Fyron Akadémia

Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

2 posters

    Az esküvő hevében

    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Az esküvő hevében Empty Az esküvő hevében

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir Szomb. Dec. 14, 2013 2:36 pm

    *Nem akart igazából lerészegedni. Egyáltalán nem szerepelt a tervei között, sőt, le akart lépni a sok boldog ember közül már a ceremónia végén. Aztán Yan a kezébe nyomott egy pohár pezsgőt, hogy minimum, hogy koccintaniuk kell, aztán Patric kijelentette, hogy ő egyedül nem szeretne inni, szóval Kamen menjen és gurítson le vele egy pohárka valamit, aztán az egy pohárkából három lett, utána meg már nem igazán figyelt oda rá, hogy mit is iszik, és most az a vége, hogy elkezdett szédülni, szóval leült az egyik sarokban található asztalhoz, és most ott kortyolgat... valamit. Fogalma sincs mi az, meg amúgy is azzal van elfoglalva, hogy igencsak furcsán érzi magát. Viszonylag békés... talán valóban jó hatással van rá az esküvő légköre. De persze egyben eszébe juttatja, hogy amennyiben minden jól alakult volna, valószínűleg már ő is házas ember lenne, és akkor újra meg újra elszorul a torka. Aztán új gondolat ötlik fel benne, és egy jól ismert anyajegyet kezd keresni a körülötte elsuhanó alakokon. Amikor nem találja, sóhajt egyet, és elterül az asztalon, a könyökhajlatába ejtve a fejét.* - F***ba *morogja rosszkedvűen. Azt már meg sem kérdőjelezi, hogy miért keresi ő Charlotte-ot, nem elég józan hozzá, hogy megpróbálja becsapni magát, sőt, talán már mást sem tudna becsapni. Azért teljesen nem részeg, tud kommunikálni, csak éppen a gátlásai meg a saját maga által felállított falai oldódtak fel az alkoholban. Meg kicsit a mozgáskoordinációja.*
    Charlotte Devon
    Charlotte Devon
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Az esküvő hevében Empty Re: Az esküvő hevében

    Témanyitás by Charlotte Devon Szomb. Dec. 14, 2013 9:44 pm

    *Charlotte éppen Nicole társaságában beszélget Liliyával az étellel megrakott asztalok között - valami nagyon vicces dologról lehet szó, mert Nicole csaknem megfullad a röhögéstől, az asztalba kell kapaszkodnia, hogy ne boruljon fel. Lotte szintén könnyes szemekkel nevetve próbálja támogatni, Lil pedig pontosan úgy néz ki, mintha ő lenne a legboldogabb lény az egész univerzumban. Talán így is van. A társaság lassan összeszedi magát, Nicole is felegyenesedik.* - Lil... Komolyan, nem tudom, mit aggódtál annyit. Minden tökéletes volt, gyönyörű vagy, és Yan sem szökött meg előled... *Vigyorog Lotte barátnőjére, aki erre nevetve fejbevágja, aztán összeölelkeznek, s mikor elengedik egymást, Lil a terem túloldala felé bök.* - Nézd csak, ki van ott. *S mikor Lotte arrafelé fordítja tekintetét, rögtön meglátja, kiről van szó. Rögtön nyakig elvörösödik.* - Mit akarsz? Menjek oda? Minek? Majd ha akar velem beszélni... *Ekkor azonban Nicole szakítja félbe.* - Akkor majd megpróbál mentálisan üzenni neked, mert kábé ennyire képes. Úgyhogy menj szépen oda, vagy én rugdoslak el odáig, de az nem lesz valami elegáns belépő. *Közli a vámpír barátnőjével igencsak agresszív hangnemben, mire Lotte feltartott kézzel jelzi, hogy megadta magát. Gyorsan felkapja koktéllal teli poharát, és vesz egy mély levegőt. Nicole és Lil vigyorogva ellátják még néhány jótanáccsal, majd útjára eresztik. Charlotte pedig el is indul. Egy fekete, ujjatlan koktélruhát visel, ami két rétegű, s elöl az első rétege csipkés, hátul pedig sima, fekete, valamint egy egyszerű, fekete bolerót és egy egyszerű fekete magassarkút. Haja egyszerű, de elegáns hullámokban omlik vállára. Útközben azonban észreveszi, hogy Kamen egy elegáns mozdulattal lebukik az asztalra, mire egy fintorral hátranéz barátnőire, akik hevesen integetni kezdenek neki, jelezve, hogy folytassa csak útját. Így hát végül odaér, s kihúz magának egy széket Kamen mellett.* - Minden oké? *Kérdi, hát, nem éppen halkan, mert a zenekar éppen most kezdett bele egy újabb számba, de csak olyan hangosan, hogy Kamen biztosan meghallja.* - Még éjfél sincs, és már hagytad magad leitatni? Szép, mondhatom... *Csóválja a fejét vigyorogva. Kissé zavarban van - nem igazán tudja, Kamen hogy fog rá reagálni egy esküvőn - de nem bírta ki, hogy ne próbáljon meg beszélni vele. Ha Lilék nem cseszegetik, előbb vagy utóbb akkor is idejött volna.*
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Az esküvő hevében Empty Re: Az esküvő hevében

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir Szomb. Dec. 14, 2013 11:03 pm

    *Fel se tűnik neki, hogy valaki leül mellé, így amikor Lotte megszólal, némileg túl gyorsan kapja fel a fejét, így elég rendesen megszédül.* - Woah *nyögi, és belekapaszkodik az asztalba, várva, hogy a helyére kerüljön a világ. Amikor ez megtörténik, a lány arcát is beazonosítania, így meglepettség ül az arcára.* - Lotte? Azt hittem, már elmentél *pislog rá. Aztán sikerül felfognia a korábban hozzá intézett kérdés is, így felnevet.* - Nem, semmi sincs rendben, de már megszoktam *vigyorog keserűen. Érezhetően eléggé furcsa hangulatba került az alkohol hatására, szóval lehetséges, hogy jobb lenne, hogy Charlotte most szépen fogná magát, és lelépne, mert ki tudja, mik fognak még itt Kamen száján kijönni... Valószínűleg nem sok olyan dolog, aminek el kellene hangoznia.* - Nem tehetek róla *nevet fel, ezúttal tényleg jókedvűen. Így belegondolva az erethonos valószínűleg még sosem hallotta ennyire őszintén nevetni a félvért. Persze a csaj zavara nem tűnik fel neki, ahhoz már túl részeg...* - És te hogyhogy rám pazarlod az idődet? Biztos vagyok benne, hogy Liliya jobban értékelné, ha vele foglalkoznál *jegyzi meg, de nem a megszokott mogorva "hagyjál-már-békén-a-fenébe-antiszociális-bunkó-állat-vagyok-nem-látod" stílusban, hanem valami szomorkás beletörődéssel. Összességében tehát szinte meg lehet őrülni, annyira aranyos és sajnálható, ahogyan szépen visszafekszik az asztalra, fejét oldalra döntve, onnan pislogva fel Lottéra. Hát... eléggé látszik a viselkedéskülönbségen, hogy nem keveset ivott, és nem kicsit hagyta a Sylorina körzetben az általános stílusát. Jó, ebbe igazából most nagyon sok minden belejátszik, napestig sorolhatnám a tényezőket, amik miatt Kamen úgy viselkedik, ahogy, de most inkább nem térnék ki rájuk. A lényeg, hogy van belőlük bőven.*
    Charlotte Devon
    Charlotte Devon
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Az esküvő hevében Empty Re: Az esküvő hevében

    Témanyitás by Charlotte Devon Vas. Dec. 15, 2013 12:04 am

    *Charlotte bizonytalanul figyeli Kamen próbálkozásait a fent és lent helyzetének megteremtésére és a fókuszálásra, majd amikor sikerül, halkan elneveti magát. Aztán Kamen kimondja a nevét... De nem, mégsem, nem a szokásos módon, ezúttal nem Charlottenak nevezi. Ezen pedig a valan lány igencsak meglepődik. S bár ebből kívülről csak annyi látszódik, hogy egy pillanatra megvillan a tekintete s az asztalon fekvő keze is megrándul, belül tovább gondolkozik a dolgon. Nem tudja, hogy ennek most örüljön-e vagy sem... Lehetséges, hogy tényleg le kéne lépnie. Mert hogy ez most kinek fog jobban fájni - neki, vagy Kamennek holnap, amikor eszébe jut, mennyi mindent hordott össze - azt nehéz eldönteni.* - Elmenni? Fiatal még az este. *Mosolyog Kamenre. A következő szavakra pedig úgy érzi, mintha hasba rúgnák egy focilabdával, így az egyik kezét gyorsan le is húzza az ölébe, hogy ne legyen olyan feltűnő, ahogy ökölbe szorítja. Ennek ellenére nem szól semmit, hagyja, hogy a fiú folytassa a mondandóját. A nevetést hallva végre sikerül kiegyenesítenie az ujjait, de nem kerül jobb hangulatba - inkább ha lehet, még jobban összezavarodik. Végül vesz egy mély levegőt, és úgy dönt, nem megy sehova, hanem megpróbál minél óvatosabban beszélgetni a kissé részeg félvérrel. Viszont amikor Kamen bejelenti, hogy neki igazából nem is vele kéne foglalkoznia, és végigfekszik az asztalon, Lotte alig bírja magába fojtani azt a furcsa, nyöszörgés és sírás közé eső hangot, ami előtörni készült belőle. Ehelyett inkább kikényszerít magából egy választ.* - De én itt szeretnék lenni. Liliyával már eleget foglalkoztam, és neki van más társasága. *Bök az éppen Yannal táncoló Lil felé.* - Neked viszont határozottabban nem kéne többet innod. *Csóválja a fejét, majd megfogja a srác italát és szépen áttölti egy üres pohárba a tartalmát, majd vizet varázsol bele.* - Tessék. Idd meg szépen. *Tolja Kamen elé a folyadékot. Őszintén szólva úgy érzi, jobb, ha legalább egy picikét józanodik a srác, mielőtt bármiféle beszélgetésbe merülnének itt, egy esküvőn, a sarokban álló asztalnál, miközben a zenekar nyálasabbnál nyálasabb romantikus számokat játszik.*
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Az esküvő hevében Empty Re: Az esküvő hevében

