Fyron Akadémia

Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

2 posters

    Apa és Lánya

    Elizabeth Cobb
    Elizabeth Cobb
    .::Városi Lakos::.
    .::Városi Lakos::.


    Apa és Lánya  Empty Apa és Lánya

    Témanyitás by Elizabeth Cobb Szomb. Május 17, 2014 8:33 pm

    *Amikor éppen egyedül szeretnék lenni akkor lejövök egy kicsit edzeni. Ilyenkor mindig megerősít és levezetem a feszültséget. Egy sötét sortnadrág van rajtam és egy fekete pólóugrásra készen. A bábukat leterítem a földre és persze igyekszem az űrt elkergetni a fejemből. Helyre jöttem annyira, hogy képes legyek én is bármiről beszélni, de minden egyes nap benne van a fejemben Aysen és az, hogy tervez valamit. Várom sok szeretettel és persze örömmel megküzdök vele. Apára is és mindenkire gondolok és örülök, hogy itt vagyok. Közben szól a zene és a dirty youth-ra, System of down üvölt, a laptopról miközben a bábuk helyettesítik Bátyust és Gabrielt. Örülök annak is, hogy apa beengedi a házba és természetesen megváltozott apa is. Jó sok idő kellett hozzá és ennek nagyon örülök. Nem mondom, hogy nem voltam rá mérges, de én is csináltam hülyeségeket és kihasználtam a helyzetet persze. Mostanra én is más vagyok, de e változtattam. Felkapok egy pálcát és most azzal igyekszem edzeni. Mindennap szoktam valamennyit, ne essek ki a rutinból. A kutyám pedig kint ugrál a kertben kiengedtem, hogy szaladgáljon, ameddig én edzek üvöltő zenére. Gondolkoztam azon, hogy 4-en együtt elmehetnénk valahova, meg apával is beszélni szeretnék, nem tudom vacsoránál talán felhozom ezt a családi négyes dolgot. Vagy ebédnél végül is előttünk az egésznap.*
    Michael
    Michael
    .::Felvilági::.
    .::Felvilági::.


    Apa és Lánya  Empty Re: Apa és Lánya

    Témanyitás by Michael Hétf. Május 19, 2014 11:33 am

    - A lányom? - Az edzőteremben, uram. *Egy biccentéssel megköszönöm az információt az inasnak, majd kényelmes léptekkel a megnevezett, földszinti helyiség felé indulok. Igazából nem különösebb okból keresem Lizzie-t, csak szükségét éreztem, hogy vele legyek egy kicsit. Őszintén szólva mostanában sokszor rám tör ez az érzés, sokszor érzem a késztetést, hogy megkeressem, eltöltsek vele egy kis időt, mind a kettőnket biztosítva róla, hogy most már biztonságban van. Aysen fenyegetése persze továbbra is a fejünk felett lóg, de ezúttal talán már Elizabeth is átgondoltabb, ráadásul most még alaposabb védelem alatt áll. Persze ő nem tud róla, de váltott őrségben három angyal vigyáz rá a nap huszonnégy órájában, akkor is, ha kiteszi a lábát a kúriából, nehogy még egyszer megtörténhessen az, ami múltkor. Soha nem fogom tudni megbocsátani magamnak. Egy halk sóhajtással lezárom ezt a gondolatot, hiszen van elképzelésem, hogy Elizabeth mit mondana, ha meghallaná ezeket a dolgokat. Egyébként is, ez tévesen arra az elképzelésre vezethet, hogy ilyen sötét szemmel nézem a világot, ami megint csak nem igaz. Összeszedtem magam, most már jól vagyok, és képes vagyok úgy tekinteni a dolgokra, ahogyan vannak. Mire idáig érek a gondolatmenetben, elérek az edzőteremhez is, szóval kinyitom az ajtót, majd becsukom magam után, és vigyorogva nekitámaszkodok, a lányomat figyelve, várva, hogy mikor vesz észre magától. Egyébként is érdekes figyelni, hiszen soha nem láttam még harcolni, még csak az edzéseit sem, szóval fogalmam sincs róla, mennyire tehetséges benne, vagy mennyit tanult, bár biztos vagyok benne, hogy elég jó. Én egyébként egy fehér melegítő szettben vagyok, fehér kondicipővel, és kivételesen a szárnyaimat is behúztam. Ez valóban elég kivételes eset, hiszen legtöbbször szabadon hagyom őket - kényelmesebb.*
    Elizabeth Cobb
    Elizabeth Cobb
    .::Városi Lakos::.
    .::Városi Lakos::.


