Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Birtokkapu és környéke

    Lucien du Bois
    Lucien du Bois
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Birtokkapu és környéke Empty Birtokkapu és környéke

    Témanyitás by Lucien du Bois on Kedd Jan. 03, 2012 9:23 am

    A birtok kapuja és annak környéke. A kapu több módon is megközelíthető, többek között a sétányról, de vezet ide több kis út is. A kapu hasonló mintákat vonultat fel, mint a lugas. Összességében alaposan díszített, és csak őrzők, alkalmazottak és tanárok által nyitható. Mindenki más a társalgóban elhelyezett kapukon keresztül kénytelen közlekedni Qarinba. A birtokkapu környékén nyugodtan lehet tartózkodni, van egy rakat fa, meg tavasszal és nyáron virágok. Szünetekben nyitva van, de egy bűbáj felismeri, ha illetéktelen próbál belépni rajta, és azonnal kiiktatja az illetőt.

    Birtokkapu és környéke 14474511_4475dab914dfaf240664a71b994b6d90_m


    _________________
    Lucien elveszett gyermekként, apja után kutatva érkezett a Fyron Akadémiára, de itt tartózkodása messze nem ezért vált tartóssá: a hős lidércben egy pillanatig sem csalódott, hiszen világ életében gyűlölte őt... halálhírének hallatán azonban képessé vált megbocsátani neki. Életén és céljain ez nem igazán változtatott: továbbra is az írás a legfőbb szenvedélye, továbbra is Ed az egyetlen ember, aki igazán közel képes férkőzni hozzá, és továbbra is szorgalmasan végzi tanulmányait az Akadémián.

    Rebecca Taylor fél-lidérce
    Ian
    Ian
    .::Városi Lakos::.
    .::Városi Lakos::.

    Birtokkapu és környéke Empty Re: Birtokkapu és környéke

    Témanyitás by Ian on Kedd Feb. 07, 2012 6:33 pm

    *Egy farkas fiú sétál kint a hóban. Öltözete egy póló és egy farmer nadrág meg ugye egy vastag kabát. Sébastientől a mai napon sikerült megszabadulnia ha együt voltak kicsit már idegein járkált a fiú szóval jam. Ma fáradt melankólikus állapotba került és igen ma telihold van és Cerelia üzenetére mindenképpen kimegy. A birtokkapu felé veszi az irányt és nagyokat sóhajtozva csak elmereng saját gondolataiban.*


    _________________

    Talán másodszor sikerül a tervét végre hajtani. Testvérét a saját örületébe kergetni és megszabadítani őt a jótol. Ő maga a pokol és ugyanúgy viselkedik mint a testvére csak épp ellenkező esetben. Iant a rossz hajtja és bármit megadna azért, hogy újra lássa szenvedni testvérét...

    Castin Noyers kiszámíthatatlan angyala
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Birtokkapu és környéke Empty Re: Birtokkapu és környéke

    Témanyitás by Vendég on Kedd Feb. 07, 2012 6:45 pm

    *Cer nagy vidáman érkezik, Antoine társaságában, természetesen némileg jobban felöltözve, mint az étkezőben volt. De mégsem annyira, mint amikor általában kijön: egy hosszú ujjú van rajta, meg egy viszonylag vastag nadrág, mind e felett pedig egy kabát. Christ meglátva nagy jókedvvel vigyorogni és integetni kezd, aztán hallótávolságba érve köszön is.* - Hello, általam még nem ismert sorstárs *nevet. Igazából azt is csak a kiírás miatt sejti, hogy a srác farkas, szóval...* - Cerelia vagyok, Cer, Lia, vagy bármi egyéb, ami eszedbe jut *mosolyog rá, és a kezét nyújtja.*
    Ian
    Ian
    .::Városi Lakos::.
    .::Városi Lakos::.

    Birtokkapu és környéke Empty Re: Birtokkapu és környéke

    Témanyitás by Ian on Kedd Feb. 07, 2012 6:50 pm

    *A Sylorinás fiú csak baktat és mérgelődik magában csak úgy. Néha szokott szóval nem kell törődni vele. A kapu felé veszi az irányt és látja a két egyént akik ott vannak. Az egyiket látásból ismeri szóval biccent Antoinennak és kezet fog vele ha a msáik ugye hagyja és most ugye njkban van a másik. Cereliánál felvonja a szemöldökét.* - Ritkán látni női vérfarkast üdvözletem Cerka.*Humorosan mondja a nevét, de csak most az egyszer.* - Én Christopher vagyok, de mindenkinek csak Chris... *Azt hagyjuk, hogyan becézi a szoba társa az agyára megy már. A kezét ő is nyújtja a lány felé, de nem kezet fog vele illedelmesen puszit lehel rá. Igen ő így tanult modort. Most nem szeretne kezdeményezni. Sokszor volt ilyn helyzetben és nem akar nyafogni sem.*


    _________________

    Talán másodszor sikerül a tervét végre hajtani. Testvérét a saját örületébe kergetni és megszabadítani őt a jótol. Ő maga a pokol és ugyanúgy viselkedik mint a testvére csak épp ellenkező esetben. Iant a rossz hajtja és bármit megadna azért, hogy újra lássa szenvedni testvérét...

    Castin Noyers kiszámíthatatlan angyala
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Birtokkapu és környéke Empty Re: Birtokkapu és környéke

    Témanyitás by Vendég on Kedd Feb. 07, 2012 7:01 pm

    *A becézésnél felnevet.* - Örvendek, Chris *mosolyog. Aztán ugye kezet csókolnak neki, amit kicsit furcsáll. Hiába, ő nem szokta meg az udvariasságot a tesói mellett: azok hárman semmivel sem kevésbé vadak, mintha mind farkasok lennének. Igaz, Dimitris tényleg az... Mindegy, részletkérdés.* - És igen, tudom, hogy meglehetősen ritka példány vagyok *kuncog.*, de egy két ilyen is kell. Nehogy nők nélkül maradjatok *kacsint vigyorogva. Aztán sétálni kezd, körbe-körbe, majd fel és alá.* - Mióta vagy farkas? *kérdezi kíváncsian a másikat. Csak mert valamiről mégis beszélni kéne...*
    Ian
    Ian
    .::Városi Lakos::.
    .::Városi Lakos::.

    Birtokkapu és környéke Empty Re: Birtokkapu és környéke

    Témanyitás by Ian on Kedd Feb. 07, 2012 7:16 pm

    - Ne haragudj nem hagyhattam ki Lia.*Mosolyog el és igen Christopher a maga módján is tud udvarias lenni ha nagyon akar. Szóba kerül a farkasosság szóval nem igen látott női farkast.* - Igen meglehetősen ezt akartam kifejteni.*Mondja nevetve és az égre fel pillant.* - Születésem óta az apám és a nagybátyám is vérfarkas meg a testvérem is. Szóval. Meg volt segítségem is mind addig amíg id enem küldtek.*Feleli a választ és rápislog a másikra.* - Na és te?*Kérdezz vissza és szimpatikusnak tartja a másikat és valószínű érzi jóban lesznek.*


    _________________

    Talán másodszor sikerül a tervét végre hajtani. Testvérét a saját örületébe kergetni és megszabadítani őt a jótol. Ő maga a pokol és ugyanúgy viselkedik mint a testvére csak épp ellenkező esetben. Iant a rossz hajtja és bármit megadna azért, hogy újra lássa szenvedni testvérét...

