Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Norvégia

    Amarilla Darwin
    Amarilla Darwin
    .::Igazgató: Sylorina::.
    .::Igazgató: Sylorina::.

                                              Norvégia Empty Norvégia

    Témanyitás by Amarilla Darwin on Kedd Jan. 03, 2012 6:49 pm

    ...
    Morten Toov
    Morten Toov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

                                              Norvégia Empty Re: Norvégia

    Témanyitás by Morten Toov on Vas. Márc. 24, 2013 6:47 pm

    *Halkan lépdelek zsebre vágott kézzel az utcán. Hiába van hideg, én egy szem bőrdzsekit húztam csak fel. Gyűlölöm az ilyen nagykabátokat, így egy egyszerű hővédő varázslattal megoldom a problémámat. A boltból igyekszem hazafelé, mert muszáj volt elugranom egy doboz cigiért. Apám megint nem normális, szóval elég, ha a bosszúságomat inkább a bagózásra fordítom. Nem értem már megint miért problémázik ennyit. Nem is kell volna haza jönnie! Amikor hazaesik, mindig csak a baj van vele. Mindig rá akar venni arra, hogy lépjek lidércvadászi pályára, de én nem akarok! Mire jó ez a nagy gyilkolászás? Ha így folytatják, sose szűnik meg a viszály, és ez nagyon nem jó. Megállok a játszótér közelében, és egy pillanatig figyelem az utcán járó embereket. Morcosan felszusszantok, előhúzom a dobozt a zsebemből, kiveszem egy szálat, meggyújtom, majd mélyen beleszívok. Érzem, ahogy a nikotin nyugtató hatása szétárad a testemben. Lassan kifújom a füstöt, és elmélázva figyelem, ahogy a füst kígyózva felfelé száll, vagy keveredik a levegővel. * ~ Miért kell ennyire bosszúállónak lenni? *gondolom magamban, és bekanyarodok az egyik sarkon. Elhaladok néhány üzlet mellett. Kifejezéstelen arccal meredek néhány kirakatra. Itt élek kicsi korom óta, és mégse tartom igazán az otthonomnak ezt a helyet. Ezerszer gondoltam már rá, hogy elutazok. Hogy itt hagyom ezt a helyet. De még sose jutottam semmire ezzel a kis tervvel kapcsolatban. Apám úgyis utánam jönne Ariannel a nyakában. Nem, inkább itt maradok. Végül is ennél szarabb életem nem lehet. Ismét beleszívok a cigibe, és már fújom is ki a füstöt. Megyek tovább. A gondolataim ezernyi dolog körül kavarognak. Nekem jön valaki. Felmordulok. Nem reagál, nem kér bocsánatot. Felmegy bennem a pumpa, dühösen szuszogva áttérek egy másik utcára. Aztán egy újabbra és újabbra. Egészen addig, míg el nem érem a legközelebbi parkot. Ott aztán megkeresem a legnagyobb fát, felkapaszkodom rá, és miután helyet csináltam magamnak a fák között, elterpeszkedek. A hollétemről leginkább a füstcsík árulkodik, mert a sötétruhák által egész jól beleolvadok a környezetembe. Előveszem e telefonomat. A cigi a számban lóg, amíg megtalálom a képeimet tartalmazó mappát. Rányomok a képernyőre, és felugornak azok a régi képek, amiket gyorsan lefotóztam, mielőtt még por és hamuvá váltak volna. Mielőtt apám elégette őket. Rengeteg kép ábrázolja az anyámat és a bátyámat, akit soha nem ismerhetek már meg. Rettentően hasonlítunk egymásra. Ez fáj az egészben. Szakasztott mása vagyok, és még sose találkoztam vele. Nem éreztem az érintését, nem hallottam a hangját. Sose kaptam tőle barackot, nem birkózott velem, nem tudott szemétkedni. Nem tudott, mert azt se tudta már meg, hogy egyáltalán van egy öccse. Halkan felsóhajtok. Soha többé. Ez a két szó visszhangzik a fejemben. Soha többé. Soha többé nem történik semmi jó, mert egy kicseszés az életem, a világom. * - Soha nem fordulnak jóra a dolgok… *suttogom magam előtt halkan, és a képeket nézegetve igyekszem visszafojtani a könnyeimet. Soha többé. Soha többé nem lenne szabad sírom. De én gyenge vagyok, nem tudom megállni. Soha többé ne kelljen sírnom! De a sós folyam megállíthatatlan. A cseppek végiggördülnek az arcomon, majd fejest ugorva az ölembe hullnak.*
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

                                              Norvégia Empty Re: Norvégia

    Témanyitás by Vendég on Vas. Márc. 24, 2013 7:21 pm

    *Azt hiszem, ezt lehet nem kellett volna. Tudom én azt, hogy mikor kellene helyesen cselekedni, de azért azt nem gondoltam volna, hogy valaki lesz ebben az erdőben. Visszahúzom a szárnyamat, de megbotlok és elesek a kőbe és a puskát rám szegezik és rápillantok a férfire.* - Mint mondtam.. Véletlen volt én csak segíteni akartam.*Meg találtam az ártatlant és éppen ki akartam vinni az erdőből, de a szárnyamat találta el a férfi. Miért történik mindig ez? Vadászni voltam és muszáj volt nekem is gondolkodnom egy kicsit. Rápillantok, a fegyverre energialökettel kilököm a férfi kezéből és igyekszem feltápászkodni amennyire, tudok és mivel repülés most nehezen megy. Sosem kéne bajt keverni, de most az egyszer jót akartam tenni. Ráadásul nem szeretnék. Igazából most azt sem tudom, hogy merre vagyok bár vélhetően gyorsan tudok futni, ami azt, illeti. Ha sikerül leszerelnem az illetőt, aki megkattant. Jó buli most a sötétben járkálás, bár annyira nem mint amennyire látszik. Befordulok, a parkon körbe nézek és nem látok senkit, de az öreg alak megint itt van.* - Most azonnal elhúz innen vagy hívom a rendőrséget.*Kiáltok rá fenyegető hangon és szent lángocskát mutatok neki. Képes lennék megdobni vele, de remélem, ezzel el tudom ijeszteni. Megvárom, míg elrohan, ha ez meg volt azt hiszem, leülök, egy fához aztán elkezdem bámulni a csillagokat. A sebet, majd kitisztítom ha hazamentem bírom én. Bele gondolok mindenbe, ami van. Morten miatt is aggódom. tényleg most vajon hol van!? Persze ennyi idő alatt hozzá szokhattam volna már én is az egyedül léthez, de ne lenne ilyen, hogy mindig egyedül van. Becsukom egy pillanatra én is a szememet, de én nem tudok aludni. A családomat látom magam előtt és megint kísértenek ezek a képek. El fog ez tűnni valaha…!? Ahogy elmélkedek közben a füvet tépkedem ki a földből, de csak azért, mert valamiért megnyugtat.*
    Morten Toov
    Morten Toov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

                                              Norvégia Empty Re: Norvégia

    Témanyitás by Morten Toov on Vas. Márc. 24, 2013 8:02 pm

    *A gondolataimba merülve üldögélek. Hagyom, hogy eluralkodjon rajtam a gyengeség. Nem állok ellen. A gondolataim zavarodott folyamként hömpölyögnek. Egyszerűen már nem tudok mit kezdeni a dolgokkal. Amit nem akarok, annak próbálok ellenállni. Amit pedig szeretnék… Nos, azért meg nem merek lépni. Tiszta idióta vagyok, nem? Egy halk sóhaj kíséretében gyengéden végigcsúsztatom a bátyám képét az ujjam.* - Isten nyugosztaljon, testvére, Isten nyugosztaljon! *suttogom halkan, majd kinyomom a telefont. Zsebreteszem, és ismét mélyet szippantok a cigimből. Igyekszem kiüríteni az elmém, a szél susogására, a távoli zajokra figyelni. Igyekszem visszakerülni a valóságba, próbálom elszakítani a gondolataimból összefűződő erős láncot. Már-már visszatérek a jelenbe, mikor hangokat hallok. Érzem, hogy valami gond lehet, így előrébb dőlök. Hallgatózok. Az egyik hang ismerős. Valaki közeledik. Megfeszített izmokkal ülök odafent az ágon, és fürkészem a környéket. Amikor felbukkan Arian halkan felsóhajtok. Megint bajba keveredett gondolom… Miután elkergeti a fickót, leveszem a kabátom, kitárom a szárnyaimat, és leereszkedett mellé.* - Mondd, Arian, minek kell neked folyton bajba kerülni? *kérdem halkan. Bizonyára enyhén vörösek a szemeim a sírástól, de nem érdekel. Max letagadom. Összefont karral állok meg a közelében, és várom a válaszát. * - Áruld el, miért keresed folyton a bajt? Mire jó ez? *teszem fel ismét a kérdéseimet.*
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

