Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Veszélyes kalandok

    Ragnar Solberg
    Ragnar Solberg
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Veszélyes kalandok Empty Veszélyes kalandok

    Témanyitás by Ragnar Solberg on Kedd Júl. 08, 2014 4:20 pm

    [Fyron Akadémia, Birtok, Kihasználatlan területek, azaz valahol két fa és három bokor között]

    *Ragnar egy könyvvel és egy almával a kezében baktat a birtokon keresztül, azzal az eltökélt szándékkal, hogy keres egy szimpatikus fát, és ő ma a szabadban fogja tölteni a napot, kettesben a könyvtárból szerzett sci-fi regényével. Rég nem olvasott már semmi ilyesmit, kíváncsi, hogy mennyire kelti majd fel az érdeklődését. Persze, a valódi indok, hogy így el akar tűnni, az némileg bonyolultabb, és... hát, egyszerűbb is. Fél. Fél, mert kitört a háború, amitől mindig rettegett. Fél, hogy baja eshet Henriknek, vagy Amynek, vagy bárkinek, akit szeret, arról nem is beszélve, hogy ő maga is veszélyben van. Fogalma sincs, hogyan védje meg őket, fogalma sincs, mit tegyen. Csak... fél. És ezért muszáj elmenekülnie, bár tudja, hogy ez elől a probléma elől hiába fut, el úgysem menekülhet. Azért ma délután megpróbálja. Talál is egy szimpatikus helyet a birtok legelhagyatottabb részén, egy kis fűzfa alatt. Letelepszik a fűbe, hátát a fa törzsének dönti, s az almába harapva kinyitja a könyvet, reménykedve benne, hogy ez majd kellőképp eltereli a figyelmét.*


    _________________
    Ragnar Solberg, bár egy teljesen átlagos fiúnak tűnhet, elég vele két szót váltanod, hogy kiderüljön: ez egyáltalán nem így van. Nem volt egyszerű az élete, hiszen angyalok végeztek a családjával, de aztán, egy idő múlva mégis minden jobbra fordult. Először megismerkedett Amandával, akit azóta is a testvéreként szeret, majd pedig Henrikkel, akivel együtt tanulták ki a rontásűzést szinte profi szinten. Mániája, hogy minél több embert minél behatóbban megismerhessen, s szentül vallja, hogy mindenkiben van valami értékes, még abban is, aki még saját magáról sem állítaná ezt.

    Jesmon Helar északi lidérce és Henrik Dahl Loeilje.
    Lana Rose
    Lana Rose
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Veszélyes kalandok Empty Re: Veszélyes kalandok

    Témanyitás by Lana Rose on Kedd Júl. 08, 2014 4:53 pm

    [Fyron Akadémia, Birtok, Kihasználatlan területek, azaz valahol két fa és három bokor között]

    *Saját gondolatai elől menekülve Lana neki vág a birtoknak. Nem érdekli, hogy merre megy, miként az sem, hol köt ki majd a végén. Neki most mennie kell. Mindegy, hova, hogyan, miként... Egyedül az a fontos, hogy el innen.
    Hosszú percek telnek el, de elméjét nem sikerül kitisztítania. Bármit tesz, mindig újból és újból bekúsznak a gondolatai közé a háború képei. Egyszerűen saját erejéből nem képes tőlük megszabadulni. Az egyetlen utat választja hát, ami talán segíthet. Farmere zsebe mélyére rejtett fülhallgatóját előhalássza, és hagyja hogy a zene magával ragadja. Megállni egy ideig még nem tud, szüksége van lábai egyenletes mozgására ahhoz, hogy teljesen lekösse a figyelmét. Egy idő után azonban az egyenletes léptek átalakulnak egy különös, tánccal keverdett ugrálássá, amihez kisvártatva fejrázás, azután pedig éneklés társul. Az előbbi tesz róla, hogy az addig lófarokba kötött haja - elhagyva gumiját - teljesen szétzilálódjon, az utóbbi - bár nem olyan fars, mint ahogy Lana állítja -, gondoskodik róla, hogy mindenki tudomást szerezzen arról, hogy Lana Rose bizony úton van. Felszabadult életérzése ellenben nem tarthat sokáig, ugyanis kisvártatva közelebbről is megismerkedik az anyafölddel.*
    - Áucs.  *Hirtelen jött ismerkedési készetetését, valamint karjába hasító fájdalmát egy nem várt bukkanónak, vagyis inkább két lábnak köszönheti. Állapítja meg azonnal, mikor a fölülve hátrapillanat.* Hello. *Vezeti föl tekintetét a fiúra, akiben hamarosan ráismer az egykori vacsora-partnerére.* Hát... izé... *Kifejezőképessége kétségkívül nem ismer határokat.* Az úgy volt... *Keresi a szavakat.*.. hogy jött a yeti. *Fejezi be végül teljes komolysággal.*
    Ragnar Solberg
    Ragnar Solberg
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Veszélyes kalandok Empty Re: Veszélyes kalandok

