by Catherina C. Williams Hétf. Júl. 21, 2014 6:07 pm
*Cath egy pillanatra elbizonytalanodik, majd céltudatosan elindul az Idézőmágia terem felé, és belép. Már ez alatt az egy év alatt is igen megkedvelte ezt a tantárgyat. Mindig tud számára meglepetéseket okozni. Ez a vizsgán se lesz másképp úgy tűnik... ezt azonnal érzi, amint belép az ajtón, és egy igencsak romos kis házban találja magát, és egy pergamen tudatja vele a feladatát. *~ Ősi gyűrű? ~* Gondolkodik magában, és már most lázas izgalom önti el. Persze jó értelemben, és egyenlőre még nem a félelemtől. Nem sokkal később pedig már meg is hall egy morgáshoz hasonlító hangot, és lelki szemei előtt azonnal megjelenik egy nagyra nőt, vicsorító, habzó szájú fenevad. Még a gondolattól is libabőrözni kezd. *~ Miért van egy olyan rossz megérzésem, hogy csak afelé van a megoldás, ahonnan ez a rémisztő hang jön? Nem lehetne egyszer édes kiscicák után menni, vagy mondjuk kolibrik, esetleg nem emberevő aranyhalak után? ~* Cath egy lemondó sóhajjal kísérve elindult a lépcsőn felfelé, és megpróbált minél nesztelenebbül lopakodni, félve minden apró kis reccsenéstől, amit esetleg a padló kiadhat. A morgás egyre erősödött... a lány már levegőt is csak félve, kicsiket kortyolva mert venni. Mielőtt teljesen felért volna, még megállt egy pillanatra, hogy lenyugtassa egy kicsit magát. De tudta, hogy így is, úgy is fel kell mennie, szóval minél tovább halogatja, annál tovább ragad itt. Így minden csepp megmaradt bátorságát összeszedte, amelyek még nem szaladtak ki a világból, és megtette az utolsó lépéseket is. Magában elkáromkodta magát, amikor megpillantotta a hátborzongató hang forrását... egy pokolkutyát. *~ Fantasztikus...~* A kutya hatalmas volt, tekintete vadságot tükrözött, egész lénye ellenséges volt. Tett egy lépést Cath felé, de a lány nem hátrált meg. Nem sűrűn futott még össze ilyen fenevadakkal, de nem mutathatta ki a félelem egyetlen apró jelét sem. A lány nem vette le a szemét a lényről, miközben magában valamiféle megoldáson agyalt. *~ Oké... lehet nem lesz valami sikeres, de... gyerünk. ~* Felidézte magában a megfelelő varázsigét, miközben előhúzta az egyik íját. *- Canes Infernus. -* Mondta, mire azonnal megjelent mellette egy édes kis szőrpamacs. Cath már-már elmosolyodott, de ekkor a másik fenevad felborzolta a hátát, és lelapult a földre, mint aki támadni készül, és a kis aprósággal csak egy pillanatig foglalkozott, majd ismét a lányra fókuszált, bár mintha idegesebb lett volna. Cath élesen beszívta a levegőt, amíg a helyére illesztette a nyilát, és célba vette a szörnyeteget, majd lőtt. Ugyanabban a pillanatban pedig a lény elrugaszkodott, hogy a vámpírra vesse magát, de a nyíl és még valami hirtelen megállította. Cath nem látott sokat a két kutyából, szinte összemosódtak, ahogy marcangolták egymást, és próbáltak mindketten felülkerekedni a másikon. Csak egy nagy szőrkupacot látott. Az állatok fel-fel nyüszítettek, ha a másik megmarta. A lány pár pillanatig torkában dobogó szívvel figyelte az állatok harcát, míg hirtelen az egyik hatalmas puffanással nekicsapódott az egyik közeli falnak, és elterült a földön. A másik teremtmény Cath felé fordult, morogva, vicsorogva, és fenyegetően megindult felé. A lány azonnal tudta, hogy ez nem az, amelyiket megidézte. Villámgyorsan felhúzta az íját, célzott és lőtt, majd még egyszer. A lény mindenütt tele volt már sebekkel, de kitartóan ment a vámpír felé, aki mindeközben hátrált és egyre vészesebben közel került a lépcső pereméhez. A lány érezte, hogy nincs menekvés... így utolsó reménységeként előhúzott egy tőrt a csizmája szárából.*
//Gonosz teremtmények 1. Pokolkutya
Varázsige: Canes Infernus
Leírás: Meglepő lehet, hogy a varázsige kiejtése után nem egy vérszomjas szörnyeteg jelenik meg, hanem egy aranyos, pufók, pár centis lényecske. Ez azonban egy remek elterelés, ugyanis ezek a teremtmények csak addig néznek ki ilyen ennivalóan, amíg a célszemély őket nézi. Amint elfordul, vagy a lény a hátuk mögé kerül, egy borzalmas szörnnyé változnak, és megtámadják az illetőt. A célpontot mindig a megidéző választja ki, aki mentális utasításokkal képes mozgatni és támadásra utasítani a lényt.
Hatóidő: Átalakulás után kezdetben tíz percig, sok gyakorlással és hozzáértéssel akár órákig is az idézőmágus mellett marad.//
A hozzászólást Catherina C. Williams összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Júl. 21, 2014 6:11 pm-kor.