                                              Norvégia Empty Re: Norvégia

    Témanyitás by Vendég on Vas. Márc. 24, 2013 8:15 pm

    *Lassan de biztosan minden sikerül csak véghez kell hajtanom valamit, de most egyáltalán nem akartam semmit csinálni. Mármint rosszat. Nem baj a fájdalom, de most jelenleg mindent elviselek. Aztán egy pillanatra kizökkenek, amikor meghallom valakinek a hangját és kinyitom a szememet.* - Most csak segíteni akartam és rám lőtt. Volt egy félig sebesült lány, és amikor meglátott vele félre értette a helyzetet.*Nézek rá és látom a vörös szemeit és felvonom a szemöldököm.* - Mi a baj?*Teszem fel a kérdésem és nagyon jól tudja, hogy nem tud átverni.* - Tudod, hogy ismerlek mondd el mi a baj. Ne törődj velem.*Mondom neki és tényleg nem számít. Én ezeket már megszoktam végül is vadászat közben többször is elesek. Ha meg amúgy eltűnne Morten tuti utána mennék és megkeresném bárhol legyen.* - Tudod amikor az illető segíteni akar és nem veszik komolyan..*Gondolok erre a férfire és persze hogyne venne amikor számtalanszor keveredek bajba, de részben azért, mert magamtól keresem. Aztán ha „kocsmába” megyek akkor persze szintén, de nem zavar. Most igyekszem helyre állítani Morten lelki békéjét, de vélhetően nem mostanában lesz. Aggódom miatta, hogy mostanában túlságosan is elzárja magától az embereket, de lehet én látom csak így. Sóhajtok egyet és csak nézek rá és intek a fejemmel üljön le.*
    //Fagy//
    Amanda Helgesen
    Amanda Helgesen
    .::Diák::.
    .::Diák::.

                                              Norvégia Empty Re: Norvégia

    Témanyitás by Amanda Helgesen on Vas. Márc. 31, 2013 1:09 pm



    [Skien]

    *Valamikor hajnalban érkezhettem meg a szülővárosomba. Nem is tudom mikor voltam itt utoljára.. talán amikor a szüleim meghaltak. Nem egyáltalán nem vagyok jól, de kénytelen voltam megtenni azt a lépést, amit nagyon nem szerettem volna. Szeretem a többieket és éppen ezért akarom őket ettől megóvni. Gyűlölhet Ragnar, most jelen pillanatban tudom miket vágna a fejemhez és Rik is és gondolok rájuk hogy a fenébe ne? Aztán még Agnes, Dimitri, Laila is ott van.. sóhajtok egyet és nem figyelem merre megyek. Befordulok jobbra vagy balra lényegtelen. A hajam és a ruhám is csurom vizes. Nem még aludni sem tudtam az este, de most ez legyen a legkisebb gondom.* - Philip hol lehetsz..*Szusszantok egyet és hangosan gondolkozok. Tudom cél egyenesben vagyok és érzem, hogy valahol itt van. Nem zavar az eső.. és az sem, hogy vizes vagyok. Ki akar ilyenkor kint járkálni? Mi van Ragnarral? Gondolkodtam, hogy írok neki egy üzenetet, de most a háta közepére sem kíván. Viszont legalább előnyben vagyok 3-4 nappal hiszen az ünnepek alatt úgysem indulnak hajók így nyugodtabban tudom keresni. Aztán ha szólna a telefon látnám ki keres, nem vagyok biztos abban, hogy képes lennék bárkivel beszélni. Vicet is azért hívtam fel este, hogy mi a helyzet.. mert fájt ez az egész. Aztán valamilyen sráccal összefutottam még kora reggel sétálást közben. Kicsit érdekes volt és ismerős, mintha láttam már valahol, de azt nem tudom hol. Igen én is jó vagyok.Mintha a történelem megismételné önmagát.. kicsit fura. Egyébként a tegnapi ruhámban vagyok nem volt energiám átöltözni. Szóval viszont legalább a hajamat megcsináltam reggel, de azóta az is elázott. Ahogy a cipőm is tocsog a víztől, de nem érdekel.*


    _________________

    Az érzelmet elrejtő lidérc. Az angyalvadász aki nem tud túl lépni az angyalutálaton. Nem tud uralkodni magán és csak a legjobb barátaira hallgat. Ha beszólsz visszaszól. Kiszámíthatatlan és jelenleg egyetlen egy cél hajtja a bosszú. Megtalálni a testvérét, hogy maga mellett tudja. Vajon megfog valaha változni? Meddig megy el a lány és milyen meglepetést és titkokat tartogat?

    Castin Noyers kiszámíthatatlan lidérce... Philip Helgesen kishúga
    Morten Toov
    Morten Toov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

                                              Norvégia Empty Re: Norvégia

    Témanyitás by Morten Toov on Vas. Márc. 31, 2013 1:30 pm

    *A vizes úton csikorognak a gumik miközben a Porschémmal végigszántok az úton. Nem fogom hagyni Akselnek, hogy nyerjen. Nem, ha eddig nem tudod legyőzni, akkor most se fog. Ráadásul a száguldás legalább eltereli a figyelmemet. A kocsiban bömböl a zene, én pedig teli torokból üvöltöm az épp aktuális számot. Kanyar. Elrántom a kormányt, majd belepillantok a tükörbe. Aksel még mindig nem akadt le. Néhány ember elég furcsán néz ránk, ahogy száguldozunk. De már megszokták. Nem mernek feljelenteni minket, mert Aksel a rendőrkapitány fia. Így azt csinálunk, amit akarunk. Aksel kocsija kicsit kibillen az egyensúlyából, mikor beveszi a kanyart. Vigyorogva rátaposok a gázra. Nem fog utolérni. Nem tud beelőzni a szembe jövő forgalom miatt, ráadásul az ő kocsija annyira nem is bírja ezt az időjárást. A sebességmérő egyre magasabb értéket mutat. nem baj, úgyis egyenes úton megyek végig. Hátralesek. Még mindig követ. Kicsit lelassítok, egy hatalmas pocsolya vár az úton, és nem akarok keresztbefordulni. Átszáguldok a víztócsán, ezzel jó pár embert lefröcskölök. Felnevet, majd ismét a vezetésre koncentrálok. Elvigyorodok, mikor meglátom, hogy Akselnek sikerült megcsúsznia, és keresztbe fordult az úton. Hangosan röhögve fordulok be az egyik utcába, és ezzel a lendülettel majd elgázoltam egy szétázott lányt. Félrerántom a kormányt, majd féloldalasan lefékezek az úton. Gyorsan visszatolatok a csaj mellé, majd lenyomom az anyós ülés melletti ablakot, és kiszólok.* - Bocs, nem volt szándékos. Minden rendben? *kérdezem tőle kicsit aggódva, mert nem terveztem senkit se elgázolni. Végigmérem a lányt, majd a fejemet csóválva felsóhajtok.* - Hé! Pattanj be! Elviszlek oda, ahová tartasz! Ilyen szar időben nem hiszem, hogy sétálgatni akarsz. Na, gyere! Nyugi, nem eszlek meg! *mosolyodok el halványan, és kinyitom az anyósülés ajtaját. Nem vagyok benne biztos, hogy beül mellém, végül is én tuti nem pattannék be a mellé, aki az imént ki akart nyírni, de azért megér egy próbát. Nem akarom bántani, és szeretném azzal kárpótolni, hogy legalább elviszem oda, ahová igyekszik.*


    _________________
    Mortennek nem volt felhőtlen élete, és ez meg is látszik a viselkedésén. A legfőbb célja az, hogy megvédje a tulajdon apjától a szeretteit. Más nem is fontos neki.

    Tyaeloria Perathon norvég angyala
    Amanda Helgesen
    Amanda Helgesen
    .::Diák::.
    .::Diák::.

