by *Nem tudom képes lettem e volna így a többiek szemébe nézni, de igazából azt igen, hogy csak két barátommal vagyok ilyen őszinte. Összesen kettő, hogyha Victoriát nem számolom bele, de hagyjuk. Ahogyan figyelem Ragnart és elkönnyezek, nem bírom, tényleg fáj nekem itt hagyni őket. Aztán ahogy elkezd beszélni hozzám valameddig, felfogom azokat a dolgokat, amiket mondd, de nekem most kell döntenem a dolgokról.* -Eszedbe ne jusson. Ezért nem szóltam Henriknek. Ragnar ezt nem teheted meg.*Szólok vissza kissé halk hangon és hallgatom továbbra is amit mondd. Igyekszem mosolyogni és ölelem továbbra is és beszippantom az illatát.* -Éppen ez az Ragnar.. nem akarlak titeket elveszíteni és te is ott voltál ugyanúgy. Kiegészítettük egymást és aztán jött Rik és a többi dolog, de értsd meg. Ez.. ez az én dolgom. Nekem is olyan vagy mintha a bátyám lennél, sőt tulajdonképpen az is vagy hiszen te láttál felnőni, és ha valami volt, akkor te is megtudtál vigasztalni. Figyelem Ragot és igyekszem egy pillanatra abba hagyni a könnyezést. Utálok búcsúzkodni ezt ő is tudja. Aztán amikor megfogja mind a két vállamat és egymás szemébe nézünk, elhidegül a tekintetem.* - Sajnálom, de nem engedhetem, hogy bajod legyen. *Mondom a srácnak majd sóhajtok egyet és egy varázslat segítségével odarögzítem a földhöz. Nem tehetek, róla viszont fáj az a tudat, hogy belegondolok, abba az a mocsok megölné őket is.* - Tudod.. nem akarok hazudni neked, de ezt azt hiszem muszáj kimondanom.*Szorul össze a torkom és nem akarom bántani őket, de kénytelen vagyok rá.* - Sohasem bírtam a csapatot még Henriket sem. Tudod egy dologra azért jó volt ez az egész, hogy kitanuljuk egymás dolgait. Csak azért mentem bele ebbe az egészbe, hogy ti ketten megnyugodjatok. Végig csak színleltem. Jól tudok játszani igaz?*Teszem fel a kérdés hideg tekintettel, és ha a levelet elolvassa, akkor tudni fogja mit miért tettem. Féltem őket és az, hogy kiszámíthatatlan vagyok az egy másik kérdés.* - Tudod mi a furcsa? Hogy tudtam eddig tökéletesen játszani ezt a szerepet nem tudom. Talán ezért jó, hogy elkezdtem színészetet tanulni. Tökéletesítsem a szerepet.*Ha egy pillanatra nem is, de később leeshet neki, hogy mit miért teszek. Abba hagyom a könnyezést és érzelem mentesen beszélek róluk. Érzem a gyomromban a görcsöt, fáj.. de.. nem tehetek róla.. ha visszajöttem, bocsánatot kell kérjek a többiektől. Még Ragtól is.Sóhajtok egyet és nem akarom ezt tenni, és kavarog a gondolatom. Nem tudom , hogy voltam képes ezt elmondani kimondani miközben tudjuk azt, hogyan éreztem iránta viszont ez azért.. más.. ellent mondás tudom. Azt hiszem utoljára átölelem Ragot és pillantást veszek a kutyáimra.* - Sajnálom.. remélem látjuk még egymást.*Mondom szívszorítóan az utolsót azért és az érzelmes lidércből a hidegvérű gyilkos előjött. Hogy voltam képes ezt mondani? Még mindig nem tudom felfogni és istenem.. ez rosszul esik.. árnyékosulok és utánam nem tud jönni hiszen odarögzítettem és felmegyek a hajóra majd olyan helyre megyek ahol nem lát. Ott aztán előjövök és a földön összekuporodva a térdeimet magamhoz húzva az arcomat közéjük temetem és csak sírok.. nem akartam ezt..*
+13
Jonathan Acerlot
Christopher Acerlot
Ragnar Solberg
Amanda Helgesen
Naomi Verhoeven
Richard A. Wallmart
Michael
Giselle Céline Marceau
Kamen Grozdan Branimir
Rebecca Taylor
Arleena Queen
Maureen Caiside
Lucien du Bois
17 posters
Dokkok
Ragnar Solberg- .::Diák::.
