by * Esteron most ki tudja miért de teljesen megváltozott, bár ez nem jelenti azt, hogy nem segítene valakinek ha kellene, leginkább Sommernek, hisz a legtöbb idejét vele tölti mostanság, ahelyett, hogy Biancával rendezné a dolgokat. A gyűrűjét már jó ideje a fiókban tartja és nem vette fel, ráadásul egy ideje elkezdett sötét ruhákban járkálni, folyton csuklyát hord, mintha nem bírná a napot és bár jó idő van mások számára az a köpeny ami rajta van eléggé melegnek tűnhet, de ő jól érzi magát benne, most is így sétál végig a birtokon, kezei zsebre téve csuklyája a fején és így halad előre felé. Ma Sommer elutazott és be kell vallani hiányzik neki a társasága talán emiatt is mogorvább. Azt hittem, miután visszatértek arról a kellemes utazásról talán többet is eltudna érni a lánynál, mint barátság, de ehhez látni kellene ugye őt. Szóval most gondolataiba merülve nagyban megáll egy pontnál egészen pontosan a tónál és ahogy köpenye belső zsebébe nyúl megérez valamit és kiveszi. Egy kis játék lapul benne, akit még anno itt kapott egy lánytól. Már nem is emlékszik rá mikor és miért. Szóval leül a stégre és mintha a játék meg tudná válaszolni a kérdéseit elkezd beszélni hozzá. * - Szerinted most mégis mit tegyek. Bianca már sokadjára sodorja magát veszélybe mellettem, majdnem meg is halt és bármennyire is szeretném, távol tartani a veszélytől az ő érdekében, mellettem csak oda kerülhet. Sommer meg rendes velem most is mikor tudja, hogy nehéz dolgokon megyek keresztül és nagyon aranyos lány és legalább nem vállal fölösleges kockázatokat. Nem tudom mi lenne jobb, hogy mégis, hogyan lépjek tovább, ezen a korszakomon, de csupa sötétséget érzek a szívemben, úgy érzem, mintha Ő már nem tartana a gyermekének, csak nem tudom mit vétettem ellene, mi az ami miatt, kitagadott engem A mennyekből és már nem tart a gyermekének. Teljes űr van a szívemben és jelenleg Sommer az egyetlen aki látja ezt és akármennyire is szeretne segíteni nekem ebben nem tud, de Bianca se tud és nem tudom ki tudná elhitetni velem, hogy még mindig az Ő gyermeke vagyok még akkor is, ha most ezt egyáltalán nem érzem. Te mit gondolsz erről? * teszi fel a kérdést a kis játéknak, aki vállat von erre az egészre és felfedező útra indul. Esteron hagyja had menjen, mert tökéletesen tudja, hogy a kis bábu jól tud vigyázni magára és képes megvédeni magát, de vissza jön egyetlen egy szavára. Nézi ahogy a bábu szép lassan eltűnik a fűben majd sóhajt egyet és visszafordul a víz felé. Nagyon magányosnak érzi magát.*
2 posters
Még mindig az ő gyermeke vagy
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
Sadie Elena Montgomery- .::Diák::.
*Sadie igen csak mogorván kelt ma fel. Minden baja van, általában ez kétnaponta tör rá. Azonban minden megváltozott, miután kezébe akadt a szobatársa egyik elhajított újságja, amiben szupercuki nyuszis képek voltak. Imádja a kis állatokat, főleg, ha kicsik, puhák, és dagik. Na már most azokon a képeken mind ilyenek vannak, úgyhogy másodpercek alatt felpörgött, és már le sem lehet ütni. Ismét egy-két órát vett el az életéből az öltözködés. Hangulatához illően ma rózsaszín-fehér összeállításban virít. A ruhája fehér, rózsaszín masnikkal és fodrokkal, a harisnyája rózsaszín, a cipője pedig szintén fehér, de az is tele van masnikkal. A haját rózsaszínre színezte, hogy passzoljon az összeállításhoz, így aztán legfeljebb csak az énekéről fogják felismerni azok, akik mellett elszáguld. Fülében is masni alakú fülbevalója van, és a gyűrűi is masnisak. Mindig szerez magának új dolgokat, de masniból van a legtöbb. Percekig forgolódik a tükör előtt, azon gondolkozva, hogy túlzás lenne-e, ha még a hajába is tűzne masnit. Úgy dönt, hogy nem, és beletesz kettőt. Ezután megint őrült sebességgel rohangál és ugrál a kastélyban, majd kiér az udvarra. Kicsit kifújja magát, addig is kitalálja, hogy merre menjen. Egyelőre csak leül a fűbe, és Beyoncétól a Single ladiest énekli. Csak úgy eszébe jutott, aztán szereti is ezt a számot, úgyhogy hadd szóljon. Mikor végig ért, és megunta az ingyenkoncertet, felkerekedett, és elindult a tó felé. Azaz elkezdett szaladni, ahogy szokott. Hatalmas fékezéssel sikerült becsúszni az ott üldögélő alak mellé. Természetesen orra esett, úgyhogy miután feltápászkodik, csak akkor sikerül megszólalnia.* - Hoppá, bocsika, hogy megzavartalak.*Porolja le a ruháját, miközben bocsánatot kér.*- Amúgy szép monológ volt. Előadásra gyakorolsz?*Kíváncsiskodik, majd jobban megnézi a fiút.*-Nem találkoztunk mi már? Szerintem igen. Lehet, hogy akkor épp kék volt a hajam.*Magyarázza, majd hozzáteszi.