                                              Norvégia Empty Re: Norvégia

    Témanyitás by Amanda Helgesen on Vas. Márc. 31, 2013 1:52 pm

    *Oh Philip mi az ég lehet veled. Lesz miről elbeszélgetnünk, hogyha megtalállak. Már nagyon akarom látni és egyre jobban bele gondolok, hogy milyen élete lehetett a kép láttán és amiket Lace kinyomozott, mert én nagyon, de nagyon féltem. Ki ne féltené a testvérét? Nem zavar az eső és igyekszem nem neki menni semminek. Átindulok, az úton nem jön semmilyen autó. Megnyugodom ezzel kapcsolatban, mert tudom azt, hogy legalább nem fognak elütni és ilyen téren nem fogok így meghalni. Nem akarok. Tovább filozgatok még Riken is és igazából nem tudom azokat a gondolatokat elhessegetni hiszen a szavaimat hallom amit Ragnarnak mondtam és jó lenne megtudni pár dolgot, de nem akarok életjelet adni. Nem. Ha Victoriának esze van, akkor elmondja, hogy beszéltünk viszont nem tudom, ezzel mit érnék el. Végül is megmondtam ne merészeljenek utánam jönni és nem egyáltalán nem vagyok, őrült tudom, mit csinálok. Amikor lépnék, fel a járdára még időben észreveszem az autót és árnyékosulok. Szerencsém, hogy ilyen téren ez a képességem meg van, aztán előjövök és utána kapom az arcomba a vizet, amire gyilkosan nézek. Aztán végül is sóhajtok. Máskor neki esnék egy angyalnak, de jelen pillanatban minden erőm elszállt.* - Azt hiszem igen. Azért oda figyelhetnél, mielőtt gondatlan balesetet okoznál.*Kacsintok és igyekszem mosolyra húzni a számat, de láthatja, hogy nem megy. Aztán megnézem én is és felvonom a szemöldökömet.* - Ismerős vagy nekem..*Jegyzem meg és gondolkodok el honnan. Kis hezitálás után engedem magam és belök az autóba. * - Kösz vagy mi.*Mondom neki teljesen nyugodtan, de ez már a fáradtság jele. Ha ő is beül, rápillantok, és újra megnézem a szemeit. Nem tudom jó ötlet volt e..* -A bátyámat keresem.. igazából. A nevem Helgesen.. Amanda Helgesen.*A kezemet igyekszem nyújtani a fiú felé és továbbra is gondolkodok azon hogy honnan ismerős.* - Te hová tartasz?*Kérdezem tőle és az autó nagyon jól néz ki.* - Szép kocsi egyébként.*Jegyzem meg és ásítok egyet közben a szám elé teszem a kezem, majd szusszantok egyet.*


    _________________

    Az érzelmet elrejtő lidérc. Az angyalvadász aki nem tud túl lépni az angyalutálaton. Nem tud uralkodni magán és csak a legjobb barátaira hallgat. Ha beszólsz visszaszól. Kiszámíthatatlan és jelenleg egyetlen egy cél hajtja a bosszú. Megtalálni a testvérét, hogy maga mellett tudja. Vajon megfog valaha változni? Meddig megy el a lány és milyen meglepetést és titkokat tartogat?

    Castin Noyers kiszámíthatatlan lidérce... Philip Helgesen kishúga
    Morten Toov
    Morten Toov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

                                              Norvégia Empty Re: Norvégia

    Témanyitás by Morten Toov on Vas. Márc. 31, 2013 2:05 pm

    *Mikor a csaj eltűnik, majdnem felkiáltok, aztán végre leesik, hogy csak egy lidércen száguldottam át, így nem lehet komoly baja. Minden estre, azért visszamegyek a lányhoz, és megpróbálom kárpótolni azért, mert majdnem átgázoltam rajta. A gyilkos pillantását amúgy észrevettem, de nagy nehezen sikerült elfojtanom egy pimasz mosolyt. * - Akkor jó *bólintok az első válaszra, majd arra, hogy vigyázhatnék, csupán megvonom a vállam.* - Épp versenyeztem. Tudod, ha egyszer beszállsz egy versenybe, akkor addig nincs megállás, míg nem nyersz, vagy… Amíg össze nem töröd a járgányod *nevetek fel halkan, majd kicsit aggódva ismét a lányt szemlélem. A kacsintás meg a mosolygás nem különösebben hoz zavarba. Igazából, nem is tudom, hogy zavarba lehet-e hozni. A következő megjegyzésre felvonom a szemöldökömet.* - Nos, szerintem meg nem ismerjük egymást, mert akkor biztosan emlékeznék rád. Lehet, hogy valamelyik családtagomat ismerted, mert nem hinném, hogy az elmúlt 18-19 évben itt éltél volna *ráncolom össze a homlokomat. Apa, csak ne a te mocskos kezed legyen a dologban! halkan felszusszantok emiatt a gondolat miatt, majd mikor beül, akkor lejjebb veszem a zene hangerejét.* - Nincs mit * bólintok, majd az ujjaimmal dobolom a szám ritmusán a kormányon.* - A bátyádat?*kérdem halkan, mielőtt bemutatkozna, majd amikor bemutatkozik, akkor elkomorodik az arcom.* - Ismerem őt *jegyzem meg kurtán, majd oldalra pillantok.* - És rólad is hallottam már *teszem hozzá halkan. Philip húga. Apám meg akarta ölni. Nem fogom hagyni, hogy rátaláljon Philipre, mert akkor ő is meghal. Apám mindenkit meg fog ölni. Mindenkit…* - Én? Csak autókáztam *varázsolok ismét egy jókedvű, pimasz mosolyt az arcomra, majd a kocsim dicsérésére csak végigsimítok a műszerfalon.* - Imádom, már pár éve meg van *vigyorogok, majd ismét Amandára pillantok.* - Fogadj meg egy tanácsot Amanda: Menj haza! Nem akarok neked rosszat, de ha tovább keresed a testvéredet, akkor mindketten rosszul járhattok. Ő képes lenne megölni mindkettőtöket, ha visszatérnél. Hagyd Philipet békén. Eddig nem esett baja, de attól tartok, ha tovább nyomoznál utána, akkor bajba kevernéd *suttogom halkan, és az útra szegezem a tekintetemet. Felbőg a motor, én pedig elindulok az utcán.* - Elviszlek egy hotelhez, vagy ahol épp megszálltál. Aztán menj haza, amint tudsz! *szusszantok. Tényleg nem akarok ártani neki, se Philipnek, hiszen jó barátom. Csak apám… Vele van igazából baj.*


    _________________
    Mortennek nem volt felhőtlen élete, és ez meg is látszik a viselkedésén. A legfőbb célja az, hogy megvédje a tulajdon apjától a szeretteit. Más nem is fontos neki.

    Tyaeloria Perathon norvég angyala
    Amanda Helgesen
    Amanda Helgesen
    .::Diák::.
    .::Diák::.

                                              Norvégia Empty Re: Norvégia

    Témanyitás by Amanda Helgesen on Vas. Márc. 31, 2013 2:22 pm

    *Igen a szerencsém, hogy lidérc vagyok és persze a többi is, hogy tudok egy két meglepetést okozni.* -Tudom milyenek az autóversenyzők. Nem kell mondani. Valahogy rájöttem, ahogyan száguldasz a kocsival. Tapasztalat. Viszont jól áll neked.*Mondom neki teljesen nyugodtan és már a fáradtság beszél belőlem, de végül is a többi őszinte beszéd.* - De azért, egy őrült autó versenyzővel nem találkoznék. Ja az meg van. Csak még nem okozott balesetet.*Piszkálom és kuncogok. Aztán amikor beszélni kezd, a fiú felvonom a szemöldököm és bevillan egy kép.. éppen az a kép amikor én kiszabadulok és látom ahogy ég a ház. Aztán egy férfit, aki elvitte a bátyámat. Biztos vagyok benne, hogy láttam a mellettem ülőt, de miért most jelenik meg ez az egész? Aztán bólintok, amikor mondom, kit keresek és bemutatkozom. Figyelem az arckifejezését, de amikor kijelenti, ismeri.. Felcsillan egy remény, hogy akkor el tud vinni hozzá. Viszont rólam!? Úristen mit hallhatott!?* - Hol van? Honnan ismered, mit csinál?*Kezdem el faggatni gondolkodás nélkül és láthatja, hogy nem tágítok. Most a bátyám a fontos, de azért érdeklődöm felőle is.* -Ne törd agyon a kocsit.*Mondom neki mosolyogva és igen tudom, hogy a fiúk szeretik, ha dicsérik a játékszereiket, de hát, na nem tehetek róla. Aztán figyelem a srácot, aki nem mutatkozott be és felvonom a szemöldökömet.* -Kiskorom óta keresem őt, nem fogom újra elveszíteni!*Jelentem ki határozottan és láthatja, hogy tényleg nem tágítok, és tudom nem akar rosszat mint ahogy Ragnar sem aztán sóhajtok.* - Látni akarom. Kérlek..*Szinte suttogva kérem a sráctól.* -Nem fogok haza menni Philip miatt jöttem ide. Inkább öljön meg ő engem nem érdekel, de látni akarom.*Magyarázom Mortennek nekem ez fontos.. miért nem lehet ezt megérteni még ha jókat akarnak is!?* - Figyelj. Képzett vadász vagyok megtudom magam védeni. Végül is nem nem fogom megölni még. Könyörgöm akárki is vagy. Vigyél Philiphez. Miatta bármit képes vagyok megtenni és épp eleget nyomoztam utána.*Felelem neki teljesen könyörgő hangon és megdobbant a szívem a neve hallatán. Nem fogom békén hagyni mit képzel!? Nem.. aztán még tovább gondolkodok a srác miatt.*


    _________________

    Az érzelmet elrejtő lidérc. Az angyalvadász aki nem tud túl lépni az angyalutálaton. Nem tud uralkodni magán és csak a legjobb barátaira hallgat. Ha beszólsz visszaszól. Kiszámíthatatlan és jelenleg egyetlen egy cél hajtja a bosszú. Megtalálni a testvérét, hogy maga mellett tudja. Vajon megfog valaha változni? Meddig megy el a lány és milyen meglepetést és titkokat tartogat?

