by - Az te vagy, bundás *szuszog meg mindig duzzogva. Hiába, Lasse úgy tűnik sose fog felnőni… * - Kösz, tudod, ez úgy nagyjából több mint száz éves gyakorlat eredménye. *Vakarja meg a fejét, mert jobban belegondolva, mióta az Intézetbe került azóta mást se csinál csak vadászik. Jó, amikor parancsba adták, hogy öljenek angyalt, akkor nem sokat teketóriázott, de ő nem bosszúból, vagy élvezetből csinálta, hanem megparancsolták neki.* - Még csak az kéne! De amúgy állok elébe. Viszont nyolcfogásos vacsorát, meg ilyeneket nem vállalok! *torzul elszörnyülködve az arca, és közben magában szidja a nagy, lepcses száját. Majd ugye neki áll magyarázni arról, hogy elég sok dolgot tud a cameososokról, bár a legtöbb dolog még mindig Fredrik okos kis buksijában van, ő amolyan helyettese csak a másik finnek. Majd ugye egy újabb sor nyafogás következik Lasse részéről, majd gyanakvó arckifejezést vágva figyeli Rékát.* - Edzettél. Egy letakarított sziklán? Úgy, hogy a közelben nincsenek edzésre utaló nyomok? Azért hülyének ne nézz! *morogja, hát igen, a tapasztalat. A tapasztalat, ugye kedves Lasse?* - Na mindegy, nem faggatlak, ha nem akarsz beszélni, viszont örülnék neki, ha legalább mozognánk egy kicsit mielőtt hibernált lidérc lesz belőlem, és akkor nem hallgathatnám Fred esti Tolkien-előadását… *szipog végül ismét, mert hát ez az egyik specialitása. Sokat dob ám az imidzsén.*
+9
Ian
Joyce Fleming
Mesélő
Lora Verhoeven
Elizabeth Cobb
Horváth Réka
Lasse Fält
Naomi Verhoeven
Christopher Acerlot
13 posters
Romtemplom
Horváth Réka- .::Diák::.
- Evvan. *Mondja véletlenül magyarul, és a feleszmélés után nevet kicsit magán.* - Bocs, azt akartam mondani, hogy ez van. *Próbál nem röhögni magán, de nem tehet róla, kicsit elfeledkezett arról, hogy kivel beszél. Tényleg kísértetiesen hasonlít a nyafogása Ádiéra...* - Az szép... *No igen, 100 év hosszú idő. Ő már rég megőrült volna ennyi idő alatt...* - Rendben. *Vigyorog a másikra. Még nem tudja, hogy mit, de az biztos, hogy valamit főzetni fog a fiúval. Csak a teszt kedvéért.* - Nem mondtam milyen edzés. *Rántja meg a vállát. Neki a Látás gyakorlása is edzés. Nevet egy sort megint a fiú megjegyzésén és rábólint.* - El tudom képzelni mennyire élvezed. *Kuncog a lány és feláll. Nyújtózik egyet és elindul, lesve, hogy a fiú jön-e.*
Lasse Fält- .::Diák::.
*Értetlenül mered a másikra, mikor az magyarul beszél.* - Figyelj, tudom, hogy nyelvrokonok vagyunk meg mindig, de ezt marhára nem értem… *morogja mielőtt Réka kijavítaná magát.* - Aha… *dünnyögi utána. Tény, ami tény Lasse nem egy nyelvzseni. Össz-vissz három nyelven beszél meg egyen tanul, de az is nehézkesen megy neki.* - Figyelj, nem sokat számít nálunk száz év. Valójában 190 vagyok, de mégis tizenkilencnek látnak mások. Legalább az évek alatt volt időm egy s mást kitapasztalni. Ezért van az, hogyha a lidércek nem hiperaktívak, akkor viszonylag komolyak *vonja meg hanyagul a vállát. Oké, rá az örök hiperaktívság a jellemző, de ha mondjuk a Lordot nézzük, akkor rá korántsem mondható el az, hogy annyira pattogna, mint Lasse. * - Már előre félek, hogy mit találsz majd ki… *csóválja a fejét, de amúgy alig várja, hogy megint a konyhában sürgölődhessen. * - Agykontroll, vagy mi? *nevet fel vidáman, mert eszébe jut, hogy Gis a minap épp arról beszélt neki, hogy milyen jó néha kicsit meditálni.* - Rettentően, nem látod mennyire izgatott vagyok? *morog tovább, majd nagy léptekkel megindul Réka után. Persze, miközben mennek, addig ő szépen a környezetet is figyeli, hátha mégis akad valami elejthető állat.*
Horváth Réka- .::Diák::.
- Bocs... *Szabadkozik még egyszer és még egy sort nevet magán. Ádámmal is beszélnie kéne már. Hiányolja ezt a marhát az életéből. Meg Balázs okoskodása nélkül sem kerek az egész...* - De öreg vagy már... *Jegyzi meg egy vigyorral az arcán elgondolkozva.* - Semmi komolyat... *Gondolkozik el. Talán valami magyar étel kellene. Esetleg kitalálhatna valami mást is a srácnak.* - Látás, jóslás, auralátás. *Mond három kulcsszót és ha a fiú nem hülye, akkor rá is jön, hogy mire gondol a lány. Bár igazából, aki ismeri a lányt, az mind tudja, hogy Rékának a jövő az élete.* - De. *Nevet a lány, majd megköszörüli a torkát.* - Részvétem. *Jegyzi meg a srácnak és igyekszik nem röhögni megint.* - Te amúgy mi járatban voltál erre? Gondolom nem csak vadászni. *Jegyzi meg a lány és érdeklődik a másik felől.*
Lasse Fält- .::Diák::.
