Fyron Akadémia

Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

+16
Beliar
Esteron Baltazaar
Amarilla Darwin
Mesélő
Gabriel
Lord Sayon Merlioth
Jesmon Helar
Delia
Lisa Deadwood
Milan Wouters
Amanda Helgesen
Naomi Verhoeven
Isobel Campbell
Arleena Queen
Fredrik Laine
Lucien du Bois
20 posters

    Barlangok

    Naomi Verhoeven
    Naomi Verhoeven
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Barlangok        - Page 2 Empty Re: Barlangok

    Témanyitás by Naomi Verhoeven Szomb. Júl. 21, 2012 3:13 pm

    - Figyeld meg, hogy arra ment! Leharaptatom egy krokodillal a karomat, ha nem erre ment az a túlméretezett patkánylény! *Lihegi egy fiú, miközben Naomi mögött lohol.* - Aha, persze Pieter. És véletlenül megtanult árnyékosulni egy állat, és kitalálta, hogy jól hátba támad minket, mi? *Szól vissza epésen a lány, mire a Rontásűző fiú megvonja a vállát, és megtorpan. * - Te, miért botorkálok utánad a sötétben, mikor tüzet is gyújthatnék? *Vonja fel a szemöldökét a srác, mire Naó visszafordul, és elhúzza a száját.* - Mondjuk azért, hogy ne riaszd fel a denevéreket? Arról meg nem tehetek, hogy én látok a sötétben, te meg nem. *Kérdez vissza, mire a holland fiú nagyot szusszant.* - Persze, mert Naomi Verhoeven fosik a denevérektől… Ugyan Naomi. Legalább egy pici lángot engedj meg! *Nyuffog a fiú, mire a lány villámló tekintettel ránéz. Egyébként érdekes, mert a belga lánynak most teljesen olyan a szemei, mint egy macskának. * - Ha nem tetszik a rendszer Pieter, akkor el is mehetsz. Roxane úgyis haza indult, szóval kösz, de nem kell tovább itt maradnod. És kösz a térképet is, most már boldogulni fogok. *Morogja a lány, Pieter pedig felnevet, bár a nevetés fájdalmas nyögésekké alakul át.* - Hülye vagy? Fel akarod verni a barlangban lévőket? Így is sokat zajongtunk… *Torkollja le a fiút, aki dühösen mered a másikra, a lábát pedig fájlalva fogja, hiszen Naó az előbb akkorát rúgott belé, hogy azt hitte majd’ kettétörik a csontja.* -Már megint kezded Naomi. Megint mindenkit el akarsz marni magad mellől. Elmegyek. De te meg gondolkozz el azon, hogy miért vagy néha ilyen karót nyelt! Engedd már el néha magad! Bennünk megbízhatsz! Gondolkozz el! Telefonon elérsz minket, ha kellenénk. Add át üdvözletem Wouters-nek! *Vág vissza a másiknak, mire Naomi nagyokat pislog. Ennyire feltűnő lenne, hogy nem tudja eldönteni mit akar valójában? Ennyire feltűnő lenne, hogy azokat akarja elmarni magától, akikhez a legjobban ragaszkodik? Ennyire feltűnő lenne, hogy nem akar egy érzelgős kislány lenni? Némán áll, és mered Pieter után, majd az ajkába harap, és sarkon fordul. Beljebb megy a barlangban, és a felerősített érzékeinek köszönhetően meghallja a dúdolást. Egy pillanatra összeszorul a gyomra, körbe pillant, és miután megnyugodott, hogy nincs semmi a közelében, akkor közelebb lép a nyíláshoz. Érzi a gombócot a torkában, hogy izzad a tenyere, de igyekszik erőt venni a félelmén. Hiszen ez nem a pince, ez csupán egy barlang, egy barlang, ami tele van járatokkal, denevérekkel meg guanóval. Nagyot sóhajt, leveszi a fejéről a baseball sapkáját, így a menyétkéje tompán puffanva földet ér. A lány a mélyedés felé mutat, ahonnan a hangot hallotta, a menyét pedig hű társhoz híven pici szemeit meresztve bemászik a résbe, és kommentálja gondolatban Naónak a látottakat. A lány halványan elmosolyodik, kicsit félve, de közelebb lép a réshez.* - Milan? Te vagy az, vagy Coan szórakozik velem? *Kérdi halkan, kezét a katanára csúsztatva. A pupillái kitágulnak, szemei pedig furcsán csillognak a sötétben. A lány gyomra görcsben áll, hiszen akármennyire nem hasonlít a pincéhez attól még borzasztóan fél. Fél, hogy valami rátámad onnét, hogy egyszer elfogy a levegője, hogy összenyomják a falak. Próbálja leküzdeni, de nem megy neki. Egyedül biztosan nem tud megbirkózni vele. Így csak áll, minden izmát megfeszítve, és várja, hogy a másik megszólaljon.*
    Milan Wouters
    Milan Wouters
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Barlangok        - Page 2 Empty Re: Barlangok

    Témanyitás by Milan Wouters Szomb. Júl. 21, 2012 3:40 pm

    *Igazából nem hallja meg a hangokat, túlságosan el van merülve a saját világában, meg egyébként sem érdekli most különösebben senki. Amikor észreveszi, hogy egy kis termetű lény közelít felé, összeszűkül a szeme, de mivel már hozzászokott a sötéthez, felismeri a menyétet, így ismét csak hátradől, és immár csendben hallgatózva várja, hogy Coan gazdájával is találkozzon. Aztán meghallja Nao bizonytalan hangját, mire lepakolja a lábát, és egy torokköszörülés után válaszol.* - Nem szórakozik, én vagyok. Idejössz? *kérdezi. Mert közelről azért talán látna valamit abból, akihez beszél, és hát eléggé idegesíti, hogy csak egy sötétebb foltot tippelhet Naominak. Közben pedig igyekszik kiüríteni a fejéből mindent, amin az előbb gondolkozott, és gyorsan visszatuszkolja a lelkét a meghatározott jelmezbe, az általa szabott keretek közé. Aztán beugrik neki valami, így egy pillanatra lehunyja a szemét, és egy egészen pici lángocska gyúl fel a tenyerében, voltaképpen csak a bemélyedést világítva meg.* - Tessék, így még látod is, hova kell jönnöd *mondja halkan, úgy lejtve a mondatot, hogy úgy tűnjön, mintha viccelődne egy kicsit. Pedig semmi kedve nincs hozzá, és ha nem tudná, hogy sértődés lenne belőle, meg gyanús lenne, akkor vélhetően közölné a csajjal, hogy hagyja békén és tűnjön a francba, mert most abszolút nincs hozzá se kedve se ereje hogy a szemébe hazudjon mindenfélét... De nem teszi. Nem akarja megbántani Naót, akármennyire is megérdemelné a másik a saját viselkedése miatt, meg azért, ahányszor ő bántotta a srácot. Nem, ahhoz túl fontos neki, elvégre legalább annyira szerette, mint... Őt...*
    Naomi Verhoeven
    Naomi Verhoeven
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Barlangok        - Page 2 Empty Re: Barlangok

    Témanyitás by Naomi Verhoeven Szomb. Júl. 21, 2012 4:07 pm

    *Még szerencse, hogy nem hallja őket, mert ez a két hülye képes lenne arról veszekedni, hogy Naomi miért olyan, amilyen. Sőt Pieter kifejezetten szereti ezt a témát boncolgatni, de hát végül csak sikerül lekoptatni a srácot. Aztán ugye dúdolás üti meg a fülét, és elküldi Coant, hogy derítse fel mi van arra. A fejében meg is hallja a menyét vékony, cincogó hangját, és bár gyanakszik rá, hogy Coan szórakozik, de azért megpróbálja elhinni, hogy tényleg Milan ül ott. Mikor meghallja a srác hangját, akkor nagy kő esik le a szívéről, és némi habozás után felel neki.* - Hát… Én… *Kezd bele, aztán megrázza a fejét, megmakacsolja magát, és miközben önmagát szidja próbálja nem kimutatni, hogy mennyire retteg az ilyen szűk helyektől. Mikor a fiú fényt varázsol, akkor csak hunyorog egyet, majd a pupillája átáll, és a lány mély levegőt véve bemászik a nyílásba.* - Látok anélkül is. *Szól halkan miközben a térdeit felhúzva elhelyezkedik a földön. A menyét visszamászik a gazdája fejére, Naomi pedig idegesen kezdi gyűrögetni a sapkáját. Néha, nagyokat pislogva, gyanakodva a falakra néz, majd ismét Milanra. Eléggé szorong, és a paranoiás fóbiás énje épp most szidja a makacs, merész lányt, hogy mégis hogy volt képe bemászni ide, mikor nagyon jó tudja, hogy nem tudja elviselni az ilyen tereket.* - Milan… Te… Te ezt hogy bírod? *Kérdi halkan, és egyértelműen arra céloz, hogy ő nem bírja elviselni az itt ücsörgést. Olyan picire húzza össze magát amennyire csak tudja, és közben riadtan a falakra mered. Egyre gyorsabban veszi a levegőt, de az istenért se vallaná be, hogy klausztrofóbiás. Aztán a fiúra pillant megint, majd Coanra, és megpróbálja lecsillapítani a légzését.* - Mi történt velünk? Jó, tudom… Borzasztó sok mindenben hibás vagyok, ez beismerem, de te nem ilyen voltál. Jó.. Tudom, most jön az, hogy egy bunkó, érzéketlen idióta vagyok, aki nem érdemel meg téged, és én ezt nagyon jól is tudom. És… Én nem akarok ilyen lenni. Nem is tudom, hogy hogyan lehettem ilyen idióta, érzéketlen tuskó, aki nem tud mást csak megbántja és elmarja a barátait, mert nem akar érzelgős lenni. Mert neki azt tanították, hogy az érzelmek gátolják a munkájában, mert ő volt olyan naiv, hogy elhitte. És… És mindegy. Önző vagyok. *Tör ki belőle minden, amit már sok-sok éve fojtott el. Hogy miért? Talán a fóbijától, de lehet csak ezért mert nem tudja elviselni önmagát. A kezében temeti az arcát, a fejét neki dönti a térdeinek, és próbálja visszatartani a következő érzelemhullámot. * - Azt hiszem Pieternek igaza volt… Igaza volt abból, hogy a barátaimat nem érdemes elmarni magam mellől, mert akár tetszik, akár nem ők akkor is mellettem maradnak… *Beszél elhaló hangon, majd miután a menyét megcsiklandozta az arcát erőtlenül felnevet.* - Lökött menyét… *Súgja halkan, majd néhány könnycsepp gördül végig az arcán. Nem bírja kontrollálni a félelmét, lassan teljesen becsavarodik a félelemtől. A félelmeitől… Szipogva letörli a könnyeit, majd a másikra pillant, és elhúzza a száját.* - Erről beszéltem. Gyűlölök sírni, viszont… Meg tudsz nekem valaha is bocsájtani az összes hülyeségemért, tettemért, bántó, sőt sértő szavaimért, gúnyolódásaimért és még azokért is, amik éppen nem jutnak eszembe? *Kérdi halkan, és amint kimondta a bocsánatkérést ismét egyre gyorsabban kapkod levegőért. De nem vallja be, mazochista alkat, így inkább szenved, minthogy el kelljen mondania azt, ami jelentősen gátolja őt a dolgaiban. És Milannak abban igaza van, hogy megbánhatná Naót, sőt a lány szó nélkül tűrné, csak jusson ki végre ebből az átkozott lyukból! Vagyis nem kell kijutnia, csupán elég megbizonyosodnia afelől, hogy a levegő cserélődik, a falak nem mennek össze, és ha nem egoista, akkor nem omlik rá a plafon.*