    Témanyitás by Ragnar Solberg on Kedd Júl. 08, 2014 5:10 pm

    *Ahogy hangos éneklésre lesz figyelmes, egyre kevésbé tud a könyvére koncentrálni. Elhajítja hát az almacsutkát, s érdeklődve körbepillant, hogy mégis ki az az őrült, aki épp ilyenkor áll neki ordítozva énekelni a birtok közepén. Na jó, nem is a közepén, hanem a szélén, de ez most lényegtelen, mert megzavarta Ragnar figyelemelterelő tervét. A hang egyre ismerősebbé válik, ahogy fokozatosan közeledik felé, majd hirtelen előbukkan a bokorból egy igencsak zilált hajú lány, akit ekkor Rag még nem ismer fel, főleg, mivel két másodperc múlva belerúg a sípcsontjába és hasra vágódik rajta keresztül. Sajnos nem volt elég ideje, hogy elkapja, amiben azért a lábába hasító fájdalom is közrejátszott, így az egyetlen, amit tehet, hogy utólag próbál meg tenni valamit. Fájós lábát dörzsölgetve a felé pillantó lányra néz. Ekkor már felismeri, s épp megkérdezné, hogy minden rendben van-e vele, mikor az beszélni kezd. Az utolsó szavakat követően egy darabig csak szótlanul mered rá, majd hirtelen kitör belőle a nevetés. Mivel épp fel akart állni, ezért most fél kézzel a megrugdosott lábát fogva, egyensúlyát vesztve oldalra borul. Egy idő után sikerül levegőhöz jutnia, ekkor ismét ülő helyzetbe tornázza magát s vigyorogva a lányra pillant.* - Akkor már mindent értek. A csodás énekhangoddal akartad elijeszteni, igaz? *Na igen, nem mindennapi élmény, hogy az ember békésen olvasgat egy fa alatt, majd egy teljes hangerővel éneklő, kócos lány esik át rajta a lehető legváratlanabb pillanatban.* - Amúgy minden oké? Nem ütötted meg magad? Elég nagy sebességgel estél keresztül szegény lábamon. *Kérdi, már csak mosolyogva.*


    _________________
    Ragnar Solberg, bár egy teljesen átlagos fiúnak tűnhet, elég vele két szót váltanod, hogy kiderüljön: ez egyáltalán nem így van. Nem volt egyszerű az élete, hiszen angyalok végeztek a családjával, de aztán, egy idő múlva mégis minden jobbra fordult. Először megismerkedett Amandával, akit azóta is a testvéreként szeret, majd pedig Henrikkel, akivel együtt tanulták ki a rontásűzést szinte profi szinten. Mániája, hogy minél több embert minél behatóbban megismerhessen, s szentül vallja, hogy mindenkiben van valami értékes, még abban is, aki még saját magáról sem állítaná ezt.