*A tiltakozására megrázom a fejem. Már hogy ne jutna eszembe? Mit képzelt, majd tiltakozás nélkül itthagyom? Na persze, azt hittem, ennél jobban ismer. Bár az tény, hogy Rik nehezebb eset lenne.* - De megtehetem, tudod jól, hogy megtehetem. *Jelentem ki elutasítást nem tűrő hangon, bár már most érzem, hogy ennek nem sok eredménye lesz. Kezdek egyre jobban pánikba esni... És még mindig igyekszem ezt nem mutatni, de nagyon nehéz. Legszívesebben megráznám és rákiabálnék, hogy márpedig nem megy az ég világon sehova, de azzal nem érnék el semmit. Így hát próbálom nem mutatni, amit érzek, azt az egyre növekvő félelmet és bizonytalanságot, ami átveszi az uralmat felettem. Nem válaszolok semmit a szavaira, csak némán állok és hagyom, hogy beszéljen. Aztán pedig elmondom neki, hogy nem fogom elengedni egyedül. Amikor azonban leeresztem a kezem, nem azt a választ kapom, amire számítottam. Érzem, hogy a lábam a földhöz ragad és képtelen vagyok megmozdítani. Szemöldök ráncolva nézek Amandára, nem értem, miről beszél. Nem vagyok képes felfogni, hogy hogyan mondhat ilyeneket. Talán ha egy pillanatra belegondolnék, azonnal rájöhetnék, hogy hazudik, azért, hogy ne kövessem, így viszont csak állok ledermedve, még ha tudnék mozogni sem moccannék meg.* - Amy, te most miről?... *Kezdek bele, de nem tudom befejezni a kérdést. Hangom döbbent és talán még ijedt is. Nem tudom elképzelni, hogy hogyan teheti ezt. Tényleg ennyire félreismertem? Valóban végig színészkedett, és mi nem vettük észre? Ki hazudott még nekem? Ha ő, a fogadott húgom megtette, megtehette akárki más. Vajon mi hazugság még? Úgy érzem, mintha gyomorszájon vágtak volna, levegőt is alig kapok. A szemébe nézve semmit sem látok, csak az érzelemmentességet. Vajon msot hazudott, vagy két perccel ezelőtt? Össze vagyok zavarodva, a gondolatok kavarognak a fejemben, nem tudom eldönteni. Amikor átölel, nem ölelek vissza, hanem ellököm magamtól, és szinte suttogva kérdezem.* - Miért? *Majd figyelem, ahogy árnyékosul és felszáll a hajóra. Még mindig nem mozdulok, nem próbálom megtörni a varázslatot, csak állok és figyelem a távolodó hajót. Aztán, ahogy a gondolataim lelassulnak és helyre állnak, mintha a megfelelő helyre kattanna valami, hirtelen leesik. Hazudott. Hogy ne menjek utána, hogy hagyjam elmenni! Okos, okos trükk. Én pedig bedőltem neki, a hajó pedig már kiért az öbölből, és én nem tehetek semmit. Jó pár perc szenvedés után sikerül csak megszüntetnem a varázslatot, majd lépek párat a dokk vége felé, s a végtelennek tűnő vizet nézem, meg a hajót, ahogy egyre távolodik, míg végül csak egy kis pontocska válik belőle. Átvágott, de rendesen. Én pedig elhittem. És most... talán sosem látom többé. Érzem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon - elképedve törlöm le. Nem is tudom, mikor sírtam utoljára. Beugrik egy kép, egy sötét szobáról, egy tölgyfa ajtóról, ami a tenyérnyomomtól véres. Üvöltés, a saját üvöltésem, a könnyeim, ahogy a véremmel és Kai vérével keverednek. Kintről halálsikolyok, dulakodás. Megrázom a fejem. Most nem történhet meg ez. Lenézek, a kezemben szorongatott levélre. Henrik. Oda kell adnom neki. Mégsem mozdulok meg, még jó ideig nem. Már nem ellenkezek, hagyom, hogy a könnyeim némán csorogjanak le az arcomon. Aztán letörlöm őket, megfordulok, s füttyentve a kutyáknak az Akadémia felé indulok, felkészülve rá, hogy félretegyem a saját érzelmeimet. Henrik mérges lesz, és ki lesz akadva, ez már biztos. Elég lesz neki a saját problémája, nem kell látnia az én szenvedésemet is.*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*Sok minden történt az elmúlt napokban. Ahogy a napok telnek egyre nehezebb ez az egész dolog. Az iskolában így is sok mindenki itt van pedig nyár van és ilyenkor utazni szoktak vagy kéne.. De a legtöbben még is itt töltik minden idejüket. Ahogyan mi is. Nicoleal teljesen jól el vagyok ha bár be szerettem volna mutatni a családomnak, erre lehet nem lesz semmi szükség. Ugyan is én ezt nyilvánosan kijelentettem anyám irodájában, hogy kerüljön el, mert ha nem teszi meg én magam fogom kinyírni. Azt, hogy harcolok az ösztöneimmel igyekszem leküzdeni a haragomat és nem tervezek senkinek sem ártani. A dokkoknál leülök és bámulom az érkező és a távozó hajókat. Aztán el is fekszek és közben becsukom a szememet és beszippantom a friss levegőt. Egy halász nadrág van rajtam, egy papucs és egy fehér póló. Kb ugyan az amibe tegnap láthattak a többiek, mert az egész estét kint töltöttem Qarinba.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