    Castin Noyers kiszámíthatatlan angyala
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Birtokkapu és környéke Empty Re: Birtokkapu és környéke

    Témanyitás by Vendég on Kedd Feb. 07, 2012 7:22 pm

    - Semmi gond *kuncog. Arra, hogy a másik mióta farkas, csillognak a szemei.* - Az király! Én két éve, a legidősebb bátyámmal együtt harapott meg egy. Apa eléggé ki volt akadva... Viszont tök jó tanárom volt *mosolyog. Neki is szimpatikus Chris. Pedig aztán az egymással teljesen ellentétes házból valók... De persze Liának addig mindegy, amíg személyesen nincs baja a másikkal.* - De imádok farkas lenni, rettenetesen élvezem. Úgy értem persze, teliholdkor nagyon kell vigyázni, de végül is ennyibe nem halunk bele, nem? És bőven kárpótol az idő többi része, úgy értem nekem előtte is sok energiám volt, de ebben a két évben még több, ráadásul olyan jókat tudok enni *nevet fel vidáman. Igen, noha az alakján nem látszik, Lia egyszerűen imád enni, ha egy mód van rá, minél többet, és minél finomabbat...*
    Ian
    Ian
    .::Városi Lakos::.
    .::Városi Lakos::.

    Birtokkapu és környéke Empty Re: Birtokkapu és környéke

    Témanyitás by Ian on Kedd Feb. 07, 2012 7:35 pm

    *Meséli az életét, de csak részben. Igazából a családjáról inkább nem mesél többet mert belezavarodik a mesélésbe. A megharapásra fintorog egyet és rossz lehetett.* - Szegény.. a harapás rosszabb mint a születés.*Kicsit tapasztaltabbnak érzi magát Chris, de figyeli érdeklődve a másikat. Az ellentétes házban egyetért a másik is.* - Hihi.. élvezd is ki. Én konkrétan van mikor beszólok a vámpírtársamnak, nem igazán csípem őket.*Forgatja meg szemeit és gondol anyjára is.* - Én is szeretek az lenni, de néha mást is kipróbálnék.* - Nem nem halunk csak fékezni kell a dühöt. Ilyenkor akár a másikat is képesek lehetünk megsebezni az meg nem lenne jó ötlet...*Magyaráz, bár lehet hülyén fogalmaz az user a másik reméli érti.* - Merre felé élsz? Habár mintha Ethan mesélt volna egy göröglányról, de a nevét nem említette. Az te vagy ugye?*Igen hülye kérdésre hülye válasz lesz, de nem gond. Nevet a saját hülyeségén is.*


    _________________

    Talán másodszor sikerül a tervét végre hajtani. Testvérét a saját örületébe kergetni és megszabadítani őt a jótol. Ő maga a pokol és ugyanúgy viselkedik mint a testvére csak épp ellenkező esetben. Iant a rossz hajtja és bármit megadna azért, hogy újra lássa szenvedni testvérét...

    Castin Noyers kiszámíthatatlan angyala
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Birtokkapu és környéke Empty Re: Birtokkapu és környéke

    Témanyitás by Vendég on Kedd Feb. 07, 2012 7:54 pm

    - Hát, elég sok vér volt, meg fájt is, de lehetett volna rosszabb is. Ha egyedül vagyok, talán meg is ölt volna. A tesóm mentett meg *magyarázza. Nem úgy néz ki, mint aki túlzottan a szívére veszi a dolgot, inkább a büszkeség hallatszik, amit a tesójával kapcsolatban érez. Aztán a nem meghalásra bólogat.* - Igen, ez igaz. Bár szerintem ezt is meg lehet tanulni, valamennyire... *Vállat von. Neki még nem sikerült megtámadnia senkit, noha otthon ezzel kapcsolatban megvoltak a biztonsági intézkedések. Itt viszont ez az első teliholdja.* - Igen, én vagyok. Prevezából származom, a tengerparton lakunk *vigyorog.* - És te? *kíváncsiskodik. Egyébként őt nem zavarja, ha valaki hülyeségeket, mert ő is szokott össze-vissza hablatyolni. Közben ő is felpislog az égre, és igyekszik átlátni a felhőkön, de aztán miután a szemébe hullik pár hópehely, inkább visszapislog Chrisre.*
    Ian
    Ian
    .::Városi Lakos::.
    .::Városi Lakos::.

    Birtokkapu és környéke Empty Re: Birtokkapu és környéke

    Témanyitás by Ian on Kedd Feb. 07, 2012 8:12 pm

    *Összerezdül a és fintorog még egyet. Nem igazán tudja milyen érzés ha megharapják szóval nem szeretné kipróbálni. Az egyedül vagyoknál megfogja a vállát és elismerősen mosolyog rá.* - Azért bátor voltál ám.*Feleli és tényleg. Le a kalappal előtte.* - Amit az ember egyszer megtanul azt nehezen felejti el...*A Murphy törvénye...* - Szóval akkor te vagy az. Egész jó jellemzést adott rólad csak a vérfarkast hagyta ki.*Vonja fel a szemöldökét és igen konkrétan tényleg kihagyta, de hagyjuk is. Egész jól elbeszélgetnek, de szemléli az egyet.* - Én Londonból vagyok és eredetileg Roxfortos lennék ha nem közölték volna be, hogy másik iskolába megyek másik naptól kezdve szóval az iker tesómtól elválasztottak, de jobb is így. Megtanulunk külön élni mert egymás agyára mentünk.*Nevet fel és nem beszél tovább vagyis nincs miről.* - Szereted a havat?*Kérdezi vigyorogva majd belelöki a másikat játékosan pillant rá.*


    _________________

    Talán másodszor sikerül a tervét végre hajtani. Testvérét a saját örületébe kergetni és megszabadítani őt a jótol. Ő maga a pokol és ugyanúgy viselkedik mint a testvére csak épp ellenkező esetben. Iant a rossz hajtja és bármit megadna azért, hogy újra lássa szenvedni testvérét...

    Castin Noyers kiszámíthatatlan angyala
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Birtokkapu és környéke Empty Re: Birtokkapu és környéke

    Témanyitás by Vendég on Kedd Feb. 07, 2012 8:55 pm

    *A bátorságra felkuncog.* - Belém nevelték *vigyorog.* - Három hibbant fiútestvér mellett az ember lánya megszokja a veszélyt. *A következőre bólogat, aztán nevet.* - Pedig eléggé fontos információ velem kapcsolatban. Anélkül csak egy hibbant vadóc vagyok *vigyorog jókedvűen. Amikor Chris magáról mesél, azt érdeklődve hallgatja, majd ugye hirtelen a hóban köt ki, mire felnevet, és egy könnyed mozdulattal kirántja a sylorinás alól a lábát, szóval vélhetően a srác is lehuppan vele szemben. Lia meg úgy nevet, mint egy kisgyerek. Aztán hirtelen leolvad a szájáról a vigyor, és remegni kezd.* - Azt hiszem, idő van... *motyogja, majd rámosolyog a fiúra.* - Reggel találkozunk. *Ez után pedig engedi, hogy a farkas átvegye felette az uralmat, és megadja magát a telihold erejének.*
    Ian
    Ian
    .::Városi Lakos::.
    .::Városi Lakos::.

