// FAGY //
+5
Kyle Williams
Morianna S. Clasqua
Alise Rubenis
Michael
Lucien du Bois
9 posters
De Calliot bazilika
Michael- .::Felvilági::.
- Post n°26
Re: De Calliot bazilika
*Előadom a véleményemet, és hagyom, hogy Amanda feldolgozza. Amikor válaszolni kezdene, elhallgatom, és várom, hogy folytassa, de aztán elakad, és úgy döntök, nem kényszerítem rá, hogy mégis befejezze. Arra, hogy például, csak sóhajtok egyet.* - Egy, ennek igen sok verziója lehetne, kettő, nem az én dolgom, hogy kiszabjak neked valamilyen jövőd, sem az, hogy értelmet adjak az életednek. Segíthetek, valamennyit, persze, de neked kell rájönnöd, mire használhatnád még a képességeidet azon kívül, hogy az Ő gyermekeit gyilkolod. És most nem csak az angyalokról beszélek, hiszen mindenki egyenlően az Ő teremtménye, még maga a Sátán is, így tehát te is, én is, és minden élő lélek ezen a világon. Közvetve még azok is, akiket Lucifer teremtett, elvégre ha ő nem teremti meg a bátyámat, akkor ők sem lennének. Szóval... ebből azt hiszem, azt próbáltam kihozni, hogy csakis a cselekedeteink dönthetik el, kik vagyunk, nem a származásunk vagy mások véleménye vagy a külső hatások, amik érnek minket. Csakis te döntheted el, ki akarsz lenni, és ez igaz mindenki másra is. Ha soha nem adsz esélyt egy angyalnak, honnan tudod, hogy egyébként nem olyan személy, akit esetleg kimondottan képes lennél kedvelni? *teszi fel a költői kérdést. Nem várja el, hogy Amanda válaszolja, de talán ezek olyan dolgok, amik segíthetnek neki felfogni, hogy amin jár, az nem helyes út,és hogy lehetne ezt másképpen is. Hogy mindaz, amiért ez az egész angyal-lidérc háború folyt, őrültség, hogy az eszméi értelmetlenek és ostobák. Persze én ezt mindig is láttam, már az egész arkangyal-dolog előtt is, de azóta még tisztább rálátásom van, és még erősebben érzem, hogy nem helyes.* - Megbocsátok *vágom rá azonnal.* - Azonban nem én vagyok az, akitől igazán bocsánatot kell kérned. Ellenem végül is nem vétettél, bár nem nyerte el a tetszésem a viselkedésed, de láthatóan bűnbánatot gyakoroltál... Különben mi másért lennél itt? *pillantok a lányra, majd ismét vissza a főoltárra.* - Akitől még bocsánatot kell kérned, az Roxanne, a lány, akit megsebeztél *fejezem be. Persze sejtem, hogy ezzel elég sokat kérek, és nem igazán vagyok biztos abban sem, hogy nem kérek túl sokat a lánytól, sem abban, hogy az angyal örülni fog Amandának, de egy próbát végül is megér a dolog.*
// FAGY //
// FAGY //
Amanda Helgesen- .::Diák::.
- Post n°27
Re: De Calliot bazilika
//Olvad//
*Nem tudnám tovább mondani tudom, hogy végül is ez nem bosszú hadjárat hanem félre lépés és kiszámíthatatlanság. Jobb nekem, ha nem vagyok egyedül. Ezen gondolkozok el most, meg nem tudnám befejezni a mondatot.. Szüleim tuti nem örülnének ennek az egésznek, és igazság szerint szeretném tudni ők is vajon mit gondolnak. Ránézek érdeklődve Michaelre, amikor beszél és sóhajtok.. mégis milyen képességem van? Van egyáltalán bennem ilyen? Vagy érzelem.. nem tudom, hogy hívják. Eddig csak gyűlöletet éreztem vagy nem is tudom.. most meg.. * - Nem érzem azt, hogy gyűlölnéd őt…de lehet, rosszul gondolok..*Gondolkodok el, ahogy beszél Luciferről és az egész angyalos utálatról és a kirobbanásról.* - Szóval magyarul, aki rosszat cselekszik, előbb vagy utóbb rossz helyre kerül és bajban lesz, mert nem lesz ideje ezekre a .. *Mutatok az oltár felé.* - Bűnbocsánatra? Lucifer vajon mostani állapotában képes lenne oltárhoz állni?*Ne kérdezze senki miért jött ki a kérdés, de azt hiszem talán csak azért, mert tudom azt, hogy én is hova kerülnék.. Meg én más módszert használtam ezekre a dolgokra.. és nem tudom milyen jónak lenni..* - Mi van akkor azt, ha mondom, van egy olyan, aki iránt azt hiszem picit többet éreztem.. ez rossz?*Hajtom le először a fejem és értem én mit mondd, de igen ezzel az érzéssel is lassan dűlőre kell jutnom, de soha nem szabad megtudnia! Erre eddig is figyeltem és Riknek komolyan nem szabad tudnia. Így nem fogom említeni Michaelnek a fiú nevet, de egy angyal van, akit kedvelek. Na jó ha beleszámoljuk Gisellet akkor kettő bár őt csak nem bántom.* -Más angyalokkal azt hiszem meg lehet próbálni..*Végül is kibököm és tényleg azt hiszem értem nagyjából miért mondta elege van a faji gyűlöletből és nem csak neki. Aztán engedek és megszólalok normális lágy hangon és a szemébe nézek és úgy kérek őszintén elnézést. Igen azt hiszem, képes vagyok rá a túljutásra, de félek nehéz lesz. Ennél jobban? Csak egy fél mosoly erőltetek és lesek az oltár felé majd aztán meghallom Roxanne nevét más is eszembe jut.* - Meg az a másik lány..*Ha sejti kiről beszélek végül is tőle meg azért, mert tényleg eszköznek használtam és fajtámat eddig soha nem bántottam.* -Igazából őt sem akartam bántani talán jobb lett volna félre lökni viszont.. eléggé nehéz eset. Első látásra nem is tudom mivel húzott fel..*Nézek Michaelre és beszélek itt Elizabethről bár a nevét ugye nem tudom. Mihez kezdjek? Ez egy nagy kérdés.. bűnbánatgyakorlásra nem igazán tudok mit mondani, de valahol egy kicsit könnyebbnek érzem magam. Egy mosolyt eleresztek, de nem tudom miért.*
Michael- .::Felvilági::.
