*Jesmon ma délelőtt érkezett vissza az Akadémiára, de azóta sem volt ideje a feladataival foglalkozni. Ennek egy nagyon egyszerű oka van: fogadott lányával és annak párjával ebédelt, s bizony eléggé elbeszélgették az időt. Csak most jött el, és most is csak azért, mert Lorasnak pihenésre van szüksége, hiszen már napokon belül megszülethet a kicsi. Jesmon már úgy-ahogy beletörődött, hogy "nagypapa" lesz, bár továbbra sem tudja, hogyan álljon a dologhoz. Persze sejti, hogy jobban teszi, ha élvezi a dolgot, mert hát, Rebecca nem úgy néz ki, mint aki egyetlen gyereket sem akarna, és hát, valljuk be... Jesmon nem hülye. Már összerakta magában: hogyha az életét Beccával szeretné tölteni, Becca pedig gyereket szeretne (ami felől Jesmonnak már kétsége sincs), akkor bizony jobban teszi, ha előbb-utóbb beletörődik. Habár, egyelőre nagyon küzd a gondolat ellen. Az ég világon semmi kedve nincs még egy lányt teljes életveszélybe sodorni. Szóval, ez még valószínűleg egy igen nagy vita tárgyát fogja közöttük képezni. Remélhetőleg nem mostanában. Jesmon most ért csak vissza a szobájába, így hát int egyet, mire kivilágosodik a szoba - szükség van erre, hiszen odakinn igen borult az idő. Ezt követően ledobja a kabátját a kanapéra, majd egy halk sóhajjal leül az íróasztala mögé. Pár pillanatig csak hátradőlve figyeli a lámpafényben fürdő szobát, majd int egyet, mire a fények elhalványulnak, kellemes félhomályban hagyva a helyiséget. Ezt követően, egy újabb intésre az asztalon álló gyertya meggyullad, Jesmon pedig maga elé húz egy rakás papírt. Ameddig Rebecca Deannel van, jobb, ha halad a munkával. Aztán eszébe jut, hogy milyen régen hallott bármit is a terv felől - mikor legutoljára beszélt Abaddonnal, úgy volt, bármelyik nap elintézhetik, már az utolsó simítások folynak. Meg kéne keresnie. Vagy legalább Patricet. Azonban úgy dönt, ez egyelőre még ráér, most jobb, ha kijavítja ezeket a dolgozatokat. Majd este intézkedik. Úgysem tud tenni semmit. Ha meg nem sikerül a terv... Nos, arra igen hamar rá fog jönni. Valószínűleg abból, hogy a Pokol közepén, Lucifer lábai előtt térdepelve találja magát.*
2 posters
Az ősdémon és az arkangyal - a megmentő és a megmentett találkozása
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
- Post n°1
Az ősdémon és az arkangyal - a megmentő és a megmentett találkozása
by Jesmon Helar Csüt. Dec. 26, 2013 4:13 pm
Michael- .::Felvilági::.
- Post n°2
Re: Az ősdémon és az arkangyal - a megmentő és a megmentett találkozása
by Michael Csüt. Dec. 26, 2013 5:41 pm
*Úgy döntöttem, hogy elég időt töltöttem már Elizabeth-tel és Faith-szel, hogy magukra hagyhassam őket egy kicsit, így nem rég közöltem velük, hogy fel kell mennem Fyronba, és eljöttem. Tudom, hogy beszélnem kell Jesmonnal, hiszen azzal, hogy tőlem tudja meg, minimum tartozok neki... Már ha Morgan még nem mondta el neki, hogy mi a helyzet. De azért reménykedek, hogy nem kereste fel az ősdémont. Persze azt megértem, hogy Jesmon miért vállalja annak a kockázatát, hogy bízik benne, hiszen démonok mind a ketten... És valószínűnek tartom, hogy számára hihető, hogy nem csak ő térhet meg. Gyorsan lerázom magamról ezeket a gondolatokat, elvégre nem azért jövök hozzá, hogy vitatkozzak vele holmi kölyök démon-vámpírról. Mire idáig jutok a gondolatmenetben, már az irodája előtt ácsorgok, így sóhajtok, és bekopogok. Most nem foglalkoztam vele, hogy elfedjem az arkangyali energiákat, szóval valószínűleg érzi, hogy valaki közeledik, de ez még bármelyik testvérem is lehetne. Azt már nem várom meg, hogy ajtót is nyisson: szinte azonnal a kopogás után benyitok, majd becsukom magam mögött az ajtót, és féloldalasan rámosolygok.