* Amikor már órák óta keresi a testvérét, úgy dönt, hogy körülnéz a dokkoknál is így megtalálja az öccsét éppen amint fekszik csukott szemmel. Így hát elindul felé leül majd halkan megszólal.* -Chris, beszélhetnénk? * kérdi meg az öccsét és reméli, hogy az nem fog kapásból neki ugrani, hanem nyugodtan megtudják egymás között megbeszélni a most történt dolgokat. *
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*Kinyitom a szemem a napsugarai csak úgy beragyogják a helyet. Nagyon remek idő van Nicoleal valamikor tervezünk piknikezni menni legalább mi is kikapcsolódunk. Ha bár csodálkozom azon, hogy még így is el vagyunk többnyire, hogy mostanában igyekszem idióta lenni és tréfálkozni. Na jó.. Jót tesz a testvéremmel való együtt lét. Bár neki kéne valami lányt találnia. Amikor meghallom a hangját sóhajtok egyet aztán felülök. Egyáltalán nem meleg amin ülünk kellemes és úszni nem igazán lehet itt, bár majd máshol fogok erre valóak a tavak vagy éppen az öböl. Azért sajnálom a lányokat egy ilyen jó pasiról maradnak le mint én. Na jó kezdődik az egoistázás. Először csak bámulom a hajókat még nem igazán nézek Jonathanra. Nem is tudom mit gondoljak erről az egész dologról. Bonyolult és nem is tudom mihez hasonlítsam.* - Beszéljünk, végül is pokolra nem fogok jutni.*Mondom elviccelve aztán sóhajtok egyet.* - Ki fogom nyírni azt a nőszemélyt… de félek az lenne a vesztem, hogy az iskola meg engem nyírna ki.*Nem is tudom mit mondjak rá. Egyenlőre csak a dühöt érzem és ez nem a testvérem felé irányul.* - Mióta keresel?*Teszem fel a kérdésem és rápillantok majd vissza a hajó felé.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
* Miután Chris felül és lassan, de legalább válaszol a kérdésemre sóhajtok egyet, majd válaszolok.* - Úgy akartam, hogy tőle tudd meg, hogy nehogy olyan ostobaságot csinálj, mint amit ott az irodában csináltál. Igen gyorsan terjednek a hírek és azóta kereslek téged és beszélni akarok veled. Figyelj, hülyeséget ne csinálj, ha megölöd, azzal nem csak magadnak teszel rosszat hanem nekem is és Nicolenak is és nem hiszem, hogy ezt szeretnéd. * mondom neki, aztán sóhajtok egyet és folytatom.* - Tudom, hogy most nagyon dühös vagy és haragszol mindenkire, lehet, hogy rám is. Nem tudom, nem látok a fejedbe, de próbálj meg nem gondolni arra a nőszemélyre akiről eddig azt hitted, hogy az anyád. Sajnos, ezen nem tudsz már változtatni. Gondolj a jövőre, arra, hogy most hogyan tovább, de remélem azért tudod, hogy rám számíthatsz bármibe is tervezel belevágni. Egyetlen egy dologba nem segítek megölni őt, de tényleg bármi van szólj és ha tudok segítek. * mondja az öccsének és ezúttal nyoma se látszik rajta annak a komolytalanságnak ami az esetek többségébe jellemzi őt.*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*Mit is képzeltem… Ha bár az egész világra nem is lehetek dühös és neki ugrottam Amarillának azt hiszem jó, hogy ott volt Reed bár el felejtettem megint a teliholdat. Mint mindig.. Ugye milyen rossz érzés?* - Igazából nem is nekem fájt ez az egész hanem Reednek.*Mondom Jonathannak aztán, hogy a fél iskola hallotta az ordibálásomat, nem is tudom, mihez kezdenék. Igaza van Jonathannak az a baj, de most a dühöt érzem és neki ugranék legszívesebben.* - De ő egy kétszínű.. azt se tudja milyen az élet.. azt, hogy tudja megkeverni a lapokat remekül, tud.. Családot elválasztani? prímán.. bele lehet venni a listába. Aztán eszembe jutott az is, hogy ez a nő kicsoda is valójában. Ez a valódi oldala vagy az amit a kis barátjának mutat..*Ki nem állhatom Reedet szóval ja. Így beszélek róla..*- hé.. próbáljuk meg nem szóba hozni és akkor talán megpróbálok nem gondolni rá. Tesó, gondolj te a jövődre. Először is.. Fel kéne normálisan öltöznöd.. kell egy normális barátnő.. és a hajadat is rendbe kéne szedni.*Mondom neki viccelődve bár tény, hogy barátnő tényleg kell neki.* - Te figyelj itt akarunk ücsörögni és lelkizni? Úgy tudtam ez nem a te műfajod.*Hozom fel neki és igen tényleg igyekszem el is viccelni és nem felhozni.* - Egyébként meg bármi is lesz úgy is együtt maradunk vagy így vagy úgy.. de azért el venni nem foglak feleségül. Majd Nicolet.. *Mondom nevetve és tovább hülyéskedve.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