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir Vas. Dec. 15, 2013 12:33 am

    - Az *vigyorodik el megcsillanó szemekkel. Láthatóan díjazza, hogy Lotte nem tervez még lelépni aludni... Hiába, valószínűleg még ha próbálkozna sem igazán tudná kezelni a rajta keresztülszánkázó érzelmeket így részegen, de még csak nem is igyekszik, szóval... Aztán ugyebár megpróbálja, valószínűleg igen gyengén meggyőzni a lányt, hogy hagyja őt a fenébe, nem érdemes erre fecsérelnie az idejét, de megint csak nem sikerül, ami ismét egy boldog villanást idéz elő a tekintetében. Minden esetre nem hajlandó felkelni az asztalról, csak kicsit kicsavarja a nyakát, hogy lásson valamit Yanékból. Lotte próbálkozásait arra, hogy normalizálja a helyzetet, elég rendesen figyelmen kívül hagyja, mert csak némán bámulja a frissen házasodottakat, aztán sóhajt egyet.* - Nagyon örülök neki, hogy ilyen jól sikerült neki, de rettentően irigylem *szólal meg viszonylag halkan, de azért úgy, hogy Charlotte hallhassa.* - Megérdemli, persze, szörnyű élete volt, komolyan, nem kívánnám senkinek... De én is már itt akarok tartani. *Egy pillanatra elhallgat, majd felül, hátradől, és lehajtja a vizet, amit a lány a pohárba töltött. Aztán leteszi, és az ujjait figyelve elgondolkozva folytatja.* - Nem is tudom, hogy miért vagyok a legcsalódottabb: hogy Giselle-el nem sikerült a dolog, hogy ennyire elrontottam, vagy azt, hogy most nem tudom, hogyan álljak hozzád... Pedig szeretném, annyira szeretném, hogy együtt lehessek veled, de félek tőle, hogy nem gondolnám komolyan... Meg attól is, hogy te nem azért lennél velem, aki vagyok, aki tényleg vagyok, most, hanem valakiért, akiért megszöktél a Purgatóriumból, akiért megtetted ezt a hosszú utat, akiért most itt szenvedsz velem... Pedig aztán nem biztos, hogy Rhean valaha is vissza fog térni, hogy valaha is emlékezni fogok én arra, ami akkor volt, hogy egyáltalán emlékezni akarok-e... De nem hiszem, hogy nélküle is kellene neked egy olyan roncs, mint én *nevet fel gyengén. És őszintén szólva: nem áll túl messze tőle, hogy könnyek szökjenek ki a szeméből. Ez hát a tényleges probléma. Talán tényleg nem is arról van szó, hogy nem tud mihez kezdeni a helyzettel. Talán tényleg csak attól retteg, hogy ő nem kell a lánynak, csak egy mennybéli gyógyító emlékét hajkurássza a hosszas beszélgetések alatt, amiket folytatnak. És elég egyértelmű számára, hogy ezzel nem bírna együtt élni, ezt nem tudná feldolgozni. Hiszen Kamen már elrontott egy kapcsolatot, amiben hitt, amiért mindenét odaadta volna: mire számíthat hát egy olyanban, amiben ennyire bizonytalan? Az alkohol pedig sajnálatosan túl szókimondóvá tette, és ha holnap ezek a pillanatok az eszébe jutnak, rettentően ki lesz akadva...*
    Charlotte Devon
    Charlotte Devon
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Az esküvő hevében Empty Re: Az esküvő hevében

    Témanyitás by Charlotte Devon Vas. Dec. 15, 2013 12:57 am

    *Ahogy Kamen az éppen házasodott párról kezd beszélni, Lotte fájdalmas arckifejezéssel dől hátra a székén. Hát remek. Elérkeztek ahhoz a témához, amit lehetőleg nagyon el akart ma kerülni. Nem jött össze. Szinte már elfehéredő ujjakkal szorongatja a koktélospoharát, s igencsak merev tekintettel mered rá, mint aki már soha többé nem akar másfelé nézni. Kamen rosszabb embernek nem is adhatná elő ezeket a gondolatait. Mindegy, lelépni nem fog, az biztos. Hátha mégis... Egészen véletlenül... Valami jó sül ki belőle. Aztán Kamen rátér végre a témára, amit már Lotte érkezése óta kerülget, de ez a valan lányt nem nyugtatja meg. Fájdalmas arckifejezéssel lehunyja a szemét, amint rájön, hogy most miről lesz szó. Persze ettől függetlenül figyel. Aztán, ahogy Kamen magyarázatát hallgatja, lassan mégis kinyitja a szemét, majd egy húzásra elfogyasztja a maradék koktélját, s kissé meglepett tekintettel pillant Kamenre. Hát ez a probléma. Ennyi. Csak ennyi. Na persze... Nem biztos, hogy ez a "csak" annyira "csak"... Mert ha Kamen így gondolja, lehet, hogy Lotte akármit mondhat, semmivel sem tudná meggyőzni. Az utolsó szavak hallatán Lotte kénytelen elfordítani a fejét, mielőtt ő is elsírná magát, de azért sikerül összeszednie a gondolatait, s végül tekintetét visszafordítja a fiúra.* - Ne hidd, hogy én nem gondoltam erre. Nem álomvilágban élek, Kamen. De amit érzek... Azt nem értheted meg. Féltem attól, hogy kit fogok Rhean helyén találni, féltem, hogy őt talán már nem leszek képes szeretni, de... Nem így lett. Lehet, hogy nem ismerlek eléggé, lehet, hogy alig tudok rólad valamit, és hogy a lehető legrosszabb időszakodban találkoztunk, de... én biztos vagyok benne, hogy az emlékeim visszatérte előtt is ugyanilyen könnyen beléd tudtam volna szeretni. Azért, aki vagy. Nem Rhean miatt. *Csóválja meg lassan a fejét, majd kis szünet után folytatja.* - Persze ő is szerepet játszik benne. De nem azért, mert én tudom hogy te ő vagy. Hanem azért, mert ő vagy. Hidd el... Ha változtál is a körülményeid és az új életed miatt, ő vagy, és mindig ő leszel. Én is teljesen más vagyok, mint Lena, és összeegyeztetni a két személyiséget nem volt egyszerű. De nem is lehetetlen. *Magyarázza, majd hirtelen, mint aki rájött, hogy mennyit beszélt, elhallgat. Aztán mégis folytatja.* - Értem, hogy mitől félsz. De hidd el... Sosem kell felérned semmihez, amire vágyok. Mert te vagy az. Akárki is lettél és akárhogy is viselkedsz. Ennél több nem kell. *Az utolsó mondatokat már nagyon halkan mondja, de azért remélhetőleg Kamen még meghallja. Aztán Lotte ismét elfordítja a fejét, az éppen keringőző friss házaspárt kezdi figyelni, körülbelül úgy, mintha ez lenne a legérdekesebb dolog, amit valaha látott. Aztán, kis idő után mégis megszólal, halkan, fájdalommal teli hangon.* - Bárcsak el tudnám neked magyarázni úgy, hogy megértsd.
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Az esküvő hevében Empty Re: Az esküvő hevében

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir Vas. Dec. 15, 2013 11:19 am