    Milan Wouters
    Milan Wouters
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Barlangok        - Page 2 Empty Re: Barlangok

    Témanyitás by Milan Wouters Szomb. Júl. 21, 2012 4:26 pm

    - Én is, de így egyszerűbb *erőltet magára egy mosolyt. Aztán ugye a lány is helyet foglal mellette, de látja rajta, hogy valami gáz van, viszont fogalma sincs róla, hogy mégis mi. Aztán amikor a csaj megszólal, csak elvigyorodik és vállat von.* - Tudom, hogy jobb szeretsz mozgásban lenni, de néha jó leülni egy kicsit és nem csinálni semmit *válaszol tettetett jókedvvel. De aztán észreveszi, hogy Nao milyen kapkodva vesz levegőt, hogy mennyire zaklatott, így a vigyor eltűnik az arcáról, és közelebb húzódik a másikhoz, sőt, ha Naomi hagyja, akkor át is öleli a lányt. Ez utóbbi esetben a láng is eltűnik a kezéből, mert hát nem akarja megégetni a másik rontásűzőt. Aztán hirtelen a csajból kirobban minden, amit eléggé meglepetten hallgat.* - Nem jött volna az. Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy ilyesmiket vágjak a fejedhez *suttogja válaszul.* - Emlékszel, gyerekkorunkban is hányszor próbáltál meg ellökni? Azt hiszed, nem bocsátottam meg? Túl sok minden történt ahhoz, hogy könnyedén megbocsássak neked, és hálás legyek azért, hogy legalább visszakaptalak *mondja, igyekezve nem túl egyértelmű lenni, és szándékosan nem válaszol arra a részre, hogy ő is változott. Még szép hogy változott! Ahogyan az előbb mondta, szörnyen sok minden történt, olyan dolgok, amik felett nem lehet egyszerűen csak átlépni. Túl mély és túl fájdalmas sebeket kapott.* - Hát, engem hiába is próbálsz *vigyorodik el ismét, bármennyire is nehéz ez most. Megtanulta már, hogyan nevessen, még akkor is, amikor belül üvölt a fájdalomtól. És noha jól esik neki Naomi bocsánatkérése, még mindig szíve szerint elüldözné a lányt, hogy hagyja őt most békén a hülyeségeivel.* - Megbocsátok, Nao, mindenért. Főleg, ha veszel egy mély levegőt, és lehiggadsz *komolyodik el egy kicsit, és nem tudja eldönteni, hogy a csaj szimplán a téma miatt van kiakadva, vagy valamitől bepánikolt. Amennyiben az utóbbi, jó lenne tudni, hogy mi a gáz... Elvégre ő nem tud a lány klausztrofóbiájáról, ha tudna, vélhetően már rég nem itt ücsörögnének, vagy legalábbis elküldte volna Naót, mielőtt még komolyan rosszul lesz a pániktól.*
    Naomi Verhoeven
    Naomi Verhoeven
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Barlangok        - Page 2 Empty Re: Barlangok

    Témanyitás by Naomi Verhoeven Szomb. Júl. 21, 2012 4:53 pm

    - Te tudod. Szerencsére nekem nem kell fény ahhoz, hogy lássak a sötétben… A szemem… A fülem, és mindegyes érzékem… Nos, nem emberi és nem is olyan, mint egy lidércé. Furcsa… De ha visszaváltoztatom az érzékeimet, akkor vaknak, süketnek érzem magam. Mindegy… *Suttogja halkan, hiszen ő tényleg nem emberi. Aki képes úgy látni, mint egy macska, aki képes olyan éles hallása, mint egy denevér, vagy akár olyan jó a szaglása, mint egy kutyának, nos az korántsem emberi. De a lány szereti ezt a képességét, és remekül meg van vele, igaz nem szokta hangoztatni, de mások könnyedén rájöhetnek, hiszen elég ránézni. Visszatérve viszont a beszédtémára: a fiú szavaira próbál mosolyogni, de egyszerűen képtelen rá. * - Igen, hiperaktív vagyok néha, de… Nem ezzel van a baj… *Mondja elhaló hangon, és lassan kitör rajta a pánik. Egyáltalán nincs rendben, semmi nincs rendben körülötte. Azt hitte, hogy az élete körülötte sínen van, de úgy tűnik, hogy a rajta futó mozdony már rég letért a helyes útról. Hiába próbál visszatalálni egyszerűen nem tudja hol rontotta el, hiába keresi, nem találja a választ. Egyébként, mikor közelebb húzódnak hozzá, akkor nyel egyet, és hagyja, hogy átöleljék. Egy pillanatra teljesen megnyugszik, majd akaratlanul is megered a nyelve, hangosan kimondja az eddig magának megtartott gondolatait, és most… Most mindent szegény srác nyakába zúdít. A srác szavaira halkan felnevet, neki dől a másiknak.* - Persze, mert te túl jó vagy ahhoz, hogy megbántsál. Én meg egy szörnyeteg vagyok… *Felel a másiknak, és halványan elmosolyodik Milan szavaira.* - Szinte mindennap, amikor éppen antiszociális voltam. És nem érdemelném meg, hogy megbocsáss nekem. *Szól halkan, a légzése egy kicsit lelassul, majd a barátja utolsó mondatára összeszorul a torka.* - Milan, mi történt veled? *Kérdi halkan, és aggódva pislog a másikra. A menyét felmászik a lány ölébe, és onnét pislog a két rontásűzőre, Naomi pedig barna szemeivel a fiú arcát kezdi fürkészni. Egy kis időre mintha megfeledkezett volna arról, hogy nem bírja a bezártságot.* - Miről nem tudok? Mi történt miután elmentünk Leuvenből? *Faggatja a másikat, bár nyugodtan nevezhetünk akár annak is, hogy szegény srácot bombázza a kérdéseivel. Aztán ismét lehajtja a fejét, csendesen hallgatja a másikat, és a szavaira halványan elmosolyodik.* - Tudod, ha még mindig a barátodnak tartasz, ha még mindig elbírsz viselni… Most már nem is akarlak elmarni. Csak… Akkoriban hülye voltam, és azt hiszem így akartam megvédeni a szeretteimet… Magamtól. *Beszél akadozva, és hiába hajtogatják neki, hogy megbocsájtottak neki, nos, egy jó darabig még gyötörni fogja a lelkiismeret-furdalás. Utána pedig megint felgyorsul a légzése, felpillant, és ijedten pislog körbe.* - A falak… Közelednek… Összenyomnak, nem fogok levegőt kapni, meghalunk… Nem akarok meghalni… Szép lassan elfogy a levegő… Érzem. Nem akarok meghalni, nem, nem, nem. *Tör ki rajta egy újabb, sokkal súlyosabb hisztériás roham, és a lány a fejét fogva nyüszög tovább.* - Összenyomnak, árnyékok, sötét árnyak, szörnyek… Elfogy a levegő… *Hajtogatja egyre szaporább lélegzéssel, és igen, ennyire durván még soha nem ütközött ki rajta, hogy mennyire fél a szűk helyektől. Annyira reszket, hogy nem képes elmenni, nem képes felállni, képtelen elmenekülni. Úgy tűnik eljött az idő, hogy szembe nézzen ezzel a félelmével. Ismét reszketni kezd a teste, és sírni kezd. Ennyire még soha életében nem félt ennyire, de feltört benne egy emlék, aztán az agya összekapcsolta ezzel a barlangmélyedéssel, és ezt váltotta ki belőle. *

    Milan Wouters
    Milan Wouters
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Barlangok        - Page 2 Empty Re: Barlangok

