by Vendég Kedd Jan. 03, 2012 6:26 pmA nem is olyan távoli Anglia...
+7
Elizabeth Cobb
Alise Rubenis
Elliot Herondale
Patric J. Morgan
Mesélő
Giselle Céline Marceau
Kamen Grozdan Branimir
11 posters
Anglia
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Egy angliai lakás, a panelok erdejének egyik darabja. Illetve kettő, de főhősünk most éppen a sajátjában tartózkodik, hangosan pakolászva a konyhában. Perceken belül elkészül két tál saláta: az egyikben zöldségek, a másikban gyümölcsök vannak. A srác előszed egy tányért, tesz rá tíz falatnyi zöldséget, és lehuppan az asztalhoz. Igen, belehalna, ha normálisan táplálkozna. Hiába, ő sosem volt valami nagy evő. Egyébként a Marceau ügy miatt van ennyire kiakadva, és főként Alexanderre. Mert a fiú bajba keverte Gist, és az egész... Minden a szőke fiú rohadt hibája. Szusszant egyet, és az ajtóra pillant, amelyen ebben a pillanatban lép be [You must be registered and logged in to see this link.].* - Na, hogy van? *pattan fel azonnal a fiú, továbbiakban egyáltalán nem foglalkozva az ebédjével.* - Ne aggódj, Kamen, rendben lesz. Pihennie kell, és talán el fog tartani egy darabig, mire elfelejti, de megmarad. Mit kutyultál? *kérdezi az angyal srác, majd odasétál a pulthoz, előszed ő is egy tányért, és kivesz magának egy kevés gyümölcssalátát, és lehuppan az asztalhoz.* - Egyél, szükséged van rá. Alex ott van vele. *csillapítja a Herceg Kament, mire az felfortyan.* - Persze, ettől most megnyugodtam, ott van vele az, aki miatt eleve bajba került, király! Segítettél helyreállítani a lelki békémet, Michael *puffog a félvér, majd ő is leül az asztalhoz, és mogorván eszegetni kezdi a salátáját.* - Tudjuk, hogy szereted és aggódsz érte, de higgadj le, Kamen, Gis erős csajszi, meg hát angyal, szóval nem kell félned, rendben lesz *szólal meg a helyiségbe belépő [You must be registered and logged in to see this link.], aki aztán szintén elsétál a pultig, de csak nekidől, és figyeli a két fiút. Láthatóan egy csomó minden kergeti egymást a fejében, amiket most nem fejt ki, talán éppen Kamen miatt.* - Akkor is, esküszöm, hogy agyon fogom verni Alexandert ezért az ügyért. Esküszöm nektek *fogadkozik a féldémon dühösen. Két barátja csak összenéz, és sóhajtanak. Kivételesen még Jessica sem pörög úgy, ahogyan szokott: jelenleg túl fáradt és túl ideges hozzá. Sosem hitte, hogy egyszer megél egy olyan napot, amikor így fogja érezni magát, de na. Ez az egész most lefárasztotta, ráadásul mindaz, ami a bandatagok között folyt az elmúlt napokban... Szerencse, hogy Kamen legalább arról nem tud. Az aztán igazán a hab lenne a tortán az amúgy is rettentően ideges fiúnak.* - Gis miatta került veszélybe. Ha képes visszafogni magát, és nem csinál hülyeséget, akkor nem akarják Vele fenyegetni, és akkor ez az egész nem történt volna meg *fejtegeti idegesen, mire Mike idegesen lecsapja a kanalát.* - Kamen! Fogd be a szádat és egyél! *A fyronos csak bámul rá egy pillanatig, majd ismét megmarkolja a villáját és dühösen lapátolni kezdi a salátát. Csak enyhén fagyos a hangulat a helyiségben. De csak enyhén.*
Vendég- Vendég
- Pont a gitárjára van szükség.. Istenem ennyire sügér vagy. Mindegy. Nagyjából összeszedtem pár cuccát New Yorkból a fiú és kérte vigye oda Kamenhez. Mióta az iskolába vannak, nem beszéltek. A telefont leteszi és végig halad London utcáin, amin most egy halom tucatnyi ember járja. Az eset óta alig aludt és teljesen kikészült, Még ha Gisel történt az eset. Sajnálja Alexet, de azért haragszik is rá csak nem olyan mértékben, mint Kamen. Amikor eléri Gis lakását becsönget kétszer és türelmesen vár. Az ajtót egy szőke hajú fiú nyitja ki aki megint sír és meglátszik a szemein.* - Itt van minden amit kértél. Jól van?*Kérdezz rá Gisre, mire a fiú bólint. Igazából Kamen lenyugodhat, tényleg biztonságban van. Olyan mértékben, hogy így nem keverné bajba.* - Figyelj.. Ha ez az egész nem történik meg. Kamennek igaza van. Egyébként szerintem ugorj át hozzá. Most úgy is jobb társaság lenne.*Feleli a fiú a másiknak így tehát nem beszélnek sokat és át sétál és becsönget a Branimir lakásba. Türelmesen vár egy darabon közben nézegeti az eget. Eléggé gyönyörű idő van, de ez az állapot nem fog egy hamar lecsillapodni.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Amikor csengetnek felkapja a fejét, majd szusszant és az angyalra néz.* - Mike, ajtót nyitnál? *A fiú megrázza a fejét, és Jessicára néz.* - Jess, te úgyis állsz. Megtennéd? *A lány vállát von, és elcaplat az ajtóig, és kitárja azt.* - Az Ever Street 10 zöldség- és gyümölcsellátó-központja, miben segíthetek? *kérdezi viccelődve, majd jobban megnézi magának a srácot.* - Téged még nem láttalak. Gis valamelyik haverja? Fyron? Alex vagy Kamen ismerőse? Ha egyik alábbi kategóriába sem tartozol bele, akkor maximum a pizzafutár lehetsz, de nincs nálad pizza, szóval nem fizetünk ki *dumál egy sort. Egyébként tényleg rendeltek pizzát, de az előbb említett doboz hiányában Jess szinte teljesen biztos benne, hogy nem ez lesz az ismeretlen alak rejtélyéhez vezető megoldás.* - Lényeg a lényeg: ki vagy és mit keresel itt? *vonja kérdőre végül komolyra váltva a fiút. Kamenék meg csak ülnek az asztalnál és eszegetnek, Mike esetében jóízűen, Kaméban már kicsit kevésbé.*