    Jesmon Helar északi lidérce és Henrik Dahl Loeilje.
    Lana Rose
    Lana Rose
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Veszélyes kalandok Empty Re: Veszélyes kalandok

    Témanyitás by Lana Rose on Kedd Júl. 08, 2014 5:32 pm

    *A lány magyarázkodására először értetlen tekintet a válasz, ami valljuk be, nem is olyan meglepő tekintve a körülményéket. A fiú azonban a másik ábrázatján mégis minden bizonnyal a saját, hitetlenkedő arckifejezése tükörképét látja.
    Tágra nyílt szemekkel fürkészi Ragnart, mint aki nem képes felfogni, hogy teljes mértékben hiteles indoka miért is kifogásolható. Mikor aztán a fiú a hirtelen kitörő nevetése miatt oldalára dől, Lana kiengedi a levegőt, amit addig észre se vett, hogy benttartott. *
    - Sikerült is, nem? Elvégre már nincs itt. *Válaszol vigyorogva miközben térdeit maga alá húzva Ragnar felé fordul ültében.* Természetesen velem minden rendben, főleg hogy én már tudom az ellenszert az újbóli yeti-támadás esetén. Ellenben neked még van mitől tartanod. *Motyogja a tőle megszokott cinikus-játékos hangnem keverékével, miután sajgó karját alaposabban szemügyre vette.* Remélem, Te sem vagy olyan tápos, hogy egy olyan könnyű, és csodálatos személy, mint én kárt tehet benned.
    Mesélő
    Mesélő

    Veszélyes kalandok Empty Re: Veszélyes kalandok

    Témanyitás by Mesélő on Kedd Júl. 08, 2014 6:19 pm

    [Most Rag színét fogom használni, hogy tudjam, mi volt, de a rend kedvéért mesélővel írok.]

    - Dehogynem tudom, épp most lestem el tőled. Ne izgulj, megvannak hozzá nekem is az adottságaim. *Vigyorog rá, majd a következő kérdésre ismét elneveti magát.* - Túlélem, de legközelebb kisebbet rúgj, ha lehet. *Vizsgálgatja a lábán keletkezett lila foltot. Na persze, sokkal rosszabbat is túlélt már, tehát egyértelműen csak poénkodik, ez látszik is rajta. Már nyitná a száját, hogy ezt kifejtse, mikor a bokrokon túl halk pukkanásszerű hang, majd suhogás s végül léptek hallatszódnak. Rag azonnal a hang forrása felé kapja a fejét, majd felugrik, s maga után rántja Lanát is.
    A léptek egyre közelednek, míg végül három angyal, szélesre tárt, fekete szárnyakkal lép elő a bokrok mögül.* - Á, nézd csak, Arnuel, egy korcs lidérc és egy fél-angyal barátkoznak! Hát nem ennivaló? *Fordul hátra az elöl lépdelő angyal egyik társához, miután jó alaposan végigmérte Ragnarékat.* - Szerinted mit érdemelnek az ilyenek? *Kérdi, ismét a két diákot méregetve, mire társa felel neki.*
    - A korcsot vigyük el az Urunkhoz. A félszerzet maradhat, ha nem áll az utunkba. Spórolni kell az angyal-vérrel. *Jelenti ki a bal oldali angyal halkan, de jeges hangon.*
    - Nos... rendben van. Kislány, most fuss el, ameddig nem gondolom meg magam. A kis barátod pedig velünk jön... és nem fogja élvezni, amit ott kap. *Mosolyodik el a lecsapni készülő hóhér mosolyával.

    Ragnar eközben egyre csak hátrál maga mögött tolva Lanát, ekkor azonban félig hátrafordul, és suttogva rászól.* - Fuss, azonnal! *Közben pedig megpróbálja eltaszítani magától, be a fák közé.*


    _________________
    A Mesélő irányítói: Castin Noyers, Jesmon Helar, Loras M. Merlioth és Rebecca Taylor.
    Lana Rose
    Lana Rose
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Veszélyes kalandok Empty Re: Veszélyes kalandok

