// Megjegyzés: Ez még valamikor a fiatal korukban történhetett meg. Helyszín Roxfort kint a szabadban. Talán amit még érdemes tudni Amarilla itt még emberi lény ^^ //
*Szép a nap. Talán nem is lehetne ennél szebb végül is végre kitavaszodott és nem kell a téli kabátot felvenni. Kosztüm kabát valahogy soha sem állt jól nekem még anyám sem tudta rám erőszakolni. A zöld házban, mint mindig ment a marakodás. Az a három hülye szokás szerint együtt van. Én oldalra feküdtem és nagy szemekkel néztem és jegyeztem meg Viv már megint „Natel” van. Jellemző, bár mondjuk, beszélek én, aki szintén a szerelem hevén van. Felkeltem lassan az ágyból. Ma a kedvenc ruhámat vettem fel. Koptatott farmer és egy virágmintás felső fekete alapon fehér virágok vannak rajta és még is össze fogtam a hajamat. A nyakláncomat is felvehettem volna, de eszembe jutott hol is hagytam.. Az után az eset után nem volt képem visszamenni sem a Három Seprűbe.. kicsit cikinek éreztem. Még a kviddics csapatból kéne kilépni, de Brend is mondogatja feleslege. Amíg nem tudja, miről van szó.. mert különben rég beverte volna Nathaniel képét. Felöltöztem és felvettem a kezembe egy könyvet. Először a társalgóba vonultam le ahol nyuginak tűnt a helyzet, de valaki megint nekem jött.* - Lennél szíves oda figyelni. – Nem… mert – Kösz bátyus.. – Ne haragudj, csak összekaptunk Sebbel.. Zoeyn - Igaza van az a kislány tényleg nem hozzád való. Néha meg kell fontolnom a választásom párokban. – Héé.. amíg nem tudod, miről van szó inkább neked kéne hallgatni. Na, megyek átöltözni. Megbeszéltük, hogy együtt edzünk, szia!*Vonom fel a szemöldökömet. Te mit csinálsz Illa? Áh semmi különöset éppen olvasok .. Kösz ez jól eset még tőled is. Inkább kint olvasok a szabadban. Felvettem a köpenyt is és a hónom alá dugva elindultam ki. Annyira szépen sütött a nap és szeretem a madár csicsergést is. Az alagsorból kilépve felszabadulok a fénybe, az udvarra ahol a gyerekek játszanak kint. Mondjuk most annyira nem is izgat mint máskor, de legalább szólhatott volna Seb is, hogy majd este találkozunk… Bár nem halok bele abba, hogy most nélküle vagyok. Mindenkinek kell a magány. Szóval kiérve az udvarra meggondoltam magam és réten akartam olvasni szóval tiszta helyet kezdtem el keresni. Mire megtaláltam a megfelelőt szépen leültem kényelembe helyezkedve és a bogarak sem zavartak. Valami Mágiatörténelem könyvet olvasok. Még a könyvtárban vettem ki részben tanulás céljából. Most minden zajforrást kizárva jól esik kint ülni közel a rengeteghez.*
*Szép a nap. Talán nem is lehetne ennél szebb végül is végre kitavaszodott és nem kell a téli kabátot felvenni. Kosztüm kabát valahogy soha sem állt jól nekem még anyám sem tudta rám erőszakolni. A zöld házban, mint mindig ment a marakodás. Az a három hülye szokás szerint együtt van. Én oldalra feküdtem és nagy szemekkel néztem és jegyeztem meg Viv már megint „Natel” van. Jellemző, bár mondjuk, beszélek én, aki szintén a szerelem hevén van. Felkeltem lassan az ágyból. Ma a kedvenc ruhámat vettem fel. Koptatott farmer és egy virágmintás felső fekete alapon fehér virágok vannak rajta és még is össze fogtam a hajamat. A nyakláncomat is felvehettem volna, de eszembe jutott hol is hagytam.. Az után az eset után nem volt képem visszamenni sem a Három Seprűbe.. kicsit cikinek éreztem. Még a kviddics csapatból kéne kilépni, de Brend is mondogatja feleslege. Amíg nem tudja, miről van szó.. mert különben rég beverte volna Nathaniel képét. Felöltöztem és felvettem a kezembe egy könyvet. Először a társalgóba vonultam le ahol nyuginak tűnt a helyzet, de valaki megint nekem jött.* - Lennél szíves oda figyelni. – Nem… mert – Kösz bátyus.. – Ne haragudj, csak összekaptunk Sebbel.. Zoeyn - Igaza van az a kislány tényleg nem hozzád való. Néha meg kell fontolnom a választásom párokban. – Héé.. amíg nem tudod, miről van szó inkább neked kéne hallgatni. Na, megyek átöltözni. Megbeszéltük, hogy együtt edzünk, szia!*Vonom fel a szemöldökömet. Te mit csinálsz Illa? Áh semmi különöset éppen olvasok .. Kösz ez jól eset még tőled is. Inkább kint olvasok a szabadban. Felvettem a köpenyt is és a hónom alá dugva elindultam ki. Annyira szépen sütött a nap és szeretem a madár csicsergést is. Az alagsorból kilépve felszabadulok a fénybe, az udvarra ahol a gyerekek játszanak kint. Mondjuk most annyira nem is izgat mint máskor, de legalább szólhatott volna Seb is, hogy majd este találkozunk… Bár nem halok bele abba, hogy most nélküle vagyok. Mindenkinek kell a magány. Szóval kiérve az udvarra meggondoltam magam és réten akartam olvasni szóval tiszta helyet kezdtem el keresni. Mire megtaláltam a megfelelőt szépen leültem kényelembe helyezkedve és a bogarak sem zavartak. Valami Mágiatörténelem könyvet olvasok. Még a könyvtárban vettem ki részben tanulás céljából. Most minden zajforrást kizárva jól esik kint ülni közel a rengeteghez.*