* Megint együtt vannak a lánnyal és ezúttal a lány semmit nem tud arról, hogy hova viszi. Ugyanis miután megérkeztek Párizsba bekötötte Cath szemét és úgy vezette el a párizsi nagyszínházba. Majd amikor odaérnek a lányt egy asztalhoz ülteti, majd leveszi a kötést a szeméről. Így a lány azt láthatja, hogy egy színházban vannak és egy asztal áll előttük amin meg van terítve két személyre.* Majd egy pincér lép oda hozzájuk és így szól.* - Üdvözlöm a párizsi nagyszínházban. Itt vannak az étlapok. Mit hozhatok önöknek? * Aztán miután leadták a rendelést elmegy.* - Mit szólsz hozzá? A párizsi nagyszínházban ebédelünk és ez még nem minden. * mondja, és kettőt, tapsol mire kicsit halványulnak a fények, majd felcsendül franciául a Rómeó és Júlia első dala.* - A Vacsora alatt az eredeti énekesek akik először énekelték. Fogják elénekelni nekünk a Rómeó és Júlia összes dalát. Mit szólsz hozzá kedvesem? * kérdi meg mosolyogva és reméli tetszeni fog a párjának ez a hely.*
2 posters
Atanas és Cath randevúja a párizsi nagyszínházban
Catherina C. Williams- .::Diák::.
Cath ma hihetetlenül nyűgös. Valahogy...olyan...rossz kedve is van, meg nem is...de mégis. Egyszóval...kész rémálom, most egy légtérben vele lenni, mert semmit sem tud eldönteni, de...mégse engedi meg senkinek, hogy döntsön helyette. Így aztán nagyon meglepődött, amikor Atanas előállt azzal, hogy szálljanak repülőre és...indulás. Nos, a lány nem érzett túl sok kalandvágyat a mai napon de, nem akarta megbántani a lelkesedő fiút. Így hát végigszenvedte magát a terminálon, majd megérkeztek Párizsba. Mit keresnek Párizsban? Teljesen össze volt zavarodva, de azért megpróbált valami elfogadható vigyort varázsolni a képére. *~Komolyan kárpótolnom kell valamivel Atanast. Olyan aranyos...pedig szörnyen kibírhatatlan vagyok~* Gondolja magában, majd a fiú betessékeli egy kocsiba, majd beköti a szemét. Normál esetben, Cath addig kérdezősködne és ficeregne, míg végül mindent meg nem tud arról, hogy hova mennek, most azonban csak csöndben tűri. Inkább meg se szólal. Ki tudja milyen szavak jönnének ki azon a nagy száján. Majd kocsiból ki, ajtón be, egyik lépés a másik után. Cathnek akkor az a szürreális gondolata támad, hogy ez majdnem olyan, mint a múltkori film, amit moziban néztek meg...az nem végződött jól, de Cath bízik a fiúban. Végül pedig leül egy székhez, majd szerelme a szeméről leveszi a kendőt. Cath pislog egy párat, ahogy hozzászokik a szeme a félhomályhoz. Majd egy pincérszerűség jön oda hozzájuk. *- Színház?? -* Hüledezik a lány, és a nyűgössége a döbbenettől egy pillanatra fedezékbe vonul. Csak hápog a fiúra, aki tapsol, és fény gyúlik a színpadon és színészek jelennek meg. *~ A Rómeó és Júlia?? ~* Tátog mint egy partra vetett pisztráng...imádja...de eddig csak filmben látta...még sosem jártsz színházban. Az a pár napja látott mosolya villan fel, majd semmivel se törődve felpattan a székéről és a fiú nyakába veti magát és megöleli, majd megcsókolja, miután a fülébe susogott egy köszönömöt. Miután a nagy sokkon túl volt, lehámozta magát a fiúról, és pirulva visszaült a helyére, ugyanis a pincér látta a jelenetet. Meg is érdekezik az étel, azonban Cath hozzá sem nyúl, csak tátott szájjal bámulja az első dalt..*- Imádom -*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