    Birtokkapu és környéke Empty Re: Birtokkapu és környéke

    Témanyitás by Ian on Kedd Feb. 07, 2012 9:04 pm

    *Csak pislog nagyokat.* - 3? Én örülök a 2 fiú testvéremnek plusz van egy féltestvérem.. de igazából a fiúk jobban hisztiznek mint áh mindegy.*Gondol vissza és felnevet. Hogy belé nevelték csak bólint egyet és mosolyog.* - Őőő na igen...*Ért egyet a vadócra...* - Szerintem csak őrült kis játékos leányzó..*Kötöszködik és vigyorodik el majd ugye mesél Chris is meg Lia is magáról akkor természetesen elgondolkodik a személyes dolgairól. Aztán kiköt a lány a hóban ördögien elvigyorodik aztán pár perc múlva a másik is ott köt ki. Erre is felnevet és feletébb jó a kedve. Az időre felpillant a holdra és mosolyog vissza majd bólint a reggelre. Nagy levegő vétellel ő is csatlakozik társához és valószínű nem lesz az mint múltkor.*


    _________________

    Talán másodszor sikerül a tervét végre hajtani. Testvérét a saját örületébe kergetni és megszabadítani őt a jótol. Ő maga a pokol és ugyanúgy viselkedik mint a testvére csak épp ellenkező esetben. Iant a rossz hajtja és bármit megadna azért, hogy újra lássa szenvedni testvérét...

    Castin Noyers kiszámíthatatlan angyala
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Birtokkapu és környéke Empty Re: Birtokkapu és környéke

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Szomb. Aug. 25, 2012 6:32 pm

    *Kamen sétál a kapu irányába, zsebre vágott kézzel. Szürke térdnadrág, fehér póló, fekete kondi, szóval csak a szokásos öltözék. Határozottan elégedett az "otthoni" helyzet alakulásával, úgy tűnik, a végén úgy lesz minden, ahogyan lennie kell. Grozdan láthatóan tartott tőle, hogy ő majd magának akarja a céget, de ez igazság szerint meg sem fordul a fejében. Arca ettől függetlenül kifejezéstelen, de voltaképpen ez is megszokott már, az elmúlt... Mennyi is? Két hét? Három? Egy hónap? Már nem is tudja pontosan, csak azt, hogy mi volt az az időszak, ami óta tökéletesen érzelemmentes maszkkal sétálgat mindenfelé. Nála ez igazából nem bezárkózás... Legalábbis nem annyira durva. Elvégre mindig is fontos szerepet játszott az életében a mentálmágia, és soha nem is volt nyitottabb. Igaz, az utóbbi hónapokban ez mintha elkezdett volna megváltozni, de aztán Patric gyilkossága megint ráébresztette, hogy ugyan abban a valóságban él, mint egészen eddig. Csak éppen annak a valóságnak egy másik pontján. Szóval újrakezdte az edzéseket, lecsökkentette a gyógyítói tanulmányaira kiadott órák számát, és listázta magával, hogy kik azok, akikkel feltétlenül beszélgetnie kell időnként, aztán azóta csak ezzel a három dologgal hajlandó foglalkozni. Persze ha hozzászólnak, beszélget, ha hívják, megy, tehát látszatra nem sok minden változott meg, mégis, valami visszajött a régi Kamenből, valamilyen óvatosság, ami az utóbbi időben mintha teljesen magára hagyta volna. Valami bölcsesség, világismeret kizökkentette abból a naivitásból, amibe hullani engedte magát, mióta visszakapta Yant. Halkan sóhajt, megrázza a fejét, majd belép a kapun, és végre elkezdi vizslatni, hogy az útjában lesz-e valaki a kastély felé vezető ösvényen, vagy egyedül fog elsétálni addig.*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Birtokkapu és környéke Empty Re: Birtokkapu és környéke

    Témanyitás by Liliya Antonov on Szomb. Aug. 25, 2012 7:35 pm

    *Liliya egy fekete rövidnadrágban és egy fehér, ujjatlan felsőben fut a sétányon. Csak ilyenkor, este engedheti meg magának, hogy ezt megtegye, mert napközben akkora a meleg, hogy még a kastélyból sem mozdul ki szívesen. Ez persze nem baj, mert Yan sincs ezzel másképp - bár ő inkább a napfény miatt. Szőke haja egy hosszú lófarokba kötve verdesi a hátát, ahogy lábai el-elemelkednek a talajtól. Egyre jobban bírja a köröket, van, hogy hármat is tesz egyszerre, pedig a sétány elég hosszú. Ez most az utolsó, és látszódhat is a lány arcán, hogy mennyire elege van az egészből. De kell ez is, ahogyan a lovaglás és a kendo edzések is. Legalábbis szerinte. Hogy miért, azt talán ő sem tudja pontosan, hiszen már (elvileg) nincs kitől félnie. Talán csak azért csinálja, hogy csináljon valamit, amit hasznosnak érez. Meg hát... ép testben ép lélek, ahogy mondani szokás. A birtokkapu előtt lelassít, majd végül megáll és a térdére támaszkodik, szaporán véve a levegőt. Megvárja, amíg légzése lassan egyenletessé válik, majd kiegyenesedik és maga elé húzza formás combját, először az egyiket, majd a másikat, aztán ugyanezt megteszi a bokáival, hátulról húzva magához a lábait. Nem akar ismét izomlázat. Miután ezt a műveletet néhányszor megismételte, az övén levő táskához nyúl és kihúz belőle egy kulacsot (na, ki találja ki, hogy még mi van a táskában?) amit azonnal meg is húz. Lassan az eredeti arcszíne is visszatér, így végül körbenéz, hogy van-e valaki a közelben. Ilyenkor általában még sétál egy kört, hogy levezesse a fáradtságot és ne rögtön bezuhanjon a kanapéra az Erethon társalgójában. Most azonban egy olyasvalakit lát meg, aki miatt szívesen feladja a szokásait. Kament. Ha az odafigyel, mosolyogva integet neki, majd hosszú léptekkel elindul felé.* - Szia Kamen. Nem is láttalak még, amióta itt vagyok. *Köszön neki, és ha az nem ellenkezik, megöleli. Igen, kezd visszatérni a régi Lil.* - Hogy vagy? *Kérdi még mindig mosolyogva, majd tekintete a kapura siklik.* - Otthon voltál?