* végighallgatom az öcsémet és már épp válaszolnék, hogy neki, hogy azért lelkizni is tudok amikor beleköt a kinézetembe.* - tökéletesen jól nézek ki, a lábaim előtt hevernek a nők ha nem vennéd észre. * mondom hülyéskedve és elterelve én is a szót arról amiről beszélünk és hirtelen ötlettől vezérelve felhozom.* - Mi lenne ha elmennénk az Alagsorba? * kérdezem meg az öcsémtől és még tréfásan hozzáfűzöm.* - Még egy nőt is fizetek neked. Nicolenak meg nem kell tudnia róla. * mondom, és ha beleegyezik el is indulok az alagsorirányába, hogy egy kicsit feldobjuk ott a hangulatot és persze, hogy megmutassam Chrisnek, hogy én igenis könnyen felszedem a nőket.*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*Hát tudok kötözködni, de hát nem tehetek róla. az imidzsemhez tartozik , szóval .. ráadásul idegesíteni kell a tesót, hiszen ha én nem teszem ki fogja? Amúgy meg Jonathannak legalább nincsen fájdalmas világ nézete mint ami nekem van.* - Jelenleg én heverek a lábad előtt.. és tudtommal nem nő vagyok…*Vonom fel a szemöldököm és egy-egy ha azt nézzük állás szerűségben. Szeretek ilyen téren versenyezni ha bár tantárgyakban tudom, hogy a fekete mágia közel állt hozzám, de lehet vissza fogok rá térni. Alagsort felhozván felvonom a szemöldökömet..* - Alagsor jól hangzik. Múlt héten voltam lent, de úgy tudom nagyon ellenőrzik a legutóbbi verekedés óta amit hallottam. De balhéba nem keveredünk szóval mehetünk.*Aztán amikor közli, hogy nőt is fizet sóhajtok egyet…* - Amit nem tud az nem áj elven alapuljon mi?*Nevetem el magam aztán eszembe jut valami.* - akkor csináljuk úgy, hogy te neked is, vagy felelsz vagy merszezzünk. Úgy tudom, hogy az alagsori tyúkok szépek és mintha az egyik diáktársunk ott melózik.. arra ráhajtanék..*Gondolkozok el, de lehet nem lenne jó ötlet végül is egy őrzőről beszélek.* - na induljunk. Még szerencse, hogy tökéletes a külsönk.. de ha Nicole rajta kap, te iszod meg a levét.*Nyújtom a kezem és mi ütött belénk nem is tudom. Szimplán jól érezzük magunkat.*
Lisa Deadwood- .::Városi Lakos::.
*Lassan halad felfelé a kikötőtől és igyekszik mindenkit szemrevételezni. Gyakran jár le, leginkább azért, hogy ellenőrizze nem érkeztek-e gyanús idegenek - pontosabban a Deadwood család vagy azoknak a kémjei - a városba. Épp a mobiljával szórakozik, már egy ideje Matt-tel sms-ezget, felvették vele a kapcsolatot, legalább is a bátyja, a család jó felébe tartozók és teljes védelmet akarnak biztosítani Lisának. Viszont ahhoz el kéne hagynia Qarint... Azt pedig őszintén szólva egyáltalán nem szeretné. Valahogy teljesen a szívéhez nőtt ez a hely és elhatározta, hogy itt szeretné megszülni a kicsi kis Heloise-t. Amúgy a lány csak kicsit rikít a kikötőben egy fehér trikóban, egy fehér nadrágban, egy fekete bőrkabátban és egy fekete edzőcipőben. Persze az is az álca része, hogy így öltözködik, valamint az új Lisa a közelében sincs a réginek. Sem öltözködés, sem viselkedés terén. Bár mondhatjuk, hogy az új és a régi Lisa még mindig ádáz harcot vív a lányban és még nem tudta eldönteni, hogy mit is akar.*
Vendég- Vendég
*Ma i nap egész érdekes volt bár ha azt lesz vissza kellett menni az iskolába. Az iskola padba ülve igen furcsa volt. Tanulni tanult a srác bár a saját tudásából érte el azt amit össze szedett. Arian nem az a fajta aki tanul. Most jelenleg a dokkok felé haladva, hogy elköszönjön apjától, mert valami ügyet kell elintézzen. Kapcsolatuk egy fokkal jobb, bár Thorral jobb vigyázni hiszen ő teljesen kiszámíthatatlan. Mindenesetre rendezi a srác a kapcsolatait csak Amandával nem hiszen az a lány most abban van, hogy Lovise árulta be őket és egyszerűen nem képes hinni annak a dolognak, hogy Thor képes megváltozni. Az a baj, hogy a fiú 1005-osan is védi ezért az apját, tehát ha Amy bántja neki vége. A dokkoknál állva csak felnéz az égre és lassan vissza kéne indulnia az iskolába. Aztán amikor a hajó elindult megfordulván észre vesz egy lányt és elmosolyodik.* - Csak nem rossz fiúk után leskelődsz? Nyomozó vagy?*Kérdezi meg zsebre tett kézzel. Ő egy farmert visel és Mortentől elcsórt egy fekete pólót szóval a srác úgy is lefogja cseszni.* - Ariannek hívnak téged?*Érdeklődik a lány felől bár amennyit lát a sötétben az angyal.* - Sokan szoktak lenni egyébként esténként ekkor nagy a forgalom…*Tovább fecseg, de ha zavarja a lányt akkor Arian egyszerűen el is megy.*
Lisa Deadwood- .::Városi Lakos::.