    *Némán figyeli Charlotte-ot, ahogyan az elkezdi magyarázni, hogy pontosan mit is érez, és milyen módon, és látszik rajta, hogy azt hallja, amire vágyott, mert nem tűnik megbántottnak, és az előbbi fájdalmas arckifejezés is eltűnik az arcáról. Persze soha nem beszéltek róla, hogy milyen lehetett Rhean... most az is felmerül benne, hogy ezt majd pótolniuk kell, hogy mégis, sejtése lehessen róla, hogy amit a lány most mond, hogy ők igenis egy személy, mennyire nem alaptalan. Amikor Lotte elhallgat, már szedi össze magát, hogy válaszoljon, amikor a másik mégis folytatja, ezzel határozottan elvéve a szavát. A szavaknál, miszerint sosem kell másnak lennie, mert ő az, akire a lány vágyik, olyan erősen harap a szájára, hogy megérzi a vér ízét, mert úgy érzi, máshogy nem tudná meggátolni, hogy könnyezni kezdjen. Még így is elhomályosul a tekintete...* - Megértettem *válaszolja halkan, de magabiztosan, hangjában millió érzelemmel, ahogyan a lány arcáért nyúl, és gyengéden maga felé fordítja. Ez után egy hosszú pillanatig nem szól és nem mozdul, csak gyönyörködik benne, a tekintetét keresi.* - Ő soha nem lehetett volna olyan tökéletes, mint te *suttogja végül közelebb hajolva, majd ajkaival gyengéden megérinti a lányét, szabad kezét Lotte derekára csúsztatva, óvatosan csókolva őt. A száján alkoholos-fémes íze van, meg hát némileg ügyetlen is, hiszen nincs teljesen helyén a mozgáskoordinációja... De hosszú hónapok óta meg akarta már tenni ezt, csak egész eddig a kontrollja, a falai és a bizonytalansága miatt nem volt rá képes. Más kérdés, hogy pontosan mi is lesz erről a véleménye holnap, és kicsi a valószínűsége, hogy teljesen ugyan az, mint most, bár remélhetőleg annyira nem lesz rossz a helyzet. Minden esetre jobb, ha Charlotte most kiélvezi ezt a lehetőséget, mert ki tudja, lesz-e ilyen az elkövetkezendő időszakban. De érezni, hogy Kamen most határozottan komolyan gondolja, hogy ezt akarja, csak hát... Mindegy. A holnap problémája a holnapé, legalábbis Kam, akinek futólag megfordul a fejében a gondolat, hogy biztos jó ötlet-e ez, így bölcselkedik.*
    Charlotte Devon
    Charlotte Devon
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Az esküvő hevében Empty Re: Az esküvő hevében

    Témanyitás by Charlotte Devon Vas. Dec. 15, 2013 3:30 pm

    *Beszéd közben nem figyeli a másik reakcióit, egyszerűen képtelen lenne ránézni - bár ő józan, azért a véralkohol szintje némileg a nulla fölött áll, ami nála azt eredményezte, hogy még a szokásosnál is nehezebben fojtja vissza érzelmeit, amik jelenleg egy hurrikán erejével ostromolják a Kamen és közé emelt igencsak gyenge falat. Nem akart ő erről beszélni, de a fiú kétségeit nem hagyhatta szó nélkül. Ennél jobban pedig nem magyarázhatta volna el. Most pedig csak féli reménykedve, félig rettegve várja a reakciót, miközben összeszorított ajkakkal próbálja visszatartani könnyeit. Amikor azonban megérzi Kamen kezét az arcán, azonnal felé fordítja tekintetét, s félig meglepve, félig megszakadó szívvel veszi észre a szerelme szemében csillogó könnyeket. Érzi, hogy tiltakoznia kéne, hiszen Kamen egyértelműen nem józan, de egyben azzal is tisztában van, hogy képtelen lesz rá. Túl sokat szenvedett az elmúlt időben, és annyira, de annyira nem akar most semmit sem tenni az események folyása ellen... Azonban amint megtalálja a fiú tekintetét, nem bírja tovább, két apró könnycsepp gördül le az arcán. Szinte pislogás nélkül néz Kamen szemébe, azokba a gyönyörű, ezüstszürke szemekbe, amik számára az egész világnál, a múltjánál és jövőjénél, mindennél többet jelentenek számára. Úgy érzi, mintha megállt volna az idő, mintha a zene elhallgatna mellettük, mintha a keringőző párok jéggé dermedtek volna: csak ők lennének, ők ketten, s csak a szívdobogásuk törné meg a pillanatba belefagyott csöndet. Ezt végül Kamen szavai törik meg, mire Charlotte úgy érzi, az egész világ apró szilánkokra esik szét körülöttük, s ebben a forgatagban csak ők ketten maradnak. Úgy érzi, mintha álmodna, mert ez az egész egyszerűen nem lehet valóság. Többé már nem fogja fel, hogy Kamen mennyire nincs magánál. Ahogy ajkuk összeér, óvatosan átkarolja a fiú nyakát, úgy, mintha attól félne, ha túl erősen szorítja, a pillanat egyszerűen tovaszáll, megszűnik, vagy pedig felébred, és az ágyában találja magát. Csukott szemhéja alól továbbra is megállás nélkül peregnek a könnycseppek, habár ő ezzel nincs tisztában. Úgy érzi, mintha a szíve pehelykönnyűvé válna, s most valahol odakinn, a csillagok közt repülne... Ő viszont itt van, teljes lényével, s nem hallja a zenét, nem érzi a mellettük sorakozó desszertek illatát, nem érzi az alkoholszagot, csak Kamen illatát, és a testét, ahogy egyre inkább hozzá simul, az ajkát, ahogy újra meg újra az övéhez ér... Aztán hirtelen, mintha ledőlne körülöttük egy fal, a zene és a beszélgetés zaja ismét eléri a dobhártyáját, s a világ apró szilánkjaiból ismét egy egésszé áll össze, ő pedig leszáll a fellegekből, s fájdalmasan veszi tudomásul a valóság rideg mibenlétét. Kissé eltávolodik a fiútól, s lassan kinyitva a szemét egyik kezével végigsimít annak arcán, majd végleg elengedi, és letörli saját arcáról a könnycseppeket.* - Ezt így nem tehetem, Kamen. Nem tudod... nem tudod, hogy mit csinálsz. Ma nem dönthetsz egy ilyen dologban. Nem használhatom ki a helyzetedet. Ezt nem lett volna szabad. *Mondja halkan s kissé rekedten, pillantását Kamenről elkapva a saját ölébe szegezve.*
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Az esküvő hevében Empty Re: Az esküvő hevében

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir Vas. Dec. 15, 2013 4:11 pm

    *Elmerül a pillanatban. Egy érzés, egy végtelen boldogság tölti el, amiről, ha némileg józanabb lenne, tudná, hogy sokkal mélyebbről jön, mint bármi, amit valaha érzett. Annak a szerelemnek a milliószor erősebb hulláma önti el, amelyre ébredni szokott minden reggel, amikor Charlotte anyajegyét látja álmában. Hiszen Rhean ott él benne... még akkor is, ha nem igazán hiszi és fogadja el, még akkor is, ha nem foglalkozik vele, és az ő érzelmei Lena iránt, kombinálva Kamen saját érzéseivel Lotte irányába... Elveszik a lélegzetét. Érzi, ahogyan a kezén könnyek folynak végig, így gyengéden simogatni kezdi a lány arcát, miközben csókolja. Ez most egyszerűen... helyes. Így kell lennie. Azonban az erethonos elhúzódik, ezzel Kament is visszatérítve a valóságba, bár nem annyira, mint amennyire ő maga visszazuhant: a fiú továbbra is részeg, így nem képes annyira felfogni a problémákat, mint Lotte. Persze nem kell aggódni, holnap tökéletesen látni fogja, mi a gond... De őszintén szólva most ez a legkevésbé sem érdekli. Amikor a lány elfordul tőle, a gyermek csalódottságával mered rá.* - De... Lotte, lehet, hogy részeg vagyok... De én nem szoktam ilyenkor olyasmit csinálni, amit nem gondolok komolyan... Amúgy is meg akartam tenni... Már hónapok óta fogtam vissza a vágyamat, hogy megcsókoljalak, és most elég részeg vagyok hozzá, hogy ne féljek melletted lenni *mondja szomorúan. Persze, nincs teljesen magánál, és valóban nem tenné meg, ha józan lenne, de reménykedik benne, hogy Charlotte megérti, miért nem. Soha nem tett még részegen olyasmit, amit józanon ne akart volna. Az már más kérdés, hogy a falai és a magának állított korlátok miatt nem tette volna meg, sőt, valószínűleg hozzá se nagyon szólt volna ma este a lányhoz, inkább határozottabban elküldte volna - vagy időben lelépett volna -, de nem azért, mert akkor nem akarta volna megcsókolni. Mert a szíve mélyén vele akar lenni, és ezzel tökéletesen tisztában is van. De a legutóbbi alkalom óta... Nem. Nem mer többet a szíve mélyére hallgatni.*
    Charlotte Devon
    Charlotte Devon
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Az esküvő hevében Empty Re: Az esküvő hevében

