*Svájc gyönyörű. Persze én ebben már akkor is biztos voltam, amikor kitaláltam, hogy jöjjünk ide, a Genfi tóhoz. Nagyon sok képet láttam erről az országról, meg erről a városról, Montreux-ról is. Persze ismerem Jesmont eléggé ahhoz, hogy tudjam, nem akarna egy ekkora városban nyaralni, úgyhogy egy nem messze lévő kisvárosban, Les Avants-ban van a szállásunk, de hát ide muszáj volt lejönni. Évek óta vágytam már ide. A szerelmemnek összesen annyi a szerencséje, hogy eltekintettem a teljes svájci riviéra végigsétálásától - az valószínűleg az egész napunkat felőrölné -, úgyhogy csak úgy nagyjából egy órát sétálgattunk a parton, és most egy eldugottabb részen ülünk egy padon, figyelve a nap utolsó, aranysárga szikráit, ahogyan lassan elmerül a sötét, lágyan hullámzó vízben. Ahogyan a gyönyörű jelenetet figyelem, elönt a szerelem a mellettem ülő férfi iránt, így még szorosabban hozzásimulok. Eddigi életem legszebb nyaralása ez, egy olyan nyár, amiről sosem hittem, hogy majd tényleg megtörténik. Persze anno Jonathanról képzelegtem ilyesmiről, de most már tudom, hogy az nem volt igazi szerelem, vagy talán semmi sem volt, ha ahhoz a gyönyörű, minden porcikámat elöntő érzéshez mérem, ami Jesmon mellett ülve elönt. Ezen a gondolatmeneten haladva felemelem a fejem, és a füléhez hajolok.* - Szeretlek *suttogom, majd gyengéd puszikkal hintem be az arcát, majd végül elérve az ajkához, megcsókolom. Aztán visszadőlök a vállára, és tovább figyelem a lemenő napot, ami így, halála előtt még legerősebb, leggyönyörűbb sugarait veti a kavicsos partra és a fák között megbúvó padra.*
2 posters
Rebecca és Jesmon felhőtlen - vagy nem - nyaralása a svájci alpok lábánál
Rebecca Taylor- .::Igazgató: Erethon::.
- Post n°1
Rebecca és Jesmon felhőtlen - vagy nem - nyaralása a svájci alpok lábánál
by Rebecca Taylor Vas. Aug. 18, 2013 9:41 pm
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
- Post n°2
Re: Rebecca és Jesmon felhőtlen - vagy nem - nyaralása a svájci alpok lábánál
by Jesmon Helar Kedd Aug. 20, 2013 1:00 am
*Nagyon, nagyon hosszú ideje nem voltam ilyen boldog - talán az sem lenne túlzás, ha azt mondanám: több ezer éve. Most, ahogy a mellettem ülő gyönyörű nőre pillantok, nem tűnik annak. Mintha minden keserűséget, aggodalmat, félelmet kisöpörtek volna a szívemből. Pedig mostanában lenne min idegeskedni. Így is tettem, egészen addig a pillanatig, ameddig meg nem érkeztünk erre a gyönyörű helyre. Jó választás volt, de mi másra is számíthattam volna Beccától? Hagyom, hogy lelkemet átjárja a hely varázsa, a lemenő napnak a tó felszínét is megcsillogtató fénye, s a tudat, hogy azzal a személlyel lehetek itt, akit a világon legjobban szeretek. Élvezem a gondtalanság üdítő mámorát, s most, ha csak kis időre is, nem törődöm a világgal. Nem törődöm semmi mással, csak a szerelmemmel, a táj szépségével és az elillanó pillanat örömével. Érzem, hogy Rebecca szorosabban simul hozzám, így felé eső kezemmel átkarolom a vállát, s ha lehet, még jobban magamhoz húzom, megcsókolva puha, selymes haját. Még sosem nyaraltam igazán, s így nem is tudhattam, mit jelent ez, hogy mi annyira vonzó benne? Így viszont már teljesen világos. Már értem, mi olyan vonzó ebben... Eltűnni a világ és a gondok elől egy teljes hétre, azzal, akit szeretsz. Életem eddigi legcsodálatosabb hete. Valóban... valóban így gondolom? Természetesen azonnal beugranak a képek az angliai tenger partjáról, és... Igen. Nem tudnám megmondani, melyikük iránt volt erősebb a szerelmem, de azt