by A qarini székesegyház, amely az egykori uralkodócsaládról kapta a nevét. A bazilika kívülről egy hófehér, ragyogó, impozáns épület, egy rakat kupolával, boltívvel, csipkézett ablakokkal, és négy bejárattal. Az első számú, a főbejárat egy óriási, boltíves kapu, amely mindig szélesre tárva várja a hívőket és a látogatókat. A mellékhajók két oldalán szintén méretes, vastag fa ajtók várják a betérőket, amelyeket meglehetősen nehéz kitárni, de azért be lehet jutni rajtuk. A hátsó ajtó pedig egészen kicsi, és szinte lehetetlen észrevenni. Itt általában csak azok jutnak be, akik már nagyon régóta ismerik a helyet, és sokat járnak itt.
A templomba lépve bárkit lenyűgöz a hely mérete, a rózsaablakokon beszűrődő furcsa, gyenge fény, az arany szobrok, a régi freskók és a csillárokon lévő gyertyák szelíd ragyogása. A bazilika alapszínei a kék, az arany és a barna. Az egész nagyon sok részből áll össze: legfontosabb helye természetesen a főhajó, a főbejárat is ide vezet. Itt végig padok vannak, a bejárattal szemben pedig a főoltár. Felette egy gyönyörű festmény, amelyen egy hatalmas szem, valamivel alatta jobb oldalt egy fiatal férfi, vállán egy hófehér galambbal, bal oldalt pedig egy kék ruhába öltözött, gyönyörű nő látható. Felettük egy szoboregyüttes található, amelynek a középpontja egy hatalmas arany kör, amely Jézus testét, az ostyát jeleníti meg, és a nap huszonnégy órájában - kivéve a nagyhéten - halvány ragyogással tölti meg a helyet. Éjszaka semmi más nem világít itt, csak ez a szimbólum, amely halvány, arany ragyogással követeli a figyelmet, és összpontosítja a fényt az oltár körül. Valamint ha itt felpillantunk, az oltár előtt, egy gyönyörű, kör alakú ablakon teliholdkor egyenesen az oltárra ragyog a kékes fény.
Ha visszafordulunk innét, beláthatjuk a teljes főhajót, és megpillanthatjuk a karzatot is. Ahogyan elindulunk, nem sokkal a főoltár elhagyása után, két átjárót találunk, ahonnét eljuthatunk a mellékhajókba. Ezek egymás tükörképei, köztük egyetlen alapvető különbség az oltár: bal oldalt a Mária-oltár található, jobb oldalt pedig a Michael-oltár. Előbbi a Szűzanyának, utóbbi Mihály arkangyalnak állít emléket: Kis- és Nagyboldogasszonykor a Mária-oltárnál, szeptember 29-én pedig a Michael-oltárnál tartanak misét, a Szent Szűz és Isten Hercegének tiszteletére. Egyébiránt a két hajóban a fal mellett végig padok találhatóak, valamint ahogyan ismét közeledünk a főhajóhoz, mindkét oldalon gyertyák találhatóak, mellettük persellyel: itt lehet lángot gyújtani a halottak lelkéért.
Ismét visszatérve a főhajóba, most induljunk el ismét a főbejárat felé, szépen lassan, és ne felejtsünk el felnézni. A plafont csodálatos freskók díszítik, amelyek különféle bibliai eseményeket ábrázolnak. Kétoldalt aranyozott szoborcsoportok láthatóak, amelyek angyalokat és szenteket ábrázolnak. Ha az utolsó padhoz érünk, és visszafordulunk, felpillantva kétoldalt hat-hat apostol található, elől pedig két-két evangélista látható, szemben a padsorokkal. Miután gyönyörködtünk ebben a látványban, érdemes visszafordulni, és megkeresni a karzatra felvezető lépcsőt.