    Castin Noyers kiszámíthatatlan lidérce... Philip Helgesen kishúga
    Morten Toov
    Morten Toov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

                                              Norvégia Empty Re: Norvégia

    Témanyitás by Morten Toov on Vas. Márc. 31, 2013 2:46 pm

    *Amikor az autóversenyzőkről beszél, akkor csak megvonom a vállam.* - Hát, nem tehetek róla. Egyébként meg nem sokan tudják rólam, szóval ha lehet, ez maradjon kettőnk között *mondom halkan, majd a bókra halványan elmosolyodok.* - Eddig még nem mondták nekem, de kösz *vigyorodok el, majd a viccelődésre felvonom a szemöldökömet.* - Nem vagyok őrült, hanem te vagy figyelmetlen! Elég hangos a kocsim, szóval hallanod kellett volna, hogy jövök *morgom. Komolyan, tisztára olyan, mint Arian! Felszusszantok. Aztán ugye említem, hogy ismerem Helgesenéket, és a lány arcát látva elgondolkozok.* ~ Hm. Ezek szerint tényleg ő volt az a lány *dünnyögöm magamban. Aztán, mikor kérdezősködni kezd, akkor komoran rápillantok.* - Azt nem árulhatom el, mert bajba sodornád az én szeretteimet is. Onnan ismerem, hogy a te apád megölte az én bátyámat… Dereng valami? Megnyugtatlak, egy ujjal se érnek hozzá, sőt egész nyugodtan élünk egymás mellett. Philip a barátom, ezért nem akarok neki rosszat. Ezért kérlek arra, hogy tűnj el *magyarázok, majd megeresztek egy újabb sóhajt.* - Jogász. Jogászként dolgozik. De ideje nagy részében otthon van *morgolódok tovább. Nem akarom, hogy a csaj meg tudja hol lakunk. Nem hiányzik nekem még több vérontás.* - Eddig még nem sikerült, eddig se fog *vonom meg a vállam hanyagul. Én is nagyon ügyes vagyok! Kifogom az egyetlen csajt a világon, aki tönkreteheti az új családomat! * - Sajnálom, nem segíthetek. És nem is tudod újra elveszteni, mert nem tartozik hozzád. Már nem. Lemondott rólad *felelek csendesen. Kicsit talán hazudok neki, de Philnek néha tényleg vannak olyan pillanatai, amikor már lemondott a húgáról.* - Nem segíthetek, értsd meg! Nem akarom kockára tenni a barátaim és a megmaradt családom életét. Nem segíthetek *szusszantok fel, de azért elnyúlok Amanda előtt, kinyitom a kesztyűtartót, és egy kis albumot veszek elő. Becsukom a kesztyűtartót, leparkolok oldalt, felcsapom a kis albumot, és előveszek egy képet, amin én szerepelek Philippel egy biliárdasztalnál. A képet Amandának nyújtom.* - Tessék. Alig pár hete készült a kép. Láttad, most pedig menj haza! *mordulok fel.* - Nem fog megölni. Más fog, ha tovább maradsz. És épp azért nem viszlek a közelébe, mert vadász vagy. Bántanád azokat, akik számítanak nekem. Sajnálom, nem segíthetek *szegezem meredtem az útra a tekintetemet. Ha nem kellene tartanom apám haragjától, akkor segítenék neki. De az a baj, hogy bármikor felbukkanhat, és úgyis mindenről értesül… Nem segíthetek ennek a lánynak, bármennyire is szeretnék. Egy darabig továbbfurikázom vele, majd megállok vele az első hotelnél, és leállítom a motort.* - Tessék. Most pedig menj el! Ne keresd őt! Ne keress engem! Hagyj békén minket, mert vagy te, vagy ő meg fog halni! Nem akarom, hogy ilyesmi történjék, így inkább tűnj el! *förmed rá a lányra, kikapcsolom az övét, áthajolok, kinyitom az ajtót, és várok, hogy végre eltűnjön.*


    _________________
    Mortennek nem volt felhőtlen élete, és ez meg is látszik a viselkedésén. A legfőbb célja az, hogy megvédje a tulajdon apjától a szeretteit. Más nem is fontos neki.

    Tyaeloria Perathon norvég angyala
    Amanda Helgesen
    Amanda Helgesen
    .::Diák::.
    .::Diák::.

                                              Norvégia Empty Re: Norvégia

    Témanyitás by Amanda Helgesen on Vas. Márc. 31, 2013 3:10 pm

    *Felcsillan a szemem és se kép se hang Igen érdekel, mi van és az is, hogy ki ez, aki mellettem ül és éppen furikáz.* - Az egyik legjobb barátom angyal őt nem árultam el főleg ha voltak titkai azt hiszem megbízhatsz bennem. Nem fogom elmondani senkienk. Amúgy is csak következtettem.*Mondom neki mosolyogva aztán újabb ásítás.* - Tudom, hanem egy normális angyal aki száguldik az utakon. Tudom nem voltam itt.. gondolataimmal voltam elfoglalva.*Felem csendesen aztán hallgatom a srácot reménykedve a válaszára várva. Aztán amikor újra bevillan a kép.. az út felé fordítom a fejem és lehajtom és a kezeim közé temetem az arcom.* - Emlékszem.. hogy felejthetném el?*Nem láthatja az arcom, de jelenleg ki vagyok akadva. Képes volt megölni az ő testvérét.. Tudom, mit érezhet.* - Csak fogva tartja.. *Jegyzem meg hangosan és sóhajtok egyet aztán rászegezem a tekintetem.* - Nem lenne neki rossz. Nem tudsz megakadályozni.*Jelentem ki határozott hangon és persze nem fogok tágítani.* -Legalább jó munkája van.*Felelem halkan és szépen magamba nézek.* - Dehogynem.. a testvérem a vérem. Akkor is, ha nem voltunk egymás mellett valahol kötelességemnek érzem, hogy újra megtaláljam. Nem nem tenne ilyet.*Pofozom fel az angyalt és dühösen meredek a szemébe.* -Nem érdekel a kép. Az sem érdekel, hogy a barátod. Nem akarom a családodat bántani. Élőben akarom látni.*Továbbra is makacskodok nem egyáltalán nem tud meggyőzni. Ha így nem segít képes vagyok vérmanipulálást bevetni és a bénítás fájdalmasabb. Ha ilyen eszközzel el tudom érni, hogy lássam, akkor megteszem.. Aztán gyilkosan meredek rá amikor kikapcsolja a biztonsági övemet és az ajtót kinyitja. Én elkezdeném maipulálni, de valamit érzek a hátam mögött. Megfordulok és onnantól teljes a sötétség. Nem hiszem azt, hogy lemondott rólam.. szóval így vagy úgy még ha jót akarna is. Félig meddig hallom, hogy beszél valaki, de nem tudom kivenni a szavait.*-Na, ki ez aki bántani merészelt téged? Egyben vagy még?*Hallom, ahogy teszi fel a kérdést és utána elsötétül a világ körülöttem. Jó korütést kaphattam, de.. nem tudom, forrófejűségemben el felejtem azt, hogy mi lenne a helyes megoldás, de most már végig csinálom..*


    _________________

    Az érzelmet elrejtő lidérc. Az angyalvadász aki nem tud túl lépni az angyalutálaton. Nem tud uralkodni magán és csak a legjobb barátaira hallgat. Ha beszólsz visszaszól. Kiszámíthatatlan és jelenleg egyetlen egy cél hajtja a bosszú. Megtalálni a testvérét, hogy maga mellett tudja. Vajon megfog valaha változni? Meddig megy el a lány és milyen meglepetést és titkokat tartogat?

    Castin Noyers kiszámíthatatlan lidérce... Philip Helgesen kishúga
    Morten Toov
    Morten Toov
    .::Diák::.
    .::Diák::.