    Témanyitás by Charlotte Devon Vas. Dec. 15, 2013 7:07 pm

    *Ahogy látja a csalódottságot Kamen arcán, halkan felsóhajt - úgy tűnik, az azoknak a pillanatoknak az egyike, amikor nagyon, nagyon nehéz helyesen cselekedni. Hát mégis mit gondolhat? Hogy Lottének nem az minden vágya, hogy átölelje, és ne is engedje el akár órákon keresztül? Persze, hogy ezt szeretné, de nem teheti meg, így, most nem. A fiú szavait hallva ismét elszorul a torka, de sikeresen lenyeli az egyre növekvő gombócot, mielőtt válaszolna.* - Tudom, Kam, de... Ez így nem lenne helyes. Kihasználhatnám, hogy most így érzel, de... Ez nem változtatna semmin. Maximum holnap még inkább el akarnál kerülni. Nem attól félek, hogy rám haragudnál, hanem inkább... magadra. Nem fogom ezt tenni veled. Majd holnap, ha józan leszel, megbeszéljük. *Magyarázza, miközben akarva-akaratlanul is a sylorinás kezéért nyúl. Nagyon régóta várt erre a pillanatra, de hogy így kellett eljönnie... Ez neki sem tetszik igazán. Mert tudja, hogy amilyen boldog most, olyan fájdalmas lesz holnap a pofáraesés, ha esetleg kiderül, hogy Kamen mégsem gondolta annyira komolyan a dolgot, mint ahogy most előadja... Mert Lotte iszonyatosan szeretne hinni a fiúnak, szeretne hinni benne, hogy amit most megmutatott, a színtiszta igazság, aminek eddig csak a saját maga emelt falak szabtak határt, de nem tud, vagy legalábbis nem egészen. Fél, hogy ez az egész túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Így hát egyszerűen megálljt parancsol magának, s úgy dönt, holnapig jobb, ha más itt már nem történik.* - Ez az egész... ez túl fontos ahhoz, hogy így elrontsuk. *Mosolyodik el keserűen.* - Ha tényleg így gondolod, akkor ez holnap sem lesz másképp. De szeretném - és te is, bármennyire is nem úgy érzed -, ha ezt józanon beszélnénk meg. *Magyarázza nyugalmat erőltetve kissé remegő hangjára. Annyira nem szeretné ezt tenni, hogy hatalmas erőfeszítésébe kerül minden egyes szó kiejtése. Kamen kezét azonban nem engedi el. A helyzeten a zenekar sem segít - ugyanis egy lassú, romantikus számot kezdenek játszani, mire a jelenlevő összes pár a táncparkettre vonul, s a terem hirtelen kellemes félhomályba borul... Lotte pedig csak nézi egymásba kulcsolódó kezeiket, s úgy érzi, mintha valaki egész egyszerűen kitépte volna a szívét, s most fallabdát játszana vele a mögöttük levő falon.*

    [A számot pedig a képzeletedre bízom ^^]
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Az esküvő hevében Empty Re: Az esküvő hevében

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir Vas. Dec. 15, 2013 7:47 pm

    *Némán hallgatja a lányt, és látszik rajta, hogy nagyjából sikerül felfognia, amit Lotte a tudomására akar hozni. Lehajtott fejjel bólint egyet, és engedelmesen összefűzi az ujjaikat. A második megszólalásra felpillant, és ismét a lány szemébe tekint.* - Rendben. De esküdj meg nekem, hogy meg fogsz keresni, mert ismerem magam annyira, hogy én nem foglak *válaszolja halkan. Némileg olyan, mintha kicsit skizofrén lenne, de aki régóta ismeri, eléggé hozzászokott már: mindig is kissé ilyen volt, csak régebben nem volt ekkora különbség a két viselkedése között. A lényeg, hogy most felfogja, hogy józanon nem ezt tenné, hogy akkor nem így viselkedne, hogy akkor nem merne ilyen őszinte lenni, ezért meg kell ígértetnie a lánnyal, hogy oda fog jönni hozzá, hogy rá fogja venni, hogy mindazt, amit most tett, számon kérje magán, hogy beismerje, hogy rábólintson hogy igen, valóban így gondolja. Egyébként egyre inkább látszik rajta, hogy kissé józanabb, de szerencsére ahhoz még nem tért magához eléggé, hogy ne legyen hajlandó értelmesen kommunikálni Charlotte-tal. Amikor megszólal a szám, a parkett felé fordul, majd egy pillanatra vissza a lányhoz. Kamen, a tánc minden formájától tartózkodó Kamen halványan rámosolyog Lottéra.* - Elmegyek, mert azt mondod, ezt nem most kell megbeszélnünk... De kérlek, előtte táncolj velem, Lotte *kéri, majd felemelkedik, a lány kezét el nem engedve, megpuszilja a homlokát, és imádkozik, hogy a másik legalább ennyibe beleegyezzen. Mert ez egy gyönyörű szám, és mert szüksége van rá, hogy valamilyen módon együtt legyen vele... És mert nagyon jól tudja, hogy ő is csak erre vágyik.*
    Charlotte Devon
    Charlotte Devon
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Az esküvő hevében Empty Re: Az esküvő hevében

    Témanyitás by Charlotte Devon Vas. Dec. 15, 2013 8:15 pm

    *Nem mondanám, hogy Kamen válaszán teljesen ledöbben - de azért meglepi valamelyest. Az, hogy a fiútól ilyen "engedélyt" kapott arra vonatkozóan, hogy holnap igenis keresse meg és kényszerítsen ki belőle valamiféle választ... Hát, ez igencsak erős bizonyíték arra, hogy esetleg mégis komolyan gondolja. Így hát Lotte, amint feldolgozta az információt, halványan elmosolyodik, és bólint.* - Rendben van. Nem fogsz megúszni. *Teljesen megérti, hogy Kamen miért mondja ezt, csak ez a kérés annyira... logikus, annyira ésszerű, és annyira nem illik a képbe, hogy némileg összezavarja az így is igencsak zavarodott Lottét. Nem tudja, hogy holnap mennyi lelki ereje lesz megkeresni az előle bujkáló Kament, és mindezek után a szemébe nézni, majd megkérdezni, hogy még mindig szeretne-e vele lenni. Nem lesz egyszerű, de hát kettejük között mi az? Ez a legkevesebb, amit képes lenne érte megtenni. Aztán megszólal az a bizonyos lassú szám, s Lotte mostmár valóban, teljes mértékig meglepve pillant fel a fiúra. Azonban esze ágában sincs elutasítani a lehetőséget... Egy táncból nem lehet baj. Így hát egy halvány mosollyal bólint - félő, hogyha megszólalna, elsírná magát -, és hagyja, hogy Kamen a táncparkettre vezesse. Ott aztán rögtön bekerülnek az összes jelenlevő vendég tekintetének kereszttüzébe - élükön például Lillel és Nicoleal, de valószínűleg Yan és Patric figyelmét sem kerülték el -, de Lottét ez, amint megállnak és átkarolja Kamen nyakát, már nem érdekli. Nem mozog túl sokat, inkább csak jobbra-balra lépeget a zene ritmusára, közben pedig fejét partnere vállára hajtja. Nem szólal még, még csak nem is gondolkozik. Azt kívánja, bárcsak megállna az idő, s így maradna az örökkévalóságig. A zene átjárja minden porcikáját, s ő csakis erre, valamint Kamen közelségére koncentrál. Nem gondol a holnapra, nem gondol arra, hogy egyszer ennek a számnak is végeszakad - csak arra a furcsa, émelyítő boldogságra, valamint a végtelen ragaszkodásra és szerelemre gondol, ami egész testét a hatalmába keríti. Próbál minél mélyebbeket lélegezni, hogy minél többet elraktározhasson a fiú illatából. Azonban, ahogy mindennek, ennek a számnak is vége lesz. Ahogy elhangzik az utolsó akkord, Lotte még egy darabig nem mozdul meg, csak lehunyt szemmel, Kament átkarolva áll. Aztán mégis leereszti a kezét, s hátrébb lép. Nem tudja, mit mondjon, így csak nézi Kament, továbbra is fogva a kezét. Aztán mégis elkezdi zavarni a tekintetek egyre sűrűsödő kereszttüze.* - Akkor... Holnap. *Mondja halkan, majd hirtelen odahajol a fiúhoz, és megpuszilja, aztán hátrébb lép, elengedi a kezét, és még egy utolsó, szomorkás mosoly után hátat fordít, és elsétál. Remegő lábain alig jut el addig az asztalig, ahol Nicole ücsörög, ezúttal egyedül - ott pedig az asztalra könyökölve tenyerébe temeti az arcát, és a vámpír lány egy jó darabig nem fog belőle fél szavaknál többet kihúzni. Lotte azonban még sokáig nem megy fel a hálókörletbe, hiszen jól tudja, hogy most nem lenne hasznos dolog egyedül maradnia a gondolataival.*
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Az esküvő hevében Empty Re: Az esküvő hevében

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir Vas. Dec. 15, 2013 8:27 pm

    *A parkettre érve átkarolja Lotte derekát, így magához húzva őt, és kényelmesen a hajába temeti az arcát, így ringatózva a zenére. Fel sem fogja a körülöttük lévő tömeget, nem tűnik fel neki Yan széles vigyora, sem az egyik asztalnak támaszkodó Patric mindent tudó mosolya, a világában egyedül Charlotte létezik, és az érzések, amiknek végre átengedte magát. Úgy érzi magát, mint szomjazó vándor, aki hosszú útja után végre oázisba ér, mélyeket kortyol a Lotte illatával telt levegőből, és ez minden porcikáját úgy kelti életre, mint utazót a hűsítő, éltető víz. Ez a pillanat a tökéletesség. Ha ez lenne élete utolsó perce, azzal is ki tudna egyezni, mert ez az, amit keresett egész életében, ez az, amire mindig is vágyott, ahogyan ezt most kissé ködös, bódult elmével felismeri. Azonban mindennek, ami tökéletes, vége szakad, ahogyan a dal is a végére ér, így kénytelen elengedni a lányt.* - Holnap *bólint, majd miután Lotte ott hagyja, egy pillanatig még tétlenül ácsorog a parkett közepén, majd rájön, hogy eredetileg ő le akart lépni, szóval szusszant egyet, és hosszú, kissé talán ferde léptekkel a kijárat felé indul. A parkett közepén Lilt a karjaiban tartó Yan vet egy gyors pillantást szerelmére, megpuszilja, majd futva Kamen után indul, és a túloldalon Patric is hasonlóan cselekszik.* - Kamen, ez most mi az ég volt? *hallatszik még kintről az újdonsült házas férfi hangja, utána azonban becsukódik az ajtó, a párbeszéd további részeit elfedve a bent szórakozó társaság elől. Yan fél órával később ér vissza, a két sylorinás azonban már nem bukkan fel a csarnokban...*
    Charlotte Devon
    Charlotte Devon
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Az esküvő hevében Empty Re: Az esküvő hevében

    Témanyitás by Charlotte Devon Vas. Dec. 15, 2013 8:48 pm

    [Másnap, kora délután.]