*Látta ő ma a barátnőjén, hogy nyűgös, ezért találta ki ezt az egészet. Piszok drága volt, de minden pénzt megért. Mert talán sikerül a nyűgösséget elűzni és mosolyt csalni a lány arcára. Hogy újra vidám legyen.* - Igen, színház. * mosolyodik el. Aztán utána elmosolyodik amikor Cath hirtelen elmosolyodik. Majd felugrik és a nyakába ugrik és az ölelés mellett egy csókot is kap. Majd amikor a fülébe suttogják, hogy köszönöm, csak ennyit mondd a lánynak.* - Tudod, hogy neked nincsen mit köszönnöd. A barátnőm vagy. Nincsen mit megköszönnöd ezért. * Mondja és még egy csókot ad a lánynak aztán hagyja visszaülni. Majd megjön a pincér a rendelt étellel és bár Cath hozzá sem nyúl, csak ámulattal nézi az előadást. Atanas pedig csak nézi a lányt amint elmerülve hallgatja az előadást. Aztán amikor az első szerelmes számhoz érnek feláll odalép a lányhoz és a kezét nyújtva jelezve, hogy felkérné táncolni és ha beleegyezik Cath, akkor végig táncolja vele a coeur, d'amour /szívből szeretni/ című számot. Aminek a végén a két éneklő színész egy tapssal jutalmazzák a táncukat. Közben Atanas visszakíséri Cathet a helyére, majd ő is helyet foglal.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Cath hihetetlenül el van varázsolva. Az otthoni gubancok, ellenére, amik eléggé feszültté tették a lányt, most csak...élvezi ezt a hihetetlen élményt, aminek a részese lehet. A lány teljesen, szinte megbabonázva issza magába a színházi előadást, melynek még sosem volt része. A következő pillanatban pedig felcsendül egy szerelmes dal első pár taktusa, aminek ámulatából Atanas felkérése zökkenti ki egy pillanatra a lányt. Félszeg mosollyal fogadja el a felé nyújtott kezet. Már nagyon régen volt, hogy utoljára táncolt...még...nem...gyorsan el hessegeti ezeket a kellemetlen emlékeket, melyek csak fájdalmat okoznak neki. Nem szeretné, ha Atanasnak csalódást okozna, vagy úgy érezné a fiú, hogy nem tetszik neki ez az egész, így a szomorúságát félretolja és táncol a fiúval, aki remekül vezeti őt. Mint két gyönyörű, kecses csillag, úgy siklanak a parkettán, és a zene dallamai közé olykor a lány boldog kuncogása keveredik. Mikor végül a fiú visszavezeti az asztalukhoz Cath végre nekiáll az ételnek, két kanál között pedig megkérdezi. *- Mivel érdemeltem ki ezt a csodálatos élményt? -* Kérdezi, bár eredetileg azt kérdezte volna, hogy mivel érdemelte ki a fiút. Hiszen, ha azt nézzük, az utóbbi pár évben, nem tett semmi olyat, ami miatt rászolgálna arra, hogy szeressék őt.* - Biztos rengetegbe került ezt megszervezni. Mégis, hogy csináltad? Nem sok ez...igazán nem kellett volna. Ez óriási. Ráadásul úgy, hogy nem is tudtam meg. -* Félrebillentett fejjel, szerelmes tekintettel néz Atansra, és most először az elődadást csak fél füllel élvezi.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