    Apa és Lánya  Empty Re: Apa és Lánya

    Témanyitás by Elizabeth Cobb Hétf. Május 19, 2014 7:26 pm

    *Persze a bábukat igyekszem leütni a hosszú botommal igyekezvén szaltókat is adni, meg amit tudok. Eddig csak táncteremnek használtam, de igyekszem odafigyelni, hiszen mostanában, fenyegethet veszély is. Aysen és Lucifer, bár miatta nem fáj a fogam és a húgomra is igyekszem oda figyelni. Az utolsó bábuhoz érve igyekszem, úgy manőverezi, hogy egy mozdulattal felugrok a fal oldalára és leröpítem a fejét.* - Hopsz.. ez kicsit durva volt..*Támaszkodom meg a boton és igen.. Amit igyekszek elrejteni, hogy kint kellett legyek az erdőben és menekülni a nixék ellen. Még mindig nem tudom hogyan kerültem Londonba ez a nő is egy homály. Talán ha Castin mondana valamit, róla viszont nem akarom őt se látni, mert megint összevesztem vele. Talán, hogy a Nixék elől menekültem, és ha el akart kapni egy meg kellett tennem esetleg, hogy lefejezem. Soha nem öltem meg senkit és ezt még apának sem meséltem el még Faithnek, se Dariothnak.. Igazából senkinek.. én abban a pillanatban, amikor rám támadt és nem tudtam levakarni magamról muszáj volt a kényszer nagyúr és lehet, nem bocsájtom meg magamnak és ezért Faitht is jobban féltem meg apát is, de tényleg kicsit megerősödtem úgy érzem. Nem tudom még mi vár rám, de nem is fogok erre gondolni hosszú még az út. Amikor a zene elhalkul, megfordulok és meglepetten látom, hogy apa itt van. Csak elmosolyodom, rajta majd mielőtt megszólalok, felsóhajtok.* - Öhm hát azt hiszem, ha most lemennék a fogadóba talán pár gyengébb démonnal eltudnék bánni.. na jó*Jegyzem meg az utolsó bábura pillantva.* - Mióta vagy itt? Baj van?*Kérdezem meg tőle bár ahogyan ránézek mintha teljesen más oldala jelenne meg. Egy pillanatra megölelem majd elengedem és várom a választ a kérdésére.*- Vagy esetleg Faithel van valami, mert megnézhetem..*Teszem fel továbbra is, de persze csak mert aggódok azért. Ha Faithnek vagy bárkinek baja esne azt nem élném túl.*
    Michael
    Michael
    .::Felvilági::.
    .::Felvilági::.


    Apa és Lánya  Empty Re: Apa és Lánya

    Témanyitás by Michael Szer. Május 21, 2014 11:37 am

    *Ahogyan a lányt figyelem, hirtelen megüt az érzés, hogy valamikor, miközben én nem figyeltem, beilleszkedett közénk, és pontosan azzá vált, amitől mindig meg akartam óvni: harcossá. Nem tagadom, egy percre sem, hogy szüksége van, volt és lesz is erre a képességre, mégis. Nem akartam, hogy ő is belekeveredjen mindabba, amibe mi. Persze, ha jobban belegondolok... Patric J. Morgan találta meg és Michael arkangyal a nevelője. Valószínűleg elkerülhetetlen volt, hogy neki se legyen normális élete. Néha még most is elgondolkozok a régi kérdéseken... Miért alakulnak úgy életek, sorsok, ahogyan? Miért találkoznak az emberek? Miért kerülünk azokba a szituációkba, amikbe? Mennyi az Ő munkája, és mennyi a világban a teremtés napjától munkálkodó gonosz? Persze ezekre a kérdésekre nincs válasz, még én magam, egy arkangyal sem vagyok képes megválaszolni őket, így valószínűnek tartom, hogy egyedül Nála vannak válaszok, Őt pedig nem fogom ilyesmivel zaklatni. Amúgy is az lenne a válasz, hogy próbáljam meg magamtól kitalálni. Az Ő gondolatára egyébként halvány mosoly ül ki az arcomra, de aztán visszatérek a valóságba, pont akkor, amikor Lizzie észrevesz.* - Azért ha lehet ne látogass oda *szusszantok egy félmosollyal. Nos, legalábbis nagyon remélem, hogy ő is viccnek szánta... valamennyit csak tanult az elmúlt évek alatt. Nem keressük a bajt, megtalál az magától is, kár kihívni a sorsot magunk ellen. Amikor hozzám lép, átölelem, majd az utolsó kérdése után vidáman felnevetek.* - Mi az, Lizzie, ha a közeledben vagyok az csakis rossz hírt jelenthet? Nem lehetek csak úgy a lányommal, a tiszta öröm kedvéért? *vigyorgok rá.* - Nem, semmi baj nincs, Faith meg a városban sétálgat valami barátnőjével, plusz az egész családot figyeltetem, úgyhogy feleslegesen aggódsz *mondom, majd megsimogatom a fejét, és ismét a bábuk felé pillantok.* - Azért érdekelne, hogy ezt hol tanultad. Mindent Morgantől? *vonom fel a szemöldökömet. Amit az előbb csinált, az nem hasonított kimondottan a démon-vámpír stílusára, szóval valahogy kétlem, hogy köze van hozzá. Persze ki tudja. Attól még, hogy nem az ő stílusa, ismerhet ilyen harcmodorokat is... Fáj beismerni, de egyike a legjobb harcosoknak, akiket ismerek a földön.*
    Elizabeth Cobb
    Elizabeth Cobb
    .::Városi Lakos::.
    .::Városi Lakos::.