    *Lotte ideges arckifejezéssel, erőltetetten lassú léptekkel halad le a lépcsőn az Erethon hálókörletéből jövet. Haja, bár lófarokba kötötte, még mindig eléggé kuszán áll, szeme kissé karikás, látszik rajta, hogy nem sokat aludt - először is, mert körülbelül hajnali hatkor mentek fel a hálókörletbe, másodszor, mert ezek után is csak pár órát volt képes aludni. Aztán feladta, felkelt, elosont a horkoló Nicole mellett és evett valamit, bár a feje körülbelül úgy sajog, mintha valaki folyamatosan egy baseball ütővel püfölné. Hát igen, miután Kamen elment, rajta volt a sor, hogy jól berúgjon - ezt nem kellett volna. Az előtte álló beszélgetés a lüktető fejfájás és konstans hányinger nélkül is eléggé fájdalmasnak ígérkezik. Amúgy egy kötött pulcsit, farmernadrágot és szőrös csizmát visel, bár legszívesebben egyszerűen felvette volna a macimelegítőjét. Megpróbált kezdeni valamit a kinézetével, le is zuhanyzott és megmosta a haját, de hiába, a másnaposságot semmi sem tünteti el. És ha ez még nem lenne elég, iszonyatosan ideges és bizonytalan amiatt, ami rá vár. Nem érez magában kellő erőt és önuralmat ahhoz, hogy ha Kamen esetleg bunkón elzavarja, ne menjen sehova. Újra meg újra felidézi magában a fiú tegnap esti szavait, újra meg újra megpróbálja magát meggyőzni arról, hogy ezek a szavak igazak voltak... Azonban ahogy első tippre benyit a társalgóba, és meglátja az egyik kanapén ücsörgő, igencsak mogorva Kament, legszívesebben azonnal visszafordulna. De nem teszi, egyrészt, mert valószínűleg a fiú már észrevette, másrészt pedig mert tudja, hogy ha most feladná, azt a későbbiekben nagyon megbánná. Így hát egy némileg erőltetett mosollyal odasétál a sylorináshoz, és némi torokköszörülés után megszólal.* - Szia. Hogy vagy? *Kérdi, majd leesik neki, hogy nem kéne itt ácsorogni, ezért fogja magát és - megfelelő távolságra - helyet foglal Kamen mellett.*
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Az esküvő hevében Empty Re: Az esküvő hevében

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir Vas. Dec. 15, 2013 9:23 pm

    *Kamen nagyon nagyon nagyon szenved. Nem elég, hogy szétmegy a feje, szédül, és szíve szerint kiátkozná a fényt a világból, még egy rettentően kellemetlen és problémás beszélgetés is vár rá. Ha Patric-ék nem szedték volna ki belőle tegnap este, biztosan nem lenne most itt. Mert bár komolyan gondolta, amiket mondott, jelenleg a pokolba kívánja magát azért, hogy hajlandó volt koccintani egyet Yannal. Ha rajta múlna, most minden bizonnyal még az ágyában fetrengene, a takaró alatt, azon szenvedve, hogy hogy a fenébe lehet ekkora idióta. De bízzuk csak Patre: a démon-vámpír nem rég kirángatta a takaró alól, belediktált egy tányér levest, hogy legalább valami legyen a szervezetében, majd idehozta, leültette a kanapéra, megeskette, hogy nem mozdul innen sehová, amíg Lotte meg nem találja, majd lelépett. Kam pedig, súlyosan szenvedve, de itt maradt, összekuporodva, magzatpózban ücsörögve, várva, hogy a végzet megérkezzen. És nem túlzok: valóban ennyire dramatikusan értékeli a saját helyzetét. Amúgy az öltözködést se vitte túlzásba, látszik rajta, hogy igen nagyon nem érdekli senki: egy fekete melegítő szett van rajta - ami egyébként télen a pizsamájaként funkcionál, magyarul még csak át sem öltözött, mióta kikelt az ágyból, úgy van, ahogyan aludt -, valamint egy papucs, persze zokni nélkül. Haja kócos, szeme karikás, egyszóval borzalmasan néz ki. Igazából elég bonyolult lenne megfogalmazni, mi a problémája: mert amiket tegnap mondott a lánynak, az mind igaz volt. Valóban nem szokott össze-vissza beszélni, csak azért, mert részeg. És hogy akkor mi is a problémája? Az, hogy tele van bizonytalansággal. Sok minden miatt, de a legfőbb gondja jelenleg az, hogy nem biztos benne, hogy be merhet vállalni egy ilyen komoly kapcsolatot. Mert hát az előzőnek is milyen vége lett: ő maga egy teljes roncs, és valószínűleg a lány sincs sokkal jobban, bár nem tudja pontosan: annyira kerüli, meg igyekszik kizárni, hogy azt sem tudja, egyáltalán az iskolában van-e még. A lényeg tehát, hogy azt szörnyen elrontotta... Egy nyögéssel a térdére dönti a fejét. Tényleg, a legjobb helyzetben kezd el rajta gondolkozni. Végül is csak arról lesz szó, talán perceken belül, hogy egy előző életbeli szerelmével most akkor összejöjjenek-e, vagy sem, a legalkalmasabb azon szenvedni, hogy mi lett a vége az előző kapcsolatának. Fáradt, és fáj a feje. Már szinte úgy dönt, hogy elege van, már vagy egy órát eltöltött az ágyán kívül ilyen állapotban, nem vár tovább, lelép, amikor meghallja a jól ismert torokköszörülést.* ~ Ó, a francba... ~ *nyög fel gondolatban, majd óvatosan felpillant. Láthatóan Lotte sincs sokkal jobb állapotban, mint ő, és ez egy minimális magabiztosságot ad neki, szóval ő is megköszörüli a torkát, és vállat von.* - Szétmegy a fejem. Te? *kérdez vissza, úgy döntve, hogy ő nem meri felhozni a témát.*
    Charlotte Devon
    Charlotte Devon
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Az esküvő hevében Empty Re: Az esküvő hevében

    Témanyitás by Charlotte Devon Vas. Dec. 15, 2013 9:42 pm

    *Lotte is látja, hogy Kamen nincsen nála jobb állapotban, sőt, jelentősen rosszabbul van, legalábbis külsőre. Aztán meg lehet, hogy csak látványosabban szenved, és Charlotte csupán jobban össze tudta szedni magát. Minden esetre a lányt egyáltalán nem zavarja, hogy Kam így néz ki - hát könyörgöm, szerelmes. Illetve, mégis, azért jobban örülne neki, ha nem ilyen állapotban kéne ezt megbeszélniük, de már mindegy.* - Szintén. *Fintorog egyet.* - Megfogadnám, hogy soha többet nem iszom, de azt hiszem, felesleges. *Vigyorodik el immár kicsit őszintébben, ezután viszont csöndben marad - nem tudja, mégis hogy hozza fel a témát, ezért inkább elkezdi babrálni kötött pulcsijának a szélét. Ha Kamen nem töri meg a csendet, akkor már bőven kínosnak mondható, mire Lotte rászánja magát a kommunikációra.* - Azt hiszem, felesleges kerülgetni a témát. Te is tudod, miért vagyok itt. Felteszem, emlékszel mindenre, amit tegnap mondtál. És hogy mit ígértem... Én csak... *Akad el egy pillanatra, majd mély levegőt vesz, tekintetét Kamenre függeszti és folytatja.* - Igaz volt, amit este mondtál? Csak mert ha már másképp gondolod, inkább most mondd meg, minthogy... *Kapja el a tekintetét, de a fiú még így is láthatja azt a fájdalmas villanást a barna szemekben. Aztán Lotte ismét összeszedi magát, s Kamen felé fordulva keresi a szemkontaktust.* - Kérlek, mondd el, hogy mit gondolsz. *Tekintete szinte már könyörgő, ahogy a válaszra vár. Igazság szerint tegnap este majdnem teljesen biztos volt benne, hogy Kamen valóban komolyan gondolta, amit mondott, most viszont, hogy véget ért az esküvő varázsa, az alkohol pedig kiürült a szervezetéből, az egész inkább tűnik egy messzi álomnak, mint a valóságnak... Ez pedig teljesen elbizonytalanítja Charlotteot.*
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Az esküvő hevében Empty Re: Az esküvő hevében

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir Vas. Dec. 15, 2013 10:12 pm