    Témanyitás by Lana Rose on Kedd Júl. 08, 2014 6:57 pm


    - Csak ha jól viselkedsz. *Kacsint rá a másikra Lana, mikor az legközelebbre kisebb rúgást kér. Az eddigi kellemes légkör hőmérséklete azonban ezután fagypont alá süllyed. Az egyre erősőső zajok hallatán Lanát kirázza a hideg, és már kezdi érteni, hogy Ragnar miért rántotta őt föl az imént. Karjait óvón maga köré fonja, majd arcát lassan a hangforrás felé fordítja. A három hollófeket szárnyú angyalt meglátva némiképp elámul, mely érzelmét egy igen jellegzetes arckifejezése - félre hajtott fej, enyhén szétnyitott ajkak - azonnal a "nézelődők" tudtára adhat.
    Az angyalok hangja nem kevésbé hátborzongató, mint az alakjuk, így nem is csoda, hogy Lana agyitevékenysége a nullához közelít. Ellenben a jövevények nem éppen tisztességes ajánlata villámsebességgel töri át a lány félelemtől ködbe burkolt elméjének falát.*
    - Ejnyehát, pedig meg akartam kérdezni, hogy honnan szerezhetnék én is ilyen szárnyakat. *Tetteti a tudatlant a lány, abban bízva, hogy ezzel a megszólalásával néhány (életmentő?) másodpercet nyernek. Abban az egyben ugyanis bizonyos, hogy nem fogja egyedül hagyni Ragnart. Ez a szándéka abban is megnyilvánul, hogy amikor a fiú megpróbálja őt eltaszítani magától, a lány megragadja a kezét, és azzal a lendülettel, amit a másik adott neki megpróbálja a "szégyen a futás, de hasznos" bölcs mondás tovább gondolt változatát: a "szégyen a futás, de fuss, ha élni akarsz" jelmondatot követni.
    Mesélő
    Mesélő

    Veszélyes kalandok Empty Re: Veszélyes kalandok

    Témanyitás by Mesélő on Szer. Júl. 09, 2014 7:56 pm

    *A kérdést hallva az élen haladó angyal valóban megtorpan, s már nyitná a száját, hogy megkérdezze, ez a kérdés most valóban komoly volt-e, mikor ugyebár Lana rángatni kezdi a szerencsére időben kapcsoló Ragnart be a fák közé. A fiú mielőtt megfordulna, támadóik felé int kezével, mire a kis tisztás szó szerint felgyűrődik előttük, ezzel is némi időt nyerve számukra. Amint ezzel megvolt, teljes erőből rohanni kezd, meg is előzve a lányt s így húzva maga után. Azonban nem juthatnak messzire... Alig ötven méter után ismét szárnysuhogás hallatszik, s a semmiből előttük terem az egyik angyal. Rag fékez egyet s a másik irányba indul el, azonban ott megjelenik a másik, s még szinte el sem fordítja a fejét, már ott a harmadik is, hatalmas szárnyaikkal körbezárják őket. Ismét a vezéralak szólal meg.* - Ejnye, ejnye, gyerekek... Nincs kedvünk futóedzést tartani. *Ekkor hirtelen elakad, mert meglátja, hogy Ragnar időközben előrántotta elmaradhatatlan tőrét, amit most egyenesen a nyakának szegez. Először pislog párat, majd hangosan felnevet, s közben egy intéssel eltöri a fiú kezét, aki a fájdalomtól összerándul s elejti a fegyvert, amit az egyik angyal el is tulajdonít.* - Ne szórakozzunk már egymással, könyörgöm. Viszont így már kénytelenek leszünk magunkkal vinni a barátnődet is. Csak hogy ő is megtanulja, miért nem érdemes koszos lidércekkel haverkodni. *Még mindig vigyorog, ámde mosolya maximum egy jégcsap melegségét hordozza magában. Valahogy így mosolyoghatott Hannibal Lecter is áldozataira, mielőtt elfogyasztotta agyvelejüket. Ekkor Ragnar hirtelen elengedi a lányt, s elkiáltja magát.* -  Insidiae! *Majd mikor mindhárom angyal mozdulatlanná bénul, egyikük szárnya alatt átbújik, s ismét rohanni kezd, húzva maga után Lanat is.*

    //"Asylux csapdája egyike ezen gyöngyszemeknek. Elmondásakor a célpontot rövid időre láthatatlan energiafonalak ölelik körbe, ezáltal a harcost gyakorlatilag megbénítva."//


    _________________
    A Mesélő irányítói: Castin Noyers, Jesmon Helar, Loras M. Merlioth és Rebecca Taylor.
    Lana Rose
    Lana Rose
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Veszélyes kalandok Empty Re: Veszélyes kalandok