    Témanyitás by Milan Wouters Szomb. Júl. 21, 2012 7:11 pm

    *A lány első szavaira összeráncolja a szemöldökét, de végül csak vállat von. Később majd rákérdez, de most valahogy nem érdekli különösebben. Meg valahogy úgy érzi, hogy Naónak sincs kedve erről szövegelni, szóval inkább hagyja az egész témát. Az elhaló hangú válasz újabb szemöldökráncolást vált ki, és egyre gyanúsabb számára a csaj. De legalább kezdi egy kicsit elterelni a figyelmét a saját bajáról... Szóval pláne hogy átöleli Naomit, igyekezve megnyugtatni egy kicsit a közelségével. Nem szereti kiakadva látni. Amikor azonban a lány azt mondja, hogy ő "túl jó", összeszorul a torka, és a szíve kihagy egy dobbanást.* ~ Miattad halt meg Christian és Berit!~ ~ Te vagy a hibás mindenért! ~ ~ Valld be, hogy te ölted meg, mert féltékeny voltál rá, mert te voltál az első gyerek! ~ *visszhangoznak a fejében apja szavai. Gyűlölettel teli, utálkozó szavak, de mára szinte már ő is elhiszi őket. Mindig is úgy érezte, hogy ő a hibás az öccse haláláért, és ezáltal miatta halt meg az édesanyja is.* - Nem vagyok én annyira jó, Naomi... *válaszolja végül halkan a lánynak.* - És nem vagy szörnyeteg. Csak ilyen a jellemed, ennyire egyszerű. Mindenkinek vannak rossz tulajdonságai és berögződései, hát a tieid ezek, és akinek fontos vagy, az elfogad velük együtt *igyekszik azonnal elérni, hogy az előbbi félmondat ne ragadjon meg a másik fejében. Ezért nem szeret ilyenkor emberek között lenni: sokkal könnyebben jár el a szája. Plusz még hozzájön a tény, hogy a mellette ülő lány élete legjobb barátja... Elég nehéz így hitelesen hazudni és titkolózni.* - Mindenki megérdemel egy második esélyt *erőltet ki egy őszintének tűnő mosolyt a lány szavaira, a kérdésre viszont csak vállat von, és voltaképpen figyelmen kívül hagyja. Nem fogja kimondani, hogy nem akar beszélni róla, az pedig teljesen biztos, hogy nem fogja elmondani, mi történt. Mi minden történt, hogy pontosak legyünk. Egyszerűen képtelen rá, hogy ilyen egyszerűen beszéljen mindarról, amin keresztülment, és mindarról, amiben lényegében önmagát érzi hibásnak. A következő szavak hallatán csak végigsimít a rontásűző haján.* - Annak tartalak. Próbáld meg elfelejteni *javasolja, aztán Naomin kitör egy pánikroham, mire végre felfogja, hogy mi a baj. Idegesen felszisszen, majd elengedi a lányt, felpattan, és kiemeli a barátnőjét a mélyedésből, miközben a csarnokféle közepén tűz gyullad. Ezúttal elég nagy ahhoz, hogy az egész csarnokrészt bevilágítsa. Pár denevér ugyan ijedt szárnycsapdosással elmenekül az oldalsó folyosók irányába, de úgy tűnik, sikerült egy kellően kihalt részt választani. Szóval a nyaka és a térde alatt tartva felemeli a lányt, és gyors léptekkel a csarnok közepére viszi, úgy, hogy a tűz fényében tisztán láthassa, hogy minden fal messze van tőlük, és a hideg barlangban a lángok kellő melegséget adnak.* - Nao... Nao, vegyél mély levegőt, és nyugodj meg *kezd el beszélni, tőle telhetően monoton, higgadt hangon.* - Nincs mitől félned, nincsenek szörnyek, a falak messze vannak, a barlang vélhetően egyik legtágasabb részén vagyunk. A tűz elijeszt innen minden lényt, és egyébként is, én itt vagyok veled, és vigyázok rád. Coan is itt van. Nem kell félned, most biztonságban vagy. Amíg melletted vagyok, senki sem bánthat. Egyszer már megmentettelek, szóval nagyon jól tudod, hogy képes vagyok rá, hogy vigyázzak rád *mondja, de miközben egyenletes hangon ezt mondja, a belsejében egy ellenkező, ideges, fájdalmas hang kiabál vele.* ~ Mi az, hogy tudsz rá vigyázni? Hogy tudnál vigyázni rá, amikor még a saját testvéred életét sem tudtad megvédeni? Hogy képzeled, hogy még mindig olyan tehetséges vagy, mint gyerekkorodban? Ne ígérgess, ha nem tudod tényleg megvédelmezni... ~ *suttogja az a gonosz kis hang a fejében, az a hang, ami mindig emlékezteti arra, ami az öccsével történt. Hogy skizofrén lenne? Á, nem. Pusztán csak a szíve meg a szája nem ugyan azt mondja... De nagyon jól tudja, hogy ebben a helyzetben a lánynak segítségre van szüksége, és azzal nem segít, ha ő is kiakad.*
    Naomi Verhoeven
    Naomi Verhoeven
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Barlangok        - Page 2 Empty Re: Barlangok

    Témanyitás by Naomi Verhoeven Szomb. Júl. 21, 2012 8:05 pm

    *Kicsit nehézkésen, de sikerül rávennie magát, hogy bemásszon a mélyedésbe, hiszen nem akar gyávának tűnni. Aztán meg előbb-utóbb úgyis kénytelen lesz legyűrnie a félelmeit, szóval talán (inkább remélhetőleg) nem árt meg neki. Szóval még mindig ott tartunk, hogy ül a földön, próbálja elrejteni a zaklatottságát, és hagyja, hogy Milan átölelje. Aztán a lányból kitör minden, minden, amit eddig soha nem mondott ki, és Milan válaszára fanyar mosoly jelenik meg az arcán.* - Persze… Túl jól ismerlek Milan. Ez légynek se tudnál ártani, engem se lennél képes bántani, pedig én annyiszor mondtam olyan dolgokat… *Mondja halkan, mert persze, hogy megragadt neki. Még nem ment el a józanesze, és az ilyen apróságok nagyon megmaradnak neki. Aztán a fiú szavaira erőtlenül elmosolyodik.* - Akkor is túl sok rossz tulajdonságom van… *Súgja halkan, és bár igyekszik valamilyen szinten nyugodtságot tettetni korántsem az. Egyszerűen semmi nem tudja megnyugtatni. Aztán a második esélyes dolognál neki dől a srácnak, aki érezheti a másik heves szívverését, és a mellkasának gyors emelkedését és süllyedését.* - Köszönöm, hogy itt vagy nekem… *Suttogja halkan, majd kérdezgetni kezdi a fiút, de nem kap választ, ezért elhúzódik, és macskaszemei morcosan csillannak a félhomályban. * - Milan Wouters! Miért nem válaszolsz nekem? Tudod, hogy megbízhatsz bennem. Akármennyire is… Akármennyire is változtam meg attól még barátod vagyok. De ha nem akarod…*Mondja karba tett kézzel a fiúnak, majd ismét neki dől a másiknak, és hagyja, hogy simogassák a haját. Furcsa mód, de ez pillanatnyilag segít átvészelni a lány klausztrofóbiáját, bár ez se tartós gyógyír.* - Nem tudom, nem tudok felejteni… *Hajtja le a fejét, mert ő aztán tényleg nem tudja elfelejteni a dolgokat. Sőt valamikor éppen azzal kínozza magát, hogy felhánytorgatja a múltbéli hibáit, amiket aztán később a jelenben is elkövet. Aztán egy kis időre elnémul, s mikor újra felpillant riadtan tapasztalja, hogy közelednek felé a falak. Nyöszörögve összehúzza magát, és közben butaságokat hablatyol össze-vissza. Egyszerűen úgy érzi, hogy a sötétség körbeveszi őt, azt akarja, hogy lelkileg összetörjön, hogy azt higgye elfogy a levegője, és az élete ennél a pontnál véget érjen.* ~Szánalmas vagy. Szánalmas. ~ Félek, nem érted? ~ Gyáva… ~ A levegő… Egyre ritkább… ~ Mitől félsz ennyire? Ez csak egy barlang! Nem fogy el az oxigén. ~ Dehogynem! A falak is közelednek, összenyomnak, és nem marad belőlem semmi… ~ Ne legyél már ilyen kishitű! Győzd le a félelmedet! *Vitatkozik odabent a fejében a merész, vakmerő, adrenalinfüggő Naomi, a félős, kissé megfontoltabb énjével. Egyébként nem érti, hogy mit beszélnek hozzá, de amikor Milan megemeli, kapálódzni kezd.* - Eressz! Tegyél le… *Nyöszörgi teljesen összetörve, majd amint megérzi az arcán a barlangban cserélődő levegőt lassan kinyitja a szemeit, és megszeppenten pislog körbe. Amikor egy denevér elrepül felette akkor a szó szoros értelmében felsikít, bezengve az egész járatot, és a lánya hangja kísértetiesen visszhangzik a barlangban. Aztán mikor Milan ismét hozzászól, akkor riadtan pislog fel rá, hol a falakra, hol pedig a mennyezetre téved a pillantása. Kivételesen hallgat a fiúra, és nagy levegőket véve szép lassan helyreáll a szívverése, a vérkeringése és a légzése. A félős dologra megrázza a fejét, és egy csúnya fintort vág.* - Nem félek, csak… Jó, igen, féltem. És hidd el, hogy vannak, az egész világ megfertőződött velük. Egyre jobban terjednek el a világon, és… *Hadar a lány, majd ismét a falakra pislog, egy sóhaj kíséretében az arcát a kezébe temeti, és rázza a fejét.* - Ennyire durva még sose volt… *Motyogja halkan átváltva románra, hogy aztán később visszatérjen a holland. Milan szavaira halványan elmosolyodik, és egy puszit nyom a másik arcára.* - Mostantól mindig itt leszünk egymásnak, igaz? És… Tudod jól, hogy… Hogy számíthatsz rám, ha épp nem tör ki a… A fóbiám. *A fóbia említésére elvörösödik, ami talán a fényben elég jól látszik, és a belga leányzó inkább lehajtja a fejét.* - Tudom jól, hogy képes vagy rá… És… Még mindig nem törlesztettem az adósságomat, és… *Beszél akadozva, de most legalább nem kezd bele megint abba, hogy mennyire hülye volt. Átkarolja a barátja nyakát, és játékos mosollyal az arcán a fülébe suttog.* - Tudod, élvezem, hogy egy jó pasi kezei között vagyok, de attól még nyugodtan letehetsz. Meg bírok állni a saját lábamon. *Próbálja elviccelni a dolgokat, és talán most mutatkozik meg először az elmúlt hetekben, hogy milyen is lehet valójában, ha nem éppen antiszociális és nem utálja az egész világot, legfőképp saját magát.* - Egyééébként köszönöm, amit az előbb értettem tettél. Azt hiszem nagyon sokkal jövök érted. *Mondja halkan, majd remélhetőleg a lábai ismét szilárd talajhoz ér, Naó pedig érdeklődve körbepillant.* - Ez te voltál? Durva elementál mágus lehetsz, ha ilyenre képes voltál… Én azért ennyire nem vagyok profi benne, ha kell, akkor a problémáimat puszta kézzel oldom meg, vagy feketemágiával, de az is előfordul, hogy mentálmágiával. *Kezd el magyarázni, majd a barlangban kezd járkálni. A földet kezdi el vizsgálgatni, letérdel úgy egy méterrel távolabb, és furcsa, porszerű valamit kezd el morzsolgatni az ujjai közt. * - Itt múltkor megöltem egy medveszörnyet. A gyerekkori énemmel. A bal járatban volt még kettő, jobbra meg óriás denevérek voltak, de azzal nem akartam próbálkozni, mert a gyerek énem így is felvert e a barlang lakóit. Jut eszembe. Nem tudom láttad-e azt a hirdetést, amiben azt mondták, hogy ha viszünk 6-7 nagyra nőtt denevért, akkor megfizetnek érte. *Kezd el mesélni, és felpattan a földről. Odapattog Milanhoz, majd megragadja a srác karját, és el kezdi húzni a járat felé.* - Mivel úgyis sok a felesleges energiám, és túl kell tennem magam ezen a sokkon, ezért az lesz a legjobb, hogyha szétverek valamit, és ha nem szeretnéd, hogy te legyél az, akkor gyere velem vadászni. *Kezd hiperaktívvá válni a csaj, és most már tényleg olyan, mint amikor a kicsi énje volt. Amíg nem verhet szét valakit/valamit addig úgysem nyugszik el, s Milan nagyon ismeri, hogy ilyenkor milyen Naomi, szóval talán az lesz a legjobb, ha vele megy. Pláne, ha nem akar filózni.* - Egyébként azon gondolkozom már két napja, hogy valamit lassan kellene kezdenünk, mert ha jól értettem, akkor neked is kellene vadászni, ami azt jelenti, hogy el kéne felezni a munkát, vaaagy eljössz velem vadászni, bár nem hinném, hogy az én napirendem elnyerné a tetszésedet, szóval… Hopsz. Ez nem a járat. *Kezd el dumálni, és teljesen felpörögött állapotban talán kissé hasonlít egy londoni lányra, egyébként mivel sikerült eltévednie, ezért vagy Milant terelgeti vissza a csarnokba, vagy egyedül caplat vissza oda, hogy egy másik bevesse magát/magukat.*