Vendég- Vendég
*Vár egy két percet, de aztán kinyitják az ajtót. Csak figyeli a kis törpét és megvakarja a fejét.* - Azért jöttem, hogy végezzek Kamennel és Gisel. Felbéreltek arra, hogy kiraboljam Alexander lakását és ide hozzam a cuccát.*Feleli eléggé komoly arccal és ha Jess nem hisz neki, akkor elő veszi az egyik fegyverét. A medálja ott virít a nyakában és lazán van öltözve. Josh öltözete vörös póló és koptatott farmer és fekete tornacsuka.* - Egyébként vicceltem. Nem akartam rád ijeszteni.. Mind a három ismerőse vagyok, de főleg Alexé és Kamené. A Szöszke mondta jöjjek már át Kamenhez és amúgy sem akartam elmenni, úgyhogy nem látom. Kamenre meg nem illik a zöldséges munka. Ő azért annál többre hivatott…*Mondja szemet forgatva Jessnek.* - Egyébként Joshnak hívnak és a Fyronbe is járok.*Feleli a fejét rázva várva a reakciót és, hogy beinvitálják.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Amikor Josh - noha csak viccelődve -, de megjegyzi a bérgyilkosos dolgot, Jessica egy fél pillanatnyi gondolkodás nélkül teljes erejéből gyomorszájon vágja a fiút, szinte követhetetlen mozdulattal. Ráadásul meglehetősen erősen, mert izmosabb a csaj, mint amilyennek tűnik. Tehát teljes erővel megüti a srácot, aztán amikor az benyögi, hogy csak viccelt, zavartan megvakarja a fejét.* - Oh, akkor bocs. Remélem nem ütöttem túl erőset *vált vissza az előző viselkedésére körül-belül fél másodperc alatt. Az előbbi incidens meg meg sem történt. A következő szavakra meg bólogat, a kamenes részre felnevet.* - Örvendek Josh, Jess vagyok. Gyere be, és ha gondolod, van gyümölcs- meg zöldségsaláta, szóval van miből kiszolgálnod magad *vigyorog rá, aztán bekíséri a konyhába, és ha a srác kér valamiből, előszed egy tányért, és vesz neki, majd a kezébe nyomja és nekidől a pultnak. Kamen, amikor meglátja belépni a fiút, felpattan, és eléje siet.* - Josh! Hát te meg mit keresel itt? *kérdezi, és közben a kezét nyújtja, hogy megrázza a másikét. Eléggé meg van lepődve, szóval plusz egy dolog jött az egész kavalkádhoz...*
Vendég- Vendég
*Ha Jess is elvicceli a dolgot, akkor ugye a fiú is. Ha tehetné, akkor megemeli egy szempillantás alatt és át emeli a küszöbre és kizárja. Aztán csak hallgatná a sikítást. Az ütésre csak lenéz, felvonja a szemöldökét és megvakarja a fejét. Nem érezte meg az ütést.* - Ez most mi!? Olyan ütés volt mintha szúnyogot csaptál volna le…*Mondja vigyorogva és szemeit forgatja. Ütötték már gyomorszájon ezen is csak nyel egyet.* - Oh, köszönöm. Örvendek amúgy. Én nem vagyok olyan egészség mániás, mint Kamen. Maradok a hamburgernél.*Feleli vigyorogva és ő igen. Kedvenc étele a hamburger. Azután Jess után sétál a konyha felé és fejét megvakarva, kezet ráz a fiúval.* - Üdv mindenkinek! Egyébként Szöszke kérte meg hozzak neki pár cuccot. Mi a helyzet? Mennyire nyugodtál le?*Kérdezi meg lehet, hogy nem a legjobb pillanatban, de figyel a másikra.* - Tőled is szeretném hallani Gis, hogy van? Nem volt valami bőbeszédű, de mit mondtál neki? *Kérdezi meg felvont szemöldökkel, de ő csak arra a részre kíváncsi Kamen mit mondott. Tehát nem fog senki felett ítélkezni ennyire ismerheti ugye a másikat.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Jess elhúzza a száját az ütés erejének leszólására, az egészségmániás Kamenre meg felnevet.* - Kamen? Egészségmániás? Erősen kétlem. Csak azért eszik zöldséget, mert ez viseli meg legkevésbé azt az érzékeny gyomrát. Ami ennyire összeszűkült attól, hogy néhány éve leszokott az evésről mint olyanról *szövegel még egy sort a lány, aztán ugyebár bemennek a konyhába, és mindenki köszön mindenkinek.* - Helyzet? Az van, de úgyis tudod. Egyébként pedig egyáltalán nem nyugodtam le, és nem is fogok még egy darabig *morog Kamen. A Gises dologra Mike-ra pillant.* - Mike szerint rendben lesz. Alexnek pedig most még semmi érdekeset, de van neki mondanivalóm bőven... Majd négyszemközt *mondja. Igen, van mit mondania a srácnak, de ezt egyáltalán nem Giselle előtt tervezi. Gisre visszatérve.* - Átmegyek *közli tömören, majd pár lépéssel átszeli a lakást a bejáratig, kifordul a folyosóra, és egy perccel később már a lánynál van.