    Apa és Lánya  Empty Re: Apa és Lánya

    Témanyitás by Elizabeth Cobb Szer. Május 21, 2014 2:14 pm

    *A harcos egy pozitív tényező az életemben, de semmi kétség a felől, hogy valóban az vagyok. Apának fogalma sincs, mennyire igaza van és persze nagyon sokat tanultam Pattől és Gabrieltől, de ez a mozdulat az üldözés során alakult ki. Megjegyeztem a mondatot és elmosolyodom. Persze, hogy csak vicceltem végül is még mindig szobafogságban vagyok emiatt 3 hónapra és igen igyekszem megfelelően viselkedni.* - Ne aggódj, nem mennék le még egyszer. Elég volt a szobafogságból egy időre.*Mosolyodom el és ugye megölelem, aztán kérdezem Faith-t és felvonom a szemöldököm kivel mehetett el. Legalább el van, és ennek nagyon örülök. Egyébként a kérdésre csak felvonom a szemöldökömet.* - Végül is, de csak mostanában nagyon el voltál foglalva aztán én sem voltam valami kedves az utóbbi időben és hát meg tudod, inkább rá kérdezek, mielőtt tényleg valami történne.*Felelem teljesen őszintén és igen, Aysen fenyegetésére is gondolok, de az a tudat, hogy megint felbukkanhat, bennem van, de ezúttal felkészültebb vagyok. Persze a tény is, hogy elkaphat, de most arra készülök, hogy megöljem, mert semmi keresni valója nincsen itt. Látom azt, hogy a bábuk felé pillant. Az ajkaimra harapva rápillantok főleg az utolsóra. Eszembe jutnak azok, hogy el kellett menekülnöm és sehol sem voltam biztonságban, az erdőben. Egy pillanatra elkalandozva a kérdésre felpillantok.* - Nem mindent. Viszont Gabriel is tanított, de Pat sokat foglalkozott velem, ezzel kapcsolatban viszont ezt nem ő tanította. Tudod.*Sóhajtok.* - Ha egy tizen éves ellen üldözést terveznek és egy egész csapat nixe vagy bármi más üldözni kezdene és rám támadna meg kellett védjem magam.*Mondom apánk és igen nem vagyok rá büszke.* - Végig rátok gondoltam és arra hogyan kerülök ki. Számítottam arra is, hogy meghalok, de valamiért előjött belőlem az angyali harcos énem és egyszerűen azt vettem magam észre, hogy amikor menekültem és támadtak gyilkolnom kellett. Nem vagyok rá büszke, de ezt nem akartam, hogy sokan tudják. Előtted nem fogom titkolni hisz látod, mivé válok szépen lassan, de megtanultam valamit az erdőben. Ha túl akarsz élni valamit akkor küzdeni, kell érte én pedig ezt tettem.*Végül is mesélem apának és igen a reakciójára kíváncsi vagyok, de pontosan tudja ő is, hogy milyen ez az érzés, hiszen ő meg a testvére keze alatt volt. Sóhajtok egyet majd a bábura nézek.* - Mielőtt folytatnánk ezt a témát, végre boldogság izzik a levegőben?*Kérdezem tőle Dariothra célozva. Engem nem zavar és örülök a boldogságuknak. Végre. Itt volt az ideje.*
    Michael
    Michael
    .::Felvilági::.
    .::Felvilági::.