*Mikor egy ismeretlen fiú hozzászól, hát, enyhén szólva meglepődik és ez pár pillanatig az arcáról is visszatükröződik. Nem, nem mintha a srác jelenléte meglepte volna, kezdi megszokni, hogy Qarinban csak úgy leszólítják az embert, inkább az lepte meg a lányt, hogy milyen jól beletrafált a srác... Vagyis a leskelődős részbe.* - Nem, csak gondoltam sétálok egyet. *Mosolyog a másikra és inkább kihagyja a srácot a bérgyilkos családi kémes dolgokból. Elég, hogy magára vigyáznia kell ez miatt, nincs kedve mást is bajba keverni.* - Lisa. *Csúszik ki a rendes neve a száján véletlenül és átkozni kezdi magát, amiért ilyen figyelmetlen... A saját élete forog kockán, erre csak úgy elárulja magát! És mi van ha a srác a Deadwood család kéme? Oké, a lány elkezdte gyártani az összeesküvés elméleteket. Szegény srác, ha tudná mi jár a lány fejében... Nos, valószínű, hogy itt hagyná.* - Igen, dehát ilyen a városi élet. *Kuncog a lány és egyenlőre eljátsza a megszokott szerepét, remélve, hogy a srác nem egy besúgó...* - Városi vagy, vagy a suliba jársz? *Kérdezi a lány, miközben kicsit alaposabban felméri a fiút, még mindig nem ismerős neki, sem az iskolából, sem a Deadwood családból.*
//FAGY//
//FAGY//
Vendég- Vendég
*Talán sok minden megváltozik, de mi van ha még sem? Arian elképzelése az, hogy normális család és mindennel együtt véve tökéletes legyen Tökéletesség tökéletessége ez az egész mottó és persze oda figyelés. Elmosolyodik már amennyire látszik a sötétben és természetesen folytatólagosan folytatják a beszélgetést.* - Sétálás jó dolog. Pláne éjszaka..*Hümmögve gondolkozik azon ki is lehet ez a lány.* - Szép neved van Lisa. Olyan csengő név.*Mondja a lánynak kedvesen és Arian már csak ilyen.* - Igazából mind a kettő. Városba költöztünk pár hónapja elég bonyolult dolog. De az iskolába járok. Miért kérdezed? Félsz valamitől?*Érdeklődik felőle, mert valamit furcsáll a lányon, de nem tudja mit. Előbb vagy utóbb úgy is rájön és ha rájött akkor rávezeti tőle nem kell félni. Pont tőle akit meg akarnak ölni hát igen… Eléggé érdekes szituáció, de azért védelmezi az apját Amanda elől.*
Lisa Deadwood- .::Városi Lakos::.
