvételek készítését és Lizziehez sétál, kameráját a tokjába helyezi, majd leguggol elé, a térdén megtámasztva a könyökét, tenyerével pedig a fejét és egy mosollyal próbálja magára hívni a lány figyelmét.* - Szia. *Mosolyog a másikra ugye és igazából mást nem is nagyon csinál, csak várja a reakciót.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Csak énekel és olyan képeket fest maga elé amire képes elmosolyodni és igen valóban szereti azt, hogyha énekel. Aztn kinyitja a szemét és elmosolyodik.* - Szia! Ne haragudj észre se vettelek.*Egyenesedik ki és áll fel majd letörli a ruhájáról a port.* - Lovaglás egészen jó dolog.*Mondja a lány aztán a kezét nyújtja. A füle mögé helyezi a hajtincsét és végig néz Simoneon.* - Elizabeth vagyok, de Szólíts nyugodtan Lizzienek.*ugye mutatkotik be és lassan sötétedik is. Szeret kint lenni este ilyenkor mindig megszívja a levegő és természetesen nagyot tud aludni. Mindenképpen még egy pár órát kint lesz.* - Mond csak mit dúdoltál az előbb? Hallottam valamennyit, de teljesen el voltam gondolkodva általában nem ilyen vagyok csak kicsit elszabadultam. A lovak valahogy megnyugtatóak és szeretem is őket.*Naná! Arthur mellett akit most nem hozott és Faith mellett hagyott a lovakat is szereti. Valamennyire tud is és szeretne mindenáron megtanulni, de az sem most lesz. Rengeteg mindent szeretne csinálni van olyan amit tud is, de ma tanult is valamennyit hiszen ő neki is van tanítás csak más mint a diákoknak.*
Simone Bellerose- .::Diák::.
- Semmi gond. *Kuncog a lány. Kivételesen most ő is egész jó kedvű. Pontosabban, olyan felszabadultnak érzi magát és ezt valószínűleg annak köszönheti, hogy már nem is tudja hányadik napja, de nem látta Juliant, így az nem tudta felhúzni az agyát, ergo minden szép és jó és végre teljes lendülettel élhet hobbijának: a videóblogolásnak. Oké, mondhatjuk a lányra, hogy már a függőjévé vállt, de neki is kell egy hobbi, állandó elfoglaltság! Meg hát, a leányzó újságírói pályára készül, esetleg egy hír bemondói címet is megcélozhat magának, tehát nem árt, ha előre gyakorol.* - Szerintem is. Nagyon megnyugtatók tudnak lenni. *Helyesel a lány szavaira, majd mikor az kezet nyújt neki, akkor kezet ráz vele.* - Simone, Simone Bellerose, örvendek Lizzie! *Vigyorog a lány és ha eddig user nem írta volna, akkor Sim már beizzította a kamerát és a szabad kezével felvette a lány bemutatkozását.* - Bocsi, de olyan aranyos vagy, tipikusan kamera arcod van. Mellesleg szólíts úgy, ahogy akarsz. *Kacsint a lányra a kamera mögül és ha esetleg a másiknak nem tetszene Simone ötlete, akkor ismételten összecsukja a kameráját és visszasüllyeszti annak a tokjába. Ellenkező esetben szinte interjúszerűen kérdezget és veszi a lány.* - Superchick - Hey hey. Én nagyon szeretem! *Mondja a lány és viszont is kérdez.* - Te mit énekelgettél? Nem ismételnéd el, most a kamerának is? *Kérleli a másikat, a lány szerint nagyon szépen énekelt Lizzie, neki tetszett és szinte biztos benne, hogy a blogolvasóinak is fog.