    Apa és Lánya  Empty Re: Apa és Lánya

    Témanyitás by Michael Szomb. Május 24, 2014 10:28 pm

    - Gondolom *horkantok a szobafogság témára. Senki nem mondhatja, hogy nem érdemli meg azt a töménytelen mennyiséget, amit kapott, de örülök, hogy végre van valami látszata is: eddig szinte biztos voltam benne, hogy a legkevésbé sem érdekli. Megnyugtató, hogy ezek szerint valamennyire mégis.* - Ezek normális dolgok, Lizzie *sóhajtok a következő szavakat hallva.* - Mindenkinek vannak olyan időszakai, amikor az élet nehézségei elfeledtetik vele, hogy mi az, ami igazán fontos, és sokszor nem úgy viselkedünk, ahogyan kellene. Ez természetes. Ilyen az élet *ül ki egy halvány, megnyugtató mosoly az arcomra. A változás nagyon feltűnő, bár az utóbbi hetekben már jelentősen kevésbé voltam mogorva, a tegnap este történései végre véglegesen helyretettek. Azt hiszem, rájöttem pár olyan dologra, amit talán korábban kellett volna felfognom, de az is lehetséges, hogy most jött el az erre rendeltetett idő. Hiszen Atyám terveiben mindennek megvan a megfelelő helye és ideje. Ez után rákérdezek arra, amit az előbb láttam, és a válaszát hallva összeszorul a szívem. Mielőtt azonban válaszolhatnék, újabb kérdést intéz hozzám, megszakítva a témát, bár ettől függetlenül is vissza fogok térni rá.* - Igen *mosolyodok el* -, de ne tereld a témát. Amit mondtál... nos, ha megpróbálok őszinte lenni veled és önmagammal is, azt hiszem, sejtettem, hogy ilyen leckéket fogsz megtanulni a Purgatóriumban. És szintén teljesen őszintén... nem tudom, mit mondjak neked. Az, amit mondasz, tulajdonképpen nem helyes, morálisan... egyben azonban nagyon sok esetben az egyetlen lehetőség a túlélésre. *Egy pillanatra ismét elhallgatok, majd sóhajtok, és a fal melletti tárolóban lévő kardok markolatát meg-megérintve lassan sétálni kezdek.* - Mindig reménykedtem, hogy neked nem kell azzá válnod, amik mi voltunk, hogy te nem fogsz belekerülni abba a világba, amiben nekünk nap mint nap meg kell küzdenünk a túlélésért. Talán hiú volt a gondolat, hogy mindettől megvédhetlek... de akkor még hittem benne, hogy képes leszek távol tartani tőled a világ minden mocskát. Mostanra tudom, hogy a gondolat már a kezdetektől ostoba volt... Ha egy kicsit többet értettem volna a világból, soha nem hittem volna benne. Nem örülök annak, hogy harcos vagy *állok meg az egyik kardnál, kék szemeimet egyenesen a lányom tekintetébe mélyesztve* -, de tudom, hogy kevés ember van, akinek akkora szüksége van rá, mint neked. Egyetlen dolgot kérek: ahányszor csak el tudod kerülni a gyilkosságot, kerüld el. Michael arkangyal neveltjeként nagyon kicsi az esélye, hogy megbukj... De talán nem is ez számít igazán. A saját lelkiismeredért aggódom *fejezem be egy sóhajjal, lehajtva a fejem, szemügyre véve a kard markolatát, de a gondolataim természetesen egyáltalán nem a harci felszerelésünk körül járnak.*
    Elizabeth Cobb
    Elizabeth Cobb
    .::Városi Lakos::.
    .::Városi Lakos::.


    Apa és Lánya  Empty Re: Apa és Lánya

    Témanyitás by Elizabeth Cobb Szomb. Május 24, 2014 11:41 pm

    *A szobafogság nagyon hatásos volt és talán elég volt egy időre belőle. Nem igazán szeretnék még ennyit és persze tudom azt, hogy miért kaptam. Apa persze jót akar nekem és ezt tudom, jól hiszen megfogadom a tanácsát akkor is, amikor olyan amilyen. Hallgatom apát és elmosolyodom.* - Ne haragudj, én tényleg hülyén viselkedem, és ha azt mondtam, hogy nem tartozik rátok, többször ami velem történt nem igaz. Csak el akartam rejteni az érzelmeimet előletek.