- Se gáz *legyint a finn, majd elgondolkodva mered maga elé. Igen, épp azon gondolkozik, hogy mennyi mindent hagyhattak a konyhában, és hogy mit csináljon magának vacsorára.* - Ugye? Mégse vagyok ráncos! *nevet fel, de amúgy Lasse mindig is büszke volt a saját kinézetére, a ránctalan bőrére, az elbűvölő pofikájára meg a kis kockás hasára.* - Akkor jó. Most nincs kapacitásom bonyolult dolgokra *nyújtózkodik egyet elégedetten, majd mikor a lány kimondja a három kulcsszót, akkor oldalra billenti a fejét.* - Ó, te is látnok vagy? Mondd csak, ha veszek lottót, és kitöltöm, akkor megnyerhetem? Vagy-vagy nekem az is elég, ha megmondod a nyerőszámokat! *csillan fel a szeme vidáman. Khm. Lasse egy idióta. Egy nagyon nagy idióta. Aztán ugye a lány „részvétét” nyilvánítja mire újra nyafogni kezd.* - Most mondd meg! Fredrik Laine a világ legidegesítőbb, leghülyébb, leg-leg-leg… legfüggőbb lénye! Tudod mivel terrorizál? Tudod? Tolkien tünde, ork és törp nyelveivel! Pedig tudja, hogy uuutáloooom! *robban ki a panaszáradat a finnből, de hamar el is apad Réka következő kérdése miatt.* - Menekültem a Tolkien-rajongók elől, és vadászni akartam *szipogni meghatódottan, majd megtorpan, és Rékára pillant.* - Szerintem induljunk vissza mielőtt valami ocsmányság előbújik a föld alól. Nem akarok átmenni Rontásűzőbe *szusszant, és ha Réka vele tart, akkor együtt battyognak vissza a kastélyig.*
Horváth Réka- .::Diák::.
- Áruld már el mi a titkod. *Játszik rá a lány egy kis ámulattal, majd egyszerűen csak vigyorog. Amúgy ahogy elnézi, a srác egyáltalán nem egos. A következő megjegyzésre csak mosolyogva bólint és magában már tervezgeti, hogy mit készíttessen a sráccal...* - Igen. *Bólint, majd mikor a srác eszement ötleteit meghallja egyszerűen nevetésbe tör ki.* - Ha ez ilyen egyszerű lenne. Vagyis az is. De nem, nem fogom elárulni a nyerő számokat. *Kacsint a másikra miután befejezte a röhögést. Kicsit nagyot néz a srác megjegyzésére, lehet le van kicsit maradva, mert igazából fogalma sincs róla, hogy a másik miről beszél.* - Bocs... De mi az a Tolkien? *Néz még mindig kicsit értelmetlenül. Tényleg nem hallott még róla. De hát így jár az, aki elzárkózik a világ elől...* - Jaa, értem. Hát, a helyedben én is megléptem volna. *Gondolkozik el. Lehet nem is volt olyan rossz dolog, hogy ilyen antiszoc volt az elmúlt hónapokban, ezeket megúszta.. A fiú következő szavaira csak némán bólint és követi a másikat vissza a suliba.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Talán nem is tudom, mit képzelek én. Egyáltalán mi a fenét keresek egy romtemplomban? Még jó, hogy nálam vannak azok a cuccok, amit önvédelemre használok, de az a tény vigasztal, hogy nem egyedül vagyok. A srácok valahol előrébb nevetgélnek én meg hátrébb szorultam egy kicsit. Ha bár tökéletes most ez a pár perc egyedül lét, hiszen most rám tört valami „depresszió”. Igazából csak az a tudat van bennem, hogy túl vagyunk egy féléven és valamennyire lazíthatok. Ma a kedvenc farmeromat vettem fel, aminek az oldalán virágminta van és egy fekete csizma van rajtam. Plusz a sötét farmer kabátom és az egyik vörös sapkám van rajtam. Jó szeretem az élénkebb színeket, ezt nem vitatom. A táskám egyébként meg fehér tehát igen. Sóhajtok egyet és a romtemplommal szemben megállva bámulom az egész helyet. Milyen lehetett volna ha egyben van a hely?*
Lora Verhoeven- .::Városi Lakos::.