* - Üdv, Jesmon. Örülök, hogy végre találkozhatunk. *Ezen túl egyelőre nem mondok többet, csak várom, hogy mit reagál rám, és annál is udvariasabb vagyok, hogy hellyel kínáljam magam. Szóval egyelőre csak állok vele szemben, és várom a reakcióját.*
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
- Post n°3
Re: Az ősdémon és az arkangyal - a megmentő és a megmentett találkozása
by Jesmon Helar Csüt. Dec. 26, 2013 8:58 pm
*A kopogást hallva az ősdémon fel sem pillant, csak félhangosan megszólal.* - Igen? *Azonban alig ejti ki a szót, az ajtó máris kitárul, így hát kénytelen felemelni tekintetét. Hiszen, ha olyan sürgős, hogy még a választ sem várja meg, biztosan nagyon sürgős lehet. Persze csak kevesen merik ezt megtenni - Patric, Rebecca, esetleg valamelyik másik igazgató, így hát a felsoroltak valamelyikére számítva figyeli a nyíló ajtót. Azonban ekkor megérzi az energiát... Egy angyal. Arkangyal?! Először Sarielre gondol, aztán rögtön eszébe jut, hogy Sariel hol van most épp. Azonban nincs sok ideje gondolkozni. Ahogy meglátja Michaelt az ajtóban, rögtön felismeri, pedig személyesen még sosem találkoztak. Viszont... A többi arkangyalt már látta, s ő nem egy közülük. Hát akkor csak ő lehet... De hogyan? Jesmon azonnal felpattan, szinte feldöntve a széket maga mögött. Azonban az udvariasság nem veszett ki belőle teljesen, kilép az asztal mögül és közelebb lép az arkangyalhoz.* - Michael... Tehát sikerült? *Kérdi, még mindig kissé kábán a döbbenettől. Aztán gyorsan magához tér, s a kanapé felé int.* - Ülj csak le. Kérsz valamit? Teát, kávét? *Sorolja a lehetőségeket, miközben egyre csak próbálja magában feldolgozni a fejleményt. Michael itt van. Tehát kijutott. Tehát sikerült a terv. De Patric miért nem szólt? Vagy csak most jött ki? Az nem lehet, nem hozzá jött volna először. A legjobb lesz, ha a legbiztosabb forrásból tudja meg. Így hát, ha Michael helyet foglalt, egy intéssel odavarázsolja a kért italt, majd ő is leül, vele szemben.* - Mikor jutottál ki? És hogyan? Minden rendben ment? Őszintén szólva hetek óta szinte semmit sem tudok a tervről, Abaddonnal beszéltem néhányszor, de legutoljára sem tudott még túl sokat mondani... Hogyhogy pont most? Azt hittem, még hónapok kérdése is lehet. A többiekkel minden rendben? *Zúdítja kérdései áradatát az arkangyalra, majd ismét észreveszi magát és egy bocsánatkérő mosollyal hátradől, s végre hagyja szóhoz jutni a kérdezettet is. A nagy megdöbbenésben majdhogynem azt is elfelejtette, hogy kivel beszél... Pedig Michael arkangyal azért nem akárki, még így is, hogy a legtöbb testvérével már eléggé jó viszonyban van, az egyik elől pedig pár ezer éve konkrétan meglépett, s most ismét sikeresen átverte.*
Michael- .::Felvilági::.