* - Kamen! *üdvözli a fiút hangosan [You must be registered and logged in to see this link.]. A hangerő jelzés a szobában tartózkodóknak, főként Alexnek, hogy a fiú megérkezett, és ha a szőke nem akarja, hogy a félvér meglássa a könnyeit, akkor összeszedhesse magát, mielőtt a bolgár srác beront.* - Gyorsan visszajöttél *jegyzi meg. A srác vállat von.* - Mike azért küldött ki, mert azt állította, hogy zavarom őket az idegeskedésemmel. Mivel végeztek, ezért minden jogom megvan rá, hogy visszajöjjek *közli, majd pár lépéssel elsétál Giselle szobájáig, és benyit.* - Hello. Hogy vagy, Angyalkám? *kérdezi, Alexre ügyet sem, pusztán csak egy jeges pillantást vetve. Igen. Csak némileg van rá kiakadva. Csak némileg.*
Vendég- Vendég
*Az egészségmániásra ő is felnevet, de hát, ami igaz az igaz. Azután ugye bemennek a konyhába és beszélni kezdenek. Bólint a fiú szavaira és szemeit megforgatva figyel Mikeékra.* - Jól van..*Mondja és nyel egyet és utána közli, hogy átmegy.* - Azt hiszem, jövök veled…* - azért Alex úgy nem hibás abban, hogy Gist elrabolták. Ismerem Chaset egy lépéssel előrébb jár mindenkinél.*Kijelenti és nagyokat sóhajt. Mióta ugye nem találkoztak elég sok minden történt körülötte is. Bemennek ugye és Patric köszönti Kament. Josh csak biccent a fejével és figyeli, hogy Alex felpattan a székről és elfordul. Fejét megrázza és egy halovány mosolyt ejt aztán Gis felé figyel.* - Hogy vagy?*Kérdezi meg egyenesen Kamen után. Igen valószínű megint egymás fejében járnak..*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
*A tegnap este óta sokkalta jobban érzi most magát, bár az még mindig felettébb bosszantja, hogy ágyban kell feküdnie, és jóformán semmit nem csinálhat. Egyszer volt olyan… Na jó. Többször is megesett, hogy Gisnek ágyban kellett volna maradnia régen, de volt olyan makacs a leányzó, hogy fogta magát, és lelépett otthonról. Mondjuk gyerekkorában mindig is benne volt ez a vágy, hogy minden újat felfedezzen, és folyamatosan ellógott még akkor is mikor a nagybátyja emberei figyeltek rá az üzleti utazásoknál. Szóval, most mivel az orvosok ágyba tuszkolták, ezért ott fekszik a hálószobájában miközben erőteljesen bömböl a zene. Sum 41-től hallató perpillanat a With me című szám. Gis egyébként épp azzal van lefoglalva, hogy kiverje Alex fejéből azt, hogy magát okolja mindenért. Amikor bátyja sírni kezd, akkor letörli a könnyeit, és halványan a srácra mosolyog. Amúgy ugye Pat is ott van szóval elbeszélget vele, meg most tényleg jókedve van a lánynak, de legbelül retteg attól, hogy megint eljön az éjszaka, mikor aludnia kell, és egyszerűen képtelen rá. Mellesleg a leányzó kicsit úgymond össze van „foltozva”, ami azt jelenti, hogy a hasán és a lábán is egy jókora gyógynövényes kötés található. Amikor a bolgár fiú beront elmosolyodik, majd Alexre pislant, és válaszol a kérdésre.* - Szia. Nem látszik? Amúgy kösz, meg vagyok. Bár akkor sokkal jobban lennék, ha hagynátok, hogy ne kelljen egész nap feküdnöm. Tudod milyen idegesítő? *Duzzog a végén egy kicsit a lány, de hát nem tehet róla. Neki folyamatosan mozognia kell, erre ágyhoz láncolják, és mikor próbálna felállni akkor egyből visszanyomják.* - Inkább azt mond meg, hogy te hogy vagy. *Mondja Kamennek, majd mikor Josh belép akkor biccent neki egyet, és elmondja neki ugyanazt, amit a szerelmének.* - Josh, megkérhetnélek valamire? Légy szíves kérd meg a házimanót, hogy főzzön egy kis teát, és vidd ki Alexet, itass vele teát meg biztos van valami ennivaló. Légy szíves nyomj le valami ételt a torkán, mert rossz nézni. Eleve az, hogy önmarcangolja magát. *Húzza a száját a lány, majd kinyújtja a karját, és kicsit lejjebb tekeri a hifi hangerejét.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Azt, hogy a szőke fiú nem hibás az egész ügyben, egész egyszerűen elereszti a füle mellett. Aztán ugye átmennek a másik lakásba, azon belül is Giselle szobájába, ahová csak Patric követi őket, a többiek pedig kényelmesen elhelyezkednek a két kanapén. Amikor Alex felpattan, Kamen minden gondolkozás nélkül lehuppan a székre, végigsimít a lány arcán, aztán hátradől a székben. Az első szavakra megrázza a fejét, a visszakérdezésre pedig felhorkant.* - Nem mész te sehova, Gis. Szépen maradsz az ágyadban. Egyébként meg szerintem nem én kerültem bajba - igen, tudom, hogy ez kivételes alkalom -, szóval az én egészségem meglehetősen jól érzi magát... *Amikor Gis Josh-hoz beszél, Alex-szel kapcsolatban, ismét egész egyszerűen nem foglalkozik vele, inkább nézi a lányt, és ismét átfut rajta, hogy mihez kezdene most, ha amaz immár két napja visszatért volna a másik szféra angyalai közé. Kissé megremeg, és megsimogatja az ő Angyalkájának a haját. Jobb nem is gondolni rá, hogy mi lenne vele nélküle. Egy pillanattal később ismét nyílik az ajtó, és [You must be registered and logged in to see this link.] derékig behajol a szobába.* - Halihó mindenki! Üdv, ismeretlen srác! Kamen, csórtam egy keveset a gyümölcssaliból. Most pedig takarodok kifelé, boldogítom egy kicsit Mike-ot, kivéve, ha szeretnéd, hogy maradjak, Gis *vigyorog a csajra, és a szavai alapján cselekszik.*
