by ~ Hát idáig is eljutottam. Nem is gondoltam, hogy egyszer nekem is lesz esküvőm.~ * Gondolom magamban és végignézek a Csarnokon. A padok előkészítve, a névre szóló helyek is előkészítve. Kamennek odaadtam a gyűrűket. Abigail azt hiszem Cathel van. De már számomra is összevissza van minden. Ezután még egyszer végignézek a termen és megpillantom Cathet, amint épp a bátyjával beszélget. Elindulok felé amikor is Abigail jelenik meg Apámékkal előttem és ezzel elvágva az utat Cath felé és mielőtt bármit is tehetnék legkisebb húgom rohan hozzám majd ugrik az ölembe.* - Szia bátyó! Rég láttalak! * mondja és egy puszit kapok tőle. Ekkor érkeznek meg apámék is ozzám és szólal meg ő egyből.* - Fiatalember. Oké, hogy Abigailt kiküldted elénk, de nem kellett volna saját magadnak kijönnöd értünk? * kérdi meg apám és egy erőteljes kézfogás után átölel. Én pedig felsóhajtok.* - Tudom, de nagyon sok dolgom van.* Ekkor megjelennek a testvéreim is. * - Mondd csak ugye csak a kis család jött? Mert amikor azt írtam, hogy az egész családot szeretettel várom akkor nem úgy gondoltam, hogy a teljes nagy családot mert akkor az egész csarnok nem lenne elég nagy mindenki számára. * mondom egy fél mosollyal az arcomon amit az itteniek többsége már megszokott.* - Nem csak anyád én meg a testvéreid. Gondoltuk, hogy nem a teljes nagy családra gondolsz. De azért a többiek is az üdvözletüket küldik meg persze a nászajándékaikat. Amiket élvezet lesz most majd itt hagyni nektek. Még jó, hogy Abi kocsival jött le elénk. * Amikor apám azt mondja, hogy a nászajándékok miatt még jó, hogy Abbynek kölcsönadtam a kocsit felnézek a plafonra és magamban azért fohászkodom, hogy nehogy olyanokat küldjenek amik szerintük hasznos viszont semmi értelme nincs és úgy ha kibontjuk így mindenki előtt akkor kicsit égő is lesz. Már most előre félek. NA mindegy.* - Apa ha kicsit elmennénk arra felé akkor bemutatnám a menyasszonyomat. * Majd mielőtt válaszolni tudna elindulok Cathék felé. * Szia Édesem! * köszönök neki és egy rövid csókot adok neki.*Cath, bemutatnám a családomat. Először is Édesapám. -örvendek. Iordan Aleksev. * és apám kezet fog először Cathel és egy puszit ad neki, majd Kyle-al is kezet fog.* - Édesanyám. Nagyon örvendek. Anastasiya Aleksev. * és átöleli és egy halmas puszit ad a lánynak. Majd Kylehoz lép neki is bemutatkozik és ő sem maradhat ki az ölelésből.* - Valamint a testvéreim. Nikolina, Milena, Lidiya. * Nikolina a szokásos hideg, bemutatkozásával köszön, Milena a kedves mosolygós ölelős köszönés. Lidiya pedig e legaranyosabban az ölemből mutatkozik be.*- Szia! Lehetek én a koszorús lány? Szeretnék koszorúslány lenni. * mondja a 10 évesekre jellemző bájos hangjával és persze félénkségével.* - Cath néni biztos megengedi neked. * mondom és közben kacsintok egyet a menyasszonyomra.* - Na te sózsák leteszlek. Menj oda Milenához ő biztos felvesz. * mosolygok majd elindítom húgom felé.* - Asszem mindenkit bemutattam. Apa, kicsit magunkra hagynátok minket. Még meg kéne beszélnünk egy csomó mindent az esküvő kezdete előtt. * fordulok vissza apámhoz.* - Persze. Majd az esküvő előtt még úgy is beszélünk. Addig megkeressük Kament. * azzal el is indul a teljes család.* ~ Nagyon fog nektek örülni~ * gondolom magamban aztán visszafordulok Cathez.* - Nálad minden rendben? * kérdezem meg és közben egy hatalmasat sóhajtok.* - Még jó, hogy nem a teljes nagy család jött de ahogy az általuk lepakolt ajándék kupacot nézem, szerintem majd otthon bontjuk ki azokat. Csak legyünk már túl mindenen. Nem szoktam hozzá ehhez a sürgés forgáshoz. * mondom és látszik is rajtam, hogy az agyam ezer fele jár és kissé feszült is vagyok. De mindezt talán csak a családom meg Cath veszi észre rajtam. Reményeim szerint más nem.