    //fagy//
    Milan Wouters
    Milan Wouters
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Barlangok        - Page 2 Empty Re: Barlangok

    Témanyitás by Milan Wouters Szer. Aug. 08, 2012 1:04 pm

    *Arra, hogy túl jól ismeri, alig bír megállni egy szkeptikus horkantást. Jól ismeri? Semmit sem tud róla. Csak azt tudja, milyen volt gyerekkorában. Minden megváltozott az óta. Minden. A rossz tulajdonságokra már csak sóhajtva megrázza a fejét, valami olyasmit motyogva, hogy „reménytelen”. Amikor megköszönik, hogy ott van, csak vállat von.* - A legjobb barátod vagyok, ha minden igaz. Ez a dolgom *válaszol. Amikor pedig újra kérdéseket szegeznek neki, egész egyszerűen csak… Nem szólal meg. Nem felel semmire, amit Naomi mond, csak megvárja, hogy a lány lehiggadjon, és ismét nekidőljön, majd tovább simogatja a haját.* - Pedig sokat segítenél magadon *jegyzi meg a felejtésre, és nagyon jól tudja, hogy neki is így kellene cselekednie. Egész egyszerűen csak el kéne felejtenie mindent, ami történt a múltban. Tovább kéne lépnie. Meg kellene tanulnia felejteni. Mindez azonban nem olyan egyszerű, ezzel tökéletesen tisztában van, elvégre már hosszú évek óta hiába próbálkozik… Ez után ugye a lányon kitör a fóbia, szóval úgy dönt, hogy kiviszi ebből a lyukból, mielőtt még elájul neki. Amikor Nao kapálózni kezd, csak erősebben szorítja, hogy le ne ejtse, majd ugyebár kiviszi a barlang közepére, időközben fellobbantva egy méretes máglyát is. A lány sikolyát hallva csak megnyugtatóan pisszeg, majd halk, egyenletes hangon beszélni kezd, hogy segítsen a másiknak lehiggadni. Amikor a csaj elkezdi magyarázni, hogy nem fél, de mégis, meg hogy a világ tele van szörnyekkel, csak halkan csitítgatja, amíg le nem higgad. A román mondatot nem érti, mert az a nyelv éppenséggel nincs rajta a listáján, viszont a puszi és az utána következő szavak fájdalmasan egyértelműek. A fiúnak görcsbe rándul a gyomra, majd halkan felsóhajt.* - Igen, Nao. Mindig itt leszünk egymásnak *válaszol, az adósságra meg csak megrázza a fejét.* - Nem tartozol semmivel, nagyon jól tudod. Nem azért csináltam *mondja neki rosszallóan, majd a következő szavakra kényszeríti magát, hogy vidám hangon nevessen fel. Elég megtévesztőre sikerült. Vélhetően nem fog feltűnni a csajnak. Szóval felnevet, majd leteszi a lányt, azért figyelve, hogy tényleg kellően jól van-e. A köszönetre csak vállat von.* - Nem jössz nekem semmivel. Azért segítek, mert segíteni akarok. Ennyi *mondja, halvány mosolyt kényszerítve magára. Az elementálmágusos dologra csak vállat von. Egy ideje már tisztában van vele, hogy nagyon magas szinten képes kezelni az elemeket, de még mindig akkor megy neki a legjobban, amikor valamilyen erős érzelem keríti hatalmába. Ezek után aztán csak némán figyeli Naomit, nem igazán válaszolva a lány szavaira. Helyette inkább azon gondolkozik, hogy mégis hogyan tudna a legudvariasabban felszívódni. Ennyi bőven elég volt a másikból, és most perpillanat nem érzi magát éppenséggel a toppon, vagy úgy, hogy képes lenne még sokáig jópofizni és játszani, hogy neki semmi baja. Amikor megragadják a csuklóját, és elkezdik húzni, határozottan megveti a lábát, és – ha kell nagy erőt belefektetve, elvégre fizikailag biztosan erősebb Naónál – elhúzza a kezét.* - Bocs, de ma semmi kedvem vadászni *válaszolja.* - Boldogulsz te egyedül is *teszi még hozzá, és noha a szavai kicsit élesebbek a szokásosnál, a hangvétel a megszokott, kicsit csipkelődő, humorizáló… Csak a srác szemei nem ragyognak úgy, mint régen. Viszont mivel nem néz a másik arcába, ezért nem túl valószínű, hogy amaz rájön a dologra. Szóval hagyja, hogy a lány menjen, ahová akar, és közben hallgatja, hogy hogyan is kellene elosztaniuk a melót. Végül csak vállat von, és zsebre vágja a kezét.* - Majd megbeszéljük. Viszont én szerintem most megyek. Még a végén depressziós leszek ebben a barlangban *horkant fel, igyekezve elhumorizálni a dolgot, majd, hacsak nem állítják meg, meglehetősen gyors tempóban elszelel a helyszínről.*
    Naomi Verhoeven
    Naomi Verhoeven
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Barlangok        - Page 2 Empty Re: Barlangok

    Témanyitás by Naomi Verhoeven Szer. Aug. 08, 2012 2:00 pm

    *A szkeptikus horkantásra felvonja a szemöldökét, és megint kérdez valamit.* - Talán kételkedsz benne? *bombázza a kérdéseivel szegény srácot. Igen, Naomi valahogy mindig jó időben tudja zaklatni Milant a kérdéseivel, és valahogy mindig kényes témát vet fel. Ebben szinte már profi. Aztán a reménytelenes dologra csak felszusszant, és rondán néz. Nagyon jól tudja, hogy lehetetlen alak, és ő próbál változtatni a dolgokon, de nagyon nehéz.* - Ha a legjobb barátom lennél, akkor nem titkolóznál *hajtja le a fejét, és elhúzza a száját. Egyszerűen nem tudja hová tenni azt a horkantást, amit arra kapott, hogy túl jól ismeri. Valahogy… Furcsa neki a másik. De inkább befogja a száját, és tovább kérdezget, de nem kap választ. Morcosan mered a térdeire. Nem szeretne összeveszni másikkal, de valahogy nem bír kiigazodni rajta.* - Lehet, de képtelen vagyok rá. Túlságosan is ragaszkodom az emlékeimhez *motyogja, mert lehet nem látszik rajta, de nagyon kötődik a múltjához, ahhoz a boldog 50 évhez Leuvenben, és egyszerűen nem bír túllépni rajta. Abban reménykedett, hogy egyszer talán visszakapja azt az időszakot, azt a hangulatot, ami akkor volt. Ez a remény ismét fellángolt benne, mikor újra találkozott Milannal, de valahogy… Más az egész. Ő pedig hiába próbálja visszafogni magát, hiába próbál normálisan a viselkedni, a Loielje nagyon furcsa. Viszont nem tud olyan sokáig rágódni ezen, mert a klausztrofóbia kitör rajta, és Milan viszi el onnét, akkor tényleg képes lenne elájulni. Monoton hangra picit lenyugszik, és szép lassan kitisztul az agya. Sikerül megállapítania, hogy nem nyomják össze a falak, akkor lassacskán visszanyeri a hiperaktív énjét.* - Megígéred? *kérdi halkan, kiskutya szemekkel, majd a tartozásra megrázza a fejét.* - De, tartozom neked, és nagyon jól tudod, hogy addig úgysem nyugszom meg, amíg én nem segíthetek rajtad. Tudom, hogy nem azért csináltad, de akkor is úgy érzem, hogy sokkal tartozom neked, és amíg nem törlesztek, addig úgyse foglak békén hagyni *vágja rá durcásan összepréselt ajkakkal, és úgy néz ki, mint annak idején, mikor Milan megijesztette, és ő a menyéttel együtt leesett a fáról, aztán miután felpattant a földről épp ilyen durcás képpel készült kiosztani, hogy mégis hogy merte ráhozni a szívbajt. Aztán a duzzogó pillantások eltűnnek, ő pedig halványan elmosolyodik, mikor a másik felnevet. Igen, sikerült átverni. Talán akkoriban nem jött volna össze, de most már szinte biztos, hogy nem jönne rá mikor hazudnak neki és mikor nem.* - Tudom, akkor is az adósod vagyok *morogja, majd hiperaktívan neki áll pattogni a csarnokban, kérdezget, és mesél, hogy múltkor mi történt itt. Aztán, hirtelen ötlettől vezérelve megragadja a másik kezét, és megpróbálja magával rángatni, de amikor a másik megveti a lábát, akkor kérdőn hátra pillant.* - Milan… *kezd bele egy következő szóáradatba, de amikor meghallja a „nincs kedvem” szókapcsolatot, akkor teljesen hátrafordul, és komor arccal tekint a Loieljére.* - Hol van az a Milan Wouters, akit én ismertem? Hol van az a Milan Wouters, aki mindig jött velem vadászni, és sose mondta azt, hogy nincs kedve? Mi a franc van veled? Nem szóltam érte, pedig az előbb is feltűnt, hogy valami nem stimmelt veled. Nem vagy hajlandó válaszolni a kérdéseimre, mogorva vagy, és ez is… Átmosták az agyadat? Komolyan nem értelek… Ennyire megváltoztál volna hetven év alatt? Ha tudtam volna, hogy ennyire kifordulsz önmagadból, akkor… Tudod hányszor próbáltam meglógni, hogy visszamenjek Leuvenbe? Csak miattad. Kockáztattam azt is, hogy ha elkap az apám, akkor elver. Mindent elmondtam neked, sose hazudtam, nem titkolóztam. Te pedig… Ha nem is barátként, de mint Loieled… Igazán elmondhatnád, ha bánt valami. Vagy talán elfelejtetted, hogy mit is jelent, ha lidércnek, ha egy Rontásűzőnek van egy társa? Ez nem az én barátom… *mondja kimérten, egy furcsa indulat által vezérelve. Ő egyszerűen nem képes beletörődni, hogy a legjobb barátja, az egyetlen barátja ennyire kifordult önmagából. Arra pedig, hogy a másik menni akar csak elhúzza a száját, és még mindig ezáltal a furcsa érzelem által vezérelve beszól a másiknak. Egyszerűen képtelen visszafogni magát.* - Rendben, akkor menj és szaladgálj lányok után! De remélem, emlékszel még arra, hogy mi a feladatunk, mi a rendeltetésünk, és nagyon remélem tudod még mit jelent Rontásűzőnek lenni. Ha nem jössz, akkor egyedül fogom megtisztítani ezt a helyet. Ha nem jössz egyedül tisztítom meg a világot, ha kell, akkor a szakmám miatt fogok meghalni, de legalább tudni fogom, hogy egy jó cél érdekében távoztam e világról! *szól zsebre tett kézzel, és dühtől csillogó szemekkel, dacosan felszegett állal elfordul a másiktól. * ~ Ő lenne a barátom? Ő nem lehet azonos azzal a Milannal, akit annak idején megismertem *gondolja magát, és görcsbe rándul a gyomra, elszorul a torka a fájdalomtól, amit odabent érez. Ezt soha nem akarta érezni, ezért akart mindenkit elmarni maga mellől, s most tessék. Szenved a barátja miatt.*
    Milan Wouters
    Milan Wouters
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Barlangok        - Page 2 Empty Re: Barlangok