- Post n°28
Re: De Calliot bazilika
- A testvérem *pillantok komolyan Amandára. Valóban nem tudom, mit érzek Luciferrel kapcsolatban, bár valószínűnek tartom, hogy ezt nem éppen egy vadidegen lidérclánnyal kellene megbeszélnem. De a helyzet az, hogy valóban tudom: sosem tudnám igazán gyűlölni. Végül is volt oka mindarra, amit tett, legalábbis valószínűnek tartom, hogy volt. Persze az emlékeim nélkül ezt is elég nehéz megállapítani, mint még sok minden mást.* - Igen, valami ilyesmi *bólintok Amanda kérdéseire, a bátyámról szóló kérdésre pedig elgondolkozva hátradőlök, és összefonom az ujjaimat az ölemben.* - Nem tudom. Nem hiszem. De ehhez hozzátartozik, hogy én még sosem találkoztam vele. Minden esetre úgy gondolom, hogy még ő is bocsánatot nyerhetne, ha akarna *válaszolom elgondolkozva. Ennél jobban ebben nem szeretnék belemenni a dologba. A következő kérdésére aztán meglepetten felvonom a szemöldököm, majd sóhajtok, és megrázom a fejem.* - Ha őt képes voltál szeretni, akkor mi a gondod az összes többivel? Valószínűnek tartom, hogy ő is éppen olyan angyal, mint mindegyikünk, így igazán nem logikus, hogy őt kedveled, másoknak pedig nem adsz esélyt. Egyébként pedig egyáltalán nem rossz, a szeretet sosem lehet rossz vagy helytelen. A szeretet az egyetlen színtisztán jó dolog a világban, úgyhogy emiatt egy pillanatig se aggódj *magyarázom, és a mondat végére egy lágy mosoly ül ki az arcomra. Láthatóan komolyan gondolom, amit mondok... Ez után ugye bocsánatot kér, majd tovább halad a téma.* - Lizzie már szinte megszokta, hogy mindig megtalálja a baj *sóhajtok fel gondterhelten, amikor szóba kerül a neveltem.* - Túl fogja tenni magát rajta, bár valószínűleg ő sem sértődne meg, ha bocsánatot kértél, de Roxanne ilyen szempontból most fontosabb. *Arra meg inkább nem térek ki, hogy Elizabeth mivel húzta fel: valahogy nagyon úgy tűnik, hogy a lányomat mindig megtalálják a pszichopaták... Esküszöm, az lenne a legjobb, ha bezárnám a kúriába, mert akkor talán nem lenne esélyes, hogy tesz egy sétát a környéken és közben meggyilkolják. Egy újabb, kissé ideges sóhaj hagyja el a számat, amit Amanda remélhetőleg nem vonatkoztat önmagára.*
Amanda Helgesen- .::Diák::.