tudom, hogy ez most teljesen más. Nem szennyezi be rettegés, és a tudat, hogy egyszer úgyis vége lesz. Nem kell, hogy vége legyen. Miért ne tarthatna örökké? Na persze, nem mindig vannak ilyen optimista gondolataim, pláne nem mostanában, de ez a hely... Itt szinte képtelenség bármi rosszra gondolni. Halk suttogás töri meg gondolatmenetemet, mire őszintén elmosolyodok, s hagyom, hadd árasszon el szerelmem csókjaival. Mikor végül ajkaink is összeérnek, szabad kezemmel végigsimítok a barna hajfürtökön. A csók végeztével, még mindig csak pár centire tőle, viszonzom a vallomást, amit már úgyis tud.* - Én is szeretlek, Rebecca. Mindennél jobban. *Nézek a szemébe, majd hagyom, hadd helyezkedjen el ismét kényelmesen. Ha ez megtörtént, ismét megszólalok.* - Remek helyet választottál. Gyönyörű. *Mosolyodok el ismét.* - Jó végre kikapcsolódni, nem törődni a problémákkal, amikre megoldást kéne találnom... *Sóhajtok egyet, de aztán gyorsan megrázom a fejem, így űzve el a veszélyes gondolatokat.* - De legfőképpen jó végre igazán kettesben lenni veled. El tudnám viselni gyakrabban is. *Pillantok ismét Rebeccára, miközben szabad kezemmel alig észrevehetően végigsimítok térdnadrágom zsebén - na igen, ezúttal elhanyagoltam az öltönyt, és egy barna térdnadrágra és fehér ingre cseréltem.*
Rebecca Taylor- .::Igazgató: Erethon::.
- Post n°3
Re: Rebecca és Jesmon felhőtlen - vagy nem - nyaralása a svájci alpok lábánál
by Rebecca Taylor Csüt. Aug. 29, 2013 3:35 pm
*A vallomását hallva egy halvány, boldog mosoly fut végig az ajkaimon. Valóban, tisztában vagyok vele, hogy szeret, de annyira jó érzés hallani néha! Rettentő boldoggá tesz, hogy itt van velem, és hogy úgy tűnik, kivételesen eszébe sem jut semmi más, nem akar rohanni sehova, nem akar hőst vagy feláldozható katonát játszani, egész egyszerűen csak élvezi, hogy velem lehet.* - Már nagyon régóta el akartam jönni ide *bólintok a szavaira, majd a következő mondatra elkomorodva összeráncolom a szemöldököm.* - Jesmon... *morgom fenyegetően. Nehogy most meg eszébe jusson megint minden, amit igyekszek elfelejtetni vele, legalább erre az egy hétre! Békét akarok, és azt akarom, hogy ő is érezze ezt a nyugalmat, hogy ne törődjön mindazzal, amit tennie kell.* - Te is megérdemelsz néha egy hét szabadságot *teszem még hozzá halkan. A következő mondatra aztán kicsit elpirulok, és egy újabb puszival jutalmazom.* - Nem én tehetek róla, hogy folyamatosan meg akarod váltani a világot, én ráérnék gyakrabban kettesben lenni veled *jegyzem meg mosolyogva, de a hangomból valószínűleg eléggé egyértelmű, hogy a legkevésbé sem vagyok rá mérges ezért. Ugyan már! Velem lenne a baj, ha az lennék, ez teljesen világos, hiszen az, amit tesz, tökéletesen megmutatja, milyen jó ember. Persze... le sem tagadhatnám, hogy rettentően aggódom érte, de kénytelen vagyok ezt háttérbe szorítani, és inkább segíteni neki, ahol csak tudok. Végül is, ezért vagyok, nem? Hogy támogassam és szeressem őt.* - De majd túl leszünk ezen az egészen, és akkor akár egy hónapra is eltűnhetünk valahová *pillantok fel rá.* - Talán karácsonykor elutazhatnánk. Akár tölthetnénk nálad is az ünnepeket, kíváncsi vagyok a kúriád lakóira, sajnos kevesebbet láttam belőlük, mint szerettem volna. *Szívem szerint a családjaként hivatkoznék rájuk, hiszen úgy érzem, amikor beszél róluk, hogy azok, hogy sokkal többek, mint barátok, olyan, mintha egy nagy család élne ott. Egyedül attól tartok - azért hagytam ki ezt az elnevezést -, hogy esetleg fogja magát, és azzal a bolond ősdémon fejével sikeresen félreérti, amit mondok... Nem lenne egyedi eset.*