    Témanyitás by Milan Wouters Szer. Aug. 08, 2012 2:35 pm

    - Dehogy *kényszerít magára egy újabb álmosolyt a lány kérdésére. Pedig kételkedik. Igenis kételkedik. Az apja kinevelte belőle a bizalmat, miatta nem képes már rendületlenül hinni abban, hogy van olyan ember ezen a világon, aki nem árulná el, nem tenné tönkre, ha lehetősége lenne rá, és sajnos ezt a látásmódját még Nao újbóli felbukkanása sem képes megváltoztatni. A következő mondatra egy kis tüske fúródik a szívébe, de inkább úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna, mert... Egyszerűbb struccot játszani, és homokba dugni a fejünket, mint őszintének lenni, nemde? Az emlékekre már csak biccent, majd ugye Naón kitör a klausztrofóbia, úgyhogy ki kell vinnie a barlang-csarnok tágasabb részére. Arra, hogy megígéri-e, hogy mellette marad, csak szó nélkül bólint, majd szusszant egyet a tartozás-dologra, és megborzolja az időközben már elengedett lány haját.* - Tudom, elég jól ismerlek *mondja ezúttal ő. Persze ki tudja. Lehet, hogy éppen akkorát téved, mint amikor Naomi mondta neki, hogy jól ismeri. Hosszú időt töltöttek külön. Épp elég hosszút ahhoz, hogy minden megváltozzon. Ez után Naóból ismét kitör valami, amikor azt mondja, hogy nincs kedve vadászni, és a lány szavaira idegesen összeszorítja a száját, igyekezve nem mondani semmit. Nem akarja elmondani neki, nem is képes rá. Legalábbis így gondolja. Szóval nem szólal meg, csak bejelenti, hogy akkor ő most elmegy. Arra, hogy szaladgáljon a lányok után, ökölbe szorul a keze, arra, hogy tudja-e még, mit jelent rontásűzőnek lenni, megremeg, de a zsinór csak az utolsó mondatnál szakad el. ...ha kell, akkor a szakmám miatt fogok meghalni, de legalább tudni fogom, hogy egy jó cél érdekében távoztam e világról! – Nehogy… Összetörj… Folytasd… A munkát… És mondd meg anyuéknak, hogy szeretem őket… És téged is szeretlek, Mil...* - Fogalmad sincs semmiről! *kiált fel, egy sebzett vad hangján, tekintetében fájdalmas ragyogással.* - Ez az egész ****ság nem ér annyit, hogy meghalj miatta! Basszus, emiatt a hülyeség miatt veszítettem el az öcsémet! Ez tehet arról, hogy meghalt az anyám! Ezért vert meg állandóan apám, ez tette tönkre az egész családomat, az életemet, mindent... *kiabál, de az utolsó szavak már könnybe fulladnak. A fiatal férfi arcán peregnek a sós cseppek, hangja rekedtes.* - Elveszítettem mindent, nem voltam képes rá, hogy megvédjem... Egy semmi, egy senki vagyok! Nem vagyok méltó rontásűző *mondja, hangjában mérhetetlen fájdalommal.* - Elveszítettem mindent. És minden, minden az én hibám... *motyogja rekedten, könnyezve. Aztán megint kiabálni kezd.* - Te meg mit képzeltél? Hogy majd megjelensz, aztán minden olyan lesz, mint a kib***ott tündérmesékben?! Azt hitted, hogy velem semmi sem történt?! Hogy olyan leszek, mint voltam, ugyan azt a kiskölyköt hitted viszontlátni?! Hát egy k***a nagy idióta voltál, Naomi! Már nem az a kölyök vagyok, aki egyéb gondja úgysem lévén képes volt elviselni a hangulatingadozásaidat, már nem bírom, hogy csak én legyek toleráns! Elképzelésed sincs, mennyire tönkretettek, összezúztak, elszakítottak mindentől, amit valaha szerettem, elképzelésed sincs, hogy mekkora szükségem lett volna legalább egy ki***ott normális szóra! Legalább tőled, amikor újra találkoztunk, ehelyett besértődsz, aztán nyafogsz, aztán meg bocsánatért esedezel, mintha rólad szólna ez az egész rohadt világ! Amikor nagyon jól tudod, hogy soha nem haragudtam rád, és mindig azonnal megbocsátottam, neked muszáj tovább ragoznod, hogy mennyire rohadtul sajnálod, meg minden... Hát, k***ára nem tudom értékelni, bocs. Baromira nem segít, hogy újra meg újra felhozod a múltra, és f*szán emlékeztetsz mindenre, amit már sosem kaphatok vissza. Azt hittem, hogy jobb lesz, ha megint együtt leszünk, de hát rohadtul elb***tad. Nem kérek belőled *veti még oda, majd dühödten megpördül, és elvágtat. Nem érdekli, mennyire bántotta meg Naomit, sem az, hogy mit okozott a másiknak. Tele van fájdalommal, és komolyan hitt benne, hogy a lánnyal az oldalán majd megváltozik minden. De Nao csak újra és újra felhozza a múltat, és ezzel újra és újra lerombol Milanban mindent, amit nagy nehezen sikerül legalább egy kicsit felépítenie. És most... Hát, most elege lett. Szóval nagy dühösen elvágtat, és vélhetően a nap folyamán nem is megy már vissza az iskolában, hanem valahol a hegyekben bolyong majd.*
    Anonymous
    Vendég
    Vendég


    Barlangok        - Page 2 Empty Re: Barlangok

    Témanyitás by Vendég Kedd Szept. 25, 2012 5:26 pm

    *A gondolataiba temetkezve némán ücsörög a földön a Barlangban. Farmerja sötét és természetesen az ingje pedig hófehér. Jelen pillanatban egy listát néz, és közben azt intézi, hogy Ramonának mit tud a születésnapjára szervezni. Egy csapat kórus gyerek pipa. Aztán még a torta meg még egy kisebb ajándék. Igen szervezkedik.. Próbálja a problémákról elterelni a figyelmét habár a tegnapi beszélgetés. Nem tehet arról, hogy kiakadt Gisellen.. viszont bántja a dolog. Egy részt alig aludt valamit az éjszaka nem a rémálmok miatt, hanem mert rosszul érezte magát.*~Nem akartam megbántani.. Bunkó vagyok~*Gondolja magában viszont egymást követő dolgok hangzanak el a fejében: ~Szerencsétlen.. ostoba….~*Egy icike picike hang, amit a lelki ismeretének mondhat. Habár soha nem törődött ezekkel a dolgokkal, most még is gyötri a bűntudat. Soha nem volt képes így megváltozni, de már belátja, hogy ideje elkezdeni kinormulni. Csak sóhajtozik majd amint végzett a papír kipipálásával kinyújtja a lábát és elindít egy zenét Eric Saade Manboy című számát…*
    Lisa Deadwood
    Lisa Deadwood
    .::Városi Lakos::.
    .::Városi Lakos::.