4 posters
Újabb esküvői előkészületek
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Kamen az egyik csendesebb sarokban ücsörög, a mellette levő széken lévő, gyűrűket tartó díszpárna társaságában. Itt viszonylag ki tud maradni az idegenekkel való bájcsevejből... Nem is arról van szó, mióta visszatért, jelentősen szociálisabb, a legtöbb barátságát sikerült összeszednie, meg hát Rhean udvariassága is hat rá egy kicsit, szóval ilyen tekintetben is javult, de a képmutató jópofizást továbbra is utálja, szóval... ja, nyugton ücsörög a maga kis sarkában, várva, hogy kezdjenek. Ekkor azonban egy vidám kiáltás szeli át a termet.* - Kamen! *csendül a felé futó Lidiya hangja, mire felpattan, és elvigyorodva kitárja a karjait.* - Lidiya! *nevet, miközben felkapja a kislányt, megpörgeti a levegőben, majd orron puszilja.* - Sziasztok! Látom ti is megjöttetek. Milyen volt az utazás? *érdeklődik azonnal a család többi tagjára vigyorogva. Ők azért beleférnek a bájcsevejbe, mert hát amúgy sem töltött velük még túl sok időt - még mindig nem -, meg hát mégiscsak rokonok... Mondjuk Nikolinára egy kicsit hosszabb pillantást vet, tekintve hogy a lány ruházata, fekete körmei és arckifejezése is inkább azt sugallják, hogy temetésre jött, mint hogy esküvőre, de hát... mindegy. Legalább nem Kamen lesz a legfurább rokon. Szóval amíg a ceremóniára vár, elfoglalja magát az Aleksevekkel, közben fél szemét a széken pihenő gyűrűkön tartva, mert hát elég nagy gáz lenne belőle, ha azok időközben eltűnnének... Valószínűleg nem nagyon lenne megdicsérve utána.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Habcsók illat kúszott be az álomba, és húzta az ébrenlét felé. Lassan, mint ahogy a rádiót hangosítják fel, úgy jutott el a füléhez egy hang. *- Majd én felébresztem Csipkerózsikát ne aggódj...-* Cath már épp nyitotta volna álomtól nehéz szemét, amikor egy nagy adag jéghideg víz loccsant az arcán. Levegő után kapkodva ül fel, szíve a torkában dobog, és hirtelen megfordul a fejében, hogy a mai napot nem éli túl az az illető, aki ezt merészelte csinálni.*- Mi a...-* kezdene bele, azonban hangos hahotázás nyomja el a szép, igazán költői véleményét arról, hogy jéghideg vizes ébresztést kapott. Még Húsvétkor is túlzás az ilyesmi. *~ Na megállj te...~* Gondolja magában, amikor kidörzsöli a szeméből a vizet, és végre felfogja ki is volt az az elmebeteg állat, aki ezt jó heccnek találta. Kyle...hát persze. Jellemző. Cath kipattan az ágyból, és ráveti magát a fiúra azzal a határozott céllal, hogy most aztán nem kíméli. Egy kar fonódik azonban ekkor a lány köré. Kyle kicsit sem ellenkezett, csak a hasát fogta, és még a könnye is kicsordult, olyan jóízűt kacagott húga bosszúságán. Abigail volt az, aki lehámozta a fiúról a csuromvizes vámpírt.*- Kyle...ez nem volt szép. Most meg kell szárítanom a haját...csak nekem adtál több feladatot. - mondta bosszúsan, majd folytatta - Te meg, nagylány...nem szabad ilyen erőszakosnak lenni. Gondolj arra, hogy legalább...felébredtél.-*Mondja...bár azért a szája sarkában ott bujkál egy huncut mosoly. Cath büntetésül, csak lefröcsköli mindkettőt, majd célirányosan bevonul a fürdőszobába, Abby pedig követi...persze Kyle még utánok kiabál valami olyasmit, hogy ő csak nem szerette volna, ha a drága kicsi hugicája lekési a saját esküvőjét. Egy kis idő múltán, Cath immáron szárazon, felöltözve, és normális emberi lényként bukkan elő Abbyval együtt, egy egyszerű, de mégis elegáns ruhában, hogy köszöntse a vendégeket. Lesietnek a Csarnokba, ahol már csak az utolsó simítások vannak hátra. A lány odalép Kylehoz, miközben szeme folyamatosan csak egy személyt kutat, keres...de egyenlőre nem talál. Lassan pedig az egész Aleksev falmiliának köszönt, bemutatkozott, és váltott velük pár szót. A csendesnek tűnő Kamenhez is odament, miközben ott tipegett mellette, a kezét fogva a legkisebb a jelenlévők közül, Lidiya. Egy tündérbogár volt az a csöppség, és Cath nagyon jól elbeszélgetett vele. A kislány tapsikolt, amikor a lány elkezdett vele játszani, és öröm volt a vámpír számára látni azt a hatalmas mosolyt és őszinte boldogságot, ami a kislány szemében csillogott. Azonnal, az első perctől kezdve megkedvelték egymást, és azóta el se szakadtak. Tehát...Cath, és a kicsi, odaléptek Kamenhez. *- Szia! Cath vagyok. -* Nyújtott a kezét, amelyiket nem foglalta be a kis virágszál.*- Örülök, hogy megismerhetlek. -* Mondta hatalmas mosollyal az ajkán. *- Hatalmas ez a család...