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Birtokkapu és környéke Empty Re: Birtokkapu és környéke

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Szomb. Aug. 25, 2012 7:49 pm

    *Ahogyan nézelődik, meg is pillant valakit, akit igazából első pillantásra fel sem ismer. Aztán amikor meghallja a hangját, helyrekattan a kép az agyában, és szélesen elvigyorodik. És ez most határozottan őszinte reakció, túl gyors ahhoz, hogy kitalált legyen.* - Liliya! Hát, profin elkerültük egymást, az tuti *vigyorog, aztán amikor megölelik, elfintorodik, de ezt a lány nem láthatja. Ellökni meg nem fogja, az azért túl nagy pofátlanság lenne... Szóval nem túl lelkesen, de hagyja, hogy megöleljék, aztán amikor a csaj elengedi, rámosolyog.* - Megvagyok. Bár egy kicsit unom már ezt a meleget. És te? Az eddig látottak alapján futni jöttél ki, igaz? *érdeklődik barátságosan. Amúgy nem akar túl sok mindent kérdezni, mert Yan megígértette vele, hogy nem faggatja nagyon. Elmondta neki, hogy legalább olyan nehéz hónapok állnak a lány mögött, mint mögöttük, és ebből Kamen meg is értette, hogy miért nem kéne nyaggatni Lilt.* - Nem. Bezdenben, Grozdanéknál *mosolyog halványan a lányra.* - Nekem az otthon Londonban van, meg itt *teszi még hozzá, hogy egyértelmű legyen, miért is fogalmazott így.* - Kis családi bonyodalom, vagyis inkább mondjuk úgy, hogy a nagybátyám bonyolított egy olyan ügyön, amin igazából felesleges volt *kuncog, majd a kastély felé bök a fejével.* - Közben induljunk el. Mindjárt éhen halok... Remélem Gis csinál nekem vacsorát. *Egy pillanatra elhallgat, majd felnevet, és a mellette állóra pillant.* - Ne mondd el neki, hogy szeretnék enni a főztjéből, hónapokig hallgathatnám tőle *vigyorog, aztán ha minden igaz, kényelmes tempóval elindulnak a sétányon.*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Birtokkapu és környéke Empty Re: Birtokkapu és környéke

    Témanyitás by Liliya Antonov on Szomb. Aug. 25, 2012 8:23 pm

    *Az ölelést ezúttal rövidre fogja, egyrészt mert ugye most futott jó sok kilométert, meg érzi is, hogy Kamennek nem erőssége az ilyesmi. Az ilyet megérezni, legalábbis Lil jó ebben. A válaszra ismét elmosolyodik, miután elengedte, majd vállat von.* - Semmi különös. Tetszik ez a hely. Engem nem zavarna különösebben a meleg, de azért ez kicsit túlzás. *Fintorog egyet, majd arra, hogy induljanak el, bólint, és követi a fiút. Igazából sejti, hogy Kamen tud valamit, és hogy nem is fogja faggatni a dolgokról, és ezért valahol belül hálás is Yannak. Meg Kamennek. Továbbra sincs túl sok kedve beszélni a dolgokról, plusz nem is szívesen avatna be bárkit a dologba, elvégre ki tudja, még szinte bármi megtörténhet.* - Igen, futottam. *Bólint.* - Minden nap szoktam. *Teszi hozzá még, majd hallgatja a másik válaszát. Amúgy nem annyira látszik rajta, hogy sokat futott, nem izzadós típus. Ami persze nem túlzottan nagy előny, mikor kicsi volt, rendszeresen elájult az évzárókon és évnyitókon a melegtől és a tömegtől.* - Értem. *Bólint, amikor az elmagyarázza, hogy ő Londonban lakik. A következő szavakra felvonja a szemöldökét és kérdő tekintettel fordul a fiú felé.* - Hogyhogy? *Na persze, nem akar ő tolakodni, de ha már egyszer előhozta a témát, valószínűleg nem titkos. Az éhségre meg a Gisről szóló szavakra elmosolyodik.* - Oké, őszintén szólva én is éhes vagyok, de valamiért úgy érzem, magamnak kell főznöm. *Sóhajt, mosolyogva csóválva a fejét. Majd egy újabb kérdést intéz a Cameososhoz.* - És amúgy mi újság veled? Jól megvagytok Gisellel? *Eközben a vizesflakont visszateszi az övtáskába. Feltűnően könnyedén csusszan bele a feltűnően kicsi táskába, pedig még más is van abban.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Birtokkapu és környéke Empty Re: Birtokkapu és környéke

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Szomb. Aug. 25, 2012 8:42 pm

    - Határozottan az. Igaz, Bulgária után azért nem olyan borzalmas *kuncog fel. Végül is, az elmúlt három napot a mediterrán városban töltötte, és hát ott némileg magasabb hőmérsékleteket mérnek. Nézte is, vagy negyven fok volt minden nap.* - Értem. Edzés vagy hobbi? *kérdezi érdeklődően. Nagyon jól tudja, hogy még ennyiből is sok mindent le lehet szűrni. Ő például szín tiszta edzési szándékkal akar futni járni. Majd. Ha egyszer jó idő lesz. De az is lehet, hogy már nem is lesz jó idő, hanem a hőség után egyből elkezd zuhogni az eső, és ki sem tudnak majd lépni a kastély falai közül, és akkor aztán oda az edzés. Amit mondjuk annyira nem bánna... Na, mindegy.* - A cégről volt szó. Azt akarta bejelenteni, hogy kizár az örökségből, és Yanra hagyja az egészet, és azt hitte, hogy én majd olyan nagyon ellenkezni fogok. Pedig én ugyan nem... A végén úgyis az ő kezében kötött volna ki, mert ha nem tudom rávenni, hogy Yanra hagyja, akkor amint megkapom, hivatalosan átiratom az ő nevére, szóval engem csak megkímélt a bosszúságtól. Ezt persze meg is osztottam vele, szóval kivételesen még azt is elnézte, hogy továbbra sem kívánok Sergej bácsi családból való kitagadása mellett szavazni *kuncog. Igen, Grozdan nagyon utálja az öccsét, és Sergej is nagyon utálja a bátyját, Kamen meg tök jól elvan valahol középen. Legtöbbször ő simítja el ezeket a konfliktusokat, de gyakran ezek már annyira röhejesek, hogy csak nevetni képes az egészen, és ez már gyerekkorában is így volt.* - Figyu, szerintem ha megkéred, összeüt valamit neked is. Imádja a főztjével tömni az embereket *vigyorog a lányra, a kérdésre meg vállat von.* - Persze, remekül. Igazából sosem volt közöttünk komolyabb vita, vagyis csak egy, talán kettő... Nem is emlékszem pontosan. És hogy mi újság velem? Azt hiszem semmi, amit érdemes lenne megemlíteni. Éldegélem az életemet, már amikor hagyják, és nem próbálnak meg eltenni az útból *nevet fel.* - Az elmúlt fél évben megint bizonyítást nyert, hogy sokaknak vagyok szálka a szemében. De kezdem azt hinni, hogy engem lehetetlen kinyírni, szóval nem aggódom különösebben *mondja jókedvűen.* - És te? *kérdez vissza, majd elkomolyodik, és a lányra pillant.* - Úgy értem... Nem muszáj részletezned, Yan említette, hogy nem egyszerű időszak van a hátad mögött. Arra gondoltam, hogy hogy tetszik a hely, meg ilyesmi *tisztázza, mielőtt még a másik bezárkózna, vagy esetleg a kiléte miatt megpróbálná valahogy elmagyarázni a közelmúltját. Na, nem mintha nem lenne kíváncsi rá, de ennyi empátia azért szorult beléje. Meg az utóbbi időben azt is megtanulta, hogy nem lehet csak úgy lerohanni az embereket. Fejlődik, na.*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Birtokkapu és környéke Empty Re: Birtokkapu és környéke