*Mikor odavezeti Cathet a táncparkettre és elkezdődik a tánc neki áll összpontosítani. Nagyon régen táncolt már és az Esteronnal átvett leckéknek köszönhető, hogy legalább annyira képes. De egészen jól sikerül, és a végén már számolnia se kell magában, csak nézi a lányt, közbe közbe hallja a lány kuncogását, amin csak mosolyog és látni, a srácon, hogy nagyon boldog. Ennél boldogabb már nem igazán lehetne. A szemei csak úgy csillognak az örömtől. Aztán amikor vége a számnak, akkor a lány ugye visszavezeti az asztalhoz és elkezdenek enni. Majd nem sokkal a leves utolsó pár kanáljának elfogyasztása előtt Cath, megkérdezi tőle, hogy mivel érdemelte ezt ki. A fiú erre leteszi a kanalat a kezéből először lenéz, majd lenyúl a nadrágjához, mintha keresne valamit, aztán miután meggyőződött, hogy igen megvan az a valami ismét felnéz. Legalábbis ez a lány szemszögéből így látható és az egésznek van is egy kis valóság alapja. Tényleg keresett valamit a nadrág zsebében. De ez majd csak később lesz fontos. Majd felnéz a lányra és válaszol.* - Azzal, hogy itt vagy nekem. Nem kellett hozzá semmit se tenned. Ez neked szól, a személyednek, annak, hogy létezel és hogy itt vagy nekem. Szeretlek és Szerelmes vagyok beléd. Tudod ha most valaki megkérdezné miért szeretlek? az válaszolnám nem tudom. Ami tényleg azt jelenti, hogy szerelmes vagyok beléd. Mert nálunk van egy rövid kis idézet. Amit a felnőttek előszeretettel mondanak az ifjaknak, amikor azok azt mondják, hogy szerelmesek:
" Ha azért szereted, mert okos és bölcs, akkor az nem szerelem. Az Megbecsülés.
Ha azért szereted, mert sajnálod, akkor az nem szerelem. Az szánalom.
Ha azért szereted, mert azt mondod, hogy szép és csinos, az nem szerelem. Az önámítás.
Ha azért szereted, mert mindenképp kell valaki, az nem szerelem. Az hazugság.
De ha nem tudod, hogy miért szereted, nos, akkor szerelmes vagy."
és én nem tudom, hogy miért szeretlek. Csak azt tudom, hogy teljes szívemből szeretlek. * majd abban a rövid kis társalgási szünetben ami fellép megeszi azt a pár kanál levest, majd végezve azzal ismét válaszol a kedvesétől kapott kérdésekre.* - Annyira azért nem volt vészes, mint gondolod. Szóval, nem volt olyan drága. Hogy, hogyan csináltam? Hát van egy ismerősöm akinek az apjáé a nagyszínház és ő engedte, meg, hogy ma estére kibéreljem és előadást kérjek illetve, hogy vacsorázhassunk is itt. Az, hogy nem tudtad meg, az meg annak köszönhető, hogy sikerült Abigailt meggyőznöm arról, hogy ne árulja el neked. Teljesen titokban akartam tartani. Hogy ne tudj semmiről. Remélem nem baj. * mondja egy kis bocsánat kérő hangsúllyal az utolsó mondatot. Majd megint lenyúl a nadrág zsebéhez és ott tartja a kezét miközben várja, hogy kihozzák a másodikat. Ő kevésbé figyel oda a Színi előadásra, bár fél füllel azért hallgatja. De leginkább csak a barátnőjét figyeli.*
" Ha azért szereted, mert okos és bölcs, akkor az nem szerelem. Az Megbecsülés.
Ha azért szereted, mert sajnálod, akkor az nem szerelem. Az szánalom.
Ha azért szereted, mert azt mondod, hogy szép és csinos, az nem szerelem. Az önámítás.
Ha azért szereted, mert mindenképp kell valaki, az nem szerelem. Az hazugság.
De ha nem tudod, hogy miért szereted, nos, akkor szerelmes vagy."