    - Ezek szerint te is leittad magad *produkál valami vigyorhoz hasonló dolgot Kamen. Azért nem mondhatni rá, hogy vigyorgás, de... hát, talán jókedvű szájhúzásnak lenne nevezhető. Természetesen nem szólal meg, még véletlenül sem törné meg a csendet, bár  érzi, hogy eléggé kínossá kezd válni, de eldöntötte, hogy ő nem fogja felhozni a dolgot. Másról pedig szintén nem fog elkezdeni beszél, mert az meg ugyebár nagyon nagy pofátlanság lenne... Szóval egész egyszerűen csendben marad, és várja, hogy Lotte végre összeszedje a bátorságot, hogy elkezdjen beszélni a dologról. Amikor végre megszólal, szinte látszik rajta a megkönnyebbülés, hogy nem húzzák tovább ezt az egészet, mert azt már sikerült felfognia, hogy kikerülni nem tudja... Akkor meg legyenek inkább túl rajta, amint lehet. Tökéletesen érti, hogy "inkább most mondd meg, minthogy" mi legyen. És ő is tudja, hogy muszáj megbeszélniük... De továbbra is szívesebben fogná magát, és lépne le. Őszintén szólva az egyedül üldögélés közben már az is eszébe jutott, hogy szépen kitörli mindenkinek az emlékeit, aki látta őt meg Lottét, de aztán rájött, hogy kissé gyanús lenne, hogy Liliya meg Yan nem emlékeznek az esküvőjükre, szóval az bukta. Aztán a következő kérésre sóhajt egyet, és bólint, jelezve, hogy jó, elmondja, de egyértelműen látszik rajta, hogy a fenébe kívánja az egész helyzetet. Persze érzi, hogy ez így nem lesz jó, mármint hogy nem kéne ennyire ellenségesnek tűnnie, mert Charlotte félre fogja érteni, de... mindegy. Egyelőre megpróbálja elmondani a gondolatait, aztán majd lesz valami.* - Nos... Tegnap megmondtam neked... Megmondtam, hogy nem szoktam elveszíteni a fejemet, amikor részeg vagyok, csak a számat nem tudom kontrollálni. *Itt egy pillanatra megáll, megpróbálva összeszedni a gondolatait, de sajnos nem sok mindent ér el, csak annyit, hogy felerősödik a homlokában a lüktető fájdalom. Végül úgy dönt, hogy elfordítja a fejét, hogy ne kelljen a lányra néznie, mert így is épp eléggé nehéz ez, szóval előrefelé fordul, és egy pontot kiszemelve, amit nyugodtan bámulhat, folytatja.* - Én is tegnap jöttem rá, hogy a legnagyobb gáz az volt, hogy attól félek, Rheant látod bennem... De igaz volt. Én tényleg attól tartottam... De persze elmagyaráztad... De még mindig nem vagyok biztos mindenben. Első sorban magamban. Nézz rám, Charlotte: egy roncs vagyok. És én... Én nem ezt akarom neked... Én úgy szeretném... Arra gondoltam... *Itt meg kell állnia, és visszanyelnie a könnyeit, meg elfojtani az ingert, hogy egész egyszerűen felálljon, keressen egy konyhakést, és hasba szúrja magát, vagy kiugorjon az ablakon, vagy valami. De aztán egy fél perc múlva sikerül összeszednie magát, és folytatnia.* - Mint mondtam, régóta vágyok már rá, hogy legyen közöttünk... valami több. Nem hazudtam. De arra gondoltam, hogy megpróbálom egy kicsit... érdemesebbé tenni magam. Mert te is látod, nem tagadhatod le, hogy teljesen használhatatlan vagyok, és, noha nem tudom, hogy ez számodra is olyan egyértelmű-e, mint számomra, de nagyon illabilis. Egyébként is... félvér angyal-démon vagyok, a sorsom, hogy ne legyek szilárd, hogy mindig ennyire... De úgy gondoltam, hogy kicsit összeszedem magam, és csak akkor teszek bármit is, ha már biztos vagyok benne, és ha már nem csak egy bizonytalan roncsot tudok nyújtani neked, hanem egy magabiztos férfit, akire támaszkodhatsz, aki... *Ismét elhallgat, ráébredve, hogy mennyire kitárulkozott, és gyorsan visszarendezi az arcát egy érzelemmentes maszkba.* - Persze ennek tegnap sikerült elég rendesen keresztbe tennem *teszi még hozzá rosszkedvűen, majd elhallgat, és még csak teljesen véletlenül se néz Lottéra. Ennyi, ennyit tud és hajlandó mondani, és valószínűleg már így is nagyon büszke lehetne magára, tekintve, hogy nem rég még azt fontolgatta, hogy amennyiben a lány nem érkezik meg perceken belül, lelép a fenébe, hogy aztán jól elbújjon előle az elkövetkezendő két év folyamán... Szóval fejlődőképes. Meg igazából egész jól sikerült vallomást tennie, legalábbis Charlotte jobb, ha nem számít ennél konkrétabb szerelmi vallomásra az elkövetkezendő négy-öt hónap folyamán.*
    Charlotte Devon
    Charlotte Devon
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Az esküvő hevében Empty Re: Az esküvő hevében

    Témanyitás by Charlotte Devon Vas. Dec. 15, 2013 10:48 pm

    *Na igen, erre Lotte is számíthatott volna. Erre a hozzáállásra. Számított is... Csak nem ennyire. A tegnap este után... Mennyire tudta, mennyire tudta, hogy nem szabadott volna beleélnie magát. Most pont úgy érzi magát, mint aki egy húsz méteres zuhanás után szétkenődik az aszfalton. Legszívesebben most helyben elsírná magát, de nem teszi, helyette mozdulatlanul hallgatja Kamen szavait, és igyekszik nem mutatni, hogy ezzel a néhány mondattal mekkora fájdalmat okoz neki a félvér. Nem szól közbe a szünetben sem, csak türelmesen megvárja, hogy Kamen összeszedje magát. Aztán, amikor a másik a mondandója végére ér, Lotte sem szólal meg. Egyelőre azzal van elfoglalva, hogy kiszedje a kanapé vállfájából az ujjait, amiket olyan mélyen belevájt, hogy a körmei nyomot hagytak a bútor anyagán. Illetve, az is problémát okoz, hogy valahogy vissza kell fojtania a feltörni készülő kiakadását. Ennél rosszabb dolgot Kamen nem is igazán mondhatott volna neki. Persze, ez így rossz kifejezés, hiszen őszinte volt, de... Azt várja el tőle, hogy csak azért, mert lelkileg nincs teljesen rendben, hagyja békén? Mégis, hogy gondolhat bármi ilyesmire? Persze Lotte sejti, hogy ha egy picit jobban belegondolna, megérthetné, és éppen ezért nem is szólal meg hosszú, nagyon hosszú percekig. Megvárja, ameddig megnyugszik. Végül sikerül kinyújtania az ujjait, és miután vesz még pár mély levegőt, megszólal.* - Megpróbálom nyugodtan elmagyarázni, de nem ígérek semmit. *Szólal meg végül, nem kicsit remegő hangon.* - Nem érdekel, hogy mennyire vagy lelkileg labilis, hogy mennyire... támaszkodhatok rád. Nem érdekel, hogy most éppen hogy érzed magad, vagy hogy hogyan fogod magad érezni a jövőben. Nem érdekel, de csakis abból a szempontból, hogy mindez... semmit sem változtat azon, amit irántad érzek. Azt hiszed, jobb lesz nekem, hogyha távolról nézhetem, ahogy szenvedsz? Azt hiszed, én károsodnék bármiben is, ha esetleg hagynád, hogy segítsek, hogy megpróbáljalak támogatni? Megértem, hogy miért gondolod így, de hidd el... a szerelem nem ilyen dolgoktól függ. Én... biztos vagyok benne, hogy megoldanánk valahogy. Hogy ez nem lenne akadály. Csak kérlek... ezt ne tedd. Ne kérd tőlem, hogy hagyjalak magadra, amikor ilyen állapotban vagy. Egyszerűen nem lennék rá képes. *Rázza a fejét, és már meg sem próbálja palástolni a szemébe gyűlő könnyeket. Ennyit bőgni huszonnégy órán belül... Máskor egy év alatt nem jön össze ennyi.* - Kamen, én elfogadom, ha úgy döntesz, mégsem szeretnéd, de... Ha igaz volt mindaz, amit tegnap mondtál, senki sem fog vele jobban járni. Gondolj erre. És hogyha... *Mondja, egyre gyengülő hangerővel, míg végül elhallgat, és néhány pillanatig lehunyt szemmel próbálja visszanyerni az önuralmát.* - Hogyha mégis úgy döntesz, hogy még nem akarsz velem lenni, csak szeretném, ha tudnád, hogy én várni fogok... Akár örökké is. Mert akárhogy is bizonygatod, hogy te nem vagy "érdemes" egy kapcsolatra, én... én nem tudom máshogy elképzelni... *Magyarázza, majd hirtelen elhallgat, mint aki rájön, hogy mit is beszél. A térdére könyökölve tenyerébe temeti arcát, s így, kissé tompított hangon folytatja.* - Jézusom, ezzel nem segítek, igaz? *Teszi fel a költői kérdést, pontosan olyan hangon, mint aki fél centire van egy sírógörcstől. Túl sok. Ez már túl sok neki.*
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Az esküvő hevében Empty Re: Az esküvő hevében

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir Hétf. Dec. 16, 2013 7:34 pm