*Tökéletes család, hmm, na ez az ő álma is. Békében élni a kis családjával, minden bérgyilkos nélkül a háta mögött. Bár ez egyenlőre csak egy álomnak tűnik a lány számára, de Heloise jelenti számára a reményt. Valamint a két bátyja, Colin és Matt. Talán ők tudnak segíteni a lányon.* - Igen, ilyenkor legalább nincs olyan meleg. *Mosolyog a lány szelíden és ez valahogy nem változott, még mindig jobb szereti az estéket, mint a nappalokat.* - Köszönöm. *Kuncog a lány és mondhatjuk, hogy ezt még nem mondta neki senki. Bár annyira nem is érdekli, valahogy az a rossz szokása, hogy a bókokat nem tudja értékelni, az megmaradt.* - Nem, csak kíváncsiság, mert még nem láttalak a városban. *Nevet a lány, teljesen hihető az előadása, ha a srác tudná, hogy mitől is mennyire is retteg a lány... Nos igen, biztos, hogy nem lenne már itt. Hát, elég sok mindent furcsállhat a lányban: egy, eléggé sápatag lehet, de ugye ez a terhességgel jár, kettő retteg attól, hogy megölik őt és a még meg sem született gyerekét.* - Nem emgyünk el valamerre? kezd kicsit hideg lenni. *Kérdezi a lány és nem ártana bemenni valami fűtött helyre, nem hiszi, hogy jót tenne a babának, hogy a hidegben futkosik...*
Vendég- Vendég
*Nem igazából ez csak álom bár van egy bátyja két bátyja aminek roppantul örül Philip neki mostoha estvérként néz rá és ez elég az idő gyönyörű ahogy felpillant az égre és természetesen örül annak, hogy mindenképpen szép az idő, de hát ősz van és lassan beköszönt a halloween is. Csokit vagy csalunk. Szeret bókolni, de most ezt teljesen szép gesztusnak szánta azt, hogy a nevét dicséri.* - Ja értem igazából tudod a bátyámmal lehet látni bár amennyit kijárkálok mostanában. Örülök annak, hogy nem tudom milyen tervet csinál az apám és inkább kialakítom a magam életét, meg amiben szerepet kap az új családom.*Hát igen Arian elmondhatja ezt és örül is ennek.* - Már kezdtem azt hinni, hogy azért kérdezed, mert téged is üldöz valaki.. nem vagyok ám valami bérgyilkos nem kell tartanod. Szerencsére nem születtem olyannak aki bánthat másokat. Nem lennék rá képes.*Feleli és valóban így van, de hát ez természetes. Szinte jó társaság Lisa úgy érzi.* - Sétálhatunk. Mondd csak Lisa régóta élsz itt? Vagy te is jártál az iskolába? Mintha velem egy idős lennél azért kérdezem… de lehet tévedek.*Gondolkozik el és igen ezen képes agyalni ki mennyi idős.*
Lisa Deadwood- .::Városi Lakos::.
*A lány még nem tudja, hogy álom marad, vagy valósággá válik-e, de erősen reménykedik. Legalább ha családja nem is lesz, de maradjanak életben... Ezzel ő már bőven elégedett lenne.* - Hm, értem. *Bólogat a lány és a szája szélét kezdi rágni miközben a földre mered. Igen, általában így szokott gondolkodni.* - Ki a bátyád? Hátha ismerem. *Kérdezi a lány mosolyogva.* - Miért, téged üldöznek? *Bukkan ki a lányból és igazából végig sem gondolta ezt a kérdését. Ma valahogy túlságosan is meggondolatlan. Lehet, hogy a fáradtság teszi?* - Nem, bár, már régóta utazgatok Qarin és London között, de véglegesen most költöztem ide. Amúgy tavaly én is idejártam, csak... Családi ügyek miatt itt kellett hagynom a sulit. Most meg már nem mehetek vissza. *Feleli a lány és az okot inkább nem nevezi meg. Végülis, ha a srác alaposabban felméri, akkor talán láthatja a lány hasát, bár még csak a 4. hónapban van. Milyen gyorsan tellik az idő... Mintha csak tegnap lett volna, hogy nem jött meg neki és a gyanú kedvéért vett egy tesztet.* - Igen, veled egy idős, vagyis, én idén leszek 19. *Feleli a lány és ha belegondol, hogy még csak 19 éves és terhes... Nos, enyhén bűntudata van.*
//Fagy//
//Fagy//
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
*A tenger hullámainak nyugtató morajlása kristálytisztán hallatszik a közeli kocsmából kiszűrődő zaj hátterében. A kocsmából kiszűrődő fény és a hold halvány sugaraitól elrejtőzve egy férfi hangja hallatszik. Hallhatóan hevesen magyaráz valakinek. Ittas állapota látható önbizalmat adott neki, és elég bátorságot, hogy a kíváncsi szemektől távol is szóba elegyedjen holmi idegenekkel. Erős gesztikulációi és hanglejtése arról árulkodik, hogy éppen próbál valakit levenni a lábáról. Egy cigarettát tartó magas, vörös ruhás nő áll a közelében a falnak támaszkodva. Unott, mégis éber tekintettel figyeli a férfit, miközben elegánsan kifújja a füstöt. A zaj felerősödik a kocsmában, majd egy eltörött üveg hangja hallatszik a csendben. A férfi közelebb lép. a