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Ahogy nézi a kamerát elmosolyodik a lányon aki teljesen élet vidámnak látszik. szimpatikus is neki és aranyosnak találja elsőre. Természetesen mindenképpen meg szeretné ismerni és igyekszik mindenkire jó benyomást kelteni.* - Fura neved van Sim. Mintha a Simsből kaptad volna a neved.*Nyújtja a nyelvét és ártatlanul néz rá.* - Ne haragudj nem szerettem volna undok lenni első gondolat ami eszembe jutott a nevedről.*Mondja a lánynak és elmosolyodik. Igen szokott Simsesni és tényleg ez jutott eszébe, de nem tehet róla.* - Azt hiszem ismerem a számot, táncoltam régebben csak hát abba kellett hagynom.*Ennél többet nem mondd aztán amikor kérdezik, hogy énekelne e.. szíve szerint meg tenné, de elmosolyodik.* - Majd szerintem máskor. Egyébként Moonlight Shadowt énekeltem Groove Coverage. Néha szoktam így énekelgetni meg elgondolkozni. Mit szólnál egy sétához? *Teszi fel a kérdést és felpillant a lányra. Valahogy közelebb érzi a számot magát és erre tud elaludni. Egyébként is egyedül alszik, de azért néha át ugrik megnézni éjszaka Faith-t és ha kell ott alszik. Bár most inkább igyekszik kiharcolni azt, hogy együtt aludjanak.* - Te ilyen riporter féle vagy?*Érdeklődik a lány felől és tényleg kíváncsi rá.*
Simone Bellerose- .::Diák::.
*Sim is aranyosnak találja Lizziet, tipikusan olyan kishúg alkat. De komolyan, pont olyan, mint amilyen kishúgot az ember elképzel magának, ergo Lizzie a tökéletes kishúg ideál. Csak nevet a lány szavain.* - Nem te vagy az első, aki ezt mondja. Amúgy francia név és nem csak a név, de én is. *Kuncog a lány a kicsit érdekes megfogalmazásán.* - Semmi gond, nem veszem magamra. *Nyugtatja meg a lányt egy enyhe mosollyal és természetesen mindent felvesz. Jelenleg csak a lányt, aztán a hálóban megnézi a felvételeket, vesz fel kitöltő részeket, összevágja és kééész is van a videó a blogjába.* - Nagyon híres és ismert szám, főleg a 15-19-ig tartó korosztályban. *Nevet a lány és igen, ő személy szerint csinált egy felmérést erről, aminek az eredményét publikálta is.* - Mit táncoltál? *Kérdezősködik, természetesen minden felvéve. Úgy tűnik Sim megtalálta a tökéletes interjú alanyát.* - Hmm, kár, amúgy nagyon szép hangod van. A dalt pedig megjegyzem. *Mosolyog a lányra és a sétára bólogat.* - Merre menjünk? *Kérdezi a lány és amerre végül is Lizzie elindul, arra megy. A következő kérdésre enyhén megrázza a fejét.* - Sajnos nem, de ilyesmi pályát tervezek. Egyenlőre csak videóblogot vezetek, minden nap egy-két videóbejegyzés, pár egyszerű bejegyzés, képek és minden egyéb. Kíváncsi vagy rá? *Csillan fel a lány szeme még mindig a kamera mögül. Milyen jó jeleneteket tud majd ebből csinálni! Valószínű, hogy még ma felveszi a bevágni való részeket, összevágja és fel is tölti.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Hát ha lenne testvére valóban el tudná képzelni Simet nővérének, de mivel úgy érzi most kapott egy kishúgot akire vigyázhat hát igyekszik segíteni őt.* - Tudom, hogy francia. Hidd el a koromhoz képest okosabb vagyok.