    Barlangok        - Page 2 Empty Re: Barlangok

    Témanyitás by Lisa Deadwood Kedd Szept. 25, 2012 5:57 pm

    *Szervezkedés.. huhh, na igen. Neki az esküvő jut erről eszébe. Meg igazából most is csak azon jár az esze. Nem érti, nem tudja megérteni, hogy testvérei miért akarják minden áron megházasítani. Főleg Jaredhez! Az még oké volt, hogy tett a fiú kedvére és többet lógott vele - ami úgy tűnik, hogy a fiúnak felért a randival -, de hogy házasság. Házasság! Lisa. Házasság. Ez két külön univerzum! Semmi értelme, minek menjen hozzá bárkihez is? Nem is szereti, nem is szerelmes, és már nem is lesz az. Egyszer tett egy olyan félrelépést, hogy szerelmes lett, azóta is bánja. Nem szabad szeretni, mert csak szenvedsz tőle. Ő ezen alapon gondolkozik. Nem érdekli a szerelem, nem érdekli a szeretet, csak hagyják végre békén. Neki elég, ha elvégezheti a szokásos munkákat, ha az életében lévő űrt (újra) a gyilkolással tölthesse ki. Neki egy életre elege lett a szerelemből. Nem akar újra csalódni, és nem is fog. Nem fogja ő senkinek sem megnyitni a szívét. Öltözete a megszokott, sötét vonal, egy fekete ruha, a szoknya a térdéig ér, és két pánt tartja a mellrész fölött. Oldalán katanája, ujján az a bizonyos gyűrű, ami legszívesebben az első patakba belehajítana, de nem teheti meg(...), lábán egy fekete magassarkú szandál, narancsos-szőkés haja pedig lófarokba hátrafogva, csak egy-két tincs lóg ki.*
    Anonymous
    Vendég
    Vendég


    Barlangok        - Page 2 Empty Re: Barlangok

    Témanyitás by Vendég Kedd Szept. 25, 2012 6:15 pm

    *Csak ücsörög a gondolatába temetkezve és eszébe jut még egy személy.* ~Lace.. mennyivel könnyebb az életed, hogy nincsen családod. Mennyivel könnyebb, hiszen csak egy testvéred van, akire vigyázni tudsz, és minden gondod-bajod elmúlik..~*Gondolja, magában majd elindul egy szám a lejátszóján : Basshunter – I Can walk o water című száma. Eszébe jutott a következő jelenet: Amikor 2009 nyarán alkottak a srácokkal valami bunkert. Ez a szám ment és veszekedés mentesen ment minden. A srác soha nem került bajba, ha igen akkor is kihúzták, de ez lényegtelen az összetartás meg volt, ami mostanra „halottá” lett nyilvánítva. Nem egyszerűen nem tud rájönni arra, hogy mit ront el a kapcsolatokban akkoriban sokkal könnyebb volt minden.. amíg nem tudott semmit és nem vitték az őrületbe. Ő aztán végképp nem pszichiáter és későn esnek le neki a dolgok. A seb, amit kapott nem csak a hegekre gondol.. szépen lassan feláll és készülve elhagyni a barlangot, de motoszkálást hall. Halk léptekkel elkezd indulni és óvatosan ér a bejárat felé a barlangnak. Meghökken, amikor meglátja Lisát. Automatikusan kiegyenesedik, és a tekintetével kerüli a lányt. Igazság szerint az óta nem látta mióta szakítottak. Jobb lett az élete, hiszen gyermeke lesz, amit vár. Nem tud mit mondani a lánynak.. neki támaszkodik a falnak és végig néz rajta.* - Szia…*Köszön neki ridegen és tartózkodóan. Barátságos lenne? Hiszen emlékszik azokra a szavakra, amikor elváltak. Lecsapott a pultra és leverte az üvegeket, majd tárgyilagosan beközölte azt, hogy vége.. Nem felejtette el. Éppen elég gondja van e nélkül is amit egyedül fog legyűrni. Talán neheztel a lányra, de egyszerűen nem bízik benne..* ~Azt hittem elment ~*Gondolja magában és csak támaszkodik a falnak.*
    Lisa Deadwood
    Lisa Deadwood
    .::Városi Lakos::.
    .::Városi Lakos::.


    Barlangok        - Page 2 Empty Re: Barlangok

    Témanyitás by Lisa Deadwood Kedd Szept. 25, 2012 6:33 pm

    *Mikor lépteket hall megfordul és ki néz vele szembe? Hát a drága jó Alex. Khm, na igen. Belőle most már különösebb érzést nem vált ki. Már végleg lefagyasztotta a szívét, most már csak nagyon-nagyon-nagyon mélyen, a szíve befagyhatatlan kis szegletében fáj csak a dolog.* ~ Reptávban, vagy gyalog jutok messzebb 10 másodperc alatt? ~ *Fogalmazódik meg a fejében és legszívesebben már itt sem lenne, de végül lebeszéli magát róla abban a kb 10 másodpercben - amit menekülésre is kihasználhatna - amíg a fiú felméri, elemzi, és ridegen köszön neki.* - Szia. *Köszön, szintúgy tömör ridegséggel, majd több figyelmet nem is szánva a másikra, ő beindul a barlangba, el 2-3 méterrel a fiú mellett (bár ez attól függ, hogy milyen széles a bejárat), a lényeg az, hogy minél messzebb a fiútól és neki támaszkodik a barlang falának. Részéről ennyi a társalgás a fiúval. Ő már lezárta a múltat (talán helyesebb a lefagyasztás szó...), szóval neki még csak meg sem kell játszani a ridegséget. Ő most "boldog", vagyis valami hasonló. Élvezi az életet, bár most ebben a pillanatban és helyzetben nem éppen, mert a házassági tervek, Alex is itt van, meg még szinte biztos, hogy valami a nyakába fog zuhanni (és ezt tessék képletesen érteni).*
    Anonymous
    Vendég
    Vendég


    Barlangok        - Page 2 Empty Re: Barlangok

    Témanyitás by Vendég Kedd Szept. 25, 2012 6:45 pm

    *Hát igen. Végig méri, és amit lát egyszerűen egy gondolat fut át az agyán, amit nem fejt ki az user. Nem képes normálisan megszólalni őt úgy könyvelte el, hogy a bukott, aki cserbenhagyta. Noha Alex nem bukott meg, csak repülni nem tud, ő nem tud ilyenekre gondolni. Elmenne, de nem fog menekülni.. az a gyávaság jele lenne, és a szemébe néz a másiknak. Nem számított a találkozásra.. viszont ő benne már újra épült az a cél, amit sikerült a másiknak lerombolnia. Ridegek és közömbösek egymással, hiszen így kell viselkedni.* - Rég láttalak.. azt hittem nem jársz Qarinba.*Ahogy végig néz, rajta csak ennyit mondd ki és nem is tesz hozzá több dolgot. Nem lenne képes szóba elegyedni úgy, hogy semmi sem történt, hiszen még is megtörtént az ami.. Azóta véletlenszerűen furcsa módon semmi baj nem történt. Josh halálát leszámítva amin túl van és Giselle ami most van és nem bír el lenni azzal a tudattal, hogy jó kedve van miközben a húgának meg baja van. Eléggé súlyos baja.. hát igen ő képes így gondolkozni. Mindenesetre sok mindenkinek köszönhet dolgokat és hát igen. Az órák is elkezdődtek amik neki tetszik eddig főleg az Elementál mágia… élvezi azt az órát viszont a Mentálmágia nem megy neki. Abból mindig is gyenge volt és gyenge is marad. A problémákat tekintve csak mereng maga elég és látja, hogy távolodik Lisa.. elmosolyodik ördögien, de nem szól semmit.*~Nem vagyok leprás bogaram..~*Gondolja, de nem mondja ki mert nem szeretne veszekedni sem.*
    Lisa Deadwood
    Lisa Deadwood
    .::Városi Lakos::.
    .::Városi Lakos::.


    Barlangok        - Page 2 Empty Re: Barlangok

    Témanyitás by Lisa Deadwood Kedd Szept. 25, 2012 7:12 pm

    *Cserben hagyta, hát, a fiú ejtett teherbe egy másik lányt míg jártak, szóval talán nem Lisa itt ő főbűnbak. Mind a ketten elcseszték a dolgokat, mind a ketten hülyék, de legalább most Alex boldog. Ez valamilyen szinte azt a kicsi befagyatlan részét a szívének nyugtatja, de egyben a gyűlölet is árad belőle, bár talán erre nincs helyes szó, mert nem gyűlölet, de, de nem is tudni mi ez. Csak fáj neki, vagy valami hasonló.* - Nem is terveztem, hogy idejövök, de volt egy kis dolgom itt. És itt ragadtam sajna. *Abba már nem avatja be a fiút, hogy rajta kívül még két vérszomjas, őrült, pszichopata Deadwood mászkál itt az utcákon. És persze sejthető, hogy mit ért a "dolgom" alatt. Igen, most nem volt nehéz dolga, gyorsan megvolt, feltűnés mentesen, a nyomokat és a hullát is eltüntették. Bár az kicsit idegesíti, hogy személyes célpontja nem lehet most, emiatt a hülye esküvő dolog miatt... Órák, háh! Lisának nincs ilyen gondja. Nyugodtan lézeng a világban, amerre éppen akar, azt tesz amit akar, jól megvan magában. Vagyis volt, most meg a nyakába kapja Jaredet. Nem mintha nem bírná, de valahogy nem tud rá úgy tekinteni, mint szerelmére, egyáltalán olyan emberre, aki több, mint barát. Már maga a szerelem fogalom nem stimmel neki, nem, hogy házasság... Még hozzá Jareddel, aki az ő legjobb barátja volt eddig!*
    Anonymous
    Vendég
    Vendég


    Barlangok        - Page 2 Empty Re: Barlangok

    Témanyitás by Vendég Kedd Szept. 25, 2012 7:29 pm

    *Nem tehet erről, hiszen aki nem törődött a másikkal hát ez van. Alexander döntött és remekül… megváltozott az élete, de még jobb lenne, ha már a harmadik fél is megjönne és jóban lenne a legjobb barátjával. Az érzelmek a feje fölött repkednek, hiszen nem tudna, semmit mondani egyszerűen képtelen lenne. A zenét leállítja, majd tovább nézi ugye a másikat. Hát a megcsalás nála akkoriban divat volt, de az óta tényleg komolyan megváltozott, de nem akar semmi rosszat. Nem fogja elmondani neki, hogy nincs szárnya, és semmi ilyet, hiszen nem tartozik reá. A szavakra felvonja a szemöldökét és a hangsúlyozásra is figyel.* - Dolgod. Ha bár a magad fajtának lehet. Ki az újabb bérgyilkos áldozat? Szívesen szólok a legjobb barátomnak és segít bejuttatni egy cellába.*na, igen kicsit elvetette a sulykot, de jól esett kimondani. Igen a lánnyal, akiről szó van a napokban beszélt vele és igen tényleg lenne kedve szólni. Viszont nem írja le a nevét, mert ha Lisa okos úgyis rájön, de Alex szerint szőke és hetek kellenek neki, hogy rájöjjön. Kicsit bunkó, de hát ez van. Negédesen rá mosolygott és cinikusan kezdett bele egy mondatba.* - Talán neked nem is a cella lenne a legjobb megoldás hanem Lucifer mellett… ja nem már oda tartozol, a mennybe nem kerülhetsz fel.*Feleli ridegen és igen hiába próbálja vissza fogni.. nem tudja. Csak ridegen néz rá és továbbra is a gondolatába van temetkezve.*
    Lisa Deadwood
    Lisa Deadwood
    .::Városi Lakos::.
    .::Városi Lakos::.