-* Mondta lenyűgözve, míg ölbe vette a kicsit, és kissé szomorkásan nyugtázta magában, hogy náluk, csak ő és Kyle van. Bár, ha azt vesszük a mai naptól...már ők is ide fognak tartozni. Szóval...igazán nem panaszkodhat. Mindig is nagy családról álmodott, és most az ölébe csöppent egy lenyűgözően sokrétű, és értékes. Egy apró csevej után, amennyiben Kament nem zavarta a lány elbúcsúzott azzal, hogy még úgyis találkoznak, majd rálelt Atanasra. Átadta az egyik rokonnak a kicsit, aki természetesen lehet koszorúslány. Ezt meg is mondta neki. Mikor pedig csak "kettesben" maradtak, a fiú feltett egy kérdést. *- Persze...minden rendben.-* Mondta teljesen nyugodt hangszínnel, majd egy lágy puszit lehelt a fiú arcára. Ezernyi gondolat kavargott a fejében, és csak remélte, hogy le tud csillapodni, mire eljön az idő.*- Minden rendben lesz.-* Mondja a feszült fiúnak, és tekintete őszinte szeretetet és biztonságot sugároz. Abby ebben a pillanatban azonban hirtelen, a semmiből felbukkant, és egy "Elrabolhatom a menyasszonyt?" kérdéssel megragadta Cath karját, és már vonszolta is fel a szobába készülődni. Sok macera lesz, és időben el akarta kezdeni. *- Hamarosan, találkozunk. A fehér ruhás leszek! -* Kiáltotta még Cath vissza a fiúnak vigyorogva.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Miután túl vagyok már a család bemutatáson és úgy néz ki már lassan mindenki megérkezik egy nagyot sóhajtok. Bár Cath azt mondta, hogy nem lesz gond. Kicsit paranoiás vagyok. ~ Az lenne csoda, ha minden rendben menne és nem kavarna valaki bele a dolgokba. ~ˇgondolom magamba. Aztán hirtelen megjelenik unokahúgom és volt Cath nincs Cath, így hát elindulok Kamenhez, hogy vele beszélgessek addig amíg ez az egész elkezdődik. Akit hamar meg is találok a távolabb a tömegtől amint éppen Lidiya foglalja le.* - Szia! * köszönök rá.* - HA túlélem ezt a napot minden botrány nélkül akkor az maga lesz a csoda, a két családot ismerve. * mondom Kamennek és közben végig nézek az egész társaságon. barátok, rokonok, ismerősök és iskola társak. Valamint Az igazgatók. Ők szerepelnek a vendég listán. Ahogy elnézem nagyjából mindegyikőjük itt van. Csak Cath tűnt el Abbyvel. Ami kicsit idegesítő, de biztos nem lesz semmi probléma csak legyünk már túl ezen.* - Lilék esküvője is ilyen bonyolult volt? Ha jól emlékszem ott voltál. * mondom neki és kíváncsian várom a választ. Nem, nem akarok egyenlőre a sajátomról beszélni épp elég furcsa lesz átélni ezt az egészet. Pár éve még egyáltalán nem gondoltam, hogy egyszer itt fogok állni és holtig tartó hűséget esküdni egy lánynak akit szeretek. Most pedig itt vagyok és pontosan ezt fogom tenni. A holnap meg. A holnapot meg inkább hagyjuk. Jobb nem is gondolni rá. Most örüljünk és vigadjunk az a lényeg. Bár már legszívesebben túl tettem volna magam rajta. Ezen az egész napon és már a holnapin és túl lennék. Mindenen és már csak a szerelmemmel kellene foglalkoznom. *
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Miközben Kamen Lidiyával szórakoztatja magát - Aleksevék meg vannak... valahol, most kicsit távolabb tőle -, Atanas ismét odaér hozzá, és a megjegyzését hallva elvigyorodik.* - Hát igen. Sok szerencsét hozzá *nevet.* - Azért majd megpróbálom én is kicsit lefoglalni őket, úgyis kíváncsi vagyok, hogy például Nikolinának mi a baja *szusszant, ismét rápillantva a gyászruhába öltözködött csajra. Nagyon érdekli egyébként az unokatestvére, mert - noha ezt a többiekkel nem tervezi megosztani -, őt találja a legizgalmasabbnak. Amikor Atanas rákérdez Lilék esküvőjére, Kamenből egy nagyon őszinte horkantás tör fel.* - Hát, egyrészt elég nagy részére nem emlékszem, mert eléggé leittam magam, másrészt meg annyira nem vontak bele a szervezésbe, mert nem voltam éppenséggel kezelhető, szóval... nem tudom, de valószínűleg, bár az övék kisebb volt. Nincs olyan sok barátjuk, meg hát a család sem akkora, Lilnek, amennyire tudom egyáltalán nincsenek már élő rokonai, szóval leginkább Antonovék voltak ott... Na mindegy, szóval a lényeg, hogy nem voltak annyira sokan. De szerintem minden esküvő ekkora felhajtás *von vállat végül. Azt már nem teszi hozzá, hogy valószínűleg az ő esküvőjük is hatalmas lesz, és borzalmasan bonyolult, amennyi barátja van mind a kettejüknek... Jó, oda nem tervezi fél Londont meghívni, de hát még anélkül is... Meg az se lesz gyenge, hogy majd ott felbukkan egy arkangyal... Na, de egyelőre még egyszer se került szóba Lottéval még csak az eljegyzés sem, de eléggé egyértelmű, hogy össze fognak házasodni. Felesleges is megkérdezni... Azért meg fogja. Csak nem mostanában. Nem érzi lényegesnek. Majd ha eljön az ideje... Mivel kissé elkalandozott, most gyorsan visszatereli magát a jelenbe, Atanashoz.* - Amúgy meg ne aggódj, jó lesz ez, csak legyetek túl az elején, a stresszes részen *veregeti vállon, majd a gyűrűket nézegető - vagyis jelenleg piszkálni készülő - Lidiyára terelődik a figyelme.* - Hékás, kislány! Azokkal nem szabad játszani! *csípi meg egy kicsit a lányka orrát, mosolyogva, aki erre sikkant egyet.* - Jó, naa.