*Kaccsint, és picit egoistázik, de tényleg okosabb. Sok minden érdekli a kislányt és nem véletlen. Lehetne akár palánta is természetesen és mindig igyekszik ezt maga előtt látni. Viszont abban egyet ért, hogy ha valaki meglátja őt a neten hol van az lebukás lenne szóval valamit ki kell találnia.* - Pont 15 éves vagyok idén töltöttem be, de előbb is hallottam már. Hip-hopot. Majd szeretném folytatni, amint kikerültem innen.*Jó neki itt csak ugye nem mehet Fyronba és Qarinba sem tehát iskola őrizetben van, de legalább körül veszik rendes lények. Ahogy hallgatja a videó blogot meg képeket elmosolyodik.* - Oh jó pálya persze kíváncsivá tettél egyébként meg vigyázz én meg tudok hackerkedni.*Kaccsint.* - Nem sokan tudják ezt ennyi idősen bár volt mesterem hozzá.*Ha Pat tudná büszke lenne rá. Na jó lehet előbb leszúrná aztán büszkélkedne, de egyenlőre még mindig ott tart Patricnél, hogy mivel nem szólt Faith miatt „picit” átverné bár úgyis tudja mi lenne a büntije amit kitalált.* - Videóblog jó dolog legalább nem unatkozol. Én mostanában úgy is csak kockultam vagy edzettem Patriccel, és tanultam. Szóval most meg van egy velem egy korú itt az iskolában így nem érzem magam egyedülinek. Ne értsd félre szimpatikus vagy, de velem egy korú szinte nincs is a suliban.*Ami azt illeti tényleg nincs, de a megfelelő hely az elbújáshoz. Szóóval…* - Régóta vezetsz blogot?*Érdeklődik majd a sétára megvonja a vállát.* - Nekem teljesen mindegy merre felé sétálunk csak az iskolát nem hagyhatom el.*Vonja meg a vállát és rábízza magát a vezetőre.*
Simone Bellerose- .::Diák::.
*Nos, Sim is el tudná képzelni Lizziet a húgának, bár nincs testvére és nem is akar, de el tudná képzelni őt annak.* - Miért hány éves? *Néz egy kicsit érdeklődőbben most már a lányra.* - Oh, 15? Akkor hogy-hogy idejársz? Vagy... miért vagy itt? *Érdeklődik, őszintén szólva nem érti, hogy mit kereshet itt a lány akkor.* - Az jó, hol táncoltál eddig? A városban? *Érdeklődik tovább, elég hamar túllépve Lizzie korán való fenn akadást, hisz a show megy tovább.* - de az ám. *Vigyorog a lány.* - Sok sikert, ezt az oldalt a legprofibb program írok és weblapszerkesztők készítették. *És igen, komolyan mondja, ha azt valaki feltörik, nos, annak tényleg gratulálni fog.* - Nagyon jó dolog, tökéletesen elűzi minden unalmadat. *Lelkesedik a lány és igen, ez az ő témája.*- Nyugi, nem veszem magamra, de igen. ide nem nagyon járnak 18 alatt. *Bólogat a lány, megérti Lizziet, ennyi évesen szinte egyedül... Nos, ő sem élvezné, bár a blogjával akkor is nagyon jól ellenne. A lány kérdésére szelíden felnevet.* - Már jó ideje, több mint 5 éve vezetem. *Vigyorog Lizziere és igen, ő ennyi idő alatt még mindig nem unt rá és nem is fog! Annál jobb dolog nem is történt vele, mint mikor megismerte a családjának köszönhetően, az interjú készítés minden fortéját, majd ki is próbálta. Azóta ez az ő szenvedélye. Na meg a plüss dolgok, de azokat most hagyjuk, nem kapcsolódnak ide.* - Hmm, akkor menjünk és együnk, én már elég éhes vagyok, te nem? *Kérdi Lizzietől és ha nincs ellenvetése a lánynak, akkor felindulnak.*
Dante Torres- .::Diák::.