- Post n°4
Re: Az ősdémon és az arkangyal - a megmentő és a megmentett találkozása
by Michael Csüt. Dec. 26, 2013 9:48 pm
- Igen *mosolyodok el halványan. Látom a férfin a döbbenetet, és miközben nagy izgatottan hellyel és itallal kínál, alaposabban szemügyre veszem. Láttam már néhányszor a Tükörtóból, de ez mégis más, innen nézni őt, találkozni vele.* - Teát *válaszolom, miközben leülök, és nem lepődöm meg különösebben a Jesmonból áradó kérdésekre. Sejtettem, hogy így fog reagálni rám, végül is eleget dolgozott ezért, hogy most ilyen izgatott legyen. Amikor végzett, magára eszmélve, egy mosollyal válaszolgatni kezdek.* - Tegnap délután, és minden a terv szerint alakult. Mindenki rendben van, amennyire én tudom, legalábbis Abaddon nem keresett azóta, pedig megmondtam neki, hogy amennyiben valakivel gond van, szóljon. Így hát szerintem minden tökéletesen sikerült. Azért most, mert minden egybevágott, ráadásul Lucifer valamivel éppen nagyon el volt foglalva az elmúlt napokban, ne kérdezd, nem tudom, mivel, aggaszt is egy kicsit... Abaddon tehát észrevette, hogy nem igazán koncentrál rám, vagy bármire, ami a foglyokkal kapcsolatos, és azt javasolta, hogy most csináljuk, mert nagyobb esélyünk van a sikerre, mint bármikor. És... nos, mint látod, igaza volt, pontosan a forgatókönyv szerint haladtunk *fejezem be, majd, ha időközben megérkezett a teám, belekortyolok.* - Tegnap is kerestelek már, de nem voltál az irodádban, és úgy döntöttem, ráér ma tájékoztatni. Eléggé fáradt voltam, és még Beliarral is meg kellett küzdenem, valamint át kellett vinnem Lizzie-t és Faith-t a kúriába. Ó, igen, ha esetleg keresnéd őket, nálam vannak, biztonságban *teszem még hozzá. Persze itt eszembe ötlik egy kérdés, de úgy döntök, egyelőre nem teszem fel, talán inkább egy kicsit később. Tartok tőle, hogy kényes témákat vetne fel, és mindenképpen el akarom kerülni, hogy esetleg Morganre terelődjön a szó, mert semmiképpen nem akarok erről vitatkozni Jesmonnal. Az persze meg sem fordult a fejemben, hogy őt is megpróbáljam meggyőzni, biztos vagyok benne, hogy nem hallgatna rám, ezért is érzem egyszerűbbnek, ha csak... nem kell róla beszélni.*
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
- Post n°5
Re: Az ősdémon és az arkangyal - a megmentő és a megmentett találkozása
by Jesmon Helar Pént. Dec. 27, 2013 8:35 pm
*Az izgalom tulajdonképpen eléggé érthető rajta, hiszen nem csupán az a helyzet, hogy Michael arkangyal ül a kanapéján - a hasonlóan hatalmas teremtményekkel való találkozáshoz már hozzászokhatott -, hanem a tény, hogy ennyit dolgozott, ennyi hosszú hónapon át, és most sikerrel járt... Egyszerűen képtelen feldolgozni. Valószínűleg élete legnehezebb és legkockázatosabb vállalkozása volt, s bizony alaposan próbára is tette, nem csak az eszét és a kitartását, de az idegrendszerét is. Most pedig... Vége. Legalábbis remélhetőleg - aztán még ki tudja, hogy Lucifer mennyit képes kinyomozni a dolgokból. Bár ez Jesmon szerint már csak részletkérdés, a lényeg az volt, hogy Michael kiszabaduljon, és most itt van, teljes mértékig szabadon. A választ hallva Jesmon az asztalra varázsol két bögrét, tejet, cukrot, citromot és teát, majd felteszi azt a rengeteg kérdést, amit képtelen visszafogni. A válaszokra szinte feszülten figyel, majd ha Michael befejezte, bólint egyet.* - Azt hiszem, nem kevés szerencse játszott közre a dologban. Őszintén szólva én magam is kételkedtem a terv sikerében. *Csóválja meg a fejét, ahogy tölt magának teát, s a csészével a kezében hátradől.* - Igen, a Kúriámon voltam. *Bólint.* - Rendben van, jó helyen lesznek ott. Csak tudod, ameddig nem voltál itt, muszáj volt valami megoldást találni... Pláne Elizabeth miatt... Jobb lesz, ha fokozottan figyelsz rá, Aysen nem fogja ilyen könnyen feladni. *Csóválja meg a fejét, miközben a teáját kevergeti.* - Hallottad, mi történt vele? Bár feltételezem, elmesélte... *Pillant kérdőn Michaelre. Csakis azóta tájékozódhatott a dolgokról, mióta felkerült, hiszen odalenn igen kevés rá az esély, hogy hallott bármit is a fent folyó dolgokról. Maximum Abaddontól. Egy kis idő után újra megszólal, ezúttal más téma felé kanyarodva.* - Na persze, még koránt sincs minden rendben... Lucifer nagyon könnyen rájöhet, hogy mi történt, és ameddig mindenki kijut, az beletelhet jó pár hétbe. Ameddig pedig odalenn vannak, teljesen ki vannak szolgáltatva neki. Csak egyetlen egy hiba kell, és minden borul - a lenn maradtak sosem jutnak fel, én lebukom... Na persze, kicsi erre az esély. Legalábbis remélem. Megtettünk mindent, hogy ez ne történjen meg. *Fejezi be végül, ismét a teájába kortyolva. Neki is feltűnik, hogy a szokásosnál némileg többet beszél, de nem tehet róla, még mindig eléggé izgatott.*
Michael- .::Felvilági::.