- Post n°29
Re: De Calliot bazilika
*Csak halványan elmosolyodok, és úgy tűnik önkéntelenül és azért, mert tudom azt, hogy a testvéreket nem kell gyűlölni, hanem szeretni védeni. Vagy ha nem is szeretjük, őket tiszteljük. Végül is ki az, aki képes lenne gyűlölni a testvérét? Azt hiszem, maximum olyasmi lehet, aki hatalomra szeretne törni. Nos.. Elég undorító az ilyen úgy gondolom. Nem tehetek arról, hogy szóba hozom Lucifert végül is valahol ez a része érdekelt most leginkább aztán fel is teszem a megfelelő kérdést és nem bántóan bár nem tudhatom mi játszik Michaelben. Felvonom a szemöldököm bár tisztában kéne lennem ezzel az egésszel csak azért, mert egészen fiatal koromban, még ha jól emlékszem olvastak nekem a bibliából. Valahol tudat alatt ott van.* -Ha akarna…*Ismétlem az utolsó szavát és utána felteszek egy kérdést a férfinek és nem mondom ki a nevet. Sohasem közöltem ezt senkinek és nekem Henrik első sorban olyan mintha a testvérem lenne, vagy nem tudom és jó barátom és tudom számíthatok rá és én igyekszem így gondolni. Azokat az érzéseket soha nem adtam tudtára és senkinek nem beszéltem róla, mert akkor is és most is úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy kiben tudnék megbízni a srácokon kívül?* - Talán még most is képes vagyok, de sohasem adtam a tudtára. Az összessel? Azt hiszem talán az.. Hogy megbízni, nehéz. Megölik az angyalok a családod és elrabolják a testvéredet.. lehet nem is él már…*Hajtom le ismét a fejem és jön ki a számból a dolog. Végül is kibököm a dolgokat a végére és könnyebnek érzem magam és nem is olyan rossz.. De féltem, na! Nyuszi vagyok..* - Nem aggódom, azt hiszem.Szóval meg próbálom megadni az esélyt nekik.. és ez lenne a helyes megoldás, ha neki megadtam, akkor..*Továbbgondolkozok, és vélhetően még habozok, de egy próbát akkor is megér…először is a csapatban kell megpróbálnom ott a többiekkel Riken kívül aztán még a Suliban lévő angyalokkal.. Oh istenem menni fog ez!? Aztán szóba kerülnek a lányok és felvonom a szemöldököm.* - Talán nem ártana rövid pórázon tartani vagy megszabni neki meddig és merre mehet el.*Ha bár a gyerekek többsége nem hallgatna ezekre a dologra, én nem tudom hogy viselkednék. Aztán észreveszem és érzem, hogy ismeri elég jól a lányt, de nem fogom felhozni furcsálom ezt az egészet.. Szóval igen. Bocsánatot kéne kérnem attól a lánytól? Másik nehézség.. akiket eddig megtámadtam soha nem kértem tőlük bocsánatot. Az fájdalmas? Hülyeségeken elmélkedek.* - Azt hiszem, igazad van.. megpróbálom.*Mondom Michaelnek és persze tényleg komolyan gondolom és meg fogom próbálni, tehát nem menekülök.* - Baj van?*Teszem fel a kérdést és sejtem, hogy nem velem van a baj.. most beszélgetek egy arkangyallal? Nem fogom magamra venni az ideges sóhajt, de majd meglátjuk. Végül is.. rosszabbra számítottam a dolgoknál..* - Elég késő van azt hiszem lassan menni kéne..*Nézek fel Michaelre és nem menekülni akarok csak fáradt vagyok és tényleg lassan el kéne indulni.*
Gabriel- .::Felvilági::.
- Post n°30
Re: De Calliot bazilika
*Ma ismételten lejött a földre a semmiért és újra filozofál, mert nem tudja azt, hogy mi legyen vele. Gabriel pedig nem olyan aki mindig is képes lenne úgy dönteni ahogy Michael. Egyre jobban hiányzik neki a testvére és nem tudja kiverni a fejéből. Meg Kéne látogatnia Jesmont és nem igazán tudja, hogyan csinálja ezeket a dolgokat. Az arkangyal jelenleg a bazilikában van és éppen az úrhoz fohászkodik. Térdel az oltár előtt és igyekszik, hogy meghallja. Tudja, hogy jót akart volna.. de még is magát okolja, hogy elrontotta a dolgokat. Gabriel makacs egy teremtés, de ha egyszer a fejébe vesz valamit. Ráadásul Ramiel beszélgetése valamivel jót tett, de nem tudja azt, hogy mi lesz még. Várni kell, de türelmetlen és fél, hogy nem lesz ennek az egésznek jó vége. Vajon jól sejti e? Tökéletesen, de jelenleg éppen Igyekszik minél jobban kitárni a szívét az úrhoz.* - Uram bocsáss meg nekem amiért lementem oda ahova nem kéne. Érzem a terhet a vállamon atyám és nem tudom meddig fogom ezt bírni. Pedig tudom, hogy együtt vagyunk a testvéreimmel, és úgy teremtettél minket, hogy ne legyen semmi baj. Viszont rangidősként még is érzem elrontottam néhány dolgot.*Mondja hangosan és sóhajt majd tovább szövegel, mert úgy veszi észre, hogy senki nincs itt a bazilikában.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
- Post n°31
Re: De Calliot bazilika
*Nem tudja mi történik vele. Amióta Colin beszélt neki a védőangyalokról, valamiért minden éjszaka erről álmodik. Mintha valami zavarná, vagy még inkább hívná magához. ma este is, amikor lefeküdt, álmában egy fényes helyet látott. Valahonnan a nevét szólították. *-Eliana. Eliana.* Szólt az elhaló hang, de nem látott senkit. A fény szinte elvakította. Tett előre pár lépést, majd zuhanni kezdett. Furcsa módon nem ébredt fel rá. Mikor földre ért, egy hatalmas épületet látott maga előtt. Valami templomfélét, de annál hatalmasabbat, és hófehéret. Ekkor az álom véget ért. Eliana felült az ágyában.* - A bazilika volt az. Biztosan.* Suttogja maga elé feszült izgalommal. Halkan felkel az ágyból és kioson a hálókörletből. Lépései szinte nem is hallatszódnak, ahogy mezítláb elhagyja az akadémiát. Nem tudná megmondani mi készteti arra, hogy menjen, de egy furcsa érzés hajtja legbelül. Azt súgja békére találhat. Hogy a kételyei és álmai megszűnhetnek. Hosszú fehér hálóruhája lágyan suhan utána, ahogy futni kezd. A bazilika felé tart. Nem is tudja mennyi idő telik el, mint egy megszállott rohan a cél felé. Hosszú percek telnek el, akár órák is, mire megpillantja a hatalmas épületet, ami úgy magaslik előtte tömör falaival, ahogyan az álmában látott kép is. Egyik pántja lecsúszott a sietségben, fél vállát szabadon hagyva. Ha valaki megpillantaná, biztos nem e világból származó lénynek vélné. Lassú, kimért léptekkel indul el a főbejárat felé. Szíve a torkában dobog, és gyomra összeszorul a várakozástól. Az épületben barátságos félhomály fogadja. A gyertyák fénye világítja csak be a hatalmas belteret. Egyenesen halad a főoltár elé. Lassan lépked a széksorok között. Lába koszos lett az eddig megtett út porától. Az oltárnál eg férfit pillant meg. Hangosan imádkozik. Eliana szinte ösztönösen térdre ereszkedik, és összekulcsolja a kezét. Tekintetét a földre szegezi, és várja, hogy az idegen végezzen a fohászával.*
Gabriel- .::Felvilági::.