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
- Post n°4
Re: Rebecca és Jesmon felhőtlen - vagy nem - nyaralása a svájci alpok lábánál
by Jesmon Helar Csüt. Aug. 29, 2013 9:42 pm
*Lehet, hogy túl kevésszer mondom neki, hogy szeretem. Szívesen mondanám én többször is, csak... Nem tudom, hogyan. Nagyon sokáig nem volt szükségem erre a szóra, s így ha eszembe is jut, nagyon ritkán mondom ki. Talán félek tőle? Félek attól, hogy elveszítem a rettenthetetlen ősdémon álcámat? Dehát az nem is létezik, Rebecca előtt legalábbis biztosan nem. Sőt, az az álca csakis azok előtt hatásos, akik egyáltalán nem ismernek. Legalábbis én így gondolom. Minden esetre ilyenkor szépen elhatározom magamban, hogy majd többször éreztetem szerelmemmel az érzéseimet. Aztán, hogy ebből mi lesz, nem tudni. A fenyegető morgásra megnyugtatóan elmosolyodok.* - Ne aggódj. Nem most terveztem ezzel foglalkozni. *Mondom gyorsan, majd ismét megcsókolom, mielőtt még belelovalná magát a témába. Most épp tényleg nem szeretnék erről beszélni.* - Tudom. Ezért köszönöm, hogy rábeszéltél. *Mosolygok rá ismét. Tényleg jó dolog ez a nyaralás... A következő szavaira nem bírom ki, elnevetem magam.* - Sajnálom. Megpróbálom visszafogni magam. *Na persze, igen erős túlzást érzek a szavaiban, de így hallva őket, tényleg vicces. Aztán a karácsonyra terelődik a szó, mire ismét csak mosolygok.* - Ez remek ötlet, remélem, így lesz. Reményeim szerint addigra minden rendeződni fog, és nyugodtan tölthetünk a Kúriában egy egész hónapot is. Örülni fognak nekünk. *Pillantok le a nőre valódi, hamisítatlan, boldog reménykedéssel a tekintetemben. Jó lenne végre, ha valami szép, bemocskolhatatlanul tiszta lenne, és erre a karácsony éppen alkalmas. Ezt követően valószínűleg elbeszélgetünk az ünnepekről, a kúria lakóiról meg hasonló kellemes dologról még egy jó pár órán át, majd mivel kezd hideg lenni, felajánlom, hogy menjünk vissza a házba. Ha Rebecca sétálni akar, a visszaúton is elbeszélgetünk, ha nem, akkor pedig egyszerűen visszateleportálom magunkat. Akárhogy is, ha végre ismét a kis faházikóhoz érünk, a konyha felé indulok, hogy elővegyek egy üveg kellemesen hűvös, magyar vörösbort. Ezek után kinyitom a kis erkélyre vezető ajtót és ameddig Rebecca átöltözik, vagy hasonló, elrendezek egy kétszemélyes fotelt úgy, hogy a holdfénybe burkolódzó tájra láthassunk. Az erkélyen van még egy asztalka is, erre rakom le az italt és a poharakat, majd kihozok még egy pokrócot is, és a puha fotelben ülve várom meg Beccát, tekintetem a gyönyörű hegyekre függesztve. Ha megérkezett, először odanyújtom neki az egyik pohár bort, amit időközben kitöltöttem, majd fogom a másikat, és szabad kezemmel átkarolom szerelmem.* - A csodás nyaralásra. *Emelem koccintásra a poharam, majd miután megtörtént, ismét megcsókolom Rebeccát. Ezek után valószínűleg ismét beszélgetünk egy keveset, vagy csak csendben ülünk, akárhogy is legyen, körülbelül egy óra múlva, mikor már jócskán az éjszakában jár az idő, megszólalok.* - Beszélnünk kell valami nagyon fontosról. Sajnálom, de ez... Nem várhat. *Sóhajtok fel, tekintetem a csillagokra függesztve. Ijesztő, hogy itt mennyit látni belőlük...* - Ugyebár ismered a Michael tervet, és... Be kell látnod, hogy ez mekkora veszélyt jelent rám, és így... Így rád is. *Kezdek bele halkan, azonban egyelőre nem folytatom, megvárom az első reakcióját.*
Rebecca Taylor- .::Igazgató: Erethon::.