                                              Norvégia Empty Re: Norvégia

    Témanyitás by Morten Toov on Vas. Márc. 31, 2013 3:35 pm

    *A lány első szavaira megvonom a vállam. Azért mégsem bízom teljesen. Nem bízok benne, hiszen valamilyen szinten egy vadidegen…* - Nem nevezném magam teljesen normálisnak, de figyelek másokra *dünnyögöm halkan, a következőket meg elengedem a fülem mellett. Aztán célzok arra, hogy honnan ismerem őket, és halkan felsóhajtok.* - Akkor jó, mert még mindig bosszút akarnak állni a szökésedért. Én nem akarok ártani sem neked, sem Philipnek. Ezért kérlek arra, hogy menj el. Elegen haltak már meg, nem kellene még több vérnek folynia, vadászkám *mondom komolyan, majd a fogva tartásos dologra halkan felnevetek.* - Azért ez így nem teljesen igaz. Az országon belül bárhová mehet, csak Norvégiát nem hagyhatja el. Ő meg nem akar elmenni, mert itt vannak a barátai *vonom meg a vállam. Azt már nem teszem hozzá, hogy itt van az új családja is, mert tartok tőle, hogy azzal Amanda lelkébe gázolnék.* - Vadászkám, miért nem fogod h azzal is bajba sodortad, hogy itt vagy? Nem tudlak megakadályozni? Rendben, de nem is fogod megtalálni. Nem akarja, hogy megtalálják. De, ha te ennyire szeretnéd megöletni, akkor legyen, csinálj, amit akarsz, de kettőtök közül valakinek baja esik, én ezt előre megmondom! *szusszantok.* - Persze, hogy jól él, mi neveltük fel. Hosszú évtizedekig foglalkoztunk vele *horkantok fel morcosan. Amíg anyám élt, addig Phil mindent megkapott. Csupán egy kis agymosás volt az ára. Azon kívül minden rendben van vele. Azon kívül nincs semmi baja.* - Kötelességed lett volna vele együtt élni, vagy meghalni! Te megszöktél tudtommal, nem csodálom, ha már rég lemondott rólad. Cserbenhagytad végül is *szusszantok. Ha ismertem volna a bátyámat, én biztos kitartottam volna mellette. Fontos lett volna nekem annyira, hogy inkább vele haljak meg, semmint nélküle éljek. Amikor a lány felpofoz, akkor felmordulok, és a meglepetés miatt kénytelen vagyok rálépni a fékre.* - Akkor ne érdekeljen *sziszegem kicsit ingerülten. A következő szavakkal már sikerül elég rendesen felhúznia.* - nem érdekel, hogy a testvére vagy. Nem. Láthatod! Mindketten a hullaházban fogtok kikötni, ha tovább pattogsz! Miért nem bírod felfogni, hogy megölnek titeket, ha a közelébe kerülsz? Hogy lehetsz ennyire idióta? Megértem, hogy hiányzik, de neki nem hiányzol! Nincs szüksége rád! Nem kellesz neki. Tűnj el! Nem kíván újra az életébe! És tudod miért? Mert ő legalább nem akar meghalni! *rivallok rá elég dühösen, mert sikerült kihoznia a sodromból. Nem szokásom ennyire felhúzni magam, de ez a lány már nagyon idegesít. Így talán érthető, hogy mennyire megkönnyebbülök, mikor felbukkan Arian és leüti a lányt.* - Philip kotnyeles húga. Tedd ki a kocsiból, aztán menjünk! *vakkantok morcosan, majd ha Arian kirakja a csajt, és bemászik a helyére, akkor ismét felnyomom a zenét. Kifordulok az utcából, lenyomok egy gombot a műszerfalon, és a Porsche átalakul azzá a helyes kis piros Forddá, amit Arian is ismer. Aztán enyhén idegbetegül szuszogva hazavezetek, és otthon elmesélem Lovise-nek meg Ariannek, hogy mi volt. Philip mostantól nem hagyhatja el a házat. Addig nem, míg a húga el nem tűnik. Vagy, amíg el nem költözünk.


    _________________
    Mortennek nem volt felhőtlen élete, és ez meg is látszik a viselkedésén. A legfőbb célja az, hogy megvédje a tulajdon apjától a szeretteit. Más nem is fontos neki.

    Tyaeloria Perathon norvég angyala
    Amanda Helgesen
    Amanda Helgesen
    .::Diák::.
    .::Diák::.

                                              Norvégia Empty Re: Norvégia

    Témanyitás by Amanda Helgesen on Vas. Márc. 31, 2013 8:22 pm

    *Hol vagyok? Mindegy. Valaki behozatott és egy szobában keltem fel. A fejem fáj, de nem tudom, mit csináljak. Tudtam honnan volt ismerős. És az a szem pár. Nem tudom el felejteni, hogyan tehetném. A telefonomat előveszem és tárcsázok. Megvárom, míg kicseng és felveszik.* - Könyörgöm, segíts. Megtaláltam. Nézd meg a címét..*Kérem Lacet újra és elcsukló hangon, az ágyon elfekszem.* - Hol lennék? Egy szálloda szobában már átöltöztem és azt hiszem, nem fogok tüdőgyulladást kapni.*Felelem a srácnak a telefonba és hallom a hangját viszont nem tudom elhessegetni a gondolatot.* - Minden rendben van, tényleg csak tudni akarom azt a címet, amit múltkor nem találtál meg. Beültem egy vadidegen autójába és véletlen, hogy ismer, amikor bemutatkoztam?*Teszem fel a kérdést és hallom ahogy felpattan és kinyílik az ajtó.* - Ne merészelj szólni.. Tudod, hogy vigyázok magamra.*Felelem neki és aztán fel és alá járkálok a szobában.*


    _________________

    Az érzelmet elrejtő lidérc. Az angyalvadász aki nem tud túl lépni az angyalutálaton. Nem tud uralkodni magán és csak a legjobb barátaira hallgat. Ha beszólsz visszaszól. Kiszámíthatatlan és jelenleg egyetlen egy cél hajtja a bosszú. Megtalálni a testvérét, hogy maga mellett tudja. Vajon megfog valaha változni? Meddig megy el a lány és milyen meglepetést és titkokat tartogat?

    Castin Noyers kiszámíthatatlan lidérce... Philip Helgesen kishúga
    Mesélő
    Mesélő

                                              Norvégia Empty Re: Norvégia

    Témanyitás by Mesélő on Vas. Márc. 31, 2013 8:38 pm

    * A szállodába, ahová egy idegen bevitte Amandát hirtelen töb tucat maszkos alak robban be. A recepciós kivételével szinte mindenkit elkábítanak, majd lezárják az előcsarnokot. Egy sötétkék köpenyes, maszkot viselő karcsú lány lép a recepcióshoz.* - Hol találom azt a lányt, akit egy idegen idehozott? *kérdi undorodó hangnemben a nő. Ha nem besélne ilyen stílusban, akkor bizonyára még kellemesnek is hatna a hangja, így viszont a recepciós megrettenve pötyög adatokat a gépbe, majd a lány átszökken a pult túloldalára, elkábítja a fickót, és kikeresi Amanda szobájának a számát.* - Gondoskodjatok arról, hogy senki ne kövessen! Töröljétek az emlékeiket és a felvételeket! Nem hiányzik nekem még egy galiba! *osztja ki a parancsokat, majd két fiút magához intve megindul az első lift felé. Idő közben szereztek néhány, tiszta alkalmazotti egyenruhát, és abban feszítve utaznak addig a szintig, ahol Amanda található. Ott aztán elcsórnak egy kocsit, amin új törölközők, szappanok, ágyneműk és egyéb ilyen szállodai holmi található. Ott aztán megkeresik az ajtót, és a szőke vezető bekopog az ajtón.* - Szobaszervíz! * szól be, majd ha nem kap választ, akkor int az egyik srácnak, amaz pedig elővesz a zsebéből egy tolvajkulcsot, és kinyitja az ajtót. Amandának nagyon kevés esélye van észrevenni ezt a kis trükköt. Amíg az első srác a zárral szórakozik, addig a másik a lány kezébe nyom egy kis fiolát. Az idegen angyallány azt a zsebébe csúsztatja, mintha csak a kulcsai lennének, majd betolja a kocsit a szobába.* - Elnézést kérek a zavarásért, de aki idehozta önt, az világosan megmondta, hogy jöjjek fel ide *szabadkozik, majd az ágyhoz tolja a kocsit, ott pakolászik egy darabig, majd valahogy a szája elé kerül egy kendő, s mikor megfordul akkor a kezéből kiesik az üvegcse.* -Ó, milyen ügyetlen vagyok! Azonnal felszedem! *Lehajol összeszedni a cserepeket, közben pedig Amanda érezheti az üvegből áradó édes, bódító illatot. Először olyan, mintha valami drága parfüm lenne, aztán a lidérc érzékelheti, hogy álmosodni kezd, és lassan lecsukódnak a szemei. Nem parfüm volt az, hanem egy kábítószer, kloroform.*


    _________________
    A Mesélő irányítói: Castin Noyers, Jesmon Helar, Loras M. Merlioth és Rebecca Taylor.
    Amanda Helgesen
    Amanda Helgesen
    .::Diák::.
    .::Diák::.