- Post n°32
Re: De Calliot bazilika
-Atyám amikor bent voltam az alvilágban nem is tudom mit gondoltam volna. Talán én leszek az aki megváltja a világot, de mi van akkor ha így akartam segíteni a testvéreimnek, hogy megkönnyítsék a helyzetüket? Rossz fiad volnék? Rosszat teremtettél és nem tudod mit csináljak? Atyám könyörgöm válaszolj nekem..*Sóhajt majd ahogy befejezi fel áll és rápillant a lányra és megvakarja a tarkóját.* - Túl hangos voltam?*Kérdezi meg a lánytól és tudja ki ő. Nagyon is, de nem fogja el árulni Gabriel Liának még. Egyenlőre nem amíg nem muszáj..A férfi leül az egyik padba majd tovább imádkozik csendben és megvárja míg a másik befejezi. Ő aztán nem zavarja meg a másikat a lány sem tette meg. A férfi úgy érezte muszáj beszélnie atyjával, hiszen több mindenben bűnös legalább is ezt érzi és nem lágyul meg a szíve. Fél, hogy testvér akit cserben hagy mindenkit. Meddig lesz ez az állapota vajon? Mindenképpen még Sariellel is beszélnie kéne talán ő is le tudja nyugtatni, de egyenlőre amíg ez az állapot van képtelen lenne bármire. Lizzie szemébe nézni vagy éppen ismételten kiszedni belőle, hogy merre van. Nem mondaná el. A nyugodt bazilikában megvárja míg a másik lány befejezi az imádkozást aztán ha úgy gondolja beszélgetnének. Gabriel amúgy is szeretett volna vele.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
- Post n°33
Re: De Calliot bazilika
* Nyugtalanul várja, hogy a férfi befejezze az imáját. Szaporán veszi a levegőt. Mellkasa egyenletesen emelkedik fel, majd le. Hallja, hogy a férfit is nyugtalanság gyötri, bűnbánat. De ha a hallás nem lenne elég, képessége még inkább felerősíti megérzéseit. Ne imádkozik, csak térdel, imára kulcsolt kézzel térdel. Mikor az idegen befejezi, és megszólal felnéz, de az már be is ül az egyik padba, és tovább fohászkodik. Eliana lassan feláll és közelebb lép hozzá. Ezernyi kérdés kavarog benne, mégis úgy érzi, nem képes feltenni őket. Nem találja rájuk a szavakat. Mintha mindegyik csak érzés lenne, amely alaktalanul elvegyülve a lelkével a részévé válna. * - Ki vagy te?* Hangja halk és bátortalan. Szeme csillog a gyertyafényben, de nyoma sincs benne félelemnek. Nem is fél. Valami azt súgja neki nem kell. Egy bizonytalan lépést tesz a pad felé.* - Te hívtál engem?* A szavak maguktól jönnek. Mintha néhány megfogalmazatlan kérdés végül mégis alakot öltene, s a szavak egymás mögé rendeződve maguktól törnének elő a torkán. Valami furcsa érzéstől, vagy erőtől hajtva még közelebb lép a férfihoz, majd mikor már eléri a padot maga sem tudja miért, de megöleli az ott ülőt. Furcsa nyugalom önti el, amilyet még sohasem érzett ezelőtt.* - Te hívtál engem.* mondja most már kissé bátrabban, és a kérdő hangsúlyt is elhagyja.* - Itt vagyok. Nem kell félned.* Úgy érzi, mintha ne is ő beszélne, vagy legalábbis nem ő irányítja a cselekedeteit. *
Gabriel- .::Felvilági::.
