by Az első nap
Hát itt vagyunk. Új iskola, új élet, új… Új minden. Kivéve az én drága imádott ikertesóm. Komolyan mondom, annyira jól tudok szórakozni Fred hülyeségein! Ma például – még a gondolattól is röhöghetnékem van – éppen neten társalogtunk, mert ő is meg én is a hálónkat élveztük – bizony, külön házba kerültünk, ami végül is nem túl meglepő, ha azt nézzük, mennyire különbözünk egymástól -, amikor elkezdett közvetíteni, hogy mi történik odalent a cameosos fiúhálóban. Hát, kész voltam. Persze mögöttem is volt két csávó, Antoine meeeg… Ethan, akik velem együtt fulladoztak a cameososok alakításán, na, de a lényeg. Voltak hárman: egy Alex nevű srác, valami Kamen, vagy mi, neki eléggé fura neve van – igaz, nekem itt a legtöbb embernek, de vele kapcsolatban utána akarok kérdezni, hogy mégis honnét származik -, meg Freddy. Alex elvileg valami sztárokról hadovált egy csomót, Kamen meg röhögött, de nem is keveset. Fredrik meg… Fredrik meg önmaga volt, ami azt jelenti, hogy alapjáraton röhögőgörcsöt okozott. Elég béna vagyok a részletes leírásokban: ehhez ott kellett lenni. Legyen elég annyi, hogy amikor Fred bekapcsolta a kamerát, Antoine ott csápolt előtte, szóval arrébb löktem, ő meg elesett és magával rántott, szóval lényegében elfeküdtünk a földön, és közösségi fulladozást rendeztünk. Ethan is ott volt valahol, és ő is röhögött, de hogy hol, azt már meg nem tudnám mondani. A lényeg, hogy olyan röhögést csaptunk odafent, hogy csoda, hogy nem jött a nyakunkra a három igazgató, hogy most már aztán hallgassunk. Szóval egész jól kezdődik az élet az új suliban. Csak maradjon is ilyen.