*A romok tetején hirtelen egy fekte ruhás lidérc jelenik meg, és zöld szemeivel gyűlölködően pillant a másikra. * ~ Gyűlölöm a váratlan társaságot! *morogja magában, majd megigazítja az övén lógó fegyvereket. Talpig feketében van: csizma, köpeny, felső, nadrág. Mind ilyen színű. A hátán egy hatalmas lándzsa lóg, melyet a nevelőanyjától csórt el, a vállán pedig egy menyét figyeli árgus szemekkel a környezetet. Lora már órák óta itt, és a környéken vadászott, mivel megengedték neki, hogy egyedül vadásszon. Így hát a környéken portyázott, le is vadászott egy-két kisebb lényt, amiket elrejtett a közelben, hogy majd később értük megy, hogy leadhassa őket. Most azonban jelenleg nagyobb problémája az alant lévő Lizzie és a saját ember (és egyéb lény) gyűlölete. Így hát egy elegáns mozdulattal leugrik a romról, és a hóba guggoló állásban érkezik. Rengeteget gyakorolt az elmúlt hónapokban, hogy megfeleljen majd a rontásűző vizsgán, így hát a másik számára ismeretlen lehet, hiszen ő maga nem jár iskolába. Igaz, elég sok pletyka kering „Qarin életének megkeserítőjéről”, de azt nem tudhatja a lány, hogy pontosan kicsoda. * - Ki a franc vagy te? *sziszegi dühösen villanó szemekkel. Egyébként megfordult a fejében az is, hogy egyszerűen kiiktatja a csajt, de utána hamar rájön, hogy a nevelőszülei ezt bizony nem díjaznák, és már egy embernek a vére úgyis a kezéhez tapad (bár az véletlen baleset volt), így inkább azon töpreng, hogy hogyan tudná eltüntetni a csajt az útból.*
Mesélő
*A templomromok fölött a felhők egyre oszladoznak, míg végül láthatóvá válik a csillagoktól pöttyözött, végtelen ég. Hátborzongatóan hideg szél süvít végig az egykori szent épület omladozó falai közt, halk, süvítő hangot hallatva, ahogy a fák közé hatol. A félhold gúnyosan vigyorog le a jelenlevő diákokra, miközben a csillagok egykedvűen hunyorognak a fekete égbolton. A távolból vérfagyasztó, elnyújtott gúnyos nevetés hallatszik, de senkit sem látni errefelé, s még a legélesebb fülűek sem hallhatnak lépteket. A nevetés mégis egyre erősödik, kis időkre meg-megszakadva. Majd hirtelen a romok közepén egy középkorú férfi jelenik meg fekete öltönyben, fején kalappal, egy sétabottal, egy padon ülve (nem, a pad sem volt eddig ott).* - Üdv néktek, földiek! Készen álltok egy kis... játékra? *Azonban válaszra sem várva folytatja.* - Hát akkor sok szerencsét nektek, és sose hagyjon el a józan eszetek! *Hajol meg feléjük, majd hirtelen felegyenesedik, s koppant egyet a sétabottal, mire az összes jelenlevő egy hatalmas, kör alakú teremben találja magát, körben ajtókkal, amik meg vannak számozva, egytől tízig. Még körbenézni sincs idejük, máris egy kis boríték hullik a lábuk elé. Ha kibontják, egy cikornyás betűkkel írt versikét találhatnak benne.*
"Vigyázz, vándor, jól vigyázz!
Az éjszaka rád mindig vár.
Egyedül haladj, s sose félj:
a rémálmod majd véget ér."
"Vigyázz, vándor, jól vigyázz!
Az éjszaka rád mindig vár.
Egyedül haladj, s sose félj:
a rémálmod majd véget ér."
Lora Verhoeven- .::Városi Lakos::.
*Mielőtt reagálhatna a másikra hirtelen megváltozik az idő. Amikor a szél belekap a köpenyébe megborzong, és az ajkába harap.* ~ Tessék Lorraine, újabb kalandba keveredtél! *morogja magában, majd kirántja a tokjából a lándzsát, és maga elé szegezi. Összeszűkített szemekkel kapkodja a fejét ide-oda, miközben a vállán elhelyezkedő állatka hegyezi a fülét. A nevetéstől kirázza a hideg a lányt, de hamar összeszedi magát, hiszen magában folyton azt hajtogatja, hogy egy Rontásűző sosem fél. Így amikor megjelenik az alak a romok közepén, akkor a menyét furcsa hangot hallat, Lora pedig megperdül a tengelye körül.* - Tudod mivel játsszál? Azzal, amivel egy idős vagy! *szól vissza azonnal az alaknak, mert sose bírja befogni a pofáját, még akkor sem, amikor tényleg kussolnia kéne.* ~ Cöh. Nekem már régóta nincs olyanom… *morogja magában, majd mikor egy kör alakú terembe találja magát, akkor felszusszant. Felmerül benne, hogy segítséget kéne szerezni, aztán megmakacsolja magát, és úgy dönt, hogy egyedül is megoldja. Lizzie-vel innentől kezdve nem foglalkozik. Mikor a levél leesik egyből érte ugrik, és feltépi, hogy láthassa a tartalmát, majd gyorsan memorizálja a sorokat, és odadobja a másiknak az üzenetet.