- Post n°34
Re: De Calliot bazilika
*Sóhajt aztán megvárja, a lányt amint végezz a dologgal. Nem tehet róla néha az arkangyalok is járhatnak a bazilikába. Aztán még imádkoznak is még fent a mennyben is. Nem tehet róla ő már csak ilyen. Amikor meg kérdezik, kicsoda ő elmosolyodik.* - Egy olyan angyal, aki itthon van Ha belép a bazilikába.*Mosolyog a lányra és a szavakra felvonja a szemöldökét és nem legesen bólint. Ő nem hívott senkit és nem tudja mire érti Aztán sóhajt és igen több ok miatt van maga alatt, de inkább nehéz teher van az arkangyal van. Nem tudja még mit fog csinálni, de egyenlőre marad a seggén és vár türelmesen. Az ölelésre meglepődik, de nem felel.* - Mindig is jó lélek voltál Eliana.*Végül megszólal és ennyi volt a titkolózásból.* - Benned meg van az-az erő ami félvérben nincsen.*Mondja a lánynak és igen ő érzi, hogy fél-vámpír a lány.* - Gabrielnek hívnak. Már vártam, hogy találkozhassunk, de egyáltalán nem én hívtalak.*Feleli a lánynak nyugodtan és nem használ a léleknyugtatás hiszen ő azért hatalmas képességgel rendelkezik.* - Mondd mi szél hozott ide atyám házába?*Teszi fel a kérdést és ismét felsóhajt a gondterheltségtől.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
- Post n°35
Re: De Calliot bazilika
* Miközben a férfit öleli, olyan, mintha hazaért volna. Nem tudja mit jelent ez, vagy hogy miért van, csak van. Mintha önmagát nyugtatta volna meg. Az idegen szavai azonban ismét felébresztik benne azt a fojtott érzést, amit az előző éjszakák folyamán is érzett. Elengedi a férfit és mellé ül a padban. Csendben hallgatja annak szavait. Még inkább összezavarodottnak érzi magát. Most már nem csak a szavak merültek el, hanem a gondolatai is ezerfelé szóródtak. Értetlenül néz végül az arkangyalra, amint az kimondja a nevét. Olvasott, és hallott az arkangyalokról, de sohasem gondolta, hogy egy napon találkozni fog valamelyikükkel.* - Miről beszélsz? És honnan tudod ki vagyok én?* Hangjában még mindig nincsen félelem. Sokkal inkább a belül érzett nyugtalanság és zavartság hallatszik rajta. Az egyik gyertya nem messze tőlük kialszik. Csonkig égett már, s nem volt ami tovább éltesse a lángot. Eliana a főoltárra szegezi tekintetét. Ő maga sem tudja pontosan miért van itt. Csak valami idevezette. Lehet, hogy találkozniuk kellett. Ismét visszafordul Gabriel felé.* - Álmomban egy fényes helyen jártam. Valaki a nevemet mondta. Engem szólított. De itt véget ért az álom. Kivéve ma éjszaka. Zuhanni kezdtem. Mikor magamhoz tértem, a bazilikát láttam. Úgy éreztem ide kell jönnöm. Egy felsőbb erő késztetésére elindultam. Maga sem tudom mi volt az, de kétség kívül hívott engem. Ide kellett jönnöm.* Kérdőn fordul ismét Gabrial felé, hátha ő meg tudja mondani miért történt mindez.*
//Fagy//
//Fagy//
Morianna S. Clasqua- .::Gyógyító::.
- Post n°36
Re: De Calliot bazilika
*Egy utolsó keresztet vet és kilép a bazilika hatalmas ajtaján. Mondhatni egy elégedett moslyog ragyog az arcán, de talán szebb megfogalmazás lenne az áhitatos. Pár napig kénytelen volt hanyagolni a templomot, mivel sikerült enyhén lesérülnie - ami nem olyan meglepő nála, valljuk be -, repülni meg nem mert, mert félt, hogy esetleg hülyének néznék. Viszont mondhatjuk, hogy ezt a kihagyott pár napot most be is pótolta, hisz 2-3 óráig is ott térdelt a legelső padsorban és imádkozott. Leginkább bocsánatért esdekelt, hogy nem jött el, valamint védencéért és néhány volt betegéért imádkozott. Ahogy emeli a lábát, hogy átlépje a küszöböt, szinte azonnal orra is bukik, csak a kezét sikerült maga el kapnia, aminek az eredménye az lett, hogy mind a két alkarján egy 15 cm hosszú enyhén vérző karcolás látható.* - Auuu... *Tápászkodik fel, látszik rajta, hogy mindjárt elsírja magát, a szemei megteltek könnyel, de nem, tartja magát. Szipog párat, leporolja fehér ruháját és megtörölgeti a szemeit.* ~ Csak én lehet ilyen béna, hogy elessek egy küszöbben. Miért nem tudsz sosem figyelni?! ~ *Szidja magát a lány miközben erősen küzd az előtörni készülő könnyekkel.* ~ Lorian nagyon dühös lesz rád, ha ezt megtudja... Vigyázz már magadra! ~ *És így tovább folytatja, egészen az első padig elbotladozva, ahol ismét csak megtörölgeti a szemeit és a sebeket kezdi nézni a karján.*
// Fagy, Roderica eltűnt //
// Fagy, Roderica eltűnt //
Gabriel- .::Felvilági::.