Vendég- Vendég
*Átmennek Gishez és mindenki felé fordul. Nagy sóhajtva érzi a frusztrálást a két fiú között ez egy darabig tudja úgy is meg lesz. Amikor felé szegezi, a kérést-szemeit forgatva bólint.* - Nem vagyok éhes és nem kérek innivalót sem.*Kijelenti az angyal Josh meg mozdulatlanul áll. Ő sejtette a kijelentését szóval Jessre rápislog, kérlelő szemekkel ő rá most nem hallgat. A sírásra ugye Alex biztos megnyugodott mikor letörli a tesója. Megrázza a fejét, ahogy lehuppan a srác a székre.* ~Valami sosem változik..~*Gondolja magában, de ezt nem mondja ki hangosan.* - Addig kell feküdnöd, amíg rendbe nem, jössz. Túlságosan is buzgó vagy.*Kijelenti Josh és elmosolyodik.. Ugye ő is aggódik érte, Alex mellett ott áll, de semmit nem tud vele tenni.* - Légy szíves menjél ki. Tényleg rád fér az evés..*Mondja, halkan mire a szőke srác csúnyán néz. Aztán betoppan Dan akit ugye nem ismer fejével biccent.* - Hello!*Mondja és Gisre is pillant.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
*Fekszik a lány, és duzzog ezerrel, mert mégis milyen dolog az, hogy nem csinálhat semmi érdemlegeset?! Mikor Kam leül mellé, és az arcát simogatja ő csak lehunyja a szemét, és némán hallgatja a szerelmét. Aztán a szavakra megint morcos képet vág.* - Édesem, tudod, hogy utálok egy helyben ücsörögni, és várni arra, hogy történjen valami. Mellesleg arról én most nem tehettem, hogy fegyver nélkül mászkáltam, és elkapott az a lidérc. Nagyon jól tudod, hogy tettem, amit tennem kellett. *Mondja halkan a leányzó, mert azt nem szeretné, hogy Alexben megint feltámadjon az önutálat.* - Örülök neki, hogy jól vagy. Értem pedig nem kell aggódni, az a lényeg, hogy ti jól legyetek. *Halványan elmosolyodik, majd ugyebár ezek után Josh-hoz fordul, és Alex durcásan válaszol neki arra elfintorodik.* - Alex, ha tetszik, ha nem muszáj lesz. Legalábbis akkor megkérnélek arra, hogy menj ki egy kicsit. Nem kell a nap 24 órájában őrt állni mellettem, és látod, hogy biztonságban vagyok. Kérlek, szeretnék egy kis időt lenni Kamennel, kettesben. Max. Josh, de kérlek, most menj ki. *Igen, nem hülye. Érzékeli, hogy a két fiú között elég nagy a feszültség, ezért szeretné, hogy a testvére egy kicsit eltűnjön. Nyugodtan tűri, hogy Kamen a hajával szórakozzon, de mikor megérzi, hogy a fiú kicsit megremeg akkor odakapja átható kék szemeit. A fiú kezére kulcsolja az ujjait, és lehúzza magához Kament. Ha ez sikerült neki akkor egy puszit nyom az arcára. Joshra meg csak forgatja a szemeit.* - Marceau-vonás, nem tehetek róla. Bár szerintem ez a Branimirekben is benne van. *Felkuncog a francia lány, majd ha tetszik a többieknek, ha nem ő bizony most felül az ágyban, mert nem bír tovább feküdni. És ekkor bukkan fel a londoni mókamester, Daniel Dylan, mire a lány felnevet, és beinvitálja a fiút.* - Szia Dan. Maradj csak. Az aurád csak jót tesz nekem. *Kacag a lány, majd megint Kamenre néz amolyan „ne-aggódj-értem-tudok-magamra-vigyázni” pillantással.* - És mi újság Dan? Ugye tudod, hogy nagy megtiszteltetés egy lábadozó számára, hogy a nagy Daniel Dylan meglátogatja? *Vigyorog szélesen a lány, amúgy elméletileg még mindig a szerelme kezét fogja.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Tudom *bólint lemondóan. Aztán a lidérces dologra kicsit elkomorul az arca, és amikor Gis már nem őt nézi, ismételten egy gyilkos pillantással illeti Alexandert. A ki hogy van témára már csak a szemét tudja forgatni: Gis tényleg lehetetlen bír lenni időnként. Aztán az alexes téma következik, mire Kamen lényegében úgy viselkedik, mint aki hirtelen megsüketült, Patric viszont beszáll a beszélgetésbe.* - Alex, kérlek, gyere. Valamit muszáj enned, és hidd el, ha nagyon muszáj, kiviszlek, lekötözlek, és beléd tömöm az ételt. Senkinek nem lesz jobb, ha kiéhezteted magad. Gyere *int a fiúnak, és Alextől függően cselekszik, vagy kiviszi a szőkét, vagy csak kikíséri, és mivel Dannel is összetalálkozik fél úton, mindenképpen kint marad a többiekkel. A buzgóságra nagyokat bólogat a branimiros dologra pedig felnevet.* - Nem tehetünk róla, szeretünk belefolyni mindenbe. Tudod, az emberek irányításának legjobb módjai... *pislog ártatlanul. Egyébként engedi a lánynak, hogy lehúzza magához és megpuszilja, sőt, a félvér meg is csókolja. Végül pedig betéved a szobába Daniel.