és én nem tudom, hogy miért szeretlek. Csak azt tudom, hogy teljes szívemből szeretlek. * majd abban a rövid kis társalgási szünetben ami fellép megeszi azt a pár kanál levest, majd végezve azzal ismét válaszol a kedvesétől kapott kérdésekre.* - Annyira azért nem volt vészes, mint gondolod. Szóval, nem volt olyan drága. Hogy, hogyan csináltam? Hát van egy ismerősöm akinek az apjáé a nagyszínház és ő engedte, meg, hogy ma estére kibéreljem és előadást kérjek illetve, hogy vacsorázhassunk is itt. Az, hogy nem tudtad meg, az meg annak köszönhető, hogy sikerült Abigailt meggyőznöm arról, hogy ne árulja el neked. Teljesen titokban akartam tartani. Hogy ne tudj semmiről. Remélem nem baj. * mondja egy kis bocsánat kérő hangsúllyal az utolsó mondatot. Majd megint lenyúl a nadrág zsebéhez és ott tartja a kezét miközben várja, hogy kihozzák a másodikat. Ő kevésbé figyel oda a Színi előadásra, bár fél füllel azért hallgatja. De leginkább csak a barátnőjét figyeli.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Cath a kapott válaszoktól elérzékenyül. Szó szerint, szóhoz sem jut a meghatottságtól, hiszen még soha, senki nem mondott neki ilyen szép dolgokat. A verstől pedig könny szökik a szemébe: *- Ez gyönyörű. -* Az asztal fölött átnyújtja a kezét, és megfogja a fiúét. Bár észrevette, hogy, mintha keresne valamit szerelme, de ezt betudta az izgatottságnak és annak, hogy ennyire kitárulkozott most előtte. *- Dehogy baj. Imádom. -* Feleli, majd megszorítja a fiú kezét, azt, amelyik fent van az asztalon. *- És bár csodálatos az előadás, istenien finom az étel, de ami a legjobb az egészben: hogy itt vagy velem. Te, vagy mindenben a legjobb. -* Mondja őszintén, és nos...a szemeiben tökéletesen tükröződik az a hétezerwattos letörölhetetlen vigyor, ami az arcát ragyogja be. Cath most olyan, mint egy tündöklő csillag. Kissé szégyenlős ugyan, hiszen elképesztő szerelem lángol közöttük Atanassal, ami még mindig meg tudja döbbenteni, sőt levenni a lábáról. Hiszen ez az egész, mit sem érne, ha nem lenne vele a fiú. Akkor csak egy üres darab lenne, mindenféle érzelmi töltés nélkül. Így viszont, életre kel a darabban felragyogó szerelem, ami olyan erős, hogy semmi sem téphetné el tündéri láncait. És ekkor megérkezik a második, aminek az íze csupán mellékes a lány számára, hiszen csak azt érzi, hogy az asztallapon összekapcsolódik a kezük. Ez mindent felülmúló érzés, és a darab lágy, háttérmuzsikává válik minden egyes csilingelő dallamával együtt.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
- Örülök, hogy így érzed. * mosolyodik el a fiú, de talán kicsit látható, hogy zavarban van. Aztán amikor Cath megérinti a kezét összerezzen, ez annak köszönhető, hogy a gondolatai nem teljesen itt járnak, de amikor szerelme el kezd beszélni akkor teljesen rá figyel és kissé furcsa mosolyt mutat amikor Cath azt mondja neki te vagy mindenben a legjobb. Majd ugye kezük összeérve fekszik az asztalon,a zene szól a háttérben és ők egymás szemébe néznek. Látni mindkettejük szemében a tüzet, mely, mindent elemészt ami az útjába áll. Aztán a második fogás meg a desszert alatt nem történik említésre méltó esemény, beszélgetnek, hallgatják a zenét és örülnek hogy itt lehetnek a másikkal. Aztán a desszert után és miután lement az utolsó darab is. Atanas megmozdul. Felül, és ránéz a lányra, majd felkel a székből és odalépdel a lányhoz kicsit kijjebb fordítja a lányt székestül. Majd letérdel elé és előszed a zsebéből egy kis dobozkát. Megint ránéz a lányra... még nem nyitja ki egyből... egy ideig csak néz a lány szerelemtől lángoló szemeibe, majd lassan, nagyon lassan kinyitja a dobozt végig a lány szemeibe nézve. Majd mikor kinyitja a lány egy gyűrűt láthat meg a kis dobozkában. Ezután megszólal Atanas is.