- Post n°5
Re: Rebecca és Jesmon felhőtlen - vagy nem - nyaralása a svájci alpok lábánál
by Rebecca Taylor Pént. Aug. 30, 2013 12:49 pm
*Ahogyan visszaérünk, egyből elfoglalom a fürdőt, mert hát nőből vagyok, és szükségem van egy kiadós fürdésre ez után a nap után. Szóval beveszem magam, és vagy fél óráig elő sem kerülök. Utána átöltözöm, egy könnyű anyagú, fodros, bordó nyári ruhát öltve magamra, azonban úgy döntve, hogy mivel nem megyünk már sehová, mezítláb megyek ki a teraszra. Kilépve elmosolyodom, és lassú léptekkel a odasétálok a fotelhez, majd leülök Jesmon mellé.* - Arra, hogy együtt lehetünk *emelem a poharam, majd viszonzom a csókot, és a férfihez simulok. Annyira jó itt, és úgy tűnik, most kivételesen a kedvesem is felfogta, hogy nem kéne elrontani a hangulatot, és képes magában tartani az optimizmusát. Ez az elképzelésem mindaddig kitart és gondoskodik róla, hogy nyugodt legyek, amíg úgy egy óra múlva a férfi hirtelen meg nem szólal. Görcsbe rándul a gyomrom.* - Mindig ezt csinálod... *suttogom fájdalmasan. Persze megértem, hogy vannak dolgok, amikről úgy érzi, beszélnie kell, de jobban örülnék ha legalább néha képes lenne élvezni egy teljes napot anélkül, hogy előtör belőle, hogy mennyi minden sülhet el rosszul, akár a jelenlegi terveiben, akár csak úgy véletlenszerűen. A következő mondatokat hallva elönt a düh.* - Jesmon, nehogy elkezdd most megint! Mikor sikerül már belevésned abba a konok ősdémon fejedbe, hogy nem érdekel, mekkora veszély fenyeget téged, én akkor is melletted maradok? Vállaltam, hogy nem biztonságos számomra veled lenni, de mivel jobban szeretlek mint akármit valaha életemben ebben az univerzumban, jobb ha beletörődsz, hogy nem tudsz megszabadulni tőlem. Tudom, hogy a biztonságomat akarod, ugyanígy akarom én is, hogy ne eshessen bajod, de erősen kétlem, hogy kevésbé lennék veszélyben, ha elhagynálak. Már rég mindegy *magyarázom hevesen, felpattanva a fotelből. Utálom, amikor ezt csinálja, amikor megpróbál védelmezni. Egyrészt tudok vigyázni magamra, másrészt ha Lucifer igazán el akar kapni engem, akkor el fog, attól függetlenül, hogy hivatalosan együtt vagyunk-e Jesmonnal vagy sem.*
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
- Post n°6
Re: Rebecca és Jesmon felhőtlen - vagy nem - nyaralása a svájci alpok lábánál
by Jesmon Helar Szomb. Aug. 31, 2013 3:17 pm
*Csendben, mozdulatlanul ülve várom Rebeccát, miközben tekintetem a gyönyörű tájra függesztem. Még így, szinte teljes sötétségben is elképesztő. Az a kevés fény, amit a csillagok és a Hold szolgáltatnak, épp elegendő ahhoz, hogy kiemelje a hegyen sorakozó fenyőfák körvonalait, s megvilágítsa a hegyek cikkcakkos vonulatait. Észre sem veszem a halvány mosolyt, ami az arcomra ül, miközben a tájat figyelem. Nem is gondolok semmire, élvezem, hogy végre kikapcsolhatom kicsit az agyam. Ideje volt. Aztán megérkezik szerelmem, mire rögtön hátrapillantok, és széles mosollyal hordozom végig rajta tekintetem.* - Gyönyörű vagy. *Jelentem ki halkan, mintha a világ legtermészetesebb dolgát állapítanám meg. Aztán koccintunk, és magamhoz ölelem Rebeccát, élvezem a közelségét. Aztán viszont eszembe jut valami, ami nem tűrhet halasztást, amiről mindenféleképpen beszélni szeretnék, minél hamarabb. Mert mostmár bármelyik pillanatban beüthet a baj. Akár még ma este is. Így ez a téma, bármennyire is kellemetlen, nem várhat. Bár sejtem, hogy milyen reakciókat fog kiváltani belőle. De ez nem akadályoz meg abban, hogy belekezdjek, viszont úgy tűnik, Becca nem fogja hagyni, hogy nyugodtan befejezzem. Ahogy felpattan mellőlem, nem bírom ki, én is kissé idegesebb hangnemre váltok.