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*Abigail ma jó kedvelt ébredt fel. Esküvő lesz még pedig az unoka testvéréjé. Aminek nagyon örül. Szóval mindenképpen igyekszik összeszedni a gondolatát úgyhogy nem tudja mit vegyen fel, mert Abby vett magának ruhát, de nem tudja még azt, hogy milyen legyen a haja hozzá Aztán eszébe jut, hogy anyukájának milyen volt az esküvőjén a haja látott róla képet olyanra szeretné megcsinálni és felvenni a ruhát. Persze reméli, hogy völegénynek tetszeni fog amit felvesz ha nem nem fogja érdekelni neki ez fog tetszeni és most úgyis Atanasék a fontosak. Elkezdett készülődni tehát erre a napra tanulással nem igen foglalkozott örült annak, hogy Felix megérkezett. Egy sármos fiatalemberről van szó Aleksevékkel együtt természetesen. Amikor a lány elkészült találkozott vele aztán együtt mentek ahova az esküvő lesz addig elbeszélgettek. Már nagyjából sikerült túltennie magát Kamen visszatérésén is hiszen minden dolga meg volt ahhoz, hiszen kicsit meglepte akkor amikor visszajött. Viszont örült neki.* – Elég sokan vagyunk itt, oda megyek köszönök a rokonaidnak.*A lány persze nem engedte el barátja kezét és elindultak természetesen Kamenék felé hiszen ott an Nikolina is karácsony óta nem igen látta. Felix pedig nem találkozott még Kamennel, de a srác nem tart senkitől barátságos és szeret megismerkedni bárkivel.* - Sziasztok! Bátyus jól nézel ki!*Kaccsint Kamen felé majd belekarol Felixbe és közben Nikolinat is nézi mi baja lehet. Atanasra rámosolyodik egy pillanatra elengedi barátját és ad egy puszit Atanas arcára.* - Csak bátran utána fogadhatátok örökbe a kiscsöppségeket.*Kaccsint vigyorogva hiszen tudja, hogy újdonsült Aleksev milyen fajú, de nem is hangoztatja szóval nem kell komolyan venni a lányt. Ahogyan oldalra pillant a lány észreveszi, hogy időközben a Sylorinás is valahol a tömegben elvegyült, de még véletlenül sem jönne ide.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
* Hihetetlen érzés keríti Cathet hatalmába. Vagyis...nem is tudja. Elvileg egy ilyen napon az emberek, mindig annyira...boldogok, és lihegnek, hogy úúúúr iiiiiisteeen férjhez megyek, férjhez megyek! Úr Isten, milyen ronda/gyönyörű ruhája van a másiknak, és a legtöbbször ez egy remek alkalom arra, hogy a viszálykodó családtagok úgy tegyenek, mintha puszipajtások lennének. Legalábbis, amilyen esküvőkön Cath volt, azoknak kb. ez volt a lényege. De ennek...az övének, nem ez lesz. Kicsit sem. Baromira nem fogja érdekelni az, hogy mit gondolnak róla az új családtagok...hiszen vagy elfogadják, vagy nem. Szóval...miután Abby felrángatta ismét a szobába lassan gyomorgörcse lett Cathnek. Kyle tegnap azt tanácsolta neki, hogy csak lazán lezavarják a dolgot, isznak és táncolnak egy jót...na meg esznek és csööö... A lány ismét elvigyorodott, ahogy ez eszébe jutott. Hiába akarta kezdetben utálni a fiút...nem ment neki. Abby a szobában elkezdte kisminkelni, majd fésülte, fonta, göndörítette, csatolta a haját, Cath közben pedig némán, gombóccal a torkába, falfehér ajkakkal tűrte, hogy azt csináljon vele Abby, amit csak akar. A lány csak remélte, hogy nem lesz a végére udvari bohóc. Deh...bízott benne...Persze...Hamarosan pedig jöhetett a harisnya...egy olyan fehérnemű, amit Cath inkább nem is akart volna soha az életben látni, és a ruha, valamint a cipő. Belekarolt Abbybe, és kiléptek a folyosóra, ahol Kyle már várta őket. Huncut, tettetett meglepődéssel belekarolt a lányba, adott egy naaagy nyálas puszit az arcára, és Abby elindult előttük. Egy szót sem szóltak egymáshoz. Cath ruhája a földet söpörte...nem volt se csillogó, se mélyen kivágott. Egyszerű volt, de mégis elegáns, pánt nélküli, felsőrésze csipkével borított, a szoknyán gyönyörű babarózsák díszelegtek. Barna haja lágy fonatban volt feltűzve, néhány kósza tincs keretezte az arcát, a smink kiemelte nagy, gyönyörű zöld szemeit, melyet a fátyol most még viszonylag eltakart. Kezében hatalmas vörös, narancs rózsák voltak csokorba kötve, és még valami, amit Cath idegességétől nem tudott felismerni. Erősen belekarolt Kyle karjába, és még utoljára megfordult fejében az a sablonos gondolat, hogy milyen gáz lenne már, ha elesne...bár legalább duplán emlékezetes nap lenne.