* - Cath, hozzám jönnél? * kérdezi meg szerelmétől és vágyakozva és szenvedéllyel tele néz a barátnőjére és persze reménnyel teli. Legalábbis ez olvasható le a szeméből. Valamint óriási nagy szerelem olvasható ki belőle..*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Cath nem igazán veszi észre szerelme zavarát, bár az összerezzenést furcsállja, és először el is akarja húzni a kezét, de aztán... inkább nem veszi el. A lány magában összeráncolja a szemöldökét. Nem tudja mire vélni az idegességet. Megpróbál nem nagy jelentőséget tulajdonítani neki...*~ Valami baj lehet? Talán... szakítani akar? Neem, nem...az nem lehet, akkor nem szervezte volna meg ezt az egészet...ugye??! ~* Cathnek már mindenféle rémes, irracionális ötletei támadnak, de eldönti, hogy majd a visszaúton kérdez inkább csak rá. Szóval...vajon a vámpírok el tudnak sápadni? Reméli nem látszik rajta, hogy milyen ijesztő gondolatai támadtak, de a fiú furcsa viselkedéséből ezt szűrte le. Egyszóval, amikor befejezik a desszertet is, Atanas ugyebár feláll a helyéről, és... és... fél térdre ereszkedik Cath előtt. Mi??!! Csak nem???!!!! Te jó ég? Most...most...ÚR ISTEN! Ez nem lehet igaz! Cathnek úgy dobog a szíve, mintha egy betondzsungelt készülnének építeni gépekkel, összeszorul a torka, és... megpillantja a dobozkát a fiú kezében. Atanas lassan kinyitja, és felcsillan benne egy gyönyörű, csillogó, szív alakú gyűrű. Cath fülében visszhangot ver az a három szó, amit szerelme kiejt a száján. A kérdés... amelyre sose számított a lány, hogy valaha is felteszik neki. Egy pillanatig csak ül... keresi a szótárát, hiszen még az anyanyelve is kirepült a fejéből. Pedig tudja... tudja mit kell ilyenkor mondani... tudja mit diktál a szíve... tudja? Tudja... szerelmes ebbe a hihetetlenül elképesztő fiúba, bármit megtenne érte. Hiszen már odaadta a lelkét, a szívét, a testét, mindenét Atanasnak... most pedig... *- Igen! A tiéd vagyok örökre, és visszavonhatatlanul! -* Az utolsó szavakat szinte már alig hallani, de az igen csak úgy csilingel a lány ajkain, majd felragyog a mosolya. A fiú felé nyújtja a kezét, és várja, hogy a gyűrű elfoglalja méltó helyét. A meghatottságtól könnyes tekintettel néz szerelmére, végül pedig lehull előrenyújtott kezére egy gyönyörű, gyöngyházfényű könnycsepp. Ez létezése legcsodálatosabb napja.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Nem vesz észre semmit abból, hogy barátnője, hirtelen zavarba esik amikor megrezzen a kezéhez érintés után. Minden úgy halad ahogy tervezte. Aztán amikor, letérdel a lány elé és kimondja a három szót, minek hatására Cath elérzékenyül és aztán kimondja a fiú számára legszebb szavakat.* ~ Igen, örökre, visszavonhatatlanul~ * Aztán a lány ujjára húzza a gyűrűt, és aztán hirtelen észrevesz egy könnycseppet amint az a lány kezére csöppen felnéz a lányra, jobb kezével felnyúl és letörli a könnyet a lány szemeiből. Aztán megcsókolja a lányt, egy nagyon hosszú csókban, mely talán soha nem érne véget. Aztán végig simít a lány arcán, és testén. Majd Vissza viszi Cathet a szigetre, és ott egy lakást kibérelve a lánnyal tölti az éjszakát. S mikor a hálószobába jutnak eszébe jutnak Abigail mondatai.* ~ Miként a méhecske beporozza a virágot...~ *majd az éjszakát együtt töltve másnap reggel visszamennek a suliba.*