//olvad//
*A fröcskölésnek meglett a várt eredménye, és Atanas beszállt mellé. Cath akárcsak egy lusta macska a vállára hajtja a fejét, és elégedetten felsóhajt.*- Igen, jobb. -* Mondja igencsak elvarázsolt hangon. Majd kap egy kérdést, amin egy hosszú pillanatra elgondolkodik. Atanas esetleg már azt hiheti nem is fog válaszolni rá, amikor felel. *- Szerintem... varázslatos lesz. Olyan, mint egy csodálatos zongoradarab. De... bármilyen is lesz, csak az a lényeg, hogy végre megtörténik, és hogy te ott leszel. Nem számít a körítés, mert az mind eltörpül a mellett az ajándék mellett, ami semmivel sem ér fel...Egy drágakővel, egy ékszerrel, egy utazással, egy élménnyel se... méghozzá, azzal, hogy végre minden létezhető módon összekössük az életünket. -* Mondja a vámpír, és ezt most teljesen őszintén így gondolja. Nem számít hány fős vendégség lesz, nem számítanak a virágok, a zene... semmi... mert ezek mind csak külsőségek, amik a vendégeknek szólnak. Neki csak egy valami lesz a lényeg... csak egy valamire fog tudni teljes mértékben fókuszálni: Atanasra. A férfira, aki elvette az eszét, aki megdobogtatta a szívét, aki megsimogatta a lelkét, akinek kinyitotta az ajtót, akit beengedett az elméjébe... csak Ő fog számítani... aki kitölti minden gondolatát, akiről álmodik, akiben megbízik, akit feltételek és kifogások nélkül szeret... A fiú következő kijelentésére csak felhúzza a szemöldökét, majd a szemét forgatja. Nem fog faggatózni... a fiú úgyse árulná el neki. A következő pillanatban Atanas felhúzza magára, majd csókolgatni kezdi. Lassan elkezdi érezni a fiú heves lélegzetét, amit ő maga is viszonoz. A forró levegő körülöttük kellemesen simogatja a lány testét, miközben azzal az emberrel olvad egybe, akit a világon mindennél jobban szeret, és akinek a menyasszonya. Úgy csókolja a fiút, mintha soha nem akarná elengedni. Úgy... mint a fuldokló, aki a felszín után kapálózik, akinek ez jelenti a levegőt. Olyan, mintha sós vizet inna... csak issza a fiút, és szomja még inkább növekszik. "Minden csókomban meghalok. S ajkaidon kelek újra." Óráknak tűnő percekig falták egymást, majd a csók egyszer csak véget ért, Cath kinyitotta a szemét, de tudta, hogy ajkain még holnap reggel is ott fogja érezni a fiút. Atanas pedig már váltott is...szenvedélyesből pajkossá, játékossá. Lebukott a víz alá, amitől Cath önkéntelenül is elvigyorodott. Egy pár pillanatig csak nézte a fiú alakját a víz alatt... csak nézte, és úgy érezte, bárminél jobban szereti ezt az embert. Mielőtt azonban igencsak elkalandozhattak volna a gondolatai, felhúzta a víz alól a fiút, és ismét lefröcskölte, és habbal alaposan bekente a haját, és az arcát. Majd letörölte az ajkáról a habot és egy lágy, rövid, szellőszerű csókot lehelt rá. Átnyúlt a fiú forró, izmos teste felett a samponért, és nyomott egy keveset a fiú hajára, majd elkezdte dörzsölni, masszírozni a fejét, míg tiszta fehér hab nem lett az egész. Majd a tusfürdőért nyúlt és nyomott a szivacsra belőle. Először a karjait, majd a hátát, a nyakát, a mellkasát, a lábát mosta végig, és mindenhol ahol csak elhaladt rövid csókokat hagyott maga után. Ezután ha Atanas akarta, Cath engedte neki, hogy őt is megmossa, majd mikor leöblítette mindkettejüket, kiszállt a már kissé hűs vízből, és egy törölközőért nyúlt. Még kacéran rákacsintott a fiúra.*- Kimegyünk az udvarra, miután megszárítkoztunk? -* Kérdezi, majd már el is kezdi kifésülni gubancos haját, és a hajszárítóért nyúl.*
//*Ady Endre//
by 