* - Akkor maradok *vigyorog szélesen. - Velem minden király. Nem sokára leteszem az érettségit, és onnéttól az egész világom maga lesz a paradicsom... És az utóbbi időben veled ellentétben engem nem nyírtak ki majdnem, szóval most profinak érzem magam. *Erre természetesen kap egy csúnya pillantást Kamentől, de nem foglalkozik vele különösebben.* - És igen, tudom, hogy hatalmas megtiszteltetés, és keveseket részesítek benne, szóval jó lesz, ha megbecsülöd *vigyorog szélesen.* - Remélem hamar felgyógyulsz a sebeidből, aztán mászkálhatunk egy nagyot Londonban mielőtt visszamentek abba az isten háta mögötti kastélyba *vigyorog szélesen, mire Kamen felszusszant.* - Pár kilométerrel van arrébb innét, drága Daniel. Amúgy meg Gisnek pihennie kell, ami az én értelmezésemben azt jelenti, hogy nem járhatja körbe fél Londont azért, mert te mászkálni akarsz, Danny boy *néz rá némileg szemrehányóan.* - Grozdika... *mondja fenyegetően Dan, mire Kamen napok óta először szélesen elvigyorodik. Természetesen fogja Gis kezét, meg amikor a lány felül, segít neki, mert tudja, hogy nem kényszerítheti rá, hogy feküdjön. És addig is talán nem igyekszik annyira kiszabadulni az ágyból...*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Akkor ne vitatkozz. *Morogja a leányzó, mert tényleg kezd elege lenni ebből a túlzott gondoskodásból. Jól esik neki, de azért mértékkel, ember! Egy idő után nagyon unja már a babusgatást, szóval kéretik minél hamarabb békén hagyni. Amikor Patric eltávolítja a bátyját innét hálásan mosolyog, és szinte minden figyelmét "imádott lovagjának" szentelheti.* - Na látod. Mi, Marceauk is szeretünk mindenhol ott lenni. Egyébként édesem, azt hiszem megint mutatkoznak a mentális erődnek a jelei. *vigyorog tovább a lány. A csókot viszonozza, aztán Danre csak kuncog egy-két sort.* - Na annak örülök. Sok sikert az érettségihez, bár nem vagyok benne biztos, hogy elég komolynak találnak-e ahhoz, hogy egy ilyen fontos papírt a kezedbe nyomjanak. *Ölti ki a nyelvét a londoni srácra, persze csak idegesíti a másikat, majd a kinyírásos dologra fog egy párnát, és Danhez vágja.* - Hé. Tudod, hogy a profizmusom határtalan. Kamentől tanultam el. *Vigyorog még szélesebben, majd pár ártatlan pillantást intéz a szerelme felé. Aztán elérzékenyült hangon megszólal.* - Hidd el, meg fogom becsülni. Ó, hatalmas Daniel! *Ironizál egy kicsit, majd a csavargásos dolog lehurrogására rondán néz Kamre.* - Hé. Igenis is tudok vigyázni magamra, és ha tetszik ha nem akkor is megyünk. Amúgy nézd meg, semmi baja a lábamnak. *Morogja a lány, lelöki magáról a takarót, és szépen leszedi a kötést, ahol a hófehér, csupa seb nélküli lába fog virítani. Csupán annyi lesz más, hogy egy zöldes krémmel van bekenve a lábszára.* - Látod? Semmi bajom. Már rég meggyógyultam szóval szálljatok le rólam. *Duzzog megint csak, a Fyron elhelyezkedésén meg csak kuncog.* - Figyelj Danny, ha annyira akartok minket látni gyertek át a városba, oda biztosan jöhettek.*Nevet fel a lány, majd ugye felül, és még mindig nem ereszti el a másik kezét már csak azért sem.* - Mi az Kamikazém?* Piszkálja a párját, egyébként köszöni szépen jól van, ha meg Josh beszélne hozzá akkor vígan válaszolgat.*
Vendég- Vendég
*A fiú csak hallgat és vakarja a fejét. A beszélgetésekbe nem nagyon tud beleszólni inkább a háttérben, marad. Alexre csak szemet forgat. Gyilkosan, de nagy nehezen elindul Patricel. Megnyugodva utána tekint, aztán megkocogtatja Kamen vállát és gyilkosan néz rá.* - Hamár így benne vagyunk a beszélgetésekben. Az én nevem Josh. Valaki soha nem változik semmit.. Ugye Bránerka?*Vonogatja szemöldökét és ördögien elvigyorodik. Aztán morog egy sort, de az csak a fiúra megy. Amikor mindenki becézgetni kezdi Kament csak elvigyorodik.* - A becézgetéseket soha nem szerette. Kívül sötétnek látszik, de belül világos…*Mondja piszkálódva* - Túl lusták ahhoz, hogy eljöjjenek szerintem..*Jelenti ki, de ő is csak hülyéskedik és vigyorog.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*A mentális erőre vigyorog és bólogat. Ezen képességeit nem gyakorolta az utóbbi időben, szóval éppen itt volt már az ideje. Josh szavaira fintorog egyet, majd rávigyorog a magasabb srácra.* - Valóban van, ami nem változik. Többek között a piszkálódásod, az nem változott mióta tizenhat évesen utoljára hosszabb időt töltöttünk együtt. De legalább ma még nem tettél megjegyzést a magasságomra, Behemót *vigyorog a másikra szemtelenül. Szinte már el is felejtette, milyen volt eltölteni Josh-sal meg Chrisszel hat illetve öt évet... De mivel csak egy iskolába sodorta őket a sors, úgy tűnik megint meg kell szoknia őket.