    Barlangok        - Page 2 Empty Re: Barlangok

    Témanyitás by Lisa Deadwood Kedd Szept. 25, 2012 7:49 pm

    *Nem törődött? Kereste őt, csak nem találta, mert épp más ágyában volt elfoglalva valamivel... Na mindegy, igazából ha ez nem történik meg, akkor talán máshogy alakulnak a dolgok, bár azzal lehet, hogy csak rácseszett volna a lány. Most valahogy jobban érzi magát. Szabad - még egy ideig - és azt tehet, ami akar. Kiélvezi ennek az utolsó pillanatait. Bár jobban élvezné, ha nem ezzel a a sráccal kéne töltenie.* - Cella? Ugyan már. *Legyint.* - Te még nem ismered a családunkat. *Rázza meg a fejét nevetve. Hát igen, ők sosem jutnak börtönbe, csak ha épp be akarna oda slisszanni. Sok családtag van álnéven a rendőrségen, bíróságon, sok beépített, lefizetett emberük van ilyen helyeken. Sosem kerülnek bajba. Vagy ha igen, akkor rejtélyes módon eltűnnek a bizonyítékok, vagy a személyi akta.* - Nem túl eredeti, már hallottam párszor. Hallottam már sokkal eredetibbeket is. *Mosolyog a srácra és nem nagyon zavarja a másik.* - Régebben jobban ment ez neked. Úgy tűnik jó fiú lettél. *Néz végig a srácon. Nos igen, az ő szemében csak egy a sok közül, a szívében dolog már más dolog, de már ott sincs neki hely. Max valahol, valahol nagyon mélyen, azon a részen, ahol még lakozik egy kevéske kis érzelem.*
    Anonymous
    Vendég
    Vendég


    Barlangok        - Page 2 Empty Re: Barlangok

    Témanyitás by Vendég Kedd Szept. 25, 2012 8:18 pm

    *Talán nem meglepő, hogy bunkóskodik, de ilyeneket is gondol. Talán nem is akarta azt, hogy megbántsa.. Majdnem odáig fajul a dolog, hogy kiossza, de azt, hogy kijelenti nem ismerii a családját csak felhorkant.* - Őszintén szóval? Nem is akarom megismerni.*Jelenti ki ridegen és megfordul, és köszönés nélkül távozik a helyszínről. Nem szokott bunkón viselkedni, de minél jobban vissza van, fogva annál hamarabb nyugszik le. Talán az, hogy nem volt neki jó, hogy találkozott Lisával tény, de legalább látja azt is, hogy jól van a lány.. Nem tehet róla, ami volt elmúlt és hideg gyűlöletté vált az ő számára. Természetesen ez azt jelenti, hogy nem érdekli, a másik élete különben meg nem zavarja azt, hogy két Deadwood van a városban.. de ha találkozna, velük ugyanígy viselkedne velük is ki tudja. Vagy a bukott angyalság miatt ilyen és nem képes felfogni az ő gondolkodásukat. Ő most fogja magát és visszaindul a kastélyba hiszen későre jár.*
    Delia
    Delia


    Barlangok        - Page 2 Empty Re: Barlangok

    Témanyitás by Delia Vas. Okt. 14, 2012 5:39 pm

    *Amikor egy ember azt hiszi, rendbe jöhet minden egyik pillanatról a másikra akkor kezdődnek a gondok. A tündérmesékben mindig béke és nyugalom van és a gonosz jóban van a rosszal.. Ám vannak olyan pillanatok, amikor az ember képes keresztülmenni mindenkin, hogy védje a családját egy titok miatt. A szigetet bejárva sétálgat a férfi és már bánta, hogy előkapta azt a módszert, amit régen alkalmazott Christopheren amikor titkolózott. Akkor sem használt és most sem. Amikor az eső csöpögni kezd, nem zavarja ám.. köpenye rajta van a férfin és két ezüst kardja is nála van, amit mindig hord magánál. A barlang felé haladva neki dől a barlang falának és felfigyel az égre. Nem szól semmit csak bámul és a rengeteg kérdést nem tudja magában megfejteni, ami van. Hirtelen elfeketedik a szeme és az egyik fát tűzte ki célpontul és tűzgömböket dobálgat és egyre jobban ideges. Emiatt is jött ki az Akadémiáról kiereszteni a gőzt..* - Az én hibám… miért miért miért..*Ahogy kimondja a miérteket utána lenyugszik majd megfordul a barlang bejáratába és újra normálisan barna szemei vannak. A fia miatt ilyen és egyszerre nehéz neki ilyenkor tanárként meg apaként viselkedni.. Viszont Lilith szavait nem tudja elfelejteni miért menne el Jesmonhoz? Rengeteg kérdés van benne ami most még idegesíti, de majd egyre jobban enyhülni fog miattuk.. előbb vagy utóbb. A csuklyát leveszi a fejéről és kicsit beljebb halad csak annyit, hogy a feje felett legyen valami védelem az eső miatt. Aztán agyalgat, hogy most hogyan tovább.*
    Jesmon Helar
    Jesmon Helar
    .::Igazgató: Cameos::.
    .::Igazgató: Cameos::.


    Barlangok        - Page 2 Empty Re: Barlangok

    Témanyitás by Jesmon Helar Vas. Okt. 14, 2012 6:27 pm

    *Halk léptek verődnek vissza a barlang falain, ahogy az ősdémon a bejárat felé tart. Arckifejezése szokás szerint semmit nem árul el a valódi érzéseiről, csupán a kimerültség látszik rajta. Hosszú napok óta nem aludt semmit. Lehetne őrültnek nevezni, és ezúttal jogos is lenne a feltevés - hiszen az elmúlt öt nap nagy részét a barlang egy sötét és nyirkos termében töltötte, rúnákat rajzolva és a feketemágia egyik legnehezebb varázslatán dolgozva. Péntek délelőtt hajtotta végre, pontosabban, indította útjára a kutatóvarázst. Azóta nem merte a termet egy óránál hosszabb időre otthagyni. A termet, amit szénnel és vérrel festett bonyolult rúnák hálóznak be, latin könyvek vannak mindenfelé, a fal mellett pedig halott állatok kivéreztetett tetemei hevernek. Négy teljes napig tartottak az előkészületek, majd órákon át, amíg a több ezer szavas igét ráolvasta, és végül útjára indult a varázslat. Ha van jelenleg ősdémon a közelben, mármint, olyan, aki tudja, hogy milyen varázslat ez (márpedig a legtöbben tudják) akár kilométerekről is megérezhette a barlangból áradó energiákat. Egyelőre sikertelen a kutatás - bár a teljes lefutásig hátravan még egy hét. Jesmon pedig... talán addig nem fog aludni, s akkor is csak azért, hogy erőt gyűjtsön a megszerzéséhez. Biztos, hogy nem olyan helyen van, amit nem védenek varázslatok, akkor már tudná, hogy hol van. Most, ahogy a bejárat felé közeledik, most is ezen gondolkozik. Szemei karikásak, ruhája kissé gyűrött és poros. Éppen most csúsztatja vissza tartójába a tőrét, amit megtisztított a vértől - amiből amúgy egy csepp sem található rajta. Meglátva Reedet egy pillanatra megfordul a fejében, hogy álcázza magát, vagy visszafordul, de végül mégis mellé lép, megáll a zakója zsebében nyugvó kézzel és megszólítja.* - Mi járatban errefelé, ilyen időben, amikor még a kutyát sem csukják ki? *Futtatja végig tekintetét a borús égbolton és a szél miatt hajlongó fákon. Ha akarna, sem tudna aludni - fut át a fején. Annyi gondolat szaladgál az agyában fel s alá... Szereti-e Lilitht? Minden percben másról van meggyőződbe. Egyszer váltig állítja, hogy igen, másszor meg arról győzködi magát, hogy csak a lelkiismeret furdalás teszi, vagy hogy annyira szereti, mint barátot, hogy összekeverte az érzést a szerelemmel. Hiába él csaknem nyolcezer éve, ilyen helyzettel még sosem találta magát szembe. Legutóbb... olyan egyszerű volt minden. Szeretett, és kész. Annyira szeretett, hogy az egész addigi életét képes volt felborítani. De most... Minden olyan bonyolult. Aztán ott van még a varázslat. Lehet, hogy valamit nem csinált jól. Embervér kellett volna. De nem... Arra képtelen lenne. Még egy ilyen ősdémont... Lassan már nevetséges, ahogy viselkedik. Persze mindeközben figyel Reedre is, s próbál arra koncentrálni, amit a férfi mond. Már nagyon kéne valami, ami eltereli a sok hülyeségről a figyelmét. Talán éppen a helyettes-igazgató lesz ezúttal az.*
    Delia
    Delia