* Mivel este van és mivel Vámpír is valamilyen szinten éhes, szóval, kiment lovon az erdőbe hogy vadásszon egy két állatra és most jóllakottan közeledik vissza az istállóhoz, és miután lenyergelte a lovat és elhelyezte a helyén Most pedig elindulna vissza a suliba, hogy az összevérezett ruháját lecserélje, pontosabban a véres fekete ingét, mert a nadrágján és a bordó kabáján egy csepp vér sincs. Csak az ingén. Szóval, igyekszik minél előbb eljutni a szobájába és kicserélni, aztán pedig visszajönni lovagolni és ha mégis találkozna valakivel, akkor amint meglátja összekapcsolja bokáig érő bőrdzsekijét, hogy ne látszon rajta a vér. Hátán ott van a kardja mely még mindig egy démon fejet ábrázol, valamint oldalán a két HAWK pisztoly, ezek nélkül nem megy soha sehová. Szóval most minél kevesebb feltűnés nélkül igyekszik vissza a suliba.*
Chloé Laneth- .::Diák::.
*Az elmúlt időszakban próbált minél inkább láthatatlan lenni. Habár voltak alkalmak, hogy megjelent a tanórákon, mindig leghátra ült, hogy minél kevesebben vegyék észre. Nem beszélgetett senkivel, és amint lehetett visszasietett a városba, hogy az öregúr lakásán kialakított kis kuckójába húzódhasson, ahol semmi sem bánthatja. Néha esténként is felmerészkedett az egyetem területére, de az épületbe ilyenkor nem tette be a lábát, ahogy most sem. A lovaspályán sétálgat körbe-körbe. Aki messziről szemléli azt hiheti egy bolond, aki magában mormog, de ő tudja, hogy ez nem így van. Halkan, alig érthetően a következő szavakat mondogatja: * - Hagyj békén. Nem tudok segíteni. Hagyj békén.* Egy fiú szelleme kíséri útján, folyamatosan zaklatva a lányt. Chloé ezért sincs sűrűn az egyetemen. Valamiért zavarja az itteni rossz légkör, ami az épületen belül egyes helyeken összesűrűsödött, de mindenhol érezhető. Az iskola területe sem kivétel. Esetenként különböző szellemek is megtalálják, akiket sehogy sem tud lerázni. Úgy dönt megszakítja a körforgást, amely az útvonalában keletkezett, és a pálya széle felé indul. Hideg csapja meg, amitől borzongani kezd. Ekkor eszmél rá, hogy útitársa is eltűnt. Talán ő is megérezte a hirtelen légkörváltozást. Körülnéz, s egy közelgő alakot pillant meg. Nem lát körülötte senkit, de a halál hűvös fuvallatát hozza magával. Egyre közelebb és közelebb. Chloé összehúzott szemmel és földbegyökerezett lábakkal áll, és figyel, míg az alak rendíthetetlenül tör előre, lassan kibontakozva a sötétség homályából.*
Dante Torres- .::Diák::.
* Ahogy halad előre észrevesz egy lányt aki egy szellem társaságában sétálgat, ám amikor közelebb ér a szelleme elrohan, mikor meglátja őt, szóval miért is ne, az inget később is ki lehet cserélni alapon tovább folytatja útját a lány felé és kabátját bekapcsolja, hogy az ne láthassa meg a vért az ingén. aztán amikor odaér a lányhoz megszólal.* - Ugye nem gond, hogy elijesztettem a szellem barátodat? *Kérdi meg és igyekszik minél jobb arcot vágni. Aztán észreveszi a lányon, hogy meg van ijedve és, hogy fél tőle.* - Valami baj van? Vagy ijesztő vagyok, vagy mi a probléma? * kérdi meg és próbál kedves lenni, de még véletlenül se lép olyan közel a lányhoz, hogy az megérezhesse az állatok vérét rajta. * - Amúgy még be se mutatkoztam az én nevem Dante Torres. * és kezet nyújt neki. Hogy legalább ennyi illem legyen benne.*
Chloé Laneth- .::Diák::.