                                              Norvégia Empty Re: Norvégia

    Témanyitás by Amanda Helgesen on Vas. Márc. 31, 2013 8:52 pm

    - Könyörgöm. Neee!*Mondom Lacenek mire nem tudom, a másik mit csinál. Mire közli, hogy nem megy be megkönnyebbülök viszont fel és alá járkálva nézem az időt is.* - Hát azt, hogy ki az az angyal. Vagy olyan valakinél, aki ezeket jól tudja. Kösz.*Gondolkodok el.. azután felfigyelek a furcsa zajokra, de nem foglalkozok velük.* - Hát.. mit tom én. Persze.. most rontsak be bocs itt vagyok? Hülye vagy!?*Kérdezem aztán nem sokkal utána kopogás hallatszik és sóhajt.* - Az előbb volt már itt egy szervizes az ételt hozta.*Szólalok meg és nem foglalkozok mit művel a csajt.* - Jó végre leültél. Mit néztetek? Menj már az jó film.. Madhouse.. kivel nézted? Szóval akik odaültek. Azaz senki.*Kuncogok fel és rámordulok a nőre.* - Éppen telefonálok kis anyám.*Mordulok rá aztán éppen Lace kérdezz valamit mire visszafordulok.* - Csak egy szerencsétlen cseléd kotnyeleskedik a szobámban aki nem tud semmit csinálni. Miért ne mondjam ha egyszer az?*szidom szidom nem foglalkozom azzal, hogy mit csinál. Hallom leesik valami és megfordulok.* - Mit művel maga szerencsétlen? Tűnjön el a szobámból.*Mordulok rá.* - Nem nyugszom le.. mi.. ez a kellemes illat?*Teszem fel a kérdést és érzem, hogy a szemeim lecsukódnak és az ágyra esem kábultan.* - segítség..*kiesik a telefon a kezemből és lehet hallani a koppanást és azt is, hogy valaki idegbetegül kiabál bele.*


    _________________

    Az érzelmet elrejtő lidérc. Az angyalvadász aki nem tud túl lépni az angyalutálaton. Nem tud uralkodni magán és csak a legjobb barátaira hallgat. Ha beszólsz visszaszól. Kiszámíthatatlan és jelenleg egyetlen egy cél hajtja a bosszú. Megtalálni a testvérét, hogy maga mellett tudja. Vajon megfog valaha változni? Meddig megy el a lány és milyen meglepetést és titkokat tartogat?

    Castin Noyers kiszámíthatatlan lidérce... Philip Helgesen kishúga
    Mesélő
    Mesélő

                                              Norvégia Empty Re: Norvégia

    Témanyitás by Mesélő on Vas. Márc. 31, 2013 9:07 pm

    * A szőke lány nem különösebben foglalkozik Amanda szavaival, nagyon jól játssza az engedelmes szállodai alkalmazottat, bár az kis anyámos megjegyzésnél megrándul az arca. Igazából neki jól jön az, hogy a másik telefonál, mert így könnyebb lesz kijátszani a figyelmét. Így hát elég hamar leejti az üvegcsét, s mikor rárivallnak, akkor felkuncog a kendő mögött.* - Ki is a szerencsétlen most, kis anyám? * nevet fel halkan, majd kikiált a srácnak, hogy jöjjenek be takarítani. Ő időközben lehajol, összetöri a telefont, majd odahajol Amandához.* - Mi szóltunk szívem *suttogja a lánynak, majd hátrébb lép.* - Ezt pedig, a pimaszságodért kapod, aranyom! *mordul fel, és teljes erőből oldalba rúgja a félájult lányt. Aztán megperdül, és a srácokra pillant. Azok már végeztek, így csak a vezérük parancsára várnak.* - Hozzátok, én nem mocskolom be a kezem Phil idióta húgával!*morog továbbra is, a két srác pedig elég durván felkapja az ájult lidércet. Négyesben bevonulnak a liftbe, a lány rávág a földszint gombjára, Amandát közben pedig leteszik a földre, hogy lehámozhassák az egyenruhákat. A földszintre érve ugyanazt a harci felszerelést viselik, amiben berobbantak. * -Mindent elrendeztetek? *kérdi a lány, majd az igenlő válasz hallatán halványan elmosolyodik, és az ajtó felé int. Odakint három fekete terepjáró vár rájuk, amibe a csapat szépen beszállt, az utolsó kocsiba bevágja Amandát, és az elrablói elhelyezkednek mellette. A két srác azzal foglalkozik, hogy megkötözze a csajt, míg a lány felbőgeti a motort, és a társai után halad. Hazamennek. Haza, ahová Amanda is el akart jutni, de nem így. Ott aztán beviszik egy olyan szobába, amiről Philip nem tud, egy székhez kötözik, és elkezdik végrehajtani a lány büntetését. Pontosabban először álomba kényszerítik, de olyan rémálmokba, amikből nem tud kilépni. Hogy mikről álmodik? Hogy a félelmei megvalósulnak.*


    _________________
    A Mesélő irányítói: Castin Noyers, Jesmon Helar, Loras M. Merlioth és Rebecca Taylor.
    Amanda Helgesen
    Amanda Helgesen
    .::Diák::.
    .::Diák::.

                                              Norvégia Empty Re: Norvégia

    Témanyitás by Amanda Helgesen on Vas. Márc. 31, 2013 9:19 pm

    *Csak beszélek a telefonba és mordulok meg a cselédre, hogy lehet ilyen béna. Az után érzem, hogy valami történik és elvágódok az ágyon és kiesik a telefon a kezemből.* -Ragnar segíts..*nem nem tudok mit mondani a kérdésre… csak suttogom szinte a szavakat aztán egy rúgást érzek, és csak nyögök egyet és köhögök.Nem tudom, azt hiszem hallgatnom, kellet volna rá, de akkor elveszítettem volna örökre.* - Mi történik…*Kérdezem bágyadtan és amikor a földre tesznek teljes a sötétség. Mi jöhet még istenem? Erre aztán igazán nem számoltam. Nem tudom mi történik és amikor álmodok valami olyasmit fogok amit nem kéne. Mocskos angyalok akik szadisták…. Nem nem hiszem el miért vannak ilyen kegyetlenek? Philip remélem észnél leszel.*


    _________________

    Az érzelmet elrejtő lidérc. Az angyalvadász aki nem tud túl lépni az angyalutálaton. Nem tud uralkodni magán és csak a legjobb barátaira hallgat. Ha beszólsz visszaszól. Kiszámíthatatlan és jelenleg egyetlen egy cél hajtja a bosszú. Megtalálni a testvérét, hogy maga mellett tudja. Vajon megfog valaha változni? Meddig megy el a lány és milyen meglepetést és titkokat tartogat?

    Castin Noyers kiszámíthatatlan lidérce... Philip Helgesen kishúga
    Amanda Helgesen
    Amanda Helgesen
    .::Diák::.
    .::Diák::.

                                              Norvégia Empty Re: Norvégia

    Témanyitás by Amanda Helgesen on Hétf. Ápr. 01, 2013 7:53 pm

    *Nem is tudom azt, hogy mi van. A fejemet róbálom egyenesbe tartani a szemeim mintha lecsukódnának. Fáradt vagyok egyszerűen nyugalomra vágyom. Képtelen vagyok megszólalni így igyekszem magamat megnézni. Érzem a fájdalmat és nem vagyok képes semmit mondani. Vagy tenni. Gyáva lennék? Nem tudom.. egyet tudok, hogy meg fogja keserülni ezt az egészet. Ha bár.. Előbb rendbe kéne, jöjjek. Nem tudom, nem bírom ezt az egészet. Köhögök egyet és próbálom kiszabadítani magam a kötélből.* - Hol… ho.. hol vagyok?*Nyőgöm ki végül és a lábam kicsit megremeg. Próbálnék árnyékosulni, de nem megy. Vajon a vérmanipulálás menne? Igyekszem nem sokat mozogni, mert a maradék energiám is odavész, de jelenleg próbálnék kiszabadulni. Még a tőreim sincsenek velem amik most jól jönnének.*


    _________________

    Az érzelmet elrejtő lidérc. Az angyalvadász aki nem tud túl lépni az angyalutálaton. Nem tud uralkodni magán és csak a legjobb barátaira hallgat. Ha beszólsz visszaszól. Kiszámíthatatlan és jelenleg egyetlen egy cél hajtja a bosszú. Megtalálni a testvérét, hogy maga mellett tudja. Vajon megfog valaha változni? Meddig megy el a lány és milyen meglepetést és titkokat tartogat?