* - It’s your fucking nightmare, honey… *suttogja, meg körbepillant a szobában. Odamegy az első ajtóhoz, rátapasztja a fülét, és hallgatózni kezd. Ezt úgy az összes ajtóval megteszi, hacsak nem történik vele valami.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Vajon mikor fognak megváltozni a dolgok? Talán egyszer, de sokat kell várni. Amikor kiabálnak a többiek, hogy jöjjek, akkor egyszerűen visszaszólok azonnal csak közben meg zavar valami.. vagy valaki. Összeszűkítem a szemem és felvonom őket.* - Kinek képzeled magad? Draco Malfoynak szőke haj nélkül? Mert eszed nincs az is fix…*Röhög a lány és nem szeretne veszekedést, de nem fog elmenni az is biztos.* -Egyébként, mert szerintem én is kérdezhetném tőled, de igazából aki nem tanul illemet arra nem is méltatok. Bocsánat*Közlöm a fiatal lánnyal akinek nagy a szája és indulnék a srácok után amikor valami hideget kezdtem el érezni. Aztán az égre felnézve felvonom a szemöldököm.. itt valami nem stimmel. Aztán jön egy férfi..*- Mi van ha nem szeretnék játszani?*Kérdezem a férfitól, de azt hiszem más választásom nem lesz.*~Oh remek..~*Már csak ez hiányzott.. a holdra felnézve magamban morgok ne vigyorogjon, de hát mit beszélek én? Igyekszem nem törődni a mellettem álló lidérccel és várom a válaszomat a kérdésemre.*
Mesélő
*A kérdésekre illetve beszólásokra nem érkezik válasz, csupán ismétlet hangos nevetés, mielőtt a bot a földhöz koppan, s eltűnnek körülük a romok. A kör alakú szobában pedig nem hallatszik egy pisszenés sem, akkor sem, ha az ajtókra tapasztják a fülüket: még Lora sem hall semmit. Talán hangszigetelt ajtók, talán tényleg csönd van. Azonban ahogy Lora a hatos számú ajtóhoz ér, az lassan kinyílik - befelé - s egy suttogó hang ismételgeti bentről a lány nevét, ezt azonban Lizzie nem hallhatja. Lora pedig, ha akar menni, ha nem, hirtelen úgy érzi, mintha valami megragadná a karját és behúzná az ajtón. Odabenn pedig egy rózsaszín szobában találja magát, ami tele van tömve porcelánbabákkal, barbikkal, és mindenféle babafelszerelésekkel, például kis házikókkal, ruhákkal és ágyacskákkal. Szemben az ajtóval - ami amúgy bezárult mögötte - az egyik ágyon egy boríték hever, benne a következővel:
"Lám-lám, kislány, mit csinálsz?
Jó helyen jársz, ne kiálts.
Nem minden rózsaszín, mi annak látszik,
Ne röstellj hát az orrodnál tovább látni!"
*A sarokban pedig mintha mocorgás hallatszana...
Eközben Lizzie jobban tenné, ha mozdulna valamerre, ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy a szoba kezd összemenni körülötte, halk nyikorgással kísérve. Bármelyik ajtó nyitva áll, kivéve a hatos számút...*
"Lám-lám, kislány, mit csinálsz?
Jó helyen jársz, ne kiálts.
Nem minden rózsaszín, mi annak látszik,
Ne röstellj hát az orrodnál tovább látni!"
*A sarokban pedig mintha mocorgás hallatszana...
Eközben Lizzie jobban tenné, ha mozdulna valamerre, ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy a szoba kezd összemenni körülötte, halk nyikorgással kísérve. Bármelyik ajtó nyitva áll, kivéve a hatos számút...*
Lora Verhoeven- .::Városi Lakos::.
*A kiscsaj szavait figyelmet kívül hagyja, bár szíve szerint beverné a képét, de most nem teszi. Még. Mert van jobb dolga is. Bizony, van jobb dolga, mint agyonverni egy beképzelt tyúkot. S mivel a férfi nem felel neki így hát mindenképpen odakerülnek, ahová, és még információi sincsenek a helyről. Így hát szépen nekiáll hallgatózni, és egyre türelmetlenebb lesz, mikor nem ér el eredményt. Amikor pedig a hatos ajtó kinyílik, akkor halkan felsikkantva hátraugrik, a lándzsáját pedig előre szegezi. Naponta hosszú órákon keresztül gyakorolja a fegyverforgatást, így könnyűszerrel képes leszúrni bárkit, aki az útjába kerül. A suttogásra megborzong, de valamiért olyan ismerősnek hat neki a hang, hogy magától bemegy a szobába. Ahol aztán mindenféle undorító, kislány dolog fogadja, és a lány ezt hosszas fintorgással és fújjogásssal tud jutalmazni.* - Ó, Isten miért versz?! Tudod, jól hogy gyűlölöm az ilyeneket! *fakad ki, és nem is tűnik fel neki, hogy becsukódott mögötte az ajtó. A tekintetét az ágyon heverő borítékra szegezi, amit gyorsan meg is szerez magának, és átfutja a sorokat.* - Ne legyél hülye, nem üvöltözök, csak undorító ez a hely! *mordul fel, mert sejti, hogy valaki szemmel tartja, így hát a lándzsát használva átkutatja a szobát, mert ő bizony nem fog hozzáérni ezekhez a holmikhoz! Még csak az kéne, hogy lerohadjon a keze! Így hát lassan elér a sarokig, és addig nem nyugszik, amíg az egész szobát át nem kutatta, fel nem forgatta, össze nem törte a babákat, el nem szakította az ágyneműt és össze nem karistolta a falakat. El akarja pusztítani ezt a gyomorforgató világot. Hogy mi rejtőzik a sarokban, ami felől mocorgás hallatszik? Maga sem tudja, de abban biztos, hogy ha az a valami támad, akkor megöli.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
