Harcmágia terem

Hát, a gyakorlás ezen szakaszának hamar vége lett, és a tanár ismerteti is velünk az igazi feladatunkat. Meg, persze a csapat elosztását is. Nem éppen az amire számítottam, de nem fogok nyafogni ennyi miatt. Van egy olyan sejtésem, hogy nem én leszek az aki hamarabb kiakad ezen. De, azért már csak a poén kedvéért is, előveszem az egyik újonnan szerzett játékomat, egy taktikai usp-t a már rászerelt hangtompítóval, és fejemhez tartva meghúzom a ravaszt. Halk pukkanás hallható, majd egy hüvely esik ki a pisztolyból, én pedig elterülök a padlón. Pár pillanatnyi mozdulatlan fekvés után, felpattanok, aztán elindulok egyenesen előre.
- Na jó. Mehetünk.
Szólalok meg, aztán én is átmegyek a többiek után. A lány mellett haladva szótlanul ballagok, ha nem túl kommunikatív, akkor nem fogom piszkálni kivételesen. Végül azért csak bemutatkozik nekem, mire szintén mosolyogva elfogadom a kézfogást.
- Ezio. De, inkább csak Z.
Mutatkozok be én is, és követem a lányt jobbra az úton. Remélem, hogy hamar odaérünk, a helyszínhez, mert azért olyan sok kedvem nincs hőst játszani. Inkább vagyok tömeggyilkos, mint hős jelölt, ha belegondolunk a dolgokba.

Bemutatkozás után nem sokkal belebotlunk egy nő? be. Na mindegy. valami lénybe. A szaga nem emberi, viszont hasonlít néhány diák szagára azok pedig, ha jól emlékszem nixe-k voltak vagy mik. Nem olyan fontos most az. Egyszerűen körbe járom az illetőt, persze, gondolom, hogy ő is figyel, így nem teszek semmi gyanúsat. Meg, hallom, és érzem is a szagát azoknak akik még figyelnek minket.
- Hm. elöl deszka. Hátul léc. Téged aztán jól kifaragtak. Bár kicsit túlzásba vitték a gyalut.
Magyarázok nyugodtan, aztán, ujjammal mutatva, megszólalok.
- Egy pillanat. Szólít a természet...
Ahogy ezt kimondom, elindulok egy fa felé, de, visszanézek a valamire.
- Gondolom nem túl nagy gond, ha nem közvetlenül előttetek végzem a dolgom.
Azzal válaszra sem várva, megkerülöm a fát, közben koncentrálva, mint korábban, ügyelve, hogy fentről se vegyenek észre ezalatt, egyszerűen láthatatlanná válok. Ezután, most csak gondolatban, de további koncentráció mellett, kimondom a nemrégiben tanult szót.
~ Celeritate.~
Hogy, aztán felgyorsulva rohanhassak fel a fára, és lehetőleg minél több célpontot megpróbálok elkapni. Nyakát törni, vagy megragadva ledobni a földre olyan erővel ahogy csak tudom. Ha kell, akkor pedig a hangtompítóval felszerelt USP-met használom. Melyben ezúttal már nem vaktöltény, hanem kellemes ezüstlövedékek pihennek. Persze nem megfeledkezve a lentiekről. Mielőtt az első hulla földet érhetne, oldalamról leakasztok, és egyben élesítek is, egy vakító gránátot. Micsoda meglepetés. Még mindig egy militarista állat vagyok. Na, de ez lényegtelen. egyszerűen ledobom, és reménykedek benne, hogy társam azért nem fog teljesen megvakulni tőle, hanem még cselekvőképes marad.

Ahogy az első prédámat elintézem, hirtelen mindenhonnan ezeket hallom ugrándozni, és kiáltozni, hogy jöjjek elő. Na persze, majd pont én fogok hallgatni az ilyenre. Amúgy sincs szórakoztatóbb számomra, mint egy nagyobb csapat ellen harcolni. Már úgy is megszoktam kiskoromban. Kiéleződött érzékeimnek köszönhetően jobban hallom ahogy ide-oda ugrándoznak ezek a kis bolhák. És, mint minden jól megtermett vadparaszt állat. Én is viszketni kezdek a bolháktól. Szóval, mihamarabb megakarok szabadulni tőlük. Szerencsére a szaglásom is tovább fokozódik, így nem is olyan nehéz kitalálni, hogy merrefelé vannak ezek. Így az egyik közelembe érkezőt már nem is olyan kis erővel gyomorszájon rúgom, és arrébb suhanva figyelem ahogy lezuhan, és szépet csapódva földet ér. Aztán máris a következő célpontomra összpontosítok, persze közben végig ügyelve arra, hogy láthatatlan maradjak, és keresztezve az útját megragadom ott, ahol a nyakát vélem, és farkasi adottságaim révén erőteljesen rá is szorítok arra, ameddig meg nem hallom a kellemes reccsenést, mely jelzi, hogy sikerült eltörnöm a nyakát. És, így folytatva kezdem el potyogtatni a holttesteket. Még egyet képen törölve ugrás közben. A következőt már megragadom, és a pisztollyal fejbe lövöm, majd megint csak arrébb szökkenek. Nincs túl sok kedvem hagyni, hogy elkapjanak. És, kissé zavarnak is, szóval, lehetőleg minél többet próbálok meg elintézni, méghozzá a lehető leghalkabban. Persze az is igaz, hogy kissé sokan vannak. De, a kacsavadászat nem is akkor izgalmas, ha csak egy célpontja van az embernek. Kissé olyan érzés ez, mintha az erjedő gyümölcsök feletti muslinca felhőbe csapkodnék egy légycsapóval. Minden egyes ütéssel lehullik pár. Érzékeimre alapozva szökdelek ide oda az ágakon, ütlegelve ezeket a lényeket, és elkerülve, hogy véletlenül össze ütközzek valamelyikkel. Egy jó kis régimódi ügyességi játék. Prédák, és vadász között. Nehogy már azt higgyék, hogy ez esetben is az üldözőből lesz az üldözött.