Odafent megtalálhatjuk a gyönyörű, hatalmas főorgonát, valamint néhány padot, meg két nagy szekrényt, amelyeket csak a sekrestyés és a kántor tud kinyitni, mert csak nekik van kulcsuk hozzá. Egyébként nincs bennük semmi különös, pusztán kották és hozsannák, de azért zárják. Az orgona gyönyörűséges, hatalmas, lenyűgöző hatást kelt bárkiben, aki rápillant, és minden szempontból illik a helyhez, olyan, mintha a része lenne, és ez az egyetlen, ami illik a székesegyház külső megjelenéséhez. Ahogyan errefelé közeledik az ember, azt láthatja, hogy elkezd fakulni a bazilika fala, a színek eltűnnek, és ide érkezve teljesen fehérré változik a fal. Egyébként bárki nyugodtan leülhet az orgona mellé, aki ért hozzá, a hangja pedig könnyedén bezengi az egész bazilikát.
A karzatról egy falépcső vezet fel a harangtoronyba. A lépcső meglehetősen régi, és érdemes alaposan átgondolni, hogy valaki felmerészkedik-e rajta. A deszkák eléggé korhadtnak tűnnek, és vélhetően nagyon ritkán járnak rajtuk. Ha valaki mégis megteszi ezt az utat, odafent csodálatos látvány fogadja: a toronyból belátni teljes Qarint és Fyront is. Valamint a harangok is szépséges látványt nyújtanak. Ennél pedig már csak a hangjuk gyönyörűbb, amelyet minden órában meghallgathat a város népe. Valamint odafent egy koszos kuckó is található, de bárki feljön ide, vélhetően semmi érdekeset nem fog találni a közelében...
Lassan ideje visszatérni a magasból ismét a földre, így hát sétáljunk le a sok-sok lépcsőn. Leérve érdemes elsétálni az első szoborig, és ott elfordulni balra. Ezen az úton egy ajtó található, amely a Gabriel-kápolnába vezet. Idebent sötétbarna és sötétvörös színek dominálnak. A kápolna a De Calliot bazilika legrégebbi része, ez látszik is rajta. Itt is található egy oltár, aminél szintén szeptember 29-én, Mihály, Gábriel és Rafael arkangyal ünnepén, misét mondanak. A kápolnát minden zarándok meglátogatja, ugyanis ez Gábriel egyik legrégebbi tiszteleti helye. A fő, színes üvegablakon Gábriel alakja látható, jobb oldalt Mihály, bal oldalt pedig Rafael társul mellé. A bazilika tehát nem csak a hívőknek, hanem a műkedvelőknek is hatalmas élmény, így mindenkinek érdemes betérnie ide.
A templomba lépve bárkit lenyűgöz a hely mérete, a rózsaablakokon beszűrődő furcsa, gyenge fény, az arany szobrok, a régi freskók és a csillárokon lévő gyertyák szelíd ragyogása. A bazilika alapszínei a kék, az arany és a barna. Az egész nagyon sok részből áll össze: legfontosabb helye természetesen a főhajó, a főbejárat is ide vezet. Itt végig padok vannak, a bejárattal szemben pedig a főoltár. Felette egy gyönyörű festmény, amelyen egy hatalmas szem, valamivel alatta jobb oldalt egy fiatal férfi, vállán egy hófehér galambbal, bal oldalt pedig egy kék ruhába öltözött, gyönyörű nő látható. Felettük egy szoboregyüttes található, amelynek a középpontja egy hatalmas arany kör, amely Jézus testét, az ostyát jeleníti meg, és a nap huszonnégy órájában - kivéve a nagyhéten - halvány ragyogással tölti meg a helyet. Éjszaka semmi más nem világít itt, csak ez a szimbólum, amely halvány, arany ragyogással követeli a figyelmet, és összpontosítja a fényt az oltár körül. Valamint ha itt felpillantunk, az oltár előtt, egy gyönyörű, kör alakú ablakon teliholdkor egyenesen az oltárra ragyog a kékes fény.