~De jó.. egyszer nem akarok semmilyen problémát.. erre az jön magától..~*Gondolom magamban aztán azt, hogy nem vagyunk a romtemplomnál körbe nézek merre vagyunk. Nem is állok szóba a lánnyal ezek után nem is szimpatizálok vele..*~Merre lehetünk..~Gondolkodok el, de nem látok túl ezeken a csicsás rózsaszínes dolgokon. Ennyire nem szeretem a rózsaszínt. Na szóval.. valamit gyorsan ki kell találnom. Ahogy körbe nézek látom azért nincs olyan sok választásom.* - Gondolkodási időt hagyhatott volna.*Szólok hangosan és sóhajtva belépek random a hármas számú ajtón. Ebben a szobában ami tele van értéktelen porcelán babákkal és persze olyan undorító játékkal mint például a barbibabák. Fúj… lennének inkább számítógépek! Könyörgöm..! Na jó. Belépek a hármas számú ajtón csak azért, mert a páratlan néha szerencsétlen szám, de most kívánom a szerencsét. E közben azon gondolkodom miközben kinyitom azt a bizonyos ajtót, hogy most kéne használnom a képességet. Ha már sokat gyakoroltam otthon.*
//Jövendölés:
2. szint: Tudni fogod, hogy ki/kik támadnak, és mik a szándékaik. //
//Jövendölés:
2. szint: Tudni fogod, hogy ki/kik támadnak, és mik a szándékaik. //
Mesélő
*Ahogy Lora túrni kezdi a szobát, hirtelen sírás hallatszik, először csak az egyik sarokból, majd egyre több helyről, végül pedig annyi felől, hogy már a saját gondolatát is alig képes hallani. Azonban hirtelen zongoraszó üti át a gyereküvöltést, egy ismert altatódal dallamát játszva, s a babák lassan kezdenek elhallgatni, azonban ahogy a zaj lecsitul, néhány baba felkel, s s egyenesen a lány felé indul... S ha az rájuk támad, hiába tépi őket darabokra, újra összeállnak, s ismét támadásba lendülnek. A falakból mintha nevetés hallatszana, majd suttogás...* - Lora, Lora... Nem mindig az erőszak a jó megoldás. Viselkedj mindig úgy, ahogy te szeretnéd, hogy veled viselkedjenek! *Suttogja a hang, amely ismét nevetésbe fullad.*
*Eközben Lizzie belép a hármas számú ajtón, ahol teljes sötétség fogadja, legalábbis először. Ahogy becsukódik mögötte az ajtó, súlyos sötétség borul rá, a szoba túlsó feléből pedig nyöszörgést és kaparászást hallhat. A képessége nem jelez semmiféle veszélyt, úgy tűnik, senki sem akar rátámadni. Ha lép párat előre, egy madzagba ütközhet, olyanba, mint a régi csillárok kapcsolói szoktak lenni.*
*Eközben Lizzie belép a hármas számú ajtón, ahol teljes sötétség fogadja, legalábbis először. Ahogy becsukódik mögötte az ajtó, súlyos sötétség borul rá, a szoba túlsó feléből pedig nyöszörgést és kaparászást hallhat. A képessége nem jelez semmiféle veszélyt, úgy tűnik, senki sem akar rátámadni. Ha lép párat előre, egy madzagba ütközhet, olyanba, mint a régi csillárok kapcsolói szoktak lenni.*
Lora Verhoeven- .::Városi Lakos::.
*A gyereksírás hallatán az ajtónak hátrál. Gyűlöli a sírást, gyűlöli, egyszerűen nem képes elviselni. Aztán amikor meghallja a zongorajátékot, akkor egy pillanatra elszorul a torka. Ismeri azt a dalt! Amíg nem derült ki, hogy az édesanyja súlyos beteg, és ágyban kell feküdnie, akkor mindig ezt játszotta neki. Minden este, egyszer el is kezdte megtanítani neki, de aztán… Soha nem fejezték be a darabot. Lora anyja meghalt, ő pedig egyedül maradt a zavarodott anyjával. Könnybe lábad a szeme, és a gyerekek láttán leengedi a fegyvert.* - Nem Lorának hívnak! Az igazi nevem Lorraine! *kiált fel, majd sírásba fullad a hangja, és lerogy a földre. Ez a dallam, ez a dallam annyira emlékezteti őt az édesanyjába, hogy belesajdul a szíve. Aztán mikor eljutnak az agyáig az idegennek a szavai, akkor lerakja a földre a fegyvert, és a legközelebbi gyermeket óvatosan a kezébe veszi.* - Hol vannak a szüleitek? Mit kerestek ennek az idiótának a közelében? *kérdi remegő hangon miközben záporoznak a könnyei. Az ölébe veszi a gyereket, és mivel valójában nem is vár tőlük választ, ezért el kezdi dúdolni azt az altatódalt.