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Ahogy megjelenik Abby és elkezdi a gyerek örökbefogadásos szövegét mondani sóhajtok egy nagyot. * - Ott még azért nem tartunk. * mondom neki aztán a lányok ugye eltűnnek. Kamen lilék esküvőjéről beszél. Majd mindkettőnk nagy ijedelmére észrevesszük amint Lidiya épp a gyűrűket birizgálja. De szerencsére még egyik sem lett eltüntetve. Aztán végre megérkezik a fickó is akinek mindig elfelejtem a nevét a lényeg az, hogy ő tölti ma be a pap szerepét, csak annyi különbséggel, hogy a résztvevők faji mivoltának köszönhetően ilyen szenteltvíz, meg kereszt dolgok kimaradnak a miséből. Valahonnan hátulról megszólal egy orgona jelezve, hogy most már itt az ideje elkezdeni az esküvői ceremóniát. Ennek hatására, mindenki rohamos léptekkel megindul a kijelölt helye felé ahogy én is odalépdelek az "oltárhoz". Aztán ahogy az orgona szól szép lassan elcsöndesedik mindenki és nagy nehezen bár de mindenki megtalálja a helyét. Kamennek aki közben mellettem foglalta el álló helyét egy gyors mondatot súgok.* - Lidiyát oda küldted Cathékhez? Csak mert meg lett engedve neki, hogy ő legyen a koszorúslány. * koszorúslány. De furcsa egy szó. Gondolkodom aztán el magamban.* - A gyűrűk megvannak, nem nyúlta le egyiket se a kisasszony? * teszem fel a következő kérdést szintén suttogva. Mira a pap egy sóhajtást ereszt el.* - Esetleg azt nem akarja ellenőrizni, hogy mindenki a jó helyre ült-e le ? * kérdi meg tőlem, mint egy vicceskedve, mire egy fancsali vigyorral és egy kösz nemmel válaszolok. Minden rendben. Most már csak mindenki Cath érkezését várja és akkor kezdődhet ez az egész.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Kösz, Abby *vigyorog vissza Kamen az unokatesójára, majd a barátja felé fordul.* - Kamen vagyok, örvendek *nyújtja a balját kézfogásra, a megszokott reflexből. Ez az egy annyira mélyen beleivódott, hogy komolyan nem szokott feltűnni neki, hogy nem a jó kézzel fog kezet. Aztán persze ha felhívják rá a figyelmét, mindig észreveszi magát... Ez után ugyebár mesél egy keveset Lilék esküvőjéről, meg leállítja Lidiyát a gyűrűkről. Aztán a kislány eltűnik valahová - nem aggódik érte különösebben, nem fog veszélybe kerülni, meg hát akkora a család, valaki biztosan rajta tartja a szemét -, ők meg Atanasszal odavonulnak a helyükre, várva, hogy megérkezzen a menyasszony.* - Nem, de lelépett, szóval biztosan odament *válaszol halkan unokatestvére aggodalmaskodásaira, a gyűrűs kérdésre meg megforgatja a szemét.* - Igen, ne aggódj, az is megvan *válaszol bólogatva, csak azért nem vesztve el a türelmét, mert már van gyakorlata a dologból. Ez már a második, hogy esküvői tanú... és erősen esélyes, hogy még nem az utolsó. A szertartásvezető szavaira halkan kuncog, majd még egyszer utoljára megveregeti Atanas vállát.* - Ne parázz, minden rendben lesz *súgja, aztán méltóságteljes arcot vág, és a tömeget kezdi el figyelni. Amikor meglátja Cath-et, végigfut egy jókedvű mosoly az arcán, és ezzel a mosollyal figyeli a ceremónia kezdetét jelentő vonulást. Hatalmas a különbség a Yan esküvőjén tanúskodó és az Atanas esküvőjén tanúskodó Kamen között, mintha két teljesen különböző ember lennének... ami nem jelenti azt, hogy egyiken szívesebben vesz részt, mint a másikon, és ha még választani is kéne ilyen szempontból, Yan révbe érkezése jobban megérintette, mert tudja, mennyit szenvedett, de Atanasnak és a párjának is nagyon örül.*