    Témanyitás by Liliya Antonov on Szomb. Aug. 25, 2012 10:19 pm

    *Na igen, annál azért mégiscsak jobb. Lil ott nőtt fel, ráadásul a tengerhez elég közel, így jól tudja, milyen hőség tud lenni nyáron. A brit időjárást pedig még meg kell szoknia, ugyanis itt ez a jelenlegi hőség... elég ritka.* - Mindkettő. *Von vállat.* - Igazából megszoktam, hogy edzek, és hiányozna ha nem tenném. Meg hát... Valahogy magabiztosabbnak érzem magam, ha nem vagyok puding. Ha érted, mire gondolok. *Nevet fel halkan. Nem mintha úgy érezné, hogy bármitől meg kell védenie magát, de jobb félni, mint megijedni ugyebár, és Lil nem szeret megijedni. Főleg ezek után. A céges dologra meglepetten pislog Kamenre.* - Nem gondoltam volna. Mármint, Yan említette, de nem értem. Ennyire nem értesz a dologhoz? *Néz rá kérdőn. Elvégre ez elég biztos megélhetés lenne neki, és Lil nem ismeri annyira, hogy sejtse, a cég öt napig sem bírná a fiú kezében. Yannak van ehhez érzéke. Most gondol bele először, hogy mivel jár ez számára. Nem, nem gondolja, hogy ismét problémák adódhatnak belőle kettejük között, de azért mégiscsak furcsa - a vőlegénye egy hatalmas gyár tulajdonosa lesz. Nem mintha Lil félne tőle, hogy amúgy éhenhalnának, és nem is vágyik rá, hogy milliomosok legyenek, de akárhogy is nézzük... némi biztonságérzetet ad a dolog.* - Igen, azt észrevettem. *Mosolyodik el, ahogy a kajára kerül a sor.* - De tudok főzni magamnak is, szóval éhen nem halok. *Ráadásul az igényei sem túl magasak, beéri egy sima rántottával is, azt meg ő is bármikor tud magának csinálni. Nem nagy dolog.* - Igen, ismerős a helyzet. *Nevet fel a fiú szavaira. Arra, hogy mennyit veszekedtek, elgondolkodik egy pillanatra, hiszen nehéz visszaemlékeznie, hogy mennyi minden történt köztük.* - Mi kétszer veszekedtünk. *Szólal meg végül, csak úgy mellékesen hozzátéve, hiszen azóta már másra is válaszolt. De Kamen azért valószínűleg tudja, miről van szó. Az első Bulgáriában volt, A Branimir kúriában, a második meg igazából nem is volt veszekedés... csak hát a végén szakítottak. A fiú következő szavaira már nem kérdez rá, mármint, ő sem akar tapintatlan lenni, így hát csak bólint.* - Azért itt elég biztonságos, meg gondolom elég sokan a védelmedre kelnének. *Mosolyog rá. Ő nem igazán ismeri, de Yan miatt valószínűleg ő is köztük lenne. És hát valljuk be, Lil nem az az ellenség, amit mindenki magának kívánna. Már nem az. A fiú szabadkozására csak félig ideges, félig lemondó mozdulatot tesz a kezével.* - Nem számít. *Mosolyodik el halványan.* - Igen, nem volt kellemes, de... látod, itt vagyok. Yannak köszönhetően, és... neked. *Hallgat el pár másodpercre.* - Meg akartam köszönni, hogy... megmentetted. Meg hogy mellette voltál, végig. *Ezúttal halkan beszél, miközben maga elé, a sétányra bámul. Aztán halvány, fájdalmas mosoly fut végig vonásain.* - Amikor én nem lehettem. *Teszi hozzá, aztán mintha jelenetváltás lenne, mosolyogva néz fel.* - Most jól vagyok, tetszik ez a hely. Sok minden van itt, meg egy csomó ismerős. *Néz félig-meddig elmerengve maga elé.* - Szóval, egy darabig biztosan itt maradok.


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Birtokkapu és környéke Empty Re: Birtokkapu és környéke

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Szomb. Aug. 25, 2012 10:53 pm