* - Egyébként profi vagy. Két iskolában is a zöld házba kerülsz? *vigyorog.* - Zöld ház? *pislog Dan, mire Kamen megrázza a fejét.* - A Mardekárnak és a Sylorinának is a zöld a fő színe, és Josh Roxfortban mardis volt, Fyronban meg syles *igazítja útba a srácot. Dan biccent, majd ismét Giselle-re koncentrál.* - Hát, azért tudod Gis, én amíg élek remélek. Ha más nem, ráveszem Mike-ot, hogy fizesse le a vizsgabiztosokat *vigyorog. Kamen csak megforgatja a szemét, aztán a tőle való eltanulásra horkant.* - Kellett nekem megmutatni, hogy kell... Most aztán aggódhatok érted. Tök ráncos leszek! *sopánkodik. Khm. Kamen. Kamen! KAMEN! Enyhén szólva sem normális. Az ironizálásra mindketten nevetnek, amikor pedig Giselle nekiáll lekötözni a lábát, Kamen mintegy mindent feladva hátradől.* - Sosem fogok bírni veled, igaz? *kérdezi reménytelenül, mire Dan felkuncog, majd a lány lábára pillantva elvigyorodik.* - Látod, Kam, lazán tud sétálni! *jelenti ki vidáman.* - Amúgy ne aggódj, vigyázok rá *kacsint, mire Kamen szörnyülködve megrázza a fejét.* - Bárki vigyázhat rá, csak ne te! Vagy Michaelt vagy Patricet vigyétek magatokkal, könyörgöm! Szeretném, ha az Angyalom egy darabban maradna *morog. Aztán a lustaságra Kamen felhorkant és bólogat, Dan meg rajtakapott kisgyerek módjára vigyorogni kezd.* - Asszem lebuktunk. Lustaságunk határtalan, de talán majd előbb-utóbb eljutunk addig, ha lehetséges.*Hát, igen, Joshnak sikerült beletrafálnia. A becézésekre meg csak fintorog és a fejét rázza.* - Hát mindenkinek ez a hobbija ebben a világegyetemben? *kérdezi nyafogó hangon. Mert eléggé úgy tűnik... Ebben a pillanatban kinyílik az ajtó, és Jess lép be.* - Megjött Kira is, és Dan, Kam, szeretném, hogyha beszélhetnék veletek. Elég fontos dologról lenne szó... Bandás ügy *teszi még hozzá, és meglehetősen komolynak tűnik. Daniel felvonja a szemöldökét, majd vállat von.* - Oké, legyen. Ugye nem gond, ó, mi beteg Hercegnőnk? *kérdezi vidáman, majd ha elbocsátást kap, lelép. Kamen a lányra pillant, majd odahajolva hozzá még egy csókot nyom a szájára.* - Sietek vissza. Majd beszéld le a házimanóddal, hogy ne kergessen ki *vigyorog, majd elköszön Joshtól is, és az angol banda kollektíven átvonul Kamen lakásába, amit ezek után bezárnak, így a bejutás egyelő a lehetetlennel. Tényleg valami komoly ügyről lehet szó... De az biztos, hogy akármi is az: egyelőre a banda titka marad.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Kamen és Patric szinkronban lépkednek egymás mellett, a fekete hajú fiú a száját rágva, idegesen bámul maga elé. Tetőtől talpig feketébe burkolózott a mai nap alkalmából: fekete bakancs van rajta, fekete sokzsebes nadrággal, felül egy fekete póló, azon egy fekete pulóver, ami kenguruzsebes, és csuklyás. A csuklyát természetesen a szemébe húzta, és nem, még a meleg sem izgatja. Az oldalán természetesen ott lóg a tőre, hiszen nem tervezi csak úgy hagyni megölni magát. Harcolni fog. Csak tudja, hogy hiába. Még úgy negyed órányira vannak a kitűzött helytől... Kamen hirtelen megtorpan, és Patre pillant.* - Basszus, Patric... Félek a haláltól *motyogja. A szőke srác megfogja a vállát, és megszorítja.* - Mindenki fél tőle, Kamen. *A srác bólint, majd egy fél pillanatig bámulja a betont. Aztán vesz egy mély levegőt, és a barátjára néz.* - Ennél tovább nem jöhetsz. Viszlát, Patric *erőltet ki magából egy mosolyt, majd hátat fordít a démon-vámpírnak, és tovább indul.* - Hiányozni fogsz, Kamen *mondja egész halkan Patric, majd egy kicsit némán bámul a fiú után, majd elhúzza a száját, megforgatja a szemét, és lopakodó üzemmódba kapcsol, és követni kezdi Kament. Tudja, hogy nem szólhat bele az ügybe... De attól még megy utána. Persze észrevenni közel lehetetlen, hiszen nem most kezdte a bérgyilkos karriert, lopakodásban remek. A félvér fiú sem tudja, hogy követik, így hát ilyen tekintetben nyugodtan siet a megadott helyre. Már így is késik... Nem sokkal később megérkezik a rossz emlékű helyszínre, ahol megáll, megszorítja az övén lógó tőrt, és vizslatni kezdi a környéket, feszült idegekkel figyelve. Szóval nem túl nagy a valószínűsége, hogy bárki is a közelébe kerüljön anélkül, hogy ő azt észrevenné.*
Mesélő