*-De nem biztos, lehet, hogy rózsaszín. egyszer már volt ilyen, valami megátkozott. Ja nem, én rontottam el egy varázslatot.*Vihog fel, úgyhogy majdnem beleesik a vízbe.*-Afene, jobb, ha vigyázok, nem adom a masnijaim a halaknak.*Vigyorog, majd egy fél percre elhallgat, de csak mert már nem bírja levegővel. Komolyan, le kell ütni, különben soha nem áll le. Ennyit senki nem szövegel, mint ő.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* Amikor hirtelen orra bukik mellettem egy lány eléggé meglepődök és hát elsőre nem is tudok válaszolni a szóözönre. Egyáltalán azon meglepődök, hogy valaki csak így leszólít. * - Nem nem előadásra gyakorolok, csak kissé magányosnak és egyedülinek érzem magam és nagyon nagy bajkeverőnek. Mert úgy érzem akit túl közel engedek magamhoz az bajba kerül. * felelem a lánynak.* - De amúgy igen találkoztunk. Tőled kaptam az a kis katonát aki épp az előbb rohant el melletted saját kis felfedező útjára. Akkor épp kék volt a hajad és magassarkú csizmában voltál, ennyire emlékszem. A többit nem tudom megmondani. * felelek a lánynak és bár úgy látszik nincs bajom belül továbbra is csak a fájdalmat érzem.* - Mondjuk én a halak miatt aggódnék legkevésbé a sellő még mindig veszélyesebb. Tényleg azóta sikerült előcsalnod, mert múltkor mondtad, hogy látni akarod majd azért kíváncsiskodom. * teszem hozzá Sadie számára. * - Amúgy ha nem emlékeznél rám, mondjuk múltkor sokkal életvidámabb kedvemben voltam és nem ilyen sötét cuccokat hordtam, de a nevem Esteron. A tied, pedig ha emlékezetem nem csal Sadie, de szólj ha tévedek. Nagyon vidám vagy ma, mi ennek az oka? Hátha esetleg az én kedvemet is feldobja. MErt be kell vallanom nagyon rossz passzban vagyok mostanság.* mesélem a lánynak.*
Sadie Elena Montgomery- .::Diák::.
-Ó, értem.*Válaszolja, majd elgondolkodik. A fiú meglepődése fel sem tűnik neki.*-Én folyton bajba kerülök, másokat nem tudom, hogy bajba sodrok-e, de lehetséges. Viszont...*hangsúlyozza vigyorogva*-... én is szoktam magamban beszélni.*Reméli, ezzel megnyugtatja a fiút, már ha kétségei támadnának a normálissága felől. A katonára felkapja a fejét.*-Ó, igen már én is emlékszem. Tééényleg, csak akkor nem így néztél ki.*Állapítja meg. Fölöslegesen, mert a fiú már amúgy is szóba hozta. A kérdésre elhúzza a száját.*-Neem, sajna nem sikerült. Bosszant is a dolog. De nem adom fel, majd keresek valami könyvet, hátha abban benne van, mit szeret.*Közben eszébe jut, hogy ezt már megtette, de mindegy, nem hozza szóba. Attól, hogy emlékeznek a nevére, csak még lelkesebb lesz.*-Juuujj, emlékszel a nevemre? De jóó.*Feláll, és ugrándozik egy sort.*-Én nem tudok neveket megjegyezni, csak arcokat. Amúgy én mindig vidám vagyok. Vagyis ha nem is úgy kelek, de az leszek. Mondjuk azért fel lehet húzni, de még nem sikerült.*Visszaül a helyére, mert elfáradt az ugrálásban.*-Ma reggel cuki képeket láttam kisnyuszikról. Egyik szobatársam elhagyta az újságját, és abban láttam.*Magyarázza lelkesen.*-Olyan aranyosak, ők a kedvenc állataim jelenleg. Mert hogy mindig mások.*Teszi hozzá.*-Amúgy jól viselkedik a katona? Néha szeszélyes lehet...*Érdeklődik, mert nála ilyen volt.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* Elmosolyodom Sadie az a lány aki mellett képtelen az ember borúsan látni a dolgokat. Szóval muszáj elmosolyodnom és ha valószínűleg csak ideiglenesen is de boldog leszek most. * - Mit szólnál hozzá ha közösen megpróbálnánk. Állítólag szereti ha énekelnek neki. Bár nekem nem épp a legjobb a hangom, de azért közösen megpróbálhatjuk. * ajánlom fel a lánynak. Mert jelenleg tényleg nem érdekel az se ha előjönne és esetleg megpróbálna becsalogatni a vízbe minket. Nagyon érdekelne a dolog mondjuk.* - Igen, nekem nagyon, jó a memóriám és a legtöbb dolgot megjegyzem. Amire emlékezni szeretnék legalábbis az nagyon jól megmarad. * mondom mosolyogva majd ugye a katona is szóba került* - Igen, és nagyon szófogadó lett, nyugodtan elengedhetem messzebb is mert a megbeszélt jelre mindig visszatér hozzám. Addig meg, had fedezze fel az óriás világot. * mondom a lánynak mosolyogva.* - Ha gondolod ide hívhatom. * Aztán ha a lány beleegyezik akkor három rövid fütty, majd két hosszú fütty hagyja el ajkaim és egy kis idő után megjelenik a stégen a kis katona majd a kinyújtott kezembe ugrik szalutál egyet, majd megáll egy helyben és vár.* - Emlékszel még rá? * kérdezem meg a katonától és rámutatok Sadie-re mire a katona bólint egyet majd meghajol a lány felé.* - Menj nyugodtan tovább felfedezni. Mi még itt leszünk, csak ha hívlak gyere majd feltétlen.*
