Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Sommer T.Rewer

    Sommer T. Rewer
    Sommer T. Rewer
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Sommer T.Rewer Empty Sommer T.Rewer

    Témanyitás by Sommer T. Rewer on Pént. Márc. 07, 2014 10:46 pm

    Főkarakter: Sommer T. Rewer
    Név: Sommre Thalia Rewer (anyukám bonyolult, hosszú, nevet adott nekem, de a  Thaliat nem használom; szívből utálom ha ezen a nevemen szólítanak)
    Faj: Nixe
    Nem: nő
    Születési hely: Párizs; 1996. október.3. most múlt 18. éves,
    Apa: Ion Rewer
    Anya: Lotte Fischer
    Testvérek: Araiana- ő három éves, és a féltesóm, de ő a világ legaranyosabb húgicája


    Életrajz:  Lassan lépkedek a frissen hullott havon. Nem fázom. Ugyan az ajkam bizsereg, ahogy a gyönyörködtető ezer részecskéből álló hópihe rászáll, de még ez sem zavar. Egyszer rég boldog voltam. Kifutottam a kertbe belefeküdtem a hóba, angyalt csináltam. Nem érdekelt ha fáztam, ha koszos lettem, egyszerűen boldog voltam. De most, itt, egyedül, ahogy az otthonomra nézek, minden vagyok, csak nem boldog. Magányos, no az vagyok! De mi történt velem?
    Lenézek a lábam mellett lévő vízpocsolyára, és a saját eltorzult képemet nézem. Valamikor piros voltam az arcom,fülig ért a szám, a hajam ki volt engedve, és mosolygós voltam. De most csak szellemet látok; egy éppen elfeledendő sápadt beteges lányt, aki fiatal kora ellen, az élet nagy titkain gondolkozik. Mi történt?
     Ahogy az időkereke pörög előttem, magamat látom meg, anyám kezébe, egy pólyába csavarva, ahogy éppen hoz haza a kórházból. 1996.október.3. születtem, egy viszonylag szeles, hideg napon. Anyám, Lotte két éve házasodott össze Ion Fischerrel, egy átlagos életet élő építésszel. Anyám egy hangulatos kis kávézót vezetett - bizonyos La Café De Grands Rêvest - ez a hely, mindig is nagyon fontos volt nekem, de nem csak azért mert az édesanyámé volt, hanem minden fontos beszélgetésre, találkozóra, vagy csak egy-egy fontos pillanatra itt került sor.
    Szóval, teljesen normális gyerkőc voltam, magam hoz képest, csak egy kis bökkenő volt; én süketen születtem.
    Utóbbi eléggé megnehezítette kislány éveimet; nem nagyon tudtam kommunikálni másokkal, és természetesen nem hallottam semmit. De akkor még ez annyira nem zavart, teljesen átlagosnak tartottam magam.
    Az iskolába rendesen tanultam, a jegyeim jók voltak, és főleg a nyelvek mentek jól; a német és az angol. Úgy átlagosságba mindig mindenem meg volt; szerető családom, sok szabadidőm, jó jegyeim.
    Egészen a tizenharmadik éveimig. Apám jó ember volt, sohasem panaszkodott, mindig mindennek örült. De júliusban amikor rosszabban mentek a dolgai, úgy éreztem, hogy apám már nem is hasonlít, a régi,szerető apámhoz. Megváltozott. Eleinte csak én vettem észre,de később anyám is föl figyelt rá. Egészen júniusig ment ez a dolog,amikor augusztus 10. agyvérzést kapott. Elsőnek nem akartam elhinni. Az én apám? Agyvérzést? Olyan hihetetlen volt, hogy hirtelen eltűnt az életemből. Napokig bezárkóztam a szobámba, és ezen töprengtem. Azon járt a fejem, hogy ez nem lehetséges, ez nem történhetett meg. Úgy éreztem, hogy valami nem stimmel.
    Szeptemberbe az iskolapatád koptattam, és rémülten vettem észre, hogy az én problémáim miatt, minden megy tovább. És a legrosszabb az volt, hogy ez nem csak a suliba történt így,hanem otthon is. Anyám egy év múlva férjhez ment, egy Robert Addoline nevű idősebb férfihoz, akit eleinte nem igazán szerettem, de végül is csak barátok lettünk. Nem hasonlított apámhoz, ő teljesen más milyen volt. Szintén egy év múlva, júliusba megszületett a húgom Ariana. Imádtam vele lenni, a közelségében mindig teljesnek éreztem magam.
    Furcsa, ezekről az évekről teljesen elfeledkeztem. Csak úgy szálltak röpültek mint a fáról leeső falevél. Aranybarnák, pirosak zöldek voltak.
    Egészen 17 éves koromig. A kávézónkba segítettem anyámnak, de ő előbb haza ment, mert vigyázni kellett a húgomra. Én egyedül zártam be, és mentem haza. Nem volt messze a házunktól, de mégis én a hosszabb utat választottam.


    Belső jellemzés: Nagyjából öt-hat mondat.
    Külső jellemzés: Nagyjából öt-hat mondat.

    Háziállatok:
    Személyes tárgyak:

      Pontos idő: Pént. Feb. 21, 2020 1:10 am