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*A lány eltűnik és ugye bár Kyle is ott van Cathel. Nyugtatja épp a hugát, hogy minden rendben lesz. Abigail pedig elmosolyodik Cathre pillant majd átöleli.* - Minden rendben lesz ne idegeskedj csajszi. Túl lesztek rajta szépek lesztek.*Mondja neki őszinte szavakkal.* – Ezt már csak tudod… – Képzeld igen tudom. Ne kezdjünk el vitázni, mert én jövök ki győztesen… – Majd megkóstollak te leszel az én desszertem… – Úgysem tennéd meg.*Igen látszik, hogy nem kedvelik egymást valamiért pedig jó lenne ha elfogadnák egymást. Aztán ugye elindulnak befele minden szépen ki van díszítve a család pedig valahol ott ücsörög kint. Nem izgul a lány és Cathre indulás előtt egy halovány mosolyt küld, hogy ne izguljon. Ugye szépen lassan indul előre a tömegben. A lány közben a szemével elkezdi keresni barátját aki időközben bemutatkozott Kamennek és valószínűleg leállt vele beszélgetni. Nem aggódik ilyen téren. Kyle pedig csak fogja a húgát és addig nem engedi el amíg oda nem érnek az oltárhoz.* - Aztán vigyázzon rád, mert ha nem akkor kitépem a szívét..*Khmm. Kyle stílus, de megszokhattuk. Csak félti a testvérét.*- Viszont büszke vagyok rád és szép vagy testvérkém.*Válaszolja neki és igen tényleg büszke Cathre, majd átadja Atanasnak a lányt és elfoglalja a helyét, de nem szól semmit csak figyeli a házaspárt. Abigail szintúgy, de ő néha hátra kaccsint a rokonokhoz viszont csak egy pillanatra. Nagyon szép az esküvő szereti az ilyeneket ezt nem is tagadja és látszik is rajta.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*A kis Lidiya megy elöl, virágokat szórva, majd Abby is bemegy, még biztatja Cathet, bár alig hallja meg a fülében doboló vértől. Már eleve lámpalázas...minek így találták ki, hogy minden szempár rajta legyen. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáznak a fejében, majd vesz egy mély levegőt, és már el is indulnak az oltár felé. Szeme sarkából még észreveszi a lány, hogy valaki a nagy családból, épp majszolja már a sütit, amitől hatalmas vigyor terül el az arcán. Őrület... Összekoccannak a fogai, majd érzi Kyle biztató szorítását a karján, és csak erre koncentrál. Ezzel sikerül megtartania magát, hogy egyik lépést a másik után tegye meg. Nem néz a vendégekre, mert attól csak még idegesebb lenne...csak egyetlen szempárt keres. Mintha mágnes vonzaná hozzá. És mikor megtalálja, azonnal egyenletessé válik a légzése, nagyot dobban a szíve, és elpirul. Minden más megszűnik létezni körülötte. A fent lévő Nap, mely kellemesen simogatja a tájat, mézszínű fényével, az ablaküvegen bevilágított, és azt a hatást keltette, mintha nem is üveg lenne, hanem folyékony, csillogó szivárvány. Minden lépéssel valami érzés dobbant egyet mélyen Cathben. A szerelem. Iránta. Atanas iránt. Mintha a környezet csak Cath érzelmeit tükrözte volna, minden táncra perdült, és még a színek is dalra fakadtak. Ezernyi hangon szólítottak egy érzést, a szerelem üdvét, és csodáját, mely ma hivatalosan is összeköttetik. Óráknak tűnt az a pár lépés, szinte megállt az idő, és csak a másik létezett a lány szemében. Minden más, olyan aprónak, lényegtelennek...szinte eltörpültek mellette, elhalványultak, mint egy vékony fátyol, mely lobog a lágy, hűvös szélben, és pillanatok alatt foszlik semmivé, mint a vattacukor illékony anyaga, puha anyaga. Nem is hallotta meg Kyle szavait, csak azt érezte, hogy egy ismerős kéz érinti a kezét, de nem tudta levenni a szemét a másikról. Már nem félt...nem fordult meg a fejében, hogy mekkorát röhögnének, ha végül mégiscsak most felbukna. De szerencsére nem történt semmi ilyesmi. Lassan eljutott a tudatáig, hogy a pap elkezdett beszélni, és figyelni kéne rá. Szép, de nem túl hosszú beszédet mondott, de Cath csak fél füllel figyelt oda rá. Majd hirtelen eljött a megfelelő rész. A pap kimondta azt a mindent eldöntőd kérdést.*- Catherina. Elfogadod-e hites férjedül Atanas Aleksevet?