* - Tudjátok, az én szüleim már rég Odafent vannak… *suttogja halkan, majd újra bele kezd a dalba. Úgy tűnik, kis időre (mivel senki fontos nem látja) levette az álarcát, és hajlandó megmutatni azt a sebezhető kislányt, akit a több réteg bunkóság mögött rejteget.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Talán nem volt ez jó ötlet. A sötétségre felsikkantok és előveszem az iphoneomat, amivel tudok világítani. Kell valami fény, hogy lássak. Képességeim most kudarcot vallottak, de nem adom fel. Hol lehet egyáltalán?* - Mi ez a hely?*Teszem, fel hangosan a kérdést hátha kapok valami választ, de a helyet csak kaparászásokat hallok* - Ha ez egy kutya akkor biztosan kivezet innen.mi a…*Mit beszélek én hangosan? Megbotlok valamibe és felvonom a szemöldököm. Nem is tudom mire számítottam. Azt hiszem fel kéne kapcsolni a lámpát, már ha van itt és mivel belebotlottam valamibe így próba cseresznye. Ha fel tudom egyáltalán kapcsolni a csillárt… Azért nem félek ám a sötéttől, mert túl vagyok ezen a korszakon, de azért még is nem igazán szívlelem az egész helyet. Ki ez a férfi? Egyáltalán minek hozott ide minket? Nem semmi kedvem játékokra. Egyáltalán mi ez a kaparászás?*Ha sikerül felkapcsolni a villanyt reménykedek abban, hogy a kaparászás elhallatszik vagy valamit lehet látni az egészből.*
Mesélő
*Lora nem kap választ a kiabálásra, viszont ahogy a kezébe veszi a babákat (amik amúgy nem élnek, csak valami mágiával életre keltett játékok), azok lassan elhallgatnak. Az altatódal egy darabig még hallatszik a falak közül, de lassan az is megszűnik. Aztán a baba, amelyiket Lora az ölében tartja megszólal, egy kislány hangján.* - Ne félj! Kivezetünk innen! *S szavait halk helyeslés követi.* - A gazdánk szeret játszani. Ha megoldod a rejtvényét, kienged. Ha nem, akkor... *De nem fejezi be a mondatot, mert a többiek lepisszegik.* - Majd mi segítünk! *Teszi hozzá végül, s eközben egy másik baba egy térképet hoz elő, amin a szoba alaprajza látható, legalábbis a tetején a Room 6 felirat virít.* - A szobában el van rejtve hat kulcs, és még valami, amit ha megtalálsz, megjelennek a kulcslyukak az ajtón... Többet nem segíthetünk. *Mondja még, majd többé nem szólal meg, láthatóan eddig tartott a mágia, ismét élettelen bábukká vedlettek vissza. A térképen pedig megjelenik hat apró rózsaszín pontocska...
Eközben Lizzie sikeresen felkapcsolja a villanyt, s egy fehér falú, elegáns szobában találja magát, középen egy hosszú asztallal, amelynek két végén két szék áll. A kaparászás az asztal túloldaláról érkezik, de nem látni, hogy honnét. A falakból egy suttogó hang hallatszik:* - Ne csak a szemeddel láss! *Majd halk kuncogás után ismét csönd lesz, a kaparászást azonban morgás követi, mintha a valamit felidegesítette volna a fény... Lehet, hogy jobban tenné, ha lekapcsolná a lámpát, mert lény egyre hangosabban morog, s mintha közelende a lány felé.*
Eközben Lizzie sikeresen felkapcsolja a villanyt, s egy fehér falú, elegáns szobában találja magát, középen egy hosszú asztallal, amelynek két végén két szék áll. A kaparászás az asztal túloldaláról érkezik, de nem látni, hogy honnét. A falakból egy suttogó hang hallatszik:* - Ne csak a szemeddel láss! *Majd halk kuncogás után ismét csönd lesz, a kaparászást azonban morgás követi, mintha a valamit felidegesítette volna a fény... Lehet, hogy jobban tenné, ha lekapcsolná a lámpát, mert lény egyre hangosabban morog, s mintha közelende a lány felé.*
Lora Verhoeven- .::Városi Lakos::.
*Nem is várt választ, csak megjegyezte, hogy egy felvett név mögé rejti az igazi nevét, ahogy olyan álcát erőltet magára, ami nem teljesen ő. De muszáj megtennie, mert így könnyebb a felejtés, így nem tud elgyengülni. Egy Rontásűző pedig soha nem bőghet! Egyébként, mikor megállapítja, hogy nem igazi gyerekről van szó csak keserűen elmosolyodik. Újabb illúzió. Épp letörölné a könnyeit, mikor az egyik baba megszólal, a lány pedig összerezzen.* - Én nem félek. De örömmel veszem, ha segítetek *suttogja halkan, majd a következő szavakra elhúzza a száját.* - Kíváncsi vagyok mit szólna ahhoz, ha feldugnám ezt a lándzsát neki oda, ahová gondolom… *morogja halkan, miközben újra kézbe veszi a fegyvert.