    Témanyitás by Lana Rose on Szomb. Júl. 12, 2014 12:36 pm

    *Lélkeszakadva rohannak, ám az angyalok még így is utolérik a párost. Lana ösztönösen hátat fordít Ragnarnak, hogy védjék egymást szükség esetén.*
    - Pedig rátok fér az edzés, elvégre még a mi elkapásunk is gondot okozott. *Bonyolódik bele egy szópárbajba a feketszárnyúakkal, míg a fiú szinte ugyanebben a pillanatban egy tőrrel nekiront egyiküknek. Lana ugyan sejtik, hogy könnyedén hárítani fogják a támadást, de csonttörés jellegzetes hangja még őt is meglepi, olyannyira, hogy a válaszra nyitott szája is rögtön becsukódik. Szerencsére társa nem tétlenkedik, egy varázslattal máris megbénítja a hármast, és ugyanazzal a mozdulattal ismételten futásnak ered, maga után húzva őt is. A lány azonban mielőtt elindulna kinyújtja elméjének láthatatlan csápjait az általa vezéralaknak tartott angyal felé. Szaladásuk közben megpróbál behatolni annak gondolatai közé. Ha sikerrel jár egy birtok távolabbi részén elhelyezkedő odvas fa képét és annak a megérzésnek a magját hinti el, hogy Ragnarral majd ott keresnek menedéket.
    Az azonban bizonyos, ha sikerül neki terve, ha nem, amint talál viszonylag biztonságos helyet - legyen az bokrok takarása, kis barlang, akármi - mindenféleképpen be fogja oda rángatni a fiút, elvégre a törött kézével nem fogják sokáig húzni.*
    - Csönd, mutasd! *Adja ki a parancsot, azután feléleszti angyali oldalát, annak erejével együtt, és elkezdi a másik rendbehozatalát.
    Abban az esetben, ha a fiú nem akarja a gyógyítást, a lány megragadja a karját, úgy, hogy még jobban fájjon neki, ezzel bizonyítva, hogy igenis szükség van rá, mi több, elengedhetetlen.*
    - Gondolom nem kérsz az angyaltúzből. *Teszi még hozzá, ha a szorítás nem lenne eléggé meggyőző. Hát igen, Lana keresztülviszi az akaratát mindenen. Mindig.*
    Mesélő
    Mesélő

    Veszélyes kalandok Empty Re: Veszélyes kalandok

    Témanyitás by Mesélő on Vas. Júl. 13, 2014 3:00 pm

    *A páros sikeresen elmenekül az angyalok elől - legalábbis egyelőre. Úgy tűnik, Lana mentális elterelő hadművelete bevált, mert üldözőik egy idő után elmaradnak mögöttük, valószínűleg más irányba mentek tovább. Búvóhelyként egy szikla oldalába vájt szűk mélyedést találhatnak, ami olyan pici, hogy alig férnek el benne ketten. * - Hé, erre most nincs idő. *Próbál tiltakozni Rag a kézgyógyítás ellen, azonban a szorításra felszisszen s inkább úgy dönt, hagyja neki. A törés lassan össze is forr, s bár nem olyan, mint új korában, használni már tudja.* - Köszönöm. *Suttogja karját dörzsölgetve, mikor a lány végez.* - Most mi legyen? Próbáljunk meg visszafutni az iskolába? *Kérdi még mindig suttogva, miközben óvatosan kiles a hasadékból. Úgy tűnik, az angyalok egyelőre nem vették észre, hogy átvágták őket.* - Itt biztosan nem maradhatunk. Menjünk tovább. Gyere! *Fogja ismét kézen a lányt, majd egy ismételt körbekémlelés után kilép a barlangból, s futni kezd.
    Illetve kezdene, de hirtelen előtűnik a semmiből az egyik angyal, megragadja egyik kezével Rag, másikkal Lana karját, s ránt egyet rajtuk...
    A két diák előtt hirtelen minden elsötétedik, majd a következő pillanatban hideg s kemény talajon landolnak. Ha sikerül magukhoz térniük, észrevehetik, hogy egy sötét, nyirkos cella padlóján fekszenek. A helyiségben csupán egy kis vaságy van, a cella ajtaján pedig nincs semmiféle rács, így nem is látni ki rajta. A varázserejüket pedig egész egyszerűen nem tudják használni, valószínűleg valamiféle rúnák akadályozzák a mágiát.
    Bár Lana nem ájult el, Ragnarral ez másképp van: valószínűleg rosszul érkezett s beverte a fejét, mert még mindig ájultan hever a földön.*