    *Némán hallgatja Lottét, de közben ő is egyre dühösebb lesz. Igazából már a bevezetőmondatnál felkapja a vizet, de aztán Pat egykori tanácsára hallgatva minden erejét arra fordítja, hogy higgadt tudjon maradni, mert valahol mélyen tisztában van vele, hogy az nem fog segíteni, ha most még ő is elkezd itt üvölteni. Azonban minden szóval egyre keményebb koncentrációra van szüksége, hogy visszatartsa a belőle feltörni készülő indulatokat, és valahogyan sikerül is nem közbeszólnia, amíg a lány nem végez, sőt, még utána is képes hosszú pillanatokon keresztül hallgatni, bár nem sikerül teljesen legyőznie magát, de... hát, legalább amikor elkezd beszélni, akkor még nem üvölt.* - Nem, Charlotte, nem segítesz. Csak felidegesítesz. Nem tudod, miről... nem tudod, milyen kapcsolatot éltem át legutóbb, persze, nem mondtam el... leginkább azért, mert annyira kib***ottul fáj beszélni róla, rágondolni, hogy minden alkalommal, amikor a közelébe kerülök a témának, egész egyszerűen úgy érzem, elhagy minden erőm, és csak el akarok menekülni az emlékeim elől... Én már nem tudok hinni ezekben a romantikus hülyeségekben, amikben te! *kiált fel hirtelen, leengedve a lábait a földre, feldúltan a lányra nézve.* - Legutóbb is elhittem mindezt *pattan fel kiabálva*, és erre hagyatkozva tönkre tettem két ember életét! És lehetséges, hogy téged nem érdekel, hogy mennyit árthatnék neked, de engem igen! Mert túl fontos vagy ahhoz, hogy egész egyszerűen tönkretegyelek a hitetlenségemmel, a félelmemmel, a kegyetlenségeimmel, mert amikor bántalak, még rosszabb lesz az egész! Mindig is hittem benne, hogy van valahol egy szerelem, ami vár rám, ami majd tökéletes lesz, valami, amit nem fogok elrontani, és legutóbb is biztos voltam benne, hogy az az igazi, amit megtaláltam, de nézz most rám, és keresd meg Giselle-t- *Elcsuklik a hangja, és fájdalmasan levegőért kap, majd ráharap az alsó ajkára és elfordul. Nem bír a lányra nézni. Hosszú percekig nem bír megszólalni, és nem is fordul meg, csak áll, jobb kezét a szája előtt tartva, háttal Lotténak. Végül leereszti a karját, és sóhajt.* - Veled akarok lenni, de még nem vagyok rá képes. Tartok tőle, hogy annyit bántanálak, hogy annyi nehézséget okoznék neked, hogy a végén gyűlölném magamat érte, hogy miért nem vártam tovább. De... tudom, hogy ez is fáj... nem, nem tudom, mi lenne a megoldás *sóhajt fel gondterhelten, majd megmasszírozza a homlokát, és gyengén felnevet.* - Amikor már azt hinném, nem lehet bonyolultabb...
    Charlotte Devon
    Charlotte Devon
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Az esküvő hevében Empty Re: Az esküvő hevében

    Témanyitás by Charlotte Devon Kedd Dec. 17, 2013 5:41 pm

    *Egészen addig nem pillant fel, ameddig Kamen nem szólal meg. Nem tudja, mit mondjon vagy tegyen, nem tud semmit, a világ forog körülötte, és ő nem tudja, hogyan állítsa meg. Mély lélegzetet véve próbál megnyugodni, mert tudja, hogy ezt így sosem fogják tudni megoldani. Aztán amikor a fiú beszélni kezd, leereszti a kezét és ráemeli könnyes tekintetét. Az első mondatok után feladja a tervét, hogy közbeszól, ugyanis ezt hallva minden harag és idegesség elszáll belőle. Csak mozdulatlanul és egyre sápadtabban mered a fiúra, csupán akkor rezzen össze, mikor az felpattan és kiabálni kezd. Ekkor hirtelen elkapja róla a tekintetét és a földre szegezi, majd összefonja mellkasa előtt a kezeit, mintha így próbálná meg megakadályozni, hogy szétessen, vagy mintha így próbálna védekezni a valóság ellen. Kamen kiabálása lassan kitisztítja a fejében felgyülemlett sűrű ködöt, és meglátja, mi is valójában a probléma: a fiú komolyan attól fél, hogy azzal, amilyen, tönkreteheti mindkettejüket. Megérti, hogy milyen hatással is volt rá a Gisellel való kapcsolata, és hogy ez milyen következményekkel járt a jelenre nézve. Azonban ez a felfogás semmit sem segít rajta - hiszen ő továbbra sem hiszi, hogy jó lenne bármelyiküknek, ha nem lennének együtt. Viszont kezdi felfogni, hogy ez miért nem fog működni. Csak akkor pillant a fiúra, amikor annak elcsuklik a hangja és elfordul tőle. Nem változtat testhelyzetet, csupán némán figyeli, ahogy összeszedi magát. Aztán, az utolsó mondatokat követően lassan bólint, és nagyon halkan szólal meg.* - Értem. *És ezúttal látszik rajta, hogy valóban érti.* - Ezzel csak te... Csak rajtad múlik, hogy hogyan döntesz. Én várni fogok. *Szinte már csak suttog, és igencsak szánalomra méltóan festhet, ahogy ül ott, s ismét maga elé meredve, elhaló hangon beszél.* - Sejthettem volna... Nem lett volna szabad tegnap... Tudtam előre... *Úgy tűnik, elvesztette a képességét, hogy összefüggő mondatokban kommunikáljon. Ekkor azonban ismét felpillant a sylorinásra.* - Semmi baj, Kamen. Ha te így... így látod jónak... Rendben van. Én itt leszek. Csak még azt áruld el, hogy... szeretnéd, hogy ezek után is találkozzunk, vagy látványosan kerülni fogsz? Mert ha igen, nem szeretném meghiúsítani a terveidet. *Produkál valami szomorkás-keserű mosoly-félét Kamen felé, majd feláll, mint aki látszólag már indulna, csak nem tudja, merre...*
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Az esküvő hevében Empty Re: Az esküvő hevében

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir Pént. Dec. 20, 2013 7:30 pm

    *Borzalmasan fáj látnia, ahogyan Lotte összetörve gubbaszt a kanapén, és érzi, hogy nem, ez így egyszerűen... nem helyes, és tudja is, hogy nem fog működni. Nem lesz rá képes, hogy elnézze, ahogyan a lány szenved, hiszen azért nem... Komolyan nem bírja eldönteni, mihez kezdjen. Szörnyű, hogy egyedül az ő kezében van ennek az egésznek a sorsa, és hogy az lesz, amit ő mond. A kérdésre meg sem szólal, csak némán nézi őt, majd amikor Charlotte feláll, egy gyors mozdulattal mellette terem, és megfogja a kezét. Továbbra is érezni rajta, hogy nem tudja, mi lenne most a helyes... De azt is, hogy így nem lesz képes elengedni a lányt.* - Nem foglak elkerülni, mert nem akarlak... Nem tudom... *Majd elhallgat. Némán áll, tehetetlenül szorongatva Lotte kezét, míg megfordul a fejében, hogy milyen jó lenne, ha most hirtelen megszűnne létezni az egész világ, vagy valaki szépen kitörölné az emlékeit, vagy valami, hogy megszabaduljon ettől az egésztől. A döntés súlyától, ami a vállára nehezedik. Hiszen nem vak és nem hülye... Tisztában van vele, hogy az sem megoldás, hogy úgy viselkednek, mintha egyszerű barátok lennének, mert nem azok, viszont azt is tudja, hogy képtelen, egyszerűen képtelen úgy viselkedni, ahogyan az "elvárható" lenne. Végül ráharap a szájára, és megtörten leengedi a tudtán kívül megfeszített vállait.* - Lotte... Nem bírlak így elengedni *jelenti ki halkan.* - Tudom, hogy én mondtam, de... biztosan van valami köztes megoldás nem? Ahol még nem vagyunk kapcsolatban, de mégsem teszünk úgy, mintha nem érdekelnénk egymást... nagyon lassan haladva... talán... de... kérlek, döntsd el helyettem, hogy a kettő közül mi legyen. Nem dönthetek mindenről én... Én minden döntésemmel rosszat okozok valakinek, úgyhogy könyörgöm, ne az legyen, ami szerintem a legjobb, mert arról mindig bebizonyosodik, hogy hülyeség volt... *Végül elhallgat, mert érzi, hogy remegni kezd a hangja. Nem szokott ennyire könnyen sírni, de alapvetően is egy nagyon erős érzelmi hatás alatt beszél - sőt, voltaképpen több nagyon erős érzelmi hatás alatt -, és hát még a fáradtsága és a fejfájása is rátesz egy lapáttal a dologra. De amit mond, azt komolyan gondolja, és most már tényleg komolyan. Persze nem tudja, hogy mi lenne a helyes... sosem tudja, mi lenne a helyes. De ez talán egy jó tipp, és ez a legjobb, amije van.*
    Charlotte Devon
    Charlotte Devon
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Az esküvő hevében Empty Re: Az esküvő hevében