    Barlangok        - Page 2 Empty Re: Barlangok

    Témanyitás by Delia Vas. Okt. 14, 2012 6:56 pm

    *A gondolatok, hogy mitévő legyen. Egyáltalán nem tudja elképzelni az életét a fia nélkül. 2 teljes napi aggódás és azt se tudja él e vagy hal. Soha nem volt könnyű az élet és nem is lesz az. Képtelen lenne bármit is javítani vagy diákoknak segíteni.. A barlang felé érkezve ugye tűzlabdát dobált az egyik faág felé mérgében, majd utána kicsit beljebb sétált és nem bírt tovább bent lenni az iskolában. Bár nem ilyen lenne ez az egész világ.. nyugodt lenne és minden békés. Veszély nem lenne sehol. Semmilyen varázslat akkor talán minden rendben lenne… Számtalanszor megfordult a fejében a férfinak és most ismételten. Ősdémonnak nem nevezhető bár ő az 500 évével nem menőzik. Erős démonnak tartja magát, aki képes elvégezni bármilyen varázslatot. Felpillant az égre, amikor esni kezd ugye és megszólítják. Rápillant és összeráncolja a homlokát és haloványan elmosolyodik.* - Kieresztettem a gőzt.*Feleli egyszerűen és újra eszébe jut Lilith szavai Jesmonról, hogy ősdémon és hát igen..* - Akartam beszélni veled a mai nap során, de nem láttalak sehol.*Kezd bele és nem csak az igazgatótársának van számtalan gondolata. Nem bírna ki még egy napot a fia nélkül sem és még annyit sem mondott Lilith él e vagy hal.* Először is te miért tartózkodol itt?*Kérdezz vissza és ő lenne az valóban, aki el tudná terelni a gondolatát? Lehet, igen lehet nem.. Utána végig néz a férfin és azért felvonja a szemöldökét*- Pihenned kéne.. tudok segíteni valamiben?*Kérdezz rá és ő még nem böki ki miről is van szó. A férfi csak két napja nem alszik, de akkor fog nyugodtan aludni, hogyha visszakerül a fia a földre. Viszont az, hogy nem tud semmit csinálni nagyon rosszul esik neki. Soha egyszerűen ilyen érzések nem lehet leírni mit érez… Vesztett már el barátokat az elmúlt években, kapott új tapasztalatokat és rengeteg dolgot szerzett még az életben. A megannyi élet és ő aztán tudja pontosan mit érez Jesmon ha tudna arról, hogy mit gondol Lilithről. Csak sóhajt mélyen majd rátekint Jesmonra.* - Mit tudsz az Alvilágról?*Kérdezz rá végül nem bírja ki. Hiszen ő még is lent volt és azért nagyjából tudja azt, mik történnek ott vagyis tudta.. elég komolyan gondolja a kérdést szóval nem viccel egyáltalán.*
    Jesmon Helar
    Jesmon Helar
    .::Igazgató: Cameos::.
    .::Igazgató: Cameos::.


    Barlangok        - Page 2 Empty Re: Barlangok

    Témanyitás by Jesmon Helar Vas. Okt. 14, 2012 7:15 pm

    *Nos, úgy tűnik, nem Jesmon az egyetlen, akinek gondjai vannak. Hiszen a másik is gyötrődik, és ezt látja is rajta. Hogy min, arról fogalma sincs, de ő nem fog rákérdezni. Ha pedig megtudja, nos... Ilyen is elég ritkán fordul elő, de nem érzi magát úgy, mint aki jelenleg bárkinek segíteni tudna. Hiszen még saját magának sem képes. Hogyan lehetne ő bárki más hasznára? Ilyen állapotban... Nem eszik, nem alszik, nem képes logikusan gondolkodni. Örül, ha a saját életét rendbe tudja szedni - nemhogy másét. Így hát nem is gondolkozik azon, hogy mi lehet az igazgató problémája. Egyelőre legalábbis nem. Pedig ha tudná, nos, lehet, hogy nem tudna tenni semmit, de együttérezne, hiszen pontosan tudja, hogy milyen tehetetlenül állni, miközben egy szerettünk veszélyben van. A válaszra csak bólint egyet, tekintetét még mindig az egyre jobban zuhogó esőn és a fákon tartva. A következő kijelentésre viszont vet egy pillantást a férfira, mielőtt folytatná az erdő bámulását.* - Egész nap itt voltam, illetve, egész héten. *Hangzik a válasz, azt már nem teszi hozzá, hogy miért volt itt. Az magánügy.* - El kell intéznem magamban pár dolgot, és a barlangok csöndes helyek. *Válaszol a kérdésre valami gúnyos mosolyfélével a szája sarkában. Aztán nem szólal meg, így a következő kérdésig csöndesen állnak egymás mellett. Na igen, Jesmonnak sosem volt beszédkényszere, számára nincs olyan, hogy kínos csönd. A férfi szavaira felvonja a szemöldökét és felé fordul. Nem tudja mire vélni a kérdést. Nem veszi viccnek, komolyan válaszol.* - Nos, elég régen eljöttem, de feltételezem, hogy azóta nem változott sokminden, így hát... mondjuk, hogy mindent. *Tudja, hogy igazgatótársa is démon, és feltételezte, hogy volt odalenn, de ezek szerint mégsem. Nem kérdez rá rögtön a kérdés értelmére, hagyja, hogy a másik beszéljen. Ha azt akarja, hogy Jesmon tudjon róla, majd elmondja, ha nem, akkor pedig... hát akkor tényleg nem érti a kérdést.*
    Delia
    Delia


    Barlangok        - Page 2 Empty Re: Barlangok

    Témanyitás by Delia Vas. Okt. 14, 2012 7:38 pm

    *Amikor ugye a gondokról van, szó igyekszik leplezni, de tényleg. Csak egyetlen egy gyenge pontja van, vagyis most már kettő. Rákérdezni, ha megteszi, valószínű nem beszélne róla. Amilyen makacs ő maga oldaná meg a dolgot. Amikor elmentek Illáért akkor is egyedül ment volna, de amíg nem tud, többet addig úgyis csak próbál információkat gyűjteni. Nem az a lelkizős fajta ő inkább, aki kimondja, mit gondol, és inkább utálják az őszinteségért.. Ilyen így lett megteremtve és ez az énje már-már megváltozni látszik, de még magának sem ismeri be. Hiszen nem tudja a titkokat. Hát amikor felhozza beszélni akart vele csak figyel rá és halványan elmosolyodik.* - Értem, de az iroda is csöndes, meg a szoba, meg bármilyen helyiség.. fura vagy néha..*Jegyzi meg a társára és ismét elgondolkozik, hogy mit kereshet itt.* - Ettél is valamit vagy aludtál valamennyit?*Érdeklődik iránta és igen végig nézi kollégáját.* ~Nem ártana ha Darius kezelésbe venné..~*Gondolja majd sóhajt egy nagyot. Utána ad egy kérdést és nem bírta vissza fogni magát és akármennyire is szeretné visszaszerezné a fiát tudja azt, hogy nem mehet le érte. Szóval nem ő nem volt lent az Alvilágban hát miért is lenne? Ő neki nincsen semmi keresni valója lent hiszen attól, hogy Lucifert szolgálja még nem jelent semmit. Az égadta világon semmit.. tisztában van azzal, hogy egy életre megkapta Ethan a büntetését, hogy szó nélkül lelépett.*-Értem.. gondolom a kijutásra nincsen sok remény. Vagy túl éli valaki vagy nem.*Gondolkozik el hangosan és ismét Jesmonra pillant.* - Gondolom értesültél arról, hogy az egyik diák eltűnt két napja. Feltételezhetően sejtem, hogy hol van ezért érdeklődtem az egészről.*Mondja nyíltan a férfinak és nem is tudja mit gondoljon Jesmonról.. Furcsán viselkedik ő is és hát igen, azért észreveszi.*
    Jesmon Helar
    Jesmon Helar
    .::Igazgató: Cameos::.
    .::Igazgató: Cameos::.


    Barlangok        - Page 2 Empty Re: Barlangok

    Témanyitás by Jesmon Helar Vas. Okt. 14, 2012 8:31 pm

    *Nos, Jesmon sem lelkizős fajta, azzal a különbséggel, hogy belőle a nyers igazságot is harapófogóval kell kihúzni. Ahogy azt a mostani példa is mutatja, a segítségből pedig úgy általában: nem kér. Mindent egyedül akar megoldani. Nem szokott hozzá, hogy valamit ne egyedül csináljon, hogy valaki legyen vele, akár egy állandó társ, akár csak egy időszakos. Mindig egyedül volt, de legalábbis amióta a Földön van, azóta biztosan. Talán fél a kötöttségektől. Attól, hogy valakit félteni fog, hogy valakire vigyáznia kell. Vagy talán a fájdalomtól fél - hogy egyszer elveszítheti. Ha úgy él, hogy nincsen veszítenivalója, talán megkíméli magát ettől. Igen, lehet, hogy hülye felfogás, hiszen magányosan élni sokkal rosszabb. Vagy nem? Éppen ez az, amin gyötrődik - egy az ezernyi probléma közül. Viszont sokkalta különbözőbb annál, amit Reed érezhet most. Hiszen neki VAN kit veszítenie. Arra, hogy fura, csak felvonja a szemöldökét. Nem válaszol. Igen, kívülről valószínűleg furának tűnhet, de ő Reed helyében nem beszélne így egy ősdémonnal. Az érdeklődést egy részről kedvesnek találja, másfelől viszont idegesíti.* - Ne aggódj, megleszek. Voltam már rosszabbul is. *És ez ahhoz képest semmi. Megtanulta már kezelni a hasonló helyzeteket, és ezen is túllesz, előbb vagy utóbb. A sóhajt sem tudja mire vélni. Az ő baja, hogyha szenved, és biztos, hogy nem fogja elfogadni senki segítségét. Nem azzal van a baj, hogy nem eszik vagy hogy nem alszik, hanem azzal, ami a fejében történik. Először ott kell rendet rakni, abban pedig senki sem lehet a segítségére, még Lilith sem. Majd végighallgatja a férfi mondandóját és ahogy hangosan gondolkozik, egyelőre nem szól közbe. Hallott az eltűnt diákról, de nem volt ideje és kedve sem foglalkozni a dologgal, pedig normál esetben segítene a keresésében. Őszintén szólva már el is felejtette a dolgot... Most viszont eszébe jutott. Felvont szemöldökkel néz Reedre.* - Úgy gondolod, hogy ott van? Ki vihette volna le, és miért? *Majd elgondolkozva a szélben hajladozó, immár félig sötétbe burkolódzó fákra néz.* - Nem, onnan egyedül kizárt, hogy kijut, csak ha segít neki valaki. Egy ottani démon. Túlélni... Ha az, aki levitte, nem szándékozik megölni, túlélheti. Hogyha viszont teljesen egyedül bolyong... *Pillantása a férfira siklik.* - Nem fogok hazudni. Egy halandó maximum tíz napig bírja ki ott élve. Talán annyi ideig sem. *Mondja halkan, hangja teljesen komolyan cseng, némi együttérzéssel persze. Nem tudja, hogy Ethan Reed fia, de sejti, hogy közelebbi kapcsolatban állnak egymással. Ő ezügyben nem tud segíteni, hiszen hacsak betenné oda a lábát... Kapcsolata odalentről pedig egyedül Lilithel van. Talán ő az egyetlen, aki segíthet neki.*

    Ajánlott tartalom


    Barlangok        - Page 2 Empty Re: Barlangok

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Csüt. Márc. 28, 2024 2:17 pm