Ha visszafordulunk innét, beláthatjuk a teljes főhajót, és megpillanthatjuk a karzatot is. Ahogyan elindulunk, nem sokkal a főoltár elhagyása után, két átjárót találunk, ahonnét eljuthatunk a mellékhajókba. Ezek egymás tükörképei, köztük egyetlen alapvető különbség az oltár: bal oldalt a Mária-oltár található, jobb oldalt pedig a Michael-oltár. Előbbi a Szűzanyának, utóbbi Mihály arkangyalnak állít emléket: Kis- és Nagyboldogasszonykor a Mária-oltárnál, szeptember 29-én pedig a Michael-oltárnál tartanak misét, a Szent Szűz és Isten Hercegének tiszteletére. Egyébiránt a két hajóban a fal mellett végig padok találhatóak, valamint ahogyan ismét közeledünk a főhajóhoz, mindkét oldalon gyertyák találhatóak, mellettük persellyel: itt lehet lángot gyújtani a halottak lelkéért.
Ismét visszatérve a főhajóba, most induljunk el ismét a főbejárat felé, szépen lassan, és ne felejtsünk el felnézni. A plafont csodálatos freskók díszítik, amelyek különféle bibliai eseményeket ábrázolnak. Kétoldalt aranyozott szoborcsoportok láthatóak, amelyek angyalokat és szenteket ábrázolnak. Ha az utolsó padhoz érünk, és visszafordulunk, felpillantva kétoldalt hat-hat apostol található, elől pedig két-két evangélista látható, szemben a padsorokkal. Miután gyönyörködtünk ebben a látványban, érdemes visszafordulni, és megkeresni a karzatra felvezető lépcsőt.
Odafent megtalálhatjuk a gyönyörű, hatalmas főorgonát, valamint néhány padot, meg két nagy szekrényt, amelyeket csak a sekrestyés és a kántor tud kinyitni, mert csak nekik van kulcsuk hozzá. Egyébként nincs bennük semmi különös, pusztán kották és hozsannák, de azért zárják. Az orgona gyönyörűséges, hatalmas, lenyűgöző hatást kelt bárkiben, aki rápillant, és minden szempontból illik a helyhez, olyan, mintha a része lenne, és ez az egyetlen, ami illik a székesegyház külső megjelenéséhez. Ahogyan errefelé közeledik az ember, azt láthatja, hogy elkezd fakulni a bazilika fala, a színek eltűnnek, és ide érkezve teljesen fehérré változik a fal. Egyébként bárki nyugodtan leülhet az orgona mellé, aki ért hozzá, a hangja pedig könnyedén bezengi az egész bazilikát.
A karzatról egy falépcső vezet fel a harangtoronyba. A lépcső meglehetősen régi, és érdemes alaposan átgondolni, hogy valaki felmerészkedik-e rajta. A deszkák eléggé korhadtnak tűnnek, és vélhetően nagyon ritkán járnak rajtuk. Ha valaki mégis megteszi ezt az utat, odafent csodálatos látvány fogadja: a toronyból belátni teljes Qarint és Fyront is. Valamint a harangok is szépséges látványt nyújtanak. Ennél pedig már csak a hangjuk gyönyörűbb, amelyet minden órában meghallgathat a város népe. Valamint odafent egy koszos kuckó is található, de bárki feljön ide, vélhetően semmi érdekeset nem fog találni a közelében...
Lassan ideje visszatérni a magasból ismét a földre, így hát sétáljunk le a sok-sok lépcsőn. Leérve érdemes elsétálni az első szoborig, és ott elfordulni balra. Ezen az úton egy ajtó található, amely a Gabriel-kápolnába vezet. Idebent sötétbarna és sötétvörös színek dominálnak. A kápolna a De Calliot bazilika legrégebbi része, ez látszik is rajta. Itt is található egy oltár, aminél szintén szeptember 29-én, Mihály, Gábriel és Rafael arkangyal ünnepén, misét mondanak. A kápolnát minden zarándok meglátogatja, ugyanis ez Gábriel egyik legrégebbi tiszteleti helye. A fő, színes üvegablakon Gábriel alakja látható, jobb oldalt Mihály, bal oldalt pedig Rafael társul mellé. A bazilika tehát nem csak a hívőknek, hanem a műkedvelőknek is hatalmas élmény, így mindenkinek érdemes betérnie ide.
Jó nézelődést, kedves látogató. És ne feledd: a bazilikának még millió rejtett titka van...