*Felelem neki őszintén sajnálva és igen valóba mondtam ilyet, de csak hogy meneküljek a dolgok elől és felejtsek. Közben eszembe jutott az, hogy amikor ide kerültem milyen voltam. Néha magamon is meglepődöm, hogy mennyit sikerül változnom és persze nem gondoltam volna, hogy felnövök elég hamar. Egy pillanatra elkalandozok és eszembe jut, amikor először apához kerültem.. Megrázva a fejemet visszatérek a világba és csak hallom, hogy újra a témáról beszélünk. Figyelem, amit mondd, és persze jó tanító apa és szeretem, ha tanít ő is. Néha nem tudom megfogalmazni rendesen a mondatokat. Ugye elkezd járkálni és végig hallgatva, amíg jár a kardok között és hallgatom, elgondolkodok, azért amit mondd. Valahol meg kellett védjem magam, és ha ő nem lett volna itt és akkor megtörténik, amikor az alvilágban van.. így is örülök, hogy meg tudom védeni magam. Most már.* - Nézd, talán amikor legyilkoltam támadásnál az önvédelem volt. Tudom, számítottam rá, hogy nem örülsz majd neki és én sem akartam ezt az utat választani, de nem volt más választásom. Talán ez a sorsunk és ilyen az élet. A szerencsekerék mindenkinek mást oszt. Valakinek lehet, normális élete valakinek nem tudom… talán ezt osztotta a lap. Jobb lett volna, ha nem decemberben tudom meg mit is kéne csinálnom, elfogadtam. Soha nem szerettem volna harcos lenni, de Lucifer, Beliar.. Aysen fenyegetése figyelj, amit tanulok tőled is igyekszem a saját tudásom szerint csinálni. Kerülni szeretném a bajt és nem szeretnék és fogok ilyet csinálni.*Magyarázom neki és a falnál leülök a földre és a térdeimet magamhoz húzom. Nem egyáltalán nem esett jól a gyilkolás és reméltem, hogy nem egyedül fogom megtenni vagy soha.* - Nem fogok megbukni. A lányod vagyok és tudom uralni a helyzetet. Hidd el tiszta a lelki ismeretem és nem vagyok arra büszke, amit csináltam.*Egyszer meg kellett történnie ennek a beszélgetésnek, de nem tehetek róla. Nem félek már attól, amiktől eddig és ez az önbizalmamon is javított kicsit.* - Figyelj, ha valakit óvni szeretnénk ettől az egésztől, akkor Faith-t nézd én is vigyázok rá és számtalan dolog jöhet, akkor is igyekszem uralni a dolgokat.*Fejtem ki neki hiszen Faith-nek van még egy esélye nekem sosem lesz csak ha Aysen meghalt. Nem tudom mikor fog bekövetkezni, de akkor lesz igazán békés minden.* - Egyébként, ha valami történne, azt amúgy is megéreznéd. Megígérem, nem fogok szégyent hozni rád.*Közben felállok, és oda sétálok hozzá és elmosolyodom és ezt teljesen így gondolom. Aztán eszembe jutott Castinnal a veszekedésem, és ami miatt nem akarom látni igen képes voltam akkor azt mondani, amit és nem tudom, megkérdezzem e. Talán váratlanul fog érni, de ami történt még hetekkel ezelőtt.* - Figyelj, ha már beszélünk..*Kérdezem, tőle majd kiveszek egy kardot és forgatni kezdem apa előtt célozva, hogy vele egy edzés milyen lenne, hiszen kíváncsi lennék rá.* - Castinnal múltkor összevesztem. Azt merészelte mondani és nem értem miért lovagol, rajta azt akarta költözzek vele el. Ezen összekaptam vele, mert te nevelsz és pár hónap után ezt merészeli mondani.. és, elég csúnyán váltunk el, mert nem az ő vezeték nevét mondtam hanem Cobbot mondtam neki és kicsit meglepte.. Castin úgy vélte még pár hete, hogy nem vagy képes megvédeni a Purgatóriumi dolgok után, de közöltem vele, hogy ez nem igaz, mert az arkangyaloknak is lehetnek rossz napjai és kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy nem tudnak cselekedni és tudod mit mondtam erre még?*Nézek rá és megfogom a kezét a kardozás előtt.* - Hogy én tudom nem szándékosan voltál ilyen és közöltem vele ő menjen le a pokolba ennyi ideig és ha nem képes ezt elfogadni akkor ne keressen egy darabig. Lehet rossz ötlet volt, de még mindig nem fogadtam el a tényt, hogy van egy bátyám egy bátyám aki nem volt képes foglalkozni velem és jó bújkált Aysen elől, de ti tőletek többet kaptam mint tőle, de ő meg közölte, hogy nem bízik benned. Magyaráztam neki, hogy ez rossz ötlet, mert te semmi rosszat nem tettél és szálljon már le rólad, mert nehéz időszakon mentél keresztül.. Emiatt is kicsit ki voltam, de nem is mondtam neked, csak ha már ilyen vagy.*Mármint normális ezt akartam érteni és igen sok minden változott a pár év alatt, de hát nem tehetek róla. Mindenki változik.*
    Michael
    Michael
    .::Felvilági::.
    .::Felvilági::.