*Kint a levegő hírtelen megváltozik. Az ég borulttá válik és természetesen ez még nem semmi. Az ablakok hírtelen kibe nyitódnak és az egyik emeleti rész ki is törik, majd egy vámpír ugrik ki.* - Késtél..*Mondja nyájasan majd közelebb lépve a fél-vérhez érezheti, hogy szépen lassan a földre esik és mozdulatlanná válik.* - Kölyök elég bátor vagy, hogy ide jöttél, de ez azt hiszem nem az én gondom.*Mondja Oliver gúnyosan majd abba hagyja a manipulálást és felkacag.* - Fel tudsz jönni a lábadon vagy használjuk a módszeremet.*Pislant fel az ablakra és reméli érzi a célzást a félvér.* - Az én vacsorám lehetnél, de hidd el meg hagylak másnak. Ha nem jössz fel visszajövök..*Mondja fenyegető hangon és azzal a mozdulattal vissza indul az emeletre és ugye ott felkészülnek a félvér fogadására.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Amikor a vámpír megjelenik, Kamen kezében azonnal tőr villan. A férfi szavaira csak hűvösen elhúzza a száját.* - Inkább elég becsületes *feleli. Jó, persze, nem lehet mondani, hogy Kamen a becsület szobra lenne, de ez beletartozik abba a körbe, ami neki a becsületbeli ügy.* - Fel tudok *válaszolja, nem reagálva a férfi további rémisztgetési kísérleteire. Az utolsó mondatra megforgatja a szemét.* - Minek jöttem volna ide, ha most elkezdenék menekülni? *teszi fel a költői kérdést, majd gyors léptekkel nekiindul a lépcsőháznak. Ideges, fél, lélekben felkészült a kárhozatra, de mégis megy. Patric vár egy kicsit, jó alaposan megfigyelve, hogy még véletlenül sem láthatják meg, majd vámpírgyorsaságát is kihasználva a lépcsőházban terem. Majd óvatosan, lassan lépkedve felmegy a lépcsőn, még látva, hogy hova nyit be Kamen. De térjünk vissza fekete hajú főhősünkre: a félvér éppen benyit azon az ajtón, amiről tudja, hogy legutóbb ott voltak. Szóval benyit, jobb kezével ismét az azóta már hüvelyébe visszatett tőrt markolva. Biztos, ami biztos...*
Mesélő
*Ugye a fiatalabbik Lockwood ott áll Kamenen felül és ránéz a srácra. A becsületre csak felmordul, és nem reagál rá.* - Senki sem becsületes. Ha azok lennénk, már rég a mennyországban lennék.*Mondja morogva és a válaszára ördögi vigyort ejt.* - Helyes. Reméltem is, mert szívesen felsegítettelek volna.*De akkor nem lenne meglepetés a fiúnak. A költői kérdést ugye nem hallja, már hanem ahogy visszaugrik, a konyhában várja a fogadott lényt. Kamen érezheti, hogy hideg van és hirtelen elsötétül körülötte minden. Ahogy leütötték azzal a laza mozdulattal vállára emeli a srácot és elindul vele a pince részre. Amit láthat Patric ha ott van a lépcsőházban: Elől Oliver Kament cipeli mögötte meg kíséri egy bukott angyal és egy fél-lidérc. Elég látni ennyit. Egyébként a fél-lidérc még elég fiatal és nem is sejti mibe keveredett bele. Branimirt a pincében egy csőre felkötik, és onnan lóg lefele. Arra várnak, hogy felébredjen. Pár perc elteltével, ha ébredezni kezd, a fiú a kezei erősen oda vannak kötve a csőre és ugye lóg lefele. A nő szabályszerűen rátelepszik és hangosan felkuncog.* - Bátor.. de nem eléggé.. majd idővel felébred.*Kijelenti és hintáztatni kezdi a fiút. Csak élvezi a vacsora szadizását, pedig a vámpír férfiszívesen megenné.. Ha tehetné, de nem fogja.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*A továbbiakban Kamen nem szól hozzá Oliverhez: nem különösebben kíváncsi a vámpírra. Szóval ugyebár felmegy a lépcsőn, és belép. A hideg nem tűnik fel neki, viszont hirtelen minden elsötétül előtte. Patric remekül eltűnik, amikor meglátja, hogy ismét nyílik az ajtó, és fogcsikorgatva figyeli, ahogyan Kament lehurcolják. Szíve szerint közbe lépne, de tudja, hogy nem teheti... Szóval csak lemegy a pincéig, ahová szintén óvatosan követi őket. Odalent pedig szintén a gyorsaságát felhasználva azonnal betűz egy láda mögé, és onnét figyeli a további történéseket. Időközben Kamen szép lassan magához tér, és az első, amit megérez, az a kötél a csuklóján. Egy darabig még hagyja, hogy a fogva tartói azt higgyék, ájult, így a hintáztatásnál még olyan, mintha nem lenne magánál. Utána megmoccan, kissé a kezeit is megpróbálja mozgatni, de nem igazán sikerül neki. Ez után az angyal nőre pillant, majd tekintete a vámpírra ugrik, végül a lidércre. Tudja, hogy nincs menekvés ebből a helyzetből... Csak Patric tudja, hogy itt van, aki messze jár már, és még ha keresné sem jönne rá, hogy itt van lent a pincében. Egyébként látszik rajta, hogy teljesen feladta. Egyszerűen úgy érzi, hogy eljött az ő ideje: annyiszor úszta már meg, most itt a vége. Most meg kell fizetni mindenért.* ~ A végső elszámolás... ~ *gondolja magában fájdalmasan. Aztán, minden érzést eltüntetve a tekintetéből az angyalra pillant, várva, hogy mi lesz a további sorsa.*
Mesélő
