* A kórházból sétálok hazafelé. Fogalmam sincs mi ez az egész, csak azt tudom, hogy ez nem jó. Valami nem stimmel. De nem tudok rájönni mi az. Még mindig lesújt a bukásom híre, ahogy az is, hogy vámpír is vagyok most már. Amiben akkor lelnék örömöt, ha Cath élne, de hát azt mondták Cath meghalt.* ~ Vajon hogyan, és mikor? ~ * ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejemben, miközben házam felé battyogok. Az ajtóhoz érek és legnagyobb meglepetésemre nyitva találom. Pedig határozottan emlékszem rá, hogy mielőtt elmentem bezártam. Belépek a lakásba. Ami így nagyon üresnek és csöndesnek tűnik, de mivel az ajtó nyitva volt elkiáltom magam. * - Hahó van itthon valaki? Ki van itt? Előre szólok, ha illetéktelenül tartózkodsz a házban, nem lesz kesztyűs kézzel bánva veled. * Kiáltom szét, majd megindulok előre szép lassan, figyelve, hogy az elviekben illetéktelen behatoló, nehogy a hátam mögé kerülhessen és esetleg hátba támadhasson. A lépcsők felé indulok meg. Tudván arra volt, a Cathel közös szobánk. Legalábbis, az álmaimban. * ~ vagy a valóságban is? ~ * teszem fel magamnak gondolatban a kérdést. Majd vállat vonok. Ezen ráérek később is filozófálni. Most az a fontos, hogy ki jött be a lakásba amíg én elvoltam.
2 posters
Atanas és Cath avagy valós vagy valótlan emlékek.
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
- Post n°1
Atanas és Cath avagy valós vagy valótlan emlékek.
by Atanas A. WIlliams Vas. Feb. 14, 2016 10:33 pm
Catherina C. Williams- .::Diák::.
- Post n°2
Re: Atanas és Cath avagy valós vagy valótlan emlékek.
by Catherina C. Williams Csüt. Feb. 25, 2016 8:57 pm
*Berontok a házba és ledobom a cuccaimat az első alkalmas felüleltre. Idegesen kifújom a hajamat az arcomból, amit sikerült összeborzolnom. Már egy jó ideje, hogy Atanas eltűnt, és azóta mindent megpróbáltam hogy valahogy megtaláljam, és esetleg kapcsolatba lépjek vele. Most is, az egyik szomszédos város kórházában kérdezősködtem, de csak felidegesíteni sikerült magam. Belépek a hálószobába, és kidőlök az ágyba. Kifújom a levegőt, és próbálok lehiggadni. Már fogalmam sincs mit tehetnék még, ami segítene. Annyiszor elképzeltem, hogy egyszer csak betoppan az ajtón és úgy tesz, mintha mi sem történt volna. De lassan kezdem úgy érezni, hogy ez teljességgel lehetetlen. Bebújok a paplan alá, és beszívom az illatot, amely még most is Atanasé. Ilyen elmélázott hangulatban figyelek fel a léptek zajára, amik mintha a folyosóról jönnének. Kezdetben nem is kapcsolok, hogy elméletben teljességgel egyedül vagyok, így aztán valami betolakodó lehet az, vagy esetleg egy nagyobbra nőtt macska. Felpattabok az ágyból és a résnyire nyitott ajtóhoz lépkedek némán, és ajánlom annak a valakinek hogy macskává változzon. Kihajtom az ajtót óvatosan, és megindulok a léptek felé. Először csak az árnyékot pillantom meg, ami kicsit sem macskához hasonlít. Kilesek a sarok mögül és már épp készülnék valami cifra mondatot reagálni, de akkor jobban végigpillantok a váratlan vendégen. *- Atanas?! -*Kiáltok fel. Mintha egy álom lenne. Minden ugyanolyan rajta, mégos mintha egy életöltővel ezelőtt láttam volna. Könnybelábad a szemem, és hirtelen nem is tudom odafussak-e hozzá és a nyakába boruljak, vagy felpofozzam, amiért nem is hallatott magáról. Végül az első mellett döntök...aztán persze az utóbbira is sort kerítek, de megállít valami. Ismerős a szempár amibe nézek, mégis mintha még neki lennének kérdései, mintha egy idegen lenne.*- Hol voltál? Ennyi időn át, hol a fenében voltál? Te....te tényleg te vagy az?-* Szinte semmit nem változott...talán kicsit rendezetlenebb haja, mint amikor utoljára láttam, mégis egész lénye valami olyat sugall, amibe nem tudok belelátni. Hirtelen megrohannak az iránta érzett érelmeim, és az elmúlt hónapok kétségbesett érzése, hogy talán örökre elvesztettem.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
- Post n°3
Re: Atanas és Cath avagy valós vagy valótlan emlékek.