- Post n°37
Re: De Calliot bazilika
*Csak magába van zuhanva, de igazából csupán azért, mert nagyon szeretné, ha vége lenne az egésznek. Angyalnak angyal, de nem tudja azt, hogy mi várható. Aztán a lányra pillantva elmosolyodik haloványan és, de egyelőre nem felel. Nem felel, először csak rápillant, a keresztre majd becsukja a szemét és felsóhajt. Gabriel tele a gondokkal tényleg lökött, de nem tehet róla. Ilyen sem volt még, hogy itt lent kér segítséget.* - Mindenkiről tudjuk nagyjából. na, jó nem mindenki, de a többségről igen.*Mosolyodik el és barátságosan a lányra néz.* - Nem kell félned tőlem. Az arkangyalok nem bántják a fél-véreket.*Ő aztán érzi, hogy félvér, de nem tesz ehhez semmit. Aztán hallgatja, hogy mit álmodott arra nem felel.* - Vannak olyanok, hogy gyakran transzba esnek az álomban, de igazából ez csak egy ilyen lépés a felé, hogy megismerd ki is vagy valójában. Én is lökött vagyok, beszélek össze vissza ne is foglalkozz velem.* - Amúgy meg örülök, hogy meg ismerhetlek. Az éjszaka közepén így járkálni. Nem félsz ha megtámadnak?*Teszi fel a kérdést téma elterelésként és kinormuljon.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
- Post n°38
Re: De Calliot bazilika
*Az áhítatos légkört és feszült csendet még pár percig semmi sem zavarja meg. Eliana egy kissé zavarban is érzi magát. Mondhatni feszeng. Valami nagyon zavarja az arkangyal szavaiban. Egy dolog, ami még tisztázásra vár. Azonban Gabriel válasza és modora nevetésre készteti őt. Sohasem gondolta volna, hogy az arkangyalok, Isten leghűségesebb szolgái, akik valamiként a többi angyal felett állnak ilyen viccesek is tudnak lenni. Mindig is komor és tisztelettudó alakokként képzelte el őket, akik a legfurcsább, vagy legveszélyesebb helyzetben is megőrzik a hidegvérüket. Miután abbahagyta a nevetést, mely élesen vágott a bazilikán uralkodó csendbe, bocsánatkérőn néz Gabriel felé.* -Én is örülök.* Mosolyodik el őszintén.* - Mivel azt éreztem, hogy jönnöm kell, nem nagyon figyeltem semmire. Nem is nagyon vettem észre merrefelé haladok. Valószínűleg azt sem vettem volna észre, ha valaki nekem jön. Így hát nem mondhatom, hogy féltem volna. Viszont..* Magára néz. Most veszi csak észre, hogy a vékony hálóruhája van rajta, és még csak cipőt sem vett fel. A ruha alja összekoszolódott, míg maga után húzta idefelé jövet. Ha valaki látta, vagy őrültnek gondolhatta, vagy szellemnek. Miután ezt végiggondolta ismét elkomorodik. Habár előbb el is felejtette, most ismét eszébe jutott a kérdés, melyet ha mást nem is, de meg kell kérdeznie.* - Mit értesz azon... * Kezdi el lassan és komoran.* - Hogy félvér?
Gabriel- .::Felvilági::.
- Post n°39
Re: De Calliot bazilika
*Gabriel csak elmosolyodik, de nem felel. Inkább csendben van és arra igyekszik figyelni, hogy minden a legnagyobb rendben, de amúgy is hiszen tudja jól, hogy Jesmon ügyes lesz csak bizalmatlan. Szóval csak muszáj elgondolkoznia az egészen és filozofál ahogyan tud, de nem tehet erről és ide is hozza az egészet. Michaelről van szó még is szóval nem tehet róla.Aztán ahogyan hallgatja csak elmosolyodik így tehát szóval csak félti a lányt. Végül is éjszaka van.* - Gyere vissza kísérlek.*Mondja a férfi és nem szeretné azt, hogy bajba kerüljön a lány aztán egy kényes témára tér át amire csak elmosolyodik.* - A fél vér azt jelenti, hogy félig ember vagy félig másmilyen faj. De nálad azt érzem, hogy ember lennél félig meg.. vámpír?*Vonja fel a szemöldökét, de ilyet se látott még. Aztán még beszélgetni fognak persze, de most mindenképpen visszakíséri a lányt, mert későre jár.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
- Post n°40
Re: De Calliot bazilika
*Az arkangyal válasza elég szűkszavúnak bizonyul. Azért bólint egyet a férfi ajánlatára. Nem is rossz ötlet, ha hazakísérik, bár már számtalan alkalommal mászkált kinn egyedül az éjszaka. Na meg hát nem mindig találkozik arkangyalokkal. Valamint még van pár kérdése Gabrielhez, így nem is rossz ötlet, hogy elkísérje. Lassan feláll, és a padsorok közül néz vissza az arkangyalra, amikor az válaszol a kérdésére. A válasz hallatán, habár úgy tűnik ez Gabrielnek furcsa Elianán végigfut a hideg. Hirtelen nem is tudja, hogy örüljön, vagy érezze magát lesújtva, hogy az eddigi években tévedésben élt. Végül mégis valami boldog szorongás fogja el. Csillogó szemekkel néz a férfira.* - Ez biztos? Biztosan... Félvér vagyok?* A hangja elcsuklik, de elég hamar összeszedi magát. Majd ha az arkangyal is feláll, lassan elhagyja a bazilikát. Ahogy kilép, még egyszer visszanéz a hatalmas épületre. Vesz egy mély levegőt, majd Gabriellel az oldalán elindul visszafelé az akadémiára. Fehér ruhája fátyolként követi. Visszafelé még feltesz pár kérdést Gabrielnek.*
Amanda Helgesen- .::Diák::.