    Apa és Lánya  Empty Re: Apa és Lánya

    Témanyitás by Michael Hétf. Jún. 16, 2014 10:37 pm

    - Tudom. Ismerem az érzést, magam és több barátom miatt is. Nem haragszom, nem is hiszem, hogy tudnék. Amit csináltál, voltaképpen normális emberi viselkedés *mosolygok Lizzie-re halványan. Tisztában vagyok vele, hogy mit élt át, és hát én magam is hasonlóan viselkedtem. Nagyon sajnálom, hogy olyannyira szerencsétlen időzítéssel történt mindez, hogy nem tudtam segíteni neki, egyben azonban azt is tudom, hogy kár ezen rágódni. Ami megtörtént, megtörtént, és hát utólag már nem tudok változtatni rajta. Amit megtehetek, az az, hogy most megteszek a lányomért mindent, és reménykedek, hogy ezzel helyrehozhatom az okozott károkat. Ez után áttérünk a gyilkosság és Elizabeth harcossá válásának kérdésére. A válasza első szavaira halkan sóhajtok - tisztában vagyok vele, hogy nem volt akaratos, hogy nem szimplán azért tette, hogy megöljön valakit, de nem szeretem a gyilkosság gondolatát, noha az én lelkemen is sok halál szárad. Persze nagyon nagy részük elkövetésére Tőle szólt az utasítás, ami némileg könnyebbé teszi, az elmúlt húsz évre viszont nem is merek ilyen szempontból visszagondolni. Nem vettem el sok ember életét, de azt hiszem, minden egyes gyilkosság megölne egy kicsit belül, ha megpróbálnám kideríteni, mi történt velük. Nem értem, hogy Morgan lelkiismeretében hol a defekt, hogy soha nem érzett megbánást... Én soha nem leszek képes túllépni egyetlen halálon sem, amit okoztam.* - Tisztában vagyok vele, hogy szükséged van ezekre a képességekre, és a legkevésbé sem kétlem, hogy önvédelemből tetted, amit tenned kellett. És ne érts félre: nem is akarom, hogy ez másképp legyen. Veszélyben vagy, és noha igyekszem mindig biztonságban tartani téged, lehetséges, sőt, szinte biztos, hogy elő fog fordulni, hogy meg kell védened magad a segítségem nélkül. Akkor pedig jobb, ha tudod, mit csinálsz. Ami pedig a kiosztott kártyákat illeti... Ezekről a dolgokról nem mi döntünk. Nem tudom, soha nem is tudtam, hogy ki mi alapján kapja a sorsot, amit Ő szán neki, azt viszont tudom, hogy felesleges lázadozni ellene. Senkit nem ismerek, aki képes lett volna megváltoztatni a terveit puszta lázongással. A legjobb, amit tehetünk, hogy elfogadjuk, amit kaptunk és a legjobbat hozzuk ki belőle *magyarázom halkan, de úgy döntök, ennyi elég is. Tudom, hogy ezek nagyon közhelyeknek hangzanak, de egyben mélyen tisztában vagyok vele, hogy minden szavam igaz. Évezredekre emlékszem: eleget láttam ahhoz, hogy ne nagyon tévedjek többé. Faith említésére halkan sóhajtok.* - Na igen... Faith. Le akarok ülni vele beszélgetni valamelyik nap... Nagyon sok mindenen ment keresztül, és noha úgy tűnik, jól viseli, az ő korával ennyi időt a Pokolban tölteni... Bevallom, jól teszed, hogy aggódsz érte. Én is félek, hogy mi vár rá. Abban azonban sajnos biztos vagyok, hogy nem lesz könnyű élete: körülöttünk senkinek nincs. De talán csak a világ ilyen *fut végig egy nem éppen vidám mosoly az arcomon. Amikor Lizzie ígéretet tesz, ez a keserű mosoly őszintére változik, és egyik karomat felé nyújtva átölelem.* - Biztos vagyok benne, hogy soha nem fogok szégyenkezni miattad. Olyan módon álltál helyt az elmúlt hónapok folyamán, ami a legközömbösebb apát is büszkévé tenné. *Ez után elengedem, és visszafordulok a tartóban lógó kardokhoz, várva, hogy Elizabeth-nek van-e még mondanivalója. Úgy tűnik igen, mert hamarosan újra megszólal, így egyből rá pillantok. Felvonom a szemöldökömet, amikor kijelenti, hogy összevesztek a testvérével, de úgy döntök, várok egy rendes magyarázatot, mielőtt megjegyzést teszek a dologra. Szavait hallgatva vegyes érzelmek ragadnak magukkal: egyrészt a gondolat, hogy Lizzie az én vezetéknevemet kívánja használni, ami ismét elindít egy hónapokkal, talán több mint egy évvel - tényleg, mikor is? - megakadt gondolatmenetet, másrészt a harag, amiért Castin így merészel viszonyulni hozzám. Hol volt ő, amikor Lizzie-t megtámadták? Hol volt ő, amikor a kislány teljesen egyedül volt, alig szabadulva vámpírok és bukott angyalok közül? Hol volt az elmúlt... két évben? És most milyen jogon követeli magának a lányomat? Azonban nem mutatom az érzelmeimet, hiszen mégis csak... család. A vér ereje, és egyebek, ráadásul biztos vagyok benne, hogy Castin nem akar semmi rosszat, csak az alapgondolatai nem teljesen megfelelőek. Plusz. Nem bízni egy arkangyalban. Azért ez elég nagy hülyeség. Szóval gyorsan összeszedem magam, és először a Castin témát veszem elő, későbbre hagyva a közöttünk lévő viszont.* - Nézd, Lizzie. Tisztában vagyok vele, hogy nehéz elfogadnod Castint, és meg is értem, hogy miért. De ne felejtsd el, hogy ő minden, ami a családból maradt számodra. Senki máshoz nem fűz vérkötelék ezen a világon. Próbálj meg jól kijönni vele. Valószínűnek tartom, hogy sok mindent megtudhatnál tőle a családodról, amit egyébként talán soha nem tudnál kideríteni, és biztos vagyok benne, hogy érdekel, honnan származol. Castin nagyon sokáig keresett téged, és meg tudom érteni, hogy most, hogy végre megtalált, nem akar elveszíteni: valószínűleg ezért is akar közelebb tudni magához, és ezért nem bízik bennem, vagy ha úgy jobban tetszik senkiben, mert szerintem inkább ez a helyzet. Próbálj meg megbékélni vele, én pedig majd elrendezem a kettőnk közötti nézeteltéréseket *biztosítom a lányt. Száz százalék, hogy lesz egy hosszú és alapos beszélgetésem Castinnal... de ezekről a részletekről Elizabeth-nek nem kell tudnia.* - De van valami fontosabb is, amiről beszélnünk kellene *fut végig egy mosoly az arcomon, ahogyan ismét rápillantok.* - Már előtte... ez előtt az egész előtt is gondolkoztam rajta, de úgy érzem, most van itt rá a tökéletes idő, és abból, amit mondtál, úgy érzem, te is egyetértesz. Elizabeth, szeretnélek törvényesem is a lányommá venni, a saját nevemre, hivatalos okmányokkal *jelentem ki egy halvány, törődő mosoly kíséretében. Hát, kint van. Igazából az előbbi megnyilvánulása eléggé egyértelmű volt... egy kicsit mégis aggódom. Hiába. Ilyen érzés életed nagy pillanatai előtt állni. Mert egy dolog, hogy mi magunk apa-lánya kapcsolatként tekintünk arra, ami közöttünk van, ez az egész egyáltalán nem hivatalos. Azzá tenni pedig... egy elég nagy lépés.*
    Elizabeth Cobb
    Elizabeth Cobb
    .::Városi Lakos::.
    .::Városi Lakos::.