by Atanas A. WIlliams Csüt. Feb. 25, 2016 9:25 pm
* Minden olyan, mint ahogy volt semmi nem változott. Ám amikor, meghallom Cath hangját majd futva a nyakamba borul teljesen összezavarodom.* - Te... te.... te.... ez nem lehet. Azt mondták. Azt mondták meghaltál. * könnyeim patakokban folynak lefelé az arcomon. * - Azt mondták, csak egy álom része volt, az elmúlt évek történése, hogy Jamesen kívül senki nem létezik a valóságban. Mindenki csak egy-egy halott barát kivetülése a korábbi életemből. Tényleg te vagy az? Ugye nem csak képzelődöm? Nem, biztos visszataszítottak abba az álomba. Vagy mégse, és az egész csak egy nagy hazugság volt? * látszik rajtam ahogy a kételyek a teljes tudatomat tönkreteszik és szinte beleőrülök az egészbe.Észre se véve, hogy a másik mit mondott.* - Ez csak egy újabb álom, a nyakamat se harapta meg egy vámpír, és én nem öltem meg azt a vámpírt, és buktam meg. * mondom és felröhögök miközben kinyitom a szárnyaimat. Cath láthatja, hogy azok színfeketék. * - Ez mind csak álom... Ez mind csak álom. * röhögök fel utoljára majd összeesek. Babapozícióba helyezkedem és magam elé suttogom.* - Ez csak egy álom... ez csak egy álom... ez csak egy álom... *
Catherina C. Williams- .::Diák::.
- Post n°4
Re: Atanas és Cath avagy valós vagy valótlan emlékek.
by Catherina C. Williams Szer. Márc. 02, 2016 10:24 am
*Miközben mèg továbbra is Atanason csüngök, a könnyeimmel küszködöm. Majd elkezd mondani valamit, amitől csak még jobban összezavarodok.*- Azt mondták? Kik? Nem...én teljesen jól vagyok, végig itt voltam.-* Felelem, mire elkezd sírni, majd tovàbbi dolgokat mond, és próbálom valahogy öszerakni a kirakós darabjait, de sehogy sem megy. Kinek lenne érdeke, hogy Atanas azt higgye nem élek? Ki tette ezt vele. A zavartság mellett egyre erősebb érzés kezd lenni a félelem, hogy mi van ha veszélyben vagyunk. De a düh...a düh apró kis parazsa izzik fel bennem, és ott a síró Atanast látva tudom, hogy bosszút fogok állni azokon a mocskokon akik elvették őt tőlem és ilyenneket hitettek el vele. Valami vámpírról is elkezd beszélni, de elhessegetem a gondolatokat, amik ennek nyomán törnének ki belőlem. Nem akarom letámadni, most először is, meg kell nyugtatnom Atanast. A kitörése megijeszt, és fogalmam sincs mit tehetnék, ám amikor kinyitja szárnyait...tényleg megbukott.*~Mégis mit műveltek veled~*Gondolom magamban majd leguggolok Atanas mellé, és ha engedi akkor átkarolom és úgy csitítom remegő testét.*- Atanas, hallgass meg. Itt vagyok, én vagyok. Ugyanannyira eleven és valódi vagyok mint te. Gyere bentebb, betakarlak. Segítek neked, csak kérlek gyere. *- Mondom a könnyeimmel küszködve, de erősnek kell maradnom. Először nyugodjon meg Atanas, utána ráérünk foglalkozni azzal hogy mi történt vele. Szemem sarkából látom a fekete szárnyait, és szinte rà kell harapnom a nyelvemre, hogy vagy a zokogás vagy a kérdések tömkelege ki ne csússzon a számon. Ha belemegy, akkor beviszem a közös szobánkba és bebújtatom az ágyba, majd leülök mellé. *-Higgy nekem, én vagyok. Szeretlek.-* Ismétlem meg, hátha a megerősítés segít. Aztán ha megnyugszik akkor teszem csak fel a kérdéseimet.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
- Post n°5
Re: Atanas és Cath avagy valós vagy valótlan emlékek.
by Atanas A. WIlliams Pént. Márc. 04, 2016 1:00 pm
- Hogy kik voltak ők? Egy Angyal-Vámpír társaság. A nevük... nem tudom. Nem mondták, hogy mi a nevük. De ott volt egy sylorinás csaj asszem Lena a neve. Ő tudja, kik voltak ezek. * kezdem el mondani, még ha nem is a valóság ez, legalább így nem felejtem el kiken kell bosszút állnom. Aztán jön a sokk és az ideg összeroppanás. Érzem ahogy Cath átölel és vigasztal. Hallom amit mondd, de bizonytalan vagyok. Annyira jó lenne elhinni, de nem megy. Dolgoznak bennem az indulatok és a gondolatok. Amikor hallom, hogy Cath kéri, hogy menjek be vele a közös szobánkba a segítségével szép lassan feltápászkodom. Ám az egyik mozdulat során miközben a szárnyaimat behúzva feltápászkodom és a görcsbe rándult nyakamat meghúzom felszisszenek és odakapok oldalra a nyakamhoz. Mikor elveszem onnan a kezemet az véres. * - Vér... ó hogy az a szóval mégis jól emlékszem rá... * jelentem ki és igen. Abban már biztos vagyok, hogy megbuktam és, hogy vámpírrá váltam. Ami nem egészen jó hír. Lassan eljutunk az ágyig én eldőlök és Cath ölébe hajtom a fejem. Lassan megnyugodok. Érzem, hogy biztonságban vagyok itt. Itt nem bánthatnak.* - Azt hittem örökre elveszítettelek. Szeretlek és ne haragudj rám. Úgy érzem, elég sok bajt hozok az életedbe, pedig nagyon igyekszem, hogy inkább örömet hozzak. Szenvedtél te is már eleget. * Mondom neki és lassan kezd kitisztulni a fejem. Az átváltozási folyamat pedig teljesen véget ért mostanra így a fájdalom is kezd lassan elmúlni és ahogy érzem Cath szívdobogását én is lassan megnyugszom. *
Ajánlott tartalom