    _________________
    A Mesélő irányítói: Castin Noyers, Jesmon Helar, Loras M. Merlioth és Rebecca Taylor.
    Lana Rose
    Lana Rose
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Veszélyes kalandok Empty Re: Veszélyes kalandok

    Témanyitás by Lana Rose on Csüt. Júl. 17, 2014 10:33 am

    *Úgy tűnik terve hatásos, és lassanként elhal az őket követő szárnysuhogás. Ez a tény csak még jobban megerősíti a lányt abban az elhatározásában, hogy eljött az ideje a gyógyításnak. Bár adottsága nem olyan tökéletes, mint egy tisztavérű fajtársáé, azonban még így is képes meggyógyítani egy kartörést viszonylagosan rövid idő alatt.
    A fiú hálálkodó szavait szinte meg sem hallja, valahogyan természetesnek veszi, hogy segített rajta. Figyelmét inkább a búvóhelyük környékének pásztázására fordítja, és fölöttébb módon megnyugszik, mikor semmi különöset nem észlel. Éppen ezért Rag kérdésére Lana egy néma bólintással válaszol, azután közvetlenül utána kifordul a mélyedésből. Arra azonban nem számít, hogy a biztonságosnak hitt terepen egyszeriben megragadják karját,  mihez – mint később tapasztalata -  egy képszakadás is társul, elvégre legközelebb már arra eszmél, hogy arca a nyirkos padlóhoz nyomódik.*
    -Mi a…? *Fogalja össze száguldó gondolatai azonos pontját, miközben komótosan álló helyzetbe tornássza magát. Szemének sugara ekkor találja csak meg a még mindig földön heverő, minden bizonnyal eszméletlen fiút.*
    - Ragnar, ne merészeld…! *Hangjából az aggodalommal keveredett meglepődés tükröződik. Azonnal a másik mellett terem, kezeit pedig a fejére fekteti. Ismételten gyógyítani szeretne, ám a jól ismert bizsergető érzéssel járó halvány derengés most elmarad, képessége nem működik.*
    - Gyerünk! *Bíztatja saját magát Lana, miközben egyre erőteljesebben koncentrál, de mindhiába, nem képes meggyógyítani a fiút. Tenyerét néhány perc után elveszi Rag tarkójáról, és saját haját szántja inkább vele végig. Ajakit kétségbeesett sóhajtás után enyhén beharapja, így igyekszik visszagondolni, hogy mit tanult a varázs nélküli gyógyításról. ~Mozdítható?~ Ötlik fel benne az első ötlet, minek mellékhatásaként végigtapogatja Ragt. Szerencsére nem érez komolyabb sérülést az ujjai alatt, így némileg megkönnyebbülten fordítja meg az ájultat.*
    - Ha azt gondolod, hogy egyedül én leszek eszméletemnél, míg azok megkínoznak, tévedsz. *Beszél a fiúhoz, miközben ad neki néhány pofont, a fölébresztés céljából. Ha nem sikerülne neki, valahogyan fölszenvedi társát a hátára, majd az ágyra fekteti, ahol újabb szólongatással megtűzdelt pofon áradatban részesíti.
    Abban az esetben, ha a fiú továbbra sem ébredne föl, körül fog nézni egy kicsit a cellában. Menekülési útvonalak, varázst akadályozó tárgyak, megfigyelő berendezések, és nem utolsó sorban tájékozódási alapot biztosító jelek után kutatva.*

    Ajánlott tartalom

    Veszélyes kalandok Empty Re: Veszélyes kalandok

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Pént. Feb. 21, 2020 2:20 am