- Post n°6
Re: Az ősdémon és az arkangyal - a megmentő és a megmentett találkozása
by Michael Vas. Jan. 12, 2014 9:21 pm
- Ez nem lep meg különösebben, tényleg eléggé kockázatos volt. Bár némileg az is aggaszt, hogy mivel foglalatoskodik ennyire a bátyám, de valószínűnek tartom, hogy az úgyis hamar ki fog derülni *sóhajtok halkan. Nem, nem örülök neki, hogy Lucifer ennyire belemerült valamibe, hiszen az biztosan nem jelent semmi jót nekünk, de egyben azt is tudom, hogy képesek leszünk megbirkózni vele, hiszen eleve most már én is itt vagyok, hogy segítsek az ellene való harcban. Aztán Elizabeth-re terelődik a téma, mire összeráncolom a szemöldökömet és sóhajtok.* - Őszintén szólva nem igazán vagyok vele tisztában, hogy mi történt, vagy történik. Őt még nem volt időm megkérdezni róla, és nem is akartam, mert úgy gondoltam, várhat még, amíg megszokjuk, hogy ismét itt vagyunk, együtt... De ahogyan beszélsz róla, eléggé egyértelműnek tűnik, hogy nagyobb a probléma, mint eredetileg gondoltam. Tehát? Mi ez az egész ügy Elizabeth körül? *kérdezem, majd elkezdem kortyolgatni a teámat, várva Jesmon válaszára. Tényleg nem éreztem úgy eddig, hogy szükséges lenne komolyabban elmerülnöm ebben a problémába, úgy gondoltam, még várhat, de abból, ahogyan most az ősdémon beszélt róla, és visszagondolva a védővarázslatok erejére nem éppen ez az üzenet jön át. Miután ezt a témát alaposabban megbeszéltük, Jesmon ismét aggodalmaskodni kezd, mire finoman elmosolyodok.* - Ne aggódj ennyit, felesleges. Lucifer rám koncentrált, és Abaddon gondoskodni fog róla, hogy másokat hibáztasson, hogy volt lehetőségem megszökni, úgyhogy se a többiek se te nem vagytok veszélyben. Szépen feljönnek, a bátyám pedig szépen elenyészik saját keserű dühében, ahogyan az kijár neki *magyarázom, és a mondat végére mosolyom némileg... ragadozószerűvé, kegyetlenné válik. De hamarosan el is tűnik, csak egy pillanat műve az egész, és noha egy kicsit a hangomon is hallatszik, ha Jesmon éppen nem rám néz, nem biztos, hogy feltűnik neki. De hiába, úgy gondolom, hogy a bátyám nagyon komolyan megérdemelte, amit most kap.*
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
- Post n°7
Re: Az ősdémon és az arkangyal - a megmentő és a megmentett találkozása
by Jesmon Helar Vas. Jan. 19, 2014 5:32 pm
*Michael szavaira elgondolkozva felvonja a szemöldökét. Tényleg, mire készülhet? Ez valóban egy igen aggasztó kérdés, hiszen ha Lucifer annyira tervez valamit, hogy az elvonja a figyelmét egy fogvatartott arkangyalról, nem jelenthet jót. Jesmon fejében máris ezer meg ezer variáció jelenik meg különféle démoni seregekről és Luciferről, ahogy különböző rémes tetteket hajt végre a Földön... Azonban most még nem éri meg ezzel foglalkoznia, hiszen vannak fontosabb dolgai, így hát el is vágja gondolatainak ezen fonalát, s ismét az arkangyalra összpontosít. Ekkor ugyebár Elizabethre terelődik a szó, mire Jesmon kissé zavarba jön -nem úgy tervezte, hogy ő világosítja majd fel erről a témáról Michaelt, hiszen talán nem tőle kéne hallania... De végülis mindegy. Ha már itt van, hadd hallja.* - Nos, a helyzet az, hogy Elizabeth birtokolja azt a nyakláncot, amivel a Purgatóriumot Aysen könnyűszerrel ki tudná nyitni - erről talán már tudsz is -, s most ezért, cseppet sem meglepő módon, a Herceg mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt, lehetőleg a kislánnyal együtt, magáénak tudhassa. Ugyanis a nyitáshoz szükséges varázslathoz Elizabeth is egy feltétel. Egyelőre nem tudjuk, pontosan hogyan is működik, így csak találgathatunk, miért... A nyaklánc minden esetre már biztos helyen van. Ezért kellett Elizabethet ennyire erős védővarázsok mögé rejtenünk. Azonban ennek ellenére is majdnem sikerült elrabolniuk. *Sóhajt egyet, hátradőlve a kanapén.* - Szerencsére csak majdnem. Reed Denkey a lány bizalmába férkőzött, s így csaknem sikerült rabul ejtenie a lelkét. Patric és egy másik diákunk, Esteron Baltazaar mentették meg szinte az utolsó pillanatban. *Fejezi be, s ismét sóhajt egyet.