    - Persze, hogy értem *bólint komolyan.* - Végül is nekem is szükségem van rá, meg azt hiszem, amilyen időket élünk, mindenkinek jobb, ha nem lustul el túlságosan *mondja, szinte el is felejtve, hogy beszél valakihez, inkább hangosan gondolkozik. És hogy mit ért az ilyen idők alatt? Nos... Emberrablás, bérgyilkosok, állandó öldöklések, háborúk... Talán elég egyértelmű. Pláne Lilnek biztosan nem kell magyarázni azok után, amiket átélt.* - Hát... Igen, egy oldalról határozottan erről van szó *nevet fel, aztán megrázza a fejét, és komolyabbra veszi a figurát.* - Nem tudnám vezetni, napok alatt csődbe vinném azt, amin ő, ha minden igaz már több, mint egy éve dolgozik. Jó, én is segítettem, amiben muszáj volt, de mindig meg tudták állapítani, hogy mi az én munkám, és mi Yané, mert az enyémet rendszeresen ki lehetett vágni a kukába. Szóval igen, a hozzá nem értésem az egyik ok. A másik, hogy én nagyon gazdag vagyok. Az anyám öröksége, az apám öröksége, a nagybátyám Branimir öröksége - alapból egy olyan vagyon, amiből kényelmesen el tudnék éldegélni vagy húsz évig -, plusz az a pénz, ami nekem jön a Branimir ágról, mert nálunk úgy van, hogy megvan egy bizonyos összeg, amit a gyerek örököl, meg egy, amit az unoka. Apám pedig nem költött valami sokat, nem élt hozzá elég ideig. Szóval én két generáció pénzével rendelkezem Branimir ágon, plusz a nagybátyám öröksége, amiről megmondta, hogy nem fogja elkölteni, hanem nekem adja, és ehhez jön még az édesanyámtól rám maradt pénz. Ha pedig nagyon nagy anyagi gondba kerülnék, az egyik legnagyobb londoni üzletember fia az egyik legjobb barátom, valamint tudom, hogy Yan is kisegítene, ha feltétlenül szükségem lenne rá. *Ezt befejezve szusszant egyet, majd vállat von, és komolyan a lányra néz.* - Ehhez képest mije van neki? A Branimir örökségről lemondhat, még arról is, ami unokaként járna neki, mert nem a család tagja. Grozdan valószínűleg megpróbálja majd valamilyen úton-módon ráhagyni a pénzét, mert amióta hivatalosan nem a fia, egész jól kijönnek, de nem fogadnék rá, hogy meg tudja kerülni Rosicát, mert ő biztosan vérrokonra akarja majd hagyni, szóval lehet, hogy az is hozzám kerül a végén, vagy az unokahúgomhoz. Azon kívül csak az van neki, amit eddig megkeresett a cégnél. Ráadásul... Beszélgettem vele a dologról egyszer, és noha azt mondta, hogy hogyha nekem akarják adni a céget, akkor ő lemond róla, de amikor megkérdeztem, hogy mégis mi az isten nyilát dolgozna akkor, nem tudott mit mondani. Én viszont tudom, mihez akarok kezdeni, és az is egy elég jól jövedelmező szakma *magyarázza.* - Ez jóval nyomósabb indok, mint a másik... Akkor is őt juttatnám a céghez, ha szükségem lenne a pénzre *fejezi be végül magabiztosan. Lilt talán meglepheti a viselkedése... Mert az a Kamen, akit ő ismerhetett, egyáltalán nem ilyen volt. Láthatóan nagyon sokat komolyodott a srác.* - Na, akkor remek *nevet fel arra, hogy Liliya nem fog éhen halni, bár szinte biztos benne, hogy pár szép pislogással meg egy csókkal rá tudná venni a párját, hogy ugyan juttasson már valami kaját Lilnek is. Arra, hogy ők kétszer veszekedtek, csak biccent, noha tudja, hogy azért jóval bonyolultabb az egész helyzetük, mint az övé meg Gisé, és nagyon nem irigyli őket emiatt. Örül neki, hogy neki ilyen, viszonylag konfliktusmentes és kiegyensúlyozott kapcsolata van. Talán nem ártana kifejezni, hogy komolyan akarja az egészet...* - Hát, nem tudom. Páran biztosan *mosolyog a lányra, majd megérinti a kezét.* - De ez rád is vonatkozik. Tudod... Ez általában úgy működik, hogy ha fontos neked valaki, és annak a valakinek fontos valaki, akkor te is véded. És ha te véded, akkor azok is védik, akiknek te vagy fontos. Szóval ez egy hatalmas láncot képez, így hát ha azt nézed... Ha legalább egy valakinek fontos vagy, akkor már nagyon sokan kelnek a védelmedre *fejtegeti, természetesen közben arra célozva, hogy ő egyértelműen segítené a másikat, ha szükség lenne rá. Aztán szóba kerül a hogy vagy, meg a múlt kérdése, mire mentegetőzni kezd, de Lil mozdulatára és első szavaira abbahagyja, és biccent. Arra, hogy köszönhetően Yannak és neki, meglepetten felvonja a szemöldökét, majd a következő szavakra zavartan köhint.* - Nos, ez természetes. Végül is a testvéremnek tartom, és remélem, hogy ő is engem. Fontos nekem, és megfogadtam, hogy mellette leszek, és megvédem, a kell *vonja meg a vállát, és látszik rajta, hogy most tényleg eléggé zavarba jött. Hiába, neki ez annyira természetes, hogy meg is lepi a köszönet. Aztán amikor a lány lehajtja a fejét, csak tétován megérinti a vállát, és ha a másik felnéz, akkor biztatóan rámosolyog.* - A lényeg az, hogy most már itt vagy *mondja vidáman, aztán a következő szavakra felkuncog.* - Hát, vagyunk páran. Csak Alexandert próbáld elkerülni, mert néha kissé idegbeteg *vigyorog a lányra, igyekezve oldani a hangulatot.* - Jó, persze, bírom, meg aztán Gis ikertesója, meg minden *Amit mondjuk Liliya nem biztos hogy tud, elvégre itt derült ki, a Fyronban...*, de attól még az agyamra bír menni néha *sztorizza, és közben egyre közelebb érnek az iskola főbejáratához. Jó lesz már enni valamit... Még őt is meglepte, hogy hiányolta Giselle főztjét. Az mondjuk nem, hogy a lányt is, elvégre szereti, meg minden, szóval csak az általa készített kaja hiánya volt kissé sokkoló tényező a számára.* - Egyébként most akkor Yannal meg veled minden oké, igaz? *kérdezi a mellette sétálóra pillantva.*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Birtokkapu és környéke Empty Re: Birtokkapu és környéke

    Témanyitás by Liliya Antonov on Szomb. Aug. 25, 2012 11:33 pm

    *Na igen, valahogy ez az év, vagy talán évtized, ki tudja, nem sok jót tartogat. Mintha hirtelen minden gonosz erő rájött volna, hogy túl sokáig lapított. Bár, már a bolgár suliban sem volt egyszerű a helyzet. Voltak érdekes napok. Persze, lehetne mondani, hogy a rossz mindig jelen van, na de ennyire? Ez már nem a természetes egyensúly. Mintha valami készülődne. Valami nagy és elsöprő. Persze lehet, hogy eddig sem volt másképp, és csak őket kerülték el a fent említett dolgok. Semmi sem kizárt. De ilyen időkben nem engedhetik meg maguknak, hogy ellustuljanak, az tény. Aztán Kamen a cégről meg az anyagi helyzetről kezd beszélni, és igen, elég meglepő a viselkedése. Lil amennyire ismerte, nem nézte volna ki belőle ezt. Persze Yan mondta, hogy megváltozott, de azért mégiscsak más a saját szemével látni. Amúgy nem szól közbe, csak bólogat, így már érthető neki a dolog. Így, hogy tudja, mennyit változott Kamen. Meg hogy nem kell féltenie őt sem attól, hogy éhenhal.* - Hát, én a családomtól nem örököltem szinte semmit. Amit örököltem volna, az is elúszott az anyámnak köszönhetően. Ami maradt, abból pedig vettem pár kis házat a bolgár tengerparton, és rábíztam őket egy ottani barátomra, mivel ugye Yan elrángatott ide. *Mosolyodik el, jelezvén, hogy cseppet sem zavarja ez a rángatás, sőt, jött ő magától is.* - De ahogy hallom, kezd beindulni a dolog, egyre több vendég van. Szóval abból is lesz némi pénz. Házam is van ott... Remélem, egyszer odaköltözhetünk. *Teszi hozzá halkan, halvány, szinte nem is létező mosollyal és elmerengő tekintettel.* - Amúgy lehet, hogy tanár leszek. Már ha vége ennek az egésznek. *Sóhajt, és persze Naydenre gondol és Yan örökös félelmére, aminek csak egyféleképpen lehet véget vetni: ha megölik a démont.* - Rendes tőled, hogy így látod. *Tér végül vissza a cég ügyére.* - Yan megszerette a céget, és illik is hozzá a munka. *Mosolyog Kamenre.* - Igen, sejtettem, hogy ő sem tudja, mit kezdene nélküle. *Csóválja meg a fejét, de a szeme még mindig mosolyog. Ahogy általában teszi, mikor Yanról beszél. Amúgy Lil is biztos benne, hogy nem tartana semeddig hogy rávegye a főzésre a fiút, de nem szereti ugráltatni, tud ő főzni magának. Persze néha sikerül Yannak rávennie, hogy most ne ő főzzön, de az más dolog, akkor nem Lil kéri meg. Persze ha Gis felajánlja, hogy főz neki is, akkor nincs itt semmi probléma. Nem is lenne rossz ötlet, elbeszélgethetnének négyesben. Hacsak Gis nem akarja kizárólag magának Kament. A védelmi körre ismét mosoly fut végig a vonásain.* - Azt hiszem, engem nem kell semmitől megvédeni. Egyelőre. *Néz a fiúra.* - De talán igazad van. Legalábbis ha magunkat nézzük... Mert tudod a legtöbb ember nem ilyen, ők inkább otthagyják a bajbajutottat. *Magyarázza egy fintor kíséretében.* - De azt tudom, hogy Yan rokonai és barátai nem olyanok. *Ezért van még életben. Jellemző, saját maga miatt nem aggódik, pedig őt ki védené meg? Jó, azért vannak egy páran, egy minimum. És ha Kamen elméletét nézzük... az az egy már nem is egy. Aztán Kamen válaszára a köszönetre csak halványan elmosolyodik.* - Tudod, ha nem is mondja, de nagyon szeret téged... És hálás neked. *Mondja halkan. Nem, ezt így szó szerint neki sem mondta, de Lil elől nem lehet eltitkolni az ilyesmit. Ahogy Yan szinte semmilyen érzelmét nem képes előle eltitkolni. Az érintésre felpillant, és a szavakra csillogó szemekkel elmosolyodik. Az Alexanderes részre felnevet.* - Sajnos nem sikerült, kaptam belőle ízelítőt. *Sóhajt, majd meglepetten pislog párat.* - Ikertesója? Komolyan? *Aztán belépnek ugye a Kastélyba és elindulnak felfelé, persze, majd el kell válniuk hiszen nem ugyanoda tartanak, legalábbis Lil az Erethon hálókörletét célozta meg.* - Igen, azt megértem. *Sóhajt, majd a kérdésre mosolyogva bólint.* - Igen, minden a legnagyobb rendben. Már ideje volt. *Sóhajt egyet, majd megtorpan.* - Figyelj, megpróbálhatnád rávenni Gisellet, hogy vacsorázzunk együtt, én meg előkaparom Yant a hálókörletből. Összedobunk valamit a konyhán... Ha nektek is jó. Írj majd smst Yannak, hogy beleegyezett-e és ha igen, akkor ott találkozunk, oké? *Mosolyog magához képest egész lelkesen az ötlet miatt. Amúgy nem szokták mostanában annyira feldobni az ilyen összejövetelek, de Gist amúgy is meg akarja ismerni, Kamennel meg rég beszéltek, szóval van mit bepótolni. És talán Yan sem bánná. Szóval ha a másik beleegyezik, akkor elköszön és elindul felfelé, ha viszont nem, akkor még hozzáteszi:* - Hát, akkor majd még beszélünk. Szia, jóéjt! *Majd ezúttal hanyagolva az ölelést beéri egy széles mosollyal, és elindul felfelé, az Erethonba, hogy felkutassa Yant.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Birtokkapu és környéke Empty Re: Birtokkapu és környéke