    Apa és Lánya  Empty Re: Apa és Lánya

    Témanyitás by Elizabeth Cobb Csüt. Jún. 19, 2014 1:32 am

    *Soha nem tudom azt, hogy még is mire vagyok képes, de én is megbántam azt, hogy hogyan viselkedtem apával, de nagyon megbántam azt, ahogyan én is bántam vele. Szeretem őt és nem akarom elveszíteni mindennél jobban és igen képes vagyok arra is amire kér. Még akkor is ha úgy viselkedik, mint egy őrült. A gyilkosság sohasem fogom el felejteni, hiszen az egy olyan élmény volt, amit megtettem és nem nem hiszem, hogy képes lennék arra, hogy még egyszer megpróbálom. Nem elég volt akkor gyilkolni, de így is tudom, nem vagyok rossz ember. Hallgatom apát és elmosolyodom a szavaira.* - Nézd, igyekszem úgy viselkedni, hogy neked is és mindenki másnak jó legyen. Amit kaptam az élet, és az, hogy veszélyben vagyok ez az.. Áldás és tudod volt egy álmom. Hogy ne ilyen világba nőjjek fel, de tudod, egészen kezdem megszokni ezt a helyzetet apa. A sors mindig visszacsap és el kell fogadni, hogy ezt a lapot húzta. Viszont egyet tudok: Hova tartozom, és ezt neked köszönhetem meg Patricnek és, hogy ti találtatok meg. Így teljes az én életem. Ennek kimondhatatlanul örülök, és nem tudom meghálálni. Ráadásul emlékszem mikor ide kerültem milyen voltam néha meglepődöm magamon, hogy mivé változtam és azon gondolkoztam jó úton haladok e.*Magyarázom apának és sóhajtok.* - Amikor lementem a fogadóba az is Adrenalin löket volt, azt, hogy Alexanderrel az akadémián csókolóztam akkor gyakorlatilag kikezdett velem nem tudtam mit csináljak. Ez még akkor volt, amikor lent voltál és tanított táncolni, felajánlotta. Azóta kicsit állítólag helyre lett rakva valami olyasmit magyarázott nekem legutóbb, hogy nem jöhet a közelembe, mert Patric által nem éli túl.*Magyarázom apának ezzel kapcsolatban majd Pattel is beszélnem kéne. Élvezem, hogy Alex fél, de akkor is.* - Jól teszed, én bevallom egyszer próbáltam rá kérdezni nála nem jutottam sikerrel. Tudattam vele azt, hogy elmondhatja, beszélhet róla, hátha neked jobban megnyílik.*Felelem és én is aggódom Faithért, mert szeretem, mintha húgom lenne, és hát igyekszem én is úgy bánni vele, hogy megfeleljen minden neki. Apa elkezd beszélni és meglepődök. Elmosolyodom, és ugye megölelem-* - Ez csak természetes. Akkor is az apám maradsz, és ez nem változtat semmin. Olyan dolgon mentél keresztül, amit el kellett viselned az emlékeiddel ráadásul itt van ez az Ian aki megkörnyékezett és szintén hozzátok kapcsolódik és nyílván Lucifer azt akarja, hogy szenvedj. Ez is azt bizonyítja. Tudom.. beszéltem erről Dariothal és elmondta, hogy mióta itt van nehezen közeledtél hozzá pont azért, hogy ne veszíts el senkit. Figyelj apu. Tudom, hogy boldogok leszünk főleg te. Itt van az, akit szeretsz, van egy családod és ez számít. Jelennel kell foglalkoznunk és nem a jövővel. Mi vár ránk. Azt úgyis meg fogjuk tudni.*Felelem neki és elmosolyodom, és figyelem mit csinál.* - Mindannyian változtunk az elmúlt időszakban én bevallom azt hittem rossz irányba mész. Azt hittem olyanná fogsz változni, mint a bátyád. Tudom, lehet, rosszul hangzik, amit mondok, de megijedtem. Tudod én, szeretlek és büszke vagyok rád, hogy sikerült meggyőznöd az ellenkezőjéről. Viszont rengeteget tanultam Patrictől is. Nem a rossz dolgokról beszélek.*Mondom neki, amit gondolok és a szégyenkezésre is. Örülök, hogy büszke rám és remélem így is marad.* - Apa megígérem neked, hogy Ian nem marad a közeletekben és nem arra céloztam, hogy megölöm. Soha többé nem fogok gyilkolni és a képességeimet jóra fogom használni. Nem hagyom, hogy téged vagy Darioth-t bántsa én is résen leszek, és oda figyelek. Dariothal megérdemlitek egymást és remélem, hogy most már minden rendben lesz.*Na, ja rendben hiszen szóba hozom Cast és elmosolyodom keserűen.