* - Ha hagynád, hogy végigmondjam, amit szeretnék, tudhatnád, hogy nem akarok tőled ilyet kérni. Tisztában vagyok vele, hogy nem fogsz elhagyni, nem vagyok teljesen idióta. *Á, nem, Jesmon, valóban nem vagy az, csak néha, egy egészen picikét. Haha.* - Szóval, kérlek, ülj le, és hagyd, hogy végigmondjam. *Teszem még hozzá, majd gyorsan veszek egy mély levegőt. Igen nagy esélyt látok rá, hogy Becca nem fog leülni, így hát csak várok egy picit, ha még esetleg kiabálni támad kedve, majd folytatom.* - Arról beszélek, hogy nagy rá az esély, hogy lebukunk. Hogy nem sikerül a terv, vagy ha sikerül, valahogyan Lucifer tudomására jut a segítő kiléte - azaz az enyém. Erre az utóbbi esetben is van esély, de hogyha elbukik a terv, ez szinte biztosan be fog következni. Akkor pedig - és kérlek, csak utána kiabálj, miután elmondtam -, nem maradhatunk együtt. Meg fogom kérni Conort, hogy vigyázzon rád, nekem pedig menekülnöm kell, és ez... Ez nem fog menni, ha közben rád is figyelek. Értsd meg, itt nem csupán téged féltelek, hanem tisztában vagyok vele, hogy nem tudok olyan jól koncentrálni, ha téged próbállak megvédeni. De ígérem, hogy egyszer... Ha sikerült bebiztosítani magam, megkereslek. Persze nem várom el, hogy addig várj rám. *Fejezem be végül, miközben nagyon reménykedek benne, hogy nem fog kitörni a harmadik világháború. Számomra ez tűnik az egyetlen jó megoldásnak, habár nagyon bízom benne, hogy sosem lesz rá szükség.*
Rebecca Taylor- .::Igazgató: Erethon::.
- Post n°7
Re: Rebecca és Jesmon felhőtlen - vagy nem - nyaralása a svájci alpok lábánál
by Rebecca Taylor Vas. Szept. 22, 2013 7:21 pm
*Jesmon szavaira egy pillanatra még összeszorított ajkakkal állok és meredek rá, majd megadóan sóhajtok, és leülök a fotelbe. Biztos vagyok benne, hogy nem fog tetszeni, és hogy akármit tesz vagy mond nem fogok egyetérteni vele, de abban is biztos vagyok, hogy nem nagyon van beleszólásom. Ettől függetlenül végighallgatom, mert, nos... valószínűleg eléggé egyértelmű, hogy miért. Ahogyan szerelmem szavait hallgatom, egyre inkább elfehéredő ujjakkal markolom a karfát, azon gondolkozva, hogy hogyan veszekedhetnék ezzel, hogyan mondhatnám meg neki, hogy vele akarok lenni, mellette akarok maradni, nem akarom, hogy egyedül legyen, nem akarom azt a borzalmas bizonytalanságot, hogy él-e még, vagy már elkapták, vagy hogy mi történt vele, hogy nem, nem vagyok képes erre. Mégis, amikor végez, csak ülök, és nem szólok semmit. Annyi mindent tudnék mondani és tenni ebben a pillanatban, de egyben ott van bennem a félelem, amely megbénít, és a tudás, hogy az előttem álló férfinek szüksége van rá, hogy tudja, én mindenképpen mellette fogok állni, és hogy ha mennie kell, tényleg mennie kell, akkor engedem, hadd menjen és tegye a dolgát, csak... Nehéz. Végül felállok, az erkély korlátjához sétálok, és átkarolom magam. Nem igazán tudom, mit mondjak. Tudom, hogy miért mondja Jesmon amit mond, de nem értem, hogy tőlem mit vár. Végül, hosszú percek után megszólalok, és még engem is meglep, mennyire sírós hangom van.* - Mit kéne most tennem, Jesmon? Mit kéne mondanom? *kérdezem halkan, miközben érzem, hogy egy könnycsepp legördül az arcomon. Ebben a pillanatban gyűlölöm, hogy éppen belé szerettem belé. Nem tudom, mit akar tőlem, hogy mit vár, mit fogok én erre mondani... Hiszen értem, miért akarja ezt, de nem vagyok képes kimondani, hogy "rendben, ha majd Lucifer vadászni fog rád, elhagylak, és elbújok egy biztonságos helyen a legjobb barátoddal". Ha ezt akarja hallani, akkor valószínűleg még egy teljes örökkévalóságot várhat...*
Ajánlott tartalom
- Post n°8
Re: Rebecca és Jesmon felhőtlen - vagy nem - nyaralása a svájci alpok lábánál
by Ajánlott tartalom