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Vas. Aug. 26, 2012 12:05 am

    *Nos, ha kikérné Kamen véleményét, a srác nem értene egyet. Ő szinte az egész életét így élte le, noha ő választotta magának. London alvilága... Tele gyilkosokkal, drogosokkal, tolvajokkal... Nem álomvilágban nőtt fel, sosem hitte, hogy senki sem bánthatja, hogy nincs rossz akarat és fájdalom. Viszont az, ami megváltozott benne, az az, hogy most már helyesen ítéli meg ezeket a tetteket, felfogja, hogy nem ez a normális, vagy legalábbis nem ennek kellene a normálisnak lennie. Főleg a múltkori eset után van vele tisztában... Lil örökségére bólogat, majd arra, hogy reméli egyszer odaköltöznek, halványan elmosolyodik.* - Biztos vagyok benne, hogy Yan szívesen veled tart majd. Amint... *Itt hirtelen elhallgat, elkomorodik, és megrázza a fejét, félbehagyva a mondatot. Tudni véli, hogy mind a ketten tisztában vannak vele, hogy Naydenre gondolt. Amíg Yan ennyire retteg a férfitől, addig minden bizonnyal nem fog kiköltözni egy kis házacskába a tengerparton, márpedig amíg a démon életben van, a srác valószínűleg félni fog tőle. Szóval meg kell ölni a pasit. A gond csak az, hogy az egyrészt nem ilyen egyszerű, másrészt lövésük sincs, hol van, harmadrészt pedig a végén még összevesznének, hogy most akkor ki is végezzen azzal, aki tönkretette Yant. Hiába, no. Kevesen szeretik úgy igazán a fiatal férfit, de akik igen, azok elég hevesen.* - Igen, határozottan. Egyébként mint részleteztem, igazából nem is hozok áldozatot, szóval... Még nekem szerencse, hogy van ki vigye az üzletet *nevet fel. Persze azért lenne a családban, aki foglalkozzon vele, lásd az üzletember Sergejt, de jobb ez így. Amúgy Kamennek tetszik, amit Liliya tekintetében lát, amikor Yanról beszél, megnyugtatja. Mert ugyan azt látja, amit ő érez, amikor Giselle-re gondol, vagy amit a párja szemében szokott látni időről-időre. Örül neki, hogy az erethonos élete is révbe ért, hiszen bőven eleget szenvedett már.* - Addig jó. De sosem lehet tudni, mikor keveredik az ember olyan helyzetbe, hogy segítségre van szüksége. Láttam már rá példát, hogy olyan, akit tényleg legyőzhetetlennek hittem, és nem csak én, de még sokan mások is, köztük szerintem ő maga is, azért változott vámpírrá, mert az volt egyetlen módja, hogy életben maradhasson *magyarázza, igyekezve még véletlenül sem mélyebben belegondolni abba, hogy voltaképpen kiről is beszél. De persze végül mégis úgy alakul a dolog, hogy mélyebben bele kell mennie a témába.* - De a legtöbb ember megvédené a szeretteit, akármi is legyen. Ezért vagyunk élő, érző lények. Aki meg nem tenné meg... Akit nem érdekelnek azoknak az érzései, fájdalmai és szenvedése, akiket állítólag szeret, az nem érdemli meg, hogy szeressék *mondja, halkan, hangjában valami kimondhatatlan fájdalommal és dühvel. Keze ökölben. Láthatóan nem teljesen itt jár. Az, amit mondott, egyértelműen Patricre vonatkozott, noha Liliya nem ismeri a bérgyilkost, szóval sejtése sem lehet, ki a téma. Csak azt láthatja, hogy Kamen ezúttal nem csak általánosan beszélt, hanem határozottan gondolt valakire. Aztán arra, hogy Yan Lil szerint mit érez, zavartan vállat von. Mindig zavarba jön, ha arról van szó, hogy valaki szereti őt, vagy hálás neki, legalábbis amióta megtudta, hogy ki, vagyis inkább mi is ő igazából. Azóta már nem hisz a tökéletességében, így abban sem, hogy őt mindenkinek kedvelnie kéne. De egyébként nagyon jól tudja, hogy mennyire fontos a másiknak, ez egyértelművé vált a fiú szavaiból, amikor elmondta Kamnak, hogy nem Branimir. "Kamen... Tudod, hogy mennyire szeretlek. Tudod, hogy minden vitánk és ellentétünk ellenére úgy szeretlek, mintha nem is unokatestvérem, de a testvérem lennél." Igen, tudja, hogy számít. Csak olyan furcsa tudni, hogy ezt más is látja. Aztán az alexes dolgot ugye nevetve mondja, aztán bólogat.* - Aham. Akkoriban derült ki, amikor ide jöttünk, szóval januárban. Engem is eléggé meglepett, hát még őket! Valami olyasmi volt, hogy Alexet elvitték csecsemőkorában, mert ugye igazából hármas ikrek voltak, Etienne, Alex, meg Gis *magyarázza. Aztán beérnek, és közben megint kérdez, a válaszra pedig halvány mosollyal bólint.* - Hát, ja. Örülök nektek *villant egy fogsoros vigyort Lilre, és látszik rajta, hogy komolyan is gondolja.* - Oké, ráveszem valahogy *biccent a felvetésre.* - Voltaképpen megvannak rá az eszközeim, szóval biztos vagyok benne, hogy rá tudom venni. Majd dobom az smst *int a lánynak, aztán viszonozza a mosolyt, és elindul, elsőként a Cameos körletbe, majd, ha nem találja ott Gist, akkor tovább keresi a konyhában, ha pedig ott találja, akkor ráveszi valahogy a közös vacsorára, ír egy üzenetet Yannak - akit egyébként szintén nem kell sokáig győzködni -, majd pedig együtt vacsoráznak négyesben a diákkonyhán. Hát, a fogadóest remekül sikerült így a visszaérkezése tiszteletére, az már tuti.*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Mesélő
    Mesélő