* - Ha nem oldom meg akkor én is olyan leszek, mint ti? Bevallom, jobban örülnék neki, ha megölne, ha nem sikerül megoldanom a rejtvényét… *fűzi tovább a gondolatot, majd leteszi a babát, és elveszi a másiktól a térképet.* - Kösz *teszi hozzá halvány mosollyal, majd a következőkre bólint. Mikor megszűnik a varázs elfintorodik, és kelletlenül feltápászkodik a földről.* - Na lássuk, hol vannak azok a cuccok… *pillant körbe a szétszabdalt szobán.* - Akkor kalandra fel… *dünnyögi, és a hozzá legközelebb eső pontot keresi meg először a térképen. Ha az meg volt, akkor odabattyog a helyhez, és ott el kezd kutakodni. Ha kell, akkor tönkreteszi a falakat, felszedi a padlót. Röviden: felforgat mindent, ahová egy kulcsot is rejthettek. Aztán ha meg volt az első, akkor meg tovább a következőhöz és a következőhöz, míg meg nem leli az összes kulcsocskát.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
- Hol vagyok?*Teszem fel a kérdést és körbe nézek. Nem látom azt a lányt és egyszerűen nem is érdekel bár olyan szinten még is, hogy minden rendben van e vele. Sóhajtok egyet és az asztal felé nézek. Aztán egy hangra leszek figyelmes, amire megfordulok hirtelen. Még is merről jön?* - Hanem mivel? Fedd fel magad.. vagy hadd menjek el innen..*Szólalok meg és lehet egy rossz ötlet volt. Nem kéne ellépnem a csillártól, de ha lekapcsolom a fényt mi lesz? Na jó.. akkor fény lekapcsolva, de így meg semmit nem látok. Na jó elindulok az asztal felé legalább is vakon amit megjegyeztem, de ki lehet az aki megszólalt?* - Ki vagy te?*Teszem fel a kérdést, és csak egy icicpicit vagyok megrémülve.. oh istenem.. csak tudnám mi lesz ennek a vége. Biztos keresnek a srácok is remek.. na meg a másik „apa” is. Michael is idegbeteg lehet, de igyekszek nem mutatni a félelmemet. Túl jutok ezen az egészen.* - Mi ez a kaparászás?*Újabb kérdést teszek fel és egyre csak gyűlnek a megválaszolatlan dolgok és a sötétben, hogyan tudok közlekedni? Vagy bármit csinálni? így tehát fogom magam és ugye az asztal felé megyek és igyekszem megfejteni a hang mondatát mire értett azon, hogy ne csak a szememmel.. bár.. bevallom az őszintét semmi kedvem most fejtegetni, d emuszáj lesz úgy érzem.*
Mesélő
*Lora kérdésére nem reagálnak a babák, csak összenéznek. Talán jobb lesz nem megtudni, hogy mi történik, ha nem sikerül kijutnia. Azonban a feladvány első része nem annyira bonyolult, sikerül is megtalálnia a kulcsokat elég hamar. Mostmár csak azt kéne tudni, hogy hogyan kerülnek elő a kulcslyukok... Az ajtó mellett, ha eltolja az egyik kiságyat, egy újabb boríték kerül elő...*
"Mint mondtam, nem minden az, aminek látszik.
Figyelj hát jól oda, hogy ki melyik csapatban játszik!
Mindig van egy lázadó, valaki, aki átver,
De pánikra semmi ok, hisz a megoldás is pont ő lehet."
*Ekkor pedig hirtelen megmozdul az a baba, amelyik a térképet adta, s kezében egy bicskával indul meg a lány felé...*
*Eközben Lizzie ugyebár lekapcsolta a villanyt, s amint ez megtörtént, egy boríték esik a kezei közé halk susogással. A villanyt talán nem kéne felkapcsolni az elolvasásához, elég lesz kevesebb fény is hozzá... A kérdésekre amúgy nem érkezik válasz, csak kissé hangosabb morgás.*
"Nem minden szörny vadállat,
S nem mindenki szelíd, aki kedves.
Vedd hát ezt figyelembe, s meglesz mit akarsz,
Rémálmod talán véget érhet."
*A morgó valami pedig úgy néz ki, felállt, s most cseppet sem biztató hangokat kiadva közeledik a lány felé: morog, s mintha még a fogát is csattogtatná.*
"Mint mondtam, nem minden az, aminek látszik.
Figyelj hát jól oda, hogy ki melyik csapatban játszik!
Mindig van egy lázadó, valaki, aki átver,
De pánikra semmi ok, hisz a megoldás is pont ő lehet."
*Ekkor pedig hirtelen megmozdul az a baba, amelyik a térképet adta, s kezében egy bicskával indul meg a lány felé...*
*Eközben Lizzie ugyebár lekapcsolta a villanyt, s amint ez megtörtént, egy boríték esik a kezei közé halk susogással. A villanyt talán nem kéne felkapcsolni az elolvasásához, elég lesz kevesebb fény is hozzá... A kérdésekre amúgy nem érkezik válasz, csak kissé hangosabb morgás.*
"Nem minden szörny vadállat,
S nem mindenki szelíd, aki kedves.
Vedd hát ezt figyelembe, s meglesz mit akarsz,
Rémálmod talán véget érhet."
*A morgó valami pedig úgy néz ki, felállt, s most cseppet sem biztató hangokat kiadva közeledik a lány felé: morog, s mintha még a fogát is csattogtatná.*
Lora Verhoeven- .::Városi Lakos::.