* - Aysen azonban nem fogja ennyivel feladni. Egyre többször és egyre erősebben fog próbálkozni. Viszont, most már itt vagy... Így jelentősen csökkentek az esélyei. *Teszi még hozzá, szája sarkában egy halvány mosoly-félével. Miután megbeszélték az Elizabethel kapcsolatos dolgokat, Jesmon ugyebár ismét hangot ad aggodalmainak. Michael szavaira lassan bólint, természetesen nem kerüli el figyelmét az a gonosz, ragadozó vicsorára hajazó mosoly sem, de nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget. Ismeri a Poklot, tudja, milyen hatást válthat ki egy arkangyalból - ugyanakkor biztos benne, hogy előbb vagy utóbb Michael ismét a régi önmaga lesz. Addig pedig, nos... Azért semmiképp sem hibáztatható, amiért örül elrablója szenvedésének.* - Rendben van, remélem, így lesz. És... Bár persze megértem, ha nem rám hallgatsz ez ügyben, de hidd el, én tudom, mire képes Lucifer... Hogy mennyire aljas és kegyetlen tud lenni, hogy milyen könnyen találja meg azt a pontot, ahol a leghamarabb képes viszályt szítani - de azt hiszem, te nálam is jobban ismered, így nem kell erről győzködjelek. Hidd el, Patric nem árult el téged, sosem tenne ilyet. Az egész egyedül Lucifer műve volt. *Fejezi be végül egész halkan, de folyamatosan tartva a szemkontaktust. Kissé tart az arkangyal reakciójától, de úgy érzi, egy próbával mindenképp tartozott Patricnek.*
Michael- .::Felvilági::.
- Post n°8
Re: Az ősdémon és az arkangyal - a megmentő és a megmentett találkozása
by Michael Vas. Jan. 26, 2014 10:41 am
*Némán, de eléggé meglepetten hallgatom az Elizabeth-ről szóló szavakat. Nem, a helyzet az, hogy fogalmam sem volt róla, bár persze most, ahogyan szóba kerül, rémlik, hogy voltak valamiféle problémák a Purgatóriumban - attól függetlenül is hallottam róla, hogy az egyébként nem kimondottan az én területem. Arra inkább nem kérdezek rá, hogy hol van jelenleg biztos helyen a nyaklánc, ez már olyan részlet, amit majd megbeszélek a lányommal, már csak azért is, mert mint már korábban említettem semmi kedvem Jesmonnal Morganen veszekedni, és nagyon erősen tartok tőle, hogy ő értendő a biztos helyen. Aztán szóba kerül ez a Reed Denkey, és Lizzie elrablása, ami újabb bizonyítékkal szolgál. Az én Patric-em soha nem hagyta volna életben azt, aki elrabolta Elizabeth-et, pláne mivel még én is tudom, mennyire rühellte azt a férfit. Ezeket a gondolatokat gyorsan lerázom magamról, mivel a legkevésbé sem szeretek az árulásán gondolkozni, és ismét Jesmonra koncentrálok.* - Nem tartok különösebben Aysentól *vonok vállat egy vigyorral.* - Nem hiszem, hogy ellenség lenne számomra. És Lizzie egyébként is teljes biztonságban van, mert bármilyen veszélyt azonnal megérzek a közelében. *Ekkor érzem, hogy valami mélyen bennem ellenkezni kezd, és emlékeztetne egy bizonyos eseményre, de kegyetlenül elfojtom. Nem. Az a múlt, és engem nem érdekel. Nem vagyok hajlandó több energiát is fájdalmat pazarolni arra a napra. Ez után az ősdémon megint aggodalmaskodni kezd, majd elérkezik a pillanat, amire számítottam is: elkezd Luciferről, a módszereiről és Morgan árulásáról magyarázni. Halkan, ingerülten sóhajtok.* - Jobban ismerem Morgant, mint te. Mindig is tudtam, hogy milyen és mennyi sötétség van benne, mégis megbíztam benne. A bátyám szolgája, valószínűleg az is volt a sorsa, hogy az ő oldalára álljon, és eláruljon engem. A témát lezártnak tekintem, és nem vagyok hajlandó a továbbiakban erről vitatkozni *válaszolok hidegen, majd leteszem a félig kiürült csészémet az asztalra és felállok.* - Nagyon köszönöm, hogy vigyáztál Elizabeth-re, amíg nem voltam itt. A felelősség most már lekerült a válladról... Azért arra megkérnélek, hogy tartsd a fél szemed Morganen, bármennyire is bízol benne. És kérlek szólj, ha bármilyen jellegű fenyegetést látsz itt az iskolán belül. *Ez után egy pillanatra megállok, majd kissé oldalra döntöm a fejem.* - Van még más, amiről beszélnünk kellene? Mert ha nem, akkor visszamennék a lányomhoz, hogy átbeszéljük ezt a Purgatórium-témát...