nőhöz. Mozdulata bizonytalan, s egyben határozott is. A nő hátrabillenti a fejét, még szív egy utolsót a cigarettából, majd a földre dobja. Ismét a férfire néz, majd egy hirtelen mozdulattal közelebb kerül hozzá és a nyakába harap. A férfi meglepettségében egy hangot sem ad ki, csak elterül a hideg kövön. A nő kiéhezetten szívja a vért, ami egész arcát beteríti. A férfi nyaka már nem látszik a harapástól és a vértől. Miután befejezte a dolgát, a nő feláll, és megnyalja a száját, majd egy könnyed mozdulattal elővesz egy zsebkendőt a ruhája dekoltázsából, s letörli az arcát. Szeret ide járni. A dokkoknál mindig talál valakit, aki öntudatlanul belemegy a játékába. A kocsmából kiszűrődő zaj pedig elnyomja az esetleges sikolyok vérfagyasztó hangját. Amélie kifordul a sarkon, és a tenger felé indul. Könnyed léptekkel halad fekete magassarkújában. A beton peremét elérve a vízre néz. A hold sugarai megtörve világítanak a hullámokon. Minden sokkal valóságosabbnak tűnik. Vagy még inkább közelibbnek. Érzi, ahogy a szél végigsimít a bőrén. Hallja a morajlást. És mindezt sokkal erőteljesebben mint eddig valaha. Egy új időszámítás kezdődött, mikor átváltoztatták. Egy új életé, ahol ő mondja meg, melyik bábu hová lépjen a sakktáblán.*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*Talán nem a legjobb napot választotta a kereséshez. Az alkímia órát élvezte bár a tanár kicsit furcsa. Egyébként meg a srác mostanra elvégezte a varázslatot hiszen beszerezte az utolsó hozzávalót aztán látta, hogy megjelent a lány neve a dokkoknál… Írt egy sms-t Nicolenak, hogy ha baj lenne és nem jelenne meg merre felé keressék aztán ennyi. Testvérének nem kell tudnia hova készül, de mivel felbukkant a szigeten a lány így hát utána néz. Nem szeretné kockáztatni az életét, de még is megteszi. Ahogy a dokkokhoz ér, megpillantja a lányt.* - Örömmel látom, hogy visszatértél. Remélem a fizetésért jöttél.*Mondja egy maró gúnnyal és elindul a lány felé. Hát Christopher tud meglepetés szerűen érkezni, de most nem. Öltözéke egy világosabb színű farmer és egy fekete ing meg egy bőrkabát.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
* Jonathan, észrevette óra után, hogy testvére elindult kifelé a szigetre és az elméjében kutatva hamar rájött, hogy miért megy el Chris. Szóval, csak tisztes távolságból követi és amikor megáll a tesója a lánnyal szemben ő is úgy dönt, hogy előjön a sötétből és megszólal.* Ha már ilyen szépen összegyűltünk beszélgessünk egy jót mit szóltok hozzá? * kérdi meg mosolyogva zsebre tett kézzel és beáll pontosan Chriss és Amélie közé, hogy azok még véletlenül se ugorhassanak egymásnak és közben mind a kettő fejében, hogy előre lássa a gondolataikat és ne tudjanak semmi olyat csinálni amiről ő ne tudna.*
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
*Hideg fuvallat fut végig a kezén. Érzi, hogy már nincs egyedül. Azt is sejti, ki lehet váratlan látogatója. Már régóta várja a percet, hogy újra lássa egykori munkaadóit. a várakozás ma megszűnik. Chris hangjára még szélesebbre húzódik száján a mosoly. Elővesz egy másik cigarettát, s ujjhegyével meggyújtja azt, majd lassan megfordul.* - Úgy gondolom, a fizetségem már elhoztam.* Feleli mélyen a fiú szemébe nézve, miközben Jonathan is előtűnik a sötétből, s kettejük közé áll. Lenéző tekintetet vet először az egyik, majd a másik testvérre, majd mélyen a cigarettába szív, s egy kis idő múlva kifújja a füstöt.* - Nem tudom mit is kéne megbeszélnünk.* Hangja lekicsinylően cseng. Kicsit távolabb, a kocsmában valaki felkiált. Verekedés törhetett ki. De ez most nem érdekes. Jonathanre néz.* ~ Nem tudsz az elmémben olvasni. Lezártam előtted, és kíváncsiskodók előtt. Csak azt hallod meg, amit én akarok, hogy hallj. Érzem, hogy más lettél. Bár még mindig bűzlesz a kutyaszagtól, valami más is vegyül hozzá. felettébb érdekes. De ha azt hiszed, így megállíthatsz, tévedsz drágám.~* Egy gúnyos mosolyt vet a fiúra, majd elveszi róla tekintetét, s a csikket a földre dobva, majd rátaposva szólal meg immár mindkettő fiú számára hallhatóan.* - De harcolni, se játszani nincs kedvem. remélem hamar elmondjátok, amit akartok, mert ha nem, már itt sem vagyok.*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*A hülye idiótája el felejtette, hogy hol hagyta a cuccost. Neki rontana a lánynak, de ugye közéjük állnak.* - Tesó állj el az utamból.