    Castin Noyers kiszámíthatatlan lidérce... Philip Helgesen kishúga
    Mesélő
    Mesélő

                                              Norvégia Empty Re: Norvégia

    Témanyitás by Mesélő on Hétf. Ápr. 01, 2013 8:05 pm

    *Nemrég keltették fel Amandát, miután fél napon keresztül rémálomból rémálomba taszították. Közben pedig elég szépen elbántak a lidérccel. A karjait és a lábait vágások borítják, és az arcát se nagyon kímélték. A száját elég szépen kipeckelték, így a sok sérülés miatt a lány ruhája átázott a vértől. Esélye se lenne megszökni. Egyébként Amanda egy sötét falú szobában ücsörög egy széken. Semmi nincs a szobában a széken kívül. Az ajtó nem látszik, csupán egy hatalmas üvegablakon látni ki a nappaliba. Amandának ismerős lehet a hely, végül is a régi házuk nappalija pont így nézett ki, csak immáron modern kütyükkel is fel van szerelve. Amúgy a kanapén az a bizonyos szőke lány és egy jóképű fiatalember éppen csókot váltanak egymással, ha a lány kipillant. Aztán, mikor a lány kinyög egy kérdést, akkor mögüle előlép egy - a lány számára felettébb ismerős – fickó.* - Nocsak, Miss Helgesen. Talán nem emlékszik erre a helyre? Talán nem emlékszik rám? Talán nem is emlékszik arra, hogy kire emelt tegnap kezet? *kérdi negédes mosollyal az arcán. Csettint egyet, majd Amanda mögül két maszkos angyal lép elő. Fegyvereiket a lányra szegezik miközben a férfi halkan nevetgél.* - Tudod, nem kellett volna visszajönnöd. Philip már a mi családunk része. Nézd csak meg… *int az üvegablak felé.*- A barátnője. Szeretnivaló lány, de rettentő féltékeny. Óvni akarja minden rossztól a párját, ezért döntött úgy, hogy segít idehozni téged. Nem akarjuk, hogy itt legyél. Sőt, az lenne a legjobb mindenkinek, ha nem is léteznél *suttogja negédesen.* - Felkészültél a halálodra, lidérc? Szemet szemért, tudod. Itt az ideje, hogy véget vessünk ennek *duruzsolja még mindig kegyetlen mosollyal. Az egyik angyal egy tűt döf Amanda vállába, és a lány érezheti, hogy a fájdalom felerősödik.* - Mi az utolsó kívánságod fattyú? *kérdi komoran a férfi mielőtt még lekeverne egyet Amandának.*


    _________________
    A Mesélő irányítói: Castin Noyers, Jesmon Helar, Loras M. Merlioth és Rebecca Taylor.
    Amanda Helgesen
    Amanda Helgesen
    .::Diák::.
    .::Diák::.

                                              Norvégia Empty Re: Norvégia

    Témanyitás by Amanda Helgesen on Hétf. Ápr. 01, 2013 8:29 pm

    *Próbálom behatárolni hol, lehetek, de ilyen állapotban nem tudom. Ez nem megy. Sötét a soba és érzem, hogy a ruhám valamiért kicsit vizes, de sejtem miért. Vagyis nedves. Ez a legjobb szó. A nappalit látom, de próbálom az emlékeimet felélénkíteni aztán nem is tudom lassan be fog ugrani. De a házat felgyújtották. Az nem lehet… Ezt nem kellett volna megtennem. Egy két furcsa feszülést érzek biztos a seb és a számon is.. azt, hogy mit álmodtam? Tisztában vagyok valamivel, de nem hagyom itt a bátyámat. Ha egyáltalán itt van. Aztán megpillantom az ismerős lányt és megfeszülnek az arcizmaim, de fájnak is és az a bizonyos fiatalember.* - Phil..*próbálom kimondani, de nem megy. Köhögök, és aztán meghallom a férfi hangját és a hang felé viszem a tekintetemet.* - Thor..*Mondom ki sziszegve és nem érdekelnek a fegyverek.* - A fiára..*Mondom halkan és hallgatnom kellett volna rá.* - Csak azért, mert a te varázslatod alatt áll, te mocskos szemét..*Mondom a férfinek és próbálok kiszabadulni már amennyire, tudok. Valamit ki kel találnom. Tényleg jó neki itt? Nem hiszem el.. Philip.. tudja jól, hogy még látjuk, egymást az nem lehet, hogy lemondott rólam. Tudom.. Ahogy hallgatom, a férfi szavait teljes gyűlöletet áraszt. Dühösen szusszantok és figyelem őt és próbálom lebénítani a vérmanipulációs kpeségemmel már amennyire tudom használni. Ha rajta nem akkor az emberein.* - Ez nem igaz. Ti vagytok a rossz akarók.. Engedjetek el. Hogy aztán képen vágjalak..*sziszegem a férfinek és egyre erősebben mocorgok és a tűt meglátva próbálom kiverni annak az angyalnak a kezéből, de felüvöltök fájdalmamban..* - Menj a pokolba…*Mondom Thornak és nem tervezem meghalni. Meg lesz Philip és utána mi fogunk élni békében.* - Az apuci ennyi ideig várt a bosszúra? A kicsi fia a mennyben van, viszont sajnos soha többé nem láthatja az apukáját. Miért jó ez neked?*Két fájdalom között igyekszem kinyőgni amit akarok és nem tudom ez nekem mire volt jó. Azért a vérmanipulálás nem áll le a férfit továbbra is igyekszem.*


    _________________

    Az érzelmet elrejtő lidérc. Az angyalvadász aki nem tud túl lépni az angyalutálaton. Nem tud uralkodni magán és csak a legjobb barátaira hallgat. Ha beszólsz visszaszól. Kiszámíthatatlan és jelenleg egyetlen egy cél hajtja a bosszú. Megtalálni a testvérét, hogy maga mellett tudja. Vajon megfog valaha változni? Meddig megy el a lány és milyen meglepetést és titkokat tartogat?

    Castin Noyers kiszámíthatatlan lidérce... Philip Helgesen kishúga
    Mesélő
    Mesélő

                                              Norvégia Empty Re: Norvégia

    Témanyitás by Mesélő on Hétf. Ápr. 01, 2013 8:50 pm

    *Amikor a lány megpróbálja kimondani a bátyja nevét, akkor egyhangú morajlás hallatszódik a háta mögül. Nevetés. Elfojtott, gonosz kacajok. * Nocsak, ráismersz még? Ő már nem ismerne rád *kuncog a férfi, majd mikor kimondják a nevét, színpadiasan meghajol.* - Személyesen. *Felegyenesedik, majd amikor említik a fiát, akkor megvillanak a szemei.* - Ő is itt van. Morten, köszöntsd a vendégünket! *pillant Amanda mögé, mire felbukkan a Porschés srác a színen.* - Én megmondtam, hogy kopj le! *morogja, majd elfordítja a fejét. Látszik rajta, hogy nem kíván részt venni ebben az egészben. Arra, hogy Philip varázslat alatt áll: csak nevetnek.* - Úgy hiszed? Nos, bevallom végre hajtottunk rajta egy s mást, de nem igazán irányítgatjuk. A maga ura. És ő nem akart megkeresni téged *fintorog a férfi, Morten arca pedig egy pillanatra megrándul. Egyértelmű, hogy valamiben hazudik az apja. A fiú karba tett kézzel támaszkodik az üvegfalnak, és azon bámul kifelé. Nem akar foglalkozni az ott lezajló jelenettel. Egyébként Thor megérzi, mikor Amanda próbálkozik, de amúgy csak kuncog a lány gyenge próbálkozásain. * - Ne próbálkozz! Felesleges *mordul fel a férfi, majd mikor Amanda nekiáll mondani a magát, akkor Morten figyelmeztetően rápillant, de elkésett. Thor akkora erővel vágja képen a lányt, hogy amaz felborul a székkel. Az angyalok döbbenten merednek a vezetőjükre, majd felemelik a lányt a székkel együtt.* - A te mocskos családod végzett a fiammal és a feleségemmel! Már csak a kisebbik fiam maradt nekem! Ha már így is a Pokolra kerülök, akkor előre küldelek, hogy jó szolgám legyél ott! *üvölti teljesen kikelve magából. Igen, határozottan úgy hiszi, hogy Amanda majd a halál után szolgálni fogja őt. Morten egyébként érdekes módon vet egy pillantást Amandára, majd eltűnik, és a nappaliban bukkan fel újra. Megérinti Philip karját, amaz értetlenül pillant rá, majd Lovise-szal és Philippel az oldalán elhagyják a szobát. Amanda egyedül maradt. Egyedül maradt egy csapat dühös, bosszúálló angyallal.*


    _________________
    A Mesélő irányítói: Castin Noyers, Jesmon Helar, Loras M. Merlioth és Rebecca Taylor.
    Amanda Helgesen
    Amanda Helgesen
    .::Diák::.
    .::Diák::.