*A sötétből egy fiú alakja bontakozik ki. Külsőre is elég ijesztőnek hat, így a Chloéban keltett érzéssel együtt teljes rémületet kelt. Mikor először megszólal Chloé nagyon nem is érti mit mond, csak pár perccel később ocsúdik fel mozdulatlanságából. A meglepődöttség veszi át rajta az uralmat, melynek hatására a maga mögé néz, amerre eddigi társa távozását feltételezi.* - Te.. Te is láttad őt?* Kezével a távolba mutat, miközben újra a fiú felé fordul. Érdeklődve, de még mindig tapintható távolságtartással szemléli. A halál aurája még mindig a fiú körül lebeg, mint valami figyelmeztető jel. Vagy csak egy sötét jegy, melyet nem lehet eltörölni. * - Hideg. Körülötted minden hideg.* Mondja egy másodpercnyi hezitálás után.* Még a szellemek is elkerülnek téged.* Összeszűkült szemekkel kezdi ismételten vizslatni Dantét. Nincs jó érzése vele kapcsolatban. Jelenleg abban sem biztos, hogy jó ötlet volt ide jönnie. Ez az egész iskolába járás nem megy neki. De ha meg se próbálja... Még nem hátrálhat meg.* - Chloé vagyok. Chloé Laneth.* Nyújtja bizonytalanul fiú kinyújtott keze felé sajátját.*
Dante Torres- .::Diák::.
* Amikor a lány megszólal, hogy hideg körülötte minden csak ennyit mondd.* Ez lehet a gyerekkori varázslat oka, amit egy valamiféle lény dobott rám. Ennek köszönhető az is, hogy látom a te valamint az összes töbi szellemet, de a legtöbbje ha meglát elkerül, egy két alakot leszámítva. * mondja és hirtelen képek villannak be a múltból amint az erdőben sétál megpillantja az alakot és az kimondja a varázslatot amely eltalálja őt és fehérré válik a haja és megpillantja a lény körül levő szellemeket akik elkezdenek rohanni felé, ő pedig csak fut és fut és fut egészen hazáig. Nagyon rossz emlék, de nem tudja elfelejteni.* -örülök, hogy megismertelek Chloé. Ha jól látom te is Cameosos, vagy, mióta vagy itt mert még sose láttalak. Új vagy? * és tényleg próbál a lány által hidegnek említett hidegségen egy kicsit melegíteni miközben két három szellemet vesz észre a környéken a fák között, szóval kezét leengedi, hogy senki se hihesse azt, hogy bántani akarja. Se a szellemek, se Chloé. Mert nem akarja rontani az alapból rosszul kisült helyzetet. *
Chloé Laneth- .::Diák::.
*Amióta kiközösítették, egyre inkább bizalmatlan az eberekkel. Akadnak ez alól kivételek is, de az ehhez hasonló esetekben ne tud mit kezdeni az érzéseivel. Az aurák nagyon sokat számítanak. Ő legalábbis így hívja azt a valamit, ami mindenkit körül leng. Kétségekkel telve hallgatja Dante történetét. A pár perc alatt vonásai megváltoznak.Mondhatni barátságosabbá válnak. ég sosem találkozott senkivel, aki osztozna a sorsában. Habár őt nem átkozták el, ő is egy furcsa eset után kezdte el látni a holtak itt maradt lelkeit.* - A kinézeteddel lehet a probléma. Nem is a fehér haj, inkább a termeted. És a kisugárzásod. Nem éppen... barátságos.* Mondja kicsit élénkebben, mint ezelőtt. Talán természetes az, hogy úgy érzi nem kell elzárkóznia, hiszen Dante ugyanolyan mint ő. Legalább részben. És ez egy egyedinek számító eset.* - Pár hónapja érkeztem. De nem járok be sűrűn a tanórákra. Ha pedig mégis, igyekszem elkerülni az emberek tekintetét. Ez a hely... Eléggé nyomasztó. Valami furcsa. Hogy is mondjam. Köd. Nem. inkább légkör. Igen. Ez az. Valami furcsa légkör lengi körül. * A fiú reakcióját nézi, ahogy leengedi a kezét. Nem fordul meg. Egyenesen a fiú szemébe néz.* - NEm fognak ide jönni. Csak figyelnek. Szeretnek a távolból leskelődni.
|
|
|