    Témanyitás by Charlotte Devon Pént. Dec. 20, 2013 8:26 pm

    *Ahogy Kamen odalép hozzá, nem mozdul, csak lepillant a fiú kezére, ahogy azt az övébe csúsztatja. Nem is néz fel, de pár pillanat múlva gyengéden megszorítja az övébe kulcsolódó kezet, s egy egészen kicsikét közelebb lép. Nem is lehet lépésnek nevezni, talán csak odébb araszol. Aztán, mikor Kamen már feltűnően sok ideje nem szólal meg, mégis felnéz, egyenesen az ezüstszürke szemekbe, és pontosan tudja, mire gondol a másik. Tudja, de nem tud rá válaszolni. Egyrészt, mert tisztában van vele, hogy nincs mit, másrészt, mert nem képes megszólalni. De egyébként is, mit mondhatna? "Tudom, hogy sehogy sem lesz jó, de legyünk együtt mert beleőrülök a várakozásba!"? Nem, ilyet nem mondhat, és minden igyekezetével azon van, hogy ezt tekintete se árulja el. Próbálja valamennyire elrejteni érzelmeit, de persze könnyes szemei még mindig arról árulkodnak, hogy ez az egész bizony eléggé fáj neki. Minek is titkolná el? Kamen úgyis tisztában van már vele. Ekkor azonban a fiú beszélni kezd, Lotte pedig nem bírja tovább, tehetetlenül hagyja, hogy egy könnycsepp legördüljön a szeme sarkából. Azonban mikor Kamen befejezi, mégis elmosolyodik - halványan és igencsak remegő ajkakkal, de elmosolyodik. Majd látszik rajta, hogy többször is nekiveselkedne a beszédnek, de nem akar összejönni - így hát beletelik jónéhány perce, ameddig végül szóhoz jut.* - Én... Azt hiszem, megpróbálhatnánk. *Szólal meg kissé remegő hangon, majd nyel egyet, és hirtelen elengedve Kamen kezét átöleli a fiút. Érezni rajta, hogy egy egészen kicsikét reszket, de minden erővel azon van, hogy úrrá legen érzelmein.* - Úgy haladunk, ahogy szeretnéd, ha gondolod, nem is muszáj, hogy tudjanak róla... *Folytatja egész halkan, de mostmár úgyis mindegy, mert ajkai nagyon közel vannak a másik füléhez. Aztán egy darabig nem szólal meg, csak lassú, mély lélegzeteket véve szippantja be a másik illatát, így próbálva megnyugodni, ami lassan sikerül is neki. Ekkor végül elengedi a fiút, de nem húzódik el tőle, csak éppen annyira, hogy a szemébe tudjon nézni.* - Persze, csak ha ez így jó neked. Rád bízom, hogy mennyire gyorsan szeretnél haladni, nekem elég, ha... ha láthatlak. *Magyarázza komolyan, immár magabiztosabb hangon, de azért ismét produkál egy halvány, bár az előzőnél kicsit szélesebb és őszintébb mosolyt.* - És biztos vagyok benne, hogy helyesen fogsz dönteni, Kamen. *Fogja meg ismét a fiú kezét, nem szakítva meg a szemkontaktust.*
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Az esküvő hevében Empty Re: Az esküvő hevében

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir Pént. Dec. 20, 2013 8:37 pm

    *Amikor a lány átöleli, egy pillanatra megdermed, majd lassan a dereka köré fonja a karjait, és a vállára dönti a fejét, így hallgatva a suttogást. Nem szól semmit, csak áll, és úgy érzi, hogy igen, ez most így jó. Ez most így helyes. Szóval nem mozdul meg, mert feleslegesnek érzi, meg mert nem akarja elrontani a pillanatot. Aztán amikor Lotte távolabb húzódik, engedi, hogy a szemébe nézzen, majd bólint.* - Igen, ez így rendben lesz *mosolyodik el haloványan, eléggé megviselten. Látszik rajta, hogy az elmúlt egy óra nagyon lefárasztotta érzelmileg...* - Remélem *sóhajt halkan.* - Minden esetre ha teszek vagy mondok valamit, amit nem tartasz helyesnek, vagy úgy gondolod, hogy rosszul csinálom... kérlek szólj. Mert én már nem igazán tudom megállapítani *szusszant kimerülten, majd egy pillanatig még méregeti a lányt, aztán ismét produkál egy halvány mosolyt.* - Nem tudom, te hogy vagy vele, de én mindjárt meghalok, olyan álmos vagyok. Szeretnék visszabújni a jó meleg ágyamba a hálóban... És szerintem neked se ártana meg, ha pihennél még egy kicsit. Ami pedig a megállapodásunkat illeti, belőlem úgyis ki fogják szedni, szóval nem kell titokban tartanod, ha nem szeretnéd *válaszolja így utólag a korábbi felvetésre is. Majd még egy pillanatig gondolkozik, de végül vállat von - láthatóan a végére érve egy hosszasabb, önmagával folytatott vitának -, kezeit Charlotte derekára helyezi, és arcon puszilja a lányt.* - Holnap találkozunk *mondja halkan, majd, amennyiben a másik nem próbálja meg visszatartani, elindul a Sylorina körlet irányába, ahol majd igen kemény munkájába fog telni, hogy lerázza a részletekre éhező Patet... Egyedül azzal tudja kimenteni magát, hogy mindjárt meghal, szóval majd holnap elmagyarázza, majd ténylegesen bemászik az ágyába, és hamarosan ténylegesen alszik, egészen másnap reggelig. Hogy ez a kapcsolat milyen változást fog hozni az életébe... Nos, az maradjon a jövő zenéje.*
    Charlotte Devon
    Charlotte Devon
    .::Diák::.
    .::Diák::.


    Az esküvő hevében Empty Re: Az esküvő hevében

    Témanyitás by Charlotte Devon Pént. Dec. 20, 2013 9:37 pm

    *Az elmúlt egy óra valószínűleg mindkettejüket nagyon lefárasztotta érzelmileg, így Lotte nem is lepődik meg, mikor saját, fáradt mosolyát látja tükröződni Kamen arcán. A válaszra Lotte szíve, már amennyire még képes ezek után, kihagy egy ütemet, aztán akkorát dobban, mintha ki akarna ugrani a mellkasából. Mosolya kiszélesedik, s ezúttal látszik rajta, hogy valóban boldog, hogy ha nem lenne ennyire fáradt - és másnapos -, akkor valószínűleg ő lenne a legboldogabb ember a földön. Nem túl sok az, amit elért - de neki jelenleg többet jelent bárminél. Ki tudja, mi lesz még ebből, ki tudja, hova fognak jutni? Hogy Kamen egyáltalán vissza akarja-e kapni valaha is az emlékeit? De ez jelen pillanatban nem érdekli. Jelen pillanatban úgy érzi, mintha a padló kifutna a lába alól, s ő bármelyik pillanatban elszállhatna innen. Nagyon fáradt, nagyon ki van merülve - de egyben nagyon boldog is.* - Rendben van... Majd tudomásodra hozom, ha hülye vagy. *Próbálkozik meg egy igen gyenge poénnal, de azért látszik, hogy teljesen érti, mire gondol a fiú. És be is fogja tartani - na persze csak nagyon óvatosan és körültekintően. Innentől már könnyű lesz, vagy ha könnyű nem is, az eddigiekhez képest mindenképp kellemesebb. Viszont ekkor Lottéra hirtelen olyan elemi erővel tör rá a fáradtság, hogy úgy érzi, menten összeesik. Így hát tiltakozás helyett egészen hálásan fogadja Kamen ajánlatát - bár persze ez sem tökéletes, mert legszívesebben itt, a kanapén, a fiúhoz bújva aludna. Viszont nyilván tisztában van vele, hogy a "lassú haladásba" ez egyáltalán nem fér bele. Így hát semmiféle jelét nem mutatja, hogy bánná ezt. Meg aztán, talán nem is baj, ha átgondolhatja ezt egyedül. Arra, hogy nem kell titokban tartania, mosolyogva bólint - így legalább nem kell ellenállnia Lil újabb ostromainak. Már így is az agyára megy a negyeddémon lány az állandó kérdezősködésével. Lotte igencsak közel áll ahhoz, hogy feladja, és elmondjon neki mindent... De ezt Lilnek egyelőre nem kell tudnia. Az elköszönést egy ismételt mosollyal fogadja, de nem mozdul meg, csupán megszorítja kissé a fiú kezét.* - Rendben. Szia. *Néz Kamen után, ahogy az kisétál a helyiségből. Amint becsukódik mögötte az ajtó, egy halk nyögéssel összecsuklik és a kanapén landol. Jó darabig nem is mozdul el onnét, csak összekuporodva fekszik és úgy bámul maga elé. Itt most senki sem zaklatja, aludni még úgysem tud, legalább átgondolhatja magában ezt az egészet. Aztán, egy fél óra múlva felvonszolja magát az Erethonba, hogy ott aztán profin elkerülje Nicole kérdéseit és belezuhanva az ágyba aludjon vagy tizenöt órát egyvégtében... Rémálmok, hidegrázás és éjszakai felriadások nélkül, békésen, és könnyű szívvel.*

    Ajánlott tartalom


    Az esküvő hevében Empty Re: Az esküvő hevében

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Csüt. Márc. 28, 2024 12:03 pm