                                              Norvégia Empty Re: Norvégia

    Témanyitás by Amanda Helgesen on Hétf. Ápr. 01, 2013 9:25 pm

    *Nem felelek csak figyelem és hallgatom, mit mondd. Aztán megjelenik és megpillantom. Ugyanazok a szemek néznek rám, mint azelőtt. Aztán Morten felé fordítom a fejem és nem tudok mit mondani.* - Csak azért mondod ezt, mert te akarod. Nem ő. Hagyjátok békén Philt..*Morgom sziszegve és fáj, ahogy beszél ki ez az alak egyáltalán? Igen próbálkozok, mert ez a képességem is meg van. Nem tehetek erről, de akkor is tudom jól, hogy mire vagyok képes. Fel kiáltok fájdalmamban és próbálom kinyögni a mondatot amit akarok, de végül is sikerül. Most nem akkor is próbálkozok, nem érdekelnek, a figyelmeztetések bár nem hiszem, hogy aggódna értem. Amikor kérdezem teljesen hidegen teszem meg, de fájdalmak között. A pofonra csodálkozok és igyekszek nem könnyezni. Erős vagyok egyszerűen muszáj, vagyok ezt végig csinálni. Aztán bevillan nekem valami, de úgyse jönne össze.* - Itt nem vennéd a hasznomat csak a pokolban?*Kérdezem tőle, de valahogy valamit muszáj tennem. Figyelem fél szemmel Mortent aztán a nappali felé tekintek és mindenki elmegy onnan. Nem tudom, még mit szeretnék kihozni ebből az egészből, de ha van isten meg fog ezért még bocsátani.* - Nem tehetek arról, hogy az apám vadász volt. Nem tudtam azt kit ölt meg. Csak a szempárra emlékszem. Miattad vagyok az aki és szerinted lemondanék a bátyámról? Ki van zárva. Itt akarok maradni, ha más választásom nincsen… vagy mindenáron a halálomat akarod? Úgyse tennéd meg.*Felelem, és igazából nem tudom, miért játszom meg magam, hogy elhiggye, hogy szolgálni fogom őt. Úgyse engedne el.* - Mire jó a bosszú?*Te jóég.. mondja az aki éveken át angyalokat gyilkolt. Kezdek megjavulni? Nem tudom még min kéne meglepődnöm.* -Elszöktem itt vagyok. Mit akarsz még?*Kérdezem tőle és rászegezem a tekintetem.*


    _________________

    Az érzelmet elrejtő lidérc. Az angyalvadász aki nem tud túl lépni az angyalutálaton. Nem tud uralkodni magán és csak a legjobb barátaira hallgat. Ha beszólsz visszaszól. Kiszámíthatatlan és jelenleg egyetlen egy cél hajtja a bosszú. Megtalálni a testvérét, hogy maga mellett tudja. Vajon megfog valaha változni? Meddig megy el a lány és milyen meglepetést és titkokat tartogat?

    Castin Noyers kiszámíthatatlan lidérce... Philip Helgesen kishúga
    Mesélő
    Mesélő

                                              Norvégia Empty Re: Norvégia

    Témanyitás by Mesélő on Hétf. Ápr. 01, 2013 10:15 pm

    *Amanda jól is teszi, hogy nem szájal vissza, mert akkor jobban megkapná a magáét. Így is eleget szenvedett már, nem kellene tovább provokálnia Thort.*- Valamilyen szinten tényleg a szabad akaratából van itt*szólal meg halkan Morten, majd Thor egy kegyetlen mosollyal az arcán a lány elé lép.* - Ó, te nem is tudod? Nem tudod, hogy feláldozta magát? *nevet fel ridegen. Igen, a lány úgy tűnik lemaradt néhány eseményről. Egyébként amikor a lány felkiált, akkor néhány angyal elégedetten kuncogni kezd. Élvezik a műsort, és teljes szívükből utálják a lidércet. Aztán, mikor Amanda magyarázni kezd, akkor Thor felröhög.* - A családodból egy valaki a szolgálatomba állt. Nem kell még egy. Tartok tőle, hogy te nem lennél olyan hűséges, mint ő *vigyorodik egy pimaszul. * - Tudod, kislány, aznap, mikor elszöktél a bátyád egy igen nemes tettre szánta el magát. Felesküdött arra, hogy szolgálni fog engem, ha cserébe hagyunk futni téged. Megengedte, hogy a játékszerünké tegyük, a szolgánkká, a csatlósunkká csak azért, hogy az ő hugicájának legyen ideje elszökni. Hosszú évekbe telt a kiképzése, és mivel csak az a hibája, hogy lidércnek született, ezért élve hagytuk. Már-már olyan, mintha egy lenne közülünk. Nem kellesz ide te, hogy felborítsd a rendszert. Nyamvadt kis lázadó vagy, nem egyéb *fintorog, majd Amanda lába elé köp.* - Mit akarok? A halálodat. Megígértem, hogy hagylak elfutni, de arra nem esküdtem meg, hogy nem öllek meg, ha visszatérsz… *sziszegi kíméletlenül, és mielőtt előrántaná a kardját, azelőtt kivágódik az ajtó.*- Tedd le a fegyvert, apám! *hallatszik Morten hangja, mire a férfi meglepetten felpillant, és elsápad a látványtól. Az ajtóban Morten és Lovise között Philip áll, és kérdőn felvont szemöldökkel tekint a férfira.* - Mit művelsz, Thor? Azt hittem, megegyeztünk… *kérdi számon a fiatalember az angyalt, aki kiejti a kezéből a fegyvert.* - Én csak… Én csak bosszút állok egy betolakodón! *fog a magyarázatba, mire Philip gúnyosan felnevet.* - Mármint a húgomról beszélsz, Thor? Ugye tudod, hogy bíróság elé vihetném az ügyet?*kérdi halkan. A szobában feszült csend támad. Senki nem mer megszólalni.* - Eresszétek el! *förmed rá a két angyalra, aki Amanda mellett állnak, azok a fiú határozott fellépése miatt riadtan levágják Amandáról a köteleket. Thor pedig továbbra is sápadtan mered Philipre.* - Ő most elmegy, Thor. Mi pedig újratárgyaljuk az egyezségünket! *A hangja halk, de mégis elég erőteljes. Időközben Lovise kitessékeli a többi angyalt a szobából. Morten pedig odalép Amandához, és a lány karjára fekteti a kezét, hogy meggyógyíthassa. Philip pedig odalép Thorhoz, és a falnak szorítja.*- Szállj le a húgomról!*sziszegi, majd odébb lép. Thor a levegő után kapkodva pillant hol Mortenre, hol Lovise, hol pedig Philipre pillant.* - Apa, az lenne a legjobb, ha most eltűnnél. *felel halkan a srác, Amanda mellett guggolva. Thor pedig hátrálva kimenekül a szobából. Így hát Amanda, Lovise, Philip és Morten magára marad, mert az angyalok nem mernek bemennek a szobába.*



    _________________
    A Mesélő irányítói: Castin Noyers, Jesmon Helar, Loras M. Merlioth és Rebecca Taylor.
    Amanda Helgesen
    Amanda Helgesen
    .::Diák::.
    .::Diák::.

                                              Norvégia Empty Re: Norvégia

    Témanyitás by Amanda Helgesen on Hétf. Ápr. 01, 2013 11:33 pm

    *Nem terveztem provokálni, de igazából kimondtam, amit gondoltam és megpróbálok színészkedni ha tudnék.* -Nem ilyet nem tenne. Hadd maradjak itt. Úgyis én, kellek nektek nem pedig ő..*Szólalok meg és tudom, hogy Morten nem kegyetlen, de az apját gyűlölöm. Nem bírtam a fájdalmat sohasem.. Mindig is a gyengém volt, de ezt úgy látom, jól tudják. Bízom a bátyámban, hogy képes észhez térni tudom jól. Mit csinálok már amennyire nem fecskenedztek több valamit.. Tele vagyok szúrás nyomokkal is érzem.* -Próbáljuk ki. Ha hűséges leszek, hozzád enged el a bátyámat. Amikor kell akkor megjelenik, de én itt maradok.*Felelem Thornak és hátha megy az alku felé, de csak reménykedem benne. Tökéletesen játszom a szerepem.. de már nem bírom tovább összegörnyedek és a lábamat sem érzem és az energiám elszállt.* - Könyörgöm..*Mondom szinte halkan és a férfi szemébe nézek és a köpésre csak elfintorodom. Undorító mocskos szadista… gyűlölöm mindent. Aztán látom a kardot és nem tudok semmit csinálni csak érzem a fájdalmat és egy könnycsepp is kijön a szememből. Nem hiszem el miért vannak ilyen kegyetlenek? Nem félek Thortól sohasem készültem a találkozásra. Aztán meghallok egy hangot és felpillantok amennyire tudok.* - Philip? Azt hittem te lemondtál..*Kérdezem akadozva és nem bírom már tovább. Nem tudom mit gondoljak. Remegek, össze vagyok zavarodva és félek.. el akarok menni innen, de tudom nem tehetem meg. Amikor elengednek leesek a székről mint egy nádszál és összekuporodok ott. Nem tehetek róla… minden porcikám remeg. Amikor Morten odalép először rápillantok.* - Hagyj békén..*Kérem suttogva.. és az ajkaim is remegnek. Nem tudom mi lesz még ezek után.. félig hallom a bátyám hangját, de nem fogom fel a dolgokat. Minden olyan gyorsan történik.*


    _________________

    Az érzelmet elrejtő lidérc. Az angyalvadász aki nem tud túl lépni az angyalutálaton. Nem tud uralkodni magán és csak a legjobb barátaira hallgat. Ha beszólsz visszaszól. Kiszámíthatatlan és jelenleg egyetlen egy cél hajtja a bosszú. Megtalálni a testvérét, hogy maga mellett tudja. Vajon megfog valaha változni? Meddig megy el a lány és milyen meglepetést és titkokat tartogat?

    Castin Noyers kiszámíthatatlan lidérce... Philip Helgesen kishúga

    Ajánlott tartalom

                                              Norvégia Empty Re: Norvégia

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Pént. Feb. 21, 2020 1:35 am