- Post n°41
Re: De Calliot bazilika
*Talán nem a legjobb alkalom volt eljönni bár mondjuk nem tudom el dönteni, hogy még is mi van. Persze ez lehetséges, hogy fogom magam és elmegyek vissza külföldre, de tetszik a suli és a barátnőim is itt vannak. Nemrég hagytam magára Abigailt még ő is ki van akadva a történtek miatt amit megtudok érteni. Fogtam a suliból és úgy döntöttem, hogy elindulok a bazilikába és vezekel nem csak magamért. Hetente egyszer járok sötétben, hogy azért ne tudjanak róla sokan hiszen a bandatagok is Riken kívül úgy tudják, hogy nem szeretek ilyen helyekre járni nos ez már egy jó ideje megalapozott. Aztán feketébe vagyok talpig szóval nem igazán lehet kivenni azt, hogy még is ki vagyok. Csak ha közelebb jönnek. Szóval most nyugodttabban ücsörögve bámulok előre imádkozás után és gondolkodok csak azon még is miket kéne csinálni. Hiszen a bátyám amilyen fontos volt és kockáztattam az életem hiába nem kaptam vissza ahogy szerettem volna. Örülök ha van helyette két másik bátyám és ő tőlük többet kapok kétszeresen mint tőle, de azért egy könny elered és lepereg az arcomon és érzem is. Nem baj csak nyugodtan jöjjön ki addig se látja senki. Szóval bámulok előre és igyekszem kizárni a külvilágot magam körül.*
Laila Dalen- .::Városi Lakos::.
- Post n°42
Re: De Calliot bazilika
* Ezúttal is mint már oly sokszor mióta ide költöztem most is szombaton megyek a bazilikába, hogy imádkozzak. Már ott vagyok egy ideje. Kb. másfél órája, amikor is épp távozni készültemben egy ismerős alakot veszek észre. Amanda.* ~Vajon mit keres ő itt?~ * gondolom magamban, hiszen emlékszem rá, hogy ő mindig is utált ilyen helyekre járni. Vagyis hát mindenkinek ezt mondta. Elindulok felé és ahogy közeledem észreveszek egy lehulló köncseppet amin megcsillan az egyik gyertya fénye. Ez megtorpant. Amanda és sír itt valami nem stimmel és folytatom utamat felé. Majd leülök mellé és megszólalok halkan.* - Mi a baj? Miért sírsz? Tudok segíteni? * kérdezem meg tőle és bár tudom, hogy nem rajong értem. De most erőt veszek gyerekességemen és megpróbálok igazi felnőttként segíteni neki.*
Amanda Helgesen- .::Diák::.
- Post n°43
Re: De Calliot bazilika
*Inkább csak azért sír mert akiért a legjobban rajongott még sem törődik vele és nincsenek úgy meg ahogy ezt szerette volna. Szóval hiába minden kudarc kockáztatva az életét mindenért és feladva barátait is elment a testvéréért, de úgy érzi, hogy most vesztette el igazán Nem mondja senkinek. Nem szereti mutatni a gyengeségét, hogy ő szeret másokat és fontos nekik inkább ezt elrejti, viszont most nem tudja. Amikor meghallja az ismerős hangot megtorpan és letörli a könnyeket majd rápillant.* - Nem.*Felel nemes egyszerűséggel majd tovább bámul előre.* - Szia egyébként, és ne haragudj, de ezen senki nem tud segíteni és nem most fogom elkezdeni azt, hogy miért is vagyok ilyen..*Feleli majd megmakacsolja magát és fel áll a padoknálés elindul kifele, de aztán rájön hol is van és a kezeit zsebre téve háttal áll Lailanak és hangosan felsóhajt.* - Ne haragudj csak nincsen jó napom. Egyébként is amiért ide jöttem azt már levezekeltem. Tudod.*Ül vissza közben mellé.* - Azóta járok ide mióta egy kislányt megkínoztam és egy arkangyal támadott rám. Vagyis hát védve a kislányt ami érthető azóta járok ide minden áldott este, de ez most más amiért ide jöttem. Egy ismerősért imádkoztam barátnőm miatt mert unokatestvére volt aztán eszembe jutott milyen érzés elveszíteni azt akit szeretünk.*Feleli a lány és itt a bátyjára céloz. Végül is ad egy barátságos mosolyt, de úgy van vele, hogy ez a tudatában is benne van. Persze képes lenne e nélkül is mosolyogni a lányra nem lehet tudni bár lehet igen, de valahol nem igazán szereti azt, hogy átverik folyamatosan.*
Laila Dalen- .::Városi Lakos::.