-* Eltelt egy hatásszünetnyi csönd, melyben mindenki csöndben, visszafojtott lélegzettel figyelt, páran már szipogtak és zsebkendőket keresgéltek. Elmondta a pap a szokásos szöveget, amit ilyenkor kell*- ...míg a halál el nem választ?-* Fejezte be a gondolatsort a papika.*- Igen! -* Belül magában Cath úgy érezte gyenge, de hangja mégis erős és magabiztos volt. Szeme csillogott, akár valami eltévedt csillag az univerzumban.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Ahogy megjelenik Cath a lélegzet is megáll bennem. Egyszerűen gyönyörű szép és szavakkal kimondhatatlan milyen szép. Aztán figyelem ahogyan szép lassan végig sétál hozzám, feljön az emelvényre én a kezemet nyújtom neki és a szemeit nézem. Hallgatom a pa szavait nem is annyira figyelek rá, mert már szinte fejből fújom a szöveget. Aztán eljön az a rész amikor Cathtől megkérdezik, hogy elfogad e engem hites férjéül, mire a lány egy igennel válaszol. Ezután hozzám fordul a pap.* - Atanas Aleksev. Elfogadod e a melletted álló Catherina C. Williams-et hites feleségedül amíg a halál el nem választ? - Igen * válaszolom határozottan. Majd ezután a pap Kamenhez fordul és mutatja neki, hogy a gyűrűket adja oda. Mire mindketten elvettük a gyűrűket és egymás ujjaira húztuk őket. Majd ezután a pap újra megszólalt. Most csókoljátok meg egymást. mondja a pap. Mire én Cathez fordulok és leemelem a fátylat róla és a mélyzöld szemeibe nézek. Majd házasságunk jeleként csókot lehelünk egymásnak az ajkaira. Ezzel véget is ér az esküvői ceremónia és kezdetét veszi a vacsora. Aminek kapásból az első mozzanata az, hogy Cath eldobja majd a csokrot, hogy kiderüljön ki házasodik legközelebb. Aztán utána mindenki helyet foglal és kezdődik maga a vacsora.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Kamen egész végig vidáman mosolyogva figyeli a házasulandó feleket, elégedetten. Most, mindennel együtt úgy döntött, hogy szereti látni, ha az embereknek jól alakul az élete. Amikor végre eljutnak a most megcsókolhatjátok egymást részhez, füttyent egyet, és tapsolni kezd, ezt a reakciót gyorsan átragasztva a többi jelenlévőre is, megteremtve a vidám hangulatot. Az ebédnél aztán úgy manőverezik, hogy lehetőleg Nikolina közelébe kerüljön - már ha nincsenek előre megszervezett helyek. Akárhová is kerül, mindenképpen érdeklődő beszélgetéssel fogja elfoglalni magát vacsorázás helyett, tekintve, hogy éhesnek nem éhes, a körülötte ülők meg azért érdekesebbek, mint a tányérokat bámulni, smsezni meg nem illik az asztalnál, szóval... Ja. Úgy dönt, hogy innentől még egy darabig kommunikálgat a körülötte lévőkkel, meg ismerkedik egy kicsit a rokonaival, aztán ha már nem olyan nagyon udvariatlanság, valószínűleg meg fog lépni... hacsak nem szükséges a jelenléte még valamilyen oknál fogva.*
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*Ugye bár bemennek és persze Kyle átadta Atanasnak Cathet Abigail pedig szintén figyel. Örül a tesója boldogságának és annak is, hogy jól alakulnak neki a dolgai. Szóval nem tudja azt, hogy az övéké mikor legyen. Néha gondolatai olyanok, hogy a saját esküvőjét tervezi. Viszont ez nem baj. Amikor a pap elkezdi mondani a beszédet és a végén kimondják az igent ő is tapsolni kezd Kamen füttyentésére elmosolyodik. Aztán felőle elhangzik az "éljen az ifjú pár mondat" Az esküvő további részén beszélgetni fog mindenkivel, de főleg Cathel is majd persze. Nikolina közelébe is igyekszik maradni meg Kamennel is lehetőleg próbál beszélni, de hát az esküvő ilyen. Nem evett semmit, de nem éhes viszont azért fog enni, mert finom ételek vannak. Viszont mindenképpen barátja közelében szeretne maradni először. Egyébként meg Kyleal pedig valahogy majd igyekszik kijönni szóval nem tudja azt,hogy milyen témát találjon. Ezen majd elgondolkozik addig is jól fogja magát érezni úgy döntött aztán egyik pillanatról a másikra Abby oda rohan Kamenhez majd úgy dönt kézen foga, hogy majd táncoljanak.