    Birtokkapu és környéke Empty Re: Birtokkapu és környéke

    Témanyitás by Mesélő on Pént. Júl. 04, 2014 5:29 pm

    *A birtokkapu környékén lézengő diákok már órák óta érezhetik, hogy valami nagyon furcsa. Nem valószínű, hogy pontosan meg tudnák fogalmazni, hogy mi ez. Ha elég közel kerülnek a kapuhoz, furcsa, mormoló hangokat hallhatnak, de ha kimennek, hogy körülnézzenek, nem találnak semmit, ami gyanúra adhatna okot, csak ezt a hangot hallhatják. Ez végül is néha előfordul a kastély területén: furcsa hangok, mágikus kisugárzás... de talán mégis egy kicsit aggasztó lehet.*


    _________________
    A Mesélő irányítói: Castin Noyers, Jesmon Helar, Loras M. Merlioth és Rebecca Taylor.
    Ezio Nazzaro
    Ezio Nazzaro
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Birtokkapu és környéke Empty Re: Birtokkapu és környéke

    Témanyitás by Ezio Nazzaro on Pént. Júl. 04, 2014 5:39 pm

    A suli birtokán bóklászva céltalanul a kapu környezetében sikerül kilyukadnom. Nincs mára semmi dolgom, és még nem is sikerült kitalálnom semmit, hogy mivel foglalhatnám le magam, ezért indultam el mászkálni, hátha találok valami érdekeset, ami felkelthetné a figyelmemet. Itt viszont kicsit furcsa. Nem tudom, hogy miért, de van egy olyan érzésem, mintha nem lenne minden ugyan az. Sőt mi több. A kapunál valami furcsa mormoló hangot vélek hallani, de sehol sem találok semmit ami kiadhatná, és ez még jobban felkelti a kíváncsiságomat. Mi lehet vajon ez? És mi ez a különös érzés? Egyik kérdésemre sem tudok választ adni, vagy találni, viszont nincs kedvem addig elmozdulni erről a helyről, ameddig meg nem tudom, vagy el nem múlik ez az érzés. Meg, persze, ameddig meg nem szűnik végleg ez a lassan kicsit idegesítővé váló hang. A nyárra való tekintettel elég lazán vagyok öltözve, fehér póló, sötétzöld térdnadrág, és, hogy azért ne teljesen tűnjek normálisnak túrabakancs. Most nincs nálam a hátizsákom a játékaimmal, viszont az övemen még mindig ott vannak az elmaradhatatlan kis táskák amik persze, hogy rejtenek pár érdekes dolgot. A kapu előtt állva megvakarom a tarkómat, majd elhúzva a számat, egyszerűen összefonom mellkasom előtt a kezeimet, és törökülésben letelepedek elé, és csak figyelek.
    Alexander S. Price
    Alexander S. Price
    .::Őrző: Cameos::.
    .::Őrző: Cameos::.

    Birtokkapu és környéke Empty Re: Birtokkapu és környéke

    Témanyitás by Alexander S. Price on Pént. Júl. 04, 2014 6:06 pm

    *Talán nem a legjobb ötlet, de most még is jelen van az angyal fiú. Valami miatt a birtok kapu felé veszi az irányt és igen most tényleg szüksége van arra, hogy csináljon valamit. Mást nem megbeszéli Saraval menjenek el moziba, egyedül semmi képpen nem akar menni de azért mindegy. Ma egy fehér felső van rajta laza fehér nadrággal és hozzá passzoló fehér cipővel. Amolyan elegáns stílus. A birtokkapunál észreveszi társát nem igazán akar senkivel beszélni így Z-nek csak biccent egyet. Majd a testvérével fog még beszélni. Nem döntötte még el, hogy elmegy e vagy marad ezt még talán jobban át gondolja. Ha Sara egy kicsit is szereti akkor vissza tartja legalábbis legbelül bízik a dologban. Szóval most normális tempóban halad a kapu felé és inkább nyugtalanul fel alá járkál most saját magában tűnődik mit tegyen.*


    _________________

    Azt hinnéd, hogy ismered, de közben rájöhetsz csöppet sem. Ugyan is Alexander Marceau nem az a srác akit megismertek rengetegen. Hölgyek társaságában remekül helyt áll. Szeret irányítani.. nem néznéd ki belőle, de az alvilágban tölti majdnem a minden napjait. Rengeteget edz és megváltozott a szakítása után. A húgára igyekszik oda figyelni, de jelenleg fontosabb az ő dolga mint a testvére. Nem fog engedelmeskedni senkinek és éli a saját életét. Az már más kérdés, hogy kifordult önmagából, de majd az unokabátyja igyekszik rendet rakni a srácban. Ha beszólsz visszaszól.. Ha csesztet mást tudja, hogy megkapja a magáét, de az nem is érdekli. Barátaiért kiáll még akkor is ha nem igazán jó a viszonyuk. Megváltozott ez tény és való, de vajon ez jót tesz a srácnak vagy éppen rosszat?

    Castin Noyers Cameosos angyalkája és Sara Dalgaard szívtiprója
    Eliana De Lucia
    Eliana De Lucia
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Birtokkapu és környéke Empty Re: Birtokkapu és környéke

    Témanyitás by Eliana De Lucia on Pént. Júl. 04, 2014 6:21 pm

    *Magában dúdolgatva sétálgat a birtokon, kezében egy szál margarétát tartva. A kellemes nyári időre való tekintettel egy világoskék vékony pántos földig érő ruha, és egy fehér szandál van rajta. A birtokkapuhoz közeledve furcsa érzés keríti a hatalmába. Nyugtalanná válik, és tekintetét a kapura irányítja. Szinte alig hallhatóan valahonnan mormogásokra lesz figyelmes. Közelebb megy az érintett területhez, mikor megpillantja a többieket. Mindenki ugyanolyan feszültnek tűnik,mint amilyennek saját magát is érzi. Nem megy közelebb. Leengedi a virágot tartó kezét és feszülten vár. Valami készül, de nem tudja mi az, vagy mire is kéne számítson. *

    Ajánlott tartalom

    Birtokkapu és környéke Empty Re: Birtokkapu és környéke

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Csüt. Nov. 21, 2019 2:51 pm