- Post n°44
Re: De Calliot bazilika
* Mikor elindulna kifelé a megszokott nem és hagyj békén stílusával, épp azon gondolkozom, hogy nem hagyom annyiban amikor vissza fordul és visszaül mellém és elmondja miért is van itt. Kezemet a hátára teszem és végig simítok rajta.* - Tudom, hogy milyen érzés. De abban tévedsz, hogy senki nem segíthet. Azért vannak a barátok, hogy segítsenek. Azért van a banda, hogy segítsenek, hogy figyeljünk egymásra és segítsünk a másikon ha bajba kerül. De szólj ha tévedek, de én így gondolom. * mondom neki és aztán a mosolyra arra az életben először talán őszinte mosolyra én is elmosolyodok.* - Hidd el, az akihez jársz imádkozni ő már megbocsájtott neked és a lány is biztos megbocsájtott neked. Már csak magadnak kell megbocsájtanod. Ne a múltban élj a jelennel foglalkozz. Azzal, hogy vannak barátaid és vannak akik szeretnek és odafigyelnek rád. Még ha te nem is veszed mindig észre. Szóval a lényeg az, hogy ne add fel. Előbb vagy utóbb minden meg fog oldódni. Csak hinni kell benne és minden jobb lesz. Tudom eléggé elcsépelt szavak ezek. De nagy igazság van benne és ha bármi bajod van elmondhatod. Tudok titkot tartani. Ha arra kérsz, hogy senkinek ne mondjam el akkor senkinek nem mondom el. Ha te tudnád, hány olyan titkot tudok... Csak nem beszélek róluk. * teszem hozzá egy kis megállás után. Majd tovább figyelem Amandát.* - Szóval szeretném, ha tudnád, hogy a barátod vagyok és számíthatsz rám és szeretném, ha végre ahelyett, hogy folyton marakodnánk kibékülnénk és legjobb barátnők lennénk. Mit szólsz hozzá? * kérdezem meg gyermekies tekintettel. Bár én már magamban belül felnőttnek érzem magam.*
Amanda Helgesen- .::Diák::.
- Post n°45
Re: De Calliot bazilika
*Szóval amikor megfordul és vissza ül elhúzódik amikor hozzáérnek. Igazából Riktől meg Abbytől képes elfogadni ezeket.. pedig Lailaval még is régebb óta ismerik egymást.* - Jó, de te nem tudod azt, hogy annak idején mennyit szenvedtem fogalmad sincsen róla és nézd meg most kitárom a gyengeségemet miközben írtózom attól, hogy kitárulkozok*Mutat rá is és aztán hallgatja Lailat majd morog egyet.* - Őszinte leszek hozzád.. Amíg nem lesz valami és nem tűnik el Thor az életemből Nem vagyok képes senkit magamhoz közel engedni. Nem olyan egyszerű ez. Megtanulni azt, hogyan élj angyalokkal nekem nagyon nehéz volt. Mostanra túl vagyok rajta, de úgy vagyok vele, hogy képes vagyok, de nem mondom azt, hogy nem utállak csak ez a fajta gyűlölet. *Fejezem be és sóhajtok.* - Elfogok rajta gondolkozni, de ez nem lesz egyszerű. Végül is kivel marakodnék Riken kívül ha valami bajom van?*Mosolyodik el valamiért és eszébe jut, hogy Rik mindig megnevetteti valahogy a bírkózás után.* -Erről pedig hallgatsz mint a sír.*Szögezi le halkan célozva, hogy őt nem látta a templomban.* - Mi járatban jöttél?*Érdeklődik felőle aztán igyekszik lenyugodni, de nem ilyen egyszerű.*
Laila Dalen- .::Városi Lakos::.
- Post n°46
Re: De Calliot bazilika
- Nem nem tudom. De sejtem. * Aztán tovább hallgatom. * - Azon, hogy Thor elmenjen az életedből nem hiszem, hogy nagyon tudnék segíteni. Nem mondhatom neki, hogy menjen el mert nem akarom, hogy itt legyen mert zavar a jelenléte. De ha szeretnéd megpróbálhatok tenni egy két dolgot, persze úgy téve mintha engem zavarna. Majd azt mondom Ragnarnak, vagy Henriknek, hogy rossz dolgokra akar tanítani. Vagy nem tudom. De szívesen segítek ha tudok. *mondom neki. De persze ahhoz, hogy ez tényleg sikerüljön ahhoz valami olyan dolgot kéne elkövetnie Thornak. Vagy Amandának kell segítenie a hazugságban. Még nem tudom.* - Tudom, hogy nehéz volt, de sikerült nem? * kérdezek vissza. majd mikor mondja, hogy ki maradna akivel veszekedhetne riken kívül akkor elmosolyodok.* - Néha a legjobb barátnők is szoktak veszekedni. * mosolyodom el.* - és persze, hogy nem szólok róla senkinek, hoy mi itt találkoztunk és beszéltünk. * mondom. * Amúgy minden szombaton itt szokta lenni egy másfél órát és imádkozni szoktam. A bandáért, hogy mindig védje meg őket az Úr és senkinek ne eshessen baja. * mondom mosolyogva.*
// fagy//
// fagy//