*Mivel megint nem kapott választ, így csak halkan felsóhajt, majd összeszedegeti gyorsan a kulcsokat, és tényleg mindent felforgat a szobában. Az újabb borítékot megtalálva egy halvány mosoly ül ki az ajkaira, majd a lázadós dologra halkan felnevet. Ó, igen, egyből magára asszociált a drága, hiszen ő is az, hiába tagadja. Sose csinálja azt, amit mondanak neki. Aztán megfordul, és amikor az egyik baba életre kel, akkor felvonja a szemöldökét, pláne a bicskás dologra.* - Oké, ugye csak viccelsz? *nevet fel hangosan, és a babára szegezi a lándzsát.* - Hm. Attól tartok az én fegyverem hatásosabb. Mi lenne kis lázadó társam, ha megegyeznénk? Ha te segítesz nekem, akkor én is segítek neked. Szeretnél innen kijutni, igaz? Én segíthetnék. Átok ül rajtad? Segíthetek, Rontásűző vagyok. Na mit szólsz? Segítesz? Vagy vegyem el tőled azt a bicskát, és darabokra szedjelek? Hidd el, jobb szeretem a kompromisszumokat, pláne, ha rokonlelkekről van szó… *szól a babának, és szükséges, akkor egy egyszerű mozdulattal kiveri a kezéből a fegyvert. Ha pedig muszáj, akkor kénytelen lesz harcolni a babával, de reméli, hogy ez békés úton is megoldható.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Őőő.. boriték… a semmiből. Elkezdem olvasni és kezd az agyamra menni a verselés. A kérdések gyűlnek bennem, de egyáltalán hol vagyok? Amikor a morgást újra meghallom árnyékosulok, de ez már a pánik szinten felül van. Most kezdtem el megijedni.. mi van ha nem jutok ki élve. Na jó gondolkodjuk. Fura morgások.. különös borítékok.. szerintem ezek a valamik a láthatatlanságot úgysem érzik és van egy sanda gyanúm mire hasonlít ez.* - Kezd elegem lenni a verselésekből, de a morgások mik lehetnek..*Elindulok lassan halk léptekkel hátha azt nem hallják ezek a valamik. Ha bár remélem nem ütközök semmibe bele viszont így keresek egy ajtót a fal mellett.. nem igazán van kedvem ehhez, mert még válaszokat sem kapok. Amíg ezeken a valamiken kívül nincsen semmi itt addig nyugodt vagyok.. vagyis igyekszem elhitetni magammal ezeket a dolgokat. Egyáltalán az is megfordult a fejemben mi van ha nem jutok ki. Na jó keresgélek tovább, de lehet vissza kéne kapcsolni a villanyt, de a hangok kicsit idegesítőek.. mint a pokol béli nem tudom mik..*
Mesélő
*Ahogy Lora a babára szegezi a lándzsát, az leereszti a bicskát, s a szavakra elgondolkozik, majd bólint egyet, s eltolja magától a rászegeződő fegyvert, majd megindul a lány felé, de végül elmegy mellette, s az ajtó előtt áll meg. A késsel egy ikszet karcol az ajtóba, mire azon megjelenik a hat kulcslyuk...
Eközben úgy tűnik, Lizzienek nem sok minden esett le a versből. Talán jobb lenne, ha még egyszer átgondolná... Nem minden szörny vadállat... Úgy tűnik, a valaki, aki ezt csinálja velük, nem nagyon akarja kinyírni őket, mert a hang ismét a segítségére siet.* - Néha ott van a kulcs, ahol a legkevésbé számítanál rá... *S valóban, ahogy elhallgat, a lény irányából csörömpölés hallatszik, zonabn ezt követően az a valami ráugrik a lányra, s a földre teperi. Mostmár testközelből hallhatja a nehéz állat morgását, s valóban, mintha valami csörömpölne a nyakában. Nem valószínű, hogy le tudja lökni magáról, talán valami mást kéne kitalálnia. Valamit, amiről már volt a versben szó.*
Eközben úgy tűnik, Lizzienek nem sok minden esett le a versből. Talán jobb lenne, ha még egyszer átgondolná... Nem minden szörny vadállat... Úgy tűnik, a valaki, aki ezt csinálja velük, nem nagyon akarja kinyírni őket, mert a hang ismét a segítségére siet.* - Néha ott van a kulcs, ahol a legkevésbé számítanál rá... *S valóban, ahogy elhallgat, a lény irányából csörömpölés hallatszik, zonabn ezt követően az a valami ráugrik a lányra, s a földre teperi. Mostmár testközelből hallhatja a nehéz állat morgását, s valóban, mintha valami csörömpölne a nyakában. Nem valószínű, hogy le tudja lökni magáról, talán valami mást kéne kitalálnia. Valamit, amiről már volt a versben szó.*
Lora Verhoeven- .::Városi Lakos::.
- Ezt megbeszéltük *biccent, és hagyja, hogy eltolják a fegyvert. Nézi, ahogy a baba belekarcol az ajtóba, és megjelennek a kulcslyukak.* - Tulajdonképpen, akkor téged megátkoztak, igaz? *kérdezi újra, mert erre nem kapott választ. Miközben beszél, szépen egyesével kipróbálgatja a kulcsokat, és amikor már mindegyiket sikerült elfordítania, akkor újra a babára pillant.* - Segítek, csak mondd meg, miben kell! *pillant rá, majd reményei szerint kilöki az ajtót, és a babával együtt távoznak a rózsaszín szobából. Odakint pedig el kezdi átnézni a zsebeit meg az övén lévő zacskókat, míg meg nem talál egy kis tintatartó szerű üvegcsét meg egy bambuszpálcát.* - Ha tényleg elátkoztak, akkor reményeim szerint egy rúnával könnyen meg tudom törni, ha az nem hat, akkor anya egyik ráolvasását kell használnom. Persze, ha ez tényleg átok *magyaráz tovább, és fél szemmel figyel a környezetére, na meg a menyétke is ügyel, hogy ne zavarják őket.
|
|
|