*A pince hűvös és nyirkos. Egy egyszerű pince, de itt tele van olyan eszközökkel, amiket a sötét lények használni szoktak plusz speciális fegyverek. Hintáztatják a fiút és felnevet a nő. A kislány eközben ül az egyik ládán és papír a kezében és rajzol. Hogy mit rajzol? A következő jelenetet: A fiút kötélen lógva és csurom véres és egy vámpír fiú áll a fiú mellett. Nem hiába ő ezeket csak látja és rajzolja. Ha a helyzetet látná, meg a kimenetelét rájöhet, hogy jósol. De az már kérdéses, hogy fog végződni ő csak azt rajzolja, amit lát. Térjünk vissza arra, hogy a másik kettő mit csinál. A férfi hátra tett kézzel kiegyenesedve a maga sajátos „büszke” tartásával csak figyeli, ahogy mozogni kezd Kamen. Nem igazán beszélnek semmiről. A kezeire felfigyelvén igen erős kötéllel lett oda kötve nem tudna szabadulni.* - Ébresztő csipkerózsika..*Szólal meg a nő a fiú mögött, aki éppen mézes-mázos hanggal mondja a dolgokat és közben késsel levágja a fiú felsőjét és észreveszi a csípőjénél a heget.* - Szép karcolás. Mi lenne, ha ebbe…*Mondja a nő a pulóvert egyébként már levették abban kedvesek voltak és meghagyták neki. Szóval a pólót levágja és ledobja a földre majd a nő a kezével belenyúl a hegbe és az erős körmével, felvájja azt.* - Ő éhes.. de még nem igazán szeretnélek odaadni neki. Tudod szemet szemért egyébként a barátnődnek, meg kellett volna ölni. Sőt.*Mondja továbbra is nyájas hangon egyébként Olivernek semmi baja a múltkori támadás óta. Ahol Kamen lóg mögötte van egy doboz és azon van egy tőr. Odasétálva leveszi a dobozról a tőrt majd még jobban belevájja azt a sebébe és egészen a fiú háta közepéig vágja. Eléggé morbid látvány, de nem tehet róla a nő. Az user kicsit elmebeteg.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Mivel Patric viszonylag messze van a kiscsajtól, nem látja a rajzot, bár nagy valószínűséggel nem is érdekelné különösebben. Azzal van elfoglalva, hogy figyeli, ahogyan a banda egyik tagját meggyilkolni készülnek... Igen, a démon-vámpír most a fenébe kívánja a szabályaikat. Aztán ugye a fiú felébred, és kezdetét veszi a tortúra. Érzi, ahogyan levágják róla a pólót, és amikor a nő megjegyzést tesz a sebére, alig bírja megállni, hogy levegőért kapjon. Amikor az angyal feltépi a sebét, olyan erővel harap a szájára, hogy kiserken a vére. Nem fogja megadni azt az örömet, hogy üvölt... A következő szavakra kierőltet magából pár szót.* - Nem kínoztam azt a férfit, egyszerűen megöltem. Végezz velem *sziszegi. Szeretné megspórolni a fájdalmat... A láda mögött Pat mindkét keze ökölbe szorult, és a fiatal férfi teljes teste remeg az idegességtől. Végül pedig a penge következik, amivel még jobban elmélyítik a régi sebhelyet. A fiú ismét az ajkába harap, azonban amikor a nő végzett, a fiú már hevesebben kapkodja a levegőt, a szeme pedig gyanúsan nedves. Mégis, talán sosem tűnt még annyira erősnek mint most, miközben kínozzák.*
Mesélő
- Ezt azért nem kéne..*Szólal meg a kislány aggódó hangon. Ő nem gyilkolna senkit és viszonylag nyugodt a körülményekhez képest. Szaporábban veszi a levegőt főleg amikor Angeline a régi sebeit felsérti.* - Nem neked ártott, hanem a párodnak. Légy szíves hagyd békén..*Áll fel a lány a rajzot meg a földre dobva, de e közben a férfi elállja az útját. Apjára nézve csak kikerekedett szemekkel figyel. Angeline most természetesen érzi, hogy levegőért kapkod és el is vigyorodik. A köröm után a tőr következik, amivel bele vájjik jó mélyen és a földre csöpög a vére. A szavakra csak felhorkant és előbb Lizzire majd Kamenre néz.* - Túl egyszerű lenne bár te csak azért tetted meg, mert ugye védted a szerettedet én is az enyimét. Nem hiába nincs szárnyam hála a haverodnak.*Felhorkant majd a földről felvesz egy kalapácsot és a térdére üt. Ha összejön neki, akkor eltörik, a térde majd egy mozdulattal levágja a kötelet a megfelelő eszközzel és immáron a földön hever a srác.* - Nem szeretnél te végezni vele?*Nézz rá a lányra és a tőrt oda adja neki.* - Engem nem bántott. Nem fogok olyat bántani, akit nem ismerek..*Kijelenti és ledobja a tőrt és oda térdel a fiúhoz. Ő aggódik érte. Kamen pár percig meg figyelhetik az arcvonásokat. Hasonlít Destinyre.* - Sajnálom..*Suttogja és végig simít, az arcán közben az apja hátralöki és gyilkosan tekint rá. Ő nem erre nevelte és neveli, mindenesetre eléggé szigorúan tekint rá. A fiú vére erősen ömlik belőle, mint egy tócsa körülötte úgy fojt ki. Oliver odasétál, a földről felszed egy kis vért és megízleli. Szemei vörösek lesznek..* - Hm.. Ízletes. Angeline. Megengeded? Csak, hogy ő is tanuljon valamit.*Bólint rá a barna hajú nő, aki e közben a tőrt felszedvén közben a fiú hasánál is dekorálni kezd. Egy csillagot.* - Azt mondják, jó művész lennék, ne félj mindjárt vége.*Közli vele és a szemei egészen a fiúéhoz közel vannak.* - Elég rendesen tűrőd a fájdalmat.*A vámpír közben támadni készül, hiszen ő ma még nem evett.* ~Kérlek segíts~*Gondolataiban a kislánynak ott vannak és küldi az ifjú felé miközben ő elfordul. Nem szereti ha durva dolgok történnek előtte.. igen.. ez már csak ilyen..*
Similar topics
|
|
|