*Ahogyan eltelik nagyjából negyed óra, kicsit talán még több is, Michael ismerőse végre lelép. Faith pedig, aki egész eddig idegesen várta, hogy végezzenek, odalép a férfihoz, és megkocogtatja a vállát.* - Figyelj... Lizzie... öhm, szóval visszajöttem, mert mondta, hogy rendben lesz egyedül is, de aztán pár perccel később kinéztem, és... hát, már... nincs itt *magyarázza halkan, aggódva, mire Michael felszisszen, és minden további nélkül nagy sietve megindul az ajtó felé, remélve, hogy még nincs nagyon későn. Ahogyan elkezd koncentrálni rá, érzi, hogy az őrangyali érzékei is küldenek valamiféle jelet, de mivel egyrészt mostanában folyamatosan érzi az elméje hátsó zugában - és nagyon idegesíti, mert nem teljesen érti, bár szerencsére sok esetben Dantől jön a jel -, hogy nem jó a helyzet és mert még nem olyan erős, eddig nem tűnt fel neki.*
*Patric úgy döntött – mivel hallott tegnap a kiállításról… valahol, már nem teljesen emlékszik -, hogy lejön Qarinba, csak a biztonság kedvéért. Mostanra nagyjából már a fejfájásával meg a hányingerével is sikerült megbirkóznia, úgyhogy egész jól van. Persze közben Kament ötmilliószor elküldte a francba, hogy minek kellett őt addig itatni, amíg le nem részegedett, de ez most részletkérdés. Na jó, annyira nem. A legkevésbé sem szerette volna most leinni magát, ráadásul annyit ivott, hogy az este – szerinte – jelentős részére egyáltalán nem is emlékszik. Ami kissé… kellemetlen. Már csak azért is, mert Kamen egyértelműen nagyon jól szórakozott ami persze mindig gyanús némileg. Mindegy is: a lényeg, hogy úgy döntött, lejön, mert hát ki tudja, ez egy elég necces estének tűnik, talán még szükség lehet rá. Ahogyan megérkezik, egy gyors pillantással felméri a terepet, és úgy dönt, hogy az a fa ott pont megfelel, bár nincs tökéletes rálátása a környékre, de még mindig ott tud a legjobban elrejtőzni úgy, hogy ne nagyon látsszon, de valamennyit mégis lásson. Szóval gyorsan felkapaszkodik rá, majd kényelmesen helyet foglal az egyik viszonylag alacsony ágon. Biztos, hogy holnap ki fogja faggatni azt a nyavalyás félvért, hogy mégis mi történt pontosan tegnap este, ugyanis nagyon idegesíti, hogy nem emlékszik, és hát nagyon értékelné, ha tudná, mi volt, kivel állt szóba, satöbbi. Már csak azért sem örül neki, hogy Kam leitatta, mert tudja, hogy rajta most milyen dolgok múlhatnak, és esze ágában sincs ezeket egy jó estéért tönkretenni. Épp elég dolgot rontott már el mostanában. Ahogyan ezen gondolkozik, elmélázva az útra pillant, és ez egyből magához téríti: még innen is azonnal megismeri Lizzie-t. Leugrik hát a fáról, azonban egy parkőr éppen ekkor szúrja ki, és elkezdi nyaggatni, olyan hülyeségekkel, hogy ez közterület, itt nem lehet csak úgy fát mászni, ez egy tisztességes város, és így tovább. Őszintén szólva a srác már komolyan kezdi fontolgatni, hogy elteszi láb alól a kotnyeles közterületit, amikor az végre úgy dönt, eleget szidta mára. Ekkor futva elindul az úton, próbálva gondolkozni, hogy vajon hová vihette az az alak Elizabeth-et. Valószínűleg Expoliandumba... Arrafelé indul hát, az egyik kanyarban azonban szembetalálja magát - ki mással - Michaellel.*
- Mit keresel itt, mocskos korcs? *vicsorog rá az arkangyal Patric-re. Persze, már csak ez hiányzott, hogy még ez is idetolja a képét!*
- Fogd már be. Elizabeth-et *válaszol rosszkedvűen Pat. Csodás, most még hallgathatja Mike szidalmait is...*
- Te vitted el?! *kiált fel azonnal az arkangyal, úgy érezve, máris megtalálta a megoldást: mert hát mi mást akarna Morgan a lányától, mint megszerezni a másik oldalnak? Valószínűleg mindig is csak erre használta Lizzie-t... Szerencsétlen lány még nem érti, mennyire kihasználják... Mindegy. Majd felnő és megérti.*
- Az agyadat vitte el valaki! *mordul fel a bérgyilkos.* - Mialatt te a Pokolban töltötted a kényszervakációdat, én intéztem el, hogy a lányodat ne nyírja ki egy pszichopata ősdémon!
- Ó, igen? Akkor még azt áruld el, hogy pontosan ki miatt is voltam "kényszervakáción" a Pokolban!
- Leginkább a hülye f*sz bátyád miatt!
- Meg a féreg szolgálója miatt, aki a barátomnak álcázta magát!
- Mikor fogod már fel azzal a borsónyi agyaddal, hogy nekem. Semmi. Közöm. Nem. Volt. AHHOZ! *üvölt immár teli torokból Patric, bár persze Michaelt sem kell félteni.*
- Nyilván akkor se mondanál mást, ha neki dolgoznál és vigyázz a nyelvedre, ha velem beszélsz, hitvány! *sziszeg fenyegetően az arkangyal.*
- Nem érdekel, ki vagy és milyen indokod van a rágalmazásomra, ennek semmihez semmi köze!
*Ebben a pillanatban hirtelen mind a ketten rájönnek, hogy mégis miért vannak így, így megdermednek, és kórusban kiáltják Lizzie nevét, majd futva, immár együtt haladnak tovább az Expoliandum irányába, a kettejük között lévő vitát így továbbra is lezáratlanul hagyva, a fontosabb dolgokra koncentrálva.*
by 