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Az esküvőkön mindenki sír. Igaz? Akkor...nem olyan nagy gáz, ha Cath szeméből kibuggyan az első hatalmas krokodilkönnycsepp a meghatottság és boldogság miatt ugye? Mindez akkor történik, amikor megtörténik a csók. Először el se akarja engedni a fiút, hallja Kamen füttyét, amitől csak szégyenlősen elmosolyodik, elpirul, és kibontakozik az ölelésből, hogy fogadhassák a gratulációkat. Jön a csokor eldobás, aki pedig elkapta, sikongatva ugrik a barátnői karjaiba. Pillanatokon belül felcsendül a zene, Atanas és Cath lépnek először táncparkettre, majd hamarosan mások is csatlakoznak hozzájuk. Mindenki kacag, evés-ivás, beszélgetés moraja tölti be a gyönyörű csarnokot. talán órák telnek el. Cath már szinte mindenkivel táncolt, majd végül visszatért Atanashoz. Épp egy lassú dallam röppen fel a levegőbe, a lány lába már szinte fáj a cipőben, de ez a kis apróság most igazán mellékes ahhoz a boldogsághoz képest, amit érez most. Szeretettel pillant végig az egybegyűlteken, majd végül megnyugszik a tekintete szerelmén.*- Csodálatos nap volt. Alig várom, hogy megkezdjük a közös életünket. -* Mondja, és a szerelem lángjai ott lobognak a szemében, mint valami elpusztíthatatlan tűz, mely éltet. Ez mindent elmond a fiú számára. Még egy darabig elvannak, boldogan...mintha megállt volna az idő körülöttük, csak a pillanatnak élnek. Majd ha mindenki kitáncolta már magát, a fiatal pár lassan elindul kifelé, ahol persze a rizs-eső elmaradhatatlan velejárója az egésznek. Cath megfogja Atanas kezét, mielőtt kilépnének az épületből, ahol egy autó várja már őket, hogy elvigye a nászútra. Átkarolja a nyakát, egy csókot lehel a fiú nyakára, és a fülébe súgja.*- Köszönöm ezt a napot! Köszönöm, hogy a tiéd lehetek, és hogy te az enyém vagy. Köszönöm a családot, melyhez tartozhatok. Szeretlek, most és mindörökké.-* Súgja, majd hátrébb lép egyet, hogy a szemébe tudjon nézni. Csintalanul, valami forró, titkos dolgot ígérve megvillan a szeme, és még elbúcsúzik a rokonságtól, majd ha megfelel, és rendben van minden, megvannak a csomagok is, elindulnak a nászútra, mely közös életük első lépcsőfoka.*- Hová megyünk?-* kérdi még meg, hisz Atanas egy szót sem árult el a helyszínnel kapcsolatban. Bár neki nem a hely a fontos, csak az, hogy együtt legyenek.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Letörlöm menyasszonyom szeméről a könnycseppet a boldogság könnycseppjeit és együtt fordulunk a násznép felé. Hallom a fülem mellet fütyülő Kament. Örülök neki, hogy jó kedve van, de azért jobban örülnék, ha nem a fülem mellett játszana csónakost. Majd következik a tánc az első kör a mienk, aztán szép lassan csatlakoznak hozzánk a többiek is. Aztán mindenki felkéri Cathet a menyasszony táncra. Azt hiszem így hívják és mire visszaér hozzám, látom rajta, hogy nagyon fáradt. Aztán hallgatom amit mond és teljesen egyetértek vele. Tényleg ez volt a legcsodálatosabb nap az életembe és már én is alig várom, hogy megkezdhessük közös életünk kalandjait. Együtt. Aminek az első állomása. Nem más mint a görög hon és egész pontosan a tenger part. Azt hiszem nagyon fogjuk élvezni az ott töltött időszakot. Bár a holnapi nap eléggé kényelmetlen lesz, de ezen np után már attól sem félek. Boldog vagyok és ami a legfőbb az az, hogy Cath is boldog. Akármi is lesz mostantól azt együtt oldjuk meg. Aztán kifelé menet a lány megállít egy pillanatra és a fülembe súgja mondandóját amire én ezt súgom vissza neki.* - Én köszönöm, hogy szeretsz és, hogy most itt lehetek. Veled. Szeretni foglak míg a halál el nem választ és még azon is túl. * suttogom az ő fülébe. "legnagyobb örömömre" a család a rizsesőt se hagyhatta ki. Szóval rizzsel teli hajjal szálltunk be Cathel a kocsiba és arra kérdésére, hogy hová megyünk, egy* - majd meglátod... * mondattal válaszoltam csak. Meglepetés lesz az még. Ahogy még több is lehet.*
|
|
|