*Szól rá és igen pipa a lányra, amiért át verte a testvérét és nem csak őt. Szóval igen és neki rontana.* - Hogy merészelted átverni az öcsémet! Hogy merészelted átverni…*Morogja és beleszagol a levegőbe.* - Legalább könnyebb lesz megölni téged. Vámpír ifjonc..*Mondja a lánynak mérgelődve. Azután meg ugye rápillant a testvérére és az égre felpillant. Még telihold sincs.* - Nekem sincsen kedvem harcolni, de inkább beszélgessünk arról, hogy mi volt a célod.*Mondja és összekulcsolja a karját.* - Ne izgulj Johnathan majd megbeszéljük. Nem fogok neki ugrani.*Mondja neki, hogy nyugodtan félre állhat. Christopher gondolatai kicsit sötétek és eléggé depressziósok. Szóval amúgy is nyugtalan álapotú.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
* Mikor meghallja Amélie hangját a fejében elkezd kicsit turkálni a lány agyában és módosítja azt a gondolatát, hogy blokkolja előle a gondolatait és átalakítja olyan gondolattá, hogy minden gondolatát megmutassa neki.* ~ Tudod én is simán olvasok a gondolataidban és mint érezheted is meg is tudom változtatni azokat kényem kedvem szerint. Szóval mutasd meg minden gondolatodat nekem. Mert én nixe lettem. Szóval a gondolat olvasást és a gondolatmódosítást is képes vagyok elvégezni valamint az alakváltást is. Szóval mardjunk gondolatba a mi beszélgetésünk. Miért nem tudtál mellettem maradni? Én még most is szeretlek. Ezek után is.~ * mondja a lánynak aztán tesójához fordul.* - Tudom Chris. De énnekem tökéletesen jó itt. * mondja és nem mozdul onnan.*
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
*Rezzenéstelen arccal nézi Chris támadási kísérletét.* - Biztonságos volt. Amíg a célom el nem érem, gondoltam játszom egy kicsit. Mint máskor.* A fiú hangjára a fejében összerezzen. És ahogy érzi, hogy a gondolatai megváltoznak, megijed. Ilyesmit még sohasem tapasztalt.* ~ Kik ezek a nixék? Miért tudsz ilyesmiket?~* Fordul vissza hirtelen Jonathan felé. Tekintete rémült, mégis tekintélyt parancsoló. Nem gondol semmire. Egész lényét a hirtelen rettegés tölti be.* ~ Ne merd ezt még egyszer csinálni. Ne módosítsd a gondolataim. Hagyj békén. Nem kellesz és sohasem kellettél. Csak kihasználtalak. Érted? Fogd fel.~* Lehunyja a szemét, és egy pár percig szótlanul áll. Mikor újra kinyitja a szemeit már ismét magabiztos és a korábbi félelemnek nyoma sincsen.* - Elmondjátok végre mit akartok pontosan? Nem érek rá. Vagy inkább rátok. És ez így marad akkor is, ha nem szeretnéd.* Fordul haragosan Jonathan felé.*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*Christopher pedig igyekszik nyugodt maradni és Jonathanra néz és amikor rápillant a tesójára lenyugszik valamennyire. Igyekszik higgadt lenni még Nicole miatt is és gondolt rá szóval inkább figyel. Jobbra és balra is és igyekszik próbálni kiszűrni mi folyik itt.* - Téged még hozzá holtan. Megbosszulni amit vele tettél..*Mondja Chris.* - Azt a fájdalmat amit vele tettél, mert nem bírom azt a fájdalmat amit ő raja látok.*Mondja a lánynak és átváltozik Amélivé.* - Elmondod azt, hoy miért léptél le? Tudok gondolatodban is turkálni.*Hergelni próbálja a lányt és céloz a tesójának azzal, hogy ő is változzon át a lánnyá.Amúgy Christopher igen szórakozott kedvében van és persze nem ivott semmit.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
* Mikor a lányon megérzi, hogy az megijed tovább formálja annak gondolatait.* ~ Árulj el mindent, hogy miért kellett kihasználnod. És bármikor megcsinálom a gondolatmódosítást.~ * mondja a lánynak aztán átváltozik és egy a lánynak ismerős alak kerül elő méghozzá Maxime, majd megszólal annak hangján.* - Tudod én is kihasználtalak, csak azért kellettél, hogy a mestere, elkaphassa Jonathant. Hogy nixévé változtathassa. Csak kihasználtalak hülye liba. Soha nem változtattalak volna vámpírrá. * mondja és tudja, hogy most tesójának elárulta egyik titkát amit reed fejéből szerzett meg.* - Tudod tesó, ezt Reed fejéből szereztem meg ezért kellett Amélinek összefutnia velem és a közelembe férkőznie. Hogy Aysen nixét csinálhasson belőlem. * mondja továbbra is Maxime kinézetében és maxime hangján, aztán visszafordul Amélihez.* - Tudod, te csak egy játszma apró darabja voltál, csak szükség volt rád, hogy elkaphassuk Jonathant ennyi semmirekellő emberlény. * mondja aztán visszaváltozik önmagává. * ~ Még mindig azt hiszed, hogy te játszadoztál velem azért mert úgy gondoltad ez jó? Csak irányítottak téged.~ * Mondja Amélinek gondolatban.*
|
|
|