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
- Post n°9
Re: Az ősdémon és az arkangyal - a megmentő és a megmentett találkozása
by Jesmon Helar Vas. Feb. 09, 2014 4:06 pm
*Michael szavaira csak bólint egyet - tisztában van vele, hogy Elizabethet ezek után már nem igazán fenyegetheti különösebb veszély, hiszen egy arkangyal vigyáz rá. Ennél nagyobb biztonságban már nehezen lehetne. Eddig is igen erős volt a védelme, hiszen maga Jesmon intézte el, és azért ez is igen sokat jelent, még a Purgatórium hercegével szemben is. Ezt követően Patricre terelődik a szó, pontosabban Jesmon tereli felé, hiszen nem ő lenne Jesmon Helar, ha nem akarná megvédeni egy barátját. Persze pontosan tudja, hogy a próbálkozás teljesen felesleges, és körülbelül semmi értelme nincs, de egyszerűen muszáj megtenni. Őszintén szólva nem tudja, Michael meg fog-e valaha bocsátani a félvérnek, de nagyon reménykedik benne, hogy igen. Egyszerűen sajnálja Patricet, hiszen ő egyáltalán nem ezt érdemelné, s ezt az ősdémon pontosan tudja. Mégsem tehet semmit, ahogy azt Michael reakciója is pontosan mutatja. S hiába arkangyal, hiába kéne Jesmonnak tisztelettel viselkednie irányába, jelenleg képtelen nem megszólalni.* - Semmivel sincs benne több sötétség, mint bennem, vagy benned. *Jelenti ki hasonlóan jeges hangon, mint ahogy Michael zárta le a témát, s látszik rajta, hogy lenne még hozzáfűznivalója, de úgy dönt, nem tanácsos ezeket hangoztatnia. Nem érdeke teljesen magára haragítania Michaelt, pláne a semmiért, mert hogy ez semmin sem változtatna, az biztos. Így hát, mikor Michael feláll, Jesmon is így tesz, ezúttal ismét halvány mosollyal.* - Szívesen. Ha bármiben segítségre lenne szükséged, tudod, hol találsz. *Válaszolja, majd a kérésre is bólint.* - Rendben, szólni fogok. *A másik felére nem reagál semmit, inkább csak figyelmen kívül hagyja.* - Nem, tudtommal nincs. Ha eszembe jut még valami fontos, keresni foglak. *Feleli, majd ha az arkangyal megindul kifelé, elkíséri az ajtóig, ahol is aztán elköszön tőle, majd visszacsukja az ajtót. Egy darabig cska egyhelyben áll, majd halk sóhajjal az ablakhoz sétál. Hát ennyi volt - a terv sikeres volt, Michael kiszabadult. De vajon valóban helyreállt a világ rendje? Vagy csak méginkább felborult? Vajon lesz még valaha minden pontosan úgy, ahogy lennie kell? Jesmon Helar nem először teszi fel magának ezeket a kérdéseket... S az a szomorú helyzet, hogy valószínűleg nem is utoljára.*
Ajánlott tartalom
- Post n°10
Re: Az ősdémon és az arkangyal - a megmentő és a megmentett találkozása
by Ajánlott tartalom