Lotte & Ezio – Ha átmentek te meghalsz.*Feleli az illető és végig néz Lotten.*Amikor dobálózni kezd a másik Lotte ugye cselekedik majd erős rúgással ugye a fának esik a lány amire felszisszenve elvörösödik a szeme.* ~Nem menthetsz meg mindenkit.~*Szólal meg a lány fejébe majd igyekszik kiszabadulni a Valan kezei alól. A lány e közben visszavonulót fúj, hogy ne támadjanak és a lány észre is veheti, hogy a fán alig vannak. A következő ami történik, hogy Charlotte morgást hallhat és ha megfordul egy csapat vörös szemű kutya van körülötte.* - Még magadat sem mentheted meg.*Jegyzi meg és akit fog még annak is elkezd vörösödni a szeme. Z pedig sikeresen letud győzni néhányat és úgy, hogy ne vegyék észre. Szóval sikeresen elkap néhányat, de aztán észreveheti, hogy körülötte ugye nincsenek már és ha lepillant akkor láthatja, hogy kutya alakban Lottet veszik körül.*
Megan:*A szent lángra a férfi felszisszent amikor eltalálja és arra elfeketedik a szeme.. de a második láng már sikeresen célba ér.* - Csak a szád nagy kicsi lány mit gondolsz a haveroddal vajon mi lesz?*Teszi fel a kérdést majd észreveheti, hogy Dante a földön fekszik és az a lány akit az ölébe vett kitárja a szárnyait majd a sárkány felé egy erős szent lángot dob és leszedi a férfiról.. Az pedig hálásan néz a félvérre.* - Valóban zsarolt engem, de vártunk rátok és erre a csajra itt.*Mondja a lány majd csettint kettőt és a semmiből hozzák ugye elő. Dante pedig el van kábítva Megan pedig egyedül van.* - Mit kezdesz te egyedül? Könnyedén elkábítottam a vámpírt.*Feleli a szőkeség és nem minden a külső. A férfi közelebb sétál Meganhez és rápillant.*- Hogyan szabadulsz ki? Túlerőben vagyunk.*Feleli és ha rájön a lány akkor most kellene használnia egy két dolgot.*

Alig tudok párat elkapni, mire mindegyik lent terem, és a lányt veszik körbe, aki egy fához szorította a palánkot. Persze, nem túlzottan tetszik ez nekem, hogy engem kiakarnak hagyni a buliból, így egyszerű eleganciával, lelépek az aktuális ágról amin álltam. és elkezdek zuhanni két vörös szemű kutya felé.
- Banzáj!
Kiáltom el magam az utolsó pillanatban, és két lábammal két kutyának a fejére érkezek, ezzel kétlem, hogy csak pici fájdalmat okoznék nekik. Ahogy le érkezek, újból láthatatlanná válok. De, abban a pillanatban egy golyót is indítok el a fához szorított deszka feje felé, aztán egy fordulatot téve, még egy kutyát rúgok pofán.
- Kicsit izgalmasabbra számítottam.
Motyogom magam elé, miközben ásítok egyet. Közben persze a lány is tevékenykedik, és harcképtelenné teszi a többit indák segítségével, aztán rám kiált, hogy fussak én is.
- Ahj nemár.
Duzzogok kissé, miközben eldobálok a kutyák közé néhány apró fekete, pár centivastag téglalapot, melyekből mintha egy kis antenna állna ki. Csak ezt követően indulok a lány után, és ha már elégé távol értünk, egy a kezemben szorongatott távirányítón nyomom meg a gombot.
- Tűzijáték.
Kezdek el közel sem túl bizalomgerjesztően vigyorogni, miközben felhangzik a számomra oly kellemes robbanások hangja. Innen már nem túl hangos, de még beazonosítható, hogy tényleg az volt az. Ha a lány megijedne, vagy furcsán nézne rám, egyből eltüntetem a vigyort az arcomról, és közömbös fejet vágva szólok hozzá.
- Ne akarj elítélni. Ha gyerekkatona volt az ember. Persze, hogy nem lesz minden rendben a fejével.
Majd egy sokkal kellemesebb mosolyt engedek el felé, aztán felgyorsítok, és gyengéden rácsapok hátsójára, ahogy elhaladok mellette.
- Na! Nyomás!