* - Apa, de Castin hol volt amikor ott volt a korbács. Egy nyakláncom maradt anyutól, azt is elvesztettem két éve, amikor megtaláltatok. Gyakorlatilag semmilyen emlékem nem maradt és most itt van, és azt akarja, hogy vele legyek. Nem tudja min mentem keresztül. Szükségem lett volna egy testvérre vagy valakire és akkor egyedül voltam. Egyedül! Talán azt hittem két éve megemberesedtem a vámpírok miatt, de rájöttem, hogy nem szeretem őket. Patricen kívül, mert tudod, hogy ő érte rajongok. Mint egy bátyus. Castin viszont lehet a vérem és nem tudom, hogyan viszonyuljak hozzá.*Mondom neki és mondja azt, hogy a szüleimről megtudhatnék többet. Elmosolyodom.* - Emlékszel múltkor megkértelek arra, hogy engedj el. Gabriel szeretne elvinni valahova. Felvitt a Felvilágba találkoztam velük. Legalább is ugye ott fent és örülnek annak, hogy teljes az életem. Azt akarták, hogy akkor tudjam meg ezt az egészet, amikor megnövök, és 18 éves leszek, de csodálkoznak, hogy hamar megértettem. Nem beszéltem velük sokat, de ők örülnek annak, hogy van egy másik családom és ők mindig figyelni fognak fent. Castin pedig valóban óvni szeretne mindenkitől és tényleg arra volt mérges, hogy nem tudtál segíteni akkor. Tudod, mit mondok erre. Azt, hogy be kellett következnie és én döntöttem így. Találkoznom kellett Aysennel és tudom, hogy őt ő az, akivel végeznem kell ő az én végzetem. Megölte a szüleimet és erre nincs mentség. Gabriel pedig nem mondta azt, hogy hova megyünk. Úgy gondolta itt az ideje találkoznom velük. Nem utálom Castint félre ne érts, csak ne kérje azt, hogy elmenjek vele. Nem foglak itt hagyni. Ő a testvérem és te az apám. Hanem is a vérszerinti, de az én kedves jó lelkű édesapám, vagy akit a világon mindennél jobban szeretek és köszönöm az égnek, hogy megtaláltuk egymást. Apa mármint az igazi azt mondta, hogy be fogja látni azt, hogy megbízzon, benned csak idő kell neki is igen.. Meg nekem is, nehezen fogadom el bátyámként. Nem veszítem el őt, sem ha akarnám. Láttam egyszer valamit.*Sóhajtok és kifejtem a gondolataimat és azt is, hogy Gabriel hova vitt mit csinált.* - Azt láttam, hogy van egy boldog család, aki békében él. Egy arkangyallal az élen, akinek a szíve tiszta, mint az ég és a lelke ragyog akár a csillagok.*Mosolyodom el és nem tudom mire feljött ez a mesélni való, de örülök annak, hogy kijött belőlem. Mindig el akartam ezt mondani apunak és figyelek, hiszen ő is beszélni szeretne. Pislogok, amikor közli, nevére akar venni. Végre egy teljes család tagja lehetek, amire mindig is vágytam. A szívemre fogok hallgatni.* - Örülnék neki. A világon mindennél jobban. Nem sokan vállalnak ilyen fiatalon gyereket. Aki legyen akár 5 évvel fiatalabb. Nagyon szeretném, és mint mondottam. Te, Darioth Faith Patric… ti vagytok nekem a családom. Az új családom, akik fontosak nekem. Esteron és Castin is, meg Kamen is, de Patric nekem olyan, mint aki mindig is mellettem volt. Ő tudta a titkot és ő volt az aki még segített testvérhez méltóan. Ragaszkodom hozzá is nem lehet levakarni róla. Ne haragudj, de ezt muszáj mondanom neked és szerintem erre már magadtól is rájöttél. Mindegy szóval vissza térve arra, hogy a nevedre akarsz íratni Részemről benne vagyok. De… ugye nem kell Luciferrel találkoznom? Sajnos rájöttem ara, hogy ő is „rokon” féleség*Kérdezem apától és jó félig vicces félig nem. Megölelem apát és nagyon örülök neki.* - Nagyon szeretlek és nagyon fontos vagy nekem mindennél jobban. Egy arkangyal lányaként igyekszem úgy viselkedni ahogy kell és kerülöm a bajt ezt megígérem neked.*Ezt határozottan kijelentem és biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog azt amit szeretnék.* - Na mit szólnál egy menethez? Ki állnál velem egy gyakorlásban?*Teszem fel a kérdést majd megforgatom az egyik kardot.* - Nem félek a felől, hogy legyőzől bírom a vereséget, de tudd, hogy Gabriel is tanított.. a pörgés részben tőle sikerült átvennem.*Mondom neki és igen várom a reakcióit. Nagyon szeretem apát és örülök, hogy itt van nekem.*

    Ajánlott tartalom


    Apa és Lánya  Empty Re: Apa és Lánya

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Pént. Márc. 29, 2024 9:56 am